Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-03 / 1. szám

Evangélikus Élet 1993. január 3. —NAPRÓL NAPRA Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszü­löttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igaz­sággal. Jn 1,14 vasárnap Ábrám ezt mondta Lótnák: Ne le­gyen viszály köztem és közied, az én pászto­raim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! lMóz 13,8 (ÍJn4,21, Lk 2,41-52, ÍJn 5,11-13, Zsolt 4.) Uram, te tudod, mily töré­keny a szeretet. Megrepedhet egy félreértés miatt. Összetörhet, ha rosszakarattal találko­zik. Ne engedd, kérlek, hogy beletörődjünk. Tégy késszé arra, hogy a békesség útját keres­sük. Segíts, hogy megtaláljuk. hétfő Van-e valami lehetetlen az ÚR számá­ra? 1 Móz 18,14 (Lk 5,24-25, 2Kor 6,14-16, Lk 3,7-14) Dicsérlek Téged, Uram, mert Nálad semmi sem lehetetlen. Gyermeket adsz az öreg Ábrahámnak és Sárának. Népedet megtartod évezredeken keresztül. Még bűneimet is elve­szed. „Hát hogyne dicsérnélek, csodálatos, nagy Isten! Áldlak örökké!” kedd Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vét­kemtől tisztíts meg engem! Zsolt 51,4 (ÍJn 1,9, Zsid 13,8-9, Lk 3,15-20) „Ó, segíts újjá lenni, ne terheljen már semmi! Igaz ösvényen járjak, üdvöt csak tőled várjak!” (463. ének.) szerda Isten nem haragra rendelt minket, ha­nem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus által. IThessz 5,9 (lSám 14,6, Mt 2,1-12, Ef 3,2-3a. 5-6, Lk 3,21-38) Jézus Krisztus! Jászolbölcsöd mellett térdeltek a po­gány bölcsek. Hosszú út állt mögöttük. Köszö­nöm, hogy te még annál is nagyobb utat tettél meg azért, hogy üdvösséget szerezz az ember­nek. Nekem is. csütörtök Ábrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki. lMóz 12,4 (Rom 4,20-22, Róm 16,25-27, Lk 4,1-13) Uram, Ábrahám meghal­lotta hangodat, megértette, és engedelmeske­dett. Nálam hol a hallással, hol a megértéssel, hol az engedelmességgel van baj. De bízom benned. „Segíts a hitetlenségemen!” péntek Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged. Zsolt 82,8 (2Pt 3,11-12, Jel 21, 9-12.21-23, Lk 4,14-21) Számadással tartozom, Istenem. Nem csupán elöljáróimnak, hanem neked is. Legfőképpen Neked. Kérlek, készíts föl a számadásra. S ha eljön az ideje, ne csak méltatlanságomra te­kints, hanem Jézus értem hozott áldozatára is. Könyörülj rajtam! szombat Nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirde­tem minden tettedet. Zsolt 73,28 (lPt 2,9, Un 2,12-17, Lk 4,22-30) Uram, annyi mindent tar­tanak jónak az emberek! „Csak egészség le­gyen! Pénzzel mindent el lehet érni! Haladni a korral: hatalmat szerezni!” Az egészség nekem is fontos. Rajtakapom magam, hogy bőséget kívánok, hatalom után áhítozom. Ne engedd felejtenem, hogy mennyire jó a közeledbe lenni. Egyedül Te adsz teljes biztonságot. Csepregi Zsuzsa MÚLIK AZ IDŐ A szilveszteri hangulat szokásos mondata: múlik az idő. Unalmas, mint egy régi sláger. Olyan poén. amit min­denki ismer. Ha mégis megérint, igyek­szünk elfeledni. Különben is, minek beszélni arról, amit mindenki tud, s amin változtatni úgysem lehet. „Múlik az idő!” Ettől a mondattól mégsem tudunk szabadulni. Újra meg újra elénk dobban. Néha gúnyolódik velünk. Máskor fenyeget. Néha szo­rongva menekülünk előle, máskor fölé­nyeskedve harcba szállunk vele. Csak legyőzni nem tudjuk. Bizony igaz: mú­lik az idő! Sőt! Egyre gyorsabban múlik. A 3. évezred közelében felpörgetett motor fordulatszámával váltják egymást a na­pok. Olyan a naptárunk, mint a ben­zinkút automatikus számlálója. Petőfi vidám társaságának négyökrös szekere még lassacskán ballagott. Mi az 5. se­bességre kapcsolva sem érjük utol ma­gunkat. Az egyre gyorsabban futó idő­ről írta Aprily: Futónál, mint az őz, ha valahol mögötte az erdőn vad kopó csahol. Aztán átvetted szarvas iramát, kinek farkasok szaglásszák nyomát. S most, hogy koromból annyi év lejárt, száguldsz, mint síkon a gepárd. Múlik a kegyelem ideje is! Minden évvel közelebb hozzánk az Isten előtti számadás napja. „Mert mindnyájunk­nak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélöszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszát” (2Kor 5,10). De most ismét haladékot kaptunk: nem könnyelműségre, hanem megté­résre. A haladék idején Zofóniás prófé­ta így sürget: „Szedd össze magad, szállj magadba!” (Zof 2,1) Úgy tűnik, a lélek világában a centrifugális erők érvényesülnék. Szétszórták érzéseink, gondolataink. Figyelmünket ézerféle apró dolog köti le. Ebben a szétszórt­ságban felületessé lesz az ember. Hi­ányzik a mélység dimenziója. Önisme­ret hiányában sokszor erőnk feletti fel­adatokra vállalkozunk, amelyek felőr­lik idegeinket és felemésztik lelki ener­giánkat. Mindig kifelé nézve csak má­sok hibáin bosszankodunk. Aktuális üzenet tehát: Szedd össze magad és szállj magadba! Persze nem szilveszteri kampány-feladat ez, hanem embersé­günk elkötelezettsége. Jézus így mond­ta: Menj be a te belső szobádba (Mt 6,6). Bátorság kell szembeszállni szét­szóró erőkkel és szembenézni szétszórt önmagámmal. Ám a próféta nem diva­tos önismereti tanfolyamot ajánl. Nem a keleti vallások befeléforduló, medita­tiv csöndjét propagálja. A koncentrá­ció célja nem az, hogy önmagámra, hanem hogy Istenre találjak. „Szedd össze magad, szállj magadba!” - az a pillanat ez, amikor a futók a startvo­nalra állnak. Aztán felhangzik a „rajt!”: keressétek az Urat! Jézus így mondta: keressétek elő Isten országát (Mt 6,33). Ez az „először” nemcsak sorrendet jelent, de azt az intenzitást is, ami mindent félretéve és mindent be­vetve keres, hogy találjon. Jó program 1993-ra. Madocsai Miklós GAJÁRSZKY MAGDOLNA Naponként Látod-e mind azt a szépet, mit naponként nyújt az élet ? Megleled-e az örömei, mit a reggel kínál neked? Felmérecl-e azt. mi kincsed, mi otthonod, kenyered? Van új célod minden napra, hogy átléphess a holnapba ? Köszönd meg, hogy fáradozhatsz, azt, hogy áldozatot hozhatsz, Csendességben, megnyugodva, új hitet kérj, új holnapra. IMAVEZÉRFONAL Imádkozzunk együtt, imádkozzunk egymásért „Mindenre van erőm abban, aki megerősít engem.” Fii 4,13 Egy idős asszony fekszik előt­tem az ágyon. Gyenge és erőtlen a teste. Keze fáradtan nyugszik a pu­ha takarón. Nem panaszkodik, ha­nem hálásan néz rám. Bár a nehéz élet és a szenvedésekkel teli évek rég mély barázdákat véstek arcára, mégis szemében remény ragyog. Örül látogatásomnak és annak, hogy újra együtt imádkozhatunk. Már nem tud eljárni gyülekezeti alkalmainkra. Nem láthatja azt az oltárt, amely előtt évtizedekig tér­delt. Nem énekelhet a gyülekezet közösségével együtt és nép hall­hatja az orgona hangját. Ágyhoz­­kötöttsége mégsem csüggeszti el. Imádságában mindig gondol gyü­lekezetére, arra a közösségre, amelyben leélte egész életét. A gyötrelmek és a szenvedések nem szakították el a gyülekezettől. Bár látszólag távol él tőlünk, mégis lélekben közel. Együtt imádkozunk. Nem ma­gáért imádkozik, hanem azokért az egészséges emberekért, akik nem látják be, hogy lelkileg meny­nyire betegek. Felsorolja gyüleke­zetünk tagjait és imádkozik min­denkiért külön-külön. Abban a 4X4-es kis szobában ott van az egész gyülekezet. Gyermekek és fiatalok, középkorúak és öregek, mind mind a közös könyörgésünk­ben előjönnek. Nézem az arcát. Boldogságot sugároz, amikor másokért imád­kozhat. Ilyenkor elfelejti saját élete szomorúságát. Örül, hogy az imádkozás felelősségteljes szolgá­latát betegágyán, húzódzkodó kö­tél és tengernyi gyógyszer közepet­te is végezni tudja. Örül annak, hogy nem hiába él, hanem küldeté­se van gyülekezet felé. Beteg teste hordozza az egész gyülekezetei imádságban. Közösen elmondjuk a Miatyán­­kot, majd mindketten csendben maradunk. Arra gondolok, hogy milyen nagy szüksége van gyüleke­zetünknek és egyházunknak az ilyen imádkozó életű emberekre. Ók mennyit gondolnak ránk és mi egészségesek milyen keveset rájuk. Többet kellene gyülekezetünkben betegeinkkel törődni, értük rend­szeresen imádkozni. Vajon mire gondol most ő előttem? Talán ar­ra, hogy mikor láthat újra? Talán arra, hogy mikor láthatja meg újra templomát? Talán arra, hogy mi­kor szólítja magához az élet Ura? Reám néz és megszólal: „Bár gyenge és erőtlen vagyok, mégis mindenre van erőm abban, aki megerősít engem.” Remegő kezét felém nyújtja és elköszön. Megáll­va az ajtója előtt, arra gondolok, hogy szeretnék én is olyan erős lenni, mint ez az asszony. TA Imádkozzunk együtt:- Azokért a betegeinkért, akik nem lehetnek ott templomaink­ban, gyülekezeti alkalmainkon be­tegségük miatt.- Azokért a megtört és elkesere­dett szívű emberekért, akik szenve­déseiket nehezen hordozzák.- Azokért az emberekért, akik nem az Istentől várják életük meg­erősítését.- Gyülekezetünkért, hogy soha el ne feledkezzünk betegeinkről és a nekik nyújtható segítségről. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1992. december 31. I., Becsikapu tér du. 6. német dr. Zsigmon­dy Árpád. du. 6. Szcbik Imre. Pesthidegkút, I., Báthory u. 7. du. fél 6. Köszeghy Tamás. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út 31. du. 4. Donáth László. Óbuda, III., Dévai Biró M. tér du. 6. dr. Nagy István. Újpest, IV., Leib­­stück Mária u. 36-38. du. 6. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 9., du. 6. (úrv.) dr. Harmati Béla. VII., Városligeti fasor 17. du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán. VIII. Üllői út 24. du. 5. Ker­tész Géza. Vili., Vajda Péter u. 33. du. 5. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. du. 5. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X. Kápolna u. 14. du. 6. Fabiny Tamás. Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du 6. (úrv.) Csepregi András, éjjel fél 12. Missura Tibor. Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. du. fél 7. (úrv.) Takács József. XIII., Kassák Lajos u. 22. du. ifj. Kcndch György. XIII., Frangepán u. 43. de. 8. XIV., Lőcsei út 32. du. 6. dr. Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV., Templom tér du. 5. Bizik László. Rákospalota, Kis­­templom, XV., Juhos u. 28. du. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere. du. 5. dr. Karner Ágoston. Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. du. 6. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII. , Tesscdik S. tér du. 5. Marschalkó Gyula. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 6. Dctrc János. Rákosligct, XVII. Gózon Gy. u. du. 4. Dctre János. Pcstszcntlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. du. 5. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Templom tér I. du. 5. Széli Bulcsú, du 6. Keresztyén szilveszter. Pest­­szenterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. Győri János Sámuel. Csepel, XXL, Katona J. u. du. 6. Mezősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Zsigmondyné Kozma Évamária. ÓÉV ESTÉN az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltár előtti igéje: Mt 9,14-17; az igehirdetés alapigéje: 2Kor 5,9-10. A VASÁRNAP IGÉJE ÚTRAVALÓUL Jak 4,10-17 Jakab arra tanít minket, hogy mire kell vigyáznunk az előttünk álló évben. Három dolgot akar a szívünkre helyezni. Azt, hogy le­gyünk alázatosak, ne rágalmaz­zunk és ítélkezzünk egymás felett és ne hagyjuk ki Istent a terveink­ből és számításainkból. Jakab nem táplál illúziókat keresztyén testvé­reiről, tudja, hogy az Isten országa felé vivő úton milyen sok bűn, kí­sértés leselkedik ránk. Könnyű el­bukni, ha azt gondoljuk, hogy mi már ismerjük Isten szeretetét, ha elbízzuk magunkat. Ezért szól az első intés az alázat­ról. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. Nem szívesen vesszük ezt a szót: alázat. Sérti a büszkeségünket. Pe­dig itt nem emberek előtti alázko­­dásról, hajlongásról van szó, ha­nem az Isten előtti hódolatról. Ar­ról, hogy elismerjük Isten Isten voltát és saját emberi korlátáinkat. A biblikus alázat szoros kapcsolat­ban áll az Istenbe vetett bizalom­mal és átéli Isten befogadó és fel­emelő szeretetét. Akkor vagyunk, leszünk ebben az évben a helyün­kön, ha hagyjuk, hogy Isten tegyen oda, nem magunktól kapaszko­dunk az általunk jónak tartott do­log felé, hanem rábízzuk Istenre magunkat teljesen. A karácsonyi történet tele van alázatos emberek történeteivel. Sorsukban láthatjuk, hogyan teszi Isten őket igazán a helyükre. Ott van rögtön Mária, aki igent mond az angyal szavára és így engedel­mes eszközévé válik Istennek a vi­lág megváltásában. Vagy József, aki nem retten meg a reá háruló nagy felelősségtől, ő az evangélium néma tanúja. De gondoljunk a pásztorokra és a bölcsekre, akik Betlehemben nem látnak többet egy síró csecsemőnél, és mégis fel­ismerik benne a világ üdvözítőjét és leborulva imádják őt. Isten az ilyen embereket tudja igazán fel­használni munkájában, akik le­mondanak önös érdekeikről és be­lesimulnak Isten tervébe. Ezt az alázatos bizakodó hitet várja tő­lünk is Urunk. A mindent Istenre bízó élet azonban nem jogosít fel minket a másik elleni bűnökre, az ítélkezésre és rágalmazásra. Az alázattal nem egyeztethető össze a rágalmazás. Hiszen ennek célja nem más, mint a másik ember lejáratása, önmagunk fölébe helye­zése. Az apostol szerint azért esünk bele ebbe a csapdába olyan könnyen, mert nem ismerjük ma­gunkat helyesen. „Ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” A pszichológia ismeri a kivetítés fogalmát. Eszerint az a hiba, amit a másikban leginkább elítélünk, valójában bennünk található. Sa­ját bűnünket fedezzük fel a mási­kon. Ha így van, láthatjuk, hogy mennyire fontos helyes önismeret­re törekedni, s az önismeret kell, hogy újabb alázatra késztessen minket, korlátáink elismerésére. Krisztus világosságába kell lép­nünk ítélkező gondolatainkkal, hogy ő tisztítson meg minket, mielőtt ártanánk. Útra valóul az új esztendőbe még egy jótanácsot ad Jakab. Ne le­gyünk olyanok, mint azok a keres­kedők, akik betervezik az egész esztendőt, kikalkulálják a nyeresé­get, csupán Istenről feledkeznek meg számításaikban. Lehet, hogy nincs hiba a számok körül, humá­nus az elgondolás, mégis gőg van mögötte. Nem kérem ki terveim­hez Isten véleményét, elfelejtem, hogy Ő az idő ura és egy szempil­lantás alatt keresztülhúzhatja min­den elképzelésemet. Az igazi alá­zat, amikor a jövőbe tekint, akkor is Isten felé fordul, mert alá akarja magát vetni Isten tervének. Akkor indulunk felkészülten tovább az úton, ha így imádkozunk, legyen meg a te akaratod terveim felől. Jakab nem beszél ebben a sza­kaszban Jézusról, mégis minden szava mögött ott látjuk őt, aki a mérce, a minta számunkra keresz­tyén életvitelünkben. Ő „megaláz­ta magát és engedelmeskedett mindhalálig.” Fii 2,8. Nekünk sza­bad őt választani útitársul ebben az évben is, szabad hozzá kiálta­nunk bűneink poklából és alázatos szívet kérni tőle. Brebovs/ky Éva IMÁDKOZZUNK! Jézus, köszönjük, hogy te alázatos vol­tál mindhalálig. Add, hogy megtanuljuk tőled szeretettel szólni az igazat és rád­bízni jövőnket teljesen. Ámen. VIZKERESZT ÜNNEPÉNEK IGÉJE „SZÉP HAJNALCSILLAG” ÍJn 2,7-11 Az év fényes napjai elmúltak. Mögöttünk már a szeretet ünnepe, amikor látványos erőfeszítéseket tettünk, hogy kifejezzük egymás iránti szeretetünket. Talán egy ki­csit bele is fáradtunk a nagy ün­neplésbe. Ismét örülünk a szürke hétköznapoknak. Gyermekeink el­tették a karácsonyi képeskönyve­ket, lehet hogy mi sem gondolunk már a testetöltés csodájára, Isten közelségére Krisztusban. Ezért nem árt az ismétlés, ha most tekintetün­ket visszafordítjuk a Karácsonyi Gyermek felé. Hiszen valami elkez­dődött ott a betlehemi jászolbölcső­ben és csendben megy a maga útján a beteljesedés felé: már múlik a sö­tétség és már fénylik az igazi vilá­gosság. A nagy kérdés az, hogy akarunk-e az új év hétköznapjaiban is ebben a világosságban járni, vagy belenyugszunk a sötétségbe. Vízkereszt ünnepe igen gazdag tradíciót hordoz magában. Orto­dox testvéreink most ünnepük ka­rácsonyt, mások a három bölcs lá­togatására emlékeznek. Az evan­géliumunk Jézus szavát állítja elénk: Én vagyok a világ világos­sága. Jn 8,12. Igazi Krisztus-ünnep ez a mai. Krisztus áll valójában igénk középpontjában is. Ő az iga­zi világosság, aki beragyogja fé­nyével emberi kapcsolatainkat, új­ból és újból rákérdez szeretetünk valódiságára, rávilágít rejtett indu­latainkra. Előtte leplezetlenül állunk mindannyian. A szeretet parancsa régi törvény, Jézus nem törli el szolgálatával ezt, de új megvilágí­tásba helyezi. Eljövetelével a régi parancs megújult, megtartása le­hetségessé vált. A benne fénylő vi­lágosság ítéli meg igazán emberi kapcsolatainkat. A gyűlölet sötét­ségében utat tévesztett embereket ő kihozza a fényre. Aki öt követi, nem jár a sötétségben. így ismétli meg vízkereszt karácsony örömhí­rét mindannyiunk számára. Ez az evangélium, amely megváltoztat, ellenséges indulatainktól megsza­badít és a testvérszeretetre felsza­badít minden Krisztus-követőt. Figyelmeztetés is nekünk ez az ige. Etalon, amelyen lemérhetjük keresztyénségünket. Hiszen min­ket is kísértenek az árnyak. Elron­tott kapcsolatok, sértő szavak, a felvillanó gyűlölet a másik ember tekintetében. A mélyről feltörő, le nem tisztázott indulatok, amelyek szörnyű robbanással fenyegetnek. Jogos a kérdés a rendőrségi híreket figyelve, hát ennyire megfogyatko­zott a szeretet közöttünk? Min­denkit csak a maga haszna érdekel, a törtetésben nem ismerünk többé sem Istent sem embert? Mi keresz­tyének is ilyenek vagyunk? Milyen nagy a körülöttünk - és valljuk be a bennünk lévő sötétség! Jöjj szép Hajnalcsillag, mert olyan rú­tak és visszataszítóak vagyunk. Egy afrikai közmondás így tanít minket: „Fordulj arccal a nap felé, úgy az árnyak mögéd hullanak.” Ne cipeljük magunkkal tovább éle­tünk sötét árnyait, forduljunk a nap, Krisztus felé, engedjük, hogy az ő szeretete leolvassza szívünkről a gyűlölet hideg páncélját és meg­szülessen bennünk is a szeretet. En­gedjük be Krisztus fényét életünk sötét zugaiba, hogy ő rendet tegyen ott. Ne küzdjünk tovább egyedül a sötétség félelmetes árnyaival, ha­nem éljünk Jézus győzelmével, bo­csánatával és megtapasztaljuk, hogy valóban: múlik a sötétség és már itt van az igaz világosság. Brébovszky Éva IMÁDKOZZUNK! Urunk, jöjj fényeddel, mert bennünk sok a sötétség, jöjj tanácsoddal, mert könnyen megtorpanunk, jöjj erőddel, hogy felegyenesedjünk, békéddel, hogy összhangra találjunk: mert te vagy egyetlen reményünk. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1993. január 6. I., Bécsikapu tér de. II. (úrv.) Csepregi Zsuzsanna, du, 6. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út 31. de. 10. Donáth László. Óbuda, 111., Dévai Biró M. tér de. 10. dr. Nagy Ist­ván. Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Brebovszky Éva, du. 6. Zászkaliczky Péter. VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1993. január 3. I., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szilas Attila, de. 10. német Gémes Pál, de. 11. (úrv.) Ma­docsai Miklós; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád. 11., Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Pesthidegkút, L, Báthory u. 7. de. fél II. Csizmazia Sándor. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út 31. de. 10. Donáth László. Óbuda, 111., Dévai Biró M. tér de. 10. dr. Nagy Ist­ván. Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. II. (úrv.) Zászka­liczky Péter, du. 6. Brebovszky Éva. VII., Városligeti fasor 17. fél 10. családi: dr. Mun­­tag Andomé, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Fodor Viktor. VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar Kertész Géza. VIII., Vajda Péter u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fel 11. Fabiny Tamás. X., Kerepesi út 69. de. 8. dr. Szabóné Mátrai Marianna. Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Fcrenczy Erzsébet, fél 10 családi Fercnczy Erzsébet, de. 11. (úrv.) Csepregi András, du. 6. Missura Tibor. XL, Németvölgyi út 138. de. 9. Csepregi András. Budahegyvidék, XII., Tartsay. u. 11. de. 9. (úrv.) Tóth-Szöllös Mihály, de. 11. (úrv.) Tóth-Szöllös Mihály, du. fél 7. Bcrecz Péter. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kcndch György. XIII., Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Szabóné Mátrai Marianna XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Bizik László. Újpalota, XV., Hártyán köz du. 5. ökumenikus. Rákospalota, Kistemp­­lom, XV., Juhos u. 28. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10. dr. Karner Ágoston. Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Szalay Tamás. Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII., Tesscdik S. tér de. 9. (úrv.) Detre János Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. dr. Vámos József. Rákos­keresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Dctre János. Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. II. (úrv.) dr. Vámos József. Pcst­­szentlőrínc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán. Pcstszentimre, XVIII., Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. Széli Bulcsú. Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú. Pestszcnt­­erzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXL, Katona J. u. de. fel 11. Mezősi György. Budafok, XXII., Já­ték u. 16. de. 11. Törökbálint, Szent István út de. 9. ÚJÉV UTÁNI VASÁRNAPON az oltárterítö színe: fehér. A délelőtti isten­­tisztelet oltár előtti igéje: Mt 18,1-5; az igehirdetés alapigéje: Jak 4,10-17. dr. Muntag Andomé, du. 6. Fodor Viktor VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar Kertész Géza. VIII., Vajda Péter u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás. Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 11. (úrv.) du. 6. Budahegy­vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 11. (úrv.) Köszeghy Tamás, du. fél 6. Takács József XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kcndch György. XIII., Frangepán u. 43. de. 8. ilj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11. dr. Szabó Lajos, du. 6. dr. Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Bízik László. Rákospalota, Kistemplom, XV. , Juhos u. 28. de. 10. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10. dr. Kamcr Ágoston. Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula. Pestszentlörinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kál­mán. Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. Széli Bulcsú. Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú. Pestszenterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sá­muel. Csepel, XXL, Katona J. u. du. 6. Me­zősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. de. II. VÍZKERESZT ÜNNEPÉN az ol­tárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltár előtti igéje; Jn 8,12; az igehirdetés alapigéje: ÍJn 2,7-11. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal Postaliók 500. BUDAPEST 1447. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (920086/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVÁRI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 480 Ft, egy évre 960 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom