Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-02-14 / 7. szám

Evangélikus Élei 1993. február 14. M RÓL NAPRA Ma ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. Zsid 3,15 VASÁRNAP Elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között. lMóz 3,8 (Ef 5,10-11, Lk 8,4-8(9 15), Zsid 4, 12-13 Zsolt 19) Urunk, Istenünk! Sok mindennel vádol lelkiismeretünk. Gyakran szeretnénk elrejtőzni színed elől, pedig tud­juk, nincs hely, ahová kezed el ne érne. Légy irgal­mas hozzánk, bocsáss meg nékünk! Az Úr Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen! HÉTFŐ Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. Zsolt 57,2 (Róm 8,35-37, Mt 13,10-17, Lk 9,51 56) Az 57. Zsoltár „Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elöl a barlangba menekült”. Az Úr választottja a szoron­gatott helyzetben sem feledkezik meg Teremtőjéről. A magányos bújdosásban bátran kiált szabadulá­sért, buzdítva bennünket is. KEDD Krisztus bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igaz­ságnak éljünk az ő sebei által gyógyultatok meg. lPt 2,24 (Ézs 46,12-13, Mk 11,15-19, Lk 9,57-$2) Luther munkatársa, Melanchthon Fülöp születésére emlékezünk a mai napon. Ő írta az Ágostai Hitval­lás Apológiájában: „Áz emberi természet szolgaság­ra jutott, az ördög tartja rabságban, aki istentelen gondolatokkal és tévelygésekkel megzavarja és min­denféle bűnre ösztönzi. Es amiképpen az ördög csak Krisztus segítségével győzhető le, éppen úgy nem válthatjuk meg magunkat ebből a szolgaságból saját erőnkkel”. SZERDA Jézus meglátott egy Lévi nevű vámszedöt, aki a vámnál ült. így szólt hozzá:” Kövess engem!” Lk 5,27 (lSám 3,4, Mk 6, 1-6, Lk 10,1-16) Jézus szava megtérésre hív. Mindmáig Igéjével szólit meg bennünket: a Szentíráson, egy igehirdetésen vagy éppen egy tanítványon keresztül. Megszólít és dön­tés elé állít! Elhangzott-e már ajkamról a kis Sámu­eléhez hasonló válasz: Itt vagyok, Uram! Cseleked­jél velem akaratod szerint! CSÜTÖRTÖK Ügyeljünk arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől. Zsid 12,15 (2Krón 32,24-24, Mk 4,26-29, Lk 10,17-20) 1546-ban, ezen a napon hunyt el Luther Márton. Hadd idézzünk tőle egy igénkhez kapcsolódó imádságot! „Istenünk, a Krisztusért, a mi Megváltónkért és az ő Szent Leiké­ért, adj nékünk olyan lelki szemeket, hogy minden bajt, szerencsétlenséget másként lássunk, mint a vi­lág látja, és vigaszt nyerjünk, végül pedig üdvözül­­jünk.” PÉNTEK Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását. Zsolt 50,23 (Lk 17,17-18, 2Kor 1 l,18.23b-30; 12,1-10, Lk 10,21-24) Jézus magát áldozta fel az emberiségért a Golgotán. így szerzett üdvösséget az egész világnak. Tanítványait pedig elküldte, hogy a Szent Lélek által kapott erővel és szeretettel szolgáljanak az emberek között, dicsőítve a Mennyei Atyát. SZOMBAT Az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. lPt 3,12 (Mik 2,1, Zsid 6,4-8, Lk 10,25-37) „Teremts bennem, ó, Isten, tiszta szí­vet, és az erős lelket újítsd meg bennem! 0, el ne vess orcád elől, Szent Lelkedet ne vedd el éntőlem!,, (Evangélikus Énekeskönyv 98. old.) Blázv Árpád 7 ISTEN MEGTÉRÉSRE HÍV A megtérésnek, a radikális bel­ső életújulásnak alapja Isten irgal­ma, amit nem lehet kiérdemelni, nem lehet megszolgálni, csak kap­ni lehet, mégpedig ingyen, aján­dékba. Istennek erre a minden emberi teljesítményt megelőző ir­galmára épül a keresztyén ember új élete. Ezt mutatja a 10. parancsolat bevezető mondata is: „Én vagyok az ÚR. a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomból, a szolgaság házából.” Isten követelő 10 igéjét megelőzi tehát Isten szabadító cse­lekedete. - Jézus igehirdetésének első feljegyzett mondatában is ez a sorrend: Térjetek meg, mert elkö­zelített Isten országa. Nem a meg­térés hozza tehát közel Isten orszá­gát, hanem éppen fordítva: Isten országának, irgalmának közelsége hív megtérésre. Keresztyén hitünknek egyedül­álló jellegzetessége ez a sorrend: Isten irgalma megelőzi követelő szavát. Minden más vallási vagy erkölcsi rendszerben fordítva van: először kell a követeléseket teljesí­teni s csak annak feltételével része­sülhet az ember a kilátásba helye­zett jutalomban. Isten irgalmas hozzánk! Ezért térjünJc meg, szánjuk oda magun­kat, egész valónkat istennek. Jézus is 'odaszánta magát értünk a ke­reszten. Istennek nem valamit kell adni abból, ami miénk: valamit időnkből, valamit erőnkből, vala­mit anyagi javainkból. A farizeu­sok gondolkodtak így: adták a ti­zedet, vagy annál is valamivel töb­bet. Jézus keresztülhúzta teljesít­mény-központú vallásosságukat. Istennek nem valamit, nem többet, hanem önmagunkat kell oda adni. A nagy parancsolat így mondja: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” Csak az Isten irán­ti szeretetben valósulhat meg a tel­jes odaszánás. Csak a szeretet ké­pes arra, hogy ne valamit adjon, hanem önmagát. Az Isten iránti szeretet nein különleges csúcs­teljesítmény, hanem keresztyén életünk alap-magatartása. Érre kérdez rá Jézus a Genezáret tó partján: Simon, Jónának fia, mondd, szeretsz-e engem? Ezt feje­zi ki Szent Ágoston mondása is: Szeresd az Istent és tégy amit akarsz! Madocsai Miklós JMAVEZÉRFONAL Kiáltani az Úrhoz Zsolt 88,1-12 Uram! A Nap ma ismét fölkelt. Az emberek ma is járnak az utcán. A madárkák ma is fázósan gub­basztanak a villanydrótokon. Ez a nap nem különbözik a többitől. Olyan, mint a tegnapi volt, mint a holnapi lesz. De én ma beszélhetek Veled! De én ma beszélgetek Ve­led! Szeretném, ha ez a nap nem különbözne a többitől. Szeretném, ha a tegnapjaim, a máim és a hol­napjaim egybeolvadnának, mert nem különleges az. ha beszélgetek Veled. Olvastam a 88. Zsoltárt. A címét is. És akkor azt gondoltam, mi kö­zöm nekem ezekhez a sorokhoz. Ez egyáltalán nem nekem szól. Nem vagyok halálos beteg (leg­alábbis nem tudok róla). Lehet, hogy kicsit megfáztam, fáj a tor­kom. de hol van ez a halálos beteg­ségtől. Mi közöm nekem egy halá­los beteg imádságához? Aztán megdöbbentem. Saját magamon. Hiszen közben rájöt­tem. hogy mennyivel közelebb van Hozzád az, aki így tud imádkozni. Aki így tud napról napra beszél­getni veled. És mennyire távol vagyok tőled én, aki magamat egészségesnek tartom. Aki napo­kig, hetekig, hónapokig, sőt ki tudja meddig nem is vagyok haj­landó figyelni Rád. Nem beszé­lek Veled, mert éppen nincs na­­gyon-nagy bajom. Nem beszélek Veled, mert nincs határozott kö­vetelésem Veled szemben. Nem beszélek Veled, mert néha a gondjaimat sem veszem észre. Észre sem veszem, hogy kiabá­lok a másikkal. Észre sem ve­szem, hogy nem figyelek a má­sikra. Már észre sem veszem, hogy bántottam, aki szeret. Már észre se veszem, hogy nem keres­lek Téged. Már nem hiányzik a Veled való beszélgetés. De miért? Ennyire nincs időm? Ennyire elmegyek melletted?! Igen. Mert ennyire nincs időm, mert ennyire leköt a munkám, a tanulnivalóm, a barátaim. Mert gyógyíthatatlan betegséget hordo­zok magamban. Mégpedig a Té­ged való hanyagolás betegségét. Mert csak akkor vagyok hajlandó igénybe venni Téged, ha már nagy a gond. Akkor előrángatlak és mindössze annyit mondok, segíts. Szólok Hozzád, ha már nagy vész Guatemalában 3 millió gyermek él, a fele ezeknek szülők nélkül nő fel! Nem könnyű a családban élő gyer­mekeknek sem. Mindennapos kép a piacon áruló, vagy terhet cipelő gyerek. Hamar részt kell vállalni a család ter­heinek hordozásában. Hallottunk már a kislányokról, akikre a háztartást és a kistestvérek gondozását bízzák. 200 000-re tehető azoknak a gyerme­keknek a száma, akik az utcán nőnek fel, mert teljesen árvák és senki sem gondoskodik róluk. Az ő helyzetük kü­lönösen is nehéz. A nyolcvanas évek elején a katonai terror tisztogató munkája során ezrek tűntek cl, családok hullottak szét, fal­vak semmisültek meg. Az árván ma­radt gyermekek a fővárosban kerestek menedéket. Ezek az utca-gyerekek a szabadban alszanak, egy parkoló autó alatt, vagy egy kapualjba húzódva, ahonnan a tulajdonos rendszerint elza­varja őket. A szemétgyűjtőkben kutat­nak ennivaló után. Koldulás, lopás, prostitúció látszik az egyedüli megol­dásnak a számukra. Ebben a kilátástalan helyzetben so­kan menekülnek a kábítószerekhez. van. Amikor végtelenül egyedül maradtam, amikor nem látok más megoldást. Jól van ez így?! Mennyivel közelebb van Hoz­zád az a beteg, akinek az imádsá­gát olvastam. Tud kiáltani Hoz­zád. És ami még nagyon fontos, tud kérdezni Tőled. Kiáltanom kellene és kérdeznem kellene és hallanom kellene. Beszél­getnem kellene Veled, Uram. Nem néha-néha. Sokat. Mindig. Hogy ne legyen ünnep, ha beszélgetek Veled. Hogy a tegnapjaim, a máim és a­­holnapjaim egyformák lehessenek. És ne csak azért, mert a Nap minden­nap fölkel és az emberek mindennap járnak az utcán és a madárkák min­dennap fázósan gubbasztanak a vil­lanydrótokon, hanem mert minden­nap beszélgetek Veled. Ámen. A fölhevített ragasztó gőze néhány percre segíti ezeket a gyerekeket, hogy szörnyű sorsukat feledjék. „Jó az éhség ellen és egy kicsit fel is melegít" - mondják. A guatemalai „biztonsági szerveze­tek” rendszeres tisztogató munkát vé­geztek és végeznek a kóborló gyerekek között, mint mondják: rontják a város képét. Összefogdossák, bezárják, agyonverik őket. A gyermekek megmentésére ökume­nikus segélyszervezetek 1993-ra a kö­vetkező négylépcsős programot szer­vezték meg: 1. Szociális segítők igyekeznek a gye­rekeket az utcáról a válságcentrumba vinni, orvosilag ellátni. 2. A menedékház éjjel-nappal nyitva van a gyerekek előtt: zuhanyozhatnak, hálóhelyet kapnak, étellel látják el őket. _ 3. Átmeneti otthonok, ahol a gyere­kek négy hónapig maradhatnak. Újra tanulják a közösségi életet. 4. Gycrmekfalvak: 14 gyerek 4 neve­lővel élhet. Tanulási lehetőségük is van. Közli: Keveháziné Czégényi Klára . Jí.„ ír KÉSZÜLJÜNK A NŐK-VILÁGIMANAPJÁRA A gyermekek Guatemalában A VASÁRNAP IGÉJE RAGASZKODJUNK HITVALLÁSUNKHOZ Zsid 4,12-13 Senki nem tartja számon, hogy hányat lépett eddig. Azt sem tudná megmondani senki, hány fogadal­mat kellett elmondania eddig, mégpedig „kora ifjúságától” kezd­ve. Mi nem tartjuk számon, nem tudjuk, de Isten ismeri azokat a bűneinket, amelyeket mások is­mernek és szenvednek miattuk, is­meri azokat, amelyeket csak én tu­dok, de előtte nyilvánvaló az is, amelyeket már elfelejtettem. Isten szava leleplez mindent. Ezért az ember krízis helyzetét vil­lantja fel. Ebben tájékozódni ne­héz, sőt az ellentmondások halma­za megtéveszti az embert. A két­ségbeeső kérdése - hogy van innen kiút? Bármilyen furcsának is tűnik, de Isten szaván keresztül. Azt kell be­mutatnunk, hogy mi Isten Igéje? Tele van élettel. Ahogy nem mú­landó Isten élete, így az sem, amit ad általa, időtálló, igazság és kime­ríthetetlen. Ami zavaró Isten Igéjében, hogy olyan, mint a röntgen sugár, beha­tol és áthatol az emberen. Teremtő szó, ereje van. Van, akit zavar az olyan festmény, amelyről a föalak, bárhova is áll a tárlatlátogató, őt nézi, követi tekintetével. Minden szó olyan, mintha neki hangoznék, még az oszlop mögött ülő is azt érzi, hogy itt neki beszélnek, meg mindenki őt nézné. Több beszél ilyenkor, mint a lelkész, nagyobb szólít meg, mint az ember - Isten maga. Isten szava - mint a kétélű kard - szétválasztó hatalom. A privát élet összefüggéseibe is behatol. Nyilvánvalóvá válik mind a testi, mind a lelki titok. Pedig mi büsz­kék vagyunk titkainkra, mert azok hozzáférhetetlenek. Az a hiedelmünk, vagy talán meggyőződésünk is, mint amiről Gárdonyi Géza ír a Láthatatlan ember „Előszavában”: az ember arca mögött van, s ezért láthatat­lan. A farsangi időszakban sokan a valós életüket viszik a táncpar­kettre, amikor álarcot tesznek. S nem veszik észre, hogy egy idő után az egyik kezük mindig azzal van elfoglalva, hogy arra ügyelje­nek - el ne csússzék. Hogy lehet úgy jól éreznie az embernek magát, feloldódnia, ha közben arra kell ügyelnie, hogy ki ne tudódjék, ki van az álarc mögött. Istennek igénye van nemcsak a cselekedeteinkre, hanem a gondo­latainkra és érzéseinkre. Ez az iste­ni igény akkor is valóság, ha nem ismerjük el az Ő szavát, nem vesz-’ szűk komolyan akaratát, s azt, hogy Ő van, Ó él, hogy Ő valóság. Felelősséggel állunk meg előtte mindannyian, hisz meg kell hogy hajoljon előtte minden térd. A 13. vers nem Isten szaváról beszél, hanem magáról Istenről szól. Leírja a teremtettség helyze­tét, ami állandóan előtte van. Nincs lehetősége a teremtettségnek arra, hogy elrejtőzzék előle. Hiá­nyos az öltözékünk Előtte. Van­nak embertársaink, akik igyekez­nek „kereket oldani” előle. De aki rájött ennek lehetetlenségére, az takargatni próbál dolgokat, tette­ket, cselekedeteket, amire nagy le­hetőség nem kínálkozik. Nincs sok esély a takargatás sikerére. Az em­ber a mezítelenségét csak akkor tudja betakarni, ha azt Isten teszi vele. Ez a legnagyobb és legbizto­sabb ígéret. Ezért ragaszkodjunk hitvallá­sunkhoz, hogy Akiben hiszünk - ilyen! Káposzta Lajos IMÁDKOZZUNK! Ha ma kellene elszámolnom Előtted, úgy most én nem tudnék megállni színed előtt. Számadásom még nem egész, nem vagyok így az útra kész. Adj erőt, hogy odalépjek Hozzád. Adj hitet, hogy ne csak hallgassalak, hanem cselekedjem akaratodat. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1993. február 14. I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szilas Attila de. 10. német Gémes Pál, de. 11. (úrv.) Ma docsai Miklós, du. 4. (családi ist.) Balicza Iván, du. 6. Bozóky Éva II. Torockó tér de fél 9. Madocsai Miklós Pesthidegkút, I. Bá thory u. 7. de. fél 11 Takács József Csillag­hegy, III. Mátyás kir. út 31. de. 10. Donáth László Óbuda, III. Dévai Bíró M. tér de. 10. Újpest, IV. Leibstück Mária u. 36-38. de. 10 Blázy Lajos V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla, du. 5. szeretetvendégség VII. Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Fodor Viktor, du. 6. Mun tag Andomé VIII. Üllői út 24. de. fél 11 Kertész Géza VIII. Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza VIII. Rákóczi út 57/b, de. 9. szlovák Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar Kertész Géza VIII. Vajda Péter u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tibor IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tibor X. Kerepesi út 69. de. 8.szuppl. Solymár Mó­nika teol. halig.Kelenföld, XI. Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Csepregi András, de. 11. (úrv.) Szebik Imre, du. 6. Missura Tibor XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Fercnczy Erzsébet, Budahegyvidék, XII. Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) dr. Zsigmondy Árpád, de. 11. (úrv.) Kőszcghy Tamás, du. fél 7. dr. Zsigmondy Árpád XIII. Kassák Lajos u. 22. de. 10. ilj. Kendch György XIII. Frangepán u. 43. de. 8. ilj. Kcndeh György XIV. Lőcsei út 32. de. 11, (úrv.) Solymár Mónika teol. halig, szuppl XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Solymár Mónika teol. halig, szuppl Pestújhely, XV. Templom tér de. 10. Bízik László Újpalota, XV. Hártyán köz du. 5. ökumenikus Rákos­palota, Kistemplom, XV. Juhos u. 28. de. 10. Bolla Árpád Rákosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. dr. Karner Ágoston Cinkota, XVI. Battyány I. u. de. fél 11. Szalay Tamás Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás Rákoshegy, XVII. Tessedik S. tér de. 9. Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. Rákosligct, XVII. Gózon Gy. u. de. II. Marschalkó Gyu­la Pestszentlőrinc, XVIII. Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán Pestszentimre, XVIII. Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromne­gyed 8. Havasi Kálmán Kispest, XIX. Temp­lom tér 1. de. 10 Széli Bulcsú. XIX Kispest, Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú Pestszent­­erzsébet, XX. Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel Csepel, XXI. Katona J. u. de. fél 11 Mezősi György Budafok, XXII. Játék u. 16. de. 11. Rőzse István Budaörs, Ref. Imaház de. 9. Rőzse István. HATVANAD VASÁRNAPJÁN az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten­­tisztelet oltári igéje Mt 13,10-17; az igehirdetés alapigéje: Zsid 4,12-13. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán február 28- án, vasárnap de. 10.05 órakor a moson­magyaróvári templomból. Igét hirdet Kiss Miklós lelkész. il ESEMÉNYEK bi női „Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola középfokú egy­házzenei végzettséget nyújtó egy­házzenei szakot indít az 1993/94-es tanévben. Jelentkezni lehet február 20-ig a XL, Bikszádi u. 53-55. sz. alatti iskolában vagy telefonon 1-810-150, 1-166-872.” | Emlékezünk Hősz Ilonára] Gyakran eszembe jut a szent mag - ószövetségi tanulmányaink során hallot­tuk -, azok, akik minden körülmények között hűek- maradtak Urukhoz, Iste­nükhöz. Ilyen hű egyháztag volt, Duna­­egyházán, Hősz Ilona. Édesapja kántortanitó, majd igazgató volt. Mellette szívta magába a gyerme­kek oktatásának, nevelésének a szerete­­tét. 1938-ban végezte a tanítóképzőt. Abban az időben nem volt könnyű elhe­lyezkedni. Kisegítőként dolgozott Kis­kőrösön, Csengődön, Döbrögccen, Ge­rendáson, Fábiánsebestyénben. Majd betegeskedő édesapja mellett dolgozott, így lett végleg pedagógus Dunaegyhá­­zán. Életét az iskola, az egyház, és a falu szolgálata töltötte be. Nála ez természe­tes volt, hogy mind a három eggyüvé tartozott. Nem volt saját családja, - ez a három jelentette az ő családját. Volt tanítványai népes tábora állotta körül koporsóját, tiszteletet adva, Ilike néni­nek. Az egyháznál jegyzőnk és másod­kántorunk volt. Szép és pontos írását őrzik a jegyzőkönyvek, pénztárkönyvek, az utókor számára. Közéleti ember is volt. Több cikluson keresztül tanácstag és a falu könyvtáro­sa. Halála után döbbentünk rá, hogy kit és mit veszítettünk benne. Csendes és hű szolgája volt Istennek. Bármilyen idő volt, Ő mindig jött, Rá mindig lehetett számítani. Mint katona az őrhelyén úgy halt meg -, az utolsó napig lábon hordva betegsé­gét. Szétosztotta közöttünk önmagát. Illő és méltó, hogy így is megemlékez­zünk Róla, aki evangélikus egyházi la­punknak hűséges olvasója, előfizetője volt, fiatal korától -, haláláig. Népes gyülekezet vette körül kopor­sóját, lPét 1,21 alapján hangzott a vi­gasztalás, az Istenbe vetett bizodalom igéje, - „Isten feltámasztott Jézust a halottak közül, dicsőséget adott Néki, hogy hitünk Istenbe vetett reménység legyen.” Szabó István Bábmüsor a Kápolna színpadon Február 21-én a Vz\ 1-es istentiszte­letet követően előadásra kerül Ko­vács