Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-01-23 / 4. szám
Az Evangélikus Élet 59. évfolyama 1994. JANUÁR 23. A ZSINAT TIZENEGYEDIK ÜLÉSSZAKA: JANUÁR 7-8. EZ TÖRTÉNT A TIZENEGYEDIK ÜLÉSSZAKON A Zsinati Híradó mai száma rendkívüli formában jelenik meg. A zsinat 11. ülésszakáról szóló beszámolók és törvénytervezetek anyagai mellett kissé részletesebben foglalkozunk a december 3-i Országos Presbiteri ülésen elhangzottakkal. Két okból tesszük ezt. Egyrészt azért, mert a zsinat és a presbitérium nem két egymástól távol álló testület, mely külön-külön, a másikra nem tekintve végzi munkáját. Bemutathatjuk, hogy az egyik a törvényhozás, a másik á végrehajtás, a működtetés szerve és ezzel már a zsinat korábban megszavazott akaratát mutathatjuk meg. A másik ok az, hogy a két testületben elhangzott jelentések, beszámolók vagy éppen megszavazott törvények sok azonosságot tartalmaznak. Figyelmes összehasonlításban felfedezhetjük, hogy amit a zsinat törvényként megszavazott pl. az iskolatörvényben, az a gyakorlatban, az életben hogyan funkcionál, hogyan hajtható végre, így nézzük egymás mellett a Zsinati Híradó két részét. THURNAY BÉLA IGEHIRDETÉSE: 2Kor 4,17 A szenvedéstől a dicsőségig A 11. ülésszak 1991. január 7-8-án ülésezett a Fasori Gimnáziumban. A megnyitó áhítatot Thurnay Béla zsinati tag tartotta. (Szövegét alább olvashatjuk.) Az ülésszak első ülésén dr. Reuss András elnökölt. Rövid megnyitóját alább szintén közöljük. A zsinat gazdája jelentést tett az új tagokról, ill. helyettesítésekről. Ezek szerint a Nógrádi Egyházmegye választott új I zsinati tagot, aki ez alkalommal először volt jelen:Wn* Horváth Márta. balassagyarmati orvos személyében. Helyettesként - mint póttagok - voltak jelen: Loós Csaba - Nagybocskai Vilmos helyett, dr. Foltinné Antal Klára (Pestmegyei Egyházmegye) - Jansik Ildikó helyett, Szimon János (Győr-Soproni Egyházmegye) - Jankovits Béla helyett és Solymár Gábor (Vasi Egyházmegye) - Sági András helyett. Mai számunkban bemutatkoznak. Az ülésen napirend előtti felszólalás hangzott el a tábori püspökség felállítása ügyében. Zászkaliczky Péter felszólalását a zsinat tárgyalta. * Az ülésszak napirendjén a következő témák szerepeltek: A 3. sz. Bizottság előterjesztésében folytatták „Az egyházi szolgálatról” szóló törvénytervezet részletes megvitatását. A törvénytervezetet elfogadták. Ezzel az egyházi szolgálatról szóló törvénynek az egyházközségben folyó szolgálatról intézkedő része törvényerőre emelkedett. Előadó: dr. Sztruhár András. Az 1. sz. Bizottság „A Magyarországi Evangélikus Egyházról általában” törvénytervezetének részletes vitáját megkezdték. Előadó: dr. Koczor Miklós. Tárgyalták a „Szociáletikai nyilatkozat” tervezetét. Ezt a már többször átdolgozott tervezetet most lapunkban közöljük hozzászólás végett. Előadó: dr. Reuss András. Az új, 1994-es esztendő küszöbén szeretettel köszöntőm a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának megjelent küldötteit. A zsinat minden tagjának személyes életére és szeretteinek életére Isten gazdag áldását kérem és kívánom. Az egyház Urának áldását kérem a zsinat ez évi munkálkodására is. Ülésszakunk a tizenegyedik a zsinat 1991. júniusi első ülésszaka óta. Két és fél év munkája van a hátunk mögött. Közülünk senki számára sem meglepő, az egyházi közvélemény úgy tartja, lassan dolgozik a zsinat. Elszomorító mégis, ha az „új kezdetekről” (Diakonia 1993,3) vagy az „életjelekről” (Evangélikus Naptár 1994) szólva csak futólagosán vagy egyáltalán nem történik említés a zsinatról, vagy csak annyi, hogy jelentéktelen dolgokkal hosszan foglalkozik (Keresztyén Igazság 1993). örvendetesnek tartom, hogy eddig sikerült a körültekintő és alapos munkát a legfőbb mértéknek tekinteni, és elkerülni a rövid A 8. sz. Bizottság előterjesztésében „A misszióról” szóló törvénytervezet általános vitáját (előadó: Zászkaliczky Pál), és „Az egyházi bíráskodásról” szóló törvénytervezet általános vitáját részben végezték el. Előadó: dr. Galli István. Végül megállapították a 12. ülésszak napirendjét. A 12. ülésszak 1994. február 26-27-én lesz. távú sikerhajhászást. Természetesen nem gondolhatjuk, hogy a megfontolt lassúság önmagában garantálja munkánk minőségét. Az egyházi törvényt mielőbb egyházunk asztalára kell tennünk, hogy a reá fordított nagy energia, a felemésztett rengeteg idő, s remélem: sok elmondott imádság gyümölcse is láthatóvá és használhatóvá váljék, a maga sajátos - de semmiképpen sem egyetlen módján munkálva egyházunk, gyülekezeteink megújulását. Meg vagyok győződve: az eddig elvégzett sok munka, amelyet még nem sokszor voltunk képesek teljes törvény elfogadásáig vinni, közel egyszerre fog beérni, igazolva, hogy időnk munkával telt. Úgy gondolom, két és fél év munkája nyomán, tapasztalatok alapján mérve fel feladatunkat és haladási képességünket, most már megalapozottabban becsülhetjük fel a hátralevő munkát és az elvégzéséhez szükséges időt. Erre a felbecsülésre kísérletet téve, nem látom lehetetlennek, hogy az egyházi törvényt a következő év, 1995 végére, tehát a 18. ülésszakra elkészítsük. Nem hiszem, hogy a munka befejezését ma időzíthetnénk, de azt igen, hogy szívós, még szívósabb, és odaadó, még odaadóbb munkával a következő év végére esetleg elképzelhető lesz feladatunk elvégzése. Kérem a tisztelt zsinati küldöttek, minden ma jelenlevő és jelen nem levő zsinati tag elkötelezett és fegyelmezett munkáját e cél elérésére. All. ülésszakot, első ülését megnyitom. Igénk a szenvedéstől eljut a dicsőséghez. Isten szenvedésétől Isten dicsőségéhez. Az ember szenvedésétől az embernek Isten dicsőségében való részesedéshez. Az ember sorsa a szenvedés. Szenvedünk éhségtől, hidegtől, fájdalomtól, betegségtől. Szenvedünk egyedülléttől, meg nem érettségtől, el nem ismeréstől. Szenvedünk mások hatalmától, gonoszságától. Szenvedünk saját önzésünktől, gonoszságunktól, rossz lelkiismeretünktől. Szenvedünk attól, hogy nem tudjuk megoldani életünket, mert az nincs hatalmunkban. Szenvedünk örökös félelmeinktől. Isten kijelentése azonban arra figyelmeztet, hogy minden szenvedésünk gyökere, hogy Tőle elszakadtunk, és nem akarunk Vele közösségben élni. Az ember mindig arra törekszik, hogy elkerülje a szenvedést. A természet leigázásával, a társadalom megszervezésével, hatalommal, pénzzel, tudással. Törekszik arra is, hogy megfeledkezzék a szenvedésről: kábítással vagy a szép élvezetével, érzéki örömök hajszolásával, vagy lázas alkotó munkával. A világban élő egyháznak is nagy kísértése és állandóan ismétlődő elbukása, hogy a világ módján akarja elkerülni a szenvedést, kiépítve saját biztonságát és hatalmát. Minden módon el akarja kerülni, hogy részt vegyen a Krisztus szenvedésében. Az Istentől elszakadt ember sorsa a szenvedés. De Pál nem a törvényszerű emberi szenvedésről beszél, hanem a Krisztus szenvedéséről. Krisztusnak a szenvedés nem sorsa. Ő kezdettől fogva Istennél volt. Önként vállalta az emberi sorsot egészen a kereszthalálig. Bonhoeffer ezt írta a börtönben: „A Biblia Isten tehetetlenségéhez és szenvedéséhez vezeti oda az embert. Csak a szenvedő Isten tud segíteni. Isten hagyja magát kiűzni a világból a keresztre; Isten tehetetlen s gyenge a világban, és éppen így és csakis így van velünk, és éppen így és csakis így segít minket.” »Erőtlenségünket 0 vette el, betegségeinket 0 hordozta« - olvassuk Mt 8,17-ben. Ez az ige világossá teszi, hogy Ő nem teljhatalma, hanem gyengesége és szenvedése révén segítA keresztyének Istennel vannak szenvedésében. Ez különbözteti meg a keresztyéneket a pogányok- tól. Nem tudtok egy órát velem virrasztani? - kérdezi Jézus a Ge- csemánéban. Ez éppen az ellenkezője mindannak, amit a vallásos eiriber vár Istentől. Az ember Jézustól felszólítást kap, hogy részt vegyen az Ő szenvedésében az isten-nélküli világban.” A Krisztus szenvedése, Pál szenvedése, a keresztyének szenvedése az, hogy a világ nem fogadja be őket. A világnak nem kell az Isten emberszeretete. Hatalom kell és kíméletlenség. Mohósága világ javainak megszerzésére, az emberek leigázásának vágya, és nem a szeretet. A keresztyének szenvedését gyötrelemmé fokozza tapasztalatuk kísértése, hogy az ellenséges világban Isten is elhagyta őket. Pedig igazán elhagyatva csak Jézus volt; mi nem, mert Ő mindig velünk szenved. Az egyházat Ura arra hívta el, hogy vele együtt szenvedjen. És rábízta az Ő elrejtett titkát, hogy a Krisztusban minden nép számára kínálja annak nagyszerű lehetőségét, hogy részesedjen az Ő dicsőségében. Az ő emberszeretetében, gyógyító erejében, igazságában. Tegyük mi is teljessé a Krisztusnak a világban való szenvedését, mert ránk bízta az evangélium titkát. Nem élhetünk a világ szerint, ha az Isten titkát nekünk kell hordoznunk a világban. Legyen bennünk az az indulat, amely volt a Krisztus Jézusban, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem emberekhez lett hasonlóvá. Ezért fel is megasztalta őt Isten mindenekfölé, és minden névnél nagyobb nevet adományozott neki, hogy minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére (Fii 2,5-11). Isten dicsőségéről nem tudunk úgy beszélni, mint az ember szenvedéséről. Mert az Isten országának dicsősége eljövendő, nincs jeA 10. ülésszakon került sor annak tárgyalására, hogy a megszaporodott intézmények megfelelő képviseletet kapjanak a zsinaton. A zsinat akkor további javításra adta vissza a tervezetet. A mostani ülésszakon benyújtották a törvénymódosítási javaslatot. Ezt a zsinat elfogadta a következő szövegezéssel : ...Az evangélikus közoktatási intézmények küldötteit az intézmények főállású evangélikus pedagógusai közveden szavazással választják. A 10. ülésszakon számolt be dr. Harmati Béla püspök arról, hogy a Honvédelmi Minisztérium megkeresésére tárgyalások folynak a tábori (katonai) lelkészi szolgálat felállításáról. A közeli napokban sor kerül a megállapodások aláírására a különböző egyházakkal, így a mi egyházunkkal is. Felvetődött az, hogy nem kelle- ne-e ebben a kérdésben zsinati döntést hozni, egyáltalán illetékes-e a zsinat most ebben a kérdésben dönteni, hiszen nincs zsinati töményünk erre az esetre. A szolgálat felállítása mellett szól a missziói szempont, vagyis végzése. Van politikai szempont is, - a többi egyház is aláír és nem lenne jó kimaradni a sorból. Végül arra is figyelni kell, hogy ezzel a lépéssel tulajdonképpen az európai trendbe tagolódunk len a világban. Nem tudunk tapasztalatból beszélni róla. Amit tükör által, homályosan látunk belőle, az is ajándék-látomás. Csak reménységünk lehet felőle. És e reménység egyedüli alapja Krisztus, aki feltámadt és uralkodik. Krisztus, aki velünk van, akinek Lelke világít és vigasztal, aki testvéreivé, barátaivá fogadott minket, és aki testében, az egyházban titokzatos módon jelen van. Tudjuk, hogy az ő gyermekei vagyunk, de nem tudjuk, hogy mivé leszünk. A hit vezet minket és a reménység. Szeretete indította arra Istent, hogy szenvedjen a világért. Az Ő szeretete indít minket arra, hogy vele szenvedjünk a világért. Az Isten szeretete az, ami megmarad örökké, és kiteljesedik ember és Isten között az ő eljövendő dicsőséges országában. A vele együtt szenvedés és a részvétel az O dicsőségében: ez az egyház titka. Ebben szabad élni a gyülekezetnek. Nekünk is, amikor két nap zsinati munka vár ránk. Elkészült a választásra vonatkozó végrehajtási utasítás is. Ezt is elfogadta a zsinat és intézkedett a választások lebonyolításáról. A törvényben előírt 4 küldöttből egy tagot már korábban megválasztottak (dr. Gyapay Gábor, Fasori Gimnázium), az ő tagsága tovább folytatódik és most újabb három tagot választanak meg. Remélhető, hogy a 12. ülésszakra már behívhatok lesznek a megválasztott pedagógus zsinati tagok. bele. A nyugati államokban mindenütt van ilyen szolgálat. A témát megvitatta a zsinat. LEVÉL A ZSINATHOZ Fötiszteletű Zsinat! Kedves Testvérek! A Magyarországi Református Egyház Elnökségi Tanácsa örömmel fogadta a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának azon javaslatát, mely szerint e két Egyház közös munkabizottságot hozzon létre a meglévő sokoldalú kapcsolatok áttekintésére, intézményesítésére, a kapcsolatok további lehetőségeinek felmérésére és javaslattételre. Atyafiságos köszöntéssel: Dr. Hegedűs Lóránt református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke KOMMÜNIKÉ A Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának 11. ülésszakát 1994. január 7-8-ig tartotta Budapesten a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Napirendjén volt többek között az egyház missziói szolgálatáról szóló törvénytervezet általános vitája, valamint megvitatták az egyházi szolgálatról szóló törvénytervezet egy részét. A zsinat elhatározta, hogy szociáletikai nyilatkozatának tervezetét, mely életünket meghatározó értékekről és normákról szól, megvitatásra elküldi az evangélikus gyülkezeteknek. A második napon terjesztették elő az egyházi bíráskodásról szóló törvény tervezetét. A zsinat következő ülésszakát 1994. február 26-27-ig tartja Budapesten, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Budapest, 1994. január 8. A KÖVETKEZŐ (12.) ÜLÉSSZAK NAPIRENDJE A 3. sz. Bizottság „Az egyházi szolgálatról” szóló törvénytervezetének további részletes tárgyalása. Az 1. sz. Bizottság „A Magyarországi Evangélikus Egyházról általában” törvénytervezetének további részletes vitája. „A misszióról” szóló törvénytervezet általános vitájának folytatása. „A diakóniáról” szóló törvénytervezet általános vitája. „A bíráskodásról” szóló törvénytervezet általános vitájának folytatása. Szükséges választások. DR. REUSS ANDRÁS: Munkánk befejezése a láthatáron Zsinati megnyitó all. ülésszakon (1994. január 7.) A közoktatási intézmények küldötteinek megválasztása A zsinat a katonai lelkészi szolgálatról
