Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-01-17 / 3. szám
Evangélikus Élet 1993. január 17. HfD ifo GYERMEKEKNEK Ä A Hiszek Istenben, az Atyában és hallgatok szavára. Ő az Ur, Övé a világmindenség, Ő irányítja a történelmet. Ó minden teremtmény örömének forrása. Tőle ered az élet iránti tisztelet és bátorság a cselekvésre. Hiszek Jézus Krisztusban és Hozzá tartozom Ó az életem irányítója. Vele új világ kezdődött, ahol nem tesz majd háború és éhség betegség és halál. Nála véget ér minden bűn. Keresztre feszítették, de Isten feltámasztotta a halálból, és ezzel megalapozta szabadságunkat. Hiszek a Szentlélek!) en és tudom Ő vezet engem. Ö adja meg az igazság ismeretét és éberré teszi lelkiismeretemet. Ö hozza létre az Egyházat minden ember számára munkálja közöttünk a soha el nem múló szeretetet. Amen. A kánai menyegző A galileai Kána városában menyegzőt tartottak, ahova Jézus anyja és testvérei is hivatalosak voltak. Meghívták Jézust is, tanítványaival együtt. A lakoma vége felé elfogyott a vendégeknek elkészített bor. Mária, Jézus anyja észrevette ezt, és csendesen figyelmeztette Jézust:- Nincs már boruk.- Vajon énrám tartozik ez, vagy terád? - felelt Jézus. Anyja nem válaszolt, de a szolgáknak odaszólt, hogy ha Jézus bármit mondana, tegyék meg. Akkori szokás szerint hatalmas kővedrek szolgáltak a tiszta víz tárolására. Jézus odaszólt a szolgáknak, hogy töltsék meg a kővedreket vízzel. Azok megtették.- Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! A szolgák merítettek, a násznagy megkóstolta a vizet, amely már borrá lett, s így szólt a vőlegényhez:- Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor adja a silányabbat. Te a jó bort ekkorra tartogattad! Ezt a jelt tette elsőként Jézus a galileai Kánában. Talán csak a tanítványok vették észre. így jelentette ki hatalmát, és a tanítványai hittek benne. Csodát virágzik a jelen Túrmezei Erzsébet új verseskötete Nem tartottam soha különösképpen számon, hogy hány költöpapja, versíró igehirdetője van egyházunknak. Olyan világban nőttem fel. amikor Kutas Kálmánok prédikáltak s szinte muzsikált a szavuk, Palotai Gyulák dalt is', verset is írtak, ha az őszi szél az ablakukra fújt egy színes őszi falevelet, Jakus Imrék szobámban a rám váró csendben rímekben mondták el, hogy hol vártak, Egyed Aladárok dallammá dúdoltak cgy-egy Bélák Erzsébet-verset. És Scholz Lászlók, akik verseikkel is evangelizáltak. Az ám, Bélák Erzsébet, aki fogalommá, Túrmezei Erzsébet-lc nőtt, s akinek tucatnyi verseskötete közül megjelenésükkor nem egyet én ismertettem, s most is az a feladatom, hogy meghíreljem: ismét megjelent egy kötete: Csodát virágzik a jelen. A címlapján öreg, ágatlan fűzfatörzs, sokat sebzett, de fiatal, friss vesszők sarjadnak belőle, nyújtózkodnak bele a világba. Nekem Tiszaparti régi emléket ébreszt. Számtalan ilyet láttunk az árterületen. Vízár mosta, ágai elhullottak, de a fáradt törzs mindig hozott tavasszal új hajtást. Neki nyilván azt jelképezi, hogy az idő múlik, sebek, törések érnek, de akinek Krisztusban örök tavasza van, élete mindig sarjadó új kezdet. „Csodádat körülöttem, bennem / segíts boldogan észrevennem / hogy az ének ujjongva zengjen...” Zeng is 3I2 oldalon, és meglepőn sok az új vers. Hatvanöt a kétszáz-cgynéhányból. Mindegyiket keletkezési dátumával jelzi. Talán azért, hogy aki ráismer egy-egy ismert versére, örüljön s időzítse be a maga életébe, talán azért, ráismerjen a változatlanul A tizenkét éves