Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-05-15 / 20. szám

Evangélikus Élet 1994. május 15. • • Ülésezett az Északi Egyházkerület Presbitériuma A Déli Egyházkerület Presbitériumának ülése (Folytatás az 1. oldalról) III. A lelkész legyen lelkész egyházunkban! A fentiekből egyenesen követke­zik a lelkész elsődleges és minde­nek előtt való feladata. Nem sza­bad felednünk, a lelkészt szolgálat életre szóló elkötelezést jelent. Az ordináció nem függeszthető fel az ember oldaláról, ha komolyan vesz- szük a lelkészt esküt és a küldetést. Csak Isten szüntetheti meg. Nem az egyház kívánja korlátoz­ni a lelkész lehetőségeit, az ordiná­ció kötelez önkorlátozásra a megbí­zatás teljesítése érdekében. Ezért nem tudom elképzelni a lelkészt valamely párt soraiban vagy annak tisztségviselőjeként. Érthető a menekülési kísérlet kí­sértése, mert nehéz a szolgálat ter­he. Bénít a kudarc, keserít az ered­ménytelenség, fojtogat a közöny, bánt az emberi butaság. De nincs ez másként más pályán se! A lelkész legyen lelkész, ez azt is magában foglalja, hogy lehetőleg ne legyen pénzbeszedő, ne legyen templomtakarító, ne legyen kőmű­vesek mellett segédmunkás, pénztá­ros és könyvelő - egy szóval minde­nes. E szemlélet kísértése még min­dig körüllengi egyházunk némely gyülekezetét. Legyen tehát sajátos feladatának lelkiismeretes betöltője a lelkész! IV. A keresztyén legyen keresztyén! életvitelében, gondolkodásában s áldozatkészségében. A statiszti­kai adatok fényében, melynek is­mertetésére visszatérünk, híveink anyagi áldozatvállalása nagyon szerény mértéket mutat... A drámaian alacsony összeg jelzi hitbeli gyengeségünket és áldozat- készségünk bántóan alacsony szint­jét. A statisztika valós számaiért a felelősséget az egyházközségek vi­selik. Tovább csökkent a születések és keresztelések száma, ami népünk, nemzetünk fogyását is mutatja. (1992: 1859, 1993: 1771) Keresztyén-e egyházunk? Szív­ből remélem, sok aggasztó jel elle­nére. Keresztyén-e nemzetünk? Sem­miképpen. Részint mert köztünk élnek zsidók és iszlám hívők, buddhisták és sintoisták. Részint mert a társadalom polgárainak kö­zel 40%-a nem vallásos. Sajátosan pluralista társadalomban nagysze­rű lehetőség kínálkozik a misszió önkéntességen alapuló betöltésére. Ez a szolgálat eredményeiben is mutatkozik felnőtt keresztségek, felnőtt konfirmációk végzésében. Keresztyénségünk biztos jele a hit továbbadása, a meggyőződés tüzétől izzó tanúskodás az élő és feltámadott Jézus Krisztusról. A keresztyén legyen keresztyén családban és egyházban, gyüleke­zetben és a társadalomban! V. Az evangélium legyen felszabadító örömhír! Egyre gyakoribb tapasztalatom, hogy az evangélium ekként artiku­lálódik : az Isten szeret téged, sze­ret mindnyájunkat, az Isten szere­tet. - S ez így igaznak is tűnik, de ez nem evangélium, csak fél evan­gélium. Miért? Isten szeretetének egyedülálló je­le Krisztus keresztje. Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. De miért e nagy ár, valakinek az élete? Egyetlen válasz: az ember, az em­beriség, a mi bűnünk! Ott lehet tehát evangéliumot hirdetni, ahol a lélek mélyén meg­születik a felismerés: ha Isten sze­ret, akkor végbúcsút kell venni bű­neimtől, új és más életben kell jár­nom. Erre szabadít fel a kereszt, Krisztus keresztje. Ha ez az áttörés nincs meg életünkben, ha ezt nem hirdetjük, üres szólammá és fél­igazsággá tesszük az evangéliu­mot. Urunk, add, hogy halálod ára rajtunk ne vesszen kárba. S miként Krisztus feltámadott a halálból, akként mi is új életben járjunk! Az evangélium legyen felszabadító örömhír igehirdetésünkben és éle­tünkben ! Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhet, feljebb, mint ahogy mi kérjük, vagy elgondoljuk, a bennünk mun­kálkodó erő szerint: azé legyen a dicsőség az egyházban Krisztus Jé­zus által nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké. Ámen. ♦ A jelentést a presbitérium részle­tesen tárgyalta. Különösen nagy nyomatékkai szóltak a hívek áldo­zatkészségéről, az egyházunk gaz­dasági helyzetéről. Újból felvető­dött a lelkészek és nem lelkészek politikai szerepvállalásának kérdé­se, melyet az Országos Presbité­riumnak kell tárgyalnia. Dr. Wink'ler András,' a Soproni Faipari Egyetem rektora ismertette előterjesztését, melyben az egyetem javasolja, hogy állítsák vissza Sopronban a tanárképzést egyetemi szinten. A részletes tervet a presbitérium azzal vette át, hogy egy bizottság tanulmányozza, foly­tasson megbeszéléseket illetékesek­kel és adjon javaslatot a továbbiak­ra. A bizottságba megválasztották dr. Lampért Gyulát, dr. Reuss Andrást, dr. Só­lyom Jenőt, Szebik Imrét és Szemerei Zoltánt. A bi­zottság jelentése alapján kerül majd a téma további tárgyalásra a pres­bitériumban. (Folytatás az I. oldalról nak azonban olyan ügyek, amiket már lezártunk. Ide tartozik mártír püspökünk, D. Ordass Lajos reha­bilitációja, amit kerületünk presbi­tériuma 1990. május 17-én, az Or­szágos Presbitérium pedig 1990. június 12-én tartott ülésén zárt le. Az eredmények közzétételre kerül­tek egyházi sajtónkban, az özve­gyet és a családot értesítettük és a család számára anyagi jóvátételt biztosítottunk. Az a megállapítása az Ordass Kör memorandumának, hogy Ordass püspök még nincs re­habilitálva, nem felel meg a való­ságnak. Furcsa számomra, hogy amikor szemünkre vetik, hogy ellentmon­dó és méltatlan lépések történtek ezen a területen, éppen az Ordass Kör lapja, a Keresztyén Igazság volt az, ahol közölték az országos presbiteri ülésre készült ideiglenes és jóvá nem hagyott listát a rehabi- litáltakról, ezzel nem kis zavart és ellenérzést okozva. A rehabilitációk kérdésével fog­lalkozik bíróságunk és a zsinat is. A zavart az okozza, hogy az elíté­lések, a jogfosztások nem egyfor­mán történtek. Ahol világos bírói elítélés, egyházi eljárás történt, ott lehet ma bírói eljárással rehabili­tálni. Ott azonban, ahol nem ma­radt fent egyetlen irat sem, mert telefonon történt a fenyegetés és szóbeli közlés alapján váltottak le valakit, ott nehéz megfelelő eljá­rást találni. Ezeket a tényeket bo­nyolítja, hogy a névsorban szerep­lők közül sokan kérték nevük tör­lését, mások pedig kijelentették, ha X. Y. is ott van, akkor töröljük őket. 2. Ökumenikus kapcsolataink Hadd kezdjem személyes leg­utóbbi élményemmel. Az Ameri­kai Evangélikus Egyház Szlovák Gyülekezetei Zsinata, a Slovak Zion Synod püspökének, Juan Cobrda püspöknek meghívására 1994. április 4-12 között Phila­delphiában, Chicagóban és Cleve- landban jártam. Már maga a meghívás is érdekes: amerikai Ézlóvák'gyülekézétek ma- ' gyár püspököt hívnák'még vendég­előadónak a philadelphiai teológiá­ra. Térségünk egyházainak helyze­téről, teológiai kérdéseinkről kel­lett szólnom. Szívesen és nagy sze­retettel fogadtak az egyház chica­gói központjában, a chicagói egye­tem teológiai fakultásán és a cleve­landi magyar, német és angol gyü­lekezetekben... Tanulságképpen hangsúlyo­zom: nem mindegy, milyen hírek érnek el tőlünk, milyen értékelést kaphatnak Nyugaton az egyházak és a közvélemény. Európa még érti egymást Keleten és Nyugaton is, ha néha csóválják is fejüket a hírek hallatán. Az is fontos szempont esetleg, hogy Amerikán keresztül építhetünk ki jobb viszonyt a szlo­vákiai egyházzal. Pozsonyi főtitká­ruk, Peter Kroslak néhány hete járt nálunk, tapasztalatcserére. Szeretné átvenni tapasztalatain­kat, hogyan intézzük pénzügyein­ket, iskolák újraindítását hogyan csináljuk stb. Erdély irányából is érkezett újabb megkeresés. Az összes ottani egyházi vezető aláírásával kérik, segítsük az erdélyi egyházi iskolá­kat, indítsunk gyűjtést, tartsunk offertóriumot. Ebben a kérdésben alapítvány születik majd... Ä Leuenbergi Egyezményt alá­író európai evangélikus és refor­mátus és néhány más reformátori egyház május elején Bécsben talál­koznak nagygyűlésen. Célunk a kölcsönös oltár- és szószékközös­ség megvalósítása után a gyakorla­ti együttműködés, esetleg a közös­ség kiterjesztése más földrészre és más reformátori egyházra is. A magyarországi korábbi abaúj- kéri és nagygeresdi egyezmények a múlt században úttörő jelentősé­gűek voltak. Általános imaheti tapasztalat, hogy míg a római katolikus egyház­zal általában kevesebb a probléma, a reformátusokkal és a baptisták­kal növekednek a feszültségek. Olyan szűkén fogalmazott kegyes- ségi irányzatok jelennek meg, ame­lyekbe nem fér el már az ökumené. Ä közösen elhatározott liturgiái szövegek (Miatyánk, Hitvallás) és az új bibliafordítás használata sem jellemző mindenütt. Mindezen kérdések megbeszélé­sére nemcsak a lelkészi munkakö­zösségek alkalmait, hanem újra gyülekezeti-presbiteri fórumokat is rendeznénk ősztől kezdve terüle­ti alapon, tájegységek számára. Először valahol az ország köze­pén, Pest vagy Bács-Kiskun me­gyében kezdenénk ezeket a rendez­vényeket. 3. Közéleti felelősségünk A magyar egyházak közéleti fe­lelősségét jól jellemzi az a tény, hogy éppen a húsvéti lapokban tet­te közzé a Fidesz választási felhí- .vását-fizetett hirdetés formájában. A Deák téri Húsvéti istentiszteleten is megemlítettem, hogy aki megné­zi és elolvassa ezt a választási felhí­vást, az megdöbbenve tapasztalja, hogy egyetlen egy szó sincs benne arról, hogy hazánkban erkölcsi problémák is vannak. Nem szól­nak arról, hogy baj van pl. a mun­kaerkölccsel, a családdal, a társa­dalomban nő a hazugság áradata és az egymásra sarat dobálás, hogy vannak drogosok és alkoholisták stb. A program velejéig vulgárma- terialista! Csak arról tud, hogy van pénz, nagyobb lesz a nyugdíj; a fizetés, jobban megy majd a so­runk, ha rájuk szavazunk. Hasonló programokkal szemben az egyháznak a spirituális, erkölcsi értékeket kell képviselnie. Tájékoz­tatóul kiosztjuk azokat a kiadvá­nyokat, amelyeket egyházunk tag­jainak szántunk az egyes pártok programjának elemzéséről és arról, mit mondtak egyes pártok képvise­lői a parlamentben az elmúlt négy évben bizonyos fontos kérdésekben. E füzeteket megküldjük minden lel­késznek. így próbálunk bizonyos szociáletikai tájékoztatást adni... Több más egyházzal együtt alá­írtunk egy ökumenikus választási felhívást... Azt hangsúlyoznunk kell, hogy olyan egyházi törvényt, szabály­rendeletet nem hozhatunk, ame­lyik megtiltaná a lelkészek és egy­házi tisztségviselők párttagságát vagy képviselőjelölti indulását. Csak arról lehet szó, hogy ha vala­ki állampolgári, emberi joga alap­ján belép egy pártba vagy képvise­lő lesz, ennek következményei van­nak szolgálata, egyházi beosztása, gyülekezeti beilleszkedése számá­ra. Meg kell vámunk ebben a kér­désben majd a zsinati törvényalko­tást... 4. Egyházi pénzgazdálkodásunk rendje Korábban is kérdés volt egyhá­zunkban, ki osztja el az egyház pénzét... Bizonyos, hogy az egyházközsé­gi gazdasági szint átlátható min­den gyülekezetben, hiszen presbi­térium és közgyűlés tárgyalja a számadást. Az is ismert, mit kap egy-egy gyülekezet felülről. Ugyanis a pénz egyházunkban nem alulról felfelé, a gyülekezetek­től a megyék és kerületek felé áramlik, hanem fordítva. így pl. a kerületi költségvetés csak 12,8%- ban gyülekezeti támogatású. Az egyházmegyei költségvetés, a kerületi és országos az illetékes presbitériumok elé kerül. Itt most mindenki kézhez kapja, ahogyan megkapta tavaly és évek óta... Kérem a Presbiter Testvéreket, nézzék át a számadásokat. Az igé­nyek ebben az évben is mintegy háromszor-négyszer akkorák, mint a keret. Ezért nem lehet egy­házmegyei pénzleosztást gyakorol­ni, azaz decentralizálni gazdasági­lag, mert csak az összes adat birto­kában lehet elkerülni a területi és munkaági aránytalanságokat. Te­hát nemcsak egy munkaág, nem­csak egy-egy egyházmegye kér pénzt, hanem mindegyik, de hogy melyik mennyit kaphat, azt a teljes igény birtokában, ismeretében lehet eldönteni. Jelentésem végén köszönetét mondok munkatársaimnak, első­sorban dr. Sólyom Jenő felügyelő­nek, akinek a statisztika pontos és szakszerű összesítéseit köszönhet­jük. Köszönöm a hivatal munka­társainak a segítségét és minden Presbiter Testvérem részvételét. E hét zsoltárának, Misericordias Domini igéjének versével fejezem be: „Az Űr szeretetével tele van a föld” (Zsolt. 33,5). Nyissa meg'Is- ten szemünket e szeretet meglátá­sára és adjon erőt, hogy az ő szere- tetét továbbadhassuk másoknak. A jelentéseket a presbitérium hosszasan tárgyalta. Különösen részletesen foglalkoztak a kerület gimnáziumainak kérdésével és munkájuk értékelésével. Az iskolák számának növekedése hozza ma­gával, hogy egyre többet kell a presbitériumoknak foglalkozni oktatási-nevelési kérdésekkel és az iskolák igazgatásával. A presbitérium az Országos Presbitériumhoz terjesztett fel egyes, az iskolákkal kapcsolatos javaslatokat, kérte a rehabilitációs kérdések lezárását és a lelkészek és nem-lelkészek politikai szereplésé­nek kérdésével való foglalkozást, a kérdések rendezését. A SOPRONI BERZSENYI DÁNIEL EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM (Líceum) Rauch András kórusa Szeretettel meghívja 1994. május 29-én (vasárnap) 17 órakor kezdődő hangversenyére, a zuglói evangélikus templomba (Budapest, XIV. Lőcsei u. 32.). Vezényel: Takács Andrea a kórus szolgál a 11 órakor kezdődő délelőtti istentiszteleten is. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Az ősi hit erőt adott - a közös összefogás épített Templomszentelés Nagymányokon Évtizedekkel ezelőtt, ha Tolna- Baranyában jártunk, igen lehan­goló képet és a német kitelepítés nyomán fájó sebek emlegetését lát­tuk, hallottuk. Valóban egyhá­zunk egyik legfájdalmasabb vesz­teségét hordozta el ez a terület. Ha ma kapunk meghívást az egyház­megye egyik-másik gyülekezetélje, örömünnepre szól a meghívás. így volt ez április 16-án Nagymányo­kon is. Templomszentelésre szóit a meghívó. Igaz, a kitelepített ezrek és tízezrek nem jönnek vissza, mint helybeli lakosok e településekre, de szülőföldjükhöz való ragaszkodá­suk megmutatkozik abban, hogy helyreállítják a régi templomot vagy - ahol ilyen nem volt - újat segítenek építeni. Nagymányokon eddig nem volt temploma az evangélikusoknak. De volt egy lelkészük, aki szívé­ben, imádságaiban hordozta, hogy legyen Istennek itt is háza. Kari Béla, a néhány éve elhunyt lelkész volt az, aki így „megálmodta” ezt a templomot és most tanúi voltunk álma beteljesedésének. Eddig ima- terem volt ott, ahol a lelkész la­kott, most végre felépült a temp­lom, mely méltó, szép hajléka a gyülekezetnek, hogy összegyűlhes­senek az evangélium meghallására, a szentségek elfogadására. És ami még megható volt ezen az ünne­pen, hogy az elhunyt lelkész özve­gye - aki ma a gyülekezet felügye­lője - maga segítette a megvalósu­lást és szervezte az ünneplést, együtt örvendezve a gyülekezettel. Vendégek sokasága gyülekezett a helybeliekkel együtt a templom előtt, várva, hogy a templomszen­telési szertartás során megnyíljon az ajtó és „bevonuljon rajta Krisz­tus gyülekezete.” Rövid áhítattal kezdődött a közeli iskola előteré­ben, majd átvonultak a templom elé, ahol Krähling János, a tervező építész átadta a templom kulcsát a szentelő püspöknek, aki továbbad­ta azt a gyülekezetben szolgáló lel­késznek. Dr. Harmati Béla püspök vezet­te be a gyülekezetét és a vendége­ket a megjelent lelkésztársak és a presbitérium élén. Templomszen­telő igehirdetését Lk 12,48 verse alapján mondta magyar és német nyelven, hiszen nagyszámú német­ajkú résztvevő volt ott a faluból is, Németországból is. „Ez a gyüleke­zet sokat kapott, sokat bíztak rá,” kezdte igehirdetését a püspök, majd arról szólt, hogy ez az építés a remény kifejezője is, hiszen nem a mának építették csupán, hanem a jövendőnek is. Ezen a helyen sok nehéz esemény zajlott, tatár és tö­rök, idegen hadak tették az életet keserűvé és fájdalmassá, de ez a többnyelvű község mégis eggyé tu­dott lenni. Ebben szerepe volt a spirituális dimenziónak, mely segí­tette, hogy az álom valóra váljon. Ezért kell ma hálát adnunk. De Isten sokat kíván, többet kér ma tőlünk. Szabadságot kaptunk, mely lehetővé tette az építést, de vajon élünk-e a kapott szabadság­gal? Senki nem tiltja meg a templo­mozást, de nekünk számot kell majd adnunk a sokról, amit kap­tunk. Több felelősség legyen, és örömmel, hálával töltsük meg mindenkor ezt a templomot. Akik pedig itt összegyülekeznek, épülje­nek élő templommá! Ócsai Zoltán segédlelkész gon­dozza most a gyülekezetét, ő adott számot a templomépítés történeté­ről. Megemlékezett a gyülekezet első lelkészéről, Kari Béláról, majd elmondta, hogy 1992-ben kezdték el a munkát és mára fejezték be. Köszönettel szólt arról, hogy nem­csak az evangélikusok, de a falu­ban élő. reformátusok és katoliku­sok is sokat segítettek adománnyal is, kétkezi munkával is. A templo­mot különben 6 millió forintból építették, melyből több, mint 2 milliót a bajor testvérek, 400 ezret az Országos Egyház, 850 ezret más adományozók adtak. 1,3 millió fo­rint értékű volt a társadalmi mun­ka, melyet az egész falu népe telje­sített. Sokan köszöntötték a gyüleke­zetét örömünnepén. Ifj. Hafen- scher Károly esperes a heti igével: „Az Úr szeretetével tele van a föld”, ez lett most valóság itt is. Frenkl Róbert országos felügyelő arról szólt, hogy az egyház építeni akar, így vesz részt a társadalom­ban. A külföldi köszöntéseket Friedrich Nägelsbach egyháztaná­csos kezdte, aki a Bajor Testvé­regyház nevében kívánta, hogy Is­ten legyen jelen e házban, amikor összegyűlnek, és vándoroljon haza mindenkivel a hétköznapokba. Dr. Otto-Raban Heinichen, Németor­szág budapesti nagykövete a hit szabadságát és az összefogás erejét látta e templom építésében. Hein­rich Reitinger, a bajor diakónia képviseletében üdvözölte a gyüle­kezet közös munkája eredményét. Három segédlelkész következett egymás után, akik korábban a gyülekezetben szolgáltak: Lupták György, Kari Jánosné Csepregi Er­zsébet és Brebovszky János. Egyed József református lelkész, vala­mint Teleki István nagymányoki és Oroszki István bonyhádi polgár- mester a közös összefogásban látta a jövőben is a község életének út­ját. Lackner Aladár gyönki lelkész úgy látta, az ősi hit adott elegendő erőt e nagy feladat elvégzéséhez és ezt az erőt kívánta továbbra is a gyülekezetnek. „AZ ÚR ÉRKEZÉSE” Az országos szavalóverseny eredménye Az egyházi iskolák országos szavalóversenyére az idén április 24-én került sor a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gimnáziumban. EREDMÉNYEK: I. Gergácz Erzsébet (Sopron) II. Bianki Annamária (Sárospatak) III. Jónás Irén (Orosháza) IV. Tass Anna (Nyíregyháza) V. Kozma Judit (Bp. Fasori) VI. Tóth Szilvia (Debrecen) A helyezettek pénz- és könyvjutalomban részesültek. Különdíjakat kapott 18 versmondó, köztük Békés Annamária, iskolánk diákja. A különdíjakat, értékes könyveket, kerámiákat a rendezvény támoga­tói : az Evangélikus Egyház, Hajdú-Szabolcs megye köztársasági megbí­zottja, Nyíregyháza Önkormányzata, a helybeli történelmi egyházak, a Bessenyei Irodalmi Társaság, az Ifjúsági Demokrata Fórum és a nyíregy­házi Kossuth-diák c. lap szerkesztősége ajánlották fel. A versmondókat a diákok, a kísérőtanárokat iskolánk tanárai látták vendégül. A zsűri elnöke S. Vitai András színművész (Bp.), tagjai Futaky László szerkesztő és Dr. Kői Balázs főiskolai tanár voltak. Lelkiismeretes mun­kájukat köszönet illeti. Dr. Bánszki István a gimnázium igazgatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom