Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-06-05 / 23. szám
Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 1994. JÚNIUS 5. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGELHÖJS HETILAP ÁRA: 25 Ft Mert a hit minden megújulás gyökere Tolsztoj A TARTALOMBÓL LEHET-E „DIVAT” A KERESZTSÉG? HARANGSZO „MINT HULLÓ CSILLAG...” Miskolctól Pécsig X. Ökumenikus Területi Találkozó 1994. április 23. A család Isten rendje és ajándéka Nem kevés, közel ötszáz kilométer választja el e két várost egymástól. Még gyorsvonattal is jó félnapos utat jelent. Ez a cikk mégsem egyszerű útibeszámoló akar lenni. A „Miskolctól Pécsig” azt a „nagy utat” jelöli, ami az első ökumenikus területi nőkonferenciát á tizedikkel összeköti. Az Ökumenikus Tanács Női Bizottsága öt évvel ezelőtt rendezte meg az első ilyen konferenciát Miskolcon. Úgy tűnt, hogy országos rendezvényeknél célszerűbb és könnyebb egy-egy földr rajzi egység asszonyait összegyűjteni egynapos közös együttlétre Isten igéje körül. A tervet - most már a tizedik után hálásan mondhatjuk - Isten áldása kísérte. Miskolc után Budapest, Celldömölk, Szeged, Paks, Nyíregyháza, Pápa, Békéscsaba, Budapest, végül Pécs városai voltak ezeknek az alkalmaknak színhelyei. Elmondhatjuk, hogy mindenütt (különböző felekezetek adtak otthont egy-egy alkalomnak) nagy szeretettel fogadtak. Minden alkalommal egy aktuális témáról beszélgettünk, s kerestük együtt Isten igéjének eligazítását. Volt szó a különböző vallási áramlatokról, a korunkat leterhelő félelmekről, az emberi közösségekben feszülő ellentétekről. Az idei pécsi konferencia témája „A család Isten rendje és ajándéka” volt. A 10. ökumenikus találkozónak a pécsi baptista gyülekezet adott otthont. A szép, új (tíz éve épült) templommal egybeépített gyülekezeti centrum az ilyen összejövetel minden igényét kielégítette. A kistermekben alkalom nyílt a csoportos beszélgetésekre, a templomban együtt éltük át az úrvacsorái közösséget, a másik helyiségben ízlésesen és gazdagon terített asztalnál vendégeltek meg bennünket. A konferencián 125 leány, és asszony de néhány férfi is részt vett. Különösen kedves volt, hogy a terített asztalnál főleg a férfiak segédkeztek. A résztvevők hat különböző felekezetből jöttek. A beszélgetésekben mégis eltűntek az egymást elválasztó különbségek. A családi élet problémái, gondjai vagy örömei valamilyen formában mindenkit érintettek. Kit a gyermekeivel való kapcsolat, a gyermeknevelés foglalkoztatott, más a válságban lévő házasságából kereste a kiutat, néhányan a saját tapasztalataikkal próbáltak segítséget, tanácsot adni az együvé tartozás felelősségével. Mikor kora délután búcsút mondtunk egymásnak, ragyogott a nap az égen, és pompázott a természet körülöttünk a korán érkezett tavaszban. Valamit azonban átéltünk Isten szeretetének melegéből is, s ez mindnyájunkat hálás szívvel indított tovább ebben a szolgálatban. öt év, tíz alkalom - sokak számára talán nem is tűnik hosszú útnak. Gyorsan változó, a lehetőségeket is hamar elmulasztó világunkban számunkra - akiket Isten ebbe a szolgálatba állított, s akik ezeken az alkalmakon átélték az egymással való közösséget - mégis Isten hűségének és meg nem szűnő áldásának kézzelfogható bizonyítéka. Sárkány Tiborné SOPRON BOMBÁZÁSÁNÁL AZ IKVA HÍDON HOLTAN TALÁLT MÁRTA NŐVÉREMHEZ: Acélmadarak szállnak a város felett... Pusztulást hoznak: Pokol-követek! Bombákat szórnak tékozló fiák... dőlnek a tornyok... omlanak falak... Míg bomba robban, sebez száz szilánk... A füstfelhőben angyal-suhanás. Aratni jöttek: Égi követek. Kaszájuk nyomán dől az emberrend. Aratást vágytak már az ért fejek. Bimbó, zöld kalász, virág, ígéret csak búsan hajtja sarlóra fejét, hisz úgy szeretne nyílni, érni még! A tavasz végén bomba-robbanás elvitte Mártát. Kora aratás! Még alig hordta a szolga-ruhát, az őrhelyén csak pár hónapja állt. Látom, mint szeh'd, dolgos katonát, hallom ércesen csendülni hangját. „Az oltár előtt fogadom, Uram, halálig hű lesz szolgád boldogan!” Halálig hü volt, azért ment haza, mert őt találta készülten Ura. Mi még tükörben, ő már tisztán lát. Hazavár minket Márta odaát. Gincsay Erzsébet diakonissza nővér. Sopron, 1945. március. (Kiss Márta diakonissza nővér súlyos beteghez indult, szolgálat közben, útközben lett a bombatámadás halálos áldozata.) Munkanélküliség és a diakónia Beszámoló az Európai Diakóniai Szövetség konferenciájáról Helyszín: 1995. április 25-29. között tartotta az Európai Diakóniai Szövetség szokásos konferenciáját Csehországban, Prága melletti Jilovistében. A konferenciák tartására, továbbképzésekre kialakított üdülőkörzetben lévő Midu szálló volt a konferencia helye. Résztvevők: Európa protestáns egyházainak képviselőit, munkatársait hívták a konferenciára, akik egyházaikban a diakóniai munka elkötelezett résztvevői. Egyházi vezetők, lelkészek és nem lelkészi munkatársak. Egyházunkat Szebik Imre püspök és e sorok írója képviselte. Hazánkból református küldött is részt vett a munkában. Téma: Az Európát is sújtó munkanélküliség kezelése, ezzel összefüggő diakóniai feladatok, valamint az „Eurodiakóniával” való kapcsolat kiszélesítése, létrehozása. Vendéglátás: A Cseh protestáns egyházak (Cseh testvérközösség stb.) vendége volt a konferencia. Beszámoltak arról, hogy két éve indult a szervezett diakóniai munka egyházukban és több intézményben kezdhették el - nulláról indulva - munkájukat. Különböző helyekről kapott támogatás igény- bevételével mára jelentős diakóniai hálózatot építettek ki. A konferencia második napjának estéjén meggyőző beszámolót tartottak szolgálatukról. Evangélumi alap, ill. háttér: Minden nap Biblia-tanulmánnyal kezdődött. Pavel Filipi prágai professzor Ezékiel próféta, Máté és Márk evangélista bizonyságtétele alapján szólt az isteni „szociális” rendről. (Ez 34,17-22; Mt 6,25- 32; Mk 6,32-44.) A bibliai szakaszok egyértelműen szólnak arról, hogy az egyháznak, gyülekezetnek szolgálatához elengedhetetlenül hozzátartozik a diakóniai szolgálat. - A konferencia utolsó napján - Prágában - ökumenikus istentiszteleten is ez a teológiai megállapítás hangzott el. Előadások: A konferencia alapvető előadását Paulo Ricca római szisztematikus professzor tartotta. Előadásában hangsúlyozta, hogy az evangéliumhirdetéssel szorosan összefügg a diakóniai szolgálat. Hiteltelenné válik az evangélium hirdetése, ha azt nem követi a szeretet cselekedeteinek megélése.' A Krisztus által hirdetett evangélium megélése a gyakorlati életben lehet valóság. Előadások: Elsősorban a munkanélküliség kérdésével foglalkoztak. Christa Springer (Mainz) elsősorban a nők ezirányú kérdéseiről, problémáiról szólt. Megállapította - szerintem nagyon kevés tapasztalat alapján, de igazságait meg nem kérdőjelezhetöen - hogy a családot vállaló nők egyértelműen háttérbe szorulnak a munkanélküliség összefüggésében. Az előadások azt a kérdést vetették fel, mit lehet tenni pl. az egyháznak a munkanélküliség terheinek elviseléséhez. A munkanélküliség tény. Jelentős feladata van az egyháznak a lelki tényezők kezelésében. - Ezzel a gondolattal függ össze a „Hogyan tovább?” kérdés felvetése. Lelki és anyagi összefüggésben is van elkötelezése az egyházaknak. Megbeszélések: A felvetett kérdéseket igyekeztek lebontani. Mit lehet tenni, hogy valamilyen megoldás szülessék. Egyházunk állás-' pontját - mely az ember emberségének szintentartását jelenti - Szebik püspök fejtette ki. Háttérbeszélgetések: Segítsük egymást! Személyes kapcsolatok felvételét is jelentette ez a konferencia. Egyedül nem tudjuk elvégezni küldetésünket. - Egymást segítő megbeszélések adják egy konferencia lényegét. if). Kendeh György HÍREK A GYŐRI DIAKONISSZA-ANYAHÁZBÓL Jelöltjeink Bad Herrenalbban Március 17— 19-ig diakonisszajelölt-találkozó volt a németországi Bad Herrenalbban. Jelöltjeinket is meghívták erre az alkalomra. Boldog izgalommal készülődtek a nagy útra. Március 12-én indult el győri anyaházunkból négy leányunk: Németh Enikő, Mérnyei Éva, Szoko- lai Éva és Cserági Ildikó, akik itt tanulnak és a diakonisz- sza-szolgálatra készülnek. Kísérőjük Kiéli Erzsébet nővér volt, aki soproni vendégházunkban teljesít szolgálatot. Első célállomásuk Stuttgart volt, ahol az Olga-nővérek várták őket nagy szeretettel. Itt alkalmat nyertek arra, hogy megtekintsék és tanulmányozzák a stuttgarti diakonissza-intézet életét, az ott dolgozó nővérek szolgálatát. Németh Enikőnek már korábban is volt lehetősége ismerkedni a német diakonissza-nővérek munkájával, de a másik három leány csak most látott először ilyen intézetet és benne szolgáló aktív diakonisszákat. Lenyűgöző hatást tett mindnyájukra, amit láttak, s az is, hogy a német nővérek szinte dédelgették őket figyelmes szerete- tükkel. Stuttgartból utaztak aztán tovább a konferencia színhelyére: Bad Herrenalbba. Több országból jöttek össze találkozóra itt olyan fiatal leányok, akik diakonisz- sza-szolgálatra készülnek. Nagy tolongás ugyan nincs a leányok körében e pálya felé, de itt-ott Európában mégis akadnak olyanok, akik meghallják Jézusnak erre a szolgálatra hívó hangját és jönnek, vállalva ennek a munkának minden nehézségét és próbáját, de megismerve a szolgálat mély belső örömét is. A konferencia előadásainak a középpontjában a Szentlélek munkája állt. Kiéli Erzsébet nővér tolmácsolása tette lehetővé, hogy a német nyelvet tanuló, de még tökéletesen nem értő leányaink minél többet megértsenek az előadások üzenetéből. Föllelkesülve, hivatástudatukban jelentősen megerősödve tértek haza március 21-én győri otthonukba. Keddi nővéróránkon számoltak be az idős nővéreknek élméPEDAGÓGUS KONFERENCIA Az Evangélikus Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon 1994. július 28-án, csütörtökön 16 órától július 31-én, vasárnap 14 óráig pedagógusok számára konferenciát rendez, melyre meghívja az evangélikus közoktatási intézményekben működő tanárokat, tanítókat, óvoda-pedagógusokat, valamint az ország bármely iskolájában tanító pedagógusokat. A konferencia célja: elcsendesedés Isten igéje körül, ismerkedés, elmélyülés az evangélikus egyház tanításában, beszélgetés a pedagógushivatásból és a keresztyén hitből fakadó kérdésekről. A reggeli és esti áhítatokon Zászkaliczky Pál és Balicza Iván lelkészek szolgálnak. Az evangélikus tanítás lényegét három előadás foglalja össze: „Sola Scriptura”, „Solus Christus” (dr. Reuss András teol. tanár) és „Sola üde” (Csepregi András lelkész). Ugyancsak három előadás foglalkozik aktuális pedagógiai kérdésekkel: „A keresztyén pedagógus személyisége” (Csepregi András), „Humanizmus és keresztyén hit” (Takácsné Kovácsházi Zelma lelkész), „Az önmegvalósítás keresztyén értékelése” (dr. Szalay Mária pszichológus). Előadások és megbeszélések témája a magyar, a történelem oktatása, valamint az osztályfőnöki óra az egyházi iskolában. A konferencia helye az Evangélikus Teológiai Akadémia (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.), a szállás helye az Evangélikus Teológus Otthon (1147 Budapest, Lőcsei út 32.), közös telefon: 163-64-51 és 183-45-37. A konferencia étkezési költsége a három napra napi háromszori étkezéssel 900 forint, a szállás ezenkívül 600 forint. A jelentkezéseket július 1-jéig a Teológus Otthon címére kérjük. (1147 Budapest, Lőcsei út 32.) nyeikről, tapasztalataikról. Szinte egymás szájából ragadták ki a szót, ahogyan meséltek a csodálatos tájakról, a német nővérek szeretetéről, a hallott előadásokról. Istennek sok áldásáról, amiben ezen az úton részesültek. Felfrissülve, hitükben megerősödve, újult erővel vetették bele magukat a győri Öregek Otthonában rájuk váró szeretetmunkába. Már az ápolásukat élvező öregek is nagyon várták őket, „mert ezek a diakonissza-növendékek még azt a pohár vizet is másképp adják, mint a többiek”, mondogatták. Az öregek nagyon szeretik őket, mert a lányok figyelmesek, gyengédek, meleg szívvel végzik szolgálatukat a szeretetre vágyó idős és beteg emberek között. Németh Enikő különben hamarosan visszatér Németországba. Tanulmányai tekintetében ő a legidősebb a diakonisszajelöltek között, már négy éve tanul diakonisz- szaképző intézetünkben, s most még betetézi képzését azzal, hogy június 1-jén háromhónapos gyakorlatra megy az egyik német diakonissza-intézetbe. Ugyancsak június 1-jén viszont a finnországi Ouluból két finn diakonisszajelölt érkezik Győrbe két-három hónapos gyakorlatra, akik a mi leányainkkal együtt fognak dolgozni a győri szeretetházban. Meghalt Gincsay Erzsébet diakonisszanővér „Mi mindig búcsúzunk” (Reményik-Túrmezei). A győri diakonisszáknak megint búcsúzniok kellett. Szeretett, kedves, derűs, mindig szolgálatkész nővértársuk: Gincsay Erzsébet 1994. március 30-án meghalt. Hirtelen szólította haza megváltó Ura. Nyíregyházán született 1917. március 16-án, és 77 éves korában Mosonmagyaróváron hunyt el váratlanul. Bár az utóbbi időben komoly betegséggel küszködött, mindig derűs és szolgálatkész volt. Közülük senki sem gondolt arra, hogy ő lesz a következő, aki miatt megint fel kell nyitni a győri új köztemetőben a diakonisszanővérek közös kriptáját. Oda helyeztük őt a már előre ment nővértársaink közé, az volt ugyanis a kívánsága, hogy akikkel együtt élt, együtt szolgált, azok között akar pihenni is. Ezt a kérését teljesítve hoztuk haza őt és nővértársai kísérték nyugvóhelyére. A temetési szertartást Lupták Gyula, a győri diakonisz- szák lelkésze és Kiss Miklós mosonmagyaróvári lelkész végezte. „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről” - magasztalta az igehirdetés a 103. zsoltár szavaival Istent a szolgálatban gazdag életért. Diakonissza-élete az Úr Jézus sokoldalú szolgálatának a jegyében telt el. Dolgozott árvagyermekek között, Kőszegen az Evangélikus Leányinternátusban, Győrött a Csillag Szanatóriumban. 1951-ben feloszlatták az Anyaházat. Akkor került Mosonmagyaróvárra, s ott dolgozott a kórházban egészen nyugdíjazásáig. Ahol csak szolgált, mindenütt nagyon szerették. 1989-ben rehabilitálták a diakonisszákat. Az elsők között jelentkezett, hogy segítsen. Boldogan kapcsolódott bele a győri nővérek megújuló közösségi életébe. Keddenként tartjuk nővéróráinkat, s ha csak tehette, ide utazott Mosonmagyaróvárról, hogy velünk legyen. Aktív, élénk részvevője volt megbeszéléseinknek, komoly gondolataival áldást jelentett jelenléte nővéróráinkon. Olykor hozta verseit. Igen, verseket is írt, nem is akármilyeneket. Kedves lényének ablaknyitogatásai voltak ezek a versek, s hívő lelkének olykor derűs, olykor tépelődő világába tekintettünk be rajtuk keresztül. Szerette Sopront is. (1945-ben Sopronban írt versét lapunk más helyén közöljük.) Amikor tehette, elment, hogy segítsen fogyó erejével az Evangélikus Vendégházban szolgálatot teljesítő nővértársának. Ott is lett rosz- szul. Onnan útja a kórházba s onnan Teremtőjéhez vezetett. Átmelegszik a szívünk, amikor kedves alakját emlékezetünkbe idézzük. Köszönjük Istennek, hogy testvérünkül adta nékünk. Diakonissza-csendesnapok Győrött Rehabilitáltatásunk óta immár hagyománnyá vált, hogy évenként kétszer csendesnapokra jövünk össze, mi, győri diakonisszanövérek. Ilyenkor mindegyikőnk, még ha távol lakik is Győrtől, ha csak teheti, minden akadályt félretéve, vonattal, autóbusszal iparkodik Győrbe vagy Sopronba, tavaszi konferenciánkat ugyanis Győrött, az őszit pedig Sopronban tartjuk. Ez évben április 14-16-ig jöttünk össze Győrben régi otthonunk falai közé. Konferenciánk előadója dr. Cserháti Sándor teológiai professzor volt. Két áhítatsorozatban tárta elénk Isten üdvüzenetét az első Korintusi levél alapján. A reggeli áhítatokon a 7. részt fejtegette: Férfi és nő, az életben elfoglalt helyünk és a rendelkezésünkre álló idő Krisztus uralma alatt. A reggeli áhítatokat bibliakörszerű megbeszélés követte, s ez rendkívüli mértékben elmélyítette az ige megértését. Délután időszerű kérdéseket beszéltünk meg ilyen témákkal: Keresztyénség és magyarság, antiszemitizmus. Az esti áhítatok pedig a 15. fejezet alapján húsvét fényébe vontak bennünket. Témájuk ez volt: Hitünk, reménységünk és tennivalónk húsvét fundamentumán. A konferencia kezdetekor még mindnyájan Gincsay Erzsébet nővérünk hirtelen távozásának megrázó hatása alatt álltunk, s most csodálatos fénnyel tört be szomorúságunkba a feltámadás üzenete, húsvét diadalmas evangéliuma. Bepillantást nyertünk ragyogó jövendőnkbe, szinte mi is kívánkoztunk égi otthonunkba. Csodálatosan időzítette Istenünk vigasztaló üzenetét, nagyon- nagyon jókor jött számunkra Jézus halált legyőző diadalának az örömhíre. Nem történt itt semmi más: Urunk szólított valakit közülünk, s valaki hazament. Luptákné Bartos Piroska FELVÉTEL A GYŐRI DIAKONISSZAKÉPZŐ INTÉZETBE A győri Evangélikus Diakonisszaképző Intézet hivő fiatal leányok jelentkezését várja, akik élethivatásszerűen szeretnék Jézust szolgálni segítségre szoruló embertársaink között és gyülekezeti munkában. Jelentkezni vagy érdeklődni lehet a következő címen: Lupták Gyula lelkész, 9025 GYŐR, Petőfi tér 4.
