Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-04-10 / 15. szám
Evangélikus Elet 1994. Április 10. TÖRTÉNELMI ESEMÉNY Ökumenikus tanácskozás az egyházi iskolákról Szomszédok beszélgetése Hazánkban járt és meglátogatta egyházunkat Peter KroSlak,a Szlovákiai Evangélikus Egyház országos főtitkára. Alkalmunk volt vele találkozni és beszélgetni, nem csupán látogatása céljáról, hanem hogy olvasóinkkal megismertessük a szomszédságunkban élő és szolgáló evangélikus egyházat. Nem restellem bevallani, március 23-án, szerdán délután négy órakor, szemerkélő esőben kilépve az Országház épületéből, boldog voltam. Alig másfél órája ért véget az iskolafenntartó történelmi egyházak első, együttesen rendezett, tehát valóban ökumenikus konferenciája az egyházi iskolaügyről, ennek aktuális kérdéseiről és néhány perce a konferenciát követő sajtótájékoztató. Jó érzésemet feltehetőleg fokozta, hogy november közepe óta részt vehettem az előkészületekben és ahogy közeledett az időpont, nőtt közöttünk a feszültség, vajon elérjük-e a konferenciával kitűzött céljainkat. Sikerül-e demonstrálni egységünket - sokszínűségünk ellenére - az iskolaügyben? Sikerül-e erről többoldalúan, hitelesen üzenni a társadalomnak, kifejezve: bármennyire imponáló az egyházi iskolák szerepe a magyar nevelés- és művelődéstörténetben, nem a múlt, hanem a jelen és a jövő feladatai késztetik az egyházakat iskoláik fenntartására, újraindítására. És sikerül-e a konferenciának olyan szellemi tartalmat megvalósítania, ami önmagában üzenetértékű? Úgy vélem, nemcsak én, hanem a konferencia résztvevői is úgy érezték, törekvéseink sikeresek voltak. A történelmi egyházak és iskoláik vezetői, képviselői, munkatársai emlékezetes három és fél órát töltöttek együtt az Országház Kongresszusi Termében. A konferencián Seregély István érsek, Hegedűs Lóránt és Harmati Béla püspökök és Schweitzer József főrabbi alkották az elnökséget. Az érsek megnyitójában hangsúlyozta a jövő építésében a családok szerepét és a közoktatás felelősségét a családok támogatásában. A történelmi egyházak iskoláikkal ezt a folyamatot kívánják szolgálni. Mádl Ferenc miniszter a kormány nevében köszöntötte a konferenciát és szólt az egyházi iskolák társadalmi jelentőségéről, kitérve a közoktatási megállapodások fontosságára, melyek célja, hogy az egyházi iskolák az állami iskolákkal azonos mértékű támogatást kapjanak az önkormányzatok, illetve a minisztérium részéről (utóbbira akkor kerül sor, ha az önkormányzatok segítőkészsége hiányzik). Boross Péter miniszterelnök levélben üdvözölte a konferenciát. Szabad György, a Parlament elnöke köszöntőjében, a száz éve halott Kossuth Lajosra emlékezve, kiemelte, hogy hű fia volt evangélikus egyházának, de ellene volt minden vallási diszkriminációnak. Ebben, nyitott szellemisége kibontakozásában szerepet játszhatott, hogy evangélikus, piarista és református iskolai neveltetésben is részesült, kiskorában édesanyja a zsidó rabbi áldását is kérte számára. Ezek után három előadás következett. Gyulay Endre szeged-csaná- di püspök Egyházi iskola és társadalom, Gyökössy Endre református lelkész, pasztorálpszichológus Hit-család-iskola, míg Qyapay Gábor ny. gimnáziumi igazgató Egyházi iskola és minőség címen tartottak előadást. Politika, pszichológia, pedagógia a legmagasabb színvonalon jelentkezett, igyekezni fogunk az egyházi sajtóban közzétenni az előadásokat. A hozzászólások első körében a különböző egyházak iskolaügyért felelős vezetői a „gondok és örömök” mottó jegyében szóltak. Márkus Mihály református püspök hangsúlyozta, hogy örömök és gondok forrása az iskolák léte, ez pedig a pozitív oldalra billenti a mérleg nyelvét. Az is öröm, hogy bajainkról szólhatunk, mert van gond bőven. Elemezte a tanácskozás mottóját: A bölcs tanítás az élet forrása. (Péld. 13,14) Katona István rk. püspök az együttlét örömét hangsúlyozta és az egyházi iskolákat érő támadások miatti fájdalmat. Nemes verseny kell a jobb nevelésért. Az előítéletek, nehézségek ellenére már eddig sok szép eredmény született. Berend Ivánné igazgató (Anna Frank Gimnázium) két évfordulót emelt ki. A gimnázium fennállásának 75. és a holocaust 50. évfordulóját. A 90-es fordulat óta egyre többen vállalják együtt magyarságukat és zsidóságukat. Megköszönte, hogy a Parlament megkövette a zsidóságot. Magam kifejeztem az előkészítő munkában a szellemi ökumeniz- mus örömét, mely a spiritulis egységre épült. Szóltam a Fasor 1989. IX. 1-jei újraindításának sajátos öröméről, hiszen a történelmi egyházak közül egyedül nekünk nem volt egyáltalán iskolánk harminchét évig. Az egyházi iskola egyedül az Istentől függő autonóm embereket nevel. Ma nagy hangsúlyt kap ez, hiszen az igen fontos gazdasági fellendülésnél is fontosabb a humán erkölcsi megújulás. Ezután tematikus felszólalások következtek. Szebik Imre püspök iskoláink és a spiritualitás témakörben a hitoktatók, a többi tanár, a közös keretek (imádság, isten- tisztelet, csendes nap...) szerepét elemezte. Kristóf Lászlóné rk. szülő szerint a családok olyan közösségekbe akarják adni gyermekeiket, ahol az élet alapkérdéseire kapnak választ. A szülők is közösséget kell alkossanak. Kurucz Dániel tavaly érettségizett fasori diák négy év tapasztalatairól, szabad vallásgyakorlásról, humanista légkörről számolt be. Egészséges, kiegyensúlyozott magyar emberek lettek. Nagy Márton tanár (Berzsenyi Dániel Gimn., Sopron) a fizikai tanulmányi versenyek révén megvalósuló tehetséggondozásról szólt. Marót Miklós dékán (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) az egyetem alapelveiről, a nyitottságról és a minőségről beszélt. Bodnár Ákos református fő- gondnok orvoskollégaként utalva hozzászólásomra, megerősítette, sebészorvosi tapasztalataival alátámasztotta, hogy a humán és a szellemi rekonstrukció - test, lélek, szellem egysége - a legfontosabb. Nagy Mihály igazgató az Országos Református Tanáregyesület nevében az egyházi iskolák pedagógus-utánpótlásáról, örömökről, nehézségekről szólt. Bánszki István igazgató (Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium) az egyházi iskolák kultúraközvetítő szerepéről, az Úr érkezése versmondó verseny tapasztalatairól számolt be. Ezután az elnökség részéről sorrendben Schweitzer József, Harmati Béla és Hegedűs Lóránt zárszavai hangzottak el. A puszta ismertetés is jelzi, a gazdag tartalmon túl, a közreműködők fegyelmezettségét, amely révén mindössze harminc perc csúszással sikerült teljesíteni a programot. Korábban többen kételkedtek ebben. Ami a jövőt illeti, a bátran történelminek nevezhető eseményt reménységünk szerint továbbiak követik majd. A „történelmi” jelző arra a maiak számára talán kissé meglepő tényre utal, hogy a múltban nem volt az iskolaügy terén kapcsolat az egyházak között. Az előkészítő bizottság elhatározásunk szerint tovább működik. Katona István és Korzensz- ky Richárd (rk.), Csikai Miklós és Nagy Tibor (ref.), Berend Ivánné (izr.) és mi, Farkas Ivánnal evangélikus részről. Konzultáció a közös gondokról, megoldásokról és évenként immár tematikus szakmai konferenciák rendezése, ez az alapelképzelésünk. Bizonyos, hogy a bevezetőben említett örömhöz hozzájárult, hogy sok aktuális feszültség között, Isten ajándékaként élhettük meg ezt az ökumenikus együttlétet.- Mi a célja főtitkár úr útjának, látogatásának ?- Egyházunkban is történt változás 1990 óta, hiszen rendszerváltozásban élünk mi is. Készülünk arra, hogy változtatást eszközöljünk egyházunk struktúrájában (szervezetében) és az adminisztrációban. Ennek tanulmányozására jöttem ide, mert tudom, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház is zsinati munkában van. Tapasztalatokat szeretnék szerezni, cserélni. Találkoztam dr. Harmati Béla püspökkel hivatalában, jártam a Deák téri és Fasori Evangélikus Gimnáziumban és a Teológiai Akadémián. Meglátogattam a Sarepta (Budai) Szeretetotthont és a Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat központját is.- Kérem, mutassa be röviden saját egyházát!- Egyházunknak kb. 330 ezer tagját tartjuk nyilván, 220 lelkész gondozza a gyülekezeteket, itt van hiányunk nekünk is. Ez évben vannak az általános választások egyházunkban, ez azt jelenti, hogy a gyülekezetektől az országos egyházig újraválasztják a presbitériumokat és tisztségviselőket. Természetesen nem csupa újakat választanak, de újakkal egészítik ki e testületeket. Januárban kezdődött el e folyamat és szeptemberre fejeződik be.- Vannak-e iskoláik? Hogyan integrálódnak ezek a társadalomban és vannak-e „viharok" az iskolák vagy ingatlanaik körül?- öt iskolánk van, ebből három gimnázium, a többi másfajta középiskola. Az a különlegesség, hogy a gimnáziumban mi angol nyelvet tanítunk, sokakat vonz ide. A tanárok nagy része evangélikus, kevés katolikus tanár van. Fizetésük azonos az állami iskolák tanárainak fizetésével. Általában meg vagyunk elégedve az iskolák munkájával. A társadalomba jól integrálódnak, igen jó kvalitású iskolák és nagy reklám az angol tanítás. Viharaink nincsenek az iskolák körül.- Milyen a lelkészképzés, teológiai oktatás és hol folyik ?- Állami egyetemhez tartozó teológiai fakultásunk működik Pozsonyban. Az oktatás öt éves, utána egy év segédlelkészi szolgálatát. A hallgatók száma az öt évfolyamon 160, van közöttük néhány református és baptista is. A reformátusoknak Prágában van fakultásuk, de amióta két részre vált az ország, vannak, akik az itthoni képzést választják. Az a nehézségünk, hogy a hallgatók háromfelé laknak, a közösséget gyakorolni így nagyon nehéz. Kaptunk a várostól telket, melyen építhetünk. Itt szeretnénk az oktatás, a lakás és a spirituális gyakorlat számára építeni. Nekem nagyon tetszett a budapesti Teológiai Akadémia együttese: Akadémia, Otthon és templom egy telken B valóságos kis campus!- Milyen lehetőség van hallgatók cseréjére, mert szükségünk van egyházunkban szlovákul prédikáló lelkészekre, de tudjuk, hogy Dél-Szlovákiában magyar nyelvű gyülekezetek élnek és ott magyarul beszélő lelkészekre lenne szükség. Hogyan oldható meg a jövőben ez a kérdés?- A teológus-cserére készek vagyunk, most is van egy hallgatónk a budapesti Akadémián. Jó lenne, ha a nyelvet ismerő hallgatók vennének részt a cserében, tehát nem csupán nyelvtanulás lenne a cél, inkább a gyakorlás és a tudás szélesítése, valamint a spirituális segítség. De tovább is kellene lépnünk. Megbeszélendő a professzorok cseréje és másodsorban lelkészek cserélése. A többi egyházi szolgálatok közül a kántorképzésnél van gondunk, mert nincs állandó, folyamatos képzésünk, mint Magyarországon. Diakonisszáink sincsenek, csupán négy diakóniai intézményünk. Ugyanakkor van egy lelkészünk, aki cigánymissziót végez.- Milyen eredménye volt látogatásának? Hogyan bővülhetnének a két egyház közötti kapcsolatok?- A partnerségre valóban van több ok, földrajzi és történelmi egyaránt. Szükség van egyházi vezetőségek találkozására. Meghívtam Pozsonyba Harmati Béla püspököt, hogy a partnerkapcsolatokról folyhasson tárgyalás. Azt szeretnénk, ha nemcsak egyházi vezetők, lelkészek találkozhatnának, de ha gyülekezeti tagjaink egymáshoz látogatnak, azon meglátszana, hogy itt „keresztyének találkoznak”.- Ezt annál is inkább tennünk kellene, mert itt ebben a régióban két, szinte azonos létszámú „kisebbségi egyház" él, akik sok mindenben azonos feltételek között szolgálhatunk és sokkal közelebb kell lennünk egymáshoz, hiszen azonos a hitvallásunk. Reméljük, a jövőben ebbe az irányba mehetünk. Köszönöm a beszélgetést. Tóth-Szöllős Mihály Frenkl Róbert ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET 1994. április 30-án, de. 11 órakor Nagygerezsden az evangélikus templomban A NAGYGEREZSDI EGYEZMÉNY ÉVFORDULÓJÁN ünnepi istentisztelet lesz. Igét hirdet: dr. Márkus Mihály református püspök és Szebik Imre evangélikus püspök. Előadást tart: dr. Tökéczki László egyetemi docens „Az egyezmény aktualitása és üzenete” címmel. Szeretettel várja a gyülekezet az érdeklődőket! „Az apostolok lován" A kifejezés régebben a gyaloglásnak egyféle tréfás szinonimája volt. Arra utalt, hogy az Evangélium első terjesztői saját lábukon vitték az örömüzenetet, mégis elterjedt szerte a világon. Óriási lépés volt a könyvnyomtatás feltalálása, napjainkban pedig az elektronikus hírközlés. A fejlődés természetesen öncélú, mégis fölhasználhatjuk a krisztusi parancs teljesítésére. Elmondhatjuk Isten üzenetét olyanoknak is, akiket nem ismerünk, nem is láttunk soha, csak annyit tudunk róluk, hogy Isten szereti őket. Ezt a célt szolgálják a magyar rádióban a különböző lehetőségek, és a régebben indított, évekig csak titokban hallgatott igehirdetések, ma pedig a magyar nyelven sugárzott adások, az alábbi táblázat szerint: Hullámhossz Frekvencia Monte Carlo Rövidhullám 31 m 9490 kHz Monte Carlo Rövidhullám 41 m 7385 kHz Tirana Középhullám 215 m 1395 kHz Hétfő Bizonyságtétel, riport 22.00-22.15 Kedd 10.25-10.40 Igetanulmányok 22.00-22.15 Szerda Nőktől nőknek 10.25-10.40 Zene, útitárs 22.00-22.15 Csütörtök A hit lépései 10.25-10.40 Igetanulmányok 22.00-22.15 Péntek Változó 10.25-10.40 Az igazság tényei 19.00-19.15 Sorozatok 22.00-22.15 Szombat Életrajzok 10.25-10.40 Norea 19.00-19.15 Lelki posta 22.00-22.15 Vasárnap Holland-magyar református 13.00-13.30 Vasárnapi Magazin 13.30-13.45 Norea evangélikus 19.00-19.15 Evangélizáció 22.00-22.15 Az adásidők 1994. március 27-től érvényesek. A korábbiakhoz képest csak a rövidhullámú adásokban van változás. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS (Fővárosi gyülekezeteknek) A Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága pályázatot hirdet az 1994. évi Zenei Alap felhasználására Budapest zenei életének gazdagítása céljából. A nyilvános pályázatra műfaji megkötés nélkül alkotóműhelyek, művészeti intézmények, egyházzenei együttesek, zeneiskolák, hangversenyrendezők, egyesületek, társaságok és magánszemélyek jelentkezhetnek az 1994/95-ös hangversenyévadra vonatkozó konkrét tervekkel. A pályázat nyitott mind a hivatásos együttesek, mind pedig az öntevékenyen szerveződők számára. A pályázatnak tartalmaznia kell:- a megvalósítandó hangverseny, illetve egyéb zenei rendezvény tervét- a megvalósításhoz szükséges költségvetést, megjelölve a saját erőforrásokat és egyéb támogatókat- az igényelt támogatás összegét Az egyházzenei együttesek pályázatai közül elsősorban olyan kezdeményezések számíthatnak támogatásra, amelyek célja- a rendszeres istentiszteleti működés zenei színvonalának javítása- egyházzenei hangversenyek és zenekaros istentiszteletek rendezése- egyházi kórusokat támogató társaságok működésének segitése A pályázat elnyerésének módja: Pályázni a Fővárosi Zenei Alap űrlapján lehet, amely a Főpolgármesteri Hivatal Kulturális Ügyosztályán szerezhető be (Bp. V., Városház u. 9-11. II. 225/b). A pályázati űrlapot a hozzá tartozó szöveges indoklással együtt két példányban a fenti címre kell benyújtani 1994. április 20-ig. A Zenei Alapból korábban támogatást nyert pályázók - amennyiben a támogatási összegről eddig nem számoltak el - új pályázatuk benyújtásakor csatolják pénzügyi és tartalmi beszámolójukat. A Zenei Alap rendelkezésére álló összeg odaítéléséről szakmai kuratórium véleménye alapján a Kulturális Bizottság dönt 1994. június 30-ig. Az elbírálás eredményéről a pályázók értesítést kapnak. A létrejött rendezvények propagandaanyagaiban fel kell tüntetni a Kulturális Bizottság támogatását. Az Alap támogatásával megvalósult rendezvények, produkciók propagandaanyagaiból, műsorfüzeteiből, valamint a kritikáiból egy példányt be kell nyújtani a Kulturális Ügyosztályra. Az 1994. évi elnyert támogatási összegek elszámolási határideje 1995. március 1-je (indokolt esetben az elszámolási határidő meghosszabbítása kérhető). Az elszámolásnak rövid tartalmi összefoglalót kell tartalmaznia. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítást a Főpolgármesteri Hivatal Kulturális Ügyosztályán Zelinka Tamás főtanácsos ad a 117-4741-es telefonszámon vagy személyesen. dr. Baán László elnök A fehér tulipán Nagyon szeretem a szép virágot. Nem csak a hölgyek kiváltsága, férfiak is gyönyörködhetnek benne. Most azonban mégsem a tulipán szépségéről, értékéről vagy éppen termesztési feltételeiről kívánok szólni. Nem is értek hozzá. A fehér tulipán jelképpé vált számomra egy hétköznap délután. Ez a jelkép különleges tartalmat kapott. Az egyesített Németország új fővárosának keleti zónájában, Berlinben vettem részt teológiai konferencián. Esőtől, hideg széltől, jégzáportól fagyoskodva, fázós hangulatban, morcos kedvvel tértem be a szállásomhoz közeli áruházba kesztyűt és sálat venni, mert Magyar- országról tizennyolc fok melegben indultam, s mindkettőt itthon hagytam. Az eladó hölgy kedvesen ajánlotta jobbnáljobb áruit, míg azután az olcsóbbakból választottam. A hideg márciusi napok süvítő, viharos szele és visszatérő hózáporai ellen jó védelmet nyújtottak az újonnan vásárolt téli kellékek. De hát igazában nem is erről akarok írni. A kényszerű bevásárlás után 'az ötemeletes áruház kávézójába siettem, felfrissíteni figyelőképességemet. A német szokás szerint Kafe und Kuchen (kávé és sütemény) délután ötkor elmaradhatatlan... Az étterem tarka forgatagában német, angol, szuahéli, portugál, szerb és horvát szavak jelezték az új főváros turistaforgalmát és még valamit, a menekültek százezres fájdalommal teli jelenlétét Európa legnagyobb országában. Angolából és Szomáliából, az egykori Szovjetunióból és a véres háború tomboló gyűlöletétől izzó volt Jugoszláviából kényszer és életszükséglet a távozás, de a honvágy gyötri a menekült fiatalt éppúgy, mint a sors bizonytalansága miatt aggódó középkorút. E különös, egymást alig ismerő társaság asztalkörüli beszélgetései közben ismeretlen vendég lép a kávézóba. Látványa kellemes érzelmeket ébreszt. Tizennyolc év körüli, bájosfiatal lány. Porosz népviseletet öltött magára. Karján virágkosár, benne legalább száz fehér tulipán. Azt hinné az ember, virágot árulni érkezik a tömött pénztárcájú vendégek közölt. A 30% körüli munkanélküliség idején minden kereseti forrásnak örülhet a fiatal. S aztán asztaltól asztalig libben kecses járásával. Mindenkinek ad egy szál fehér tulipánt, az áruház tulajdonosa nevében. S ez alkalommal nem kell a pénztárcát keresni. Az ajándékot kedves mosollyal viszonozzák az alkalmi társaság tagjai. Egy pillanatra mindenki magába mélyed. Virág a tulajdonostól? Ingyen? Kedvesség és emberség együtt. A fehér tulipánt hazahoztam Budapestre, hogy a hagymáját elültessem. Mert kedvességre és emberségre nagy igény van itthon is. Értékekre, melyek nem fizethetők meg. Kincsekre, amelyek akkor is fényesebben ragyognak, ha arany van a közelükben. Szebik Imre FELHÍVÁS Immár két éve naponta szembesülünk a boszniai tragédiával. Némán és tehetetlenül fogadjuk a szörnyű híreket, borzalmas képeket. Szarajevó romokban, lakossága embertelen körülmények között tengődik, s ami a legborzasztóbb, a gyermekek sorsa: kisemmizetten, árván, reménytelenül és telve rémülettel. A Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat, amely több mint három éve jelen van a háborúsújtotta térségben, s felkészültségét legutóbbi sikeres vajdasági akciójával is bizonyította, melynek során 7500 családot segített meg, pénzadományokat gyűjt a szarajevói gyermekek számára. Segítsünk a gyermekeken, legalább egy kis időre feledtessük velük azt a tengernyi szomorúságot, amely körülveszi őket. Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Bankszámlaszám: Budapest Bank, 209-23006 (Szarajevó megjelöléssel)
