Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-02-07 / 6. szám

ORSZÁGOS // EVANGÉLIKUS HETILAP J l'X*' 1/ 58. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1993. FEBRUÁR 7. HETVENED VASÁRNAP ÁRA: 18 Ft Szüleimtől tanultam meg kereszténynek lenni. Anyám átszellemült arca volt gyermekkorom első imakönyve. Amikor szüleim imádkoztak, mindig úgy tele lettem áhítattal, mintha templomban lettem volna. Musset egyház pedig ma nyíltan a keresztények egysége mellett száll síkra és ezért akar dolgozni. Az imahét célja az egyház egysé­géért való könyörgés. Hosszú évek óta tesszük ezt. Ez a mostani alkalom vajon nem az imádságok meghallgatása követ­keztében jöhetett létre? Lehet-e megta­gadni a ma egyházától, hogy az ökumeniz­­mus útján nemcsak szép szavakkal, de bi­zonyító tettekkel is lépjenek tovább? 1991. augusztus 18. Debrecenben. 1993. január 20. Esztergomban ilyen bizonyító tett volt. melyet a magyarországi keresz­­tyénség boldogan vállalhat' és tovább imádkozhatunk, hogy még bátrabb, még több szeretetet és megbecsülést jelentő tet­tek erősítsék ökumenikus elkötelezettsé­günket. Tóth-Szöllős Mihály Hegedűs Lóránt imádkozik Simeon metropolita áldást oszt A koszorú elhelyezése A TARTALOMBÓL KRISZTUS SZERETETE A CSALÁDOKBAN FELTÁRTAK EGY ZSINAGÓGÁT, AMELYBEN JÉZUS PRÉDIKÁLT EMLÉKEK ÉS GONDOLATOK EGY TEMPLOMPADBAN ÖKUMENIKUS IMAHÉT Az 1993. év Ökumenikus Imahetének két nagyobb, kiemelkedő eseménye volt. Az egyik az évente szokásos megnyitó istentisztelet, melyei felváltva tartanak már évek óta Budapest egy-egy evangélikus, református, katolikus vagy baptista templomában. Erre az idén az újpesti Kassai úti baptista templomban került sor. A másik kiemelkedő esemény január 20-án, szerdán délután az Esztergomi Bazili­kában zajlott le. Ismeretes, hogy a pápa 1991. évi magyarországi látogatása során meg­koszorúzta a debreceni Gályarabok Emlékművét. Most a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak vezetői látogatlak el Esztergomba a Magyar Katolikus Egyház első templomába, hogy a kegyelet koszorúját elhelyezzék a „kassai vérta­núk" szobránál. Ezt az ökumenikus istentiszteletet a református, evangélikus, baptis­ta, metodista és ortodox egyházakon kívül az Ökumenikus Baráti Társaság, a Márton Áron Társaság és a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület kezdeményezte. Mindkét eseményről képes beszámolót adunk olvasóinknak. IGEHIRDETÉS AZ ESZTERGOMI BAZILIKÁBAN Elmondta: dr. Harmati Béla püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke „Testvéreim, Isten, aki ezt mondta, sötétségből világosság ragyogjon fel, ö gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségé­nek ismerete Krisztus arcán.” (2Kor 4.6.) « Sötétségből világosság - de te­­nebris lux - ezt kívánom aláhúzni ezen a rendkívüli ökumenikus is­tentiszteleten. Az ökumenikus imahét szokásosan együtt megren­dezett alkalmai tartogattak az el­múlt években is már néhány meg­lepetést számunkra, akár katoli­kus, akár protestáns, akár ortodox templomokban is került rájuk sor. Ez a mai alkalom azonban egészen rendkívüli! Az együttes imádság, a közös éneklés, a közösségben hall­gatott ige, a vendéglátó egyház templomának a vendégek számára sokszor szokatlan berendezése, külső megjelenése ellenére is rá­döbbentett az ökumenikus imahét az elmúlt években: lám, sokkal kö­zelebb vagyunk egymáshoz, mint gondoltuk, hiszen ugyanaz az ige hangzik nálunk is, és ismerős az ének dallama, és láthatatlan szá­lakkal, Isten kegyelme és áldása szálaival kapcsolódtunk össze a bünvallás, a könyörgés, a hálaadás és a magasztalás gyülekezeteként Isten színe előtt. Ez a mai alkalom azonban itt az esztergomi bazilikában valami egészen más! Hasonlít ahhoz a rendkívüli, egyszeri ökumenikus istentisztelethez, amikor a pápa a debreceni református nagytemp­lomba látogatott és utána megállt a protestáns, gályarabságra ítélt lelkészek és tanítók emlékműve előtt, imádkozott és elhelyezte a kegyelet koszorúját. Eljöttünk ma mi is, a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Ta­nácsa tagegyházai, reformátusok, evangélikusok, baptisták, meto­disták, ortodoxok, hogy az Öku­menikus Baráti Társaság, a Már­ton Áron Társaság, a Magyar Pro­testáns Közművelődési Egyesület kezdeményezése eredményeként az Úrnak 1993. esztendejében megáll­junk itt együtt az 1619-ben meg­gyilkolt kassai vértanúk emlékmű­ve előtt. Sötétségből világosság ragyog­jon, ez most először is történel­münkre vonatkozik. Valláshábo­rúk és ellenségeskedések, szemben­állás és gyűlölet és a meg nem értés évszázadai után, a sötétségből vilá­gosság ragyogott föl. Eljött az ide­je annak, mert Isten akarta, hogy így legyen, hogy lépéseket tegyünk egymás felé a Krisztusban való egységkeresés útján. Ez az egységkeresés, az ökume­­né, nem jelenti saját identitásunk feladását egyik egyház, számára sem. lemondást hitvallásainkról, liturgiánkról, évszázados hagyo­mányainkról. Nem jelenti külső szempontok keresését, azaz vala­miféle közös ellenség elleni harci program meghirdetését, az elvilá­giasodás, a szekularizáció rémével történő riogatást. Nem jelenti az elválasztó tanítások olcsó elmosá­sát, hiszen az örökségként kapott, megharcolt és megélt drága igazsá­gok hitvalló mártírok emlékét is őrzik. Nem azért jöttünk, hogy a keresztyén egységet keressük az egység kedvéért, a megértést keres­sük a puszta megértés miatt. Krisz­tus parancsa miatt vagyunk együtt: „hogy mindnyájan egyek legyenek". Sötétségből világosság ragyog­jon fel, Isten teremtő teltére, a vi­lág kezdetére utal az apostol, sötét­ségből világosság ragyogjon fel. Is­ten színe előtt, együtt, könyörgő imádságban, bünvallásban dol­gozzuk fel múltunk, a magyar pro­testánsok múltjának egy darabját. Ezért jöttünk! „Isten gyújtott vilá­gosságot szivünkben, hogy felra­gyogjon előttünk Isten dicsőségé­nek ismerete...” Sötétségből világosság ragyogjon - értsük másodszor most ezt egy­másra, különböző egyházak mai és jövőbeli kapcsolatára. Micsoda nagyszerű dolog, hogy évtizedek bezártsága, kezünk-lábunk bék­lyókba szorítása után egyházaink Magyarországon visszakapják is­koláikat, intézményeiket. Micsoda óriási felelősség, hogy sötétségből világosság ragyogjon föl egymás­ról a nevelés segítségével, az okta­tás révén. Családban és intézmé­nyesen is, kicsinyek között és fel­nőttek között is. Voltak már lépé­sek eddig is, sorolhatjuk, örülhe­tünk nekik. Már 1976-ban kiadás­ra került a katolikus teológiai hall­gatók számára az az ökumenikus teológia, amelyikben a protestáns és ortodox vélemények, hittani összefoglalások is helyet kaptak. Sikerült megszövegezni más nagy nyelvek és kultúrák példája nyomán magyarul is, közösen a Miatyánkot és az Apostoli Hitvallást, a Hiszek­egyet. Szeretnénk a már meglévő külön protestáns és külön katolikus modern nyelvű, a mai fordítású Szentírást is elkészíteni együtt ma­gyarul. Egy új ökumenikus, minden magyar számára világos, érthető és használható fordítást. Vizsgáljuk meg együtt, vajon a Hiszekegyben előkerülő kifejezés, a szentek közössége - communio sanctorum - értelmében tudjuk-e a másikat, a többieket testvérnek te­kinteni. Az e heti Új Ember kérdé­sére az egységről idéztem egy régi mondást, amelyik olyan találóan foglalja össze Krisztusnak, a Jó Pásztornak különféle juhai közötti viszonyt: „Aki nem tudja elviselni Krisztus másfajta juhainak birka­szagát, az magamagát rekeszti ki a Pásztor nyájából”. Az 1993. év ökumenikus imahét­re választott igéje a Szentlélek gyü­mölcseiről szól: szeretet, öröm, bé­kesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezeket a gyümölcsöket kell te­­(Folytatás a 3. oldalon) Országos megnyitó istentisztelet Révész Árpád köszöntője J. S. Bach: Áldott az Isten... korálelö­­játákára vonult be a szolgálattevők sora a baptista imaházba. A modern. ízlésesen berendezett nagy terembe a főváros min­den részéből igen sokan jöttek össze, vala­mennyi felekezet hívei. Az orgonát Beltur­­ka Pál orgonaművész, a Baptista Egyház egyházzenei életének vezetője szólaltatta meg. Révész Árpád baptista egyházelnök köszöntötte a megjelent egyházi vezetőket és a gyülekezetét kedves szavakkal. Dr. Hecker Frigyes metodista szuperinten­dens, az Ökumenikus Tanács alelnöke ol­vasott igét és imádkozott, Szebik Imre evangélikus püspök vezette az Apostoli hitvallás elmondását, majd dr. Puskái László bíboros, prímás, esztergomi érsek mondta el szentbeszédét. lTim 2,1-2 ver­sei alapján az imádságnak arról a haszná­ról, eredményéről szólt, mely a nyugodt, csendes életet jelenti istenfelelemben és tisztességben. Közös imádságra jöttünk össze, amikor oly sok feszültség vesz körül bennünket a határon belül és határainkon kívül egyaránt. Ez veszélyezteti egyházi és társadalmi életünk megújulását. Szomorú­an kell tapasztalnunk a belső életünkben mindinkább eluralkodó feszültségeket, melyek sokakat egymással szembeállítanak és nehezítik a kibontakozást. A közéletben ott van az elmúlt negyven év gazdasági krízisének bizonytalansága... nemegyszer nyílt vallásellcncsség is. Közösen is, egyé­nileg is imádkozzunk, hogy mindnyájan békességben, szeretetben és igazságban él­jük életünket. Megemlítette a január 9—10-én Assisiben tartott imaalkalmat, melyen egész Európa keresztényeinek kép­viselői gyűltek össze, hogy imádkozzanak Európa és különösen is a Balkán békessé­géért. Most is azért a békéért kell imád­koznunk és áldozatot hoznunk, hogy le-Dr. Hccker Frigyes igét olvas gyen megnyugvás és kiegyensúlyozottság hazánkban, Európában, de különösen a Balkánon. Az igehirdetést dr. Harmati Béla püs­pök, az Ökumenikus Tanács elnöke tartot­ta 2Kor 3,17 alapján. „AzÚrpedigaLélek és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság." Az imahét programja a Lélek gyümölcseiről szól. A Teremtő, az Atya képe, a Megváltó Jézus Krisztus képe előttünk van, ismerős. De vajon ismerős-e a Szentlélek? Ismerő­­sek-e gyümölcsei? Nem lehet látni, mert nincsenek meg közöttünk. Viták és vesze­kedések vesznek körül családban, társada­lomban, a világban. Jézus Krisztusnál van a Lélek, a szabadság. De sokszor lesz a szabadságból szabadosság. Felelősséggel kell élnünk a szabadsággal. Halljuk ki az igéből az apostol hívását szabadságra és Szebik Imre mondta a/ Apostoli Hitvallást felelősségre. Kicsoda a Szentlélek? A kö­zöttünk lévő Krisztus, a jelenben működő Isten, aki nekünk megbocsátott, hogyne kellene nekünk is megbocsátani. Nézzünk saját életünkbe, termi-e életünk ezeket a gyümölcsöket, mit teszünk Isten szereidé­ben mások asztalára? Az est záró könyörgését dr. Hegedűs Lóránt református püspök tartotta, a Mi­atyánkot dr. Berki Ferii magyar ortodox esperes-adminisztrátor vezetésével mondta együtt a gyülekezet. Végül Simeon bolgár ortodox metropolita egyháza liturgiája szerint, énekelve adott áldást a gyüleke­zetre. A baptista gyülekezetekben mindig lel­kes és szívből éneklő énekkarokat hallha­tunk. Most is így volt ez, az Újpesti Baptis­ta Gyülekezet énekkara Kocsis István ve­zénylésével és Beharka Pál orgonakiséreté­­vel többször segített bennünket Isten di­cséretére. Puskái László a szószéken Ökumenikus istentisztelet az esztergomi Bazilikában Szerdán délután az esztergomi Bazilika télies levegője egy kis időre felmelegedett. Több száz hivő töltötte meg az ülőhelye­ket. Fiatalok, iskolák növendékei, papnö­vendékek és szerzetes férfiak és nők mellett sokan jöttek a város különböző felekezetű lakosai közül. Mint már a bevezetőben ír­tam. az ok az volt, hogy a pápa tettére tettel válaszoljon a protestánsok serege is. A három kassai vértanú Körösi Márk, Grodziecki Menyhért és Pongrácz István. Bethlen Gábor fejedelem felvidéki hadjára­ta idején hajdúi 1619. szeptember 7-én ket­tőjüket lefejezték, a harmadikat magára hagyták és hosszú szenvedés után halt meg. Emlékükre emeltek szobrot a bazilikában. Az istentisztelet elején Puskái László bí­boros. prímás, érsek köszöntötte az Ökume­nikus Tanács tagegyházainak vezetőit, élü­kön Harmati Béla püspököt, mint elnököt. Angelo Acerbi pápai nunciust, aki szintén eljött az istentiszteletre, valamint dr. Szent­­ágothay Jánosi az Akadémia ny. elnökét és dr. Körösi Lászlót, a város polgármesterét. Van egy énekünk, melyet valamennyien énekelünk gyülekezeteinkben, ez a Győz­hetetlen én kószálom... kezdetű. Ezt éne­kelte most is az ökumenikus gyülekezet. Közös hitünk megváltását az Apostoli hit­vallás szerint dr. Márkus Mihály reformá­tus püspök vezette. Az igehirdetést Har­mati Béla püspök tartotta 2Kor 4,6. verse alapján. (Külön közöljük a teljes igehirde­tést.) A gyülekezet közös könyörgését dr. Ko­csis Elemér és Márkus Mihály református püspök, Szebik Imre evangélikus püspök, Révész Árpád baptista egyházelnök, dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendens, valamint Paskai László érsek prímás vezet­te. Ezután következett az Ökumenikus Ta­nács koszorújának elhelyezése. Dr. Béna Zoltán ái Ökumenikus Tanács főtitkára cs dr. Gaál Endre kanonok, rektor vitték és helyezték el a bazilika mellékoltárán. Az istentisztelet végén Hegedűs Lóránt refor­mátus püspök és Paskai László bíboros prímás osztott áldást. Két énekkar is szolgált az istentisztele­ten éneklésével. A Bazilika énekkara Bará­ti István karnagy és a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium kórusa P. Varga Ka­­pisztrán vezetésével. A koszorúzás alkalma bizonyságtétel volt arról, hogy egyházaink a kiengeszte­lés és megbékélés útjára tértek. A debrece­ni kezdet méltó folytatása volt ez. A beve­zetőben elhangzott, hogy a Krisztus iránti ragaszkodás volt mind a katolikus, mind a protestáns mártírokban. A katolikus Harmati Róla prédikál A szolgálatot végzők a Bazilikában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom