Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-07-04 / 27. szám

/igélikus Élet 1993. július 4. E3 )fts GYERMEKEKNEK jg, Jk FIATALOKNAK Amióta nyár van, sokkal ritkábbak az ilyen nyugodt mesélések. Mindenki nyaral, fut, siet, hogy a szabadság minden pillanatát kihasználja. Testvéreim mind nyaralnak. Egyedül vagyok itthon. Mintha én lennék az egyedüli gyerek. Anyu most csak velem foglalkozik. Anyu most csak egyedül nekem mesél. Anyu most minden este engem vesz az ölébe. Aztán imádkozunk a többiekért is. Mert érdekes dolog egy hétig egyedüli gyereknek lenni. De olyan jó lenne, ha már hazatérnének. Mert mi együtt vagyunk anyuék gyerekei. Mert mi emberek vagyunk a Te gyermekeid. FÜLÖP ÉS BIBI Keserűfű Mt 18,11-14 Sziasztok! Hogy vagytok? Én pocsékul. Nem mehe­tek bicajos táborba! Rontottam. Rossz lett a bizim. Nem buktam meg, csak a félévihez képest rontottam. Kétesre álltam. Feleltetlek. (Kétszer is.) Egyik se adta meg a jobb jegyet. Utálom a sulit. Föl kéne robbantani. Hiába spóroltam. Hiába tettem el a szülinapipénzemet. Könyörögtem. Anya nem enged. A nagyi hiimmög. Csak apa nem szól semmit ellenem. (Értem se sokat.) Mondta a pap bácsi, hogy majd ö beszél velük. (Re­ménytelen.) Én már senkinek se számítok. A maradék életkedvem is elpárolgott. (Párolog, most eszembe ju­tott, a dolgozatnál persze nem. Oda azt írta helyette, hogy füstöl.) Nem szeretek egyedül lenni. Előttem a szünet. A Mónikáék dolgoznak, a Pistit elvitték a roko­nok. Hány nap van még hátra az évnyitóig? Több millió másodperc. Borzasztó! Bibit ne is emlegessétek! Ránézni se bírok, nemhogy olvasni. Ha megharagszik, csak haragudjon! Rám is haragszanak, én is haragszom. Még a Kucsák se marad itthon. (Volt még hely, és hívhattunk barátokat, meg akit gondoltunk az osztályból.) Pedig ö igazán nem való a hittanos táborba. Megjósolom előre... Na hagy­juk! Én se érdemiem meg. A bizonyítvány mellé kaptunk egy bibliai kiszínezöt. Egy ember, akinek száz juha volt, otthagyta a nyáját, hogy megkeresse azt, amelyik elveszett. Olyan tenyérbe mászó képe van a báránynak, mintha keserüfübe hara­pott volna. (Magamat látom.) Lehetetlennek tűnik, de úgy érzem, az Isten is elhagyott. Hol van? Valahogy eltévedtem, egyre jobban távolodom tőle. Szeretnék újra olyan lenni, mint régen. Nem megy. Ha erőiködök, annál rosszabb... Nem tudom, mi lesz. De nektek azért jó nyaralást kívánok, ha van hol. (írhatnátok róla...) SXaXqfL Í>l£( KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. PRÓBÁLD MEG! Sündisznók A fiú szeretné megetetni a kertben élő sündisznókat. Egyszer sem akar azonban olyan ösvényre lépni, amin már járt. Milyen sorrendben tudja megetetni őket? Segíts neki! JÁTÉK Betüvadászat 3. Újra visszatérünk az eredeti formához. Megint jelö­lés nélkül kapjátok a betűket. A megfejtések mennyi­ségéből úgy látom, hogy ez a feladat nehezebb. Eddig ugyanis csak egyetlen jó megfejtés érkezett: Bánki Renátától. (Éljen!) Nem csodálkozom, hogy több nem, ez most valóban nehezebb az átlagnál. Kérjétek bátran szüléitek, vagy nagyobb testvéreitek segítségét. Ez a mondatot jelölő tábla: m. m KI HOZATTA VISSZA EGY GYEREKKEL A NYILAIT? R - Senki, a nyilakat nem szokták visszavinni. E - Saul, amikor Dávidot akarta eltalálni. K - A filiszteusoknak volt ez a szokása. F - Illés, prófétai cselekedetként - „így gyűjt össze benneteket az ÚR!” N - Jónátán, Dávid barátja A megfejtett betű négyszer szerepel a mondatban! A vasárnap igéje (Gál 5,13—14) és a heti ige is (Gál 6,2) egymás elhordozásáról beszél. - Akadályversenyre nem is rossz feladat: a következő állomásig cipeljék egymást a csapat tagjai. Az elején még csak játék, de ha kellő távolság van a két állomás közt...! És mindezt szeretetben! Az ifjúság helye a gyülekezetben (II.) A múlt héten avval fejeztem be, hogy az ifjúság a gyülekezet része: sem a gyülekezet az ifjúság nélkül, sem az ifjúság gyülekezet nélkül nem egész. De mi a helye az ifjúsá­gi körnek, mi a feladata a gyüleke­zetben? Az ifjúság a jövendő gyülekezete - mondják sokszor. Ez olykor elő­jogokat jelent. Most ennek felada­tát vizsgáljuk meg! Anániás és Szaftra történetét olvastam (Ap- Csel 5,1-11). Ott ez áll: „Az ifjak pedig felálltak, és betakarták őt, majd kivitték és eltemették.” Azaz a fiatalok addig ültek és figyeltek. Ez az első feladatuk, a figyelem. Figyelni a tanításra, az igehirdetés­re, és figyelni az eseményekre - és észrevenni a feladatot. Lehet, hogy ez „piszkos munka” lesz, amit sen­ki más nem végez el: sem idősek, sem vezetők, sem az asszonyok, sem a gyerekek. Figyelni arra, hogy mit hogyan csinálnak a gyü­lekezet vezetői, hogy milyen fel­adatai vannak a gyülekezetnek. Éppen azért, mert az ifjúság a jövő gyülekezete, azaz egyszer nekik kell elvégezni mindezt a feladatot. Meg kell tanulni, melyik vasárnap milyen színű oltárterítőt haszná­lunk, miben lehetünk segítségére a lelkésznek, mik a presbiterek fel­adatai, és milyen tételek szerepel­nek egy élő gyülekezet költségveté­sében. Jó ezért, ha az ifjúsági kör nem mint közösség, hanem egyen­­egyenként épül bele a gyülekezet munkaágaiba; az énekkarba, a lá­togatók közé, a templomgondo­zásba vagy a gyermekmunkába. A figyelemhez persze nyitottság kell, alázat. Annak elismerése, hogy van mit tanulnom. Nyitott­ság kell: nemcsak meghallgatni az idősebbek szavait, hanem odafi­gyelni, avval a gondolattal, hogy ha ellenkeznek is velünk, ha úgy érezzük is, tévednek, jó szándék vezeti őket. Az ifjúság másik feladata pedig a frissesség biztosítása. Az egyház­nak mindig megújulásra van szük­ségé - vallja a régi reformátori elv. És hogyan újulna meg az egyház, ha az ifjúság nem lenne élő lelkiis­merete a gyülekezetnek, ha nem állítaná újból és újból kérdések elé? Kérdezzetek rá a fenőtt gyüleke­zet hitére: mit jelent nekik az, hogy Isten mindenható, hol nyilvánul meg életükben Krisztus feltámadá­sának öröme!? (Kérdezni csak sze­retettel szabad, nincs jogunk szá­­monkérni!) Kérdezzetek rá a gyülekezet megszokott rendjére; elegendő-e évente háromszor-négyszer úrva­csorát venni, nem lehetne-é eleve­nebbé tenni az imádságokat avval, hogy a gyülekezeti tagok össze­szednék, kiért-miért kell imádkoz­nunk!? Kérdezzetek rá a gyülekezet tár­sadalmi szerepére: nem fejezné-e ki jobban hitünket az erőszakmen­tesség, és vajon nem kellene-é na­gyobb szerepet vállalnunk a szo­ciális munkában?! Legyetek hát a gyülekezet lelki­ismerete! - ez az ifjúság másik fel­adata. Ehhez pedig őszinteség kell, hogy merjetek kérdezni, és imád­ság kell a gyülekezet egészéért és tagjaiért, hogy kérdéseitek ne bán­­tóak, hanem építőek legyenek. A Szentlélek segítségét kérem, hogy megtaláljátok helyeteket a gyülekezetben és be is tudjátok azt tölteni. Szeretettel: Bcncze András Jézus azért áldott meg bennünket, hogy áldássá legyünk mások számára Van sok érthetetlen körülöttünk, de igazában csak a bűn rossz, - ha ezt szem elölt tartanánk, sokkal kevesebb súrlódás lenne a felnőttek és a felnőtté váló fiatalok között. Isten nemcsak a világot bízta ránk, hanem azokat a testvéreket is, akik mellettünk élnek. (Szent-Gály Kata: Napról napra, Szent István Társulat 1987.) Nyaralunk! Olyan jó sátorban ébredni, fák között. Madarak fütyülnek, s itt-ott betör a napsugár. Élvezem a sza­badságot, a tiszta levegőt, a csendet, s a társaságot. De esténként, amikor már a tábortűz is elparázslik, néha hazagondolok. Nem honvágy ez, hiszen nem vágyom haza, csak jó lenne tudni, mi van otthon, hogy ők is jól vannak, hogy most, amikor társaim már elcsendesedtek, otthon ők is nyugodtan alusznak. Nyaralunk. Köszönöm, hogy Te nem nyaralsz, nem veszel ki szabadságot, hanem mellettünk állsz jóban-rosszban, munkába és pihenésbe egyaránt elkí­sérsz, hogy itt vagy a táborban, és ott is, a városban. Nyaralunk - s hogy aggódásom s minden gondom letehetem, hogy magamat és szeretteimet kezedben tudhatom, Neked köszönöm. Ámen. Sátortábor Németországban 14 napos táborban való részvételre nyílik lehetősége Németország déli részén 3-4 fős csoportoknak, egy idősebb kísérővel, a CVJM jóvoltából. A német nyelv megfelelő szintű ismerete, természetesen, követelmény. Időpontok: VII. 29-VUI. 11. (9-13 éves lányok) VII. 16-29. (14-16 éves lányok) VII. 15-29. (9-13 éves fiúk) VII. 19—VIII. 2. (9-13 éves fiúk) VIII. 2-16. (9-13 éves fiúk) A részvétel ingyenes (a CVJM állja a költségeket), valószínű, hogy az utazási költségekhez is (részben vagy egészben) hozzájárulnak. Jelentkezés (minél előbb): Novák Éva 6722 Szeged, Tábor u. 5. AZ EVANGÉLIKUS KÜLMISSZIÓI EGYESÜLET ÉS AZ ÉVÁNGÉLlKÜS RÁ DIÓMISSZlÓ 1993. évi konferenciáját augusztus 27-29 között rendezi meg Nyíregyházán. A konferencia augusztus 27-én (pénteken) 17 óra 30- kor kezdődik a nyíregyházi evangélikus központban (Luther tér) és augusztus 29-én (vasárnap) ebéd után fejeződik be. A konferencián részvételi díj nincs. Elszál­lásolás a nyíregyházi gyülekezet tagjainál, étkezés ré­szint önköltségesen az evangélikus központban, részint a vendéglátó családoknál lesz. A konferencia címe: „Tanúim lesztek” (ApCsel. 1,18.). Az igehirdetések témái:- a gyógyító Krisztus tanúja - Péter,- a szeretettel elpecsételt tanú - István,- az úton lévő, határt átlépő tanú - Fülöp,- a tanúkat küldő gyülekezet. Jelentkezni lehet július végéig a következő címen: Dr. Bálint Zoltán, 4400 Nyíregyháza, Korányi F. u. 135. Gondolatok egy izgalmasan megírt egyháztörténetről A múlt valami­képpen jelen van mindennapi éle­tünkben. A tradí­cióról lehet tudo­mást nem venni, mégis meghatároz­za mai gondolko­dásunkat. Ezt a ha­gyományt megis­merni és megismer­tetni minden törté­nész feladata. Az eredmény viszont különböző. A kor­rekt, de könyvízü múltfeltárás soka­kat riaszt. Olvas­mányos hitelesség­gel szólni már írói vénát is igényel. Amikor kézbe vesszük Bamber Gascoigne A keresz­tények című könyvét, mely a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Kossuth Könyvkiadó és a TV2/RTV közös kiadásaként, akkor ezt az olvasmá­nyos, lebilincselöen érdekes és mégis a korrektségre is ügyelő egyháztörténetet ismerhetjük meg. Ez az az egyháztörténet, mely nem riaszt el adathal­mazaival, mégis becsempészi szinte észrevételenül is azt a tudást mindennapi életünkbe, melyet akár lexikális­nak is nevezhetünk. Ennél azonban sokkal többet ad. Szinte jelen vagyunk egy-egy igazán jelentős, mondhat­juk korszakot alakító egyháztörténeti eseménynél, pil­lanatnál. Érezhetjük ebből a könyvből, hogy nemcsak az előre pontosan megtervezett, precízen kiszámított események válnak meghatározóvá, de olyan pillanatok is, melyeket előre nem lehetett volna megtervezni. A könyv egy tizenhárom részes televíziós sorozatot készített elő. Á Magyar Televízióban is bemutatták, napjainkban az ismétlést láthatjuk. Ez a tény természe­tesen meghatározza a könyv menetét, fejezeteinek, me­lyek egy-egy korszakot mutatnak be, a beosztását is. Ä szerző azt írja: „Könyvünk eltér a kereszténység történetét feldolgozó szokványos könyvektől. Inkább emberekről, eseményekről és helyekről szól, mintsem eszmékről és teológiai nézetekről.” Ezt az emberközeli szemléletmódot újra és újra tet­ten érhetjük. A történelem hús-vér szereplői azok, akikkel e könyv lapjain találkozunk. Nem megfoghatatlan, elér­hetetlen szentek, akik oly messze élnek tőlünk hétköz­napi emberektől, hanem olyanok, akikkel gondolatban érdemes végigjárni, megküzdeni, vagy egyszerűen „csak” megélni azokat az időszakokat, melyekről hiá­nyos ismereteink voltak. A mű a szerző egyéniségét, szellemességét, iróniáját magán viseli. Több helyen úgy érezhetjük, hogy egy anekdotázó regényíró müvét olvassuk. Ugyanakkor látszik az is, hogy a szerző igazán övéihez vonzódik. Ezért olvashatunk többet az angolokról, franciákról vagy az amerikaiakról, mint a Németország és Orosz­ország között élő keresztények történetéről. Ez azon­ban bizonyos hiányt is pótol. Tudni kell azonban ezt a könyvet úgy kezünkbe venni, hogy közben lemon­dunk a teljesség igényéről. Akkor viszont hasznos és érdekes olvasmány lehet mindazoknak akik megvásá­rolják. A könyv egyik fordítója, Petrőczi Éva írja: „Milyen is hát ez a könyv? Azt mondhatnám, tiszteletlen és pimasz, néhol egyenesen hetyke - de éppen ezért alkal­mas arra, hogy az üdítő olvasmány a gazdag képháttér­rel további búvárkodás felé terelgesse az olvasót. A művelődéstörténet vasárnapi iskolája ez a mű. Első­sorban laikusok, de az egyházi emberek is sokat tanul­hatnak belőle, legfőképpen türelmet és jó kedvet.” Hadd tegyem hozzá, ez bizony nem kevés! Ha ez a szépen kiállított, képekkel gazdagon illuszt­rált, igényes magyarsággal fordított könyv valóban üdítő olvasmányélménye mellett még erre a kettőre: az egyházon belüli türelemre és jó kedvre is elvezet, akkor már elérte célját. Nagy László Istenes versek Keresztény szellemiségű magyar költők katolikus értékhordozó alkotásai jelentek meg egymás után. Ady: A SIÓN HEGY ALATT, BABITS: Isten gyer­tyája és Juhász Gyula: A TÁPAI KRISZTUS című remek kiállítású kötete.- Ady úgy áll az Isten előtt, úgy néz az arcába, ahogyan a primitív ember nézhetett valamikor szembe a természettel. Ady istenversei első pillanatra harcnak, szemrehányásnak tűnnek, de tartalmilag dicsőit a köl­tő, a Rosszat is úgy dicsőítette, mint ami Istentől való. E ponton ütközik ki a legjobban a katolicizmussal többször kíváncsian kacérkodó Ady protestáns jellege. Istene a próféták Istene volt. Stílusa közelebb áll az Ó-Szövetség zord félelmességéhez, mint a szelídebb és melegebb Ujtestámentumhoz. hangsúlyozza elősza­vában Szabó Lőrinc.- Ady istenhite - vallja Szerb Antal - az európai hullámok magyar továbbrezgése. Ady a Szent Agoston-i lelkek közé tartozik, olyan diadalmasan tudja bűneit siratni. Mitikus fantáziája úgy parancsolja, hogy Isten­nel mint látható, beszélhető személlyel álljon szemközt; miként a legszebb Isten-versében: A Sion-hegy alatt. -A költő-író-esszéista-műfordító Babits, a Nyugat el­ső nemzedékének Ady és Móricz után legkiemelke­dőbb alakja. Költészete nem csupán keresztényi indít­tatású, hanem mélyen katolikus. Szellemisége nem le­szűkítő értékű. Imádságos lélek, fohászkodó és bizako­dó. ISTEN GYERTYÁJA kötet-címadó versében is kérdez: „mit akarsz velem, Isten?” Babits kérdező al­kat. Költői kérdései a miért vagyunk a világon problé­mát feszegetik. „Van-e mélyebb érzés, mint ami Isten­hez köt, akár hiszünk benne, akár nem?” - kérdi az állító kérdéssel, mely magában hordja válaszát: nincs. Babits Tolsztoj szavait idézi: „A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz... Ha nem lűnné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne...” Babits 1893-1901 közt a pécsi cisztercitákhoz járt gim­náziumba. Majd (1901-05) Budapesten magyar-latin szakos egyetemi hallgató. Négyesy László stílusgyakor­latain barátkozott össze Kosztolányival és Juhász Gyu­lával. A Dunántúl a papi nevelésen át formálta Babitsot haza- és hagyománytisztelövé: - Magyar vagyok: lel­kem, érzésem örökséget kapott. Őrzök magamban min­den színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagítja. A magyarság színét, a magyarság kincsét. En katolikus vagyok; azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világ­nak szóló katolikus igazságban - vallja Babits. Schöpflin Aladár „A legkülönösebb életű magyar költő”-nek nevezi Juhász Gyulái (1883-1937), a 20. sz.-i magyar líra kiváló képviselőjét, ki élete javát szülőváro­sában, Szegeden töltötte, kinek A TÁPAI KRISZTUS című versét választotta címadóul a kötet összeállítója, Vidor Miklós. A vallásosság, mely Juhászt fiatalkora óta foglalkoztatta, élete utolsó szakaszában elmélyült benne. Költészete egyik fő forrása az áhítat. Babits értékelése szerint: „...bírja a titokzatos líraiság vará­zsát, amely egy hangba, egy jelzőbe mélységeket tud sűríteni.” Kosztolányi a lélekben hozzá legközelebb álló költőtársról. Juhászról így summázta véleményét: „Ha fel kell sorolnunk a 10 legnagyobb és legigazibb magyar költőt, neve ott van az elsők között.” A SZENT ISTVÁN TÁRSULAT, AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KÖNYVKIADÓJA fontos irodalom­­történeti tettet hajtott végre, hogy megjelentette Ady, Babits és Juhász Gyula ISTENES VERSEIT. A köny­vek magasabb követelményeket támasztanak^mint a társadalmi realitás. Hirdetik, hogy van Isten! Önisme­retre ösztönzik az új nemzedéket is. A kötetek egyedül­álló, értékes darabjai könyvkiadásunknak. Dr. Domonkos János GYERMEKRAJZ PÁLYÁZATOT hirdet a DIAKONTA című Evangélikus Szemle protestáns iskolásgyemiekek számára ez évi 4. (karácsonyijszániának 16 rajzot tartalmazó művészi mellékletére a KÖZÖSSÉG témájában. (A téma a szeretet-gvülölet, egymásrautaltság és magány, egyformaság és soklelcség témája felöl is meg­közelíthető.) Kérjük a gyerekeket, hogy - nyomdatechni­kai okokból - csak fekete-fehér rajzokat küldjenek be (fekete ceruza, tus, festék, filctoll, szén stb.), s rajzuknak, ha úgy gondolják, címet is adjanak. Beküldendő: DIAKONIA Szerkesztőség, 1147 Buda­pest, Pf. 500. Beküldési határidő: 1993. szeptember 6. A borítékon tüntessék fel nevüket és címüket. Egyrészt a díjazás végett, másrészt, hogy részt vehessenek, ha akarnak a pályázók­nak rendezendő találkozón, ahol a zsűri részletes kiértéke­lést és tanácsokat ad.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom