Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-10 / 2. szám

nd ■3. 1 Attjj, v;) Mi ‘''Pád *ÜÓ, fél 11 '»Isi. ^3« *■9. Uzta. VIL, klon­ob-ia, §1. «iói Tiali őbá. biny' )óné aiúi I 10 irv.) XI, fás. . 9. rv.) :er. Ich ilj. 11. V, Irai it. ói P-d. 0. I­ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet 58. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1993. JANUÁR 10. VÍZKERESZT UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP ÁRA: 18 Ft A hívőknek a gondolkodás Istennél kezdődik. A természettudósnak pedig Vele végződik. A világnézetek felépítésénél a vallásnak az alapja az Isten. A természettudománynak pedig koronája az Isten. Planck m sn A TARTALOMBÓL LELKÉSZIKTATÁS BÉREN ÉS BELEDEN GYŐRI DIAKONISSZANŐVÉREK ŐSZI NAPFÉNYBEN EGY RÉGI-ÚJ ISKOLÁRÓL A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA december 15-én tartotta évi rendes közgyűlését. Megválasztotta új elnökét: dr. Harmati Béla evangélikus püspököt. A megüresedett alelnöki tisztre D. Hecker Frigyes metodista szuperin­tendenst választották, a főtitkári tisztben megerősítették Bóna László református lelkészt. A Theológiai Szemle szerkesztőbizottságában dr. Cserháti Sándor professzor kapott helyet. A közgyűlés soraiban először köszöntötték megfigyelői státusban a Magyar Katolikus Egyházat, a Magyarországi Unitárius Egyházat, az Isten Egyházát, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatot, az Ökumenikus Tanulmányi Központot, a Magyar Bibliatársulat Alapít­ványt, a Keresztyén Ökumenikus Baráti Társaságot, a Keresztyén Orvosok Társaságát, a Magyar Cserkészszövetséget és az ún. Nemzetközi Egyházat. A közgyűlés foglalkozott az 1996-os világkiállításon való részvétel kérdésével, az imahét megnyitó és záró alkalmaival, valamint az Ökumenikus Tanács 50 éves évfordulójának megemlékezéseivel. Dr. Harmati Béla püspökünk elnöki munkájára Isten gazdag áldását kérjük. I A visszaigényelt ingatlanokról " A Magyarországi Evangélikus Egyház, élve az 1991. évi XXXII. “ $z. törvény adta lehetőséggel, 1991. Október 28-án benyújtotta 1 ingatlan-visszaigénylését a Müve­­' lődési és Közoktatási Miniszté- 1 riümhoz. A beterjesztett lista 472 1 ingatlant tartalmaz. A Miniszté­rium egyenként elbírálta a kérel­meket, megállapította, hogy a tör­vény hatálya alá tartoznak-e, vagy sem, és ezután minden egyes ingat­lanra külön-külön bejegyeztette a 10 évre szóló elidegenítési és terhe­lési tilalmat. Ezzel egy időben fel­szólította az önkormányzatokat (a kezelőt) és az egyházat, hogy az ingatlan átadásáról 30 napon belül egyezzenek meg. Ezt a határidőt 30 nappal mindkét fél, és további 30 nappal az egyház kérésére meg le­hetett hosszabbítani. Ezen felszólí­tások alapján 136 ingatlanról szü­letett megállapodás, és összesen 34 ingatlan telekkönyvi átírása meg­történt. Azokban az esetekben, amikor a megállapodás csak azért nem jöhe­tett létre, mert az adott ingatlan használójának elhelyezésére a he­lyi önkormányzat nem tudott ele­gendő anyagi fedezetet biztosítani és ezt az Országgyűlés által e célra elkölönített keretből kérte, illetve amikor nem jött létre megegyezés, az iratokat a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium útján kellett : a Kormánybizottság elé terjeszte­­: nünk, amelyben az egyház és az állam képviselői egyenlő számban : vettek részt. Evangélikus Egyhá­­: zunk 1992. évre 21 db kérelmet vitt ; a Bizottság elé, amelyek közül for­mai okokból egyet sem kellett el­utasítani. Az Országgyűlés 1992. évben 1 milliárd 100 millió forintot : biztosított a volt egyházi ingatla­nokkal kapcsolatos kiadásokra, ezt kb. létszámarányosan osztot­ták el az egyes felekezetek között. Egyházunkra így 53 900 000 Ft. jutott, amelyből 15 db ingatlan­ügyet tudtunk megoldani. Ez utóbbi listát és összeget a Kor­mány az 1992. október 29-i ülésén jóváhagyta, erről a művelődési és közoktatási miniszter fog hivatalo­san értesíteni bennünket. A következőkben néhány olyan dologra szeretném felhivni a figyel­met, amely az eddigi tapasztala­taink alapján félreértésekre adha­tott okot, így ezek tisztázása a to­vábbi tárgyalásoknál fontos lehet: 1. Az ingatlan-visszaigénylés benyújtásának határideje ugyan le­járt, de a listát az egyház indokolt esetben bármikor módosíthatja, és 1991. június 22-től a törvény meg­jelenésével elrendelt általános el­idegenítési és terhelési tilalom még érvényben van. Tehát, ha egy gyü­lekezet még most vissza akar kérni valamilyen ingatlant, ennek aka­dálya nincs, a régi és az új tulajdo­ni lap beküldése után az Országos Iroda intézkedik. 2. Az átvevő gyülekezet és az átadó által megkötött megállapo­dás egy eredeti aláírásokkal ellá­tott példányát az Országos Irodá­ba kérjük beküldeni. Különösen akkor, ha a Kormánybizottságtól várjuk a kártalanítást, mert az csak azokat az ingatlanokat tár­gyalja, amelyeket az Országos Iro­da beterjesztett. A megállapodás szükséges még az egyház tulajdon­jogának földhivatali bejegyezteté­séhez is, amely rendesen az Orszá­gos Iroda feladata, mivel az elide­genítési és terhelési tilalom a javá­ra van bejegyezve. 3. A Kormánybizottság számá­ra a kártalanítás mértékének meg­határozásánál elfogadható okirat az ingatlan szakértői forgalmi ér­tékbecslése. Ezért ezt célszerű a végleges megállapodás megkötése előtt elkészíttetni az önkormány­zattal, ellenkező esetben a Kor­mánybizottság a tárgyaláshoz ké­pest 30 napos határidővel a pótlást rendeli el. 4. Gyakori gond, hogy vissza­kért épületeink állaga erősen le­romlott, és az önkormányzat nem akarja vállalni a helyreállítás költ­ségeit. Ebben az esetben olyan megállapodástervezetet javaslok írásban elküldeni az átadónak, mely szerint a gyülekezet a helyre­­állítás becsült összegének egy ré­szét vállalja, de a nagyobb, jelentő­sebb részt a jelenlegi tulajdonostól (ill. kezelőtől) várja, hiszen ez idő szerint a jó gazda gondosságával neki kell felelni az épületek állapo­táért. Amennyiben az önkormány­zat 30 napon belül nem írja alá ezt a megállapodást, úgy az ő aláírá­suk nélkül fogjuk a Kormánybi­zottság elé terjeszteni, ahol majd személyesen kell döntésük mellett kiállniuk. Bár ilyen eset még nem került a Kormánybizottság elé, az eddigi tapasztalataink alapján jo­gosan feltételezhetjük, hogy a Bi­zottság az általunk készített meg­állapodást elfogadja, de az is lehet, hogy a jó karba helyezés indokolt költségeit teljes egészében az át­adóra hárítja. 5. Semmiképpen nem javaslom, hogy egyetlen gyülekezet is ellen­szolgáltatás nélkül lemondjon bár­milyen ingatlanáról. A törvény is ezt írja: „az egyház tényleges tevé­kenysége szerint szükséges mérték­ben és időben kerül az ingatlan a volt tulajdonos egyház tulajdoná­ba és használatába.” Tehát, ha egy közösség ma úgy érzi, hogy nem tudja a volt ingatlanát sem rendel­tetésszerűen használni, sem anya­gilag fenntartani, akkor lehet az önkormányzattal úgy megegyezni, mely szerint a gyülekezet az igé­nyét fenntartja, de az épületet a 10 éves elidegenítési-terhelési tilalom idején belül egy későbbi időpont­ban kívánja átvenni. Az átadás részletes feltételeiről pedig majd az így meghatározott évben kell meg­állapodni. Isten iránti hálával mondhatjuk el, hogy néhány esettől eltekintve, a tárgyalások rendben, békesség­ben folynak. Előfordult viszont, hogy a visszakért ingatlant a tila­lom ellenére az önkormányzat el­adta, ebben az esetben, birva a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium támogatását, a törvé­nyesség érdekében bírói úton szer­zünk érvényt jogos igényeinknek. Csaknem 9 év áll még rendelke­zésünkre, hogy a történelem Urá­tól kapott lehetőséggel élve, vissza­kérhessük volt ingatlanainkat. De soha ne szűnjünk meg imádkozni azért, hogy a Szentlélek hiteles, példamutató bizonyságtevőkkel és élő gyülekezettel töltse meg épüle­teinket. Veperdi Zoltán KORSZERŰ KERESZTENYSEG Egyházmegyei elnökség beiktatása Szekszárdon Rendkívüli közgyűlést tartott a Tolna-Baranyai Egyházmegye december 12-én Szekszárdon. Előzményt volt ennek a gyűlésnek. Lack ne r Aladár esperes egészségi állapotára való tekintettel nem tudta tovább vállalni saját nagy kiterjedésű gyülekezete mellett az egyházmegye vezeté­sét és lemondott tisztségéről. Az egyházmegyei presbitérium kiírta a vá­lasztásokat és ennek eredményeként esperessé ifj. Hafen scher Ka­roly szekszárdi lelkészt, egyházmegyei felügyelővé An dór ka Ár­pád szekszárdi presbiteri választották meg. A szekszárdi templom megtelt a közgyűlés hivatalos tagjaival, test­véregyházak képviselőivel, szek­szárdi és a két megyebeli gyüleke­zetek tagjaival, hazai és külföldi vendégekkel, érdeklődőkkel. Az iktató istentiszteleten dr. Harmati Béla püspök mellett Lackner Aladár leköszönő esperes és Varsányi Ferenc egyházmegyei főjegyző szolgált. Az iktató igehir­detés Ézs 35,3—4 alapján bátorítás volt az új tisztségviselők, de az egész egyházmegye számára. Ez az egyházmegye sokat szenvedett, kü­lönösen az utóbbi évtizedekben, tépett egyházmegye, próbált csa­pat, ahol a kitelepítések minden szenvedése és nyomora még min­dig visszacseng. Ebben a helyzet­ben fontos a prófétai ige: „erősít­sétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket.” Ket­ten küldetnek ma el, nekik is szük­ségük van megerősödésre, hogy másokat tudjanak erősíteni. Erő­södjenek meg a kegyelemben, hogy mások számára erőforrás lehesse­nek. Nyolc-tíz templomban szol­gáló lelkészeknek is szükségük van megerősödésre. Ne féljetek, kezd­jetek újat. Mindketten lelkészcsa­ládból jöttetek, ismeritek az egyhá­zi szolgálat minden terhét, örömét. Tegyétek, ami rátok bízatott, ami pedig Isten d9lga, hagyjátok Óreá! Andorka Árpád felügyelő bekö­szöntőjében személyes életének né­hány mélyen ható élményét mond­ta el, mellyel egyrészt a papi ház meghitt levegőjét, másrészt az el­múlt nehéz évek szenvedéseit a ki­telepítések következményeit idézte fel. A lelkészek felé fordulva, eze­ket mondta: „Hadd kérjem őket a további' hűséges helytállásra... A hívekkel való találkozást, sze­mélyes kapcsolattartást óriási je­lentőségűnek tartom. Ez elsőrendű feladat és meghozza a maga gyü­mölcseit s ez realizálódik a gyüle­kezethez való tartozásban... Ha ez nem történik meg s elmarad, megla­zulnak a kapcsolatok, elmaradnak az istentiszteletekről s előbb-utóbb bottal üthetjük a nyomukat, esetleg a szekták között találjuk meg őket... Legyen szabad ugyanakkor gyülekezeteinket is arra kérnem, hogy e forrongó világban is, ahol a mai ember oly sok mindent átérté­kel, megmaradjanak az Isten iránti hűségben, az ige szeretetében, evan­gélikus egyházunkhoz való ragasz­kodásban... Karácsonyra készü­lünk. Annak születésére, aki a sze­­retetet hozta magával erre a földre s áldozta fel magát értünk, hogy mi is nagyon szeressük egymást. Kato­likusok, reformátusok, evangéliku­sok, de egyéb felekezethez tartozó testvérek, szívleljük meg ezt az üze­netet és szeretettel hordozzuk egy­mást. Csak így leszünk méltóak a keresztény névre. Az esperesi beköszöntőben ifj. Hafenscher Károly arról tett bi­zonyságot, hogy nem a csüggedés lelkét adta nekünk Isten. A Lélek ajándékai között említette a szülői házat, a Deák téri gyülekezetei, eddig végzett szolgálatait különbö­ző gyülekezetekben, a fóti kántor­képzésben való forgolódását és eredményeit, Pannonhalma érté­keit, de elődjének, Lackner Aladár esperesnek vezetői munkáját is. Három területet nevezett meg, me­lyen valami