Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-08-15 / 33. szám

tílgetlKUS tlel 1993. AUGUSZTUS 15. NAPRÓL NAPRA Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott. Zsolt 33,12 VASÁRNAP Közeledjetek az Istenhez, és ö közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket ti bűnösök, és szen­teljétek meg a szíveteket ti kétlelkűek. Jak 4,8 (5Móz 30,2-3; Lk 19,41-48; Róm 11,25-32; Zsolt 33). Sokszor tudjuk, hogy közelünkben van Isten, mégis elmulasztjuk a Vele való találkozást. Talán azért, mert piszkosnak érez­zük kezünket, vagy visszafog szívünk hamissága. Pedig vár minket, úgy ahogyan vagyunk. Walter Lüthit is visszatar­totta valami, de aztán boldogan vette észre: „Még kilincsét sem kell lenyomnod, Isten ajtaja csak be van hajtva.” HÉTFŐ Jön majd olyan idő így szól az én URam, az ÚR -, amikor éhséget bocsátók a földre. Nem kenyérre fognak éhezni és nem vizre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjé­nek hallgatására. Ám 8,11-12 (Zsid 3,7-8; Róm 11.1-15; ApCsel 26,24-32). Olyanokhoz szól Ámósz, akik emlékez­hettek éhségre és szomjúságra. Őseik Egyiptomba mene­kültek előle. Sejtették vajon, hogy utódaiknak egy maga­sabb „iskolában" azt kell majd megtanulniuk: teli gyomor­ral is érezhet ürességet az ember? Hiába bőség, gazdagság, okosság. Marad egy űr az ember életében, melyet csak Isten Igéje képes kitölteni. KEDD Jézus ezt mondta a meggyógyítottnak: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus. Lk 8,39 (Ézs 25,1; lKor 10,1-13; ApCsel 27,1 12). Tanítvány szeretett volna maradni a meggyógyított ember. Orvosa mellett. A biztonságban. Ahol nem félt immár senkitől és semmitől. Ahol nem kísértették tovább betegsé­gének rémképei, a láncok és bilincsek, melyekkel megkö­tözték, ha rohama volt. Jézus azonban elküldte őt. Tanít­vány helyett tanítóvá kellett lennie. Mert a gyógyulás, hitre jutás nem közügy. De az evangélim igen. SZERDA A fiú ezt mondta: Útra kelek, elmegyek apám­hoz. és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Lk 15,18 (Ézs 31,6; IKir 21,1-16; ApCsel 27,13-26). Talán a legsokatmondóbb jézusi példázat a tékozló fiú története. Vajon mikor érlelődött meg benne a döntés: „Útra kelek, elmegyek apámhoz...“? Kicsapongá­sai alatt? Költekezés közben? Disznópásztorként? Vagy amikor senki sem adott neki enni? Hazaindult, s volt visszaút. Isten már akkor megszánta őt. amikor a legkevés­bé sem akart szánalmasnak tűnni. CSÜTÖRTÖK A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben. 2Krón 20,6 (Kol 2,15; Jer 16,14-17; ApCsel 27,27-44). Határokat húznak s töröl­nek cl. Pogány indulataiknak mindig a kisebbek esnek áldozatul. Mintha az erőszakosabb, fegyvereiket villogtató népek akarata szerint forogna a világ. A gyengébbeknek „csak" imádkozásra lehet erejük. Van remény, vagy csu­pán az. ijedt várakozás marad az erősek „Vae victis!”-érc (Jaj a legyőzötteknek!)