Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-07-24 / 30. szám

Zsinati Híradó 1994. július 24. Jelentés a Törvénykönyv beosztásának átfogó javaslatáról az 1994. májusi törvénykidolgozottsági szintek alapján Tisztelt Zsinat! Kedves Testvéreim! Az egyházi törvénykönyv beosztásá­nak mostani átfogó javaslata, amely 1994. május 10-i keltezéssel már előze­tes küldeményként a tisztelt zsinati ta­gok rendelkezésére áll, egy folyamat jelentősen megszilárdulásra váró része. Ez a javaslat tulajdonképpen már a zsinat 3. ülésszakától kezdődően ala­kul, növekszik, rendeződik, szilárdul. Első változatát dr. Boleratzky Lo- ránd terjesztette elő az 1991. november 23-24-i, 3. ülésszakon az „1. sz. Bizott­ság javaslata az Egyházi Alkotmány beosztásáról” címen. (Jk. 5. sz. mellék­lete.) A zsinat ezekben az időkben még számos előterjesztést csak meghallga­tott, de a szavazás szükségességének rendje még nem alakult elengedhetet­lenné. A törvénykönyv beosztásának ez a javaslata tehát szavazás nélküli helyzetében alig kapott hangsúlyt. Egyértelműen mutatta ezt, hogy dr. Sólyom Jenő már az 1992. február 7-8- i, 4. ülésszakon benyújtotta - távollété- ban Zászkaliczky Péter közreműködé­sével - az „Indítvány az Egyházi Alkot­mány szerkezetére” című munkáját, amelyben öt fejezetet tartalmazó alkot­mányra tett javaslatot. Teljesen új rendszerét az „Indítvány a zsinat előtt álló feladat pontosabb megfogalmazá­sára és az ülésszakok ütemezésére” cí­mű beadványával támogatta. (Jk. 12. és 13. sz. melléklete.) Az új javaslatot dr. Boleratzky Lo- ránd elemezte, jellemezte: „Nyilvánva­ló, hogy az egyházjogi szabályozásnak teológiai háttérrel kell rendelkeznie, azonban itt is fel szeretném hívni a fi­gyelmet arra, hogy az egyházjog is első­sorban jog, nem pedig teológia, és fi­gyelni kell a spriritualizálódás veszé­lyeire is” - foglalta össze elhárító gon­dolatait, de ugyanakkor beterjesztette az „1. sz. Bizottság kiegészített javasla­ta az Egyházi Alkotmány beosztásá­ról” című javaslatot. (Jk. 14. sz. mellék­lete.) Szavazás azonban erről nem tör­tént. Bonyolultabbá valójában az 1993. február 20—21-i, 8. ülésszakon vált a helyzet. A 3. sz. Bizottság által előter­jesztett, „Az egyházközség tisztségvise­lői” című törvénytervezetben a lelkészi tisztségviselőkről szóló rövid pontok ezzel a szöveggel zárulnak: „2.3. A lel­készi törvény elágazásait és feladatkö­reit részletesen »Az; egyházi szolgálat« című fejezet tartalmazza. Belépett tehát új, jelentős törvényként, az eddigi rendszertől, az 1. sz. Bizottság jogi szemléletétől eltérően „Az egyházi szolgálat”. Ezen az ülésszakon dr. Bo­leratzky Loránd lemondott az 1. sz. Bizottság vezetéséről. Ugyanakkor az 1993. június 25-27-i, 9. ülésszakra már elengedhetetlenné vált annak vizsgálata, hogy több szük­séges törvényalkotó bizottság még nem jött létre a számba vehető törvények­hez. Természetesen ezeknek a törvé­nyeknek a körét is egyértelműsíteni kellett. Az előadottakból bizonyára vi­lágos, hogy számomra is hibás alaku­lásnak tűnik „Az egyházi szolgálat” elfogadott és tervezett bizottsági válto­zata. Az evangélikus egyházjogban szokatlan hangsúlyt tesz a klerikaliz- musra. Az egyházjogból áthajlik az „Agendá”-ba. Természetes azonban, hogy az 1. sz. Bizottság csak olyan rendszert javasolhatott, amelyik a 3. sz. Bizottság előrehaladott munkáját számba vette. így teijesztette be „Az egyházi törvénykönyv átfogó javaslata az 1993. június 25-27-i ülésszak meg­határozó döntéseihez” című javaslatát. (Jk. 3. sz. melléklete.) A vitához dr. Sólyom Jenő is beter­jesztette „Alternatív javaslat az egyházi törvénykönyv szerkezetére” című dol­gozatát. (Jk. 3/a sz. melléklete.) A zsi­nat azonban az 1. sz. Bizottság javasla­ta alapján tekintette át a feladatokat s osztotta ki a bizottságoknak, köztük az újonnan választott bizottságoknak is a törvényalkotási feladatokat. Rögzítet­te azonban, hogy „az 1. sz. Bizottság előterjesztésében szereplő törvénycíme­ket, mint témajavaslatokat fogadja el a zsinat, amivel foglalkozni kell”, és az 1. sz. Bizottság „a 11. ülésszakra készít­sen egy átfogó törvénykönyv-koncep­ciót”. (Jk. 5-6. old.) Az 1. sz. Bizottság már számos előre­haladott törvénymegoldást vett szám­ba ahhoz, hogy a mostani, 13. üléssza­kon - a 9. ülésszak döntéseit tisztelet­ben tartva - ezt a koncepciót előtárja. Kialakításáról, jelenlegi helyzetéről elöljáróban néhány szót mondok. A Zsinati Hitvallást a zsinat elfogad­ta 1992. 06. 28-án. Az I. („Az MEE-ről általában cí­mű”) törvényt a zsinat elfogadta 1994. 02. 27-én. A II. („Az egyházi szolgálat” című) törvényt a 3. sz. Bizottság készíti elő. A munka az egyházmegye lelkészi szol­gálatainak törvényjavaslatainál tart. Az egyházzenei szolgálat kidolgozása is ebben a törvényben várható. AIII. („Az egyházkormányzati szer­vezet” című) törvény javaslatát szintén a 3. sz. Bizottság dolgozza ki. Az egy­házmegyék javaslatait készíti jelenleg, addig elfogadott törvény. Az 1. sz. Bi­zottság véleménye szerint ebbe a tör­vénybe tartozik a lelkészi tisztségvise­lők alkalmazása. Ennek rögzítését tar­talmazza - a törvény tárgyalásakor ka­pott lehetőség szerint - javaslatunk. A IV. („Felkészítés az egyházi szol­gálatra” című) törvény kidolgozása, ál­talános vitája a következő ülésszakon várható. Előkészítése a 7. sz. Bizottság feladata. Az V. („Az egyház evangélizációs és missziói munkája” című) törvény rész­letes vitája a jelenlegi ülésszak feladatai között szerepel. Ez a törvény foglalko­zik a médiák kérdésével, melyet a 8. sz. Bizottság készített elő. A VI. („Az egyházi szeretetszolgá­lat” című) törvény részletes vitája a múlt zsinati ülésszakon elkezdődött. Folytatása a következő ülésszakon várható a 9. sz. Bizottság előkészítő munkája után. A VII. („Az egyház oktatási és neve­lési munkája, intézményei, gyűjtemé­nyei” című) törvény egyik részét (Tör­vény a MEE közoktatási intézményei­ről és a hitoktatásról) elfogadta a zsi­nat, sőt hatályba léptette. Kiegészítése, átdolgozása van folyamatban. Ehhez tartozik az egyházi könyvtárügyről, le­véltárakról és múzeumokról készülő törvényrész a 6. sz. Bizottság előkészí­tésében. A VIII. („A zsinat és az egyházi jog­alkotás” című) törvényt az általános vita után a zsinat levette napirendjéről, s mint illetékes, a 3. sz. Bizottság hozza .ismét javaslatba. A IX. („Az egyházi bíráskodás” cí­mű) törvény részletes vitája a jelenlegi ülésszakra van beütemezve az 5. sz. Bizottság előterjesztésében. A X. („Az egyház gazdasági rendje” című) törvényt első változatában a 4. sz. Bizottság már ismertette. A bizott­ság újabb tárgyalásán kialakult szem­pontjai szerint várhatóan a következő ülésszakon terjeszti elő általános vitá­ra. A XI. („Az egyház kapcsolatai” cí­mű) törvény általános vitája a követke­ző ülésszakon várható az 1. sz. Bizott­ság előterjesztésében. Ezzel a rendszerrel a zsinat ellenőrzé­si munkája mellett az egész törvény- könyv felépülhet. Természetesen ki- sebb-nagyobb módosításokat a bizott­sági munka eredményétől függően a zsinat bármikor eszközölhet. Az egész rendszer fővonalainak azonban a fenti törvények szerint szüksége van igényes szilárdságra a zsinat belátható időn be­lüli befejezése érdekében. A fenti jelentést követő vita során természetes hangsúlyt kaptak az ellen- vélemények is. Ezek szerint az „Egyhá­zi szolgálat” mint törvényfejezet az 1940-es évek végén, az akkor készülő­dő zsinat tervezetébe is belekerült. Különleges vitát gerjesztett az „V. Az egyház missziói munkája” című tör­vény külön fejezetbe kívánkozó megje­lenítése. A megbeszélés tisztázó hatásá­ra már széles körben „Az egyház evan­gélizációs és missziói munkája” címmel emlegettük az V. törvényt. Hiszen szemléleti rendeződést nyújt, ha az egy­háztól teljesen elfordult megkeresztel­teknek „evangélizációs”, a hazai nem keresztényeknek „belmissziós”, a kül­földi nem keresztényeknek pedig „kül- missziós” rendszerben fogalmazunk. A három árnyalat azonban a felébresz­tő evangélium hirdetésében összefonó­dik, míg a munka és a munkafeltételek rögzítése részletes törvényt igényel. Hi­szen a diakónia törvényjavaslata, a „VI. Az egyházi szeretetszolgálat” cí­mű törvényjavaslat is külön törvény­ként már részletes vitájánál tart. Ismét felvetődött az egyházzenei, a könyvtárügyi, levéltári, a múzeumi és a médiumokkal foglalkozó törvények elhelyezésének a kérdése. Ezekhez azonban előzetesen az illetékes bizott­ságok élőmunkája szükséges. A széles körű, tisztázó vita ténylege­sen szolgálta a törvényrendszer megszi­lárdulását. Dr. Koczor Miklós az 1. sz. Bizottság vezetője ÚJ ARCOK - BEHÍVOTT PÓTTAGOK Dr. Garami László Dr. Molnár Lajos Szemerei János Tóth Attila Az életet lehet még egyszer újrakezdeni Igehirdetés a Fasori templomban, 1994. június 26-án, all órai istentiszteleten Tartotta: Dr. Hafenscher Károly Mt 7,12 Mi ez az egymondatos alapige? Közmondás - aminek minden nyelvben van megfelelője? (ami­lyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten...). Tapasztalatból leszűrt bölcsesség, neves vagy névtelen szerző aforizmája? Természetes tu­dás, ami minden emberrel veleszü­letett? - miként Justinus az ókor­ban gondolta, hogy megegyezést mutasson a hellenizmussal. Arany­mondás, amit gyermekbibliaórán tanultunk és tanítunk? Aranysza­bály - regula aurea pozitív vagy negatív formában? Mottó, jelmon­dat, emlékeztető - mint Severus Alexander császár kapufelirata: Quod tibi fieri non vis - alteri non feceris? Alapigazság, ami mindig, mindenütt érvényes, ahogyan őseink az axiómát meghatároz­ták: semper et ubique et ab omni­bus, elismert, belátható igazság? - A vitathatatlan erkölcsi maximák egyike, amire