Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-01-30 / 5. szám

Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1994. JANUÁR 30. HETVENED VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft A közös családi ima nagy erőforrás, amelyhez később, de sokszor visszatérünk. Később talán nagy-nagy eltévelyedéstől őrzi meg a felnőtt embert Rathgeber A TARTALOMBÓL KÉTSZÁZ ÉVES BAK0NYSZ0M BATH ELY TEMPLOMA KÖVETELEK TŐLED, MERT TISZTELLEK HÁZASSÁG? - NEM REMÉNYTELEN ÜGY! A megállapodás aláírása Az erkölpsi védőhálóról Ismerős a szociális védőháló kifejezése. Ez azt jelenti, hogy az állam és a társadalmi szervek a rászorultak, szegények, nagycsaládosok, nyugdíja­sok, betegek, fogyatékosok számára segítséget nyújtanak. Olyan intézményrendszerek, támogatási formák kiépítéséről van szó, amelyek segítik e réte­gek életét és állami-társadalmi feladatként feszítik ki ezt a védőhálót a rászorultak számára. Van erkölcsi védőháló is! Kevésbé látható és meg­fogható, mint a szociális védőháló, azonban ahhoz is kapcsolódik, sőt nemcsak a társadalom egyes rétegeit, hanem az egész társadalmat át akarja fogni. Az alapvető emberi értékek megfogalmazhatóak, de sokszor inkább csak az érzések és az ízlés, a magatar­tási íratlan formák területén találkozunk vele. A ne­velés és oktatás egyik legfőbb feladata, hogy kifeszít­se ezt a hálót az egyes ember, a kisebb és nagyobb közösségek fölé. Humánum és tolerancia, az élet és a környezetünk, mint természet védelme, a közjó keresése, a szabadság és felelősség feszültségében történő eligazodás mind-mind idetartoznak. Egy-egy ország élete nem képzelhető el békésnek, fejlődéské­pesnek, megnyugtatónak enélkül a védőháló nélkül. Európa és hazánk élete történelmében a bibliai ószövetség és újszövetség, a zsidó-keresztyén jézusi etika értékei, követelményrendszere jelentették ezen etikai védőháló láncszemeit. Ökumenikus egyházi-vallási feladat, hogy a má­sodik világháború pusztító erői és ideológiái után kerek ötven évvel újra megerősítsük az erkölcsi vé­dőhálót magunk körül. Auschwitz vagy Szarajevó, a mai magyar közéletben föllelhető gyűlölet és ha­zugság-tenger, a nemzetiségi kérdés Európában - ez mind arra figyelmeztet, hogy van tennivalónk. Körül kell néznünk először is a magunk háza táján! Nem szabad, hogy hamis erkölcsprédikátor­ként vizet prédikáljunk és bort igyunk. A legutóbbi évek lehetőségei, hogy egyházaink a templomokból kilépve, nagyobb részt vállalhatnak az iskolák in­dításával az oktatás-nevelés területén vagy a szo- ciális-diakóniai és kulturális életben, reményt ad a jövőre nézve. Nemzeti, ökumenikus összefogás szükséges ebben minden jóakaratú emberrel. Az erkölcsi védőháló kifeszítése csak együtt és egy­másért történhet. Dr. Harmati Béla Százesztendős Kari Károly Ritka ember az, aki közvetlen környezetében száz évet élt ba­rátot, munkatársat, elöljárót köszönthet. Ebben lehetett ré­szünk január 5-én, amikor Kari Károlyt köszönthettük. Tisztsé­gét valójában jelölni sem tud­juk, hiszen ahol szükség volt rá,' ott „tisztséget viselt”. Több egy­házi testületben volt felügyelő. Leginkább szívügye volt a ke­lenföldi gyülekezet, a budai egy­házmegye, az északi egyházke­rület. Ha jól emlékszem, ilyen szinten 1939-ben köszönthettek száz évet élt férfit az egyházban: Torkos László tanárt és költőt. Nézem a megható köszöntésre egybegyűlteket, akik a termet zsú­folásig