Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-05-15 / 20. szám
Evangélikus Élet 1994. május 15. ■ 1 ' \— ------------------------------------------03 jfe GYERMEKEKNEK Jt A FIATALOKNAK Kicsit megpihentünk. Örültem, hogy eljöttem a kirándulásra. Jó nagyokat szippantottam a friss levegőből. Hanyatt feküdtem a fűben, s néztem, hogyan úsznak az égen a fellegek. Az erdőből madárdal szólt. Jó volt kicsit megpihenni. Távol a forgalmas utaktól, zsúfolt üzletektől, a folyton vitatkozó ismerősöktől. Hosszú volt a túra, mégis felfrissültén érkeztem haza. Ma újból átéltem ezt az érzést. Fáradtan, nyugtalanul, kicsit szomorúan feküdtem az ágyamban. Aztán összekulcsoltam kezeimet, és Te eljöttél megint, Istenem. Eljöttél, hogy megnyugvással, csenddel, békességgel ajándékozz meg engem. Köszönöm! BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON Barangolásunk során megismerkedtünk már Palesztina fontosabb vizeivel, s néhány jelentősebb településével. Most folytatva utunkat a bibliai tájakon, egy hegy magasodik előttünk. Tábor-hegy Názárettől néhány kilométernyire keletre, Galilea lankás, erdőkkel, legelőkkel, olajfákkal tarkított dombvidékéből magányosan emelkedik ki a Táborhegy. A meredek, kúp alakú, mintegy 600 méter magas mészkő hegyet zöld növénytakaró borítja. A történelem folyamán szinte mindig nagy volt e hely stratégiai fontossága. Csúcsán az időszámításunk előtti második évezredben hettita erődítmény állt, amit azután az egyiptomiak elfoglaltak. A Bírák könyve arról tudósít, hogy Debóra itt gyűjtötte össze seregét a kánaáni Sisera ellen. Nagy Sándor utódai, az Egyiptomot uraló Ptolemaiosz-dinasztia újra felépítették a régi erődöt. Ám a Tábor-hegy nem csak katonai, de vallási szempontból is kiemelkedő központnak számított. A kánaániak számára szent hely volt, ahol hitük szerint egy, a természet termékenységéről gondoskodó istenséget tiszteltek. Az Ószövetségben az izráeli törzsek győzelmi áldozatot mutattak be a Tábor-hegyen. A korai keresztyénség meggyőződése szerint ez volt Jézus megdicsőülésének a helye. Máté így ír evangéliumában: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Még beszélt, amikor fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok !” Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Jóllehet egyik evangélium sem említi meg, hogy a szövegben szereplő magas hegy valóban a Tábor-hegy lett volna, mégis már az első századok keresztyénsége az Úr megdicsőülését ehhez a helyhez kapcsolta. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Ki mondja - kinek? t E N iiU t E N I 5 A játék második kitalálandó mondatának a második darabját közlöm. A megtalálandó igehely János evangéliumának a vége felé olvasható. A négyzetháló, melybe a keresett ige betűit írtam, 20 négyzetből áll. A mondat végéről hiányzik az írásjel. Beküldendő a mondat, és hogy ki mondta - kinek? Az előző számokban közölt darabokból a következő megfejtést lehetett összeállítani: Ne félj, mostantól embereket fogsz! (Lk 5,10). Ezt Jézus mondja Simon Péternek. Természetesen minden megoldást elfogadtam, ami ezt a történetet említi. Nehezítette a feladatot, hogy egyrészt az evangélisták is eltérően közük Jézus szavait, másrészt az egyes bibüafordítások is nagyon eltérőek. Azért érkezett több jó megfejtés is. A helyes választ beküldők nevét és pontszámát a második mondat megtalálóival együtt később olvashatjátok. A megfejtést a lap megjelenését követő keddig adjátok postára! A gyerekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359. FÖLFELÉ Ezután kivitte Jézus őket Betániáig, felemelte kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Hazament. Mégis itt maradt. Többé nem látta őt senki, de napról napra, életünk végéig megmutatja magát, előttünk áll. Hogy lássuk Őt. Hogy megismerjük szeretetét. Szentleikét hagyta ránk, amikor elbúcsúzott. Ez volt az Ő búcsú-ajándéka. Hogy ne maradjunk soha többé egyedül. Fölemelt kézzel emelkedett magasra, egyre följebb és följebb. A tanítványok követték tekintetükkel: fölfelé néztek, egészen addig, amíg csak láthatták. így vettek Tőle búcsút, így, ezzel az égre feszülő tekintetükkel. Amióta a Mester fölment, ígérete visszhangzik a világban: Ha fölemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok. Ezért nézhetünk mi is fölfelé. Többé nem kell lesütött tekintettel járnunk, többé már nem élünk sötétségben, hiszen felülről jön a fény... Ámikor kiáltunk Hozzá, akkor is fölfelé hangzik a szó, fölnézhetünk Rá, hiszen fölülről érkezik a válasz is. Halld meg, Uram, hívó hangomat, hajolj le hozzám, könyörülj rajtam! És Ő meghallgat, és lehajol. És fölemel, magához. Egészen közel, a sze- retetébe. Mert mi is ott vagyunk otthon. Nála. Fent. Megfogott a lustaság. Lelkem- nél fogva láncolt az ágyhoz. Az én kősziklámhoz. De nem a köznapi értelemben vett lustaságról van szó: valami testet-lelket-értelmet fogva tartó feleslegesség, bénaság, szenvedés érzése. Belefészkelte magát a gondolataimba, az el nem kezdett cselekvéseimbe, a vágyaimba. Addig fészkelődött, mígnem teljesen kitöltötte egész énemet, uralkodni kezdett, mint egy tyrannos. Keresték az elfojtott gondolatok, a meg nem szólalható érzések a lovagot. Aki engem szabadítana ki. Nem kell, hogy szőke legyen, nem kell feltétlenül lovon jönnie. Elég, ha szabad, jó, s a kardját csak a tyrannosok kötelei ellen használja. Ám a királyfim nem volt sehol. Már-már a torkomat ragadta meg az ellenség, mikor füttyszót hallottam. A fulladás érzése pillanatok alatt eltűnt. Felültem az ágyamban, és megláttam, amint egy kukásember dolgozik. Azt nem tudtam eldönteni, tőle, a kukától vagy a szemetesautótól jött-e a füttyszó. De azt éreztem, hirtelen kiürítették belőlem a zsarnokot. Hangosan összetöredezett a zárt térben, a mérges, emberek által kidobált szemetek melegében. Az én lovagom nem jött. Csak egy kukásautótól szállt a fütty. Értem szólt. Szállni kezdtem, repülni a cselekvések felé. Hogy meddig? A következő uralkodóig. Azok pedig előre lesnek ránk minden utcasarkon. Ilyenek vagyunk. Hullámzóak. Hangulataink, benyomásaink, véleményünk betegei. Magunk köré építjük a világot. Régen sok embert elégettek, mert azt mondta, hogy nem a Föld a központ a világegyetemben. Egy Embert megfeszítettek, mert azt mondta, hogy nem az ember a központ. Mikor ébredünk fel? A Föld esetében belátta a tévedését az emberiség. Mikor látjuk meg, hogy Jézus nem véletlenül élt? Egyik kulcsmotívum életében ez volt: ne magunkVan remény?... kai törődjünk. Akkor gyógyított, amikor beteg emberrel találkozott, akkor támasztott fel, amikor meghalt valaki, akkor evett, ha másoktól kapott, oda ment, ahova hívták. Nem fél nap múlva, amikor ő ráért volna az „elgondolásai” szerint. És ezek közben nem taposott el egyetlen virágot sem. Mikor ébredünk fel? A depresz- szióinknak, önzésünknek ritkán jönnek hívó, csalogató füttyjelzések. Nekünk kellene őket legyőzni. Le is tudnánk, ha meghallanánk egy virág sikolyát. Egy ember kiáltását. A lelkek fulladozását. Ha meghallanánk másokat. Sz. E. SZABÓ FERENC: TE DEUM „Áldjátok az Urat, mert jó dalolni Istenünknek, mert örvendetes dicséretét ünnepelni." (146. zsoltár) Most hallgassanak a pusztulás prófétái mert önfeledten dicsérni akarlak Téged mert elvakít kitörő Dicsőséged magasztallak mert énekeim jó mert az öröm örökkévaló! Mint bozótban vagy asztagon harsogó tűz végigfut rajtam az öröm előre látom jobbodon jövőm már előre Neved magasztalom mert számon tartod könnyeinket a hegyről magaddal vitted szíveinket Bár zúg a tenger szenvedés most mégsem sóhajtozom a teremtéssel nyögve a vajúdás a születés kezdete - ha majd újraöntve feltámad a világ s mi benne Glóriád eloszlat minden sötétséget 18 EV ALATTI FIATALOK, FIGYELEM! A német Ökumenischer Jugenddienst (Ökumenikus Ifjúsági Szolgálat) 1994-ben is szervez építőtáborokat európai fiatalok részére Németországba. A munkaidő naponta 6 óra - a hétvége kivételével. A táborok időpontja, helyszíne, közös nyelve: -júl. 16-30. Rerik angol- júl. 30-aug. 13. Rambow német és francia- júl. 16-30. Rohlsdorf német és angol- aug. 13-27. Bischofrod német és angol- aug. 13-27. Boltin német és angol- aug. 20,-szept. 3. Hansdorf német és angol Részvételi díjat fizetni nem kell, zsebpént és feltételesen útiköltség-hozzájárulást adnak. Bővebb tájékoztatás és jelentkezési lap: Novak Évánál (6723 Szeged, Tábor u.5.) A KIÉ kajak-kenu túrát szervez a Túr és Felső-Tisza folyókon 1994. június 13—19-ig. Részvételi díj: 5000 Ft. Jelentkezés és információ a KIÉ iroda címén: Budapest 1085 Horánszky u. 26. Tel.: (06)1/1384144/59-es mellék Emlékezés Vietórisz Józsefre „Vietórisz József volt a nyíregyházi gimnázium büszkesége. Diák, tanár, majd igazgató korában Vietórisz József nevét hallotta legelőször mindenki, aki a nyíregyházi gimnázium küszöbét átlépte." Egykori diákjának, Krúdy Gyula írónak szavait idéztük Vietórisz József tanárról, ki egyben jeles költő és műfordító is volt. 1868. április 27-én született Nyíregyházán. Régi lutheránus családból származott. A nyíregyházi evangélikus gimnázium diákja volt. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után egykori iskolájához került vissza. Latint, görögöt és magyart tanított a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban. Diákjai különösen azért szerették, mert komoly tenor hangjával könnyekig meghatóan tudott beszélni. Neves diákja, Krúdy Gyula is szeretettel emlékezett később rá. Vietórisz, mint jónevű pedagógus, nagy népszerűségnek örvendett a városban. Komoly szerepet vállalt a nyíregyházi kaszinó szervezésében. Ez volt sokáig a város egyetlen művelődési központja. (1896-ban könyve is jelent meg a helyi kaszinó történetéről.) A millennium évében jött létre Nyíregyházán a Bessenyei Kör is. Vietórisz József a következő évtizedekben jelentős szerepet játszott ennek tevékenységében. „Szabad liceális" előadásokat tartott, sőt egy ideig a kör alelnöke is volt. A nyíregyházi gimnáziumban négy évtizeden át tanított. Később annak igazgatója lett. 1921-ben a gimnázium az ő javaslatára vette fel Kossuth Lajos nevét. Aktív pályája végén tankerületi főigazgatónak nevezték ki. Bár 1928-ban nyugdíjba ment, a későbbiek során sem szakadtak meg kapcsolatai a Kossuth Gimnáziummal. „Aztán a pennát ,is jól forgatja Vietórisz Józsi" - mondták a nyíregyháziak. Jelentős költői munkásságot fejtett ki. Versei nemcsak helyi, hanem fővárosi lapokban is napvilágot láttak. 1896-ban Budapesten jelent meg első kötete „Giuseppe költeményei" címen. (Soká‘g ugyanis ezt az álnevet használta.) ? Több kötete jelent meg. Nyíregyházán például 1923- ban adták ki Orgonazúgás című versgyűjteményét. Versei helyi viszonylatban komoly közönségsikert arattak. (Egy választáson a nyíregyházi szavazók megbuktatták Fabinyi Teofil minisztert, mert Vietórisz ellene hatásos gúnyverset irt.) 1924-ben érte legnagyobb írói sikere. Ekkor jelent meg Senki Pál című verses regénye. Pintér Jenő irodalomtörténész szavai szerint ez a mű „elbeszélésbe öntött líra: egy vidéki tanár pályájának hangulatos képe. Önéletrajz s egyben korrajz. A költő strófáiban varázsos báj van.” A Senki Pált még ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia Nádasdy- díjával tüntették ki. Megérhette azt is, hogy még életében egyes verssorait „köbe vésték”. így 1924-ben a tőle vett idézet szerepelt a Kossuth Gimnáziumnak a világháborúban hősi halált halt egykori diákjai emléktábláján. A továbbiakban újabb kötetei jelentek meg. 1930- ban Budapesten jelent meg az „Ars poetica mea” (az én költői művészetem) című hosszú költeménye, amelyet tanító és bölcselő céllal írt. Utolsó verskötete 1944- ben látott napvilágot. Szabolcs megyében elismert költőnek számított, de országos viszonylatban kevés tanulmányt írtak róla. (Az egyik a Debreceni Szemlében, 1929-ben jelent meg, Radványi Sándor tollából.) Nagyobb figyelmet keltett műfordítói tevékenysége. Vergilius verseit ültette át magyarra. Ugyancsak lefordította Horatiusnak a Pisokhoz intézett verses levelét. Mindkettőt az eredeti versformában adta vissza. Vietórisz szlovákból is fordított. Felfigyelt Tra- nóvszky György (későbbi nevén Tranoscius) XVII. századi evangélikus énekeskönyvére. Elhatározta, hogy ezt a rejtett irodalmi értéket a magyar olvasók számára is hozzáférhetővé teszi. Ezért lefordította a Tranoscius-kötet több száz versét. Ez a fordítás „Cit- hara Sanctorum (Szentek hárfája) Jiégi és új egyházi énekek” címmel 1935-ben jelent meg Budapesten. Vietórisz munkájáról Pintér Jenő joggal állapította meg: „Amilyen szépsége Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításának az ódon zengzetesség, olyan értéke ennek a magyar Tranosciusnak a szentírási hangulat, a szívhez szóló magyar nyelv, a lüktető verselés.” A 40-es években gyakran járt el a Kossuth Gimnázium ünnepségeire. Meghatóak voltak szívhez szóló felszólalásai, az ott előadott saját versei. r 1948-ban a gimnázium államosítása elkeserítette. Evekig megszakadtak kapcsolatai az iskolával. Amikor azonban közeledett az 1956-os év, a gimnázium 150. évfordulója, minden sérelmét feledve, készségesen bekapcsolódott az előkészítési munkálatokba - amíg csak 1954. december 8-án a hirtelen halál nem vetett véget nemes életének. Vietórisz Józsefre, a tanárra, költőre és műfordítóra büszke lehet nemcsak a nyíregyházi evangélikus gimnázium, hanem az egész irodalomszerető magyar közvélemény. Nevét emléktábla őrzi a Kossuth Gimnázium falán. Célszerű lenne, ha a jövőben Vietórisz válogatott verseit megjelentetnék új kiadásban. Dr. Merényi László 400 ÉVE Magyar evangélikus törvénykönyvek Amikor zsinatunk immár két esztendeje foglalkozik egyházunk új törvénykönyvének megszerkesztésével, jó arra gondolni, hogy a magyar evangélikusságnak Dunántúlon már négyszáz évvel ezelőtt is volt igen részletes és az egyházi élet rendjét szabályozó törvénygyűjteménye. Eleinte ugyan csak kézzel irt és másolt egyedi példányok lehettek használatban a lelkészeknél, s csak évtizedek múlva került sor arra, hogy nyomtatásban is megjelenjenek. A Vas vármegyei Meszlenben tartott zsinat fogadta el ezeket a kánonokat, s ezért meszleni kánonoknak is nevezik azokat. A később Csepregben kinyomtatott példányok a szerzőket „Sopron-vármegyei ecclesiák seniorai”-nak mondják, s ezért Sopron megyei kánonoknak is nevezik a gyűjteményt. Ennek alapjául szolgált a már negyven évvel azelőtt (1554) összeállított „Baranyai kánonok", amelyet Szegedi Kis István - akkor még lutheránus meggyőződésű - reformátor készített. Az ősforrás 55 cikkelyét azonban a meszleni határozat 73-ra bővítette. Tárgyalja az általános határozatok mellett a püspökök (super- intendensek), az esperesek (seniorok), valamint a lelkészek tevékenységének hatókörét, feladataikat, kötelezettségeiket, az egyházi szolgálatok (keresztelés, konfirmáció, úrvacsora, házasságkötés) rendjét és az iskolai tanítók, diákok kötelezettségét. Mindezeket olyan eseti részletezéssel, hogy még a lelkészek, sőt feleségeik öltözködésére is kitér, hogy az tisztességes legyen és ne kihívó. Évente kétszer tartsanak zsinatot, ám ezeken illendően viselkedjenek a résztvevők és ne zavarják fecsegéssel a rendet. A lakodalmak se ünnep, se vasárnap, se szombaton vagy hétfőn ne legyenek, mert lehetetlenné tennék az ünnepszentelést. A lelkészeknek legyen saját Bibliájuk, de olvassák a régi „doktorok” műveit is. Tehát bizonyos teológiai képzettséget is kívántak tőlük. Érdekessége ennek a törvénykönyvnek,.hogy a kánonok (törvénycikkek) magyar szövegei mellett mindig latin nyelven idézik a hivatkozott bibliai helyeket. Ebből látszik, hogy Károlyi Gáspár magyar bibliafordítása - a „vizsolyi Biblia” - nem terjedt el Dunántúlon. Az 1594. évben egy másik evangélikus kánongyűjtemény is elfogadottá vált, mégpedig hazánk északi tájain, a Murányban tartott zsinat határozata nyomán. Ebben is teljesen lutheri szellem érvényesült, de csak 64 cikkelyt tartalmazott. Ezt „Murányi kánonok"-ként szokták emlegetni. Evangélikus egyházunk tehát már a 16. századtól kezdve határozottan körvonalazott és jól meggondolt, jól fogalmazott törvénygyűjteménnyel szabályozta életét, rendjét és jelölte ki az egyházi szolgálóktól való elvárásait. Bencze Imre
