Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-08-22 / 34. szám
Evangélikus Élet 1993. augusztus 22. E0 JÍ*tS GYERMEKEKNEK A T A L 0 K N PORFELHŐBEN Egy lélekseb rosszul gyógyult, a múlt üszők a heg alatt; hamuba fúlt csillagszikra, a holnapok fénye kihunyt. őrölget az Idő malma, porlik óra, porlik a nap, lárma falja vagy csend nyeli: egyiknek sincs semmi haszna. Vergődök a porfelhőben; mi a célod életemmel Uram, engesd, hogy megértsem. Mutass utat, amin járjak, s a homályból kitaláljak, békés szívvel munkálkodjak. 1993. március YVU CSODÁK A tatu Ha az állatkertijén jártok, mindenképpen nézzétek meg a tatai. Amikor legutóbb találkoztam vele, éppen fel-alá rohangált a kerítése mellett. Számomra világosnak tiint ebből, hogy ez nem az ö világa. Az igazi lakóhelye Közép-Amerika környékén van. Ott ugyanis nincsenek kerítések, legalábbis nem a tatu körül. A tatu olyan, mint egv „páncélos lovag" - írja egy szakkönyv. Szerintem inkább egy tengeralattjáróhoz hasonlít, leszámítva a lábait, a fejét és a farkéit. A többi ugyanis egy kemény páncél. A hasonlat sántítós voltával azonban tisztában vagyok, hiszen a tatu soha nem merül le. Még kevésbé jár lemerülve. A feje. a farka és a lábai pedig nem hasonlítanak tengeralattjáróhoz. Márpedig ezek is a tatu részei. Maradjunk tehát a „páncélos lovágnál". A tatu azonban hasonlít a sündisznóhoz. Ha jön az ellenség, összegömbölyödik. Azok a szerencsétlenebb fajták, amelyeknek a hátpáncélja lapos, azok ilyenkor kénytelenek beásni magukat a földbe, hogy csak a páncéljuk álljon ki. beásol tan néznek ki félve az ellenségre és irigykedve összegömbölyödött társaikra. A tatu még hasonlít a karatebajnokokra annyiban, hogy őt is az öveinek száma alapján hároméves, kilencéves stb. tartják nyilván, míg a kiíratásokat az övük színe alapján. Nem lehet azonban számon tartani őt az övéinek száma alapján, mert az nagyon változó. Nagyon érdekes az, hogy egypetéjű ikreket szül. Van, amelyik egy pótrat, de van, amelyik nyolcas vagy tizenkettes ikreket is. Nem tudom, melyik karatebajnok képes er fi' ? JÁTÉK Betűvadászat 3. in ma m. m I mi ii EH r m L mr ii 1 ü A kérdés a kővetkező: KI ÍRTA EZT ZSOLTÁRÁBAN? „TISZTA SZÍVET TEREMTS BENNEM, ISTENEM!” M Dávid, akkor, amikor nála járt Nátán próféta. K Salamon, a templomépítéskor. L - Ismeretlen a szerző. V' - Ezt Jeremiás könyvében találjuk, ö írta. O Mózesnek. Isten emberének imádsága. A megfejtett betű kétszer szerepel a mondatban! PRÓBÁLD MEG! A kincsesláda kulcsa A gyülekezeti pénztár kulcsát valaki elkeverte a többi kulcs közé. Szegény pénztáros bácsi nem tudja, melyik a jó. Segíts neki megkeresni! Az utolsó betűkhöz érkeztünk el. Van még egy, amiből kettő van. Ezt találjátok ki! A maradékot megkapjátok ajándékba. Ezzel már minden betűjét ismeritek a mondatnak. Ez a mondatot jelölő tábla: KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde, llg Barbara, Kraliulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Köszöntjük a 80 esztendős Kosáry Domokost „... Mert a lelkében az Isten él. Valami, ami nála több, Amit meglátott önmaga felett. Amit nem lehet onnan kitörülni,” (Reményik Sándor) A Magyal Tudományos Akadémia elnökét az Akadémián. a tudós társak körében úgy köszöntötte Glatz Ferenc, mint „a férfit, aki olyan időben váll a! tu a magyar tudományosság vezető tisztségét, amikor ahhoz a tisztesség mellett rendkívüli erkölcsi erő, vilóigos értelmesség és politikai tisztánlátás volt szükséges", amikor e megtisztelő cím, elismerés nem a szokásos társadalmi-tudományos reprezentáció feladatait jelenti, hanem a rábízott intézmény megmentését, továbbvitelét, abban a szellemben, mely az alapítót, gr. Széchenyi Istvánt vezette. Kosáry Domokos, akinek neve összeforrott a nemzeti társadalomhoz való ragaszkodással, nemzetünk történelmének szenvedélyes kutatásával, gyermekkorában, a felvidéki családi otthonban szívta magába ezt az értelmiségi elhivatottságot, sajátította el az ehhez szükséges képzettséget. Édesapja, a bányászati Akadémia utolsó rektora, édesanyja a szintén Selmecbányái születésű Réz Lola, kora jól ismeri Írónője volt. 1919-ben, a Monarchia összeomlása utáni kényszerén település éreztette hatását a családban is. Nyilván ezek az idők is hozzájárultak a gimnázium, Eötvös Kollégium, az egyelem elvégzése után s a párizsi, londoni ösztöndíj Kosáry Domokos történelempolitikai tanulmányaihoz. Amikor kerestem nevét az 1903-ban megjelent Magyar Irodalmi l exikonban, nem találtam, pedig már megírta első könyveként a „Görgey kérdés' t, 1951 ben adta ki a „bevezetés a magyar történelem forrásai ba és irodalmába" <:. ma is nélkülözhetetlen alapművét, és számos tanulmánya jelent meg. De ennél is megdöbbentőbb a „Ki kicsoda' -ban neve alatt közölt felsorolásban az „1949. állásától megfosztva" bejegyzés (egy gyalázatos korszak letörölhetetlen szégyene!), melyet 1957 ben követett a koncepciós per ellene s a börtönévek. Itt írja meg Széchenyi Dublingben c. munkáját. Szabadulás után megtűrt állások, levéltári munkahely; négy évtized megpróbáltatásai, veszt ességei közepette foglulkoztatju a nemzetközi helyzet és ezzel párhuzamosan a magyar politika alakulása. írásaiban a nemzeti elkötelezettség, a világpolgári humanizmus vezeti és az igazságos megbékélés vágya, amit egyik tanulmányában mindenki száméira érthetően fejez ki: „A múltai vállalni emberséggel, felnőtt nemzetként, szorongató öncsonkítások nélkül, egészében, úgy, ahogy végbement, nem a gyengeség, hanem az erő jele és egyben Jónása." Hitvallásával sokak szóiméira mutatja az utat és őszintén kívánjuk jó egészségben, hittel, munkakedvvel tegye továbbra is mint tudós, mint ember, mint egyházunk tagja. * Az Akadémia elnöke köszöntésekor engedtessék meg, hogy édesanyjára, Kosóryné Réz Lola írónőre, a Magyar Lányok szerkesztőjére akit még személyesen ismertem . nagy nagy szeretettel emlékezzem. A nagy múltú, nagy hagyományú bányászváros, Selmecbánya szülötte, hogy tudta tanítani olvasóit ifjúsági regényeiben, de rövid kis írásaiban és szerkesztői üzeneteiben is a haza, a szülőföld szeretőiére, a szép meglátására, felfedezésére... Anya volt. feleség, író - de szívügye a Magyar Lányok c. lapon keresztül a leányseregek nevelése. Leírhatatlan öröm volt levelet kapni tőle, vagy dedikált könyvet... Aztán jöttek a hallgatás évtizedei: ö sem illett abba a légkörbe. Sem származása, irodalmi Bizonytalanság - ez a fogalom kapcsolja össze a rovat mai írásait. A nyár elején szó volt már ennek az évszaknak veszélyeiről. Bizonyos értelemben a bizonytalanság is ide tartozik. De nem akarom előre elmondani a mai szám tartalmát. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: „Meddig tartasz még bennünket bizony talanságban?" (Jn 10,24.) * Érdekes helyzet. A „zsidók” - János mindig így nevezi a népért felelős réteget - bevallják, hogy bizonytalanságban vannak Jézust illetően. Tegyük föl, őszintén beszélnek, s tényleg bizonytalanságban vannak. Tegyük föl, nem csupán cselt szőnek Jézus ellen. Tegyük föl, megváltoztatták régi szándékukat, hogy Jézust megöljék. Tegyük föl, hogy most őszintén beszélnek. Úgy a kérdésük maradandó, ma is - hol nyíltan, hol a szívünk mélyében megszólal: meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket. Jó lenne valami jel, amellyel Isten létét bizonyíthatnánk. Nem filozófiai gondolatmenet, nem fizikai lehetőség, hanem egészen bizonyos jel, hogy ne kelljen többé meghúznunk a vállunkat, ha azt kérdik, hol van Ő, hogy van Ő. Jó lenne valami jel, amellyel megmutatnánk, tényleg van feltámadás a halálból. Valami meggyőző esemény: talán ha valaki merné mondani a fiatal lányka koporsójánál: Talitha kúmi! Jó lenne valami jel, amellyel igazolnánk, hogy a Biblia mégis csak igaz; valami jel, amelyből biztosan tudhatnánk, hogy Isten üzenete van benne számunkra. Jó lenne valami jel, hogy a gyülekezet, az egyház nem történelmi szükségszerűség miatt létezik, hanem a Szentlélek ébreszt hitet, s gyűjti egybe nyáját. Jó lenne biztosnak lenni - meddig tartasz bizonytalanságban?! Valójában azonban éppen fordítva van: nem Jézus tart bennünket bizonytalanságban, hanem mi őt. Ahogyan ha a fiú mindennap megkérdi szerelmét: „szeretsz-e”, attól még nem a lány tartja bizonytalanságban a fiút, hanem a fiú bizonytalan saját szerelmében, ő nem döntött még a lány mellett - ugyanúgy, ha Jézustól még több jelet kívánnánk, mint amennyit adott, mi tartjuk Öt bizonytalanságban, mi nem döntöttünk még mellette. Bencze András Bizonytalan műit Nyár van. Csak úgy Jutnak a napok, ki tudja számon tartani őket? Persze, vannak, akik beosztják idejüket, akik jó előre végiggondolták, mikor mit fognak csinálni. Én nem ilyen vagyok. Igen, ahogy korosodom, egyre több olyan programom van nekem is, amelyet előre tudok. Vannak évről évre visszatérő időtöltések: tálborok, találkozók, s már kora tavasszal el kell kezdeni készülni egy-egy nagyobb útra. De ha most megkérdeznél, „mit csinálsz a jövő héten?", azt mondanám: „nem tudom”. Többnyire itthon leszek, de ki tudja, lehel, hogy eljutok Bükre, ahol barátaim laknak. Még bizony tálán. Igen, a jövőről sokszor mondjuk, még bizonytalan. De nem kellene néha így beszélnünk a múltról vagy legalábbis a jelenről is? Még bizonytalan. Nem azért, mert nem tudjuk, mit írnak róla a történelemkönyvek -, bár ilyet is láttunk már bőven: a múlt változott, ahogyan a A DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM TANÉVNYITÓ ÜNNEPI ISTENTISZTELETÉT 1993. augusztus 29-én 11 órakor tartja a Deák téri evangélikus templomban. ' Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök vezetők változtak. A saját jelenünkről és múltunkról nem kellene-e néha úgy beszélni: még bizonytalan? Volt egy ismerősöm. Hallgatag fickó volt. Ritkán, olykor mégis belelendült. S akkor ontotta a poénokat. Egyszer aztán hiáiba hívtuk már. „Nem megyek - mondta -, máisnap mindig bánom, hogy ostobaságokon jáirt az eszem." - Nos, ilyenekre gondolok. Ma még azt mondod: de jót mulattunk azon a részeg emberen! holnap talán kiderül, barátnőd édesapja volt, s nem részegen, hanem szívinfarktus előtt. Ma azt mondod: de izgalmas volt egy sátorban aludni avval a fiúval - de elmondod-e a férjednek is majdanán? Ilyenekre mondom, bizonytalan múlt. Persze, régi gondolat ez is, már a Prédikátor megírta ezeket. Anti A BÉKÉSCSABAI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM 1993. szeptember 4-én 10 órakor tartja TANÉVNYITÓ ÜNNEPI ISTENTISZTELETÉT. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök Kaptam három verset - most az egyiket közreadom -, s mellette néhány alázatos szót: „Nem tudom, van-e értelme (mármint küldeni - B. A.), lehetnek-e az én sorokba öntött érzéseim, gondolataim valakinek is azzá, aminek én elképzelem?” Nem szeretnék magam erre a kérdésre válaszolni, de ha valakinek is jelentett valamit ez a vers, írja üteg nekem is. Köszönöm. ( Bencze András, HOOD Székesfehérvár, Távírda utca 31 33.) Szeretnék így Jutni. Al libbenni ak adói ly ok on, mintha semmi lenne az egész. Suhanni a levegőben, mintha szállnék. Nem tudok így futni, ürülök, ha sikerül a többiekkel együtt valahogy tartanom a tempót. Mindig olt van bennem a rettegés, hogy lemaradok, hogy otthagynak. Tudom, hogy Te, Uram azokra is figyelsz, akik a versenyben lemaradnak, elfáradnak, elbuknak. (?) Mert Neked nagyon fontos hogy végül mindenki célba érkezzen. tevékenysége, műveltsége, valláserkölcsi felfogása nem volt elfogadható azokban az évtizedekben, messzire is került a régi pesti szerkesztőségi élettől. Azt hiszem, a 70-es évek elején találkoztunk újra a PEN Club közgyűlésén. Meghatva forgatta a Magyar Lányok EMLEKALBUM Á-t, melyet elvittem megmutatni a saját írásával. „Nagyon szeretném, ha minden fiatal leány tudna lelkesedni, ha szépet Iáit, nevetni és táncolni, ha lehet és hősnek lenni, ha kell. Ezer szerepe van a nőnek az életben, de csak egy lelke. És ez maradjon fehérruhás és fiatal. Kosáiryné Réz Lola” A lánynemzedék tudatos nemzeti érzülettel és istenhitben nevelkedjék - ma is elfogadható nevelési elképzelése. Schelken Pálma Diakonia 1993/2 A folyóirat új száma a Szeretet jegyében született. Ezt a központi gondolatot járja körül a legtöbb tanulmány és cikk, s ezzel a témával nyitja a sort az egykor iskolát teremtett, nevezetes svájci professzor, Barth Károly börtönprédikációja: „A szeretetben nincs félelem” címmel. Isten felénk áradó szeretetéről szól, nem az emberi érzelemről, mert ez utóbbi nem zárja ki a félelmet. Az isteni és emberi szeretet különbözőségével foglalkozik a következő három tanulmány is: Reuss Andrásé („A szeretet, mint a kereszténység alapmotívuma”); Bízik Lászlóé („Az agapé-szeretet, mint dogmatikai kategória); és Veöreös Imréé („Az agapészeretet, mint etikai tartalom.") Mindhárom szerző Vajta Vilmosnak Anders Nygren: „Eros und Agapé” c. müvét bemutató munkájához fűzi gondolatait. Nygren tanítása szerint az agapé Isten felénk hajló, irgalmas, önzetlen, megérdenáel heteden szeretete, míg az erosz emberek közötti, önző érzelem. A továbbiakban a szeretet földi és gyakorlati megnyilvánulásaival találkozunk: Szabolcs Éva Pestalozzinak, a „nevelő szeretet prófétájának” életművében és módszerében követi az érzelmi nevelés útját; Gadó Pál tapasztalatok alapján szól a diakóuiai munkában tetté formálódó szeretetről; a kiváló református pszichológus-lelkész, Gyökössy Endre az érzelmek torzulásait mutatja be („A szeretet patológiája"); Zay László „A művészet szeretetéről” kettős értelemben beszél: úgy is, mint a művészetek szeretet szertesugárzó hatásáról, és úgy is, mint a műélvező katartikus élmény nyomán születő - vonzalmáról a mű iránt. Madocsai Miklós („Szeretet a szószéken”) a prédikációból áradó alázatról beszél, mely a lelkésznek a hívek iránti együttérzését fejezi ki; Unger Zsuzsa pedig ember és természet összetartozását hangsúlyozza, az ember - veszedelembe vivő természelleigázásával szemben. A központi témán kívüli írások közül kimagaslik Veöreös Imre Újszövetség-magyarázatának folytatása immár „Az Újszövetség határán túl”, mely az apostoli atyák iratai közül elsőnek a Didakhé-t, a pogányoknak szánt tanítást ismerteti meg az olvasóval. Három rendkívül érdekes írás foglalkozik irodalommal, kultúrtörténettel: Jánosy István gyönyörködtetően szép esszéje Rába György költészetéről; a Fasori gimnázium történetét Németh József beszéli el; közölt osztálynévsorai ékesszólóan bizonyítják a „Nobel-díjasok iskolájának” felekezeti nyitottságát és tudományos színvonalát. Griill Tibor a soproni evangélikus könyvtárak tömörségben is sokatmondó történetével négy évszázadot tekint át. Végül a Kulturális Figyelőben Bozóky Éva ismerteti Prohászka Lajos hat évtized után újra kiadott, és újra időszerű könyvét („A mai élet erkölcse”) és Hárs Ernő két új kötetét (a poi tugál költő, C’amöes szonettjeinek fordításút) és Hárs Ernő saját költői termését a két utóbbi évtizedből („Szeptember tenyerén”). Bozóky Éva
