Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-11-21 / 47. szám
Evangélikus Élet 58. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1993. NOVEMBER 21. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft Minden gondolatnak és cselekedetnek olyannak kell lennie, mintha e pillanatban meghalnál Kempis Tamás mm A TARTALOMBÓL „GONDOL RÁNK AZ ÚR!” EGYÜTT A HATÁRON TÚL SZOLGÁLÓ MAGYAR EVANGÉLIKUS LELKIGONDOZÓKKAL - PILISCSABÁN POST FESTA A békéscsabai jubileum ünnepi istentiszteletének gyülekezete „URAM, KIHEZ MENNÉNK, ÖRÖK ÉLET BESZÉDE VAN NÁLAD. ÉS MI HISSZÜK ÉS TUDJUK, HOGY TE VAGY AZ ISTENNEK SZENTJE.” Jn 6,68-69 Tanácskozott az Egyesült Német Evangélikus Egyház idei zsinata Ragaszkodjatok a hagyományokhoz Egyházunkat sokezer szál köti össze Európa és a világ többi evangélikus egyházának életével. Különösen is elevenek kapcsolataink a reformáció hazájában élő, legnagyobb evangélikus egyházzal. Békéscsaba 275 éves jubileuma Ezekben a napokban történelmünk lapjai gyakran elevenednek meg különböző megemlékezésekben. 1956 októberének napjai falvóinkban és városainkban, a társadalomban és a gyülekezetekben egyaránt alkalmat adtak ünneplésre, emlékezésre. De történelmünk gazdagsága a távolabbi múltból is bőven ad lehetőséget emlékezésre, tanulságra, közös ünneplésre. Ilyen ünneplésre került sor október 24-én Békéscsabán, ahol a város és a gyülekezet alapításának 275. évfordulóját ünnepelték. Két szempontból is nevezetes ünneplés volt. Először azért, mert a város és a gyülekezel együtt ünnepelt a nagytemplomban, de azért is, mert ez az esemény bevezetője volt annak a hétnek, melyet Protestáns Napoknak neveztünk el és négy évtizede abbamaradt hagyomány felelevenítését jelentette. Szlovák nyelvű liturgia A nagytemplomot teljesen megtöltötte az ünneplő gyülekezet. A sorokban ott ültek a város vezetői, intézményekben dolgozók, tanárok, az evangélikus gimnázium és más iskolák sok-sok fiatalja, a finnországi Mikkeli városának - a testvérvárosnak - küldöttei, a többi felekezetek képviselői, környékbeliek és országos egyházunk elnökei. Az ünnepi istentiszteletet bevezető liturgia szlovák nyelven hangzott el a helyi lelkészek szolgálatával, majd a szószéken magyarul szólt a prédikáció. Dr. Harmati Béta püspök a vasárnap textusát választotta (2Thessz 2,13-17) alapigéjéül. így szólalt meg az ige a város és az egyház születésnapján: „Ragaszkodjatok a hagyományokhoz." Ebben a városban 275 éven át hagyományt teremtettek. Az egyik legfontosabb, hogy 275 év alatt mindig együtt volt a szlovákság és a magyarság. Két irányba mutat az ige. A bibliai-egyházi hagyományokra mutat, a reformáció örökségére és a hétköznapi élet, a közös jó keresésére irányuló hagyományokra. A jó hagyományokhoz ragaszkodni kell, a demokratikus rendszerben mindnyájunk felelőssége a közös jó, az előrehaladás, a város virágzásának keresése, munkálása. Ebben segítenek bennünket a Protestáns Napok is, mert igyekszünk felmutatni értékeinket. Ez a bibliai üzenet a szeretet és békesség üzenete. Az ünnepi közgyűlésen Táborszky László esperes-lelkész a város és a gyülekezet történetéből képeket villantott fel. A törökök 150 éves uralma alatt teljesen elpusztult város Harruckern János György osztrák katonatiszt birtokába került. A Felvidékről toborzott telepeseket, hogy a földek ne maradjanak megmüveletlenül. 1718-ban kb. 600, főként szlovák ajkú telepes érkezett hosszú kocsisorban ide. Csakhamar felépítették templomukat, rozséból font, sárral tapasztott szerény épületet. Papot is hívtak hamarosan. Az első Suhajda János volt és utána mindig volt Békéscsabának lelkésze. Id. Tessedik Sámuel - a későbbi szarvasi lelkész apja - volt, aki az első téglából épített templomot - a „kistemplomot” - megépítette. Kemény kézzel fogta össze és tartotta híveit. Róla jegyezték fel egykor: „az sokféle fejeket egy kalap alá szorítá.” Ebben az időben indultak a városból telepesek, szarvasi és mezőberényi társaikkal és Vandlik Márton lelkészük vezetésével megalapították Nyíregyházát. A kistemplomot hamar kinőtte a gyülekezet, ezért nekikezdtek a „nagytemplom" építésének. 1807-ben helyezték el az alapot, de közbejött események, különösen a napóleoni háború késleltették megépülését, ezért csak 1824-ben került felszentelésre. 1978-ban földrengés következtében mindkét templom megrongálódott, különösen a nagytemplom. Felújítása 1983-ban fejeződött be. Újabb templom épült a város szőlőiben, Jaminában 1876- ban, majd Újkígyóson 1933<-ban. A város újratelepítésének 250. évfordulójára Mezőmegyeren épült az ötödik, az elmúlt évben Telekgerendáson a hatodik templom. Megalakulásától kezdve a csabai egyházközség a tanításról is gondoskodott. Az iskolák államosítását megelőzően 24 evangélikus iskola működött, köztük egy főgimnázium. Most, néhány hete nyílt meg újra ez az evangélikus gimnázium. Nagy hagyománya van az egyházközségben a szeretetmunkának. Több szeretetintézmény is működött, ma is áll a szeretetotthon. Korábban diakonisszák végezték a szeretetszolgálatot ezekben és ők dolgoztak a városi kórházban is, közmegelégedésre. Az itt szolgált lelkészek, tanárok, tanítók kimagaslóan tehetséges, tudós emberek voltak, akik hasznos könyveket is írtak. Komoly vérveszteséget jelentett a 2. világháború utáni lakosságcsere, közel hétezer ember távozott el a városból, nagyobbrészt evangélikusok. Az itt élők szorgalmas munkájukkal az idők folyamán gazdagon termő földdé változtatták az addig elvadult vidéket. „Hitükhöz, bibliájukhoz és szeretett énekeskönyvükhöz, a Tranoszciuszhoz ragaszkodva, Istenben bízva építették a falut, a várost... Segítsen minket Isten az ősök példáját követve teljesíteni küldetésünket, hogy evangélikus keresztyén hitünk szerint élve, gyermekeinket, unokáinkat Isten- és emberszeretetre nevelve, tisztességes, becsületes munkával gyarapítsuk egyházunkat, építsük a várost, a hazát” - fejezte be beszédét az esperes. Az üdvözlők sorát dr. Frenkl Róbert országos felügyelő nyitotta meg. Három gondolatot fejtett ki: A 275 évben benne van Isten kegyelme, Békéscsabának ma is szüksége van az evangélikusságra és a magyar evangélikusságnak is szüksége van Békéscsabára. Pintér János orosházi esperes arról szólt, hogy ha más is az anyanyelv a két városban, de ugyanaz az Atya és testvérünk Jézus. Csaholki László református lelkész gyülekezete nevében kívánta, hogy élő kövekként épüljenek fel. Papp János polgármester köszönetét mondott az egyház segítségéért, kérte a további együttmunkálkodást, hogy szebbé, jobbá, boldogabbá tegyék az életet. A megyei képviselőtestület Táborszky László történelmi visszatekintése A kiállítás egy részlete Dückeburg barokk stílusú evangélikus katedrálisa - itt nyílt meg a zsinat Evangélikusok, reformátusok és protestánsok A reformáció német egyházainak szervezeti formája, mint köztudott, az egyik legbonyolultabb egyházszervezet a világon. Az egyesült Németország területén mintegy 30 millió protestáns él. Vannak, akik lutheri-evangélikus, mások református és ismét mások egyesült protestáns tartományi egyházakban élnek. Huszonnégy kisebb és többmilliós tartományi egyház él ma Németországban. Közülük nyolc a kifejezetten lutheri-evangélikus tartományi egyház: Bajorországban, Braunschweigben, Hannover körül, az Észak- Elbavidéken, Mecklenburgban, Schaumburg-Lippében, a Drezdaközpontú Szászországban és Thüringiában. Ez a nyolc tartományi egyház alkotja az Egyesült Német alelnöke, dr. Jeszenszky Géza a keresztyén értékek megőrzésére és továbbadására buzdított. A finn testvérváros, Mikkeli alpolgármestere Erő Kajtanen a jó kapcsolatokról szólt, Harmati Béla püspök arra mutatott rá, hogy őrizni kell a jó hagyományokat és az új évezredben beérik az, amit ma tettünk. Az ünnepi élményt segítette, fokozta a most indult gimnázium énekkarának lelkes, szép éneklése. Aradi András igazgató-lelkész megköszönte e jövőre nézve kapott biztatásokat. Egy nagy múltú gyülekezet nemcsak emlékezni tud, de tárgyi emlékeket is felmutathat. Ez a gondolat segítette a gyülekezet vezetőit arra, hogy kamarakiállítását gyűjtsenek össze a feltalálható emlékekből. A kiállítást az istentisztelet után nyitotta meg Harmati Béla püspök, majd Kovács Pál lelkész ismertette a tárlókban és asztalokon található értékes darabokat. Volt ott sok régi oltárterítő, értékes hímzésekkel, oklevelek és geneológiák (családfák), régi ima- és énekeskönyvek, gondnokok hivatalos nyilvántartásai, egyházközigazgatási könyvek és írások. A gyülekezet tagjai és a vendégek is nagy figyelemmel nézték meg a nem mindennap látható tárgyi emlékeket. Evangélikus-Lutheránus Egyházat (VELKD), 12 millió evangélikus egyháztaggal. De ezenkívül még csaknem 10 millió evangélikus él a nagyszámú uniált, egyesült protestáns és a kisebb számú református tartományi egyházban. A háromféle - evangélikus, református és egyesült protestáns - tartományi egyházak átfogó, közös szervezete az „Evangelische Kirche in Deutschland" (magyarra így fordíthatjuk: Német Protestáns Egyház - mivel az „evangelisch” egymagában német földön a protestánsok közös megnevezése). Az Egyesült Német Evangélikus Egyház idei zsinati ülése A nyolc lutheri-evangélikus tartományi egyház legfőbb testületé a Zsinat. Ez - ellentétben a mi törvényhozó zsinatunkkal, amely csak időszakonként, törvényhozás céljával ülésezik - Németországban állandó egyházi szervezet, minden évben egyszer ül össze. Tagjai lelkészek, teológiai tanárok és világiak. Elnöke mindig világi egyháztag. Az évenként tartott zsinati ülésszakokon a német evangélikusokat foglalkoztató, legfontosabb kérdések kerülnek megvitatásra. Az ez idei zsinat éppen a legkisebb tartományi egyházban, Schaumburg-Lippe egyházában (70 ezer hivő, 21 gyülekezet), tanácskozott október 16-20. között, a Hannover közelében fekvő Bad Eilsen városkában. Végig részt vett a zsinat ülésén a Német Evangélikus Egyház tíz püspöke (az Észak- Elbavidék ugyanis három egyházkerületre oszlik és három püspöke között van Maria Jepsen is, a világ első evangélikus püspöknöje Hamburgból). Ezenkívül meghívott vendégek is jelen voltak az evangélikus világcsaládból, Dél-Afrikától az Egyesült Államokig és a skandináv egyházak delegátusaitól Kelet- Közép-Európa kisebbségi egyházaiig. Mi történt a zsinaton? Bizonyára a hazai evangélikusokat is érdekli, hogy milyen kérdésekkel foglalkozott a legnagyobb evangélikus egyház legfőbb testületé 1993 végén? Először is meghallgatta és megvitatta a VELKD eddigi vezető-püspöke, dr. Gerhard Müller braunschweigi püspök részletes jelentését az elmúlt egyházi évről. Majd pedig - az egyházi és világi sajtó nagy érdeklődése mellett - dr. Johannes Hanselmann bajor evangélikus püspök terjesztette elő beszámolóját az evangélikus-római katolikus viszonyról Németországban. Ezután a zsinat három egyházi törvényt tárgyalt, illetve változtatott meg: a gyülekezeti lelkész feladatairól, a lelkész elleni egyházi fegyelmi eljárásról és az egyházi munkatársak képviseletéről az egyházi testületekben. Napirenden szerepelt a teológiai képzés ügye: Az Egyesült1 Német Evangélikus Egyház újonnan megválasztott vezetői: Morst Hirschler hannoveri püspök és helyettese, Roland Hoffmann thüringiai püspök. megállapították a VELKD közös Lelkészképző és Teológiai Tanulmányi Intézete (Pullach) munkarendjét és elhatározták egy új, első Liturgiatudományi Intézet felállítását a lipcsei teológiai kar keretében. Végül - ez számunkra külön is érdekes - most rendelte el a zsinat az első egyetemes, új Evangélikus Énekeskönyv bevezetését az egész egyházban, amelyben magyar egyházi énekek is találhatók. Ugyanakkor bevezetett egy új lelkészt Agendát a betegágy mellett és haldoklóknál végzendő szolgálat részletes rendjéről (Dienst am Kranken - Szolgálat a beteg mellett). Nagy érdeklődéssel várt eseménye volt ennek a zsinatnak a 12 milliós egyház új vezető-püspökének és helyettesének megválasztása a következő, hároméves időszakra. Az egyház legfőbb tisztségére a zsinat dr. Horst Hirschler hannoveri püspököt, a Lutheránus Világszövetség egyik alelnökét, helyettesévé pedig Roland Hoffmann thüringiai püspököt választotta meg. Hirschler püspök sokáig gyülekezeti lelkészi szolgálatot végzett, majd a loccumi Lelkészképző Szeminárium igazgatója volt. Meleg köszöntését küldte hazai egyházunknak és - mint mondta - a jövő évben, első alkalommal készül meglátogatni a magyar evangélikus egyházat. A testvéregyházak a zsinaton A zsinati ülések elején mindennap az „evangélikus világcsalád'’, a testvéregyházak meghívott képviselői szólaltak föl. A legnagyobb érdeklődés dr. Gumiár Stálsett, a Lutheránus Világszövetség főtitkára felszólalását kísérte. Két kérdésről beszélt kiemelten: a jugoszláv polgárháború véres tragédiájáról, amely az egyházakat a kiengesztelés, a békítés szolgálatára hívja; másfelől a színesek, az idegenek védelmére, a gyűlölködés és az erőszak terjedésének megakadályozására hívta fel a német evangélikusokat. A magyar evangélikusok köszöntését a zsinat záróülése elején mondhattam el, kérve a testvéregyházak, köztük a „legnagyobb testvér” közös szolgálatát új válaszfalak és vasfüggönyök helyett az igazi, krisztusi közösség épüléséért Európában és szerte a világon. Dr. Nagy Gyula
