Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-08-28 / 35. szám
EvangéliKüs Elet 1994, augusztus GYERMEKEKNEK Néha úgy hozzánőnek dolgok a mindennapjainkhoz, olyan természetes a jelenlétük, olyannyira részei életünknek, hogy igazán csak akkor figyelünk fel nélkülözhetetlen voltukra, ha eltűnnek és hiányukat szenvedjük. Kicsit így vagyunk a kenyérrel is. Talán ezért is szükséges az új kenyeret megünnepelni, hogy legalább évente egyszer ráeszméljünk: nem magától értetődő dolog asztalunkon a kenyér. Jézusom, Te önmagadat nevezted Kenyérnek. Szörnyű lenne, ha csak évente egyszer döbbennék rá: nélkülözhetetlen része vagy életemnek, mint asztalomon a mindennapi kenyér. BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA Bibliai tájakon barangolva, kicsit megismerhettük Jézus életének helyszíneit. Tájak, városok, épületek képe rajzolódott ki előttünk. De milyen is volt az élet ezeken a tájakon, ezekben a városokban? Hogyan végezte munkáját, élte mindennapjait Jézus korának embere? Ezekre a kérdésekre találunk választ, ha kicsit közelebbről megvizsgálva Jézus példázatait, bepillantunk azok világába. Mert hiszen Jézus példázatainak színes képeit az élet valóságos képanyagából meríti. Ezeknek a hétköznapokból kölcsönzött képeknek a segítségével fogalmazza meg, s teszi szemléletessé mondandóját. Most induló sorozatunkban megpróbáljuk a jézusi példázatokon keresztül megismerni a kor néhány szokását és használati eszközét. S bízunk benne, hogy ez az ismeret ahhoz is hozzájárul, hogy jobban megértsük a példázatok mondanivalóját is. Ökör a kútban?! Egyszer Jézus szombaton bement egy farizeus házába ebédelni. Volt ott egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól, hogy szabad-e szombaton gyógyítani? De ők hallgattak. Erre o kézenfogtá a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Hozzájuk pedig így szólt: „Vajon, ha közüle- tek valakinek a fia, vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?” Nem tudtak erre mit felelni. (Lk 14,1-6) Számunkra kissé furcsa lehet, hogy hogyan kerül, hogyan fér egy ökör a kútba, s egyáltalán hogyan élné túl a nagy zuhanást. De Palesztina területén a kút egészen másként nézett ki, mint nálunk. Rendszerint tíz, vagy még annál is több méter mély, széles gödör, melynek alján egy forrás ered, vagy a talajvíz érhető el. A gödör falában körbe lépcső vezet lefelé, melyen az asszonyok kényelmesen közlekedhetnek vízhordó edényeikkel. Nagyobb kutaknál ezt a lépcsőt olyan szélesre készítik, hogy a vizet öszvérekkel vagy ökrökkel is szállítani lehessen. Itt fordulhat elő, hogy a vízszállító ökör megcsúszva a síkos lépcsőn, be- lepottyan a vízbe. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Hol van megírva?” I 0000D 0000 I 0000 D0DDD0 0 00 00000Í0 ■ -■ 1 Egy ismert mondatot kell megtalálnod az Ószövetségben. A mellékelt ábrán minden téglalap egy-egy betűt jelöl. Hétről hétre újabb magánhangzókat közlök, melyek a keresett igében szerepelnek. A játék már négy hete tart. Az eddig ABC sorrendben közölt magánhangzókat a mellékelt ábrán olvashatod. Most az utolsó fordulóban az „u” betű van soron. Azok, akik hamar rábukkannak a helyes megfejtésre, plusz kérdésekre is válaszolhatnak, s így gyarapíthatják pontjaikat. Beküldendő a keresett mondat és az, hogy hol van megírva! A plusz kérdés a következő: Hogy hívták a feladványban szereplő mondatot mondó személy tanítómesterét? Kérlek Benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. A KIÉ NEMZETI SZÖVETSÉG 1994. ÉVI ŐSZI PROGRAMJAI: TÁNC SZEMINÁRIUM CSÖMÖRÖN 1994. szeptember 9-11. r. díj: 600,- Ft jelentkezési határidő: 1994. szept. 1. CSENDESNAPOK PILISCSABÁN 1994. szept. 23-25. r. díj: 600,- Ft jelentkezési határidő: 1994. szept. 10. ORSZÁGOS KIE-TALÁLKOZÓ PILISCSABÁN 1994. okt. 14-16. r. díj: 600,- Ft jelentkezési határidő: 1994. szept. 20. BŐVEBB INFORMÁCIÓ ES FELVILÁGOSÍTÁS A KIÉ IRODÁBAN: Budapest, 1085 Horánszky u. 26. tel.: 06/1 1384144/59. m. fax: 06/11186812 FIATALOKNAK Nő a fű. Nőnek az árnyak. Nő az életszínvonal. Ha valaki még gyerek, azt mondják rá: még növésben van. Gyerek, ezért nem felnőtt. „Hogy megnőtt ez a gyerek!” - kiáltanak fel elragadtatva, vagy éppen elképedve rég nem látott ismerősök, rokonok, látva a szép szál ifjakat (minket). Hát igen: a látvány magáért beszél. Megnőttünk. Növekedni jó. Öröm. Azt jelenti, hogy újra és újra megmozdulok, továbbindulok, nekilendülök egy következő célnak, feladatnak, életszakasznak. A növekedés kinyíló életet jelent: boldogságra nyílást. Valaki egyszer fölment egy hegyre, és megmutatta a növekedés útját, a megnyílást a kis élet felől a Nagy Élet felé. Elmondta, szívünkbe írta, hogyan lehetünk boldogok. Felkapta és vitte, vitte magával szavait a szél onnan a hegytetőről és azóta, immár kétezer éve visszhangzik szerte a világban, emberszivekben. Jézus elmesélte nekünk és ránk bízta a növekedés titkát. Minden növekedés először lefelé kezdődik. Ott lent, a nulla ponton, a mélyben. Akkor, amikor megértem: semmim sincs. Semmim, a világon. Csak üres kezem, üres szívem, üres létem, amely betöltésre vár. Egyedül Isten van. Istenem van! így kezdődik a növekedés. Beismerem szegénységem és rongyos koldusként odaülök a porba, az út szélére, ahol majd felém jön és megáll előttem az, aki meggazdagít. NÖVEKEDÉS Aztán eljön, akire várok, rátekint sírós arcomra, felszántja könnyeimet, rámmosolyog. És amikor bevallom neki szennyes életem bűneit, a porbahullt reményeket, és az eltékozolt időt, csendben csak ennyit mond: szeretlek. Megbocsátottam. Aztán megvigasztal, és vigasztalni küld, menni mások felé, mosolyogni, szeretni, áldani. Ő tudja: csak az tud másokat vigasztalni, aki már megvigasztalódott. És aki vigasztal, az kilép önmagából. Elindul az én felől a „te” felé. Hogy aztán együtt növekedjünk a Szelídségben - az igazi erőben. Hiszen Jézus maga is szelíd erőszakával győzött és győz újra és újra a szívünkön, életünkön. Mert a földet csak a szelídek örökölhetik. Aztán növekedünk az Igazságban, hiszen erre vágyunk és Krisztus maga az Igazság. Az egyetlen, a hamisítatlan, a mindent magába foglaló és örök igazság. Egyre tágul az életünk - szolgálókká válunk, irgalmasokká, hiszen nekünk is irgalmaztak. Egyre növekszik bennünk a Határtalan Szeretet kis csírája, hogy szeretni tudjunk, növekedni, nőni, egyre nőni Istenben - pontosabban: őt hagyni növekedni bennünk. És akkor mienk az öröm: a tiszta szívűek boldogsága - mert ők meglátják az Istent. Mindenben, mindenütt, mindenkor. Isten bennem, és én Őbenne: a csúcs. De ez még nem a cél. Az út tovább halad, tovább kell folytatódnia növekedésünknek: a „te”- től a „mi”-ig, mert a világnak szüksége van ránk. Nem válhatunk mozdulatlanokká. A lámpásnak világítania kell, a sónak ízesíteni. Növekedni: békességet hozni a világnak. Árasztani magunkból, egyre csak árasztani Krisztus békéjét. Ez tanítványságunk célja, erre rendeltettünk. Hiszen Isten maga mondja nekünk: fiamnak nevezlek, gyermekemnek. Boldogok hát a békét teremtök. És végül: boldogok a szenvedők. Mert ők Isten eszközei. Szenvedésükkel csiszolják a világot szebbé, jobbá, boldogabbá. Olyan tág a szívük, hogy abba már minden belefér - boldogok. Mert tudják, miért élnek és tudják, hogy bennük Krisztus él, általuk Ő lép közel a sok vérből sebző világhoz. Isten országa: a mustármagnyi csoda, ő már bennünk is elvetette szeretetének apró jelét, ezt a csöppnyi, szinte észrevétlen magot. Jelenlétét, amely magában hordozza a reménységet, a növekedés boldogságát. Hogy egyszer majd megnőjön, termést hozzon, az ő örömére. Mert ki boldogabb annál, aki Benne találja meg minden örömét? növekedj bennem Uram éld fel emberi valómat lángoltass el engem mint gyertyát a fény örömöm az én kisebbedésem örömöm a Te nagyobbodásod hordozni akarlak Téged átadott apró életemmel soha nem hamvadó Tűz, soha nem szűnő Szeretet (Szent-Gály Kata) VGY Az öröm tízparancsolata- Minden reggel kérd Istentől hűségesen az örömöt!- Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is!- Szívből ismételgesd: Isten, aki szeret engem, mindig jelen van.- Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek mindig csak a jó oldalát lásd!- Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot!- Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb.- Munkádat örömmel és vidáman végezd!- A látogatókat mindig szívesen és jóin- 1 dulattal fogadd!- A szenvedőket vigasztald, magadról feledkezz meg!- Ha mindenütt az örömöt terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz. Isten magasztalása Szent vagy, Urunk és Istenünk, Te vagy az egyetlenegy Isten, az Egyetlen, aki csodákra képes. Te vagy az Erős, Te vagy a Nagy, Te vagy a Magasságos. Mindenható és szent Atya vagy, Királya égnek és földnek. Háromság vagy és Egy. Istenünk és Urunk. Te jóságos vagy, és maga a legfőbb Jó élő és igaz Isten. Te vagy a Jóság és a Szeretet, Te vagy a Bölcsesség, Alázat és a Türelem, Te vagy az Elrejtettség, és a Csend, Te vagy a Derű, és az Öröm, Te vagy az Igazságosság és a Mérték, Te vagy a teljes Gazdagság, Te vagy a Szépség, és Szelídség, Te vagy Menedékünk és Erőnk. Te vagy a mi Hitünk és Reményünk és Szeretetünk, és kimondhatatlan nagy Boldogságunk. Te vagy a véghetetlen Jóság, hatalmas és csodálatra méltó Urunk és Istenünk, mindenható, és könyörülettel teljes. Assisi Ferenc A meglepetés erejével hatott rám a könyv. Évek, évtizedek gondja a hittankönyveken belül külön is az egyháztörténeti tankönyv. Sólyom Jenő: Hazai Egyháztörténete - amit ma is használunk - 1957-ben jelent meg, Wiczián Dezső: Egyetemes Egyháztörténete régebben. Közel negyven év telt el azóta. A teológusok a század elején megjelent Heussi Compendiu- mot tanulják, ami precíz, de nézőpontjában vitatott és nehezen tanulható. A Katechetikai Bizottság munkájában régóta résztvéve, esztendők óta egyre inkább ránk nehezedik annak súlya, hogy egyháztörténeti könyv kellene. Gyűjtjük szorgalmasan a különböző külföldi anyagot, de - lehet, hogy csak én érzem így?- senki sem merészelt belevágni a hatalmas feladatba. És ekkor jött a meglepetés: Ábrázolt Egyháztörténet. „Sokszor azt gondoljuk, hogy a történelem köny- nyebb tantárgy, mint a matematika, holott naponként tapasztaljuk, hogy mi sem nehezebb, mint egyféleképpen értelmeznünk a múltat, a jelent s a jövőt, mivel történelemszemléletünk igen eltérő egymástól. Ez így van az egyháztörténetben is. Ez késztetett egy olyan módszer kitalálására és alkalmazására, amely egyfelől alkalmas arra, hogy egy mindenki által elfogadható összképben foglalja össze a egyháztörténet egyes korszakait, másfelől lehetővé teszi azt, hogy ezen az egységen belül ki-ki a maga hite és meggyőződése szerint értékelje az összképben foglalt személyeket és eseményeket... az a reménységem, hogy akinek munkám kezébe kerül, abban felébred legalább a gondolata annak, hogy sokféleségünkben is egyek lehetünk, a sokféleség nem lehet gátja az egységnek, amelynek hiánya ma közös, nagy gondja egyháznak, világnak.” Talán a szerző hozzájárul, ha azt mondom, ez a könyv „ars poeticája”, sőt tovább mennék: így válik mai bizonyságtevéssé. Egyháztörténet a könyv a szó legmélyebb értelmében. A fejezetei: Az üldözött egyház A győztes egyház Az intézménnyé vált egyház A hatalomért küzdő egyház A Krisztuson osztozkodó egyház így vezet a könyv a kezdettől a középkoron át a i reformáció utáni időig. Ezen a vonalon belül aztán igen színes a kép. ott van mindenki, akinek helye van Ábrázolt Egyháztörténet ♦ Grünvalszky Károly az egyház történetében. S ha úgy érezzük, talán sokan is vannak, maga a szerző ajánlja, hogy ki lehet hagyni, másokat be lehet építeni ebbe a rendszerbe. Én meg sem kísérlem felsorolni az egyes alakokat és eseményeket. Ami engem talán legjobban megfogott: itt egy átgondolt, a szó pozitív értelmében rendszerbe foglalt, megkomponált egyháztörténetről van szó. Nem egyszerűen csak felbukkannak az alakok, s nem is egyszerűen idői sorrendben, hanem igazán átgondolt rendszer szerint. S amire még fel kell figyelni: ott van mindenki, aki az egyháztörténet „színpadára” való, de ott van mindenki, a „háttérben” is. Csak egy példát erre a reformáció korából: ott vannak természetesen a reformátorok, de ott vannak azok is, akik a kor gondolkozását, világképét alakították. Ez az egyház- történet igazán bele van ágyazva a világ történelmébe. Sőt: nemcsak az egyháztörténet kiemelkedő és kevésbé kiemelkedő alakjai vannak jelen, hanem az egyház- történet minden súlyos kérdése és problémája a kezdeti, tévtanításoktól a búcsú kérdéséig. Ábrázolt egyháztörténetről van szó ráadásul. „A hangsúly ugyanis a képeken van, helyesebben a befejező összképeken, mert levezető (deduktív) módon ebből következik a képek egymásutánja. Az csupán tanítási (didaktikai) fogás, hogy rávezető (induktív) módon jutunk el a képek során az összképhez... Ami pedig a képeket illeti, azokból diapozitív képsorozat is készíthető, de sokkal jobb, ha flanellográf tanításához alkalmas nagyságú és minőségű képeket készítünk belőlük. így a flanelt hátú képek sorra rendben felrakhatok egy flanell bevonatú nagy falitáblára... egy-egy képnél megállva... elmondhatjuk a szükséges szöveget... s a hallgatók szeme láttára folyamatosan és lassan alakul ki az összkép... kitörölhetetlenül vésődhetik bele emlékezetünkbe.” Ezt az egyháztörténetet tehát nemcsak elmondani, hanem bemutatni is lehet s tudjuk, a legtöbb gyermekben látva ragad meg legjobban a mondanivaló a hallás mellett. Lehet, hogy némelyek réginek tartják már a flanellográf megoldást - mi, akik a gyülekezetben folyamatosan foglalkozunk ezzel, ma sem tudunk jobbat a gyermekmunkában - most ez a könyv elérte, hogy a Biblia történetein túl az egyháztörténet flanel- lográfja is megszületett. Lehet, hogy némely rajz, alak vitatható, lehet, hogy alak helyett olykor talán az egyháztörténeti személy, esemény szimbóluma kifejezőbb lett volna. A tényen azonban ez mit sem változtat : ez a könyv elsegít a mutatható, látható egyháztörténet tanításához. Előre kell bocsátanom, a könyv nem könnyű olvasmány. A szerző igehirdetései is magvasak voltak mindig. Ha jól érzékelem a színvonalat, a középiskolások szamára készült. Ha tehát valaki elemiben akarja tanítani, s ilyenek vagyunk legtöbben, annak „transzponálnia” is kell. Alapos munka ez a könyv. Ha valaki veszi a fáradságot és végignézi a felhasznált irodalmat, rájön, mennyit olvasott, gyűjtött a szerző, mielőtt leírta volna anyagát. S itt szamomra az volt érdekes, hogy nemcsak kimondottan történeti és egyháztörténeti könyvekről van szó, hanem olyanokról is, amelyek értelmezik azt és segítik a nehéz anyagot megérteni, maivá tenni. Sajnos a könyv nem teljes. A reformáció után megáll, amikor pedig egyre izgalmasabbá és hozzánk közelítővé lesz a kor. Ezt csak sajnálhatjuk, de talán remélhetjük is, hogy aki nyugdíjas éveit ilyen gyümölcsözővé tette, folytatja is munkáját, mert már „benne van” az anyagban. Végül a könyv sajnos nem könnyen hozzájutható, magyarán drága. Ezt nyilván a képek magyarázzák. S mivel így, ilyen áron én sem merném mondjuk a gyülekezetben a VII. vagy a VIII. osztályban minden- léivel megvetetni, vagy a flanellográf módszerét használnám vagy pedig a képeket kifénymásolnám a könyvből, ha ez mehet, azokat adnám a gyermekek kezébe, a végén összefűzve, maga a könyv az én kezemben lenne. Köszönjük Grünvalszky Károly bizonyára sok esztendős - évtizedes munkáját. Köszönjük a Sajtóosztály kiadási vállalkozását is. Az ábrázolt egyháztörténetet, a színes képeket és összképeket, hogy így taníthassuk mi is az egyház történetet. K. L. GRÜNVALSZKY KÁROLY: Ábrázolt egyháztörténet
