Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-08-28 / 35. szám

V 59. ÉVFOLYAM 35. SZÁM 1994. AUGUSZTUS 28. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 13. VASÁRNAP Aki magát nem oktatta, nem tud mást oktatni Origenes A TARTALOMBÓL ÜZENET TANÉVKEZDÉS LELKÉSZAVATÁSOK EGYHÁZUNK ANYAGI ÜGYEIRŐL (III) KÜLMISSZIÓI AJÁNLÁSOK „Megélt Szentháromság99 Szokatlan kifejezés evangélikus szóhasználatunk­ban. Én is a Nemzetközi Ökumenikus, Közösség TEF, International Ecumenical Fellowship) 27. Kongresszusán tanultam - tanulgattam július 25. és augusztus 1. között Durham-ban, Észak-Anglia e mű- ímlékeiről és egyetemi életéről híres kis városában. Tizenegy ország mintegy 350 résztvevője ismerte és élte meg, mit jelent a Szentháromság „modellje” ke­resztény életünkben. Olyan egység képe rajzolódott ílénk, amelyben Isten háromságos léte szoros egység­ben, elválaszthatatlanul működik, egy személyben él ;s uralkodik, megváltotta a világot Fia által, és Szem­eikével segíti, vezeti övéit. A Szentháromságnak ez az slválaszthatatlan egysége arra tanítja a tanítványokat, bogy éljenek Istenhez méltóan és hasonlóan egység- bem " "*** ■* Nem könnyű lecke, amit feladatul kaptunk azon a béten, hiszen hogyan is lehet közös nevezőre jutni a spanyol katolikus, az angol baptista, a skót reformá­tus, a német evangélikus, a román ortodox, a magyar evangélikus és katolikus, nem is szólva az angol angli­kán egyház rendkívül sokszínűségét reprezentáló test­vérek között. A konferencián mégis megtörtént a csoda: a keresz­ténység nagyon is színes családjának képviselői közös nyelvet találtak, a háromságos egy Isten imádását és a Benne való örvendezés közösséget formáló erejét. Sokat imádkoztunk, sokat nevettünk, sok örvende­ző éneket énekeltünk (jótétemény volt megfáradt, szo­morú kelet-európai kereszténységünk számára), és az érdekes előadások, munkacsoporti megbeszélések közben próbáltuk megismerni és elfogadni egymás különbözőségét, másságát és hasonlóságát. Igen, a közös nyelv megtanulása eredményezte a lecke elsajátítását is: akik Istent szeretik, a Fiút elfo­gadják Megváltójuknak, és akiket a Lélek vezérel, azok közösségben élhetnek, életmódjuk, országuk, felekezeti hovatartozásuk különbözősége ellenére is. Bizony, nagy különbségek vannak a keresztények életmódjában is. Igaz ez anyagi, szellemi, kulturális, földrajzi hátterük tekintetében. Itt is voltak csodako­csin érkezők és az útiköltségüket népművészeti mun­kák eladásából pótolok, professzorok és háziasszo­nyok, amerikaiak és kelet-európaiak... de közösséggé váltak az Úristen imádatában és így részesedtek az isteni ajándékokban. Milyen másképpen gondolkodik földrajzi kötöttsége miatt az amerikai, egy világhatalom tagjaként, és mi­lyen más gondjai vannak annak a lengyelnek, aki a munkanélküliség rémével küszködik. Pedig mindkettő Isten teremtménye, megváltottja és megszentelt gyer­meke. A kereszténységen belül a felekezetek sokasága nem meghatározó-e egy-egy közösségben? Hogy pontosab­ban értsük: evangélikus családunkban hangsúlyos a hitből való megigazulás, a református testvéreinknél az eleve elrendelésre, míg katolikus testvéreinknél a csele­kedetek fontosságára tevődik a hangsúly, az ortodox­ok a liturgiát tartják rendkívül fontosnak, míg a meto­disták a megtérés módszerét húzzák alá. A baptisták a megtérés utáni felnőtt bemerítkezéstől számítják egy­háztagjaikat, az anglikánok pedig igyekeznek elfogadni felekezetűk valamennyi színárnyalatát: a katolikus szi­gorúságtól a szabadegyházi kötetlenségig. De egy vala­mi, illetve Valaki ugyanaz: a Szentháromság egy örök Isten, és ezért mi is egyek lehetünk. Van-e, lehet-e közösség, egység az Isten népe kö­zött? Erre kerestünk, és hiszem, hogy találtunk felele­tet Durham-ben. Magamnak így fogalmaztam meg a választ: igen, mert összeköt a Szentháromság Isten egysége, az Atya, aki mindnyájunkat teremtett, a Fiú, aki megváltott és a Szentlélek, aki vezérel minket. Ismerjük meg hát egymást és fogadjuk el egymást testvérként, hogy valóban megtapasztalhassuk, mit jelent a megélt Szentháromság, nemcsak egy nemzet­közi konferencián, hanem otthon, saját gyülekeze­tünkben is. Hafenscher Károlyné Röviddel azután, hogy a Sajtótanács meghozta so­kat vitatott döntését a Diakónia megjelenésének szü­neteltetéséről, az Egyházi Elnökség úgy határozott, hogy az elsősorban a lutheránus értelmiségnek szóló folyóirat további sorsáról meghozandó állásfoglalásig is jelenjenek meg önálló arculatú kiadványok, ame­lyek azonban a periodika hiányát is hivatottak pótol­ni 1994-ben. Örömmel jelentjük, hogy bár az eredetileg terve­zetthez képest néhány hónap késéssel, de szeptember elején megjelenik az Üzenet első kötete. 1944-1994 alcímet viseli. Hozzájárulás a kötet egyházunk részé­ről a holocaust ötvenedik évfordulója megemlékezé­seihez, ezt fejezik ki többek között ifj. Fasang Árpád, Bodor Pál, Merényi Zsuzsa írásai. - De ezen túlmenő­en felvállalta a kötet a viharos fél évszázad néhány további evangélikus vonatkozását. Feltehetőleg a leg­nagyobb érdeklődést az Ordass Lajos életművét tár­gyaló párhuzamos interjú váltja majd ki. Boleratzky Lóránd az Ordass Lajos Baráti Kör elnöke és Szépfa­lusi István a nagy sikerű Ordass kötetek szerkesztője válaszolnak a szerkesztőség által feltett öt kérdésre. A kérdésekből és a válaszokból a mai nemzedék is képet kaphat az életműről. - Újszerű, gazdag tartal­mú Donáth László írása Bajcsy-Zsilinszkyről és Bon- hoeferről, hasonlóan Györkey Jenő hadtörténész Jány Gusztávról rajzolt portréja. Szebik Imre a korszak néhány jellemző epizódját eleveníti fel gyülekezeti lel- készi élményeiből. - Először olvasható magyar nyel­ven Erhard Busek osztrák alkancellár előadása a ke­reszténység jövőjéről, szerepéről Európában. - Még jónéhány érdekes, színvonalas írás teszi teljessé a kö­tetet, melyet a Diakónia előfizetői (akik 1994-re előfi­zettek) megkapnak, míg a korábbi előfizetőknek csekk kíséretében küldi meg a Sajtóosztály. Természe­tesen a gyülekezeti iratteijesztéseken keresztül és az egyházi könyvesboltokban mindenki számára hozzá­férhető lesz az Üzenet. A következő kötetet kará­csonyra tervezzük kiadni, közben várhatólag megszü­letik a döntés a folyamatosan megjelenő evangélikus folyóiratról. Egyházunk értelmisége, de véljük egész népe igényli ezt. TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETEK GIMNÁZIUMAINKBAN Budapest - Fasor: szeptember 1. de. 9 órakor Budapest - Deák tér: augusztus 28. du. 4 órakor Sopron: augusztus 31. du. 4 órakor Nyíregyháza: augusztus 31. du. 5 órakor Békéscsaba: szeptember 4. de. 10 órakor Bonyhád: szeptember 3. de. 11 órakor Aszód: szeptember 4. du. 4 órakor Orosháza: augusztus 31. du. 5 órakor A Budapesti Evangélikus Gimnázium, a Fasor 1989-es fe­lejthetetlen évnyitója jelentette a nagymúltú lutheránus oktatás újraindulását hazánkban. Im­már a hatodik tanévkezdésre készülnek egyházunk iskolái­ban tanárok, szülők és diákok. De tart még az újrakezdés folya­mata. Idén az Aszódi Evangéli­kus Gimnáziumot köszönthet­jük középiskoláink között. Minden iskolának egyedi a tör­ténete. Vonatkozik ez az új kor­szakra is. Míg eddig valamennyi gimnázium - Fasor, Deák tér, Sopron, Nyíregyháza, Bony­hád, Békéscsaba - eredeti épüle­tében kezdte meg működését, addig Aszódon - hosszadalmas, türelmes tárgyalások eredmé­nyeként - az lett a megoldás, hogy az állami iskola és intéz­mények maradnak a korábbi egyházi -, illetve az elmúlt évti­zedekben készült épületekben. Az Evangélikus Gimnázium új épületet kap, az építkezés idején pedig, a jelen tanévtől kezdve, néhány osztállyal a régi épület­ben nyer elhelyezést. Példa ez arra a kompromisz- szumkészségre, ami nélkül nem kezelhetők a szükségszerű kon­fliktusok. Míg a többi települé­sen az önkormányzati vezetők úgy ítélték meg, hogy iskoláink visszaadása nem indokolja álla­mi gimnázium működtetését, addig Békéscsabán és Aszódon szükségesnek találták, a világ­nézetileg semleges oktatás mennyiségi szempontjai miatt is, az önkormányzati gimnázi­um megtartását. Békéscsabán ez költözik új épületbe, feltehe­tőleg 1995-ben, addig az egyhá­zi épület ad otthont az önkor­mányzati iskolának, míg Aszó­don fordított a helyzet. Igaz, az épületnek, a falaknak is van hagyománya, mégsem ez, hanem a ma is megújulni képes lelkiség, szellemiség a legfonto­sabb, amely új épületben is élő lehet. Tegyük halkan hozzá, a régi falak között sem garantált. Okkal, joggal igyekszünk régi épületeinkben folytatni a leg­jobb hagyományokat, Aszód azonban azt is jelképezi, hogy nem mindenáron ragaszkodunk ehhez. Az igazi kihívás, hogy iskoláink valóban megfeleljenek rendeltetésüknek. Korszerű, nyitott szellemű, magas fokú tu­dást nyújtó, hitébresztő, a hit dolgaiban eligazító, a legjobb értelemben vett egyházi iskolák legyenek. Ne feledkezzünk meg Oros­házáról, ahol csendben, de szép eredménnyel működik az állami gimnáziumban az evangélikus tagozat, ugyancsak példázva a sokszínű megoldások szüksé­gességét, életképességét. Szintén csendben, de annál nagyobb örömünkre lép előre ebben a tanévben a Győri Evangélikus Általános Iskola, megtéve az el­ső lépést a középfokú taninté­zetté válás útján. Nem véletlenszerűen alakul­tak meg a múltban iskoláink, az ország különböző vidékein élő evangélikus ifjúságot várták fa­laik közé. Áz újraindításkor sem lehet meghatározóbb szem­pont, mint a jelen igények, egy­ház és társadalom igényeinek a figyelembe vétele. A további, még hátralévő nehéz döntések - Kőszeg, Miskolc, Szarvas - meghozatalakor is ez a legfon­tosabb, ha nem is az egyetlen, számbaveendő összefüggés. Az iskolához képest talán ke­vésbé látványos, de nem kevés­bé fontos, sokak szerint az egy­házi nevelést tekintve még fon­tosabb, a kollégiumok ügye. Az Oktatási-Nevelési Bizottság az Egyházi Elnökség jóváhagyásá­val elsőszámú prioritásnak je­lölte meg a kollégiumi rekons­trukciót. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk javítani min­denütt a feltételeken. Ide tarto­zik az a nagy örömünk, hogy a fővárosban immár a lánykollé­gium - Rózsák tere - is vissza­került egyházunkhoz. Nagy öröm, de nagy felelősség is a kollégiumi munka lehetősége. Ennek szellemében született meg az a határozat, hogy a kol­légiumok - egyedi döntések alapján, erre példa a főváros - önálló intézményként működ­hetnek, természetesen szoros pedagógiai kapcsolatban azok­kal az iskolákkal, ahová a kollé­giumban lakó diákok járnak. Köszöntjük az évnyitó alkal­mából a legkisebbeket, az óvo­dásokat is, itt is van új testvér, az irsai óvoda, amelynek gyer­mekei akár az Alberti Általános Iskolában és az Aszódi Gimná­ziumban, tehát végig Pest Me­gyében és végig evangélikus is­kolában juthatnak el az érettsé­giig­Köszöntjük azokat az evan­gélikus fiatalokat és családjukat is, akik állami, önkormányzati iskolában, vagy más egyházak iskoláiban tanulnak. Reméljük minél többen igénylik az evan­gélikus hitoktatást, a kapcsola­tot egyházunkkal, gyülekezete­inkkel. És köszöntjük a közoktatás minden szereplőjét, hiszen isko­laügyünk kettős kötődéssel ren­delkezik. Szerves része egyhá­zunknak, ugyanakkor a magyar közoktatásnak is. Isten áldását kérjük minden diákra, minden családra, minden iskolára, hogy igazán eredményes legyen az 1994/95-ös tanév. Járuljon hoz­zá a társadalom gazdagodásá­hoz, feszültségek enyhüléséhez, nemzetközi kapcsolatok erősö­déséhez. Külön szeretettel köszöntjük a Művelődési és Közoktatási Minisztérium új vezetőit, új és régi munkatársait, a Parlament oktatási-nevelési kérdésekkel foglalkozó tagjait, kívánunk mindnyájuknak eredményes te­vékenységet hazánk, ifjúságunk érdekében és ehhez egyházunk részéről ezúton is kifejezzük együttműködési készségünket, felelős szeretetünket. Frenkl Róbert KÖLTÖZIK A SAJTÓOSZTÁLY Az Országos Presbitérium tavaszi ülésén, ami­kor a költségvetést tárgyalták, sor került arra, hogy a Sajtóosztály elhelyezése megváltozzon és helyzete hosszú időre, megnyugtató módon elintéződjék. Anyagi keretet kapott a megfelelő hely kialakításá­ra és a költözés lebonyolítására. Mi szükség van erre a költözésre? - kérdezhetné valaki. Röviden válaszolok reá. A mostani elhelye­zés a Déli Egyházkerület Puskin utcai székházában kétrészes megoldás. A püspöki hivatal felett az első emeleten van három szobából álló rész, melyben összezsúfolva a következő munkák folynak. A Sajtóosztály központi szervezési munkái. A la­pok szerkesztése, melyhez szerkesztő, olvasószer­kesztő és tördelőszerkesztő egyidejű munkájára szükség van. Nekik nincs külön szobájuk, mert ugyanabban a szobában folyik a könyvelő, a nyü- vantartó (számlaegyeztetés, előfizetők nyilvántar­tása stb.) munkafolyamat is. De itt van íróasztala a médiumokkal foglalkozóknak is, ami a TV és rádióműsorok irányítását, szerkesztését jelenti. Eb­ben a káoszban bizony csoda, ha mindenki „saját szavát” is megérti. Alig van szabad hely, hogy az állandóan érkező, különböző kérésekkel és kérdé­sekkel felkereső személyekkel valahol tárgyalni le­hessen. Az első szobában történik az Evangélikus Élet előfizetőinek nyilvántartása, a beérkező előfi­zetési díjak könyvelése, esetleges hátralékok kiszá­mítása és a hátrálékosok kiértesítése. De emellett itt található egy fal melletti polcon a Sajtóosztály kínálata, ide érkeznek a vásárlók, itt történik a kiszolgálás, fizetés stb. A Sajtóosztály raktára ugyanezen épület alagso­rában van, ami azt jelenti, hogy ha valaki egy-egy kiadványból több példányt kér, először a raktárba kell lemenni, onnan felhozni, vagy az emeleten kifizetni és utána a raktárban összeszedni és cso­magolni a kért könyveket. Helyszűke van a raktár­ban is és az emeleten is. Mindemellett nem titok, hogy az épület megle­hetősen elhasznált állapotban van. A mennyezete­ken hatalmas repedések jelzik, hogy a födémekkel baj van, rövid időn belül cselekedni kell, hogy az épület állaga ne romolják tovább. A fentiek miatt már évek óta foglalkoztunk a gondolattal, hogy megfelelő helyet találjunk a Saj­tóosztálynak, ahol tevékenységét jobban végezheti, ahol a munkakörülmények megfelelőbbek. így ke­rült a figyelem az Országos Egyház Üllői úti szék­házára, ahol a közelmúltban felmondott a helysé­geket bérlő Szabványügyi Hivatal és üresekké vál­tak megfelelő földszinti helységek. Az elmúlt hetekben végezték a szükséges mun­kálatokat. A helységek megfelelő kialakítását, fes­tését, parkettázását, fűtés, világítás, telefonhálózat beszerelését. Reménységünk szerint szeptember hónapban már ott folytathatjuk munkánkat. A Sajtóosztály elhelyezése a következőképpen alakul. A Szentkirályi utca és Üllői út sarkán lévő, földszinti üzlethelység a Sajtóosztály üzlethelysége lesz. Nem kell ezután emeletre felmenni (erre idő­sebb testvéreink mindig panaszkodtak mostani he­lyünkön!), hogy bevásároljanak. Nemcsak egyhá­zunk tagjai, de mások is - utcáról jövők - betéved­hetnek boltunkba és vásárolhatnak. A raktárhely­ség a bolt mögött lesz közvetlenül. Lesz raktárunk a pinceraktárban is, de teherlift biztosítja a fel­hozatalt, a vevőnek oda nem kell lemennie. Ez lesz az Üllői úti oldalon. A másik szárnyon - a Szentkirályi utcában helyezzük el a szerkesztői, könyvelői, adminisztrációt kiszolgáló szobákat. Itt öt szoba áll rendelkezésre a különböző mun­kálatok végzésére. Ha egy szobában többen is kapnak helyet, az csak úgy lehet, hogy az azonos munkát végzők kerülnek össze. Mindenkinek lesz saját íróasztala, fiókja, polca - mert bizony megválthatjuk, hogy ez eddig nem volt így. Sok­szor kellett „vándorolni” munka közben egyik asztaltól a másikig. A boltba közvetlenül az utcáról lehet bejárni, a Sajtóosztályra érkezők pedig az udvari bejára­ton keresztül léphetnek be. Nem csekély feladat előtt áll most a Sajtóosz­tályon dolgozók csapata. Először leltározzuk a meglévő „anyagunkat”. Azután teherautó-rako­mányokkal átköltözünk, majd az új helyen kell kialakítanunk a megfelelő munkalehetőségeket. De ez a feladat kedves vevőinket és lapunk olva­sóit is érinti. Türelmet kérünk! Augusztus 29. és szeptember 11. között a Sajtóosztály zárva lesz. Az összerakás és a szétrakodás közötti időben nem tudunk senkit sem kiszolgálni. Igyekezni fogunk a felgyülemlett rendeléseket az újraindu­lás után hamar teljesíteni. Időben fogjuk jelezni új címünket, telefon- és telefax számunkat. Ad­dig mindent a mostani cimre kérünk: 1447 Bu­dapest, Postafiók 500. Reménykedünk a testvérek megértésében és kérjük is azt. Reméljük, hogy az új helyen köny- nyebb lesz a Sajtóosztály dolgozóinak munka- körülménye is, de a hozzánk jövőknek is köny- nyebb lesz a megtalálás. Lelkészek és presbitéri­umok tagjai pedig, ha országos gyűlésekre jön­nek, egyhelyben megtalálnak minket is, elintéz­hetik vásárlásaikat. Kérjük tehát szíves türelmüket és várjuk majd az új helyen látogatásukat, vásárlásaikat. Szeret­nénk bővíteni a választékainkat is, hogy ami egyházi tevékenységhez szükséges, az mind kap­ható legyen nálunk. Tóth-Szöllös Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom