Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-10-31 / 44. szám

Evangélikus Élet 1993. október 31. E0 jftS GYERMEKEKNEK F I A T A L 0 K N A K Miért van az, hogy az egyik ember olyan, mint a bárány, a másik pedig olyan, mint a farkas? Ráadásul van olyan farkas, amelyik báránybőrbe bújt. Találkoztam olyannal is, aki elsőre farkasnak látszott, később viszont kiderült, hogy bárány. Magamról is gondolkoztam. Mi vagyok én? Bárány vagy farkas? Néha ilyen, néha olyan? Azt nem tudom, hogy én mi vagyok, de azt tudom, hogy Te ki vagy, Uram. Te bárány vagy: az Isten Báránya. KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA Só és fény Jézus tanít. So­kan hallgatják. Ti vagytok a föld sója mondja Jézus. Mire való a sótlan só? , \ Ti vagytok a vi­lág világossága - folytatja. A lám­pást sem az ágy alá, hanem a lám­patartóba helye­zik. hogy világít­son. A hegyen épült. város sem rejthető el.- Jézus jót tett vele- Lukács evangéliumában szerepel. NEM:- Nem a fügefa alatt ült János evangéliumában. Ezeket az információkat csak két hét múlva látjá­tok. Azt javaslom, hogy folyamatosan kérdezzetek, hetente egyet. Próbáljatok meg nem egymásra épülő kérdéseket feltenni. A pontok megjelenése is a lassú átfutás miatt késik. Jó azért az, ha ráírjátok, hogy hányadik kérdést teszitek fel, hogy a félreértéseket elkerüljük. Mivel a kérdések jönnek, de sokszor azonosak a már feltett - de meg nem jelent - kérdésekkel, ezért a pontok így alakultak: 4 pontos: Fancsali Ifjúsági Kör 4 pontos: Illés Adél - Egyházasdengeleg 3 pontos: Hamvas Barackok - Szeged 1 pontos: Bánki Renáta - Várpalota A kérdéseket mindig a lap dátuma utáni keddig kell feladni. FELHÍVÁS Szőlőszem klub-mozgalom A dabas-gyóni Szőlőszem klub tagjai azzal a felhí­vással fordulnak az ország gyülekezeteihez, hogy ala­kítsunk Szőlőszem klub-hálózatot. A klub alakítása rendkívül egyszerű. Csak ennyit kell mondani: Rajta, alakítsunk Szőlőszem klubot! Ha valahol már van ilyen klub, kérlek, írjatok róla! Ha sok Szőlőszem klub alakulna az országban, akkor meg lehetne ren­dezni az országos szőlőszem találkozót. Ezeket a szava­kat mindenki meg­értheti, aki figyel Jézusra. Az ízeket érezzu/c és a fényt látjukr JÁTÉK Barkochba A kérdéseitek után az emberünkről a következőt lehet tudni: IGEN:- ember- férfi- újszövetségi alak- Jézus beszélt vele- valamelyik evangéliumban szerepel- Jézus halála előtt beszélt vele Az igazolvány A Szőlőszem klub tagjainak arcképes igazolványa van ná­lunk. A közeli gye­rekorvosi rendelőből kértünk olyan mü‘ anyag tasakokat, amikben a betegbiz­tosítási lapok is van­nak. Ez éppen megfe­lelt nekünk. Egy nyomdában nyomattuk ki az igazolványo­kat. Az igazolvány két lapból áll. Az első lapján egy fotó látszik a tagról. Arra törekedtünk, hogy ne szabályos igazol­ványkép legyen. Kinga pl. az ujját szopja rajta, Józsi arcán pedig csibészes mosoly van. Az igazolványt aláírja a tag és a klub vezetője is. Rajta van gyülekezetünk pecsétje még. Ennek a lapnak a betűi zöldek. Az igazolvány másik lapja betétlap. Egy szép nagy sárga szőlőfürt látszik rajta. Ha valaki részt vesz a találkozónkon, vagy valami különleges próbát áll ki, akkor egy-egy szőlőszem beszíneződik. A betelt betétlapért ajándékot lehet kapni. KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde, llg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Reformáció - evangélikus öntudatunk számára kiemelkedő ünnep. Az alábbi cikkek nem ünnepi beszédként íródtak. Ha belőlük mégis Isten ingyen kegyelmének jó hírét vagy az abból fakadó keresztyén szabadságot olvassátok ki - hála legyen Istennek. Az eutanáza témáját a következő számban folytatjuk. Eredeti elgondolásom szerint a 62. cikket emeltem volna kis („Az egyház igazi kincse az Isten dicső­ségének és kegyelmének szent evangéliuma”), mert ez a 95 tétel legfontosabbika, a közepe, hogy nincsen másunk, csak az a jó hír, hogy Isten szeret, ahogyan ezt Jé­zus Krisztusban meg is mutatta. Aztán mégis továbblapoztam, mert a 62. tételt lényegileg már az előzőekben leírtam, s - az ottani fogalmazás szerint - most jön az új mondat: 94. Intsük a keresztyéneket, hogy fejüket, a Krisztust, keresz­ten, halálon és poklon át követni igyekezzenek. 95. És így inkább sok szorongat­­tatás közt jussanak a mennyor­szágba, mintsemhogy magukat a békével áltatva elbízzák. (Masznyik Endre fordítása) „Kereszten, halálon és poklon át” - igen, ez Krisztus útja az Atya országa felé. Ezen kell járnunk. De mit jelent ez valójában? Nézzük mega magyarázatot! Érdekes, mig néhány tételt oldalakon át magya­ráz és bizonyít Luther, ezekről csak azt írja: „A keresztről és bün­tetésekről fentebb eleget beszél­tünk.” Ámde van egy szembeötlő különbség a 95 tétel (1517) és a 95 tétel magyarázata (1518) közt. Luther ez utóbbiban a kereszt he­lyett büntetéseket ír. S ez felér egy magyarázattal, hiszen ki az, aki büntetéseket kiszab, ha nem az egyházszervezet vagy a pápa bün­tetése, amelyet a tőle eltérőkre ró ki? S a pokol nem azt jelzi-é, hogy az igazi Krisztus-követőket min­denkor pokollal fenyegették? Amiképpen Krisztust is büntették s a holtak birodalmába küldeni kí­vánták népének vezetői... Intsük Mt, a ,ta^y^?,ket, hogy bar legyenek tisztelettel a,,, mind^i^ko^i ^^loj^mal^sz^ben (a 95 tétel olvastán mindig csödál-Luther 95 tétele Az utolsó két cikk kozom, min háborodott fel az ak­kori egyház-vezetőség, hiszen olyan udvarias hangú, s logikus irat ez), azért a Krisztus-követés­ből egy jottányit se engedjenek, az igazságtól el ne távolodjanak. Ez az intés ma talán még fontosabb, mint akkor, mert sokkal nehezebb az igazsághoz és a szeretethez ra­gaszkodni úgy, ha nem figyelmez­tet senki, hogy vannak határok, bár igyekeznek elmosni azokat, hogy van különbség a keresztyén és az általánosan megszokott élet­vitel között. Mert gyakorta hallani ilyet: „hát ilyen kis értékű árut senki sem vámoltat el”; „hiszen az evangélikusok összeadják az elvál­takat is, tehát szabad elválni”; „a keresztyének megáldják a katonai zászlókat, hát senki ne hivatkoz­zék hitére, ha civil szogálatot vál-Boldogok az Irgalmasok ? Kinek van ma szüksé­ge az irgalmasságra? Sokaknak. Öregek maradnak magukra. Segít­ségre szorulnak a gondozásban és ma­gányuk feloldásában. De épp így igénylik a szeretetteljes figyelmet, szükség esetén a tanácsot a gyerme­kek és fiatalok is. Gyülekezetekben elkelne a segítő szolgálattevő a lelkész mellé, szeretetotthonainkban várják a munkájukat komolyan vevő dolgozó­kat. Ilyen és hasonló szolgálatokra gondolunk, amikor az irgalmasság szolgálatára hívjuk a fiatalokat. A felkészülésben pedig örömmel segít a Fébé Egyesület. Az egyesület Otthona Budapesten van. Itt kapnak szállást és ellátást, itt találhatnak közösségre a szolgálatra készülők. Hisz jó olyanokkal együtt suk, akiket hasonló célok vezetnek. képzést allami iskolában, nappali lal”; „hiszen más is szokott pornó­­kazettát nézni”; „az ilyen stílusú zenére inkább odafigyelnek ma, nem érdkes, hogy a szövege sem­mitmondó vagy éppen a kereszt hiányzik belőle”; „Krisztus is meg­­dicsőült, miért ne lebegnénk mi is?” és a többi, és a többi. Intsük hát a kersztyéneket, hogy a Krisztus-követést tartsák minde­­nekelőttvalónak. Intsük hát magunkat, hogy a pont után van egy új mondat, az előzőek - Isten ingyen szeretetének - a Lélekből fakadó következmé­nye, amely mégsem megy magától, hanem csak úgy, ha megfeszíttetik számunkra a világ (Gál 6,14), te­hát vágyaink, testünk, gondola­taink, fegyelmezése, az igéhez való igazodás révén. Bencze András irgalmasok... vagy esti tagozaton kaphatnak a nö­vendékek. Szakmai gyakorlatot bu­dapesti szeretetotthonokban és gyüle­kezetekben szerezhetnek. A szolgálat alapja Krisztus irgalmas szeretele. Ezért van helye az oktatásban a bib­liaismeretnek és a keresztyén tanítás alapjainak. Megmozdult a szívedben valami? Mocorog benned a gondolat, talán ne­ked is a segítségre szorulók mellett van a helyed? Érdeklődj a Fébé Egye­sületnél! 1994. februártól júniusig egy előkészítő tanfolyamot tervezünk, mely szerelelollhonigyakorlatot, bib­liaismeret-, egyházzene-, német nyelv tanulását és a közösségi élet gyakor­lását foglalja magában. Várjuk jelent­kezésedet. Csepregi Zsuzsanna lelkész in Fébé Evangélikus Diakonissza egyesület Otthona t 1122 Budapest, Maros u. 25. II. em. 1. Tel.: (06 1) 156-5216 Fiatalok mindenkiért A fenti névvel alapítványt indított a K1E NSZ (Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetsége). Az egyesület a Református és az Evangélikus egyházak ifjúsági missziói munkaága. 1500 tagja van. Közel 4000 fiatal felé van valami­lyen formában szolgálata. Az egyesület célja Isten országá­nak terjesztése a fiatalok között. Főbb tevékenysége vezető­képzés, konferenciák, táborok, evangélizáció, csoportszerve­zés és -gondozás, újság- és könyvkiadás, külföldi kapcsola­tok, határokon túli magyar ifjúsági munka segítése. Kérjük testvéreinket, hogy az alapítványon keresztül is segítsék a KIÉ szolgálatát. Az adományok és adóalapból leírhatók. Számlaszám: Budapest XI. kér. OTP Irinyi u. 30. MNB 218 - 98 426 Cs. szia. 529 - 80 348 - 9 PÁLYÁZAT A Keresztyén Ifjúsági Egyesület pályázatot hirdet. Ennek keretében 30 éves kor alatti, iroda­lomban amatőr fiatalok verseit, rövid novelláit várjuk, amelyeket egy válogatott kötetben sze­retnénk kiadni. A három legjobbnak ítélt pályamunkát szeré­nyen díjazzuk. A pályázatokat a következő címre várjuk: Szabó Ágnes, KIÉ Nemzeti Iroda, 1114 Budapest, Eszék u. 10. Beküldési határidő: 1993. dec. 31. A magyar reformáció kulturális öröksége z evangéliumnak a lutheri reformáció során újra felfe­dezett kincse egyben olyan kulturális örökségünk is, amely a Kárpát-medence egészét, s benne egész magyar nemzetünk szellemiségét meggazdagította. Keressük meg most a választ arra a kérdésre, hogy mi­ként bántak őseink azzal a kettős örökséggel, amely Luther prófétai hevületéből és Melanchthon „sapiens el eloquens" - azaz tudós és ékesen szóló pietásából táplálkozott. Sajátos vonása a hazánk területén élt evangélikusság­­nak, hogy sokszínű nemzetiségeket alkotott. Magyarok, németek, szlovákok és vendek századokon át békésen éltek egymás mellett, s különböző liturgiájuk ellenére gyüleke­zeteik szép egységet alkottak a Kárpátok bérceitől le egé­szen a Dráva és a Száva partjaiig. Mi jellemezte elődeinket a reformáció századában? 1. Meggyőződésükért vállalták a kereszthordozást is. Gondolunk-e néha arra - vagy tudjuk-e egyáltalán - hogy a lutheri tanok első hazai német hirdetői, Cordatus Konrád és Grynaeus Simon, majd a magyar reformátorok: Dévai Mátyás és Huszár Gál, a fiatal Bornemisza Péter és sokan mások börtönök zárkáiban szenvedtek evangéliumi hitü­kért? Tudjuk-e hogy egy Cruss nevű könyvárust Luther írásainak terjesztéséért meg is égettek? Gondolunk-e a török hódoltság területén a magyarságot vigasztaló refor­mátorokra, akik Sztárai Mihály feljegyzése szerint csak­nem mind testileg is szenvedtek a hatalmaskodó megszál­lóktól? Méltó, hogy a reformáció ünnepén tisztelettel - és talán szégyenkezéssel - emlékezzünk meg róluk. 2. Reformátoraink lelkészi szolgálatukat összekap­csolták egyfajta kulturális értékteremtéssel. Gondoljuk csak végig: véletlen-e, hogy Dévai magyar nyelvtanköny­vet, Sylvester János magyar-latin szótárt, Sztárai iskola­drámákat, Heltai szépprózai műveket adott ki? A művelt­ség szintjének felemelése lebegett szemük előtt, ezért is vásárolt Huszár Gál Bécsben vándornyomdát, ezért fordí­totta és ültette át magyar viszonyok közé Szophoklész Elektráját, a színházainkban máig nagy sikerrel játszott Magyar Elektrát. 3. Tollforgató őseink a társadalmi kritika bátor képvi­selői is voltak. Szkhárosi Horvát András a fösvénységről irt 1545-ös énekében a vétkek gyökerét a kíméletlen, erő­szakos vagyonszerzésben fogalmazza meg. „...Az szegény népnek erejét elveszed, és munkájokkal az férgeket töl­ted... Büdös boroddal az népet bosszantod, elvesző mar­háddal őket sanyargatod, férges szalonnádat mind reájok osztod..." Ozorai Imre keményen bírálja a papok kapzsi­ságát és szemükre veti, hogy eltarlatják magukat a nép fiaitól és azért szolgáltathatják csak ők ki a szentségeket, hogy „lennének valami oly dolgok, hogy a paraszttul kü­lönböznének..." Farkas András pedig „A zsidó és magyar nemzetről" írt, „kisded krónikácskájában" (1538) a bajba jutott ország nyomorúságának gyökerét abban látja, hogy „amint üldözték Izraelben a prófétákat, úgy nem szívlelik hazánkban a prédikátorokat". Keményen bírálja a nagy­urak erkölcstelenségét és pártoskodását, mert szerinte ezért van rajtunk Isten jogos haragja. Összefoglalóan azt mondhatjuk a 16. századi evangéli­kus őseinkről, hogy lángoló tűz égett bennük az evangélium ügyéért és egyben a nemzet jövendő sorsáért. * A kezdődő katolikus restauráció korában azonban fel­törtek a lappangó bűnök. Mintha önelégültté váll volna a csaknem 80 százalékos protestantizmus a 17. század elején. Lassan ellanyhulni látszott a prédikátorok buzgósá­­ga és addig átütő igehirdetéseik ereje. Úgy tűnik, mintha elérték volna céljukat az evangélikus Thurzó György, Thurzó Szaniszló és Illésházy István nádorrá választásával és olyan más, gazdag patrónusok támogatásával, mint a Nádasdyak Sárváron, vagy a Batthyányiak Németújváron. A színvonal csökkenésével a pártoskodás is felütötte a fejét. Szomorú bizonyítéka ennek az 1591-es ún. „csepregi kollokvium", amelynek során éles ellentétek jöttek napvi­lágra a lutheri és a szakramentáriusnak nevezeti helvét - azaz református - irányzat képviselői között. Az addig közös protestáns püspök (Beythe István) drámai távozása után évtizedekre ellenfelekké váltak a reformáció örökösei. Néhány évtized múlva politikai alku tárgya lett a vallás a főurak körében. Az addig buzgó, az Ágostai vagy a Helvét Hitvallást védő patrónusok a 17. század negyvenes éveiben Pázmány Péter és a jezsuiták ösztönzésére és ígérgetéseire katolizáltak. A próbatételek sorozata követ­kezett ezután: részvétel egy nagy Habsburg-ellenes össze­esküvésben, kemény retorzió, és a renitens prédikátorok­nak és tanítóknak nápolyi gályarabság. A Gyászévtized szomorú, hiteles irodalma mégis olyan kulturális érték lett, amelyre a későbbiekben német, angol és holland írók is felfigyeltek - és olyan erkölcsi tőke, amely a vasravert vagy gályákon szenvedő rabok utódainak és gyülekezetei­nek az életében utóbb gazdagon kamatozott. * Őseink lelki életének és szellemi tápláléka biztosításéi­nak áldott eszközei voltak a magyar pictisták. Sokak téves nézetével szemben - nyomaték kedvéért: így látták elő­deim Payr SémdortólSólyom Jenőig!-amagyarpietizmus képviselői nem voltak befelé forduló kegyesek, sőt inkább tudatosan párosítani tudták az egészséges kegyességet az irodalmi alkotások örömével, az újjászületés átélését a lutheri megigazuláslannal, a ma divatos bázisközösségeket - az ecclesiolákat - az anyaszentegyházhoz való ragaszko­dással, az imádkozó életet a Krisztust még nem ismerők iránti széles körű missziói felelősséggel. Kemenesalja, Tol­na vidéke, Győr és Pozsony olyan lelki-szellemi központok voltak a 18. század első évtizedeiben, amelyekben messzi híre volt a testvéri összetartozás szeretet-közösségének és a szer élelmünk a intézményes vagy egyéni kialakí­tásának. * Új korszakot nyitott kulturális örökségünk szélesebb körben való kamatoztatására a felvilágosodás kora. Má­ria Terézia, majd a jozefinizmus idején az egyházi élet és irodalom célja az „erudíció”, az evangélikusok műveltségé­nek a fokozása volt. Eszközei pedig első renden az iskolák: Sopron, Pozsony, Besztercebánya, Eperjes, többnyire ki­művelt emberfőkkel, kiváló rektorokkal és tanárokkal az élen. A reformkorban az egyház- és hazaszeretet öröksé­gét ápolták őseink, - minden nemzetiség a maga módján. Addig közös volt a Pátria - a „dicső Pannónia" szere te te, ám a nemzeti ébredés szlovák testvéreinknél előtérbe hozta a függetlenülés, sőt olykor a szenvedélyes szembenállás érzetét. Am a politikai ellentétek ellenére el kell ismer­nünk, hogy ők is hűek akartak maradni a lutheri teológia műveléséhez, aminek egyre több bibliakiadás, káté és építő irat kiadása az ékes bizonyítéka. Magyar őseink pedig a kultúrprotestantizmus és a liberalizmus gyakori raciona­lizmusának legyőzése után megújult erővel harcoltak a nemzet szabadságáért és az egyház autonómiájáért. Szá­mos püspökünk viselt börtönt ezért a szent eszményért - és számos tanár kellett, hogy elhagyja katedráját bátor helytállásáért. Trianon igazságtalan békediktátuma folytán hazánk­ban az evangélikusság szenvedte el a legnagyobb vesztesé­get. Száz éve még egy millió háromszázezer volt a Kárpát­medence Ágostai Hitvallást követő híveinek a száma! Szá­zadunk többszörös tragédiája ellenére hihetjük, hogy újra talpraállnak a reformáció örökösei és újra feltámad a Magyar Sión. Dr. Fabiny Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom