Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-11-21 / 47. szám
Evangélikus Élet 1993. november 21. *0 ife GYERMEKEKNEK Hosszas tanácskozás után végre megszavazta a család, hogy lehet egy élő kutyám. Apa azt mondta, hogy csak akkor szerzi meg nekem, ha gondját viselem, etetem, itatom, ha beteg, ápolom. Mától nem szabad megfeledkeznem a kutyámról. Az én kutyámról. Mint ahogy te sem feledkezel meg rólam soha, Istenem. Eszembe sem jut, hogy arra gondoljak, hogy te megfeledkezhetnél rólam. Én sem fogok soha megfeledkezni a kutyámról. KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA A katona szolgája A kapernaumi százados szolgája beteg. Jézus el akar menni hozzá. A százados ezt mondja: Nem vagyok méltó arra, hogy hozzám jöjj. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Jézus elámul a katona bizalmán. Menj el, és legyen a hited szerint - mondja. A szolga meggyógyul. JÁTÉK Barkochba Ezen a héten az újság csinálói még rövidebb határidőt szabtak a lapzártának és még hosszabbat az átfutásnak. így most nem kaptam még egy levelet sem. Ezen a héten tehát én ajándékozok nektek egy ingyen választ. A kérdéseitek után az emberünkről a következőt lehet tudni: IGEN:- ember- férfi- újszövetségi alak- Jézus beszélt vele- valamelyik evangéliumban szerepel- Jézus halála előtt beszélt vele- Jézus jót tett vele- Lukács evangéliumában szerepel.- emberünk beteg volt- amikor Jézussal találkozott, nem volt egyedül. NEM:- Nem a fügefa alatt ült János evangéliumában.- Nem farizeus volt.- Nem járt vadfügefán.- Nem Zákeus- Nem Nátánáel NEM JELLEMZŐ:- hogy pozitív jellem volt-e Azt javaslom, hogy folyamatosan kérdezzetek, hetente egyet. Próbáljatok meg nem egymásra épülő kérdéseket feltenni. A pontok megjelenése is a lassú átfutás miatt késik. Jó azért az, ha ráírjátok, hogy hányadik kérdést teszitek fel, hogy a félreértéseket elkerüljük. 5 pontos: Fancsali Ifjúsági Kör 3 pontos: Hamvas Barackok - Szeged A kérdéseket mindig a lap dátuma utáni keddig kell feladni. PRÓBÁLD MEG! Báb parafadugóból Fúrj egy pingponglabdába két lyukat! Vezess át rajta egy drótdarabot. A drót egyik végét szúrd bele egy dugóba. Két vastag fonalat húzz át a dugón, a végükre ragassz kezeket és lábakat. A drót másik végét hajlítsd meg úgy, ahogy a rajzon látod. A kampón átvezetett cérna két végét erősítsd a kezekre. Ha megfelelő méretű bábokat csinálsz, és a kézmozgást nem akadályozó ruhákat találsz ki, akkor kis bibliai jeleneteket rögtönözhettek belőlük. KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde, llg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Küldetésben Terray László missziói előadásai Ezt az egyszerűen hangzó és mindenki által érthető címet választotta Terray László Norvégiában élő lelkésztársunk legújabb könyve élére. Ezzel a címválasztással máris bemutatkozik a szerző: érthető és gyakorlatias - nem elvont és „magasröptű". Tálentomaival szolgálni akar mindenkinek! Küldetésről - idegen szóval: misszióról - beszél és tanít, tájékoztat és ad nagyszerű összefogott ismertetést a könyv. Közelhozza az ügyet, Krisztus evangéliumának az ügyét a mai emberhez, szívünkhöz. Érdeklődéssel veszi bizonyára kézbe nemcsak az egyházi közösségeken belül élő, hanem minden kulturális érdeklődésű embertárs is. Ezzel a címmel - Küldetésben - az író önmagáról vall: ö küldetést vállalt! Ő nem „Norvégiába szakadt" - ahogyan sokszor mondták róla, meg másokról is, hanem Isten akaratát látja sorsában-életében: küldetésben van! Nem kisebb feladat jutott neki osztályrészül, mint a Norvég Egyházi Misszió magyar nyelvű rádiószolgálatának irányítása, szervezése és tervezése. Ez a rádió „missziói negyedóra" címen külmiszsziói programokat is adott több mint két évtizeden át. Az ebben elhangzott előadásokat gyűjtötte össze most egy csokorba és egészítette ki Terray László. A kiadvány borítólapját a Norvég Evangéliumi Diákszövetség jelvénye ékesíti: a földkerekségen keresztet felmagasító fiatalok igyekvését jelezve. Igen: álljon csak figyelmeztető jelként, hívogató jelként a világon mindenek szeme előtt a Krisztus-kereszt: a küldetés kiindulópontját és a küldetés célját egyaránt, s egyszerre mutatva! Mert a misszió alapja nem egyszerűen a „segíteni akarás" és az a vágy, hogy „kiterjesszék a keresztyén egyház hatáskörét és minél nagyobb körben vonjanak be népeket az egyház nagy közösségébe" - vallja a szerző - hanem elsősorban Krisz tusparancs, „hogy széles e világra elmenve, tegyenek tanítvánnyá minden népet". A küldetés a kereszt kötelezése és kisugárzása. Terray László a könyv bevezetőjében maga sorolja fel, hogy milyen célzattal készült írása. Szeretné mindenekfölött, hogy Isten Szentlelke ébressze fel újra a szívekben a külmisszió iránti felelősséget. Elsősorban magyar evangélikus Sionunkra gondol. Szolgálni akar ezzel azonban a belmisszióban is: vagyis a gyülekezetépítésben. Hiszen a könyv egyes fejezeteinek rövidsége, összefogottsága lehetővé teszi azok felhasználását gyülekezeti alkalmakon, bibliaórákon, kisebb körökben. Tisztában van a korlátokkal is. Éppen azért, mivel eredetileg rádióban hangzottak el először előadásai, ezek az ismertetők rövidebb lélegzetűek, nem térhetett ki a témák részletezésére. (A könyvben némileg ezt szolgálják az egyes jegyzetek!) Mivel Norvégiában él a szerző, ezért érthetően több a norvég vonatkozás és a norvég név. A könyv harminc fejezete végigvezet szinte a misszió egész történetén. Eleven stílusban, érdekes „sztorik" színező segítségével az úttörőktől kezdve a „modern" misszióig, Grönlandtól a Hátsó-indiai szigetvilágig. Sok meglepő dolgot tudunk meg magyar vonatkozásban is! Ki gondolta volna, hogy az egyik afrikai nyelvre magyarországi születésű asszony fordította le a bibliát 1909-ben? A néhai tápiószelei rabbi a századforduló éveiben vallotta meg, hogy olvassa az Újtestamentumot és Jézust tartja a zsidók igazi Messiásának! El kellett ugyan hagynia hitközségét, de Budapesten letelepedve, írókkal és tudósokkal folytatott dialógust és vitatkozott velük, s így tett Krisztus-hitéről bizonyságot 1909- ben bekövetkezett haláláig. Terray külön fejezetben mutatja be röviden azt a néhány magyar evangélikus misszionáriust, akiről tudomásunk van, s akinek élete példakép lehet sokaknak. A szerző gondolt azonban azokra is, akik szeretnéFIATALOKNAK Az örök élet vasárnapja - be jó így befejezni az egyházi évet, lezárni egy időszakot, megerősítvén hitünket az örök élet reménységével, avval, hogy van ami „múlónak látszik és örök” (Weöres S.), s talán munkánk, szétforgácsolódó életünk is az. Az alább közölt verseket, gondolatokat, idézeteket ez fűzi egy csokorba. PILINSZKY JÁNOS Egyenes labirintus Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? - nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk. Milyen lesz? Vajon milyen az, amiről Jézus mint nagy lakomáról beszélt? Te milyennek képzeled? - kérdezték tőlem is. És megjelent előttem régi énekkarunk képe, mikor először merészkedtünk Bach-kantátát énekelni, szólisták és zenekar és izgalom, amikor a harangszó után ott fönt a kóruson megállt az idő, és áradt a dal, s hogy mitől lett széppé, nem tudom, de betöltötte az egész istenházát. Ott voltunk mind együtt, akik fontosak voltunk egymásnak, s akik ott voltak, mind fontosak lettünk egymásnak, ám mégsem egymásra figyeltünk, hanem mind egyfelé, a mindent összefogó, irányító karmesterre. Én ilyennek képzelem a mennyet, s talán vannak, akik értik a képet, esetleg olyanok is, akik épp azért keresnek majd énekkart, hogy a száznegyvennégyezernek, ennek a mindeneket összefogó sokaságnak a Trónusonülő felé forduló figyelmét megérezhessék. Vajon milyen lesz? - kérdezem, mert hiába kép, és hiába látomás, mint Pilinszky, én is azt mondom, nem tudom. Ez a tudatlanság azonban nem bizonytalanság. Inkább annak a tapasztalata, hogy mennyire kevés erre a szó, hogy csak képekben tudunk róla beszélni, példázatokban, s azok miközben magyaráznak, felfednek részleteket, az egészet mégis rejtekben hagyják. Nem bizonytalanság ez, sőt a jövőnek biztos várása. Milyen szép szó ez: jövő! Nem azt mondja: majd lesz, hanem azt: valami jön, közeledik. Ami már van, hamarosan megérkezik. Ezért biztosan lehet várni. Ebben a várakozásban helyreigazít énekeskönyvünk egyik legelevenebb éneke, a „Nem látták benned” kezdetű, amely három versszakon át arról szól, hogy mennyire nem ismerték fel Jézust, s csak a legutolsóban kerül felszínre a biztos hit: „De majd meglátják, ha órája üt, / Kinyíló szemmel mind és mindenütt”. Ez az ének arányaiban is tanít, azzal, hogy háromszoros súlyú a nem-látás és háromszoros súlyú a nemlátottság is. Azaz a jelent úgy éli az Egyház - a Krisztus követők meghatározhatatlan összessége és mindegyike, hogy a Kereszthordozót követi. Bár bizonyos a jövőben, sőt éppen azért, mert bizonyos a jövőben, amikor napvilágra kerül az Igaz, s az Ő dicsfényébe gyülekezhetnek a Hozzá tartozók, most azonban keresztjének árnyékában és súlya alatt él. Az Egyház, Krisztus teste hordozza a felnemismertséget, a kiszolgáltatottságot, a szétszóratást, a gyalázatot. Ebben a kereszthordozásban válik időszerűvé, fontossá a kérdés: Milyen lesz, vajon milyen lesz az a visszarepülés? Bencze András GÖRGEY GÁBOR: Még ma Nem a szétfoszló álomsemmiben, nőm a vágy mézeskalácsországába jutva be, nem a javulás labirintusán végigtapogatózva, nem a kikövetkeztetett gondolatok szerint, nem mitikus áttételeken át, nem irodalmilag és nem jelképesen, nem is jövőre és nem is holnap, hanem még ma velem leszel a paradicsomban. * * * És végül hadd álljon itt egy rövid részlet Popper Péter egyik kötetéből (Hogyan öljük meg magunkat, Relaxa 1991.), melyben a panaszkodásról ír: „Felfedezek manapság új színeket is a panaszkodásnak amúgy is elég változatos palettáján. Egyre gyakrabban hallok panaszkodni irányító hatalommal felruházott embereket. Arról panaszkodnak, hogy mennyi abszurditás, hiba, visszaélés fordul elő területükön. Ahol ők a hangadók, a szervezők, a felelősök. Komolyan és meggyőződéssel panaszkodnak, és észre sem veszik a helyzet döbbenetes komikumát. Mintha a Sündisznóipari Tröszt vezérigazgatója így szólna a főkönyvelőjéhez: „Nem tűnik fel önnek, kedves Smith, hogy milyen ócskán mennek a dolgok ennél a vállalatnál, amelyet vezetek?" A panaszkodó vezető - ámbár szent naivitással vagy kritikátlansággal - nem önmaga alkalmatlanságáról állít-e ki bizonyítványt?" Megfogadván hát ezt a tanácsot, hallgatok. , . „. . . - _...i Bencze András Ifjúsági csendesnap November 27-én, a Fasori Gimnáziumban 10 órai kezdettel PESTI EGYHÁZMEGYEI CSENDESNAP lesz. Erre a csendesnapra szeretettel várjuk a pesti egyházmegye ifjúságát, a két budapesti evangélikus gimnázium diákjait és tanárait. nek e tárgyban - a missziótörténet terén - további ismereteket szerezni és értékes segítséget nyújt az érdeklődőknek a „Források és irodalom" című zárófejezetben. Név- és tárgymutató, valamint a bibliai idézetek felsorolása teszi praktikussá ezt az igazán nagyszerű könyvet, mely hézagpótló a maga nemében. Évtizedek óta nem jelent meg ehhez hasonló magyar nyelvű kiadvány! Köszönjük a „Küldetésben"-t, a küldetést komolyanvevő küldöttnek: Terray Lászlónak! Bencze Imre A könyv a Sajtóosztályon kapható. Élhet még Ninive! Jónás és Jézus egy rock-oratóriumban Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. (Mt 12,40) Hogyan kerül Jónás és Jézus egy darabba? Mi köze van Jónás történetének Jézus passiójához? Egészen addig magam sem értettem, amíg a reformáció előestéjén nem láttam Siófokon az idei gitártábor tanítói és tanulói, valamint a Szela együttes közös produkcióját, a Jónás és Jézus című rock-oratóriumot. A dramaturgiailag jól szerkesztett darabban szinte egymás szavába vágnak, egymásra felelgetnek a szereplők. Egyszerre látjuk magunk előtt az Úr elől menekülő, az elhívástól, emberektől, Istentől szabadulni akaró Jónást, a gyötrődő Júdást és a Gecsemáné-kertben Jézust, akit halálfélelem kísért. A két történet az előadás végén olvad egybe, mikor a nép Feszítsd meg !-et kiált. Meg kell halnod, Jézus! - énekli a kórus ugyanazt a dallamot, amit a tengerészek énekeltek, midőn Jónást a tengerbe dobták. Ne vesszünk el emiatt az ember miatt, „elpusztulnánk mindannyian, ha nem büntetnénk meg a vétkedet”. Meg kell halnod, Jónás! Nyomorúságában, a mélyből, a halál torkából az Urat hívja segítségül, aki ezután egy percig sem hagyja őt a halálos veszedelemben. Az Úr másodszor is elküldi Ninivébe, hogy a próféta intésére a hitetlen, bűnös város megtéijen. Ninive lakosai hittek Istennek, bünbánatot tartottak. Jónás megharagudott, hogy Isten megkegyelmezett. „Elég volt már abból, hogy mindig mindent megbocsássunk!” Isten Jézus Krisztusban bocsát meg nekünk - Jézus passiója, keresztrefeszitése és feltámadása így szövi át meg át a ninivei eseményt. Ha valakiben még maradtak kérdések, annak szívemből ajánlom ezt a rock-oratóriumot. Nemcsak az előbb említett párhuzamot fedezheti fel benne a néző, hanem az előadásokon keresztül betekinthet a fiatalok életébe, lelki harcaikba. Mert a csapat itt nemcsak Jézusról és Jónásról énekel, hanem önmagáról is. Ha nem így volna, elnézést kérek az alkotóktól, de minden szereplőről, énekesről sugárzott, hogy ez a dalban elmesélt történet lénye mélyéről érinti őt. Mert nekik, nekünk „tudnunk kell, hogy miért van a vihar, kiért van a vihar; tudnunk kell, hogy mit kell tennünk, hogyan éljünk tovább”. Nekünk annyira kell, hogy maradj velünk, Urunk, hogy könyörülj rajtunk, irgalmazz nekünk. Elevenünkbe vág ez a darab, mert az Úr megkönyörült, rajtunk, mert élhet még Ninive, és mi is élhetünk még. Élhetünk, ha hallgatunk az Úr szavára és megtérünk hozzá. Jónás szerepében pedig benne van mindaz, amit fiatal lelkészek és lelkészjelöltek éreznek, gondolnak. Az utolsó dal - az egyik legszebb - sóhajtásként fakad nemcsak Jónásból, hanem minden elhívottból: „Nehéz utadon járni, nagyon nehéz szavadat szólni, Uram!” Ez őszinte előadás. Színes és élvezetes a zenéje; egy-két dal biztos siker lesz. Kevés a szó, amit írhatnék. A gitártáborosok Jónás és Jézus című rockoratóriumát látni, átélni kell. Bállá Emőke
