Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-08-22 / 34. szám
TT-n jr ^^ 9 fr r i • 0 ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Si ■HBHHHBBHBBMBBliBHi 58. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1993. AUGUSZTUS 22. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 11. VASÁRNAP ÁRA: 18 Ft „Kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs ember áradt hozzájuk különb-különb tájakról. ” (István király Intelmeiből) t| 'li \ h t Ili » ö S n ií n » í it i i a' i n sí I» ” A TARTALOMBÓL AZ ÉLET ÚTJÁN A HALÁL FELÉ LELKI ÉHSÉGSZTRÁJK IFJÚSÁGI KONFERENCIA SZÜGYBEN A székesfehérvári romkert Gondolattöredékek nemzetünk ünnepén „Örvendezz királyi város, Székesfehérvár nagyon, E nagy király valóságos Székhelye benned vagyon. Mert te őrződ dicsőséges Boldogságos tetemét: Ő nevével vagy te ékes, Boldog város, büszke légy!” (XIII. századi fehérvári egyházi ének) „Mai napig királyra ha koronát tesznek, ezek István trónjára beléhelycztetnek, ékcsítettnek jeles fegyverével, ennek kiket az ország püspöki királlyá felkennek.” (Középkori rímes krónika) . Az Ágostai Hitvallás a szentekről szólva hitük követéséről és jó cselekedeteik fontosságáról ír. Majd az Apológiában azt olvashatjuk: „Istennek kell hálát adnunk, hogy irgalmasságát ilyen példákon keresztül mutatja meg." Hiszen „az ő életükben is láthatjuk, hogy Isten kegyelme nagyobb az emberi bűnnél." Az Apológia is szól arról, hogy Isten először a hitnek, azután a többi erénynek követésre váró példáiként állítja elénk őket. Nem kell hát idegenkednünk első királyunknak, hitvallási irataink értelmében számunkra is szent voltától. * Szent István napja arra az átgondolt, de kemény rendre mutat, ami sokaknak fájdalmas, sokaknak elfogadhatatlan, de népünknek az életet, a megmaradást jelentő rend volt. A keletről egy időben jövök közül a magyaron kívül a bolgár maradt meg. De amíg a magyar, felvéve a nyugati kereszténységet, megtartotta nyelvét, szokásait, egyszóval megmaradt, ami volt: magyar, addig a másik nép kelet felé orientálódva őseinek nyelvét már nem beszéli. Átvéve a szláv nyelvet, csak néha-néha csillan föl beszédében az ősi eredet. Csak ez a két nép maradt életben, a többi mind eltűnt vagy megsemmisült, további sorsukról semmit sem tudunk. * Szent István élete példa, rendeletéi megtartóak, munkája népünk életét meghatározó volt. Beszédes azonban az is, ami halála után történt az általa alapított Bazilikával és azzal a kőszarkofággal, ahová testét helyezték. A Fehérvárt ostromlók a Bazilikát újra és újra veszélyeztették. A más hitet, kultúrát hozó török csapatok előbb a várost, azután a templomot pusztították el. Mert nem tudták beolvasztani, átfaragni, magukévá formálni a legnagyobb, legősibb magyar templomot, királyaink koronázó és temetkezési helyét. Előbb utálkoztak, aztán amit el tudtak foglalni, használhatóvá tenni, azt átalakították saját kultuszhelyükké, a többi lőporraktár lett, hogy a város ostrománál azután találatot kapva, megsemmisüljön. Köveiben, szobraiban azonban némán is ellenállt. Valamit hirdetett, ami az életet jelenthette volna. De éppen ez irritált. A hódító mást hozott, mint ami itt, ezen a földön elfogadott volt. A kövek beszéltek. Jelenlétükkel és romjaikban is. Hogy azután a császárhű püspök végleg széthordassa, nehogy emléke is maradjon Szent Istvánnak?..., történelmünknek?... a magyarságnak ? Aztán a szarkofág. . . Szent István végső nyughelyét, mely Európa egyik legsajátosabb románkori emléke volt, a törökök a csontokat kiszórva, ivóvályúnak alakították át. Jelkép, mely minden korban figyelmeztet! Hát ezt jelenti az államalapító emléke? Akkor, ott, ténylegesen megtörtént a gyalázat, hogy azután szinte kísértetiesen újra és István király szobra Székesfehérváron (Sidló Ferenc alkotása) újra ismétlődjék. Törökök és más hódító nemzetek, de ami a legfájóbb, magyar zsoldosok szórták és szórják szét a csontokat, hogy a szent múltat megsemmisítő, praktikus, napi célokat szolgáló itató legyen a szarkofág. Szórják a tradíciót megtartó kereszténységünket, a kultúrát, mely magyarrá tett. Megtagadva az első királyt és megtagadva vele együtt a népet, a hazát. Mert a haza fogalma évszázadok során sem változhat. Ugyanazt kell, hogy jelentse ma is, mint amit akkor, ott az államalapításkor jelentett. Azt a földet, ahová Isten küldött, azt a népet, mely a történelem mocskolódó. nacionalistának bélyegző hecckampányai közben is István király szarkofájya a legdrágább marad. És azt a kultúrát, mely nem keletről jött, nem misztériumaival hódított, hanem józanságával kötött Istenhez és egyúttal Európa részévé téve megtartott minket. Szent István nem hirdetett beláthatatlan, normák és korlátok nélküli sokszínűséget. nem hirdetett taktikázó kétszínűséget, de nem volt a színtelenség uralkodója sem. Nem a túlélni és valahogy ügyeskedve megmaradni, hanem a töretlen gerinccel élni és jót téve továbblépni gondolatát hozta. Együtt az ebben a hazában élő más népekkel. ♦ Mit jeleni számomra Szent István ünnepe? Első királyunk országot teremtő munkáján, bölcs tanításán kívül jelenti a mementóként megmaradt székesfehérvári királyi Bazilika romjait, a lovak patáinak nyomát máig is hordozó szarkofágot, de mindenekelőtt az embertelenül sok pusztítás, árulás, külső és belső bomlasztás ellenére mégis élő és ami még ennél is csodálatosabb: remélni tudó nemzetet. Nagy László Az imádság megtartásáról Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság kilencedik regulájában pendül meg. A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Te pedig, fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad: „Küldd el, uram, a bölcsességet a te nagyvoltodnak székéről, hogy velem légyen és velem munkálkodjék, hogy tudjam, mi légyen kedves nálad minden időben.” És ismét: „Uram atyám, én életemnek Istene, ne hagyj engem álnokságnak gondolatában, az én szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz kívánságot távoztasd cl tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram.” Ezzel az imádsággal fohászkodtak hát a régi királyok, te is ugyanezzel fohászkodj, hogy Isten minden vétked eltörlésére méltasson, hogy mindenki legyőzhetetlen királynak hívjon. Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet. Hogy valamennyi alattvalóddal együtt gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját. (István király Intelmeiből) Hármas ünnep Domonyban Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnapon délután ünnepi istentiszteletre gyülekezett a falu népe Domonyban. Előzőleg - az ebéd után - hatalmas eső vonult végig a falu felett és jótékonyan enyhítette a kánikulai meleget. A presbitérium élén Baranyai Tamás lelkész fogadta az érkező vendégeket: dr. Harmati Béla püspököt, aki dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelővel és Szemerei Zoltán pénzügyi osztályvezetővel együtt jött. Ott volt az egyházmegye majdnem teljes lelkészi kara, élükön Délre János esperessel. Hármas ünnep volt Domonyban ezen a napon: megújult az 1777-ben épült templom kívül és belül. Két éve tapasztalták, hogy a toronyban megrepedt a „Rozina” névre keresztelt harang, ezt is újra öntették és e napon volt a harangavatás. A harmadik ok a gyülekezet új presbitériumának, felügyelőjének és gondnokának beiktatása volt. Nem volt kerek évforduló, de a szükség hozta magával, hogy el kellett végezni ezeket a munkákat, lejárt a vezetőség mandátuma, hát újra kellett választani a presbitériumot, és a domonyiak cselekedtek és ünnepeltek. Az 1777-ben épült templom a Radvánszkycsalád patronálásával készült el, az oltárkép a pozsonyi gyülekezet ajándéka volt, az orgonát is ott vették. Száz évvel ezelőtt volt a gyülekezetnek egy felügyelője, aki az akkori idők vállalkozója volt. Glück Frigyes. Szállodatulajdonos és a Szállodaiparosok Szövetségének elnöke. Saját költségén végeztette el akkor a templom tatarozását (új tetőzetet, belső rendbehozatalt, új berendezést), színes ólomüveg ablakokat építtetett be és a toronysisakot is megújíttatta. Felügyelő, aki egyben patrónusa is volt gyülekezetének, templomának. A második világháború után 1947-ben végezték el a szükséges helyreállításokat, a gyülekezet háromszáz éves évfordulójára új toronysisak készült el rézboritással (1981). Két évvel ezelőtt kezdtek a tetőszerkezet felújításához, mert elavult a faanyag. Az új tetőzet palaborílású lett. 1992-ben folytatták a falak szigetelését, ez idén a vakolat leverését és az újravakolást kívül és belül, majd végül a falak festését. Cserélni kellett a padokat, az alattuk lévő padozatot és a teljes villanyberendezést. A munkákat minden esetben domonyi vagy környékbeli kisiparosok végezték kedvezményesen, ami pedig elvégezhető volt, azt közösségi munkával a falu népe adta. Külső segítséget az önkormányzattól, a Műemlékvédelmi Hivataltól, a Wacker Chemie vegyicégtől kaptak, akik emellett még ingyen adták a szigetelőanyagot is. A finnországi Kuhmo, a testvérgyülekezet, komoly 400 ezer forintos adományt adott. Hozzájárultak ezzel a harang újraöntéséhez is, melyet Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester végzett el. Összértékben 4 millió forintot tett ki a felújítás, ebből 3 millió volt a saját erő! A gyülekezetnek az önálló gondolkodását, példamutatását, áldozatát emelte ki köszöntő szavaiban Harmati Béla püspök is. Nem beszéllek, nem kértek központi támogatást, hanem cselekedtek és jól! Tanulni lehet q példából! A püspök igehirdetésében az ünneplés három okát világította meg Ézs 43,1 prófétai igéjével. A gyülekezet múltjában mindig volt mitől félni, hiszen viharok között élt. Mégis újra meg újra nekilendült. Most olyan korban élünk, amikor legyen szivünkben hálaadás. Ne félj, gyülekezet, ne féljenek a presbiterek és vezetők. Sok ajtó nyilt ki az egyház előtt itt Domonyban is, országunkban is. Isten az egész világot átfogó tervébe vont be bennünket a megváltással. Mélyszántásba került az isteni mag, az ige, nem lehet azt kiszántani. Néven szólít az Isten! Presbitereket, akik ma esküt tesznek, és szólítgat az Isten, amikor megszólal a harang, szava. Amikor megszólal az új harang, érezzék ki belőle a személyes hívogató hangot. Ne várjuk a temetési harangszót, mert azt már nem fogjuk meghallani. A hármas ünnepen szólít, hív az Isten harang szavával, itt a templomban, követésére, gyülekezetért való szolgálatra és hív országába, amely nem ismer határokat. A templomot és az új harangot felszentelő szertartás után álltak az oltár elé az új tisztségviselők, hogy szolgálatukat esküvel kezdjék meg. Felügyelő: Babinecz József, gondnok: Zdenkó Pál, Ellenőr: Pauló István. Az új presbiterek: Adám Gáborné, Babinecz Márton, Babinecz Mihály, Bak ti Tiborné, ifj. Balatoni Dániel, Blaubacher József, id. Gacsályi Zoltán, Hegy vár iné Pauló Mária, Jónás József né, Juhász Mihályné, Kmetyné Bohun Márta, Kollár László, ifj. Litauszki Jánosné, Mikus Katalin, Tóth Mihályné, id. Pálinkás Zoltán, ifj. Valent inyi Mihályné, Zdenkó Ferenc, Zdenkó János. Nekik is, de az egész ünneplő gyülekezetnek szóltak az üdvözlő szavak. Dudás János, a vácegresi filia felügyelője - aki egyben polgármester is - mondott először köszöntő szavakat és az új presbitériumnak kívánt a szolgálatban megújulást. Delre János esperes, mint szomszéd is örömét fejezte ki a domonyiak eredménye felett. Stabil, erős gyülekezet cselekedett így. Külön megköszönte Baranyai Tamásnak, hogy éppen erre az időre esett espereshelyettesi szolgálata is, és sok itthoni munkája mellett az egyházmegyének is biztonságos vezetője volt. Sólyom Jenő kerületi felügyelő kiemelte, hogy a gyülekezet saját erőből végezte e nagy munkát és az elkötelezéshez kívánt erőt a presbitereknek. Zdenkó Pál gondnok megható szavakkal búcsúztatta elődjét. Klenovszki Pál gondnokot, aki 20 éven át viselte szolgálata örömét és gondjait, s különösen az utolsó két év renoválási terheit. Timo Löytty kuhmoi esperes a testvérgyülekezet áldását hozta, békességet és további sikereket kívánva, hiszen a templom az áldás és a békesség helye. Roszik Mihály alberti lelkész a két gyülekezet korábbi kapcsolatára mutatott rá, 231 éve Domonyból kapott lelkészt Alberti gyülekezete. De nemcsak a múlt köt össze, a jelenben is a szeretet kapcsolja össze a két gyülekezetét. Csontos Ferenc plébános a helyi katolikusok köszöntését adta át. Méltó, szép ünnepe volt a domonyi gyülekezetnek. Céltudatos, csendben elvégzett munkájuk bár példa lehetne egyházunkban sokak számára. ts/.m
