Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-01-31 / 5. szám
K Zs inat i^Híráció Az Evangélikus Elet 58. évfolyama számának zsinati melléklete 1993. JANUAR 31. A ZSINAT HETEDIK ÜLÉSSZAKA: JANUÁR 8-9. ' Ez történt a hetedik ülésszakon a • A zsinat megszokott rendje szerint áhítattal kezdődött ez az ülésszak .1 Sztruhár András a Fejér-Komáromi Egyházmegye felügyelője volt az a ;ehirdető. . Az ülésszak 10 ülésre tagozódott, melyeken felváltva elnököltek a y iinat elnökségének tagjai: dr. Andorka Rudolf, dr. Reuss András elnökök h; dr. Sólyom Jenő, dr. Frenkl Róbert és Szebik Imre alelnökök. A meg. akulás formaságaihoz tartozott az előző ülés jegyzőkönyvének ismerte^ se. melyet a zsinati tagok már előzőleg megkaptak és otthon tanulmá” yozhattak. A zsinati gazda jelentést tett azokról, akik előre valamilyen kkal kimentették magukat és közölte, hogy a megjelentek száma alap- II m a zsinat határozatképes. Egy hiányzó helyett tudott zsinati póttagot , ehívni. a Pestmegyei Egyházmegyéből Csikós Ildikó póttagot. (Bemu, itkozását lapunk más helyén találjuk.) Az első ülésen határozta meg és véglegesítette a zsinat 1993. évi tervét, í szerint a 8. ülésszak február 20-21-én, a 9. ülésszak június 25-26-27-én, KI. ülésszak október 8-9-10-én lesz. Az egyes ülésszakok témáit mindig 1 közvetlenül megelőző ülésszak állapítja meg. így került sor ez alkalom; iái a 8. ülésszak témáinak kijelölésére. Tárgyalni fogja az ülésszak a ’ kizdasági Bizottság jelentését első olvasásban és lehetőleg az általános itát lefolytatja. A jelen ülésen első olvasásban tárgyalt, a közoktatásról v hitoktatásról szóló törvénytervezet részletes vitáját megtartják és lehejség szerint a zsinat már el is fogadja ezt a nélkülözhetetlen törvényt, iszen az iskolák már működnek, de még nincs iskolatörvényünk. Az 966-os törvény semmit nem tartalmaz e tárgyban, mivel nem voltak ikoláink. Ugyancsak a 8. ülésszakon folytatják az egyházközség önkoruinyzati szerveiről és tisztségviselőiről szóló törvénytervezet részletes irgyalását. Szükséges továbbá a struktúrakérdés általános megvitatása, ogy az előző ülésszakon már ismertetett törvénytervezetet megvitassák. A 6. ülésszakon választották meg az Etikai Bizottság tagjait és a >izottságnak kellett tagjai közül az elnököt megválasztani. Ezen az ilésszakon jelentették be, hogy az Etikai Bizottság elnökévé dr. Horváth ózsef zsinati tagot választották meg. A választást az elnök azzal fogadta 1, hogy a bizottság „bárcsak semmi munkát nem végezne!” A 7. ülésszak első napját majdnem teljesen a Magyarországi Evangélius Egyház”kö'zóktatá.si intézményeiről és a hitoktatásról szóló törvény;rvezet megvitatása töltötte be. Dr. Szabó Lajos, a törvénytervezet löadója bemutatta azokat a bizottságba behívott pedagógus-szakértőet, akik igen sokat segítettek a tervezet elkészítésében. Jancsó Kálmánná ’(izgató, dr. Lampérth Gyula igazgató. Schulek Mátyás igazgató és Csőrit István tanár lapunk más helyén maguk írják meg, miben tudtak egíteni. A tárgyalás során többen felvetették, hogy miért nem beszélünk törvényben felsőoktatási intézményekről. Hiszen van már Teológiai Vkadémiánk, ennek falai között hittantanári képzés is folyik, a jövőben zükség lehet tanító- vagy tanárképző főiskolákra is, sőt a volt miskolci ogakadémia feltámasztására is sor kerülhet. A témát azzal zárták, hogy i közoktatás kifejezés az állami törvényekben is a 3-18 évesek oktatására ■$ nevelésére használatos (óvodás kortól az érettségiig). Ezért majd zükség lesz egy külön felsőoktatási törvényre is, de ez nem olyan sürgős, nert ezek az intézmények még nem működnek, ill. az egyetlen müködőiek a Teológiai Akadémiának érvényes működési szabályzata van. Az ilésszak további részében a Zsinatról és az egyházi jogalkotásról szóló örvénytervezetei és az Egyházközség törvénytervezetét tárgyalták. Az ilőbbi tervezetről azt határozta a zsinat, hogy csak általánosságban árgyalja és utána elnapolja, mivel a részletes tárgyaláshoz szükséges enne a struktúrák kérdésének tisztázása. Amikor a zsinat azzal készen esz, akkor folytatják tovább a részletes tárgyalással. Iszm t Soproni Evangélikus Berzsenyi Dániel Gimnázium (Líceum) KOMMÜNIKÉ A Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának hetedik ülésszakán, melyet 1993. január 8-án és 9-én a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban tartott, általános vitában tárgyalta .az evangélikus egyházi közoktatási intézményekről és a hitoktatásról szóló törvény tervezetének vitáját és folytatta az egyházközségekről szóló tervezet vitáját. A zsinat következő ülésszakát 1993. február 20-án és 21-én tartja. Budapest, 1993. január 9. Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának Elnöksége A megnyitó ahitat igehirdetése Elmondta: Sztruhár András, a Fejér-Komáromi Egyházmegye felügyelője Lk 9,57-62 Kedves Testvéreim! Az új év kezdetén gyakran hallhatunk, olvashatunk értékelő szavakat, sorokat az elmúlt esztendőről. A gazdasági helyzetről, a lakosság jövedelem szerinti rétegződéséről, a mupkanélküliség növekedéséről, a létminimum alatt élők számáról, és folytathatnám tovább a felsorolást. Lassan gyülekezeteinkben is készülnek az elmúlt évről a számadások, értékelő jelentések. Bizonyára több gyülekezetben nőtt a megkereszteltek, a hittanosok, a konfirmandusok és az istentiszteleteken résztvevők száma. Szélesre tárultak a szolgálati lehetőségek, megnövekedtek a feladatok. Ugyanakkor a legtöbb gyülekezetben égetően szükség volna több munkásra, hiszen a két, vagy három vagy több gyülekezetben szolgáló lelkész egymaga legfeljebb tűzoltó munkát végezhet. Ebben az összefüggésben igénkben meghökkentő Jézus magatartása és válasza. Nem akar mindenáron embereket maga köré gy,üjte:.. ni, tanítványként szolgálatba állítani. Pedig ő tudta és látta, hogy „az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. De tudta azt is, hogy az örömhír továbbadását fél szívvel, fél gőzzel nem lehet végezni. Az imitált tenniakarás, az erő nélküli erőlködés, az ide-oda kapkodó szív és tekintet soha nem lehet vonzó. Jézus ezért szembesíti a nehézségekkel, a követésével együttjáró terhekkel a látszólag mindenre elszánt első jelentkezőt. A tétovázó másodiknak nem ad halasztási lehetőséget. Az ő hívása azonnali döntés elé állítja a megszólítottat. A harmadik Úrnak ismeri el Jézust, de a követésben feltételeket szab. Jézus hívása nem tűr halasztást. Csak úgy lehet tanítványként követni, nyomába lépkedni, ha fölszabadulunk minden más kötöttség alól. Ha készek vagyunk mindent, az egész életünket odaszánni az ő szolgálatára. Az ő hívása nem tűr halogatást és feltételeket. Mindez nem egy kényszerű elfordulás, hanem-elsősorban egy örömteli odafordulás az értünk emberré lett, a golgotái keresztet is vállaló föltámadott Jézus Krisztushoz. Ebben az odafordulásban, az örömteli találkozásban energiaátadásra kerül sor. A Jézustól nyert erő megszabadít a kicsinyhitüségtől, a félelmektől és a bizonytalanságtól. Ebben az odafordulásban rádöbbenünk, hogy a tanítványságunkkal, megbízatásunkkal együttjáró teher többé már nem elviselhetetlen nyűg. Kedves Testvéreim! Ez év elején bizonyára nö azoknak a vállalkozásoknak, vállalatoknak a száma, amelyekről kimondják a döntést: továbbélésre alkalmatlan, kezdődhet a felszámolás. Igénkben Jézus is elindítja a felszámolást, amikor kimondja a „nem alkalmas” megállapítást. Alkalmatlan! Jézustól talán megdöbbentő ez a kijelentés, de kemény szavát nem a kirekesztés, hanem az igazsághoz való ragaszkodás motiválta. Igénk nem az emberi adottságainkat, teológiai képzettségünket, mégcsak nem is a bibliaismeretünket helyezi nagyító alá, hanem elkötelezettségünket, Jézuskövetésünket. Akik ma gyülekezeteinkben, egyházunkban munkát, szolgálatot vállalnak lelkészként, presbiterként, felügyelőként vagy zsinati tagként, azoktól Jézus elvárja a feltétel nélküli engedelmességet, az evangélium megélését és továbbadását. Ha csak "„ügyeket intésünk”, köjejqzfl föladatokat végzünk el és nem Krisztus szeretete szorongat és késztet a szolgálatra, akkor mi is alkalmatlanok vagyunk. Ha nem járja át életünket és szolgálatunkat a Jézushoz tartozás öröme, akkor küldetésünkre alkamatlanok vagyunk. A legutóbbi zsinati ülésszakon többek távolléte miatt a határozatképtelenség akadályozta munkánkat. Tapasztalható, hogy néhányan rendszeresen hiányoznak. Fölvetődhet az alkalmasság kérdése. Igénk ennél tovább megy. Jézus, aki a vesét és szívet vizsgálja, látja és tudja egyedül, hogy mi mennyire maradtunk hűek az elhívásunkhoz, mennyire izzik vagy alszik bennünk Lelkének tüze. Mi alapvetően alkalmatlanok vagyunk az ö szolgálatára. Ezért is fontos Jézus szava: nem ti választottatok engemet. Csak ő tud alkalmassá tenni igéjének befogadására és az engedelmességre. Csak az ö gyógyító jelenlétében válhat életünk az evangélium hirdetésére, a tanítványi élet megélésére alkalmassá. Igéje szembesít bennünket elhívásunkkal. Mivé lett életedben a benne megtalált öröm és lelkes fogadkozás? A föltámadott Jézus ma is kész életünket megújítani, erőtlens.é- .. günket az ő erqjéyel gyógyitalig,,, fásultságunkat elvenni és helyette örvendező élettel megajándékozni. Ne kételkedj, ne bizonytalankodj! Nézz az előtted járó Jézusra és kövesd őt örömmel! Ámen. A Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról szóló törvénytervezet előterjesztéséhez Nem a mentegetőzés hangszínén, mégis el kell mondanom azt, hogy a 6. számú bizottság, az Oktatási és Nevelési Bizottság munkája különleges meghatározottság közepette folyt. Mivel az utolsó érvényes törvénykönyv nem is foglalkozott a kompetenciánkba eső kérdésekkel, ezért egyfelől visszatekintettünk a még kprábbi iskolatörvényekre, másfelől pedig a már működő intézményekkel igyekeztünk felvenni a kapcsolatot. Bizottságunk személyi összetétele munka közben alakult, illetve módosult, mert a most előttünk lévő törvénytervezet kialakításában nem a lelkészi elem dominált már, hanem - az egészséges paritás elvén - a pedagógusi. Bizottsági üléseinken olyan hangszín alakult ki, amely kilép a hagyományos, egyházias megszokottságból, nyitott a világ felé, de elkötelezetten evangéliumi és egyházias. Néhány előzetes megjegyzést engedjen meg a Zsinat, mielőtt a konkrét szövegre rátérnénk. 1. A közoktatási törvényt a Parlament még nem fogadta el (bizottságunk mindig a legfrissebb szövegváltozattal dolgozott), ennek ellenére fontosnak tartjuk a törvényalkotói munkát. Egyfelől erre a törvényre sürgető igény fogalmazódott meg (lásd: Frenkl Róbert: Elképzelés a zsinati munka ütemezéséről, valamint Sólyom Jenő: Megjegyzések a zsinati munka ütemezéséről; 1992. április 30.), másfelől a törvény hiánya veszélyezteti az alakuló intézmények működését. 2. Nem szándékozunk mereven kötődni az 1934-es szöveghez, ám annak az evangélikus karaktert előtérbe helyező tendenciáját szeretnénk „1993-as módon” kifejezni. 3. A presbitériumokra koncentráltunk az egyes felügyeleti és jóváhagyási összefüggésekben. Ennek az az oka, hogy elsősorban itt feltételezhető a szakmai felkészültség. 4. Nem attól lesz „jobb” a felekezeti iskola, hogy mást nyújt, mint az állami, hanem azt eleve teljesítve, annál többet és speciálisabbat akar nyújtani. Ennek szellemében építettük be az V. fejezetet a hitoktatásról. 5. Az állások betöltésére vonatkozó részt is fontosnak tartjuk, mert lennie kell törvényi megfogalmazásnak arról, hogy mit várunk evangélikus pedagógusoktól, evangélikus intézményeinkben tanító, más felekezetű pedagógusoktól, illetve az intézmények vezetőitől. 6. A mindenkori közoktatást érintő és érvényes rendelkezéseket úgy tekintjük, mint amelyekkel összefüggésben alkalmazható a jelenlegi törvénytervezet. Közszolgálatot ellátó tevékenységként kezeljük a törvény területeit, ennek alapján védi a törvénytervezet a pedagógust és az intézményt. 7. Néhány helyen szabályrendeleti stílusba megy át a szöveg. Ezt a bizottság az alkalmazhatóság miatt vállalja. (Az állami közoktatási törvény is így jár el.) így kerül használatba a „közoktatási intézmény” kifejezés is. 8. Az előkészületi munkát segítette egy sajátos konszenzus. Az Országos Egyház Nevelési Bizottságában zsinati bizottságunk több tagja - én magam is - részt vesz. így iskoláink legfrissebb kérdései ismertek voltak előttünk. 9. A hitvallásos kötöttség és a jó értelemben vett evangéliumi nyitottság toleráns és építő karakterét vettük alapul munkánknál. Nem az elszigeteltség, hanem a nyitottság irányában lehet igazán képviselni Jézus Krisztus evangéliumát a tanítói szolgálatban. Köszönetét mondok a bizottság tagjainak hűséges munkájukért, iskoláink igazgatóinak közrerflüködésükért. Külön megköszönöm Jancsó Kálmánná győri igazgató és dr. Lampérth Gyula soproni igazgató szöveggel végzett, fáradságos munkáját. Budapest, 1993. január 8. Dr. Szabó Lajos Behívott zsinati póttag bemutatkozása A pilisi gyülekezet főállású kántora és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola IV. évfolyamos hallgatója vagyok. A Pest megyei presbitérium zsinati póttagként választott meg. Most lett lehetőségem az előttem lévő tag lemondása miatt a zsinat munkájába bekapcsolódni. Ez volt az első alkalom, hogy részt vettem a zsinat munkájában. A zsinat munkája, formája számomra még új, de szívesen tanulmányoztam, vettem és veszek részt a további munkájában. Bízom abban, hogy az egyházunk megújulását munkáljuk. Csikós Ildikó