? A történelem példázza, hogy ver­hetetlennek vélt hadseregeket is sikerült, de Istent nem győzte még le soha senki. PÉNTEK Közel van az ÚR a megtört szívüekhez, és a sebzett lelküeket megsegíti. Zsolt 34.19 (Zsid 4,16; JSir 1,12.17.20—21 a; ApCsel 28,1-16). „Mindannyiunknak vannak sebei. Az enyémek látszanak; a legtöbben azonban belül hordják őket" - nyilatkozta egy fiatal manöken, kinek arcát pengével vagdosta össze támadója. Sebekről beszélt, melyek nem látszanak ugyan, helyük mégis meg­marad örökre. Sebekről, melyeket belülről lehet csak bekö­tözni. Az ilyen belső sebek orvosa az Isten. SZOMBAT Jézus ezt mondta: A pokol kapui sem fognak diadalmaskodni egyházamon. Mt 16,18 (Zak 9,8; Mt 23,34-39; ApCsel 28,17-31). Hittel valljuk: Az egyház mindörökre megmarad. Kérdés azonban, hogy milyen­nek? A Reformáció is rámutat: nem biztos, hogy olyannak marad meg, amilyen korábban volt. Elrepül néhány évti­zed. s lehet, hogy rá sem ismerni már. Népe mégis nyugodt lehet. „Belső válság” soha nem fogja fenyegetni. Az egyház Ura tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Bácskai Károly A VASÁRNAP IGÉJE ISTENTŐL AJÁNDÉKOZOTT IGAZSÁG Róm 4,1-8 ELŐ VÍZ Örüljetek az Úrban mindenkor! Fii 4,4 Vannak igék, amelyek jó, ha gyakran, esetleg naponként több­ször kerülnek elénk.’s meg is szólal­nak. Ez ilyen ige: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” Hol egyik, hol másik szava válik hangsúlyossá. „Örüljetek!” Már a felszólítás - különösen, ha Isten szavaként ér­kezik - számos élethelyzetben örö­möt tud ajándékozni. Gyakran egyes számban érvényesül, de a többes száma is hangsúlyos. Az élő keresztyén közösségeket szinte jellemzi a belső öröm. A jó liturgiáknak belső tüze van. Öröm hatja át a mély könyörgéseket, mű­ködik az énekekben, a hálaadás­ban, a dicsőségmondásban. A pré­dikáció, a bibliaórai igehirdetés pedig - ha valóban evangélium hir­detése is - mindig eljut a tényleges örömüzenetig. Néha szinte ujjon­­gást okoz. A nem kifejezetten litur­gikus, de az értékes közösségi al­kalmakat is ez jellemzi. Különleges ajándék, sok vidámság forrása a keresztyének közös étkezése a szív­ből mondott kérés után: „Jöjj Úr Jézus!” Áz egzisztenciális, keresz­tyén derű közösségileg is nagy kincs. Sökkal több időnket töltheti azonban ki az egyedül, vagy a pro­fán helyzetekben, társaságokban megélt, valódi öröm. Hol a belső csend rendkívüli értékéhez, szépsé­géhez tartozik, hol a közlekedés közbeni konfliktusok meleg áthi­dalója. Érdekes helyzetek alakul­nak ki, ha pl. autóbuszon rálépnek az ember lábára s tréfás kedvesség­gel, az Isten örömöt munkáló je­lenlétében sikerül lezárni a kérdést. De a családi élet, a munkahelyi küzdelem, a szórakozási lehetősé­gek sokszínűségét, s nehéz helyze­tektől kiemelő erejét is adja: „Örüljetek...!“ - „Ismét mondom: örüljetek!” „Őrüljetek az Úrban!” Igénk csak az Úrban, az élő Úr közössé­gében tapasztalt örömről szól. Közismert, hogy vannak természe­tes emberségünkhöz tartozó örö­mök is. Ezek is nagy részükben Isten ajándékai. Szomorú, de van­nak szennyes, gonosz örömeink is. Bocsássa meg Isten Krisztus érde­méért ezeket. Igénk azonban az Úr jelenlétében működő örömről szól. A Lélek gyümölcséről. A Galácia­­beliekhez írt páli levélben a szeretet után a második helyen említett ajándékról. A Szent Lélek közvet­len munkáját tapasztaljuk benne. Az Ő titkos erejére támaszkodó életünkben igeként szólal meg újra és újra: „Örüljetek az Úrban!” „Mindenkor”. Szintén súlyos szó a mondatban. Felszólítás és nem megállapítás, nem tétel. Hi­szen életünkben - tényleges bű­neink miatt - elkerülhetetlen a tö­­redelem, a bünbánat. Sokszor hosszú az út a Krisztus keresztjéig! Ezen túl is számos fájdalom, csaló­dás, keserűség ér minket. Nem ke­vés az egyszerűen öröm nélküli időnk sem. Ez a „mindenkor” fel­szólítás azonban a leglehetetle­nebb helyzetekben is figyelmeztet az Úrban az öröm lehetőségére. A legnehezebb események között is az Isten közelségét teremti meg s ebbe ötvöződik bele az öröm. Érdemes néha figyelnünk arra, hogy ébren töltött időnknek hány százalékát befolyásolja ez a „min­denkór"? Különösen az ún. nehéz időkben, éjszakai-hajnali ébrenlé­tünkben, a bosszankodni akará­sainkban, a megbántottságaink­­ban, figyelem-összpontosításaink­ban, nagyobb sorscsapásainkban miként érvényesül? A saját halá­lunk pedig egy különleges, speciá­lis eset. Életem legértékesebb emlékei, tényei azok a halálra készülések, haldoklások, amelyekben a Krisz­tusban bizakodva, békés, örömmel átszőtt bizonyságtétellel búcsúztak ettől a világtól keresztény testvé­reink. Mindig drámai örömöt ajándékozott, ahogy - néha már fizikailag küszködve - valóságossá vált az Isten országának mély re­ménysége. A Krisztusban tényle­gessé erősödött az örök élet. Örüljetek az Úrban mindenkor, itt ideig, ott örökké! Koczor Miklós IMAVEZÉRFONAL Imádkozunk értük Egyházmegyei közgyűlés szüne­tében egy jól ismert, idősebb test­vér lépett közelebb hozzám: „Sze­retnék valamit kérdezni a követke­ző ifjúsági csendesnappal kapcso­latban!” Abban a pillanatban a fiatalo­kért tűzbemenő harcos lett belő­lem. A megszokott érzés cikázott át rajtam. A megszokott, hiszen milyen sokszor kellett már meg­védenem az ifjúsági programo­kat az ilyenfajta kérdésekkel szemben: „Miért jó a gitáros éneklés? Miért kell annyit játsza­ni?” A páncél már rajtam is volt. A sütemény a kezemben karddá változott. És érkezett is a kérdés: „Mit kell érteni a ,TÁNC’ prog­rampont alatt?” A kérdés megszokott volt, de a hangsúly meglepően más. Érdek­lődő, szeretetteljes: testvéri! Elmondtam, hogy ez csoportos tánc, egyházi jellegű zenére, amely megmozgatja a fiatalokat, közös­séget épít a táncon, zenén keresz­tül. Hangoztak a kérdések és az újabb érvelések, de két ellenfél he­lyett két testvér beszélgetett. A páncél lekerült, a kard is vissza­változott. Elvekben tudtunk be­szélni a fiatalok fontosságáról, a nekik, saját nyelvükön megszólaló Igéről. „Mert fontosak voltak az én éle­temben is azok a konferenciák, hit­mélyítő csendesnapok, amikor testvéreken keresztül találkozhat­tam az élő Istennel, és megismer­hettem szeretetét.” S máris nem én voltam a fontos az okoskodásaimmal, érveimmel. Olyan érzésem támadt, mint Péter­nek lehetett, amikor Jézus azt mondta neki: „Tedd vissza kardo­dat a helyére!” De testvérem még tovább ment! „Többen imádkozunk a csen­desnapért, és a fiatalokért, hogy ők is életre szólóan találkozhassanak az Úrral!” Tudunk még imádkozni mi is a fiatalokért? Koczor György Úgy gondolom, sokunk szívéből őszinte elismerést, megbecsülést vált ki annak az embernek „vas­akarata”, aki sok-sok küzdelmen át a saját erejéből el tudott érni maga elé kitűzött céljáig. Valóban tiszteletet parancsol, amikor talál­kozunk ilyen emberekkel, akik szorgalmukkal, sok lemondással, áldozatvállalással, a magasabb mércét előbb mindig maguk elé ál­lítva végzik a rájuk bízott munkát, szolgálatot. Hányszor hallottunk már beszámolót küzdelmes élet­­utat végigjáró embertársainktól, akik büszkén elmondták, honnan indultak és hova jutottak saját ere­jükből. Mégis, sokszor rádöbbent minket az Úristen, hogy saját erőnknek vannak határai, sőt van­nak élethelyzetek, melyben minden emberi erőfeszítés elégtelennek bi­zonyul. Pál apostol pontosan egy olyan példát hoz elénk, melyben éppen­séggel nem az a meghökkentő, hogy valaki hogyan jutott saját erejéből egyre tovább, hanem ho­gyan tudott mindenben Isten erejé­re támaszkodni. Ábrahámnak, százévesen saját erejéből legfeljebb a földi élet „naplementéjének” el­­hordozására futhatta volna. Min­den bizonnyal még gondolatban sem voltak nagy tervei. Nem azért vesz élete hatalmas fordulatot, nem azért lehet ő Isten választott népének ősatyja, mert mégegyszer, utoljára megfeszítette minden aka­raterejét, hanem mert igaznak tud­ta tartani Isten reá vonatkozó ígé­reteit. S mikor ezek az ígéretek meghaladnak minden emberi el­képzelést. még a legmerészebb ál­mot is, akkor is hiszi teljes biza­lommal, hogy Isten nem csapja be őt. így képes tenni, mozdulni, Isten megszólító szavára hátat fordítani egész addigi életének s nekivágni Isten szava iránti bizalommal az ismeretlennek, a bizonytalannak. Nyilvánvaló, hogy amire rászánta magát, arra nem saját ereje indítot­ta, hanem Isten szavának való en­gedelmessége, hite. Fía nem hitt volna Isten csodálatos tervében, sőt annak megvalósulásában, leg­jobb esetben megmosolyogta vol­na s egy tapodtat sem mozdul. Csakhogy ennek az embernek a legreménytelenebbnek tűnő hely­zetben is hite van az élő Istenben. Az is nyilvánvaló, hogy ez a biza­lom sem saját erőből születik. Azért tud engedelmeskedni az ÚR szavának, mert Isten kegyelmes szeretete munkálkodik szívében. Isten számára nem az a döntő, hogy mit tud felmutatni az ember, amiért várhatja a jutalmat, hanem hogy tud-e bízni benne! Hányszor elhangzik: én mennyi mindent tet­tem, mennyit dolgoztam, fáradoz­tam nemegyszer Isten ügyéért is, hát Isten is tartozik nekem azzal, hogy jót tesz velem. Mikor térünk már észhez s látjuk be, hogy Isten nem tartozik nekünk semmivel, a mi tartozásunk és adósságunk fel­mérhetetlen vele szemben, mert Ő mindig is megelőzött minket szere­­tetével. Ez az élénkbe jövő szeretet indít hitre, néki való engedelmes­ségre. A Szentírás példákkal illusztrál­ja, hogy mit jelent az Isten iránti bizalom. A Zsidókhoz írt levél szerzője nem marad meg a frap­páns összegzésnél: „a hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11,1), hanem rögtön sorolni kezdi azoknak a hús-vér embereknek a példáit, akik nem beszéltek Isten iránti bizalom­ról, hanem amikor szólította őket az ÚR, engedelmeskedni tudtak. Ez az engedelmesség azt jelenti, hogy az Isten bűnbocsátó kegyel­mét tartom a legdrágábbnak. Dá­vid ezért nevezi boldognak mind­azokat, akiknek az ÚR nem tulaj­donít bűnt. Isten bűnbocsátó kegyelme Jé­zus Krisztusban jött közel a bűnös emberhez, hozzánk is. Általa mun­kálja Isten megigazulásunkat, éret­te veszi el bűneinket, melyeknek büntetését ö hordozta el a keresz­ten. Ezért az Istentől kapott igaz­ság nem tetteink szerint méretik ki, hanem a Jézus Krisztusban való hit által adatik kegyelemből. A kapott kegyelem hatalmas energiákat képes felszabadítani bennünk az Isten akarata szerint való jóra. Görcsös erőlködés és ér­demszerzés helyett természetes egyszerűséggel, Isten iránti hálával járhatunk a hit útján s lehetünk áldássá embertársaink számára. Deme Dávid IMÁDKOZZUNK Urunk nyisd meg szemünket bűneink meglátására,' szívünket szereteted elfo­gadására. Segítsd, hogy gőgös elbizako­dottság helyett alázatos hitben kövessük akaratodat. Ámen. EVANGÉLIKUS RÁDIÓMISZ­­SZIÓ: 19.05—19.20-ig (41 m-cs rövid­hullám, 7160 kHz.) Augusztus 14. szombat: Ferenczi Zol­tán bibliaismereti sorozata. Augusztus 15. vasárnap: Marschalkó Gyula áhítata. Levelezési cím: Evangélikus Rádió­misszió, 2142 Nagytarcsa, Postafiók 19. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1993. augusztus 15. I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Aladár de. 10. német: Gémes Pál, de. II. (úrvj Gáncs Aladár, du. 6. (meditációs) dr. Szé­­chey Bela. XII. Szilágyi E. fasor 24. de. fél 9 Madocsai Miklós. Pcsthidcgkút, II. Báthory u. 8. de. fél II. Kerekes Titusz. Csillagheg), III. Mátyás kir. út 31. de. 10. Donáth László Óbuda, III. Dévai Bíró M. tér de. 10. Újpest, IV. Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintérnc Nagy Erzsébet, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Pintér Károly. VII. Városligeti fasót 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szir­mai Zoltán. VIII. Üllői út 24. de. fél U Kertész Géza. VIII. Karácsony S. u. 31-33, de. 9. Kertész Géza. VIII. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák Cselovszky Ferenc. Vili. Vaj. da Péter u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás. X. Kerepesi út 69. de. 8. dr. Szabó Lajos. Kelenföld, XI. Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet, de. 11. (úrv.) Fe­­renczy Erzsébet, du. 6. Csepregi András. XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Csepregi András. Budahegyvidék, XII. Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás, de. 11. (úrv.) Kő­­szeghy Tamás, du. fél 7. Kerekes Titusz. XIII. Kassák Lajos u. 22. de. 10. XIII. Fran­­gepán u. 43. de. 8. if). Kendeh György. XVI. Lőcsei út 32. de.ll. (úrv.) dr. Szabó Lajos. XVI. Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Szabó Lajos. Pestújhely, XV. Templom tér de. 10. dr. Zimmermann István. Újapolata, XV. Hártyán köz du. 5. ökumenikus. Rákospalo­ta, Nagytemplom, XV. Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. dr. Kamer Ágoston. Cinkota, XVI. Battyhány I. u. de. fél 11. Szalay Ta­más. Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII.TessedikS. tér de. 9. Kosa László. Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kustra Gsaba. Rákoske­resztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László. Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kustra Csaba. Pcstszcntlörinc, XVI11. Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán. Pest­­szentimre, XVIII. Rákóczy út 83. (rcf. temp­lom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Templom tér 1. de. 10. Pintér Tibor. Kispest, XIX. Hungária út 37. de. 8. Pintér Tibor. Pestszentcrzsébet, XX. Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXI. Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XXII. Játék u. 16. de. 11. Rőzsc István. Törökbálint, Szent István út de. 9. Rozsé István. Istentiszteletek a Balatonnál Alsódörgicse de. 11; Balatontomaj de. 9; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u.)du.4; Balaton­­boglár (ref. templom) de. 9; Balaton fenyves (Pozsonyi u.) du. 6; Balatonföred (ref. fehér templom) du. 6; Balatonfüzfő (ref. templom) du. fél 3; Balatonkenese (ref. templom) du. 2. Balatonlellc (ref. templom) de. fel 11; Ba­latonszárszó (ev. üdülő, Jókai u. 41.) de. 10; Balatonszemes (Fő u. 32.) de. fél 12; Fonyód, Keszthely de. 10 (nemet), de. 11 (magyar); Kisdörgicsc de. fél 10; Kővágóőrs de. fél 12; Révfülöp (ev. templom) de. 10; Siófok de. fél KUnémet); de. lUmagyar): Veszprcm.de. 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAPON az oltárte­rítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltár előtti igéje: Jn 9,24-38, az igehir­detés alapigéje: Róm 4,1-8. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A MAGYAR RÁDIÓBAN. Au­gusztus 22-én, de. 10.05 órai kezdettel a Kossuth Rádió evangélikus istentisztele­tet közvetít a csővári evangélikus temp­lomból. Igét hirdet: Tamásy Zoltán lel­kész. HAZAI ESEMENYEK A BUDAI EGYHÁZMEGYE hit­­ébresztő és hitmélyítő konferenciát rendez 1993. augusztus 23—28-ig Pilis­­csabán a Béthel Missziói Otthonban JÉZUS A (KI)ÚT címmel A részvételi díj 6 napra 1200,-Ft, külön ágynemű mosásért 120,-Ft. A résztvevőket gyermekekkel együtt szeretettel várjuk. gert -, valamint hangosító berendezést állíttatott fel. Az oltárkép ünnepélyes felavatása karácsony előtt lesz. püspök végzi. Minden érdeklődőt sze­retettel várnak. A FEBE DIAKONISSZA EGYE­SÜLET OTTHONÁNAK címe: 1122 Budapest, Maros u. 25. II. 1. Tel.: 156- 5216 SILÓ, MOZGÁSSÉRÜLTEK FÉ­­BÉ-CSOPORTOTTHON cím: 2081 Piliscsaba, József u. 7-9. NÉHÁNY NAP CSEND... KÖ­ZÖSSÉG ISTEN IGÉJE KÖRÜL... Lányokat és asszonyokat hív konferen­ciára a FÉBÉ Egyesület Piliscsabára, a Béthel Missziói Otthonba, augusztus 29-től 31-ig. Költség napi 200 Ft. Ér­deklődni és jelentkezni lehet Csepregi Zsuzsanna lelkésznél 1122 Budapest, Maros u. 25. II. I.Tel.; 156-5216. HALÁLOZÁS Ordass Barna 63 éves korában el­hunyt. Temetése augusztus 12-én volt a pesterzsébeti temetőben. FARMOS Kenyó Mária Isten iránti hálából a Kenyó család emlékére 100 000 - Ft-ot adományozott a gyülekezetnek, me­lyen a farmosi templomba egy oltárké­pet - Jézus lecsendesíti a viharzó ten-A Sajtóosztály kéri, hogy az ÚTMU­TATÓ 1994. és az EVANGÉLIKUS NAPTÁR 1994. c. kiadványokra az előrendelést 1993. szeptember 15-ig küldjék be a Sajtóosztály címére: 1447 Budapest, Postafiók 500. Székács Sámuelné, életének 80., há­zasságának 51. évében visszaadta lelkét teremtőjének. Apróhirdetés Egyetemista lány albérleti szobát keres Szegeden, szeptembertől. Tel.: 271-7458, vagy „egyetemista” jeligére a szerkesztő­ségbe. Pro memóriám Sebők István Együtt indultunk első finnországi utunkra 1937 őszén. Ezt mindig megem­lítette, valahányszor szólt útjáról az északi testvérekhez. Hangozzék bár ka­tedráról, gyűléseken, rádióban, TV-ben. Még finnül írott könyvében is: 1937-ben együtt mentünk Korén Emil lelkésszel... Most, amikor sokszázas gyászoló sereg­ben tőle búcsúztunk a péceli temetőben, csendesen, magamban átvettem tőle a szót: igen, együtt indultunk első finnor­szági utunkra Sebők Istvánnal... Sztehlo Gábor kért akkor arra, aki éppen indultam stipendiáns utamra Suo­­miha, vinném magammal ezt a nálam alig öt évvel fiatalabb csizmás nagytar­­csai paraszlcgényt, hogy egy évig tanulja a népfőiskolát, s majd itthon legyen se­gítsége a Nagytarcsán létesítendő Tes­­sedik Népfőiskolán. így is lett. Suomiban a Lapinlahtiban működő Portanpää népfőiskolája lett az otthona. Annyi finn szeretetet szívott magába egy esztendő alatt, hogy itthon nem győzte kifújni magából. Ráadásul még tizen­kétszer ment újra töltekezni. Itthon a népfőiskolán szakavatott elő­adóként, segítőként pompásan helyt állt Sztehlo Gábor mellett. Amikor néhány év múlva kénytelen volt a népfőiskolái munka megszűnni, különféle pedagógiai tanfolyamot végzett s elment tanyai nép­tanítónak, majd Pécclre tanítónak, ta­nárnak. A finn szerelem sohasem hagyta nyugodni. Előadásokat tartott, tanfo­lyamokat vezetett, minden finn-magyar ügyben, ahol csak tehette, benne volt. Csoportoknak tolmácsolt itthon és észa­kon, testvérgyülekezeti ügyeket istápolt. Leleményben, szolgálatban hü tanítvá­nya volt Sztehlo Gábornak. Szolgálatait szeretetből végezte, s ha csoportok ma­gukkal vitték vezetőnek, tolmácsnak, még az útiköltségét is maga fedezte. Mint az lenni szokott, a finnektől több megbecsülésben részesült, mint a hazai­aktól. A finn „Oroszlán rend” aranyke­­resztjévcl tüntették ki. Itthon csak osz­tatlan szeretet övezte. Ez a „csak” elég volt neki. Nagytarcsai lelkésze temette. Jézus szavát idézte, aki magához hívta a megfáradtakat, s akik terhet viseltek. Valóban sokat fáradt, s hordozott terhet. De Sebők István terhe édes teher volt. D. Korén Emil MEGJELENT az EVANGÉLI­KUS ÉNEKESKÖNYV új kiadása. Az eddigieknél nagyobb alakú, bib­liapapíron, fűzve, ára: 350 Ft (ÁFA- val együtt). A kis alakú énekes­könyv még kapható kis mennyiség­ben, ára: 150 Ft (ÁFA-val együtt). Mivel egyházunk tagjai közül már jó néhányan részt vettek az Ökumenikus Tanulmányi Központ „Terra Sacra” szentföldi zarándokútján, emlékezte­tünk, hogy a legközelebbi út október 28-november 5 között lesz. Érdeklődni lehet a Központban: 1114 Bp., Bocskai út 15. III/3 (tel.: 166-4790) vagy dr. Bajusz Ferenc ny. professzornál (tel.: 148-4662). A kölesdi gyülekezet 1993. augusz­tus 20-án, szombaton du. 2 órakor is­tentisztelet keretében ad hálát felújí­tott 100 éves templomáért. Az újra­­szentelés szolgálatát dr. Harmati Béla Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal Postatiók 500. BUDAPEST 1447. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedö Központ Kft. (930042/20) Nyomás: rotációs otszetnyomás 92002-220053. PETŐFI Nyomda RT. Kecskemét Felelős vezető: SEBESVARI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: tél évre 480 Ft, egy évre 960 Ft, Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem órzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
Oldalképek
Tartalom