Györgyné: Az igazi ajándék és a Bűn büntetése cimü bábjátéka. Cím: Bp. X., Kápolna u. 14. Mindenkit szeretettel várunk. A KERESZTÉNY ÖKUMENI­KUS BARÁTI TÁRSASÁG február 15-én, hétfőn a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban (Fasor) rendez elő­adást du. 6 órakor. Téma: Hiszem a szentek egyességét. Az előadást dr. Ha­fenscher Károly c.teol. tanár tartja. A KERESZTÉNY ORVOSOK TÁRSASÁGA rendezésében február 13-án, szombaton de. 10 órakor tart előadást dr. Montagu Barker: A sze­mélyiségfejlődés zavarainak megelőzé­se, orvosi kezelés lehetősége - címmel. Színhely: VIII. SOTE Nagyvárad tér. Zöld terem. Közlemény. KÉKÉN ANDRÁS egykori Deák téri lelkész Sem magas­ság. sem mélység... címen megjelent életregényének első kiadása elfogyott. A 2. kiadás március elején jelenik meg. Megrendelhető a szerzőnél: Fabiny Tamás, 1102 Budapest, Kápolna u. 14. Ára: 230,- Ft. (Legalább 15 példányos rendelés esetén 10% terjesztői jutalék.) A kirándulók ökumenikus istentiszte­letén február 14-én du. 4 órakor a zug­lói ref. templom mögötti imateremben (Bp. IV., Róna u. 197. ) vetítettképcs beszámolót tart Boda Gábor a missziói hajón végzett munkájáról. Az ökumenikus Tanulmányi Köz­pont legközelebb április 22-30. között szervez zarándokutat Szentföldre. Az út során szakképzett idegenvezetőkkel meglátogatnak az Úr Jézussal kapcso­latos minden emlékhelyet és a zsidók, valamint a mohamedánok legismer­tebb emlékhelyeit. Részvételi díj 69 ezer forint, ami minden költséget ma­gában foglal. Jelentkezni lehet a Tanul­mányi Központban 1114 Bp. Bocskai út 15. III. em. 3. Tel.: 166-47-90. Az érdeklődőknek részletes felvilágosítást ad dr. Bajusz Ferenc ny. teológiai pro­fesszor, aki már hatszor vezetett ilyen zarándokutat a Szentföldre. Tel.: 1484-662. SZÜLETÉS Kamp Salamonnak - a Luthcránia karnagyának - és feleségének Be­­nyovsz.ky Máriának második fiúgyer­mekük született, aki a kercsztségbcn a Sebestyén nevet kapta. HALÁLOZÁS Dr. Nagy István, a Teológiai Akadé­mia tanára, az óbudai gyülekezet lelké­sze január 30-án hazatért Urához. Te­metése Tatán, február 6-án volt az Al­­mási úti temetőben. „Nem tudok kö­zöttetek másról, csak Jézus Krisztus­ról, róla is, mint a megfeszítettről.” lKor 2,2. Lévius Ernő a fasori gimnázium volt tanára janár 24-én 84 éves korában el­hunyt. Temetése február 13-án 16 óra­kor lesz a Kelenföldi evangélikus temp­lom kolumbáriumában. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.” Jel 14,13. Dezséri Bolemán Tibor, a Johannita Rend lovagja 1992 december elején, életének 71. évében, hosszú szenvedés után Genfben elhunyt. Igaz emberségé­nek emlékét megőrizzük: gyászoló fele­sége és régi magyar barátai. err tg) \* * , in’ M |a: iá hí ai lás ra lot UO vili seg ev< fen lan S« elé lei • Apróhirdetés 42/175 elvált, humán végzettségű istenke­reső férfi megismerkedne, hívő, diplomás, budapesti hölggyel, házasság céljából. Min­den fényképes levélre válaszolok. „Együtt a szeretetben jeligére. Megismerkednék független, szolid, keresz­tény najadonnal házasság, családalapítás céljából. 45 éves, magas, csendes, rendezett életű műszerész szakmunkás vagyok „öku­­menia jegyében". Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal Postafiók 500. BUDAPEST 1447. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fónyszedö Központ Kft. (930016/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVÁRI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 480 Ft, egy évre 960 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk visszal ho. lél roí bő! I« ítl fd mi lui mi gél liu élji é' ti# érd rés öe rési Érti üli bői hí év tot löl tin Oil ni tltt 'ott

Next

/
Oldalképek
Tartalom