Jézus a templomban Jézus szülei évenként felmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Ilyenkor az egész nép együtt ünnepelt és vitte áldozatát a templomba. Amikor Jézus tizenkét éves lett, vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. A családok és a rokonok együtt töltötték ott az ünnepet, majd hazaindultak. Már egynapi járóföld is a hátuk mögött volt, amikor Mária és József keresni kezdték Jézust. Nem találták az úton lévők, a rokonok, az ismerősök között. Még az éjjel visszaindultak Jeruzsálembe. Nyugtalanul keresték mindenütt a városban. Három nap múlva találták mega templomban. A tanítómesterek között ült, hallgatta, kérdezte őket, és felelt a kérdéseikre. Mindenki, aki csak ott volt, csodálkozott értelmén és a Szentírásban való jártasságán. Amikor szülei meglátták, elámultak, hogy a templomban találták meg. Édesanyja így szólt hozzá:- Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Édesapád is és én is nagy bánatttal kerestünk téged! Jézus csendesen válaszolt: i01(7. Ágiért keresteted.eng^n?.. Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám házában kell lennem? Jézus pedig tovább gyarapodott testben és lélekben, Isten és emberek előtt való kedvességben. egytémájú, örök üzenet, el nem színeződött életmondanivalóra. 12 csokorba gyűjtötte össze témához kötődőn a verseket, a csoporton belül időrendi sorrendtől függetlenül. Épp ez bizonyítja a versek lüktetésének azonosságát. És általában a versek stílusának azonosságát, érett megformálódását, költői korszakok meg-nem-állapíthatóságát, á mű egységes egész voltát igazolják. Utolsó, 13-ik csokorként 63 műfordítását élvezhetjük. Négy kivételével csupa német kegyességi irodalom terméke. Általában Túrmezeinek régi lelki ismerősei a szerzők. Neveikkel régebbi műfordításaiban is találkozunk. Mindössze egy latin, egy angol és két finn költő versével találkozunk e csokorban. Csodálkozunk, hogy Anna-Maija Raittila verseiből csak kettőt ültetett át magyarra, hiszen ő volt Túrmezei verseinek finnre fordítója, bár igaz, hogy Raittila költői stílusa egészen más, nem cseng össze az övével. Kerek egész ez a kötet. Színesen, szinte a szivárvány színeire bontja az egy üzenetről szóló egy mondanivalót. Nem tekinthető „összes költeményeinek”, nem is készült annak. Vannak még - gondolom számosán - kötetben kiadatlan versei. Kerestem is nehány általam ismertet. Mint a Szendehelyen buszra várakozás közben az „Irgalmadat énekelem” olvasásakor írt rigmusokat, vagy az Énekeskönyv revíziójakor írt „Munka a mátrai csendben” sorokat - bár tudom, hogy ezek alkalmi versek -, s a műfordítások között szívesen láttam volna - talán ismét - Eino Leino „Sírversét”, vagy az egykor olyan kedvelt „Anneli énekét”, amivel ez a korán elhunyt hárfahangú finn énekesnő annak idején végigénekelte az országot. Ennek a műfordításnak („Szóljon Jézusról az ének”) refrénkezdő soraival jellemezhetjük Túrmezei Erzsébet új kötetének lényegét is: Régi ének ez, de szám tudni másról nem kíván... Benne kincsünk van. Viszont változatlanul várjuk az új Jakus Imréket, Kutas Kálmánokat, Palotai Gyulákat, Scholz Lászlókat, Túrmezei Erzsébeteket! Koren Emil f i a t a l A könnyebb utat választanám Uram, csak nyögve viselem a terheket. Legszívesebben elfutnék az erőmet megpróbáló feladatok elől. Bocsásd meg, hogy szívem szerint a könnyebb utat választanám. Bocsásd meg, hogy terhemre vannak az emberek ezerféle bajaikkal, panaszaikkal. Bocsásd meg, hogy az önzésem vezet. Jézusom, te fáradtál értem is, sírtál miattam is, tűrted a fájdalmakat, hordoztad a keresztet helyettem is. Kérlek, győzz le szereteted erejével, hogy készségesen adjam magam eszközül neked. Ámen TOLDALAGIPÁL Gyötörj csak Gyötörj csak engem, üdvözítő és konok lelkiismeret. Gyötörj csak addig, míg nem élek oly tisztán, mint a kisdedek. A holdvilágos éjszakában suhanj utánam és riassz fel olykor édes álmaimból, hadd kérdezzem: ki az? ki az? A fák alatt a kertek árnyas során jöjj szembe énve lem. Ügyeljél minden szívverésre, mint árulóra, éberen. Figyelmeztess és ints a jóra. Mondd: földre hull a lombos ág s a fürge szél a ködbe mossa a rózsák rothatag szagát. Vagy börtönözz be, hogyha látod, hogy ellenállni nincs erőm, az őrület nagy klaslromába, szilárdan s mégis szenvedőn. OKNAK Evangélikus ifjúsági nap Alsóságon , „A bölcsesség útjára tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged." (Péld 4,11) Vonattal, autóbusszal, személygépkocsikkal érkeztek a múlt év őszén Vas megye különböző településeiről az evangélikus gyülekezetek fiataljai a Celldömölkhöz tartozó Alsóságra. A Vasi Egyházmegye hjvta gyermekeit, hogy együtt elmélkedjenek Krisztusról és az egyház kérdéseiről. A találkozó szervezője Vető István helybéli lelkész, aki sok segítséget kapott Bálint László esperestől, valamint a közeli Gérce község lelkészétől, Koczor Györgytől. A program 10 órakor kezdődött áhítattal, melyen Vető István szolgált. Az áhítat után a csaknem százfőnyi gyülekezet átvonult az egy éve létesített gyülekezeti terembe. Itt dr. Lampérth Gyula, a Soproni Berzse-1 nyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) igazga-1 tója „Evangélikus nevelés evangélikus közösségben” , címmel tájékoztatta a hallgatóságot arról, hogy mit j jelent evangélikus gimnáziumban, evangélikus tanári j karral, evangélikus szellemben tanítani és nevelkedni. Ezután Marton Tamás országos ifjúsági titkáré volt a szó, aki arról beszélt a gyerekeknek, hogy mit jelent evangélikus fiatalnak lenni a hétköznapokban. Szó esett a KIÉ és a MEVISZ által biztosított lehetőségekről, az országos ifjúsági konferenciáról, egyházmegyei gyülekezeti alkalmakról, táborokról, cserkészetről, és j sok egyébről. x A tudnivalókat az egybegyűltek első kézből kaphatták, hisz Marton Tamás feladata éppen az, hogy összehangolja az országban az evangélikus ifjúság munkáját, programjait. Az ifjúsági nap résztvevői délben közös ebéden | vettek részt a helyi általános iskola ebédlőjében. Ebéd után kulturális program, közös játék, néptánc színesítette a programot. Fél háromkor megszólalt a harang, s kezdetét vette | a záró istentisztelet, melyen már az alsósági gyüleke- j zet felnőtt tagjai is részt vettek. Mivel az ifjúsági csoport egy része még nem konfirmált, ők áldásban, a többiek úrvacsorában részesültek - így búcsúztak egymástól. Miként azt Vető István mondta, akik ezen az össze- i jövetelen részt vettek, lélekben közelebb kerültek Istenhez és egymáshoz. Emellett értékes információkkal gazdagodtak. Völgyi TÉLI IFJÚSÁGI CSENDESNAP 1993. január 23-án, szombaton ismét megrendezésre kerül Piliscsabán. Elsősorban a budapestieket és a Pest megyeieket váijuk, de mindenkit szeretettel látunk. Megközelíthető:- Vonattal 8.10-kor a Nyugati pu.-ról.- Gépkocsival Piliscsabán a vasútállomás felé kell elkanyarodni (Széchenyi u. 8-10.). Zárás: 15 órakor, hazautazás 15.11-kor. Meleg ebédet biztosítunk, hó esetén a közelben szánkózási lehetőség van. Hangszert, énekfüzetet lehetőség szerint hozzatok! Érdeklődni lehet Marton Tamásnál az Országos Irodán. T.: 113-08-86. Mit olvashatunk a Protestáns Szemle negyedik számában? A Protestáns Szemle elérkezett első új, egyébként ötvennegyedik évfolyamának végére. Karácsonyi, újévi olvasnivalóul ismét sokféle, érdeklődést kiváltó írást találhatunk a negyedik számban. A számot két azonos alkalomból született írás keretezi. Az elsőben Albert Gábor köszönti, személyes emlékeket felidézve a 80 esztendős Szentágothai Jánost, az MPKE elnökét, a másodikban a szintén 80 esztendős Tátrai Vilmossal készített izgalmas, szókimondó interjút Körber Tivadar. A tanulmányok sorát Hegedűs Lóránt „Ravasz László mint teológus és igehirdető” című írása nyitja, amely részlet egy korábban született nagyobb munkából. A Ravasz László szellemi fejlődését végigkísérő írást el kell olvasniuk azoknak, különösen a fiatalabb generációknak, akik tudni akarják, miért tartjuk őt a huszadik század egyik legnagyobb magyar református teológusának. Molnár Attila, igen alapos szociológiai tanulmánya napjaink számunkra egyik legizgalmasabb kérdését elemzi, a vallás és politika kapcsolatát, illetve konfliktusát. Végkövetkeztetését sokan érzékeljük manapság: a közéletben (ismét) megjelenő vallási - mondhatjuk keresztyén - értékek élesen sértik a létező laicizált kultúrát irányító értelmiség - tegyük hozzá anyagi - érdekeit. Dukkon Ágnes irodalomtörténész a két világháború közötti magyar Dosztojevszkij-kultusz szellemi hátterét vizsgálja tanulmányában, amely korábban az MPKE irodalmi szakosztályában hangzott el. A szerző három protestáns teológus: Varga Béla, Újszászy Kálmán, és Vatai László írásai alapján vizsgálja ezt, az idősebb olvasók számára ismerős, a fiataloknak viszont újból ható témát. Irodalmi témával találkozhat az olvasó Kulcsár Szabó Ernő írásában is, amely fejezet egy új 1945 utáni irodalomtörténetből áll. Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor 1960-1970-es évekbeli lírájáról olvashatunk. A tanulmányok sorát Bőd Péter Ákos „A magyar gazdaság helyzete és kilátásai” című - a balatonszárszói értelmiségi konferenciára készült - írása záija, mindazok számára hasznos olvasmányként, akik a mai átpolitizált nyilatkozatoktól megcsömörlötten egy józan, kiegyensúlyozott elemzésre kíváncsiak. A tanulmányokat és a szemlerovatot elválasztó igei gondolatok szerzője ez alkalommal Cseri Kálmán, aki konfliktusaink megoldásáról ír Nehémiás példáján keresztül. A szemlék - a már említett Tátrai-inteijún túl - Comeniusra, illetve Csomasz Tóth Kálmánra emlékeznek születésnapi évfordulók kapcsán, és négy könyvismertetés teszi gazdagabbá a folyóiratot. A laphoz mellékelt propagandalapon azt kéri a szerkesztőség, hogy aki rendszeres olvasója kíván lenni a Protestáns Szemlének, az fizessen elő, ezzel is segítve a kiadást. Horváth Péter A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 1993. jan. 21., csütörtök du. 18. ó. Budapest VII., Garay u. 48.1. em. termében Dr. SZITA SZABOLCS történész, kandidátus A MAGYAR AUSCHWITZ ALAPÍTVÁNY HOLOCAUST DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONTJÁNAK HOLOCAUST ÉS JÁD VÁSÉM KUTATÁSAI címmel tart előadást. A Keresztény ökumenikus Társaság Hebraisztikai Judaisztikai Munkacsoportja Prof. dr. Nyíri Tamás: Intolerancia és tolerancia az Egyházban címmel hirdet előadást. Helye: VIII. Mária u. 20. (A Kalocsai Miasszonyunk Nővérek Kollégiumában). Ideje: január 19., du. 6 óra.
