Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-01-30 / 5. szám
Evangélikus Élet 1994. január 30. 03 jftS GYERMEKEKNEK FIATALOKNAK Milyen ritkán vesszük észre a csodákat. Itt egy egyszerű készülék. Rajta gombok és más furcsaságok. Elég megnyomni a gombokat, máris beszélhetek valakivel, aki messze van tőlem. Igen, a telefon fontos dolog. Mégse engedd, Uram azt, hogy a kapcsolataink ilyen gépszerfivé változzanak. Találkozni szeretnék az emberekkel. Látni Aket. Figyelni Aket. Úgy egészen mások, mint a telefonban. Mint ahogy Te is itt vagy velem. Érzem, hogy közel vagy. Figyelsz rám, nézel engem. És nem telefonálgatsz nekem, távolról, elérhetetlenül. KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA Érdemes-e keresni egyetlen pénzdarabot, miközben a többi kilenc megvan? Ez az asszony mégis keresni kezdi. Neki fontos, hogy mind meglegyen. Nagyon boldog Jézus is, ha megtalál minket. Rólunk mondja ezt a példázatot. Minket kell keresnie és megtalálnia. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Gondoltam egy bibliai történetre Az elmúlt három héten feltett hat kérdésre a helyes válaszok a következők: MIR-HA ÉS JÓ-NÁS, SA-RU ÉS HA-BA-KUK, JOP-PÉ ÉS TER-CI-USZ. A három keresett szó tehát a hajó, ruha és Péter. A történet pedig Jn 21,1-14: Jézus megjelenik a Tibé- riás-tengernél; a nagy halfogás. Ismét gondoltam egy újszövetségi történetre. Egyik szavát megtalálhatod a következő kérdésekre adott válaszokban: 1. Az ÚR ebből szólította meg Mózest a Hőre ben. 2. Ilyen rokona volt Izsáknak Lábán. A megfejtéseket a bekeretezett cimre adjátok fel a lap dátuma utáni keddig! Kitakarítja a házat, felfordít mindent. Benéz a szőnyeg alá is. Végre megtalálja. Nagyon boldog. PRÓBÁLD MEG! Betűzd ki! Min hordoz minket Isten? Elolvashatod ezekből a betűkből. Tudod-e hol van ez megírva a Bibliában? A gyermekrovat készítői stábjának címe: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A játékot a kővetkező címre küldjétek: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359. SZENT-GÁLY KATA: Fény és vallomás- Részletek „Isten szeretett bennünket, ezért hasonló akart lenni hozzánk: emberként akart járni a földön, melyet alkotott. Kipróbálta az emberi szív igényét az édesanya becézése után, kipróbálta a szenvedést, a munka verítékét, a segítés örömét, s az élet magányosságát, hogy mi soha ne legyünk társtalanok többé." „Isten olyan közel van hozzánk, hogy nincs elegendő távlatunk egész nagyságában látni Őt, de azt is mondhatom: oly messze, hogy szemeink elégtelenek hozzá. Mégis: egyszer alkalmazkodott igényeinkhez a történelem folyamán, s megjelent ember-közelségben, de nekünk más elképzeléseink voltak róla, a Szerétéiről: hatalom és dicsőség, emberszabású gondolatok - és nem akartuk Őt bevenni magunk közé. Azt hittük: Elhagy bennünket nyugtalanító eszméivel, ha kedvét szegjük értetlenségünk által, és hogy kigyilkolhatjuk a teremtésből is. Nem tudtuk, hogy szeretete önmagából kiinduló jóság, és gondolatai csodálatosak, mint az ég, mikor megkínoztuk törvényeink szerint: értelmet adott a szenvedésnek a mi számunkra, mikor kivégeztük: viszonzásul eltörölte bűneinket, s megáldott bennünket a kereszt jelével, a Kereszttel, mit számára készítettünk, hogy életünk legyen mindörökké." „A Kereszt: Isten szeretetének koronatanúja, csak elnémulni lehet előtte, és elfogadni, hogy szeretnek, — nem magam miatt." „A halál után egy kis időre leeresztődik a színpad függönye, ahol szerepeltünk, a nézőközönség számára az előadás szünetel. Közben átrendeződik a szín, és következik a második felvonás, az új ég és új föld díszleteivel." AZ ÚT Miért van az élet, ha egyszer úgyis meghalunk? Miért van a szenvedés, ha a halállal mindennek vége? Miért vannak a jó dolgok, ha egy kis jóért is meg kell küzdeni? És ha elérted, csak pillanatokig a tiéd, és újra felváltják a rossz dolgok... Miért kell kiérdemelni a jót, és miért nem tarthat örökké? Hol van a boldogság, amire minden ember vágyik? Hol lakozik? Miért ölik meg egymást az emberek, ha valaki boldogabb náluk? Miért nem tudjuk egymást szeretni? És miért nem engedjük magunkat szeretni? Miért örülnek az emberek a könnyeknek? Mért nem inkább a mosolyoknak? Miért ölnek a földért, hogyha a véráztatta talajban a virágok mindenki számára egyformán nyílnak? És miért pusztítják egymást az emberek, mondd, miért? Hol találom a Szeretetet? - kérdezte egyszer egy tanítvány a mesterétől. A mester szelíden ránézett, és ezt felelte: „A szeretet mindenhol ott van, benned is. Indulj, és keresd meg magadban! Hosszú és fárasztó lesz az utad, de kívánom, járj szerencsével! Sok falat Félbemaradt reformkor A Katolikus Szemlében megjelent tanulmányok gyűjteménye (Róma 1990) Tybmoly vállalkozásba fogott a római Katolikus Szemle, iV amikor összegyűjtötték a folyóirat oldalain az elmúlt több évtized során megjelentetett és a 30-as évekkel foglal■ kozó tényfeltáró és elemző tanulmányokat. A szerkesztők 9 véleménye szerint ugyanis Magyarországon a két világháború között úgy „deréktájon” egy keresztény humanizmus körvonalai kezdtek kibontakozni. Vagyis azt a célt tűzték ■ maguk elé, hogy feltérképezzék a „demokratikus és a keresztény humánum szellemétől ihletett magyar társadalI mi mozgalmak széles körét". Azért is tartották ezt kötelességüknek, mert a kommuI nista diktatúra idején ezeket feloszlatták, vezetőiket meghurcolták és „kitaszigálták" az országból, és ráadásul még agyon is hallgatták az elmúlt negyven év során. Érdeme a kötetnek, hogy az emigrációba kényszerített és még a 70-es években életben lévő szervezők és vezetők maguk a szerzők. A bevezető sorokban a szerkesztőbizottság mentegetőzik, hogy lényeges reformmozgalmak és politikai erők ismertetése maradt ki (pl. a népi írók, vagy az összes protestáns eredetűnek nevezhető mozgalom is, és szinte minden, az egyházaktól független kezdeményezés), másrészt sajnálkoznak amiatt is, hogy néhol a forrásanyag hiányosnak bizonyult, így a megszületett tanulmányok itt-ott pontatlanságot hordoznak. De mégis útjára bocsátotta a szerkesztőbizottság e tanulmánykötetet, emléket kívántak állítani ,/szoknak a közéleti személyiségeknek, akik nehéz történelmi időkben (idegen megszállás, kemény társadalmi és politikai elfogultsággal és ellenállással szemben is) vállalták az emberibb jövő és a magyar nép szolgálatát". A kötetben tárgyalt katolikus mozgalmak és személyiségek esetleg még idősebb evangélikusok számára sem mind ismertek. De mindemellett - tudniillik, hogy kizárólag katolikus mozgalmakról és katolikus társadalmi reformerekről van szó - izgalmas és főleg informatív olvasmány ez a kötet. Megtudhatjuk belőle, különösen is az ifjabb korosztályok, hogy Magyarországon a két világháború közötti időszakban valóban sok minden történt, ami európai értékekkel mérve is számottevő volt. A kötet tartalmaz írásokat a társadalmi mozgalmakról, a kereszténydemokrácia útkereséséről, a szegénypolitiká- ról, és e három terjedelmesebb témakörön kívül vannak még értékelő tanulmányok a kisgazdapárt történelmi jelentőségéről és az 1956-os forradalomról is. A tanulmánykötet legvégén van egy Európa sorsproblémáival foglalkozó írás Rezsöházy Rudolf tollából, aki a Belga Egyetemen a politikai tudományok és szociológia tanára, és a Libre Belgique vezércikkírója. További néhány jelentősebb szerzőnek a nevét megemlíteném. Barankovics István, a volt Demokrata Néppárt főtitkára, volt országgyűlési képviselő, Békés Gell ért OSB, a római Szí. Anzelm Egyetemen tanít, többek között ökumenikát, a Katolikus Szemle főszerkesztője, Farkas György, a KÁLÓT egyik alapítója, Frey András külügyi szakértő, Kovács • K. Zoltán agrármérnök, a Demokrata Néppárt volt országgyűlési képviselője, a Szabad Európa Rádió Zoltán Károly nevű szerkesztője, Varga József jogász, recski fogoly több demokratikus ifjúsági mozgalom vezetője, a bécsi Európa Ház volt igazgatója. Vida István jogász szociálpolitikus, a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete volt főtitkára, tudományos kutató, valamint Vörös Vince a Magyar Parasztszövetség egyik alapítója és volt főtitkára (és az 1988-ban újraindult mindkét szervezet akkori elnöke). Több mozgalomról tudhatunk meg alapinformációkat. Most terjedelmi okok miatt csupán kettőt-hármat említek meg. Idősebb olvasóink előtt bizonyára ismerős nevek a KÁLÓT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé), a KALASZ (Katolikus Leánykörök Szövetsége), vagy a Hivatásszervezet (HSZ). Az említettek közül kettőről néhány mondatot. Kezdem a kevésbé ismerttel, a HSz-szel. Fontosabb célkitűzései közé tartozott olyan gazdasági rendszert kiharcolni, amelyben a munkavállalók és családjaik emberhez méltóan élhetnek. A dolgozók és hozzátartozóik életét és egészségét a társadalombiztosítással is szolgálni szerették volna, olyan szociális és érdekvédelmi berendezkedésért küzdöttek, amelyben a munkavállalók mindenkor döntően beleszólhatnak az őket érintő kérdésekbe. Mindezeket támogatandó célul tűzték ki az öntevékenység szellemének és a munkáskultúrának fejlesztését. A könyvben említettek közül talán a KÁLÓT a legjelentősebb. 1935-ben indul útjára a Jézus Társaság egyik szegedi pajtájából, és fénykorában legalább 3000 helyi szervezetet és kereken félmillió tagot számlált. Kerkai Jenő SJ. volt az alapító. A KÁLÓT 1943-ban 20 bentlakásos népfőiskolán képezte a parasztifjúság legtehetségesebb tagjait, s indították el őket az öntudatosodás útján. Több paraszt- politikust is adott az országos hatókörű pártoknak. Kezdetben jórészt a sajátos parasztmozgalmi célokra képezték a tehetséges fiatalokat. Még szeretnék néhány szót mondani a szegénypolitikáról. Említésre érdemes, hogy abban a korszakban született meg néhány jelentősnek mondható szociálpolitikai törvény. Az is említésre méltó, hogy a könyvben említett mozgalmak, pártok és vezető személyiségek legtöbbike nem volt minden szociális érzék nélkül. Sajnos, csak találgatni tudjuk, ha a háború és a kommunisták törvénytelen hatalom- átvétele nem történik meg, mi minden alakult volna másként. Valóban vannak hiányosságai a kötetnek még katolikus relációban is. Csak sajnálni tudjuk, hogy az ugyancsak jelentős és a témához illeszthető protestáns mozgalmakról, kezdeményezésekről és közéleti személyiségekről nem történik érdemi említés. A szerkesztők a bevezetőben tesznek rá utalást, hogy a protestáns oldal bemutatása azért maradt el, mert a fölkértek nem vállalták. (Azt hiszem, meg kellene kérdezni minderről a protestáns oldalt is.) Mindenesetre fontos lenne egy a protestáns társadalmi mozgalmakat (akár egyházakhoz kötődő, akár független) bemutató, tanulmánykötetet megjelentetni a két világháború közötti korszakról. Véleményem szerint is a két világháború közötti magyar közéletben a keresztény (protestáns és katolikus) mozgalmak virágzása valóban figyelemre méltó, az a feladatvállalásuk pedig, ahogy bekapcsolódtak a magyar társadalom európai szintre való felhozatalába, példa értékű. Bárdossy György kell majd lebontanod, amik utadat állják, és sok akadályon kell átkelned, de mire eljön az idő, megtalálod... És ha megtaláltad, add át másoknak is!” A tanítvány ránézett mesterére, ugyanolyan szelíden és elszántan. Aztán lassan elindult. Évek teltek el, és a benne lakó szeretetnek csak a sugarait érezte. Tudta, hogy ezek melegítik a szívét. Már-már néha feladta volna a küzdelmet magával, de akkor mindig öreg mestere szavaira gondolt: „Ha majd eljön az idő, megtalálod!” Mindig hallotta a hangját... És ez erőt adott neki. Ilyenkor nem törődött a világ zajával, és megpróbált mindenkit egyformán szeretni. Ismét évek teltek el, és most már látta is magában a fényt, ami benne lakott. Felismerte, hogy ez az, amiről mestere beszélt. Lebontottam tehát a falakat, és áttörtem az akadályokat? - kérdezte magától. De a Fény nem válaszolt. Csak átölelte, és melegséggel borította el. Eljött hát az idő - gondolta. Megérkeztem. Megtaláltam hát, amit gyermekkorom óta kerestem. Most már nekem kell átadnom! Majd évek múltával, mikor már öregen ült egy vén fa alatt, tőle is megkérdezte egyik tanítványa ugyanezt. Ő elmosolyodott, és ránézett. A fiú ugyanolyan szelíden és elszántan hallgatta szavait, mint ő egykoron. Tudta, ha valaki kitartóan keres, az megtalálja. Aztán megáldotta a fiút, és útnak indította. Most már meghalhatok - mondta. Átadtam, amit egykor én is megkaptam. A napra nézett, és imádkozni kezdett: „Ó,Teremtés nagy Fejedelme! Köszönöm Neked az életem, hogy nem hiába éltem, és Fényeddel halok meg. Köszönöm a szenvedést, ami miatt sokszor elfáradtam, de most már tudom, hogy e nélkül nincs halál. Köszönöm a jó dolgokat, amik néha csak egy pillanatig tartottak ugyan, de az enyémek voltak. Köszönöm a boldogságot, amit Te adtál nekem, és amire én vágytam. Köszönöm, hogy megtaláltam! Köszönöm, hogy szeretni tudtam az embereket, és hogy engem is szerettek. Köszönöm, hogy felfedezhettelek Téged - bennem. A Te Fényed volt az, ami világított bennem, és ami melengetett a hideg napokon is. Köszönöm Neked a virágokat, amik még most is ugyanolyan szépen nyílnak. Köszönöm Neked, ó, Atyám! Ámen.” Varga Mónika Spanyol festő életműve a Magyar Nemzeti Galériában (Pablo Picasso 1881-1973) Pablo Picasso világhírű spanyol festőművész műveiből olyan összeállítást mutat be a Magyar Nemzeti Galéria - Peter és Irene Ludwig páratlan kollekciójából -, amely egész pályafutásának alkotásait felöleli. Édesapja 1899-es portréjával kezdődik, melyet 17 éves korában festett, és a néhány hónappal halála előtt készült műveivel zárul. A kiállítássorozat a Barcelonai Picasso Múzeumban kezdődött, majd Köln, Nürnberg után került Budapestre, innen viszik jövőre Bécsbe. A Magyar Nemzeti Galéria és a budapesti Ludwig Múzeum közösen rendezett kiállítása a művész különböző korszakait feltárva, a legfőbb motívumcsoportok és a technikák sokféleségének a megismertetésére is törekszik. Érdekessége, hogy a sokszorosított grafikákat az eredeti nyomódúcokkal mutatja be. A 182 festmény mellett rajzok, vázlatok, szobrok és számos kerámia is látható. A kiállítás, mely a rendező Zwickl András alapos felkészültségéről, átgondoltságáról tanúskodik, - 1994. február 20-ig tekinthető meg -, jól világítja meg a művésznek azt a szándékát, amelyet a gyűjtő, Péter Ludwig írásaiban is határozottan leszögezett : „Jelentős az egyes mű is, de mindig fontosabb az egész sorozat. Goethéhez hasonlóan ő is úgy akarta ránk hagyni műveinek teljes egészét, mint példát arra, mi zajlik le az emberben egy hosszú élet folyamán...” A sajtótájékoztatón is elmondta a gyűjtő-házaspár, hogy már egyetemi hallgatóként, mint művészettörténészek figyeltek fel Picassóra és kezdték munkáit gyűjteni, később mint házastársak fokozottan folytatták a gyűjtést. Peter Ludwig 22 éves volt, amikor felfedezte a 66 éves művészt, disszertációját is Picassó- ról írta. Mint mondja - Picassóban bizonyos értelemben lázadót, prófétát látott, akit a társadalom nem mindig fogadott el. A kortársakat sokkolta az, hogy mindig új kapukat tárt fel, hogy valami újfajta művészetet teremtett. Mindez ma már egy következetes összfolyamat része, melyet a kíváncsiság és az új kifejezési fonnák keresésének szükségessége hajt előre”. Picasso nem szakadt el a hagyományoktól sem, a régi mesterek műveit tanulmányozta a nagy múzeumokban, életműve más országok ezeréves kultúrájának és művészettörténetének alapjára épült. Amikor spanyolországi utam alkalmával először néztem meg Madridban és a barcelonai Picasso Múzeumban műveit, akkor, ott értettem meg Illyés Gyula tragikus éveinkben, 1955-ben írt versének - Picasso legnehezebb, vitatott korszakának műveit idéző sorait: „Mert olyanokat éltünk meg, amire ma sincs ige. Picasso kétorrú hajadonai, hatlábú ménjei tudták volna csak eljajongani, vágtatva kinyeríteni, amit mi elviseltünk, emberek, amit nem érthet, aki nem érte meg, amire ma nincs szó s tán az nem is lehet már..." Sebeiken Pálma