sajátosat szeretne a megszokotthoz hozzátenni. Korszerű kereszténység: úgy szólni, úgy hirdetni az igét templo­mainkban, hogy az érthető, fogha­tó, aprópénzre váltható legyen. Nem kevesek számára érthető, ke­gyeskedő nyelven, nem a mai fiata­lok számára megmosolyogható ar­chaikus Károli-nyelven, hanem a mai ember nyelvén, de mindig igé­nyesen formálva, színvonalasan fogalmazva. Korszerű keresztény­ség: újra kell gondolni a formákat. Istentiszteleteink légkörére és for­máira éppen úgy vonatkozik ez, mint az egyházi élet hivatalos és kötetlen alkalmaira. Korszerű ke­reszténység: tudjuk, hogy kik va­gyunk és mi dolgunk a világban. Tisztázzuk identitásunkat, kik va­gyunk, mit akarunk, mi a célunk. Reális egyházképre van szüksé­günk. Fel. kell mérni helyzetünket, hogy tervezni tudjunk. Be kell mérni anyagi és lelki teherbíró képességün­ket, hiszen nem lehet mindig segé­lyekből élni, másra várni. Es ide tartozik az is, hogy a külső tényezők számára tisztázzuk, hogy mi az egy­ház valóságos feladata, s mik ázok a hamis elvárások, amelyek akár politikai, akár más színezettel olyas­mire kérnek, ami nem a mi dolgunk. Komolyan kell vennünk az ener­giagazdálkodás feladatát. Az erőt felülről kapjuk, de nem pocséko­lásra, hanem ügyes, leleményes, hatékony felhasználásra. így kell komolyan végiggondolnunk egy­házmegyénk munkabeosztását. Ha jól gazdálkodunk, akkor még ilyen hiányos létszámmal is több áldást tudunk hordozni és tovább­adni. így kell óvnunk egészségün­ket. Ezt az energiagazdálkodást nem csupán a lelkészek szintjén kell megvalósítani, hanem minél több testvért kell bevonni az aktív szolgálatba, hogy a lelkész a sajá­tos munkáját, az igehirdetés és pásztorolás feladatát végezhesse. Kiki a maga szakképzettségével, tehetségével, képességeivel hozzá­járulhat a helyi gyülekezet, az egy­házmegyei közösség életéhez. „Nem a csüggedés lelkét adta ne­künk az Isten, hanem az erőét, hogy jól gazdálkodjunk, a szeretet lelkét, hogy korszerű keresztény életünkkel vigyük a jó hírt s a jó­zanság lelkét, hogy reális egyház­képet kialakítva végezzük azt, amit Urunk ránk bízott.” Varsányi Ferenc egyházmegyei főjegyző vezette a közgyűlést és üdvözölte elsőként az új, beikta­tott elnökséget. Lackner Aladár kívánt erőt az út mutatásához, dr. Muth Lajos felügyelő a szek­szárdi gyülekezet nevében féltő szeretetüket és segítőkészségüket hangsúlyozta. Dr. Sólyom Jenő egyházkerülcti felügyelő a szolgáló magatartásra. Káposzta Lajos es­peres az egymás iránti szeretet „adósságára" figyelmeztetett. Friedrich Nägelsbach bajor egy­háztanácsos, a testvéregyház kö­szöntését hozta, dr. Mayer Mihály pécsi katolikus megyéspüspök ar­ról szólt, hogy Jézus jár előttünk, nyomába kell lépnünk, dr. Hafen­­scher Károly - az édesapa - a Mi­atyánk doxológiájára irányította esperessé lett fia figyelmét, mint amiről soha nem feledkezhetünk meg. Gryllus Vilmos felügyelő a Deák téri gyülekezet nevében, Zászkaliczky Pál igazgató a Teoló­gusok Otthona nevében. Szemerei László esperes a református testvér­egyház gyülekezetei nevében kö­szöntött. Dr. Jakus Péter alpolgár­mester a keszthelyi gyülekezet. Ko­csis Imre Antal polgármester Szek­­szárd városa jókívánságait és szere­­tetetét tolmácsolta, végül pedig a püspök megköszönte Lackner Aladár és Weil Henrik leköszönő esperes és felügyelő szolgálatát, egészséget és jó erőt kívánva to­vábbi életükre. Az új elnökségnek pedig a kapott tehetségeik és aján­dékaik jó felhasználását, eredmé­nyes, jó munkát kívánt. Fiatal egyházmegyei vezetés ke­rült a Tolna-Baranyai egyházme­gye élére. Legyen erejük és bölcses­ségük, hogy ezen a nagyon nehéz és erőt próbáló területen energiá­jukkal jól gazdálkodva, korszerű kereszténységet élhessenek. tszm Fotók: Kapfinger András

Next

/
Oldalképek
Tartalom