megtöltötték: családtagok, munkatársak, meghívottak és meg nem hívottak. Engem sem hívtak meg. De lehet el nem jönni annak köszöntésére, akit sohasem lehe­tett megelőzni a köszöntésben? Le­gyen az ünnep, évforduló, névnap, amikor ne Károly bácsi jött volna elénk az üdvözlettel? Milyen érzés is hozott minket most össze? Azt hiszem, a visszasugárzó szeretet. Jól jellemezte őt az elsőnek kö­szöntő Szebik Imre püspök, hogy a szeretet embere ő. De a békességé is, s a szelídségé. Egymás gondola­tait folytatták a köszöntők: Nagy Gyula püspök, Missura Tibor espe­res, Missura Tiborné az Otthon ne­vében, majd a kerület polgármeste­re, aki köszöntőszavai mellett átadta Göncz Árpád köztársasági elnök levelét is. Széles ölelésű volt az üdvözlő szavak áradata. Szebik püspök felesége még azt is kiszá­molta, hogy a száz év hány napot jelentett. Nézem az üdvözlőket, s a jelen­lévőket is. Munkatársként is mennyire fiatalabb mindenki. Mi­lyen szép, hogy a szeretet melege hatja át még azokat a köszöntőket is, akik csak nyugdíjas korában ismerték meg az ünnepeltet. Mun­katársként a leghosszabb ideig hárman voltunk az ünnepelt mel­lett: Giczi Ferencné a kerületnél, Bencze Imre a kelenföldi gyüleke­zetnél, s én a budai egyházmegyé­nél s a budai szeretetotthonnál. Bencze Imre melegen szól arról, hogy az Erdély szülötte Kari Ká­roly a „tündérkertből”, Dicső vilá­gából hogyan tudott átplántálódni metropolisunk zárt világába, a sű­rű háztömbök levegőtlen rengete­gébe, s hogyan tudta hosszú évtize­deken át is megőrizni a régi-régi gyermekkor szeretetét, békességét, szelídségét, és biztonságát szavá­ban, tetteiben, intézkedéseiben és főleg sugárzón tiszta lelkivilágá­ban. Ajándékokkal halmozták körül az ünnepeltet a jelenlévők, pedig valójában ő maga az ajándék mindnyájunk számára, akik élete folyásának részesei és tanúi lehe­tünk. Köszönjük, Károly bácsi! Korén Énül LEVÉL A LEPRÁSOK VILÁGNAPJÁN Szeretett Testvéreink az Úrban! Húsz éve már, hogy hazánk is bekap­csolódott a leprások segítésére alakult nemzetközi szervezet munkájába. Az önkéntesekből álló kis csoport mustár­magja azóta nagy fává fejlődött, és ma 16 ország 30 kórházába küldünk segít­séget Oroszországtól Afrikáig. Éár a nem régen felfedezett gyógyszerek hatá­sára lényegesen csökkent a gyógyításra fordított idő egy-egy betegnél, az időben feltárt betegség esetén elkerülhető a tor­zulás és fekélyesedés, mégis sok feladat vár még a Lepramisszióra. Segítségünk­re továbbra is szükség van, a betegek várják könyörületességünk megnyilvá­nulását, hiszen a lepra főként szegény, leromlott egészségű emberek között ter­jed. Gyógyításuk költségeit a legritkább esetben tudják fedezni. A Nemzetközi Lepramisszió elnöke, dr. Paul Brand felhívja a figyelmet arra, hogy ne becsüljük le a leprabacilust, és ne kiáltsunk győzelmet túl korán. Nem­csak egy bacilus ellen harcolunk, hanem azért is, hogy az emberek visszanyerjék méltóságukat. Még ha el is tudnánk pusztítani minden kórokozót, akkor is sokat kell tennünk a testi fogyatékossá­gok javításáért, és segítenünk a meggyó­gyult betegek visszaillesztését a társada­lomba. „Mindannyian nagyon örülünk a tudományos munka fejlődésének, de vi­gyázzunk arra, hogy ne fogyjon ki a leprában szenvedők részére nyújtandó szeretet a szívünkből.” Ennek a szeretetnek szítására szolgál a Leprások Világnapjának megtartása is. Január utolsó