Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-17 / 3. szám

Evangélikus Élet 1993. január 17. f Kettős hálaadás Somlószőlősön N Reflexiók (Boros Lajos somlószölösi lelkész hosszabb írásban örö­kítette meg a gyülekezel örö­mét és hálaadását. Ebből az írásból közlünk részleteket. Szerk.) Szeptember 27-én örömmel és reménységgel várta az egész gyüle­kezet Szebik Imre püspököt, hogy átadja újra rendeltetésének a sok munkával, áldozattal és segítséggel kívül-belül restaurált, barokk stí­lusban épült műemlékjellegü templomát. Egyben áldását adja további életükre a házasságuk 50 éves jubileumát ünneplő lelkészhá­zaspárra: Boros Lajosra és Varga Irmára. Jelentőségben mindkettő túlért a gyülekezet határán. Payr Sándor történész profesz­­szor írja, hogy a Pápa-vidék refor­mációja Thurzó Elek (1527-), majd Enyingi Török Bálint és fele­sége, a „lutheránus nőoroszlány”, Pemflinger Katalin idején indult, és a Nádasdyakkal szilárdult. A Devecser-vidék a Somló­­kömyékkel, a Balaton vidék és a Vasiak egy részével a Devecseri Chóron András, veszprémi főis­pán, sümegi várnagy, valamint fia, János és annak vője: ifj. Nádasdy Tamás idejében erősödtek a refor­máció hitében. Ma szinte hihetetlennek tűnik, hogy a reformáció első századában a ma majdnem tiszta katolikus te­lepülések, erőteljes, „predikáto­­ros" anyagyülekezetek voltak. A Somló mellett csak egy anyagyü­lekezet maradt meg: Somlószőlős, Vecse filiával. Kérdéses, hogy ho­gyan történhetett. Vecsét ugyan védték a nemesi előjogok, de Sző­­' lős jobbágyközség volt.- Ez a reformációkorabeli gyüle­kezet 1724-ig használta a falu kö­zépkorbeli templomát. 1725-ben újból szervezték a plébániát, a falu népe azonban megmaradt refor­mációi hitében s épített magának „fából és sövényből” egy szűk és alacsony, nagy ablakos pajtaszerü templomot (oratóriumot). Ez az építmény 1774-ben már használha­tatlanná vált. Kérelmükre a gyüle­kezet engedélyt kapott egy na­gyobb templom építésére. A ma­gasított alapokat kőből, a falakat fából építették. Az 1779. évi nagy tűzvész jórészt elhamvasztotta. A Türelmi Rendelet hatására be­adott, újabb kérelmükre kapott en­gedély alapján végre, most már ut­cafronton és toronnyal felépült ba­rokk stílusban a jelenlegi templom. A templom felszentelése 1795. november 1-jén volt. A templom külsőleg-belsőleg többször szorult renoválásra. Voltak a templomért való áldozatban egészen kima­gasló esztendők. A 100 éves jubi­leum évében, 1895-ben kívül-belül megújult. Új berendezést kapott. Az 1631. évtől név szerint is ki­mutatható lelkészek száma: 19. Közöttük Vigil Eori János, akit „1674-ben a gályarabok sorsára ítéltek.” A presbitérium, lelkes fiatalok­kal kiegészülten, a közgyűlés egyetértésével folyamatos tervet készített a nagyon elhanyagolt templom állagának megújítására, felszerelése pótlására. A gyüleke­zet mindezeknél sokkal több mun­kát és áldozatot követelő feladatot is felvállalt és elvégzett: temetőren­dezés, 150 fm utcafronti kerítés be­ton alappal és lábazattal, két vas­kapuval. Ravatalozó építés. Két szintes parókia építés, az 1840-ben épült helyett. Ennek méltó befeje­zése az öröm és hálaünnep, mely­nek szolgálatát Szebik Imre püs­pök a gyülekezet örömére készség­gel felvállalta. A templomszentelési liturgia szolgálatát a püspök Varga György esperes és a helyi lelkész segédletével végezte. Szószéki ige­hirdetése alapjául Ézs 56,7. versét olvasta fel. Az egyházban minden azért történik, hogy az Isten nélkül egzisztenciális ínségben levő (bol­dogtalan, örömtelen) ember talál­­kozhassék Istennel és a bűnösön is könyörülő Isten találkozzék az emberrel. De megragadó, szívet megindító az is, amit az ige e talál­kozás céljaként kifejez: „és örömöt szerzek nekik...” Hálára kell kész­tessen, hogy a találkozást az Isten kezdeményezi és lehetővé teszi: „Felviszem őket szent hegyemre”. Valójában, az egyházban minden azért történik, hogy Isten találkoz­zék az emberrel és az ember ráta­lálhasson Istenére. így és ezért épült nehéz küzdel­mek között és sok áldozattal 200 évvel ezelőtt a somlószőlősiek temploma. így és ezért maradt meg 200 esztendő zivatarai között is, újra meg újra megújítva, felszerel­ve, hogy teljesüljön az ígéret: „örö­möt szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak.” Csodálatos: Nékünk örömöt szerző Istenünk van. Az Istennel való találkozás: öröm! A befejező oltári szolgálathoz az 50 éves házasságukat megért lel­készházaspár állott az oltár elé ál­dásra. A püspök Jób 10,12. verse alapján szólt: Otven év során voltak próbák, nehézségek, de volt felülről erő. Bizonyára voltak csalódások, bá­natok, sírós napok. De volt felül­ről vigasz. Kétségek, csüggcdések között volt imádkozás és volt meg­hallgatás: áldás. Legyen most há­laadás! Erdősi Géza felügyelő nyitotta meg a közgyűlést, majd Boross La­jos lelkész összefoglalta a gyüleke­zet és az építkezések történetét. Ezután köszöntések következ­tek. Szebik Imre püspök elmondta, hogy örömmel segített és segit tőle telhetőén ott, ahol a hívek munkál­kodni akarnak és a jót munkálják. A templom akkor szép igazán, ami­kor bűnbánatban vagy örömben énekléssel, imádsággal, ajándékai­nak megbecsülésével sokan vannak benne és áldással térhetnek vissza. Varga György esperes az egyház­megye nevében, Kis János polgár­­mester a község nevében fejezte ki örömét. Az evangélikusok a község lakóinak zömét alkotják. így bármi jót munkálnak, bármi hasznosat alkotnak, azzal a községet is szol­gálják. Fehér Károly szombathelyi lelkész, a gyülekezet szülöttje és neveltje is köszöntötte az ünneplő­ket. Ugyancsak a gyülekezet szü­löttjeként szólt Fehérvári Károly veszprémi tanár is, aki korábban sokat foglalkozott a falu és a gyüle­kezet múltjának kutatásával. Eb­ből adott elő néhány adatot, meg­rajzolva a templomot építő ősök bátorságát; töretlen buzgóságát példaként a mának. Szakái Árpád lelkész a kemeneshőgyészi gyüleke­zet, Márkus Géza a somlóvecsei gyülekezet köszöntését hozta. A kettős hálaadásban így fonó­dott össze gyülekezet és lelkészcsa­lád az egyházmegyével és az egész kerület, egész egyházunk népével. Tanulmányi füzet a szektákról ián. ÖKUMENIKUS i&ÍZZy TANULMÁNYI FÜZETEK 4a sxAm „SENKI TITEKET MEG NE TÉVESSZEN..." Szektajelenség 1 ______ napjai arszégon Az ökumenikus Tanulmányi Központ kiadta 4. füzetét „Senki titeket'meg ne tévesszen...” címmel. A napjainkban ha­zánkban tapasztalható szektajelenségekről szól a tanulmány. A korábban kiadott 2. füzetben Protestánsok, kisegyházak, szek­ták címmel már jelent meg a témával fog­lalkozó füzet, ezt a témát folytatják most. A bevezetés szavai szerint „olyan ismeretek közlése immár a cél, melyek birtokában könnyebben felismerhetők és megkülön­böztethetők lesznek az eddig ismeretlen vallási csoportok.” Az ökumenikus Tanulmányi Központ 42 protestáns egyházmegye esperesét kér­dezte meg a szekták működését illetően. „A 22 visszaérkezett válaszban olyan anyag van birtokunkban, ami igazolja a valóságos veszélyt, a tényleges helyzetet, azt, hogy értékelésünk nem illúziókon ala­pul.” - írják. Igazolódni látszik a mon­dás: szekták szabad vadászterülete lett Magyarország. A beérkezett válaszokból az is kide­rült, hogy a mintegy 15 keresztény hát­terű szekta közül három van első he­lyen: a Hit Gyülekezete, a Jehova tanúi és a Mormonok. Ezzel a hárommal fog­lalkozik bővebben ez az irat. Ismerteti módszereiket: nyelvtanfolyamok, gyer­mektáborozások rendezése, más keresz­tény gyülekezetekbe, sőt politikai szer­vezetekbe épülnek be és ezekkel az esz­közökkel csupán egy a céljuk: embere­ket akarnak megnyerni. Egyházi termi­nológiát használnak, megtévesztik és becsapják ezzel híveinket. A füzet igen hasznos elsősorban lelké­szeknek, de gyülekezeti tagok is jó ha for­gatják, mert felnyitja szemüket a veszély meglátására. Mindössze 40,- forintért kapható ill. megrendelhető az ökumeni­kus Tanulmányi Központ 1114 Budapest, Bocskay u. 15. sz. alatt vagy Sajtóosztá­lyunkon. tszm 1. Törvény után Érthető, hogy a köznyelv csak abortusz-törvényként emlegeti az immár nagy többséggel megszava­zott magzatvédelmi törvényt, pon­tosabban a B változatot, amelyben - véleményem szerint - a liberális álláspont túlgyőzte magát. Nem­csak érvényesült ugyanis, hanem ideológiát is kapott. Rossz érzésünket elsősorban ez, az anya „válsághelyzetéről” szóló gumiparagrafus szülte. Évtizedes rosszak között a talán legrosszabb az örökös hazugság, kétarcúság, a meg nem magyarázható dolgok megmagyarázása volt. A mindent lehet, csak találj rá ideológiát, ami akár már holnap megváltoztatha­tó. így vált talajtalanná a nép, vi­szonylagossá, bizonytalanná min­den érték. Bár a merev tiltás túlhaladott álláspontot jelent - lassan talán dogmatikailag is, hiszen a lombik­bébi program pozitív beavatkozás a „természet rendjébe”, tükrében nem tiltható a valóban egészség­­ügyi indíttatású művi terhesseg­­megszakitás (pacem in utero prog­ram) - mégis egyet kell érteni a Katolikus Püspöki Karral abban, hogy ez a törvény sokkal inkább a magzati élet elpusztításáról szól, mint a védelméről. Alapvetően hiányzik belőle a „ne tedd!” sugal­lata. A lelkiismeret fogalma is tor­zult, a jó és a rossz közötti különb­ségtételt az egyén szabad vélekedé­se váltotta fel.- A magzati (emberi) élet a fo­gantatással kezdődik, mégis, te­kintettel a társadalom helyzetére, a többségi véleményre, a terhesség kezdeti szakaszában a nő kérésére megengedett a terhesség megszakí­tása. Hogy elhárítsuk a nagyobb rosszat, sok nő kiszolgáltatottsá­gát, tiltott műtétek tömegét és nem utolsósorban a társadalom meg­osztását. Ez az álláspont - itt most leegyszerűsítve - számos egyházi fórumon is elhangzott, természete­sen vitát kiváltva, indulatokat ka­varva, de konszenzust is szülve. Vállalható kényszerpálya ez, vé­lem, ezt akarták a törvény alkotói is megfogalmazni, de hiányzott az alázat, tökéletlenségünk belátása, ezért igyekeztek megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Ahogy az elmúlt évtizedekben tanulták a ha­talom gyakorlóitól. A morális konfliktust fokozza, hogy a szociális indikáció alapján végrehajtott terhességmegszakítás költségeit nem fizeti a társadalom­­biztosítás, azok a „válsághelyzet-KÖZLEMÉNY Az Országos Elnökség 1992. december 28-án felkérte Szépfa­lusi István lelkészt, hogy értékelje és mérje fel írott és audiovizuális sajtónk tevékenységét és készít­sen javaslatokat a következő évekre vonatkozó egyházi sajtó­tervünk kidolgozásához. A fel­mérés és értékelés a tervekkel együtt a médiabizottság és a Saj­tótanács elé kerül majd megbe­szélésre és döntéselőkészítésre. ben” lévő nőt terhelik. Hipokrízist hipokrízis követ. „Válsághelyzet", amit büntetni kell. Talán az ad némi reményt, hogy miután először engedélyezték tör­vényi szinten, minden korlátozás nélkül a művi terhességmegszakí­tást, ez a helyzet az eddiginél sok­kal inkább növeli majd a nők fele­lősségtudatát. Mert most már va­lóban csak rajtuk múlik... Család­nak, barátoknak türelmes, megér­tő szeretettel kell segíteniük őket a felelős döntésben. Felelősek vagyunk nemzetünk betegségének legsúlyosabb tüneté­ért, fogyatkozó népességünkért. Egyházunk megújulása azt is kell jelentse, hogy evangélikus csalá­dokban, fiatalok között valódi vé­delmet kap a magzati élet. 2. Hőmérő A Hit Gyülekezet Vezetősége Nyilatkozatot adott ki a „szekták” kérdéséről. Ne legyünk elfogultak, a Nyilatkozat tartalmaz egyetérté­sünket kiváltó megállapításokat is. Mégis több tekintetben megdöb­benést keltett. Egyrészt azzal, hogy néhány nappal a Nyilatkozat kiadása után a Hőmérő nevet viselő TV-műsor a szövegezők céljait szolgálta. Fó­rumot adott a Hit Gyülekezete ve­zető lelkészének, rafináltan körítve más egyházakból meghívott lelké­szekkel. De még inkább megdöb­bentő, hogy a Nyilatkozat a vezető kormánypártot támadva, az egy­ház és az állam közötti kérdéseket a napi politikai csatározások esz­közévé kívánja tenni, ami indoko­latlan, elfogadhatatlan és érthetet­len, mert olyan harchoz vezethet, aminek csak vesztesei vannak. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy pártpolitikai érdekből vezérelt mű­sort egyházi mezben próbáljanak meg eladni. Jó egy évvel ezelőtt született írásom vihart keltett (Po­litikai teológia, 1991. dec. 1., Év. Élet). Akkor kormánypárti képvi­selő akarta felfogását egyházi fra­zeológiával erősíteni, alátámaszta­ni. Szólni kell most is, amikor el­lenzéki oldalról jelentkezik ez a kí­sérlet. Ennyi mögöttes tartalommal szinte törvényszerű, hogy a műsor­ban előkerült két igazi gondról nem hangzott el megfelelő tájékoz­tatás. Sajnos számos fiatal hagyta, hagyja el családját szekták vonzá­sába kerülve, esetleg külföldre tá­vozva. A vallási rajongás tünetei olykor hasonlítanak a szenvedély­betegségek - alkohol-, drogfo­gyasztás - tüneteihez, de a vallási eufóriát nem üldözheti a törvény, ha nagykorú fiatal úgymond sza­bad akaratából csatlakozik egy szélsőséghez. Értékes, Istennek tet­sző, másokért élő elhivatottság és öncélú, akár önpusztító rajongás között nem mindig egyszerű a kü­lönbségtétel. Főleg a folyamat kez­detén, amikor még talán lehetséges lenne a súlyosabb károsodás meg­előzése. Bizony ez a kérdés megér­ne egy előítélctmentcs, tárgyilagos tájékoztatást. Akárcsak az állam és az egyhá­zak közötti gazdasági kapcsolatok problémája. Igazi gond, hogy a va­gyonuktól megfosztott egyházakat hogyan lehet úgy segíteni, hogy abban társadalmi konszenzus le­gyen. Amíg jobb megoldás nem születik, folytatódik a valójában senkinek sem tetsző, évenként megszavazásra kerülő támogatás rendszere. Ennek történelmi­erkölcsi alapja is kárpótlás jellegű, de miután támogatásként jelentke­zik, nem zárható ki, bármennyire irreleváns ez, hogy az 1990/4-es vallásügyi törvény nyomán szerve­ződő új közösségek, felekezetek is bejelentik igényüket rá. Nem ger­jeszteni, hanem megelőzni kell a feszültségeket - a tömegkommuni­káció eszközeivel is - a történelmi egyházak és az új közösségek kö­zött. Ami pedig a normatív támoga­tást illeti, amelyet minden iskola­­fenntartó, egészségügyi, szociális intézményt működtető szervezet megkap, ez nyilvánvalóan nem egyházi támogatás. Az azonban nagyon jó lenne, ha régi és új fele­kezetek elsősorban ebben rivalizál­nának, a szeretetszolgálatban, ily módon járulva hozzá, egyházhoz méltóan, társadalmi nyomorúsá­gok enyhüléséhez. Dr. FrenkI Róbert A protestáns teológiai intézmények KÖZÖS II. NYÁRI INTENZÍV POSZTGRADUÁLIS TEOLÓGIAI TANFOLYAMÁT 1993. július 5-16-ig rendezzük meg Isten segítségével az Evangélikus Teológiai Akadémia épületeiben (H-1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Elsősorban a teológia tudományos művelésére elkötelezett, teológiát végzett testvéreinket várjuk, de más komolyan érdeklődő jelentkezését is elfogadjuk. Az előadások és szemináriumok két héten át párhuzamosan fognak folyni s hat teológiai szakterületen (ószövetségi, újszövetségi, egyháztör­téneti, rendszeres, gyakorlati teológia, valamint vallásszociológia), az egyik héten külföldi, a másik héten belföldi előadókkal. Alkalmat kívá­nunk adni a bibliai és kívánságra a modern nyelvek gyakorlására is. Vidékieknek szállást, ellátást, budapestieknek ebédet biztosítunk. Kérjük, nyári tervei kialakításánál már most vegye figyelembe a tanfo­lyam időpontját. A részletes programot és tájékoztatást, amint lehet, közöljük. A rendező tanári karok nevében: Dr. Cserháti Sándor professzor (Evangélikus Teológiai Akadémia) ORSZÁGOS BIZOTTSÁGOK TAGJAI Az 1992. december 5-i Országos Közgyűlés az alábbiakat vá­lasztotta meg 6 évre a bizottságok tagjaivá. ALKOTMÁNY ÉS JOGÜGYI BIZOTTSÁG Elnök: Horvátliné Dr. Molnár Lívia Dr. Boleratzky Lóránd Budapest, Dr. Fabiny Tibor Budapest, Dr. Kovács Ilona Balassagyarmat, Bencze Imre Bakonycsernye, Dr. Valentinyi Károly Mezőberény, Jankovics Béla Kajárpéc, Csonka Géza Budapest, Dr. Molnár Gyula Székesfehérvár, Dr. Galli István Budapest, Pintér János Orosháza, Dr. Lipták András Gyula, Dr. Boros Péter Budapest, Dr. Luthár Jenő Buda­pest. DIAKÓNIAI BIZOTTSÁG Elnök: ifj. Kendeh György Kutyej Pál Békéscsaba, Gyóriné Dr. Drenyovszky Irén Budapest, Bácskai Magdolna Kerepestarcsa, Decmann Tibor Lajoskomá­­rom, Szabó Ferencné Gyenesdiás, Varsányi Ferenc Pécs, Magyar László Nyíregyháza, Szabóné Piri Zsuzsa Kiskőrös, Kertész Géza Budapest, Bálint Éva Budapest, Mihácsi Lajos Győr, Kis János Kecskemét. ÉPÍTÉSI ÉS EGYHÁZMÜVÉSZETI BIZOTTSÁG Elnök: Dr. Inotayné Lukáts Judit Benczúr László Budapest, Benedicty Gyula Békéscsaba, Gálik András Békéscsaba, Gryllus Vilmos Budapest, Dr. Harmatiné Polgár Rózsa Budapest, Helfrich Salamon Harta, Honos János Budapest, Jeszenszky Gyula Budapest, Kertész Gézáné Budapest, Koltai Ottó Eger, Dr. Kotsis Iván Budapest, Kraehling János Budaörs, Nagy Tamás Budapest, Pazár Béla Budapest, Pintér Győző Budapest, Potzncr Ferenc Budapest, Ráskay Péter Győr, Dr. Sassi Endréné Sztruhár Ildikó Tatabánya, Veperdi Zoltán Budapest, Vincze Csaba Szombathely. IFJÚSÁGI BIZOTTSÁG Elnök: Fabiny Tamás Bencze András Székesfehérvár, Koczor Tamás Gyón, Laborczi Zsuzsa Budapest, Némethy Márta Budapest, Szeverényi János Bu­dapest, Varga Göngyi Budapest, ifj. Zászkaliczky Pál Budapest, ifj. Cserháti Sándor Majos, Gáncs Péter Nagytarcsa, Lupták György Kiskőrös, Béres Tamás Debrecen, Koczor Zoltán Buda­pest, Szemerei János Tordas. KATECHETIKAI BIZOTTSÁG Elnök: Dr. Muntagné Bartucz Judit Tamásy Tamás Iharosberény, Bánszkyné Farkas Noémi Nyíregy­háza, Bárdossy Tiborné Irsa, Mravik Mihályné Békéscsaba, Hava­si Kálmán Budapest, Lacknemé Puskás Sára Győr, Ferenczy Er­zsébet Budapest, Győri Gábor Orosháza, Sárkányné Horváth Er­zsébet Miskolc, Csepregi Zsuzsanna Budapest, Zászkaliczky Dóra Budapest, Béres Tamás Debrecen, Dr. Szabó Lajos Budapest, Győr Sándor Ajka, Solymár Péterné Csömör, Trajtler Gáborné Budapest, Lupták György Kiskőrös. MISSZIÓI BIZOTTSÁG Elnök: Sztojanovics András Balicza Iván Budapest, Kis János Kecskemét, Czirbusz Endre Budapest, Vajda István Zalaistvánd, Sztruhár András Oroszlány, Koháry Ferenc Lébény, Isó Zoltán Veszprém, Dr. Győri József Budapest, Dr. Koczor Miklós Budapest, Keveházi László Pilis, Klucsik János Bér, Verasztó János Budapest, Tamásy Tamásné Iharosberény, Pintér Károly Budapest, Koczor Tamás Gyón, Kertész Géza Budapest. OKTATÁSI ÉS NEVELÉSI INTÉZMÉNYEK BIZOTTSÁGA Elnök: Dr. FrenkI Róbert Dr. Bánszky István Nyíregyháza, Dr. Lampérth Gyula Sopron, Schulek Mátyás Budapest, Dr. Gyapay Gábor Budapest, Sántha Lászlóné Bonyhád, Győri Gábor Orosháza, Aradi Andrásné Bé­késcsaba, Jancsó Kálmánné Győr, Szirmai Zoltán Budapest, Szi­­mon János Sopron, Bozorády Zoltán Nyíregyháza, Zászkaliczky Péter Budapest, Kraehling Dániel Bonyhád, Ribár János Békés­csaba, Csorba István Budapest, Dr. Szabó Lajos Budapest, Szeme­rei Zoltán Budapest, Dr. Sólyom Jenő Budapest, Káposzta Lajos Soltvadkert, Dr. Stand László Nagykanizsa, Dr. Vajda Ferenc Budapest, id. Mágassy Sándorné Sikátor, Pál Tamásné Orosháza. ÖKUMENIKUS ÉS KÜLÜGYI KAPCSOLATOK BIZOTTSÁGA Elnök: Dr. Reuss András Dr. Hafenscher Károly Budapest, Pángyánszky Ágnes Budapest, Dr. Szabóné Mátrai Mariann Budapest, Fabiny Tamás Budapest, ifj. Cserháti Sándor Majos, Brebovszky Éva Budapest, Káposzta Lajos Soltvadkert, Szirmai Zoltán Budapest, Brebovszkyné Pin­tér Márta Paks, Baranyai Tamás Domony, Sárkány Tibor Mis­kolc, Csepregi András Budapest, Lackner Pál Győr. SAJTÓTANÁCS Hivatalból tagok: Sajtóosztály vezetője. Országos elnökség. Teológiai Akadémia küldött tanára. Sajtóosztályi lapok felelős szerkesztője. Választott tagok: Dr. Sólyom Jenő Budapest, Nagy László Budapest, Dr. Szabóné Mátrai Mariann Budapest, ifj. Fasang Árpád Budapest, ifj. Fa­biny Tibor Budapest, Andorka Rudolf Budapest. Póttagok: Varsányi Ferenc Pécs, Gáncs Péter Nagytarcsa, Győri János Sá­muel Budapest, Lengyel Anna Budapest. TÁJÉKOZTATÁSI (MÉDIA) BIZOTTSÁG Elnök: Nagy László Győri János Sámuel Budapest, Gáncs Péter Nagytarcsa, Varsányi Ferenc Pécs, Dr. Szabóné Mátrai Mariann Budapest, Újházy László Budapest, Lengyel Anna Budapest, Újlaki Ágnes Buda­pest, Kristóf Attila Budapest, Novotny Zoltán Budapest, Dr. Mu­rányi László Budapest, Balicza Iván Budapest. ZENEÜGYI BIZOTTSÁG Elnök: Trajtler Gábor Bálint József Nagytarcsa, Bencze Gábor Budapest, Csorba István Budapest, Ecsedi Zsuzsa Szombathely, Ferenczi Ilona Budapest, Finta Gergely Budapest, Gáncs Aladár Budapest, ifj. Hafenschcr Károly Szekszárd, Johann Gyula Budapest, Kamp Salamon Buda­pest, Kinczler Zsuzsa Budapest, Mekis Ádám Ácsa, Peskó György Budapest, Sulyok Imre Budapest, Tóth-Szőllős Mihály Budapest, Zászkaliczky Tamás Szentendre, Rczessy Miklós Vccsés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom