Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-11-13 / 46. szám
Evangélikus Élet 1994. november 13. jf*ÍS GYERMEKEKNEK FIATALOKNAK Már-már elviselhetetlenné vált a fájdalom. A doktor már telefonált a mentőkért, s azok rövid időn belül meg is érkeztek. Még aznap éjjel megműtötték... „Látod, milyen hasznos dolog a fájdalom?” - mondta másnap az egyik nővér. - „Rögtön jelzi, ha valami nincs rendben a szervezetedben, megkönnyítve ezzel az orvosok dolgát, akik így egyből tudják, hol keressék a bajt.” Azt hiszem, így van ez „szívfájdalmaimmal” is: Amikor az fáj, hogy összevesztem a barátommal. Amikor utólag már fáj, hogy kinevettem valakit. Amikor fáj, hogy nem hallgattam Anyára. Fontos dolog a fájdalom, mert jelzi a bajt. Tudom, Istenem, tőled van a fájdalom, mert Te ezzel is javunkat munkálod. BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA Homokra vagy kősziklára...? Jézus a Hegyibeszéd végén így szól a hallgatósághoz: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cse- lekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult." Ahhoz, hogy jobban értsük ezt a példázatot, jó tudnunk, milyen homokról van benne szó. Mert hiszen épülhetnek házak a sivatagban is, ahol semmi egyéb nincs, csak homok, és mégis stabilan állnak. Itt azonban nem egyszerű homokról beszél Jézus, hanem arról a hordalékról, amit egy folyó visz magával, majd letesz, s így buckák, homokdűnék keletkeznek. A forró, száraz éghajlati viszonyok között előfordul, hogy egyes folyók az év bizonyos időszakában teljesen kiszáradnak. De mikor megkezdődnek az esőzések, újra megtelik medrük vízzel. Az áradatként robogó víz ilyenkor könnyen átszakíthatja, elsodorhatja a folyóparton hordalékból épült buckákat. S ha ezekre valaki időközben házat épített, az áradat azt is magával ragadhatja. Ezért a tapasztalt palesztinaiak inkább a köves dombokra építették házaikat, nem sajnálva a fáradságot, amit a sziklán való alapozás jelenthetett. De megérte, hisz a ház így állhatott biztos helyen. Bizony, sokszor az emberek olyan dolgokra építik az életüket, ami nem biztos, nem tartós, és nem véd meg a próbákban. Ezzel állítja szembe Jézus az ő szavát, mint olyan dolgot, amelyre nyugodtan lehet építeni. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Kakukktojás Ebben a játékban összetartozó dolgok között kell rábukkanni arra az egyre, ami nem tartozik közéjük. A sorozatban négy alkalommal kell megtalálnotok, mindig négy dologból, hogy melyik az, amelyik nem illik a másik három közé. A három másikat az köti össze, hogy mindhárom egyazon bibliai történetben vagy példázatban szerepel. A megoldáshoz nagy segítséget nyújt Márk evangéliuma negyedik részének alapos ismerete! Beküldendő hétről hétre a kakukktojás, vagyis az a negyedik szó, amely nem illik (Mk. 4 alapján) a másik három közé. De ez még nem minden! Ä kakukktojások alapján ugyanis rá lehet bukkanni egy olyan történetre, melyből a négy hét folyamán megtalált „kakukktojás-szavakat” vettem. Ez a történet - annyit elárulok - János evangéliuma első fejezeteinek egyikében található. (A másik három evangéliumban is olvashatjuk, de a legkönnyebben Jánosnál ismerhettek rá.) A kakukktojások megtalálásáért felkínálok hétről hétre egy-egy pontot. A plusz történet kitalálásáért pedig annál több pont jár, minél hamarabb bukkantatok rá. Most a harmadik forduló négy szavát közlöm, melyekből az egyik kakukktojás. De melyik? A választ Márk 4-ben keressétek! A megfejtést legyetek szívesek keddig postára adni! éjjel aratás nappal húsvét Dalo - ló - ugrás Ahogy a mondás tartja: „A (dalo-) lónak négy lába van, mégis megbotlik.” Hát én is ezt tettem. Persze, hogy az „Előtted állok, drága Jézusom...” kezdetű ének nem a 416- os, hanem a 417-es az énekeskönyvben. Most azoknak közlöm a nevét, akik a megszabott határidőn belül helyes megfejtést küldtek be. Nagyon örülök annak, hogy felnőtt olvasóink között is akadnak, akik részt vesznek játékainkban! Balogh Éva és Csoszánszky Márta (Budapest); Bánki Renáta (Inota); Benke Zsuzsanna (Ajka); Dechert Anna (Kelenföld); Fancsali Ifjúsági Kör; ülés Adél (Egyházasdenge- leg); Magyarósi Henrietta (Várpalota); Mersva Ildikó (Vác- egres); Mészáros Szilvia (Homokbödöge); Németh Anita (Jánosháza); Németh Csilla (Somlószőlős); Sáli Imréné (Rá- bapaty); Till Antónia (Enying); Tóth Kálmán és Katalin (Budapest). A megfejtők közül sorsolással választottuk ki a játék nyertesét: Németh Anitát. Mindannyiótoknak gratulálok! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. ÜT, IGAZSÁG, ÉLET - ÉN VAGYOK! Uram, nem tudjuk, hova mégy, nem ismerjük az utat, mondd, honnan tudnánk egyáltalán? Hisz nem ismerünk Téged sem igazán. Hol van, ahová elmentél, hogy helyet készíts nekünk? Milyen út visz arra? Hol az ösvény, ami arra vezet, ahol nincs több fájdalom, ahol fölszáradnak a könnyeink? Uram, Pilátussal együtt kérdezzük: mi az igazság? Erre a kérdésre csak Te tudod a választ. Az egyetlen, helyes feleletet. Milyen igazság a Tiéd? Szelídségében is hatalmas erő? Félremagyarázhatatlan, kikezdhetetlen, szikla-szilárd - és mégis hozzánk hajló jelenlétedről tanúskodó igazság? Uram, életnek vallód magad. Látod, tudod, mi hogyan élünk, mit tartunk a létezésről. De vajon élet-e a miénk? De vajon létezünk-e igazán, vagy halottak vagyunk? Mi a hosszú, sikeres élet titkát kutatjuk. Elkeseredett erőfeszítéseket teszünk, hogy legyőzzünk fenyegető betegségeket, életlehetőséget teremtsünk az utánunk következő nemzedékeknek. Miért mondod magadról mégis, ilyen egyszerűen, hétköznapian, hogy Te vagy az élet? Utak hálózzák be a földet. Vannak sugárutak, csillogók, díszesek, vannak forgalmas autópályák, gyalogutak, kiránduló ösvények. És vannak zsákutcák is. Utak hálózzák be az emberiség történetét. Vannak dicsőséges útszakaszok, diadalívekkel; vannak egyszerű, szürke, hétköznapi utak, amelyeken folyt, és folyik tovább a világ sorsa. És vannak zsákutcák is. És ott vannak belső életünk útjai is. Vannak hosszú, egyenes szakaszok, vannak kanyargós ösvények, vargabetűkkel. És vannak zsákutcák is. Valaki egyszer azt mondta: csak két út áll az ember előtt: egy széles és egy keskeny. Középút nincs. És a kettő közül csak egy jut célba. Nekünk kell döntenünk. A tét: élet vagy halál. Én vagyok az út - mondta 0. Az, amelyik célba ér. Amelyik az Atyához vezet. Nem könnyű vállalkozás RAJTA elindulni, járni. Mégis: öröm. Mert Ő vezet, jelenlétével bátorít, megtart a kísértések között, és megbocsátja elbukásainkat. Igaz úton vezet az Ő nevéért. Hogy életünk legyen... Mi az igazság itt a földön? Mit jelent ez a szó? Igaz eszméknek kikiáltott, szépen csengő szavak? Néhány kiválasztott kinyilatkoztatása? Netán bölcs gondolatok, frázisok gyűjteménye? Vagy ököljog, amit valakik erőszakkal kényszerítettek ki? Pilátus után kétezer éve még mindig aktuális a kérdés: mi az igazság? Nincs igazság a földön, soha nem is volt! - mondják sokan. Egyre többen. Mások azt mondják: igazság ott van, ahol jog is van. Ezért harcolnak érte. Hogy emberibb legyen ez a világ, ez az élet. Vannak emberek, akik önjelölt prófétákként azt tartják magukról, és azt is híresztelik, hogy az igazságot kizárólag és egyedül csak ők tudják, csakis ők képviselik az emberek között. Nem tűrnek alternatív igazságot, a magukét propagálják. Élt egyszer Valaki, aki nem volt magamutogató igazság-birtokos, sem pesszimista „mindenmindegy”- igazú ember, még csak nem is fogát összeszorítva paragrafus-igazságokért küzdő bíró. Egyszerűen és szelíden az Isten igazságát hirdette a földön: azt, hogy szeret, és nincs vége! Bár elítéli a bűnt, de megkegyelmez a bűnösnek Fia halála árán. Sokba került Neki az igazságunk: az IGAZSÁG feláldozásába. Mindezt azért tette, hogy életünk, igazi életünk legyen... Élet. Két évszám közötti gondolatjel? Rövidke vonal, amely mindössze néhány évtizednyi időt jelez? Porbahulló, nyomtalanul eltűnő percek, órák, napok füzérét? Beteljesületlen vágyakat? Végkimerülésig tartó robotot? Mozdulatlan tétlenséget vagy felpörgetett élethabzsolást? Valaki mondja meg, milyen az élet!!! Mi az élet? Milyennek kellene lennie valójában? Ránk bízatott, mióta megszülettünk. Nekünk kell gazdálkodnunk vele. Felelősek vagyunk érte. És nemcsak a sajátunkért, az embertárséért is. Fel tudjuk fogni ezt igazán? Életet kaptunk és életet adunk. Továbbplántáljuk a létet: munkatársak vagyunk a Csoda-teremtésben. ÉLETET kaptunk, hogy adjuk tovább. ÉLETRE hívattunk, hogy ne a halálé legyen az utolsó szó. ÉLETÜNK az Isten ÉLETÉBE került. Mert csak így születhet újjá a világ. Új, csodálatos Teremtéssé. Mi, mindannyian örök életre hívattunk, és részt vehetünk a Csoda-teremtésben. Életté válhatunk a világ számára, életadóvá az ember-testvér számára. Ez a legcsodálatosabb dolog, amit tehetünk! Isten Jézus Krisztusban Maga lett a világ Élete, ott, a keresztté feszülő Szeretetben. A Te Életed is... * Uram, tudom, hogy Te vagy az út, az egyedül célbaérő. Tudom, hogy Te vagy igazságom az Atya előtt. És Te vagy az élet is, ami vár, ott, a Másik Oldalon. V. GY. MOLNÁR BÉLA JÓZSEF: Minden szám mással beszél Ki dönti el, melyik mag kell vetésre, és hogy már mehet, ki dönti el, hogy feltörhető az alabástrom edény, ki dönti el, hogy kinyílt a bank, és mínákra vár, ki fog szólni, ha nagyothallók leszünk, és a tetőkről kell kiabálni, ki lökdös, ha a falu szélén kiabálnak, és tisztítanom kell a lámpást, ki dönti el, ki mondja meg, ki beszél majd, ki nyit ajtót, ki nyit ajtót, a kopogtató, vagy a bennülők, kinyit ajtót, V.r.ffrrr I és ha zárt lesz, kívülről, belülről, mindenhol, át tud lépni majd, vagy az csak egyszer volt, be fog törni, vagy csak benn lesz, akkor is, ha a torlasz, az akadály, kívülbelül, én, te, ő, mi vagyunk? f Élt 35 évet! Emlékezés Radnóti Miklósra Barátaim, ha rövid a papír, az ember akkor apró verset ír; higgyétek el, a rövid is elég, meghalok, s úgyis minden töredék, (Röviden) „,A gyökérben erő surran, esőt iszik, földdel él és az álma hófehér.” Ötven évvel ezelőtt, 1944. november 6. és 10. között Győr mellett, Abda községben nyilas és német gyilkosok megölték a költőt, a fasizmus elleni tiltakozás egyik nagy lírikusát. A költőt, akinek emberi helytállása és költői magatartása a haláltáborok borzalmai közepette is a hazája, a népe, a világ sorsáért való aggódásig emelkedett. Erről tanúskodnak később megtalált mélyérzésű versei, melyek az iskolai katedrák és az előadói pódiumok népszerű, de szomorúan szép soraivá lettek. Most szándékosan nem ezeket idézem. Alig ismert komoly, szép sorait választottam: emberi, baráti érzésének szép kifejezőit. Kosztolányi Dezső temetésén írta „Ének a halálról" c. versét A sír felett szitál az őszi köd, korán van még s íme este lett. Sötét egünkre lassan színezüst koszorút fon a súlyos fáklyafüst s felrebbenő madár fenn sírdogál! A lélek oly ijedt és lebbenő, akár a hűs könnyszárnyú felleg, melyre forró csillagok lehelnek. A test pihen vermében hallgatag, rögök nyugalmas sorsát éli lenn, szétoszlik, szomjas gyökér felissza s zöld lobogással tér újra vissza, törvény szerint! s oly szörnyű, szörnyű így, mi egy világ volt, kétfelé kering! vagy bölcs talán? a holttest tudja itt. Őnzd Uram, a lélek útjait. Tény, hogy Radnótit már kezdő költőként sokat foglalkoztatta a halál gondolata. Elégia Juhász Gyula halálára c. versében utal a költő hosszúra nyúlt „elborulására”: öt évig laktam városodban, s nem láttalak sosem. Négy fal között csomós sötétben éltél távol és nem érdekelt e földi tartomány... Babits Mihály halálára írt hosszú verséből is — sajnos - csak rövid részletre van hely: Látjátok, annyi szenvedés után most pihen e hűvös, barna test. Csak csont és bőr és fájdalom. S akár a megtépett, kidőlt fatörzs évgyűrűit mutatja, bevallja ő is gyötrött éveit. Csak csont és bőr e test. De most a nemzeté is csak csont és bőr és fájdalom. íme, Balázs, kihez könyörgött, vedd karodba! Ó, requiem aeternam dona ei...Domine! Halott keze nem fogja már a tollat, béhunyt szeme nem lát több éjszakát. Örök világosság, kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. Emlékezést kellett volna írnom a fiatalon eltávozott (eltávolított) költőről? Legszebben, leghitelesebben emlékeznek reá saját versei, emlékezései költő társaira. Mert tudott emlékezni! és nemcsak a halottakra. Egyik legszebb írása volt a professzorához, költő-társához írt KÖSZÖNTŐ (Egy Sik Sándor-ünnepély prológusa) ötven év? kit ünnepeltek, annak nincs kora. A költő hangja száll, visszhangja támad s hallható a néma, s mégis harsogó időben. Egy költőt ünnepeltek itt, ki Krisztust kiált, mikor az erőst is megtörte már a próba, s bárány helyett a farkast hirdeti s kemény öklére büszke Európa. Egy költőt ünnepeltek itt, ki mindenkit megért és sohasem ítél, s „csak tiszta test, akár az encián, és lélek, mint fenyvesorai szél.” Társát köszönti most a gyermek, lélek a lelket, aki eretnek hadak között hűségre példakép; fiú köszönti apját, egy hitvány korban leikéhez hű tanítvány! Sebeiken Pálma Nyolcadik ecloga KÖLTŐ Üdvözlégy, jól bírod e vad hegyi úton a járást, szép öregember, szárny emel-é, avagy üldöz az ellen? Szárny emel, indulat fiz s a szemedből lobban a villám, üdvözlégy, agg férfiú, látom már, hogy a régi nagy haragú próféták egyike vagy, de melyik, mondd? PRÓFÉTA Hogy meiyik-é? Náhum vagyok, Elkós városa szült és zengtem a szót asszír Ninivé buja városa ellen, zengtem az isteni szót, a harag teli zsákja valék én! KÖLTŐ Ismerem fis dühödet, mert fennmaradott, amit írtál. PRÓFÉTA Fennmaradott. De a bűn szaporább, mint annak előtte, s hogy mi a célja az Ümak, senkise tudja ma sem még. Mert megmondta az Úr, hogy a bő folvamok kiapadnak, hogy megroggyan a Kármel, a Básán és a Libanon dísze lehervad, a hegy megrendül, a tfiz elemészt majd mindent. S úgy is lön. KÖLTŐ Gyors nemzetek öldösik egymást, s mint Ninivé úgy meztelenül le az emberi lélek. Mit használtak a szózatok és a falánk fene sáskák zöld felhője mit ért? hisz az ember az állatok alja! Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsemőket, fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója megsül benne, a gyártelepek fülszállnak a füstben. Égő néppel az utca rohan, majd búgva elájul, s fortyan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték s mint legelőkön a marhalepény, úgy megzsugorodva szertehevernek a holtak a város téréin, ismét úgy lön minden, ahogy te megírtad. Az ősi gomolyból mondd, mi hozott most mégis e földre? PRÓFÉTA A düh. Hogy az ember újra s azóta is árva az emberforma pogányok hadseregében. - S látni szeretném újra a bűnös várak elestét s mint tanú szólni a késéi kornak. KÖLTŐ Már szólták S megmondta az Úr régen szavaidban, hogy jaj a prédával teli várnak, ahol tetemekből épül a bástya, de mondd, évezredek óta lehet, hogy így él benned a düh? ilyen égi, konok lobogással? PRÓFÉTA Hajdan az én torz számat is érintette, akárcsak bölcs Izaiásét, szénnek az Úr, lebegő parazsával úgy vallatta a szívem; a szén izzó, eleven volt, angyal fogta fogóval s: „nézd imhol vagyok én, hívj engem is el hirdetni igédet”, - szóltam utána. És akit egyszer az Úr elküldött, nincs kora annak, s nincs nyugodalma, a szén, az az angyali, égeti ajkát. S mennyi az Úrnak, mondd, ezer év? csak pille idő az! KÖLTŐ Mily fiatal vagy atyám! irigyellek. Az én kis időmet mérném szörnyű korodhoz? akár vadsodru patakban gömbölyödő kavicsot, már koptat e röpke idő is. PRÓFÉTA Csak hiszed. Ismerem újabb verseid. Éltet a méreg. Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek, s innivaló! Élhetne belőle, ki élni akar, míg eljön az ország, amit igéit amaz ifjú tanítvány, rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat. Jöjj hirdetni velem, hogy már közelít az az óra, már születőben az ország. Hogy mi a célja az Úrnak, - kérdém? lásd az az ország. Útrakelünk, gyere, gyűjtsük össze a népet, hozd feleséged s mess botokat már. Vándornak jó társa a bot, nézd, add ide azt ott, az legyen ott az enyém, mert jobb szeretem, ha gőcsörtös. Lager Heidenau, Zagubica fölött a hegyekben, 1944. VIII. 23. ——-ic:-—- k _________1__|