erkölcstant építhe­tünk, ahogyan a német Bonhoef- fer, a svájci Barth, a svéd Nygren, az amerikai Neibuhr egymástól függetlenül is kezeli? Nem! Több! Nekem, nekünk mérhetetlenül több: Jézus Urunk szava! Félre ne értsük, nem becsülöm le azt, hogy itt a consensus gentium —a népek egyetértése - jelenik meg, hogy a humanitás és a christianitas történelmi találkozópontján va­gyunk. Sőt örülök, hogy a legkü­lönbözőbb kultúrkörben valami­lyen formában megtalálható e gondolat: a görög-római világban, Homérosz Odüsszeiájában Kalip­szó istennő mond hasonlót, Tha­les, a nagy matematikus, Seneca, a gondolkodó ilyesfajta következte­tésre jut. - A kínai Kungtse, vagy az indiai Mahabharata szent irat pendíti meg ugyanezt. Mwvében és az ősi Egyiptomban ismerik. A híres Hifiéi rabbi, vagy rabbi Akhiba hasonlóan tömören sum­máz általános életszabályt. Ismere­teim szerint nincs még jézusi szó, aminek ennyi párhuzamosa volna az antik világtól napjainkig. Itt va­lóban az egész emberiség szószóló­ja beszél. Nem nóvum, hanem ősi, egyszerű szavakból álló mondat: jótétemény bonyolult világunk­ban. Ebben is Isten emberszerete- te-filantrópiája jelenik meg. Bámu­lom egyszerűségét, ma is érvényes voltát, életújító erejét, mobilizáló hatását! De mindenekfelett szemé­lyességét érzem fontosnak. Személy mondja személynek - hogy szemé­lyek között lehessen emberségesen élni: Jézus szól így a tanítványok­nak, hogy krisztusi módon élhesse­nek. ő mondja, a mi URUNK, hogy eligazodjunk az élet bozótjá­ban. Ő mondja, akiről csodálkoz­va állapítják meg hallgatói: soha ember még így nem szólt (7,28-29). 0 mondja, aki megtérést kíván, mert Benne elérkezett az új: Isten országa, egészen közel jött. Az egész Hegyi Beszédet így értem — a bemutatkozó prédikáció kifejtése az (Mt 4,17!). Ő mondja, aki elém élte a másokért való lét életstílusát, mindhalálig, a keresztfán bekövet­kezett haláláig. Ő mondja, aki azt akarta, hogy övéinek élete bővel- ködő élet legyen. Kincs ez a jézusi szó (logion) a Hegyi Beszéd gazdag kincsestárában. Méltó a Boldog­mondásokhoz, a hegyen épített vá­ros és a kősziklára épített életház képeihez. Amiben páratlan, az, hogy Jézus követelményét pozitívan fogalmaz­za - amit akartok azt tegyétek - és az is, hogy feltétel nélküli a követel­ménye, nincs kirekesztés, minden­kire érvényes, nem csak egy belső körre, a tanítványok családjára. Pá­ratlan voltának tekinthető még az is, hogy nem tekint visszafelé. Nem ostoroz: eddig nem így cselekedte­tek... hanem jövőre irányított: ezentúl ez legyen vezérfonal. Lehet így is. Lehet az életét újra kezdeni. Lehet mindennap így kezdeni újra. Valóban: pozitív, konstruktív vonása kiemelendő. Negatív formá­ban hallottuk már, olvastuk már pl. a rabbinista irodalomban: „Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd másnak sem. - Ne hozd fele­barátodat rossz hírbe, hogy téged se hozzanak rossz hírbe”. A móze­si gondolkodás kedvelte a tilalmat: Ne tedd ezt, ne tedd azt. Jézus sze­rette a pozitív, építő parancsot. Csak ritkán közelít negatív oldal­ról: ne féljetek, ne aggódjatok. Mai jelzők jutnak eszünkbe szavai­ról: konstruktív, pozitív, produk­tív - ez a teremtő morál ductusa, ez a dinamikus életfolytatás lendí­tő ereje. így beszél a mi Urunk. A mérték mindig nálunk van: ön­magámban hordom. Nem kell ke­resgélni. Amit én akarok mások­tól, azt tegyem. Amint a szeretet új parancsában is világosan megadta a mértéket: „Amint én szerettelek' titeket”. Mit is akarok ?, hogy sze­ressenek, becsüljenek, befogadja­nak, szép szóval illessenek, szelí­den megsimogassanak, megértse­nek, vigasztaljanak, segítsenek... És mit kapok? Kegyetlen durvasá­got, csúnya szót, gyanút, kirekesz­tést, meg nem értést, hidegre tesz­nek, leírnak, elfelednek... Mit te­gyek hát? Vegyem komolyan a másik elvárását: ő is azt akarja, várja, amit én: hogy szeressék, be­csüljék, befogadják, szép szóval il­lessék, megsimogassák, megértsék, vigasztalják, segítsék. Az segít raj­tam, ha megtérésem kettős: Isten felé, majd emberek felé fordulok. Az életet lehet még egyszer újra kezdeni! Ez reménységem napon­ta. A Hegyi Beszédet sokfélekép­pen értették már: radikálisan, mint Tolsztoj, felsőbbrendű morálként, mint a szerzetesek, pesszimistán, mint Luther, de lehet úgy is, amint egy neves teológus (Helmuth Thie- licke). Az élet újrakezdéséről van szó. Két félelem él az emberben: a múlttól és a jövőtől. Jézus megsza­badít mindkettőtől: bocsánatot ad a múltra nézve és reményt ébreszt a jövőre. Hogy újra kezdhessünk még egyszer mindennap. Anouilh képével zárom. Magát így nevezi: Utas csomag nélkül. Ha Jézusra figyelek, megszabadulok félelem csomagjaimtól is és így utazom e világon. Nem kínoz a múlt, nem gyötör a jövő. Szabad vagyok. Már értem, hogy textusunk után miért áll a szoros kapu képe. Csak így lehet bemenni az Ő országába. „Amit akartok, ti is azt tegyé­tek. ..” így vagyok Jézusra figyelő, szaván csüngő tanítvány, hasznos embertárs, evangélikus. Ámen. Egyházi személyek közéleti szerepvállalásáról Dr. Boleratzky Lóránd ez év ja­nuárjában javasolta a zsinatnak, hogy rendezze „az egyházi szemé­lyek politikai szerepvállalásának” kérdését. Részletesen indokolva álláspontját, azt javasolta, hogy „A Magyarországi Evangélikus Egyházról általában” szóló I. tör­vény egészüljön ki egy olyan sza­kasszal, amely szerint a lelkészek és a felügyelők önként vállalják, hogy sem politikai pártba nem lép­nek be, sem képviselői mandátu­mot nem vállalnak. A zsinat februári ülésén az I. törvényt a javasolt kiegészítés nél­kül fogadta el (Zsinati Híradó 1994. március 27.), és kiküldött egy ad hoc bizottságot azzal a fel­adattal, hogy vizsgálja meg lelkészi és nem lelkészi tisztségviselők köz­életi - szerepvállalásának minden vonatkozását, és terjesszen elő ja­vaslatot a szabályozásra. A bizottság négyszer tartott ülést és igen intenzíven dolgozott a kérdés megoldásán. Számba vette az ütköző, egyfelől egyházi (lelkész egyházi szolgálatban illetve rendel­kezési állományban, nem lelkészi tisztségviselő gyülekezetben illetve magasabb egyházi szervezetben), másfelől közéleti (parlamenti kép­viselő, párttag, illetve párttisztség­viselő, önkormányzati képviselő- testületi tag illetve tisztségviselő [polgármester]) státusokat. A vizs­gálat szempontjai voltak: van-e összeférhetetlenség elvi-eszmei ok­ból, van-e ilyen gyakorlati (pl. el­foglaltság) okból, és a párhuzamos szerepvállalás kedvező-e vagy kedvezőtlen a gyülekezeti, illetve a közegyházi érdekek szempont­jából. Az első áttekintés után a bizott­sági tagok írásos véleményt készí­tettek. E vélemények vitája során egyetértés mutatkozott abban, hogy az önkormányzati képviselő- testületi tagság nem ütközik sem­milyen egyházi tisztséggel. Hason­lóképpen egyetértés volt abban is, hogy egyházi szolgálatban álló lel­készek munkája egész embert kí­ván, és ezért nem egyeztethető ösz- sze más, ugyancsak egész embert kívánó tisztséggel: a parlamenti képviselőséggel, a magasabb párt­funkcióval vagy a teljes állású pol­gármesterséggel. A párttagság ösz- szeegyeztethetősége területén a legkülönbözőbb álláspontok fo­galmazódtak meg, egyes vélemé­nyek szerint lelkészek demokrati­kus pártban csupán magasabb funkciót ne viseljenek, mások sze­rint a gyülekezeti presbiter se le­gyen párttag. Voltak, akik abból indultak ki, hogy az egyházi tiszt­ségviselők párttagsága megosztja a gyülekezetét és veszélyezteti annak békéjét, és voltak, akik rámutat­tak, hogy keresztyén hitünk fele­lőssé tesz minket a világért is, szol­gálatunk nem engedi meg a társa­dalomból való kivonulást, így a közéleti küzdelmet sem engedhet­jük át másoknak. A bizottság megvizsgálta a meg­oldás módját is: önálló zsinati tör­vény rendezze most, vagy épüljön be később más törvényekbe, vagy az Országos Presbitérium hozzon megfelelő határozatot, vagy az érintett szervek (gyülekezetek) közgyűlése döntsön esetről 'esetre. Minden megoldási javaslat arra az általános atapelvre táihaszkodott, hogy a politikai jogol/ gyakorlásá­ban senki nem korlátozható, de az egyházi szolgálat felvállalása szük­ségessé teheti bizonyos közéleti szerepvállalástól való tartózkodás önkéntes vállalását. A bizottság hangsúlyozta, hogy az egyén jogai mellett azonos súllyal kell tekintet­be venni az érintett közösség - a gyülekezet - érdekeit is. Végül is a bizottság 'két rövid törvényszöveget javasolt elfoga­dásra a zsinat júniusi ülésének. Az egyik kimondaná, hogy egyházi szolgálatban álló lelkészek nem vállalhatnak olyan elfoglaltságot, amely szolgálatuk ellátását veszé­lyezteti; továbbá, hogy ha megte­szik, szolgálati státusukkal járó jo­gaik és javadalmaik megszűnnek; anji azt jelentené, hogy a „munka­adó” szabaddá válna új megálla­podások megkötésére. A másik törvény javasolt szövege a lelkészi és nem lelkészi tisztséggel össze nem férő, illetve a gyülekezeti bé­két veszélyeztető magatartásra kí­ván normatív szabályt adni, hall­gatólagosan feltételezve, hogy a felmerülő ügyek egyházi bíróság elé tartoznak. Az „egyházi hivatal­hoz méltatlan” közszereplést, az egyházi tisztséggel együtt járó te­kintélypolitikai célok érdekében való felhasználását és a gyülekezeti békét veszélyeztető, mások politi­kai meggyőződését sértő magatar­tást tartja elkerülendőnek. A plenáris ülés megkezdte a bi­zottság előterjesztésének vitáját, és bár olyan vélemények is voltak, amelyek szerint ezek a szabályozá­sok részben szükségtelenek, rész­ben az egyházkormányzás kompe­tenciájába tartoznak, az általános vitát a zsinat lefolytatta. A részle­tes vitára az októberi ülésszakon kerülhet sor. Thurnay Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom