Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-04-10 / 15. szám
Evangélikus Élet 1994. Április 10. A fi irts GYERMEKEKNEK I 0 K N K Mindig csodálattal bámulom az óriás tengeijáró hajókat. Csodálom ókét, mikor nekilódulnak a tenger sötét, haragos, büszkén tornyosuló hullámai, s a nagy, nehéz hajók mégis a hullámok hátán maradva elérik a célt, a békés kikötőt. Uram, Te tudod, nekem sokszor egy kis hullámzás is olyan nagy gondot okoz. Ha anyunak nincs ideje, ha a barátom mással beszélget, ha valami nem sikerül úgy, ahogy szeretném... Máris úgy érzem, átcsapnak fejem felett a hullámok. Add, hogy ilyenkor eszembe jusson: Te a tenyereden hordozol engem. BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON Ismerkedve a bibliai helyszínekkel, a Genezáret- tava, a Jordán folyó és a Holt-tenger után ma egy településre látogatunk. Egy olyan településre, amely mára részben a turizmus hatására kisvárossá növekedett, Jézus korában viszont még csak egy falucska volt. Kicsi, viszont annál fontosabb események színhelye. Názáret V 1 Názáret Galilea déli részén, lankás dombok között bújik meg Názáret, ahol az evangéliumok szerint Mária és József éltek, s ahol Jézus töltötte gyermekéveit. A település helyén már a kökorszakban is éltek emberek, nyomaik fennmaradtak az időszámításunk előtti 5. évezredből. Jézus idejében a falu mintegy 30-50 házikóból állhatott. A kocka alakú, kőből, illetve agyagból épült kicsiny kunyhók sziklába vágott lakóbarlangok elé vagy fölé épültek. A házban kőbe vésett lépcső vezetett a javak tárolására, s a lakás céljára használt barlangokba. A kunyhók lapos tetején agyagból nagy kör alakú tárolókat készítettek, ahol a gabonát szárították. Féltve őrzött értékeiket a názáre- tiek a barlangok falába vagy padlójába vájt mélyedésekbe rejtették a fosztogató rablóbandák elől, s kővel takarták el az üregeket. Amikor Jézus három, majd tizenkét éves volt, fegyveres felkelések törtek ki Názáret környékén. Ezeket véres megtorlás követte. Nem lehetett hát ismeretlen Jézus számára a barlangokban rettegve bújkáló, szerencsétlen menekültek látványa. Egy ilyen sötét, szegényes názáreti lakóbarlang lehetett a színhelye annak a csodálatos eseménynek is, amelyről Lukács így ír evangélumában: Az angyal belépve hozzá, így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez az üdvözlés. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit Jézusnak nevezz el.” Názáretben igen hamar létrejött egy keresztyén gyülekezet, melynek magját valószínűleg Jézus családja alkothatta. Régészeti ásatások során sikerült rábukkanni egy barlangkápolnára, melyet názáreti keresztyének a második században építettek, s ahol összejöveteleiket tartották. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Ki mondja - kinek? Ebben a játékban ismert bibliai mondatokat kell megtalálnotok. A kitalálandó mondatot egy négyzethálóba írtam be úgy, hogy minden betű, írásjel és szóköz egy-egy külön négyzetben foglal helyet. A szóközöket fekete négyzetek jelölik. Az így kapott négyzethálót feldaraboltam négy részre. Hetente megismerhettek egy-egy újabb darabot. A ti feladatotok : rájönni, hogy melyik ismert bibliai mondatról van szó. Beküldendő a teljes mondat, és az, hogy ki mondja kinek. A megfejtés annál több pontot ér, minél kevesebb darabból sikerül rájönnöd a helyes megoldásra. Ha egy újabb rész megismerésekor rájössz, hogy a már beküldött megoldásod nem jó, nyugodtan küldhetsz újabb megfejtést, de a hibás tippekért pontlevonás jár. Egy mondat megfejtéséért a maximális elérhető pontszám 8 pont. A játéknak több fordulója is lesz, azaz több mondatot is meg lehet majd fejteni! Most az első mondat első darabját közlöm. Segítségként elárulom, hogy a négyzetháló 3 x 12 négyzetből áll. A megfejtést a lap dátuma utáni keddig adjátok postára! * A „Képforgató” című játék kitalálásakor nem gondoltam arra, hogy nyomdatechnikai okokból a mozaik darabkák hétről hétre más méretben fognak megjelenni. Ez nehezítette a feladatot, mégis több jó megfejtés érkezett. A helyes megfejtőknek ezért most duplán is jár a gratuláció! 22 pontos - ülés Adél (Egyházasdengeleg) 20 pontos - Bánki Renáta (Inota) 8 pontos - Kollár Gábor és Tamás (Dunaegyháza) 7 pontos - Benke Zsuzsanna (Ajka) 6 pontos - Micsinai István (Albertira) MINDEN TÉRD MEGHAJOLJON Eljött. Egyszerűen, hétközna- pian. Mindennapjaink szürke egyformaságába, a kiáltó nyomor, csüggedés közé, a ritka és apró örömeink közé. Belealázta magát Isten az életünkbe. Emberekhez hasonlóvá vált, sőt: a legemberibbé. De nem akart nagy ember lenni, így hát szolga lett. Szolga, aki lábakat mos, gyalog, kopottan és fáradtan teszi meg az utat embertől emberig. Amikor meghalni indul az őt éltető tömegtől körülvéve, akkor is csak egy szamár minden fényűzése. Aztán elítélik, mert szolga-volta ellenére Isten Fiának merészeli vallani magát. Megfosztják ruháitól, mindenét elveszik - mégsem vehetnek el tőle semmit sem. A kiszolgáltatott Szolga mégis az Isten Fia. Az elsötétült ég mögött már ott dereng a húsvéti fény. A szomorúságban ott rejtőzik az öröm. A halálban ott van az Élet. Aztán elgördül a kő, kinyílik a sír. „Találkoztam a Mesterrel!” — hozza az örömhírt a magdalai Mária. Aztán az Evangélium ereje minden tanítvány szívében ledönti a kétségből emelt falakat. Az új néven, a minden névnél nagyobbon szólíthatják őt: Krisztus, Isten Fia, Királyom és Uram! A Szolga valóban hatalmas Úr, a sötétség helyét elfoglalja a fény, a szomorúságot felváltja az öröm, a halál felett győzött az Élet! Mert őt, aki megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, felmagasztalta Isten mindenek fölé, és azt a nevet ajándékozta neki, amely nagyobb minden más névnél: hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. A gyerekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. A tánc ura Táncoltam a világ születésének reggelén, a nappal, holddal és csillagokkal osztottam meg örömömet, aztán táncolva a földre értem, és megszülettem Betlehemben. Táncoltam az Írástudók és farizeusok előtt, de ők nem akartak táncolni, és nem követtek engem. A halászok előtt táncoltam: Jakab és János elindult a nyomomban, és elkezdődött a tánc. Táncoltam szombaton, meggyógyítottam a bénákat - a „szent” emberek mindezt gyalázatnak, szégyenletesnek tartották, megostoroztak, elvették ruháimat, elítéltek és megfeszítettek. Táncoltam azon a pénteken is, amikor az ég sötétre vált tudod, nehéz az ördöggel a hátadon Aztán eltemettek,-és azt hiuék. .. vége, elmentem, de én vagyok a tánc: és a tánc folytatódik! Elgáncsoltak, ledöntöttek, de magasba szökelltem, átugrottam az akadályokon. Én vagyok az Élet, többé nem halok meg soha! Benned élek, ha bennem élsz, én vagyok a tánc Ura. Ezért hát táncolj, amikor csak kedved tartja, táncolj, bármerre jársz! Veled leszek, vezetlek bárhol is vagy. Táncra hívlak, örömre, hogy végigtáncold velem az életed. Csillagfényben... „Meg mered magad alázni?” Ezzel a kérdéssel fordultam magamhoz és másokhoz. Nővéreim - a szelek és viharok hercegnői - így szóltak: „Ne alázd meg magad soha. Lényeg az éned, a büszkeséged!” így, versben, keményen. Bátyáim - a hallgatás, a zúzmara csendjének régen- sei - szerint semmi bajunk nem történik, ha fejet hajtunk. Fejet hajtottam, felhívtam, telefonáltam. Büszkeségem parlagon hevert, alázatom könyörgött. De az arra járó barát a mellettem levő pocsolyába lépett, a sár, ami rámfröccsent: letörölhetetlen. A magam szemében lejjebb zuhantam. Újbóli próbálkozásaim másokkal, kapcsolatteremtési kísérleteim: megalázva önmagamat írtam. Egy levelet, kettőt, sokat, kiborítót. Válasz nem jött... Mikor kérve-sírva felelősségre vontam: kinevettek. Újból írtam és sírtam. De még mertem... Ám ezek a próbálkozások is visszhang nélküliek voltak. Én írtam, s csak érzéseim válaszoltak. Pár nap, egy hét, kirándulások, események csak egy pillanatnak tűnnek az emberek életében. Én ezeket a pillanatokat szerettem volna megfogni, megőrizni, kinyújtani : barátság-tésztát készíteni. De egyedül nem tudtam meggyúrai az életet. A falakat. A lustaságokat. Már talán buldózerrel próbáltam eltűntetni a gátakat. De motorom leállt, a tésztám elúszott a múltba a pillanatok fonalán, én pedig egyedül maradtam. Hiába alázkodtam meg. Nem használt. És nővéreim, a szelek uralkodói, akik kemények, és nem aláz- kodnak meg: tele vannak barátokkal. Ők nem hívtak, ők nem írtak, nem sírtak, nem mentek buldózerrel - akkor miért nincsenek egyedül? Talán hatalmasságuk előtt hódoltak be a „barátok”? Talán remélik a pártfogást, a védelmet a hercegnőktől? Bátyáim, a csend tanítványai, akik megalázkodtak, egyedül vannak. Megmutatták magukat: mi lett a haszna? Talán ezért szegődtek a Csend szolgálatába. Én írtam, sírtam, telefonáltam, lázadtam, fejet hajtottam, mertem, megalázkodtam, elbuktam. Erőm, elfogyott, hitem elhagyott, de egy csillag súgott: „Iij levelet - Istennek!” Sz. E. 425 ÉVE SZÜLETETT Az élő Rimay János működésével, hatásával hű kifejezője volt kora gondolat- és érzésvilágának, az eseményeknek, amelyek nemcsak állásfoglalásra, a Urai eszközök igénybevételére, hanem a lutheránus és nemzeti tudat ébrentartására és ápolására is serkentették. Érzékenyen reagált a 17. sz. elején beállott változásokra, mégpedig nem egyszerűen csak vallásos-vitatkozó, hanem költői formában. Egyúttal ő volt Balassi Bálint költői hagyatékának megőrzője és védelmezője, életművének folytatója. Nagyfokú valószínűséggel 1569-ben született Nóg- rád megyei evangélikus középnemesi családból; apja Rimay Gergely, Balassi Jánosnak, a költő apjának a deákja volt. Rimay János így maga is Balassinak környezetében nőtt fel, és a 15 év korkülönbség ellenére, barátja és költő-tanítványa lett Balassi Bálintnak. A fiatal Rimayban észrevette a tehetséget a költő, és bíztatta öt a versírásra, de megbíráltatta vele saját remekműveit is. Rimay ott volt mestere halálos ágyánál, amikor Balassi megkérte, hogy versben örökítse meg katonához és költőhöz méltó halálát. Rimay tanulmányaira, iskolázására nincsenek biztos adataink. Külföldön is tanult. A Balassival való barátság volt mindenesetre a legjobb „iskolája”. Nemcsak a költészet elemeit tanulta meg tőle, hanem hazaszeretetét, mély humanista meggyőződését is. Balassi egyik leveléből tudjuk, hogy Lengyelországból könyveket küldözgetett Rimaynak, többek között Machiavellinek egyik könyvét is. Költői munkássága alapján Rimayt a humanista és klasszikus irodalom kitűnő ismerőjének kell tekintenünk. írásaiban gyakran idéz egyik-másik ókori klasszikustól, vagy pedig hivatkozik különböző, 16. századi humanista írókra. Tanultságáról és műveltségéről tanúskodik az az adat is, mely szerint 1624-ben portyázó katonák feldúlták Nógrád megyei udvarházát, és ennek során 609 könyve közül csak 131 maradt meg. Ebből következik, hogy a korabeli viszonyokhoz mérten, igen tekintélyes könytárat gyűjtött össze. Rimay Humanista érdeklődésével áll összefüggésben a korszak divatos filozófiai irányzatával, az újsztoicizmussal való kapcsolata, amelynek nagy hatása volt költészetére. Emellett az ellenreformáció fellendülésével szemben hangot adott bizonyos polgári és demokratikus törekvéseknek. Műveltségét tekintve, Rimayt a kései humanizmus képviselőjének kell tekintenünk. Balassi példájának hatása nemcsak költői tevékenységében és műveltségében mutatkozotj meg, hanem azzal is követni akarta mesterét, hogy O is kardot kötött, és fiatalon rész tvett a 15 éves háborúban (1593-1608). A századforduló táján ő is átélte mindazt, ami szólásra késztette a sárvári prédikátort, Magy ári Istvánt: felismerte a politikai és az egyházi vonalon jelentkezett veszélyeket; verseivel tiltakozott ellenük. Amikor Bocskay István szabadságharcos csapatai szállták meg a Felvidéket, akkor Rimay is csatlakozott hozzájuk. A fejedelem felismerte Rimay kitűnő tulajdonságod, és ezért belső fökomornyikjává tette meg, ami az egyik legfontosabb, bizalmi állás volt. Feladata lett Bocskay fontos politikai leveleinek a megfogalmazása, és így az első Habsburg-ellenes függetlenségi harc vezérének közvetlen munkatársa lett. Bocskayhoz fűződő bizalmas viszonyának jele az, hogy temetésén ő mondta az egyik gyászbeszédet, és egy latinnyelvű versben is adózott a fejedelem emlékének. Bocskay halála után a felvidéki protestáns fönemes- ség vezérének, Illésházy nádornak a szolgálatában találjuk Rimayt, akit 1608-ban, mint magyar rendek követét, Konstantinápolyba küldtek a szultánhoz. Különféle diplomáciai bonyodalmak miatt, elég hosszúra nyúlt ez a követjárás: a Konstantinápolyból hazatérő Rimayt'ugyanis a budai pasa egészen 1608. őszéig, túszként visszatartotta. Illésházy halála után Thurzó Imre szolgálatába állt, és urával együtt csatlakozott Bethlen Gáborhoz, annak első függetlenségi harca alkalmával. Bethlen, - mint tapasztalt diplomatát - fontos megbízatással, ismét követségbe küldte Rimayt a szultánhoz. Ez volt azonban az utolsó politikai szereplése a függetlenségi harcokban. Amikor az újabb követségből hazatért, Bethlen első háborúja már végétért; a későbbi függetlenségi harcoknál Rimay már nem csatlakozott Bethlenhez, hanem megmaradt a császár pártján. Országos ügyekben már csak egyszer, az 1628. évi szőnyi béketárgyalások alkalmával vett részt, egyébként inkább csak a megyei gyűlésekre járt el. Élete utolsó évtizedében sokat gyötörte betegsége; visszavonultan élt alsósztregovai birtokán, vallásos és bölcselkedő verseket írogatva. Ekkor már országosan ismert költő volt: többen biztatták versei kinyomtatására - erre azonban csak halála után került sor. Levelezésben állt a kultúra iránt érdeklődő főurakkal, köztük Rákóczi Györggyel, a későbbi erdélyi fejedelemmel. Irodalmi kapcsolatait ekkor már nemcsak a protestánsokkal, hanem a Pázmány köré tömörült, és egyre erősödő katolikus irodalmi körökkel is igyekezett kiépíteni. 1631. december 9-én, Divény várában halt meg. Al- sósztregován temették el. Rimay János életpályája híven követte a királyi Magyarország nemességének általános útját. A protestáns uralkodóosztály a körülményektől kényszerítve volt a Bocskayhoz történő csatlakozásra, később azonban - nagyrészük - a Béccsel való, előnyös megegyezés lehetőségeit kereste. A jelek szerint, Rimay is ennek, az Illésházy által vezetett, opportunista békepártnak az álláspontját követte. 400 ÉVE Magyari István - Esztergom alatt A mohácsi vész óta a három részre szakadt országban szinte sohasem volt békesség. Ha az uralkodók békét is kötöttek, a portyázások, kisebb nagyobb csetepaték nem szűntek meg. A 16. század utolsó évtizedében különösen felújultak és kiterebélyesedtek a török támadások. Szinán pasa nagyvezir 1593 februárjában kelt hadüzenete Bécset és a Habsburg hadvezetést is felébresztette. Felvették az elébük dobott kesztyűt és nemzetközi zsoldos seregükkel ellentámadásba lendültek. Sorban aratták győzelmeiket, először Sziszeknél, majd az év novemberében Pákozdnál is és így a következő tavaszra - felbuzdulva a sikereken - tervbevették a fél évszázada török kézen lévő Esztergom várának visszahóditását. A több tízezerre felduzzadt osztrák, német, olasz, francia sereg a magyar nagybirtokosok huszárcsapataival 1594 májusában vonult fel Esztergom ostromára. A mindenre elszánt török védőkkel szemben azonban a kellőképpen fel nem készített támadó hadnak halált- megveto bátorsága és minden hősiessége elégtelennek bizonyult. Ráadásul közben hatalmas török felmentő sereg közeledtét jelentették Buda felöl. A Habsburg hadvezetőség, felmérve az érzékeny veszteségeket és látva a súlyossá váló helyzetet, beszüntette az ostromot és az egész nemzetközi sereget elvonultatta Győr felé. Az ostrom sikertelenül végződött hát 1594-ben. A bosz- szúéhes török seregek nagy pusztítást végeztek megtorlásul a környék magyar falvaiban. Erről a kudarcról a nagy veszteségekkel járó elvonulásról emlékezett meg Magyari István sárvári evangélikus prédikátor később hírneves könyvében: „Az országokban való sok romlásoknak okairól." Személyesen tapasztalta meg Magyari István és élte át az esztergomi ostrom eseményeit. így ír: „...mint ezelőtt hat esztendővel, hogy az tábor indulásakor Esztergomot, Budát semminek tartottuk vala. Nándorfejérvár sem tart vala meg bennünket, úgy csapjuk vala az csikót az lencsével. .." Ugyancsak erre utal könyvének másik helyén is: „...ha népünket elhorgyák, és mint Esztergom alatt létünkben sok édesatyáknak, anyáknak holtig való keserves siralmokra csordával hajtják el őket szemünk elöl mind marhástól, barmostul... A Nádasdy Ferenc vezette magyar táborban tartózkodott ő is, mint sárvári urának hű kísérője. Az itt szerzett szomorú élmények hatására írta meg mindeddig csupán hitvitázónak tartott könyvét, amelyben pedig javaslatait, hadi tanácsait és hadászati gondolatait írta meg nemzetének. A későbbi sárvári esperes életének első bizonyos dátuma ez az adat, hiszen se születésének dátumát, se fiatalkori tanulmányait nem ismerjük. Bencze Imre
