Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-11-13 / 46. szám
Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1994. NOVEMBER 13. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 24. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 25 Ft Azért, ahogyan néked részed van a jóban, tedd te is a jót hálából. ____ Albert Schweitzer A TARTALOMBÓL JÖVŐTERVEZÉS EVANGÉLIKUS ÉRTELMISÉGI MŰHELY AZ ÉN NAGYAPÁM A telckgerendási templom és gyülekezeti ház EGY ÜNNEPI HÉTVÉGE BÉKÉSBEN Hála legyen Istennek, bőviben vagyunk a gyülekezeti és más egyházi alkalmaknak. A hétvége két napja sokszor kevés a szolgálatok ellátására. Újabban, ha egy-egy vidékre terveznek valamilyen szentelési vagy avatási szertartást, hamarosan akad párja, és az egész napot kihasználva, több istentiszteleti szolgálat vagy ünnepély is jut. így volt ez október 22-én, szombaton is. Dr. Harmati Béla püspök Békés megyében járt: Csorváson hálaadó istentisztelet volt a templom külső felújítása végeztével. Telekgerendáson felszentelte a templom mellé felépített gyülekezeti házat, és itt avatta lelkésszé Halász Sándort, aki békéscsabai központtal ebben a gyülekezetben is szolgál. Végül egy kis község önkormányzatának kérésére haranglábat és harangot szentelt Csaba- szabadiban. Mindhárom alkalom igazi örömünnep volt Békésben. CSORVAS TELEKGERENDÁS mert eljött és meghalt Jézus, bűnbocsánat és békesség, mert ezt osztja széjjel közöttünk. Közel van Isten az igével való foglalkozásban, az imádságban, és boldog a gyülekezet, mely elmondhatja: jó nekünk Isten közelsége! Isten hív magához, közelségébe, de küld is, hogy hirdessük tetteit. Mindkettő jó minekünk. Reméljük, hogy a közelben lévő másik épülettel karöltve - népfőiskolán - virágzó egyházi munka épül majd e falak között, a lelkészi szolgálat nyomán, és Isten közelsége sokakat megérint majd Telekgerendáson. A környéken szolgáló lelkészek csapata is együtt örült és imádkozott e kettős ünnepen a gyülekezettel és a felavatott lelkésszel. A békéscsabai gyülekezet Énekkara pedig énekével emelte a szíveket közelebb Istenhez, aki közel volt hozzánk. A gyülekezeti énekkart a felavatott lelkész felesége, Halász Sándorné vezette. CSABASZABADI Már majdnem alkonyodott, amikor a püspök és az őt kísérők megérkeztek Csabaszabadiba. Ez a kis település egy évvel ezelőtt alakult községgé, lakossága szavazata alapján önálló önkormányzat tevékenykedik itt. És nem is rosszul! Sokat fejlődött a község, főként az iskola, a kultúra és az egészségügy vonalán. Kesjár Mátyás a község polgármestere hívta meg Harmati Béla püspököt, hogy a polgármesteri hivatal mellett felállított haranglábat és harangját felszentelje. A harangláb építésének gondolata már korábban felvetődött, a megvalósítást megkönnyitette és lehetővé tette, hogy Szelekovszky László vállalta a fafaragó munka elvégzését, a békéscsabai egyház- község pedig egy használaton kívül álló harangját rendelkezésre bocsátotta. A harangot 1936-ban Sopronban öntötték, és a tanyavilágban, Kismegyeren került elhelyezésre; Az iskolák államosítása (Folytatás a 3. oldalon) A csorvási templom A csorvási gyülekezet 1866-ban lett önállóvá. 1874 óta van lelkésze, és negyedszázaddal később kezdtek foglalkozni a templomépítéssel. Freytag János volt az első lelkész, ő építtette a templomot, melyet 1901- ben Sárkány Sámuel püspök szentelt fel. Húsz évvel ezelőtt volt az utolsó renoválás Brebovszky Gyula lelkészkedése idején és most került ismét sor a felújításra. Baranka György segédlelkészként pásztorol- ja jelenleg a gyülekezet. Harmati Béla püspök Táborszky László esperes kíséretében érkezett Csorvásra, és a délelőtti istentiszteleten Mt 6,19-21 alapján a kincsgyűjtésről beszélt. Mindannyian kincskereső emberek vagyunk, és ragaszkodunk ahhoz, ami nekünk érték. De mi az érték számunkra? Anyagi kincsek nem időtállók, hiszen semmit sem hoztunk magunkkal, és semmit sem vihetünk el ebből a földi életből. Már most, itt meg kell váltanunk az útlevelet, mert megy tovább az út. Szellemi és lelki kincsek gyűjtése kívánatos, és ez a hely a mennyei kincsek megtalálására és elnyerésére alkalmas. Spirituális és etikai kincsek gyűjthetők. Az ősök tudták, miért építenek, mi pedig rájuk gondolva most hálát adunk Istennek e templomért, és kérjük rá Isten áldását ezután is. A gyülekezet sok viszontagságon keresztül, a viharsarok nyomorúságait átélve, ma mégis reménységgel dolgozik és a megújulásjelei mutatkoznak, különösen is a gyermek- és ifjúsági munka vonalán, de szép összetartásról és áldozatkészségről tanúskodik ez a templomrenoválás is. A következő állomás kora délután Telekgerendás volt. Erről a gyülekezetről 1992 őszén olvashattunk, amikor az utóbbi évek Békés megyei nagy öröméről tudósítottunk, arról a templomról, mely az egész község összefogásával épült, a község egyetlen temploma, és szépségével, stílusával már eddig is felhívta sokak figyelmét, az egyházmegye dísze lett. Most - az építkezést tovább folytatva - megépült a templom melletti szárny, a gyülekezeti ház. Ennek felszentelése volt az egyik oka a szombat délutáni ünnepi istentisztelet megtartásának. A másik oka Halász Sándor lelkésszé avatása volt. Erdélyből települt át, ott végezte el teológiai tanulmányait a reformátusok teológiáján, majd ide érkezve, jelentkezett szolgálatra, és Békéscsabán kapott beosztást. Felavatásával a nagy kiterjedésű gyülekezetünk kapott új munkást, aki pl. Telekgerendáson is rendszeresen szolgál, és tanári, hitoktatói munkát is véHalász Sándor lelkész eskütétele géz. A 73. zsoltár 28. versét olvasta igehirdetése textusául a püspök. „De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet." Lelkésznek és gyülekezetnek egyaránt szól az ige. A lelkészi szolgálatban és a gyülekezetben Isten közelében lehet és kell élnünk. E tekintetben emberek és falak szolgálata összetartozik. Igaz, gyakran elfeledkezünk, hogy közel van, pedig vigasztalás és áldás van ebben. Vigasztalás és oltalom, Svédországban magyar protestánsok között A távoli észak legnagyobb skandináv országa. Területe négy és félszerese hazánknak. Lakossága nyolc és negyed millió. A lakosság 83%-a él városban. Ipari ország. Közismert magas életszínvonala, nyitott volt a bevándorlók, menedéket keresők előtt. Lakossága közel 90%-ban evangélikus, korábban mindenki a svéd egyházba született, ma a keresztség által válik tagjává. Jelentős az egyház segélyszolgálata (Lutherhjälpen), jó hagyományai vannak a missziónak és a külföldön élő svédek lelkigondozásának. Magas százalékú az elvilágiaso- dás, de pusztán az istentiszteleti részvétel nem jelzi valósan a svéd egyház belső lelki erejét, hiszen a rádió és televízió, valamint az újságok nagy példányszámban teijesz- tik az evangéliumot. Évek óta niiícs lelkészhiány az evangélikus egyházban. A lelkészek mellett fontos szolgálatot végeznek a diakónusok, diakonisszák. Utóbbiak közül többen férjezettek, de lelkiségükben a segítőkészség és a szenvedő ember iránti szeretet érzékelhető. A korábbi nagyarányú bevándorlás következtében megnőtt a katolikusok száma (147 ezer), az ortodoxok 97 ezren vannak. A szabadegyházakat a pünkösdiek és a baptisták képviselik első helyen. Ebben a nagyobb társadalmi és egyházi keretben végzi szolgálatát a magyar protestáns gyülekezet rendszeresen 1957 óta, de az első magyar istentiszteletet közvetlenül a II. világháború befejezése után tartották. Több mint 30 ezer a magyar ajkúak száma, akik különböző hullámokban érkeztek a fenyők s hegyek borította svédhonba. Közülük többen szomszédos államokból, Romániából, Kárpátaljáról, Szlovákiából és az egykori Jugoszlávia területéről. Más-más egyházi tradíció, neveltetés és elvárás jellemzi őket. A fővároson, Stockholmon kívül 8 nagyobb városban tart ma istentiszteletet legalább havonta egy alkalommal a gyülekezet fáradhatatlan lelkésze, Molnár Veres Pál, aki Marosvásárhelyről érkezett a hívek gondozására. Koltai Rezsőtői vette át a szolgálatot, aki az egyházközség első lelkipásztora volt. A stockholmi magyar gyülekezet hívására érkeztem a svéd fővárosba, ahol találkozhattam istentiszteleten a hívek közösségével, s köztük igehirdetéssel szolgáltam, majd pedig az úrvacsora közösségében éltük át Jézus Krisztus jelenlétét. A gyülekezet jövőjéről és jogállásának lehetőségéről beszélgettünk Veress Zoltán felügyelővel és a presbitérium ülésén, majd a svéd evangélikus egyház vezetőivel, Uppsalában Weman érsekkel és Svenungsson stockholmi püspökkel. Mindketten készségüket fejezték ki arra nézve, hogy a gyülekezet szolgálati keretei biztosíttassanak és a feltételek javuljanak. A nagy távolságok miatt évente 90 ezer km-t kénytelen autóval, olykor repülőgéppel utazni a gyülekezetét gondozó lelkész, s egy-egy összpresbiteri ülés is magas útiköltség-vonzattal párosul. A fővárosi gyülekezeten kívül A DÉLI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET rendkívüli közgyűlést tart 1994. november 11-én, pénteken du. 2 órakor az Üllői út 24. sz. imateremben. Felügyelői, iskolai és számszéki beszámolókon kívül új zsinati tagokat és a bíróság tagjait választják meg. Västerasban is szolgáltam, Stockholmtól északnyugatra mintegy 120 km-re. A gyülekezet fiatal utánpótlását az Erdélyből menekültek biztosítják, de Délvidék háború sújtotta területeiről is sokan találtak menedéket északi testvéreinknél. Megtisztelő volt számunkra, hogy a magyar nagykövetség, élén Desseö László nagykövettel s kedves feleségével külön fogadott bennünket a svéd egyház érsekével és a stockholmi püspökkel együtt, s szívből jövő vendégszeretetüket élvezhettük. Magyar testvéreink a távoli északon. Összetartásra nagyobb az igényük, mint egykori hazájukban volt. Az anyanyelv ápolására és a saját kultúra megélésére gyakran csak a gyülekezetben kerül sor. A távoli idegen országban a vérség összekötő jelentősége megnő, a határhelyzetekbe sodródó léleknek pedig erős evangéliumi fogódzóra van szüksége. Ezért különösen fontos az anyanyelven hirdetett ige lehetőségének biztosítása és a magyar nyelvű lelkigondozás fenntartása. Reményeink erősödtek a jövő ígéretében a svéd testvéregyházhoz fűződő kapcsolataink által. Isten áldja a távolba szakadt híveink életét és szolgálatát a Krisztus-követés elkötelezettségében. Szebik Imre AZ ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET rendkívüli közgyűlést tart 1994. november 17-én, csütörtökön de. fél 11 órakor a Bécsikapu téri templomban. Tárgysorozaton szerepel zsinati tagok és kerületi bírósági tagok választása. Evangélizálni? Miért? Helyszín: Kiskőrös, piac és környéke. Idő: ez év őszén, egy hűvös szombaton. Izgatott fiatalok készülődnek. Az egyik beöltözött szendvics-embernek, vagyis elöl- hátul nagy plakátot akasztott magára. A többiek gitárt hangolnak, még utoljára egyeztetnek. Majd elvegyülnek a piaci nyüzsgésben. Meg-megállnak a legforgalmasabb helyeken, és Jézusról énekelnek, beszélnek, hívogatnak a KIÉ alkalmaira. Az emberek csodálkoznak, van, aki megkérdezi, ezek melyik szektához tartoznak. Másvalaki gyűrött százast erőltetne a gitár húrjai közé. De a legközelebbi KIE-alkalmon biztosan lesz egykét új arc is. Eszembe jut Sanyi, akivel először vagy négy éve, ugyanitt a piacon, egy ugyanilyen alkalmon találkoztam. Megkérdezte: én nem konfirmáltam, mehetek-e? Azóta ifjúsági vezetőképzőt végzett, nincs nélküle ifi, pedig másutt jár iskolába. Hogy miért van szükség evangélizációra? Mert például Hilbert német professzor a rostocki egyetemen már az első világháború alatt leírta „Kirchliche Volksmission” című programiratában : „Németország missziói terület lett - és az is marad... Egyházi köreink misszióra szorulnak, amíg ez megtehető... A nép missziója az a fajta misszió, ahogyan a népegyház megpróbálja elérni saját tagjait.” Németországban azóta azok, akik nem szándékoznak egyházi adót fizetni, bejelenthetik az illetékes lelkészi hivatalban kilépésüket. Mi a helyzet nálunk? Négy éve, a fordulat után telve voltunk várakozással: most jön a nagy fellendülés korszaka, tömve lesznek templomaink, nem győzünk majd keresztelni, esketni. így lett? Valahol késik a nagy fellendülés... Missziói terület vagyunk mi is. Nem kell nekünk Afrikába, távoli országokba mennünk, hogy térítendő embertársakra leljünk. Néha elég csak átmenni a szomszédba..., vagy szétnézni a családban. Napjaink egyik népszerű vitatémája lett a jelenlegi népegyházi forma, mint elvetendő rossz, vagy megtartandó örökség. Ami biztosan jó benne, az az, hogy tág szolgálati területet tesz lehetővé. Szemben egy bezárt, vagy legalábbis zártabb kisközösség (aminek természetesen sok előnye van) objektív korlátáival, egy nyitottabb közösség nevében tudjuk megszólítani embertársainkat. Missziói küldetésünk, ahogyan azt Jézus megfogalmazta, arra kötelez bennünket, hogy menjünk, és megkeressük azokat, akik nem ismerik Jézust. Hangsúlyozom, ez küldetésünk, kötelességünk! Ha ezt nem tesszük, nem engedelmeskedünk Jézus missziói parancsának. Miért vagyunk e téren szemérmesek? Miért nem merünk kilépni a templomfalak közül? Miért adjuk át a terepet a jehovistáknak, a mormonoknak, a krisnásoknak? Nekik szabad? Mi meg valami szent borzadállyal szemléljük őket az utcán. Tegyük fel a kérdést magunknak: vajon bejönnek-e a templomunkba azok, akiket egyébként a piacon, az utcán lehet elérni? Ugyanakkor meglévő gyülekezeteink is szüntelen misszióra, ébresztésre, evangélizációra szorulnak ! Hányán vannak köztünk a látszatkeresztyének, az alvók, a félszívűek? Mi mindent teszünk azonban evangélizáció címén? Mert nem lehet minden ún. sorozatot evangéli- zációnak nevezni. Gond az is, vajon kit, kiket lehet ilyen szolgálatra felkérni? Mert szólni erővel és hatalommal nem minden igehirdető tud. Azt tanultam édesapámtól, mikor szószékre megyek, legyen ott bennem mindig á vágy, hogy az Ige súlya alatt megváltozzon a hallgatók élete. A Missziói Bizottság próbálkozásaira így figyeljünk oda. Tudjuk persze mi is, attól, ha mozgatjuk a fát, még nem lesz szél. De ölbe tett kézzel sem üldögélhetünk, hogy majd csak történik valami. I adjuk fel ellenkezésünket. Ne mondjuk: már megint mit akarnak ezek itt, mit erőlködnek megint, úgysem fog senki elmenni az országos, meg a regionális evangélizációkra! „Állj fel, és mozdulj az Úrért!” 1 énekli a Contitental Singers együttes. Állj fel, és ínozdulj, mert a mozdulatlanság maga a halál! És mi az Úr élő népe vagyunk. Lupták György
