Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-01-31 / 5. szám
Evangélikus Élet 1993. január 31. Hill )ftS GYERMEKEKNEK X Jk Köszönöm a békés éjszakát, Köszönöm a fényes csillagokat. Köszönöm a csöndet. Köszönöm az időt, melyet nekem adtál, Köszönöm az életet. Köszönöm kegyelmedet. Köszönöm Uram, jelenlétedet! Köszönöm, hogy hallgatsz a szómra figyelmesen, hogy a kezedbe veszed és elfogadod képességeim csokrát, hogy átadd Atyádnak. Köszönöm, Uram. Köszönöm. (Michel Quoist) CSODÁK A fagyöngy Bár a nevében benne van a fa szócska, de fagyöngyfa mégsem létezik. Mert ez a zöld ágacskáikból álló kis bukrucska, ugyanúgy mint az orchidea, más Jakból veszi Jel a vizel és az ásványi anyagokat. Persze mivel levelei és ágai is a felvett anyagokkal együtt a napfény segítségével cukorrá tudja alakítani, és ezt hasznosítani a felépítésében. A fagyöngyből remek karácsonyi ajándékként nyakláncot. karkötőt is lehet készíteni, mert a termése, a sok fehér bogyó, pontosan decemberre érik meg. Nem csoda hál. hogy a madaraknak egy-egy olyan fa. amelynek koronájában Jágyöngy telepedett meg. valóságos éléskamra a hideg téli napokon. Es akár hiszitek, akár nem. éppen ez a szerencséje, mert így a cinkék, rigók, verebek stb. ürülékükben továbbviszik a mágiáit más fákra is. Sok népi hagyomány Jűződik ehhez a növényhez. Régen az emberek varázserejünek hitték, aminek van is alapja, mert ágai és levelei jó hatással vannak az emésztésre és csökkentik a magas vérnyomást. Bizonyára ezért is maradt fenn néhány családban az a szokás, hogy Karácsony táján fagyönggyel díszítik a szobát. Milyen sokféleképpen tudjuk hasznosítani ezt a kis jelentéktelennek tűnő bokrocskát. A díszítéstől kezdve a gyógyításig! „Aldjaj lelkem, az Urat. és ne Jeledd el mennyi jót lett veled! Ö megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet!...” Állatkertünk állatok nélkül mit sem ér. Készítsd el hát hajtogatással a kis lovat úgy, ahogyan a rajzon látod. Ha ügyes vagy, a többi állatot is megalkothatod ezzel a módszerrel. JÁTÉK Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! lKor 9,24 A mezőny állasa a 10. sorozat után a következőképpen alakult: 120. méternél: Zalán Eszter - Bp. Vili., Fancsali Ifjúsági Kör 113. méternél: Illés Adél Egyházasdengéleg 110. méternél: Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza 109. méternél: Sárszentlörinci Hittanosok 98. méternél: Bánki Renáta - Várpalota 86. méternél: Szügyi Serdülők 84. méternél: Donáth Ferkó - Ózd 75. méternél: Zimmermann Erna - Szügy 71. méternél: Benke Zsuzsanna - Ajka 52. méternél: Rapcsák János - Dabas-Gyón 31. méternél: Zsugyel Kornél - Miskolc A 10. sorozat megfejtései: 1. Nabukadneccar - Dán 4. 2. Jákob - IMóz 28,12 3. A fáraó sütőniester^ IMóz 40,17 4. József - IMóz 37,9 (Zsolt 103.2-3.) PRÓBÁLD MEG! = A-Páraó - IMóz 41,18 ^ 12. sorozat 1. Kinek volt 2 fia, 1 lánya? - 5 méter 2. Kinek volt 1 lánya? 4 méter 3. Kinek volt 1 fia? 3 méter 4. Kinek volt 2 fia? - 2 méter 5. Kinek volt 12 fia? - 1 méter A megfejtéseket a lap dátuma utáni hétvégéig a dabasi gyerekrovat címére küldjétek! Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás, Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Az én iskolámban... Tízéves koromtól nyolc évig a Fasori Evangélikus Gimnáziumba jártam és ott kerültem közel Istenhez. Ebben a csodálatos intézetben megismertem a Bibliát s azt a pótolhatatlan szellemiséget, amelyet a Biblia áraszt magából. Nem beszélve tudós és igazságos tanárainkról, akiknél semmi sem számított. csak az emberség és a tudás! Mindig megdöbbenek, amikor ezek ellen az iskolák ellen tiltakoznak, valamiféle kirekesztéstől félve. Az én iskolámban nem volt előítélet, nem számított, hogy ki honnan jött, hogy milyen vallása. Aki tudott, tiszteltük, aki nem, azt eltanácsolták .függetlenül attól, hogy villamoskalauz volt a papája, vagy földbirtokos,’ katolikus volt, vagy zsidó, vagy protestáns. Egyben biztos vagyok: a vallásos nevelésnek csak pozitívumai vannak. Itt nem lehel veszíteni, csak nyerni. Higgyenek nekem! Tapasztalatból mondom. Az ateizmus nem vezet sehova. Zsákutca. A hit végtelen! Minden bajomban, problémámban az istenhez való közeliét segített. Beszélgetni lehet Vele és Ö megnyugtat, irányt mutat, erőt ad, energia, hogy le tudd küzdeni a bajokat, a megpróbáltatásokat... Olyasmi ez, mint Bach vagy Beethoven muzsikája, amely szintén energiákat bocsát ki feléd és simogat, meg vigasztal, megerősít! Ettől a lehetőségtől ne fosszuk meg az új generációkat! A Ilit végtelen, a Hit megértés, minden dolgok megértése, a Hit szeretet, a szeretet pedig mindent legyőz, mindent megidd. Az én iskolámban a lelket is művelték nemcsak a szellemet, a testet. A test csak forma, a lélek a tartalom! Hitskey Tibor színművész (Elhangzóit az Örömhír című televíziós műsor decemberi adásában) NINCS BÉKESSÉG, ÍGY SZÓL AZ ÚR, AZ ISTENTELENEKNEK Ézsaiás 48,22 Ha az emberek istentelenül élnek: az erkölcs zabolátlan. a divat szégyen leien, a hazugság határ tálán, a gonoszság mérhetér/e//, a népek békéiknek, az adósság számtalan, a kormányok tanács talonok, a politika jellem leien, a tanácskozások eredménytelenek, a konferenciák végtelenek, a felvilágosítás értelmet/e//, a kilátások vigasztalanok, s ráadásul az egyházak erőtlenek, a keresztyének imállanak! (Német evangéliumi lapból) Túrmezei Erzsébet fordítása Merman Ottó emléke egy iskola életében Herman Ottó, akit a tudománytörténet az utolsó nagy magyar polihisztorként tart számon, Miskolcon kezdte tanulmányait, majd Becsben folytatta. Felvidéki születésű, életének azonban nagyobb részét a Bükk egyik legszebb vidékén, a Szinva völgyében, Mámorban töltötte. Ma már múzeummá alakított otthonában talált nyugalmat sokirányú alkotó munkájához. Emlékét évek óta tisztelettel és szeretettel ápolja a nevét viselő miskolci gimnázium. Évekkel ezelőtt Herman Ottó naplóértékű feljegyzéseiből rendeztek emlékműsort. Franciaországban tett látogatásainak Indulj, hogy megérkezhess! 1992. december 28-án több mint százezer fiatal árasztotta el az osztrák főváros utcáit. Ebben a tekintélyes tömegben közel 4000 magyar fiatal is jelen volt. Á nagy többség az előre megszervezett buszokkal érkezett meg. Mára városban, közeledve az elosztó helyszínére rengeteg hátizsákos, felmálházott emberkét láttunk ide-oda rohangálni térképekkel a kezükben. Igen, ez valóban az egyik jellemző vidám, de fárasztó motívuma a taizé-i találkozónak. Ezek az európai, majd interkontinentális találkozók egy nyugat-franciaországi falucskából nőttek ki ilyen nagyméretű megmozdulásokká. Magában a faluban, Taizé-ben egész évben folyik az élet, a táborozás. Aztán karácsony után, minden évben mindig máshol szerveznek egy hatalmas találkozót, melyre több tízezer fiatal jön el Európa különböző pontjairól. Ezen a találkozón vettem részt idén Bécsben. Bár ezeken az alkalmakon már hat éve rendszeresen Magyarország is aktív résztvevőként van jelen, mégis akadhatnak olyan fiatalok, akik még egyiken sem voltak. Talán annak ellenére, hogy ökumenikus és nyitott, mind a szervezés, mind a részvét. mégis, túlnyomó, őszben katolikus fiatalok körében elterjedtebb a';,taizézés”. Szánt szándékkal nem azt írtam, hogy mozgalom, hisz nem akarják, hogy az legyen. Nem akarnak egy fiatalt sem kiszakítani a gyülekezetéből, s nem akarják a különféle vallások szünkretikus cgybemosódását, noha mint mondottam, a nagyszabású katolikus arány önkéntelenül is ezt teszi. Ezért is gyakran meglepődtek, mikor kiderült, hogy nem katolikus, hanem evangélikus vagyok. Igen, kisebbségben voltam, vagyunk, s lemondások, kompromisszumok szükségesek és elkerülhetetlenek. Most mégsem a különbözőségről szeretnék szólni, hanem arról az egységről, ami mindannyiunkban megvan. Megvan mert ugyanúgy emberek vagyunk, ugyanúgy kapcsolatokat keresünk és szeretetre éhesen bolyongunk a világban mint megannyi embertársunk. Sajnos, napjainkban egyre nehezebb társat találni az örömben, az együttérzésben, az élet valódi szépségének felfedezésében. Nem látunk túl önmagunkon és már a célt se látjuk, amerre menni kell. Nehéz utat találni a rengetegben, közösséget lelni a pusztaságban. Pedig ha szabadon tekintünk Krisztusra, mégis megtaláljuk azt a közösséget, melyet Exupéry így írt le: „Csak akkor lélegzőnk szabadon, ha egy rajtunk kívül álló közös cél köt össze testvéreinkkel: ilyenkor ráeszmélünk, hogy szeretni nem annyit jeleni mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba. Krisztus nem vallást jött alapítani a földre, hanem egy közösséget. „Isten nem tud mást ajándékozni, csak szeretetét." Milyen evangéliu-Azért jöttünk Becsbe, hogy közösen az Evangélium forrásaiból merítsünk, hogy az ima és a csönd segítségével rátaláljunk, újra rátaláljunk életünk értelmére és új lendületre leljünk. És szeretnénk közösen gondolkodni arról is, hogy miként folytassuk utunkat. mi utat tudunk ajánlani, amelyen a szeretet miatt a keresztények egymás között kiengesztelődnek? A keresztények oly szép hivatása • nem a felelősségek elöli menekülésre készíti fel őket, hanem arra, hogy > a kiengesztelődés és a bizalom ko- f vásza legyenek az emberi család- 1 ban. („Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni." ' - Exupéry). Életünkben időt és teret kell 1 biztosítanunk az egymásratalá* 1 láshoz. Egymást pedig csak úgy 1 találhatjuk meg ha elindulunk egymás keresésére. Ez sok időt és kitartást igényel. Mégis tenni és hinni kell, hogy sikerül az egymásratalálás örömét újra és újra átélni. Mikor véget ér egy j klassz tábor és haza kell menni, , elválva a barátoktól, ilyen s ehhez ; hasonló vágyak foglalkoztatnak, j Az az első lépés, hogy felismer- $ jiik a találkozások lehetőségeit. | SA. 1 Ez a hívás persze szólhat bárme- ( lyik iljúsági csendesnap vagy tábor I előtt Gyenesdiástól Békéscsabáig. ( A hívás szól nap mint nap csak n észrevenni és tenni, indulni kell ll felé. e ’< (I e Herr, wohin-2-Herr, wo-hln, wo-hin sol-lon wir ge-hen? Pa - nie, Pa - nionasz, tlo-kqcl pój-dzie-my? Du hasi Wor-te e-wi-gen Le-bens. Ty masz slo-wa iy-dawiecz-no - go Du bist Chri - stus. du bist— Chri-stus, Sohn des le-ben-di- gen Gottes. TyS jost Chry - stus. TyS jost— Chry-slus, Syn Bo-ga wiocznio ly - wo-gol Stfrtor, .Mlondc irvniu,' 7 u IICIK'S ji.ll.lbra, (Je vida clcrn.1. IÚ erűi cl Criqo.el hiyidcl Dio, vivo. / Signore da ihi andren»? Tu hai parole di a clema. >ci il Critfo, il l iplio del Dio v iventc. / Sciyneur. oú ironvrwm? Tu a, lev parole, de la vie ílcmclle. iu c> le Christ. le Fii, du Dieu c po'You liave word, ol clcmal hie You areChnvI. ihc Sonoí lile living God. / rocnojM rv.1.1 aojttHU uu Tu-Xpuctoc Cun Bora xiipoio (János 6,68-69) egy-egy epizódját elevenítették fel korabeli öltözékben, szép francia nyelvű társalgással, a francia szakos tanulók. Az elmúlt hetekben a nagy diákok emlékeztek Herman Ottóra, hogy új iskolatársaik, az I—II. osztályos tanulók is megismerjék névadójuk életét, munkásságát. Kupcsik Sarolta magyar, rajz és finnugor szakos tanár - az iskola volt növendéke készítette fel tanítványait a tartalmas műsorra. A műsort stílszerü zenemüvekkel egészítették ki: Vivaldi, Liszt műveiből hangzottak el zenedarabok, énekkari művek. A miskolci Herman Ottó Múzeum a tudós életéből, működési területeiről összeállított 10 nagy tablót kölcsönzött a gimnáziumnak. hogy ismeretterjesztő műsorukat még hitelesebbé, közvetlenebbé tegyék azok számára is, akik most ismerkednek a tudóssal. Jó volt látni, hogy a Központi Leánykollégium földszinti nagytermében nemcsak diákok voltak, nagyon sok szülő, hozzátartozó is eljött az ünnepi emlékezésre. Sch. P. Diakonia 1992/4 „Kisebbségben" az új szám tematikája a kisebbségi lét, annak többféle formája, helyzete, kínja, olykor közösséget kovácsoló hatása. Amilyen színgazdag a téma, olyan változatosak a róla szóló műfajok, sokszólamúnk az egyéni hangok. A művészet erejével szól Jókai Anna a külföldi magyarokhoz; és a művészet erejével rendít meg Polcz Alaine erdélyi gyermekkora éppúgy, mint Szigeti Jenő adventista kisiskolás sorsa a 40-cs évek Magyarországán. Fontos ismereteket közöl bőséges statisztikai adatokkal Molnár Imre a magyar kisebbségek számának és helyzetének alakulásáról a szomszédos országokban; hasonló módszerrel mutatja be Sólyom Jenő a két világháborútól leginkább megtépett, kisebbségi és szórványegyházzá lett hazai evangélikus felekezetet. A szociológus kutató munkájába kapunk bepillantást, ha Szelényi Ivánt követjük a kisfalusi cigány gettó nyomorúságába; a lélektan hangszerelésében szólal meg a téma, ha Cs. Gyimesi Éva esszéjét olvassuk az egykori, nagy tekintélyű református püspök kivándorlásáról (Menni vagy maradni? avagy az önigazolás természete); vagy ha Domán István (A kisebbségi érzésről egy rabbi szemével) és Lányi András (Az agresszív nacionalizmus természetrajzához) gondolataira figyelünk. A kisközösség adta bensőséges otthonosságról számol be Csepregi Béla egy leány-népfőiskoláról szólva; Bohus Imre pedig Jézusnak a gyöngék, elesettek, gyermekek és nők iránti felemelő szeretetéröl beszél. Az uralkodó téma mellett megemlékezik folyóiratunk uj száma a Don-kanyarban eltűnt Urbán Ernő lelkészről. Életútját és személyiségét egyik leánya, Urbán Eszter, teológiai munkásságát Reuss András, ige- . hirdetői célját, módszerét Scholz László mutatja be. A lap közli egyik megragadó prédikációját is. _ Az „Újszövetség színgazdagsága” c. tanulmánysorozatát ebben a számban fejezi be Veöreös Imre. A Jelenések könyvét hozza közel azokhoz is, akik eddig talán nehezen érthetőnek találták, és epilógusában hangsúlyozza: „A Biblia szó szerinti ihletettsegét vallókat fenyegeti a hitbeli mindentudás csalóka délibábja, s a vele együtt járó «hívő fölény». Sorozatunk arra is rávezethetett, hogy a Szentírásból ne csináljunk bálványt. Maradjon meg annak, aminek teológiai meggyőződésem és hitem szerint Isten adta: az öt körülvevő szentséges homály megvillanó sugarainak.” Kulturális kitekintésre ebben a számban kevés hely maradt, de azt a keveset szép és érdekes tartalom tölti ki: Vas Istvánra emlékezik Boán Tibor; végül Andor-: ka Rudolf ismerteti Szépfalusi Istvánnak az Ausztria- ( ban élő magyar protestánsok szociológiai vizsgálatáról szóló könyvét. Bozóky Éva MEGRENDELŐLAP Belépek a DIAKONIA című folyóirat előfizetői köze. Kérem megküldeni* a most ismertetett 1992/4. számot is. Kérem küldeni* a folyóiratot a következő, 1993/i. számtól kezdve. Az elölizetési díjat, félévi 200 forintot, egyévi 400 forintot (egy szám eseten 100 forintot) a számhoz mellékelendő csekklapon befizetem. •Kívánt rész aláhúzandó. Név:................................................................................ Cím:............................................................................... A borítékra írandó címzés: Diakonia Kiadóhivatala, !447 Budapest, Postafiók 500