vasárnapján - idén ja­nuár 30. - a leprások iránt felelősséget érzők imádsága száll az ég felé a bete­gek, a körülöttük dolgozók és a belföldi önkéntes munkásokért. Az imádkozás alkalmát minden gyülekezetben meg le­het tartani, az istentiszteleteken imádsá­gukba foglalhatják a lepramisszió mun­káját. Adományaikkal pedig kérjük tá­mogassák a magyarországi munkát. Felhívjuk a figyelmet, hogy Budapesten a Józsefvárosi evangélikus templomban lesz idén az ökumenikus istentisztelet Lelkigondozás a katonák között Történelmi fordulat napjának nevezte 1994. január 12-ikét Für La­jos honvédelmi miniszter, és demokráciánk kiteljesedésének a honvéd­ség keretei között. Ezen a napon a református, evangélikus egyház és a zsidó felekezet vezetői a Honvédelmi Minisztériumban aláírták azt a meg­állapodást, mely szerint a katonai lelkészi szolgálat négy évtizedes szünete­lés után újraszerveződik a Magyar Honvédségnél. Egy nappal előbb az államközi szerződésben rögzítették ugyanezt a megállapodást a katolikus egyházzal, melyet a Vatikán nagykövete, Angelo Acerbi bíboros irt alá. Az ünnepélyes aláíráson egyhá­zunk részéről részt vett dr. Harma­ti Béla püspök-elnök, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és Sze­bik Imre püspök. Ott volt az előké­szítő munkában összekötőként munkálkodó Szalay Tamás püspö­ki titkár is. A református egyháztól dr. Hegedűs Lóránt püspök és dr. Bodnár Ákos főgondnok, a zsidó felekezet részéről Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató és Feldmájer Pál elnök voltak az aláírók. A Ma­gyar Kormány nevében valameny- nyi egyházzal kötött megállapo­dást Für Lajos honvédelmi minisz­ter írta alá. Az aláírást követő sajtótájékoz­tatón Für Lajos miniszter megelé­gedéssel nyugtázta, hogy idáig el­jutott e kérdés rendezése. Már a XVI. századtól voltak a különbö­ző korokban tábori lelkészek a hadseregben. Hivatalosan nem szűnt meg, 1949-ben elsorvasztot­ták, majd 1951-től nyugdíjazták az állományt és helyüket nem töltöt­ték be. Az ötvenes évektől kezdve a katonák nem vihettek be maguk­kal Bibliát, nem járhattak temp­lomba és politikai tisztek gondos­kodtak ideológiai nevelésükről. A most kötött megállapodás meg­felel az alkotmány 60. §-ának, mely a lelkiismereti és vallásszabadságot alapvető emberi jogként biztosítja. Szükség volt a honvédelmi törvény módosítására is, mely már engedé­lyezte az egyéni vallásgyakorlást, de a közösségit még nem. Az el­múlt nyáron kétharmados tör­vényben megszavazták az utóbbit is, így megnyílt az út a megállapo­dások megkötésére, és a nyár fo­lyamán ennek alapján megindul­hat a szolgálat a honvédség kere­tein belül. Az előkészítő munkála­tokat 1992 januárjában kezdték meg Raffay Ernő politikai állam­titkár vezetésével, és most - két év után - tető alá hozták a megegye­zéseket Szendrei László politikai államtitkár irányításával. A szervezeti felépítés szerint püspökségek lesznek, ill. rabbiság a minisztériumban. Egyházunk a reformátusokkal közösen protes­táns püspökséget hoz létre, mely­ben a püspök és helyettese felvált­va lesz a két egyháztól. Ezenkívül a katonai körzeteknél lesznek es­peresek. A helyőrségek gondozá­sát egyelőre a helyi lelkészek fog­ják ellátni. A katonai lelkészek fel­adata lesz istentiszteletek, biblia­órák, imaórák tartása a katonák között. Egyéni és közösségi lelki­gondozás nem csupán a kaszár­nyákban a sorállományúak között, de a hivatásosok között is. Cél az erkölcsiség és a bajtársiasság erősí­tése ezekben a közösségekben. A személyes lelkigondozás bizonyá­ra erősíteni fogja a bizalmi légkört is. Az ebben a munkában elfoglalt lelkészek számára rövid átképzési kurzusok lesznek, és ez év nyarán megindulhat a szolgálat munkája. Az aláírás után az egyházak ve­zetői is nyilatkoztak. A pápai nun- cius azt emelte ki, hogy ajtó nyílt a honvédségben a nevelés számára, hogy a lehető legnagyobb szabad­ság valósuljon meg. Hegedűs Ló­ránt püspök a közös protestáns megvalósulásról szólt, és örömét fejezte ki, hogy lelki terhek kiváltá­sát végezheti ez a szolgálat. Har­mati Béla püspök szerint a megál­lapodás megkötése nem politikai kérdés volt számunkra, hanem missziói kérdés. Szolgálunk azok­nak, akik ezt kérik, akik az élet és halál mezsgyéjén állnak. Emellett szükség van a szociális védőháló mellett egy erkölcsi-etikai védőháló kifeszítésére is. Ebben szeretnénk munkálkodni, hogy kapaszkodót nyújtsunk a katonáknak is. Arról is szólt, hogy természetesen segít­séget nyújtunk a többi - nem törté­nelmi - egyházak tagjainak is, ha kérik, és összeköttetést teremtünk közösségeikkel. A jövendő lelkészek működésük belső meghatározását az egyháztól kapják, kinevezésüket a miniszté­rium adja. Ez azt jelenti, hogy ket­tős függőségben dolgoznak. Taní­tás dolgában egyházi joghatóság alá tartoznak, egyébként a katonai kötelmek vonatkozásában a kato­nai fegyelem alá. A nyáron kb. 30 személlyel kezdik meg a szolgála­tot, távlatban 60-70 főre emelke­dik majd a létszám. A működés költségeit a honvédelmi tárca biz­tosítja. A most megkötött megállapo­dás alapján további együttműkö­dési szerződések kidolgozása vár­ható, részben a két protestáns egy­ház között, részben a minisztérium illetékeseivel. Az egyház szem­pontjait mindig figyelembe veszik a szabályozásoknál. Tóth-Szőllős Mihály Erősítsd meg Jézusunk... Néhány egyszerű szóval hívott lelkészavatására Szolga Tőkés Sándor végzett teológus december 12-re a budavári templomba. An­nál többet mondott a meghívó fel­ső sarkába nyomtatott idézet: „Semmit se tegyetek ahhoz az igé­hez, amelyet én parancsolok nek­tek, se el ne vegyetek abból!” (5Móz 4,2). Szigorú vezérige a kez­dődő lelkészi szolgálatra! Külsőségeiben szerény méretű ünnep, az oltártérben álló püspö­kön, professzoron és a templom papján kívül mindössze három Luther-kabátos lelkész és egy pa- lástos református kolléga. Néhány családtag s a megszokottnál kisebb gyülekezet... Szebik Imre püspök igehirdetési textusa azonban kitá­gította a templom falait: „Menje­tek el..., tegyetek tanítvánnyá minden népet...!” (Mt 28,16-20). A püspök bevezetőjében e lel­készszentelés sajátosságairól szólt: Szolga Tőkés Sándor személyében érett, felnőtt, kétgyermekes család­január 30-án, vasárnap du. 4 órakor Itt igehirdetéssel Kertész Géza evangéli­kuslelkész szolgál, énekel a pesterzsébeti református énekkar Takaró Mihály ve­zényletével, és videofilm mutatja be a ke­let-ázsiai munkát. Ünnepélyes keretek között adunk hálát Istennek a szolgálati lehetőségért, a misszió önkéntes munká­saiért. Minden testvérünket szeretettel várjuk. (Cím: VIII. Üllői út 24. II. em., lift van!) A Nemzetközi Lepramisszió igazgatójának üzenetével fejezzük be le­veliinket: „Missziónk arra törekszik, hogy szépséget, örömet vigyen a világba több millió embernek, gyermeknek és fel­nőttnek egyaránt. A fizikai szépséget ál­lítjuk helyre azzal, hogy megakadályoz­zuk a bénulásokat, elvégezzük a rehabi- táló műtéteket. A lelki szépséget pedig az apa áll az oltár előtt..., olyan vala­ki, aki súlyos betegségéből felépül­ve élte át Isten csodálatos gondvi­selését. .., olyan valaki, aki Erdély zúgó fenyvesei közül érkezett, megtapasztalva az ott élő magyar­ság nehéz sorsát. Erősítse meg őt s minket mindnyájunkat Jézus ki­jelentése: „Nékem adatott minden hatalom...!” Nem embereké a ha­talom, nem feletteseinké az utolsó szó, nem a politikusoké a végső döntés. Felettünk Jézus az Úr, aki késszé tesz arra, hogy vállaljuk a lelkészi szolgálat gyönyörűséges igáját. A hatalmat gyakorló Jézus küldi el szolgáit: „Menjetek el..., tegye­tek tanítvánnyá minden népet!” Prédikáljatok, tanítsatok és ke­reszteljetek! Ne latolgassátok, al­kalmas-e az idő vagy sem! Menje­tek, hiszen tiétek az Úr ígérete is: „Veletek vagyok minden na­pon. ..” Ez a mondat szolgálatunk biztosítéka. Jézus nem hagy min­ket magunkra, nem fordít hátat üdvösség jó hírének hirdetésével, a Krisz­tusba vetett hittel állítjuk helyre. Ehhez a munkához több száz munkatársunk van, akik teljesen elkötelezték magukat a leprások közötti munkára. Ez az elkö­telezettség bátorságot követel egy olyan korban, amikor az a nagy kísértés, hogy az emberek lerázzák magukról a kötele­zettségeket. Elhívásunk miatt szilárdan ellent kell állnunk a kísértéseknek és na­ponta meg kell erősítenünk elkötelezett­ségünket az Úr feltétel nélküli szolgála­tára." (Trevor Durston) Ezekkel a gondolatokkal köszöntünk minden testvért, eddigi segítségüket megköszönve, kérjük további támogatá­sukat. Isten áldása kísérje életüket, munkájukat ez új évben is! _ ... Dr. Dobos Károly Bencze Imrene . . ., a Lepramisszio vezetője kudarcaink vagy fáradtságunk esetén sem. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de tudjuk, hogy Urunk megtartja szavát! Az igehirdetés után - az Agenda gyönyörű rendje szerint - sorra hangzanak a Szentírás legjelentő­sebb igéi az evangélium szolgálatá­ról. A lelkészjelölt hangosan vála­szol a felavató kérdésekre, s mond­ja az esküt: „... esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, egy igaz Isten, hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak teljes erőm­mel és minden tehetségemmel meg­felelni igyekezem...” A gyülekezet egybeforrva hívja segítségül Isten Szentleikét, majd a felavató imád­ság és püspöki kézrátétel után megrendülve énekeljük a confir- mát: „Erősítsd meg, Istenünk..., erősítsd meg Jézusunk..., erősítsd meg Szentlélek Isten, amit csele­kedtél értünk...!” Az úrvacsoraosztásban már a felavatott lelkész is segít. Szükség is van a nagyobb szolgáló létszám­ra, a gyülekezetnek szinte minden tagja él az Úr testével és vérével. S tulajdonképpen ekkor derül ki, hogy a lelkészszentelő istentisztele­ten itt van az ősagárdi gyülekezet számos tagja, akik között még ka­rácsony előtt kezdte meg segédlel- készi szolgálatát Szolga Tőkés Sándor. Ők töltik meg a templomi alkalom után a budavári gyüleke­zeti termet is, hogy a fehér asztal mellett ismerkedjenek új lelkészük­kel és családjával. „Szentháromság, minden áldás tőled jő, Kegyelmeddel új szolgákat hívsz elő, Tőled várunk ma is erőt, ájulást. Kérve kérünk, áldd meg ezt az indu­lást!” (315,4) Zászkaliczky Pál 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom