Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-07-04 / 27. szám

Í-/ÍCÍ IÍJ30. JU „A végek dicsérete” Hálaadás Ipolyvecén Ipolyvece ősi Ipoly-völgyi település. Már 1285-ben Drégely várához tartozott. Megszenvedte a tatárt és a törököt, mint Nógrád és Hont vármegyék sok más települése. Ha török kézen volt a falu, akkor az adókkal sanyargatták - igen pontos adminisztrációt vezettek az elfoglalt területek lakosságáról. Ha magyar kézen volt egy végvár, akkor a hozzá tartozó települések a török betörésektől, portyázásoktól rettegtek. Nem egy település a , frontvonalról" elmenekült Zólyom és Gömör vármegyékbe. A XVIII. századtól a Darvas, Ráday, Teleki, Majthény stb. családok birtokolták a települést. Az evangélikus templom 1883. október 23-án lett felszentelve, az iskola 1928-ben épült. A templom a 100. évfordulóra kívül és belül renoválva, korszerűsítve lett. A mostani 110. évfordulóra a tető és a torony felújítására került sor. 50 év után Rábapatyban újítás körülményeiről. A gyüleke­zet 60 nap társadalmi munkával és anyagiakkal egészítette ki a jelen­tős közegyházi támogatást. Közgyűlési köszöntésében a püspök áttekintést adott egyhá­zunk jelenlegi életéről, spirituális, gazdasági és társadalmi téren, érintve többek között a lelkész­utánpótlást, a zsinat munkáját, az egyházi ingatlanok visszaigénylé­sének menetét, a fokozatosan bő­vülő iskolahálózatot... Kalácska Béla, az egyházmegye esperese köszöntésében emlékezte­tett a 100. évfordulóra elvégzett nagyarányú munkákra. A „vége­ken” a gyülekezet élni akarása a mostani renoválás során is meg­mutatkozott. Az agilis lelkész, a tettre kész vezetőség és a lelkiisme­retes mesterek munkáját áldotta meg Isten. Kemenczei Gábor helybeli plébá­nos a katolikus testvérek köszön­tését hozta, hangot adva a két fele­kezet múlt- és jelenbeli jó kapcso­latának. A hálaadás után fehér asztalok mellett élhették meg a vendégek a nógrádi kegyességből fakadó ven­dégszeretetet. K. B. 2 I I Kapi püspök látogatása óta evangélikus püspök nem járt eb­ben a községben. Most, amikor az egykori iskola ismét egyházi tulaj­don lett, és teljes tatarozásra került sor, Szebik Imre püspök jött el há­laadó istentiszteletre. Az itt élő evangélikusok a refor­máció kezdete óta folyamatosan élték keresztyénségüket. Koráb­ban három község - Felsöpaty, Al­­sópaty és Rábabogyoszló - lakói az 1720-as évek közepéig lelkészt és tanítót alkalmazhattak. Később arra kényszerültek, hogy Nemes-A gyülekezet hálaadó istentisz­teletre gyűlt össze, ahol az igehir­detés szolgálatát Szebik Imre, az egyházkerület püspöke végezte a 100. zsoltár alapján. A 100. zsoltárnak három jellem­ző vonása van - mondta a többi között a püspök. Hálaadó zsoltár. Természetes számunkra új társadalmi rendsze­rünkben a szabadság, a megújult templom. Alaptermészetünk há­látlan, sokkal többet kellene mon­dani: köszönöm. Legyen hálás a gyülekezet a hajlékért, az igéért és a szentségért. Hitvalló zsoltár. „Az ő legelői­nek nyája vagyunk.” Hitvallás a teremtő, megtartó és kiválasztó Is­tenről. A török után is, pedig 2,5 millióra csökkent az ország lakos­sága, hatalma erejével tartotta meg Isten népünket, de az ellenrefor­máció nehéz évtizedeiben is hit­valló volf a reformáció népe. A természQttúdÓs N. Bohr. sze­rint a XX. század embere szellemi tudathasadás nélkül is hihet. Ma­napság is vannak komoly gazdasá­gi és társadalmi nehézségeink, de Isten még nehezebb időkből is ki­vezette népünket. Himnikus zsoltár. „Menjetek be kapuin hálaadással...” Amikor a hithű izraelita terménye színe javát vitte az Úrnak, akkor énekelte ezt a zsoltárt. Ebből három dolgot ta­nuljon meg a gyülekezet: Ünnepel­jen méltósággal az Úr színe előtt. Lelkesedjen a gyülekezet, ne le­gyen apatikus, tudjon megújulni belsőleg és külsőleg. Az összetarto­zás tudata építse a közösségi ma­gatartást a gyülekezetben, a tele­pülésen és hazánkban. A közgyűlésen Benkő Ferenc diakónus lelkész számolt be a fel-FÉBÉ Evangélikus Diakonissza Egyesület. Ez a név az idősebbek számára felidézi a hűvösvölgyi Anyaházat, a főkötős, formaruhás diako­nissza testvéreket, a piliscsabai Béthelt és Silót, az ott tartott konferenciá­kat, a gyülekezetekben dolgozó testvéreket vagy azokat a könyvkereske­déseket, melyeket a fővárosban vagy vidéken fenntartottak. A FÉBÉ ma újraéledt. A rendszerváltozás meghozta a lehetőséget, hogy romokból feltámadjon és újat kezdjen. Lehet, hogy ez a kezdet még csak mustár­­magnyi, de Jézus példázata szerint már magában hordozza a kiteljese­dést. Az újraindulásról, mai életükről beszélgetünk a Maros u. 15-ben, egy budai bérház második emeletén Túrmezei Erzsébetid, aki ma a diako­nisszák főnökasszonya, Csepregi Zsuzsannával, akit lelkész-titkárnak hívtak meg és két jelölttel: Mohácsi Saroltával, (Békéscsaba) és Jankovics Eszterrel (Kajárpéc). Szerkesztő: Első kérdésem ter­mészetesen adódik: mi van a régiből a mában ? Túrmezei E.: 1951-ben szűnt meg az anyaház, ekkor követke­zett a szétszóratás. Voltak, akik egyházi munkában maradtak - ezt ki-ki maga döntötted -, de csak korlátozott számban, mert csak szociális munkában, irodai fel­adatkörben vagy kántorként ma­radhattak meg. Azért a többiek is, akik világi pályán helyezkedtek el, igyekeztek a maguk gyülekezetébe bekapcsolódni. Szerk.: Tudtak-e kapcsolatot tartani egymással és hogyan ? Túrmezei E.: Összetartottunk. Születés- és névnap tartásra töb­­ben-kevesebben összegyűltünk. Megmaradt Piliscsabán a Siló-ház, ebben tovább élték anyaházi életü­ket idős testvérek. Igés lapokat raj­zoltak, festegettek - ezeket nagyon keresték -, és így szereztek valamit kis nyugdíjukhoz. Ott is összejöt­tünk és meg nem szűntünk imád­kozni azért, hogy újra elinduljon a munkánk. Ma legidősebb testvé­rünk, Szendrei Pálma testvér emlí­tette ezt minden találkozás alkal­mával. Az öreg fán kis rügyek sar­­jadoztak. Szerk.: Milyen volt az újraindu­lás? Túrmezejr L'. ; E]őször a 65 éves jubileumot'tartottuk meg, majd ja­nuár 6-án újra összejöttünk. Ek­kor Csapó Margit testvérünk mondta el, hogy sokat foglalkoz­tatja ez az ige: „félretéve minden akadályt...” És mi az akadály? - az, hogy megöregedtünk? Tegyük félre és induljunk. Ezután alakult újra az Egyesület (hivatalos be­jegyzéssel), majd meghívtuk lelké­szünknek Madocsai Miklós lel­készt. Elkezdtük a konferenciák tartását és reménykedtünk, hogy lesz utánpótlás is. Szerk.: Milyen új vonásokat mu­lat az új FÉBÉ-munka? Túrmezei E.: Nehéz volt elindul­ni anyaház nélkül, mert közben gyermekotthon lett a helyén. Kül­földi testvérek gyűjtöttek és elő­ször telekről és építésről volt szó, dömölkre járjanak istentiszteletre. II. József Türelmi Rendelete után a közeli Uraiújfaluban építettek templomot. 1840-től Alsópaty és Rábabogyoszló evangélikussága a sárvári gyülekezethez csatlakozott. A múlt század közepétől tanítót hívtak, és tantermet béreltek. 1896-ban új iskolát építettek, amelyhez tanitólakás is kapcsoló­dott. 1902-ben egybeépített szó­szék-oltár került elhelyezésre. 1912-ben tornyot emeltek a bejárat elé. 1948-ban törvénysértő módon még a tornyot is államosították. Az istentiszteletek tartására kez­dettől fogva volt lehetőség. Az épület nedvessége miatt már 20 év óta nem használják iskolai tante­remnek. A rendszerváltás kapcsán a helyi önkormányzat, élve a tör­vény biztosította lehetőséggel, visszaadta a tulajdonjogot az egy­háznak. Ezek után kezdődhetett el a szükséges tatarozás. Elsőként a torony rozsdás bádoglemezét kis­méretű pala váltotta fel. Az elkor­hadt ablakok cseréje is megtörtént. A külső vakolat kijavítása, festése után az olajos padló eltávolítása következett. Az új műanyag bur­kolatra már nem a régi lócák ke­rültek vissza, hanem az új kárpito­zott székek. Az előbbi felsorolás mögött sok társadalmi munka volt, ahol idősek és fiatalok, férfiak A diakonissza-szolgálat újraindulása majd vettük ezt a lakást, amiben most vagyunk. Visszakértük Silót és a mátrai telket is. Csepregi Zs.: Ezt a lakást át kel­lett alakítani, tanulószobát, társal­gót, hálókat és a titkár lakószobá­ját alakítottuk ki. A munka mégis a konferenciákkal kezdődött. 1991-től igen népes konferenciák voltak Béthelbcn és ezeken ismer­kedtek meg munkánkkal és ala­kult hivatástudat azokban, akik most itt vannak. Mohácsi S.: Még otthon, isten­­tiszteleti igehirdetésben hallottam meg a hívást: Kövess engem! Az­után egy konferencián erősödött meg bennem, hogy ezt a követést itt teljesíthetem. Eleinte nem volt nagy öröm otthon, de azután édes­anyám is eljött egy konferenciára,, és ő is így látta hivatásomat. Jankovics E.: Én lelkészcsalád­ból jöttem. Nagynéném Haniffel Emma győri diakonissza volt, és sokat mesélt nekem erről a szolgá­latról. Az Evangélikus Életben ol­vastam a piliscsabai konferenciá­ról és megtaláltam életem értelmét. Uramat és felebarátaimat szolgál­ni. Szerk.: Mire irányul a jelöltek képzése, milyen formában gondol­ják a jövő diakonissza szolgálatát ? Csepregi Zs.: Tizenhat éves kor­tól lehet jelentkezni. Úgy gondol­juk, hogy sokoldalú képzést bizto­sítunk. Jelenleg is járnak a Budai Szeretetotthonba az öregek ottho­nába gyakorlatra, de a nyáron Né­metországba is kimennek diakó­­niai gyakorlatra és nyelvtanulásra. Van igény házi betegápolásra is. Kapcsolatban vagyunk a kántor­képzéssel és a budavári gyülekezet­ben szeretnénk a gyermekmunká­ba is bekapcsolódni. A gyülekezeti hitoktatás, a katechetikai munka is lehet jövőben egyik út. A szociá­lis munkát az Ökumenikus Szere­tetszolgálat Turbina utcai házában tanulmányozzuk. Reméljük, hogy jönnek még jelentkezők és lesznek egészségügyi iskolára vállalkozók is. A jövő tehát a gyülekezeti, a kórházi, az evangelizációs és a könyvesbolti munka. Ma is látoga­tunk gyülekezetekbe, hogy lássák, vidám fiatalok a jelöltjeink. Szerk.: Miben tudnánk tehát összefoglalni a FÉBÉ jövőjét? Csepregi Zs.: Három dologban tudom elmondani. Először is nem jelent elkötelezést a régi formában. Lehet valaki" csáládos is, há 'á^oT-’ gálni akar. Másodszor s^eret^Cjtik minél többekeT'eTérni és felvenni. Egy év szoktató idő - bibliaisme­­rct-tanulás és nyelvtanulás - után határozhatja el magát valaki a dia­konissza szolgálatra. Végül har­madszor szeretnénk a bagolyirtási telkünkön templomot építeni, mi­vel a környéken nincs evangélikus templom. Itt lennének szociális he­lyiségek is, konferenciázás és pihe­nés is megvalósulhatna. Jelenleg még 68 testvér él a régi közösség­ből, akik nagy része rendszeresen összejön: a budapestiek hetenként, általában pedig a hónap első szom­batján és ezért a jövőért imádkoz­nak. Szerk.: Hallgassa meg Isten ezt az imádságukat is. Köszönöm a be­szélgetést. Tótb-Szöllös Mihály és asszonyok kétkezi munkája tet­te lehetővé, hogy elkészüljön az építkezés. Nem maradhat el a kö­szönet szava mindazok felé, akik támogatták, segítették közös ügyünket. A támogatók között kell megemlíteni a felsőpatyi és uraiújfalui gyülekezeteket, a me­gyei Gusztáv Adolf Segélyt, és a helyi önkormányzatot. Pünkösd második napján dél­után sok környező gyülekezetből jöttek, hogy együtt örüljenek és adjanak hálát az itteniekkel. Az istentiszteletet követő szeretetven­­dégségen e sorok írójá tartott tör­ténelmi visszatekintést és az épít­kezés menetéről beszámolót. Sze­bik Imre püspök tájékoztatta a je­lenlévőket egyházunk időszerű kérdéseiről. Solymár Gábor Lelkipásztori szolgálat a katonai szolgálatot teljesítők között 1. Egyházunk Elnöksége 1993. má­jus 4-én kelt, az 1990. évi IV. törvény módosításához benyújtott 9437. sz. parlamenti indítványhoz készített hoz­zászólásában már javasolta a vonatko­zó törvény 7. §. (1) pontjával kapcsolat­ban az „egyénileg” szó törlését a szö­vegből. A szakasz ezen változtatás után így hangozhat: „A katonai létesít­ményben a katonai szolgálatot teljesítő a vallását - a szervezet működési rend­jével összhangban... szabadon gyako­rolhatja.” Korábbi javaslatunkat megismétel­ve, a katonai szolgálatot teljesítők kö­zötti lelkipásztori szolgálat bevezetésé­vel kapcsolatban a következőket kí­vánjuk elmondani: 2. A katonai szolgálatot teljesítők közötti lelkipásztori szolgálat megszer­vezésének szándékát helyeseljük és kö­szönjük a Honvédelmi Minisztérium illetékeseinek az erre vonatkozó jogi, adminisztratív és törvényelőkészítő munkáját. Az előkészítés folyamatába a következő négy történelmi felekezetet vonták be: katolikus, református és evangélikus egyház és a zsidó felekezet. A lelkipásztori szolgálatra az előze­tes felmérés alapján is igény jelentkezik és mulasztás terhelné egyházunkat, ha nem vállalnánk a sokszor nehéz kato­nai szolgálat testi és lelki megterhelését hordozó, olykor a végső kérdésekkel is vívódó (öngyilkosság) testvéreink kö­­>)i7ÄUleikigpndozást, az evangélium, szolgálatát. világháború közötti időszak tapasztalatait is felhasználva, a lelki­­pásztori szolgálatot ökumenikus együttműködéssel javasoljuk megszer­vezni. Ebben az együttműködésben fel­ajánljuk közvetítésünket azon katonák részére is, akik kisebb létszámú egyhá­zakhoz tartoznak (baptisták, metodis­ták, orthodoxok, adventisták stb.). 4. A lelkipásztori szolgálat szerveze­te, célkitűzései és munkája a Honvédel­mi Minisztérium és az összes résztvevő felekezet együttes megbeszélése révén alakítható ki. A részletkérdésekben (lelkészek jogállása, körzetek kialakítá­sa, személyek kiválasztása és képzése, helyi lelkészek bevonása stb.) egyhá­zunk a tárgyalásokkal párhuzamosan fogja kimunkálni álláspontját. Ä Magyarországi Evangélikus Egy­ház Elnöksége: Dr. Harmati Béla s. k. Szebik Imre s. k. püspök-elnök püspök. Dr. Frenkl Róbert s. k. országos felügyelő Trópusi szőttes Caracasból Színes világ az itteni. Miért is lenne olyan, mint az európai? Az éghajlat bizony hatással van az emberre. Miért több a nyomott kedélyű ember „fenn” északon, mint a meleg délen? A földrész története is megteszi a magáét. Az itteniek nemigen tolongtak megünnepel­ni felfedezésük 500. évfordulóját. Tengernyi vért on­tottak itt a főleg spanyol hódítók, tonnaszám vitték el a rablott aranyat, ezüstöt, meg amit „érdemes” volt. Némelyek azt állítják, hogy - más formában - meg­kapták ennek ellenértékét. Hm... A százezerszám le­mészároltakért is? Egyébként: Dél-Amerika északi részének polgárai sokkal élénkebben emlékeznek meg államaik önállósági harcairól, elsősorban a 150-180 évvel ezelőtti időkről. bolivar, a hérosz Ő Venezuela abszolút szabadsághőse. Nálunk Pető­fit és Kossuthot együttvéve nem tisztelik annyira, mint itt öt, az iskolai oktatásban is. Pár évtizede még a bárhol levő Bolivar-téren büntetés terhe mellett tilos volt férfiaknak ingujjban vagy csomagot cipelve át­menni, mert az illetlenség a győztes csatákban megdi­­csőülttel szemben. Szobraival, képeivel tele az ország. (A fenti alcím nem túlzás.) A népművészetben is jelen van. Történelmi személy, de már inkább mitikus hős. Róla nevezték el pénzüket is, melynek értéke évek óta süllyed. Májusban lett valamivel erősebb nála a forint. Ha Magyarországnak egy főre esően csak negyedannyi természeti kincse volna, mint Venezuelának, a fejünk se fájna. Itt azonban bebizonyosodott, hogy nincs az a hihetetlen gazdagság, amit hatásosan el ne lehetne herdálni, ha vannak megfelelő nagyságú zavaros vizek, amelyekben „avatott” ügyeskedők irdatlan vagyono­kat halászhatnak össze. Milliónyi szegénynek pedig meg csak kilátása sincs a fölemelkedésre. drágább a víz a benzinnél Ez sem holmi rossz tréfa. Itt a benzin literje nem egeszen 6 bolivárnál kezdődik, az ivóvizet viszont vesszük, 10 liter 80 b., mondhatnám forint. Kisebb tételben persze jóval drágább. A szegény negyedek ben, ha egyáltalán van vízvezeték, víz csak ritkán jön, pl. havonta egyszer. Egy vékony erszényü tanárnő, aki csak ott tudott szobát bérelni, akkor is bejárt az iskolá­ba, amikor nem volt órája, mert ott meg lehetett mosakodnia. Az is igaz: a nyomorgók vagy munkake­rülők közül sokan úgy hozzászoktak a koldulásból vagy bűnözésből származó „önellátáshoz”, hogy nem is nagyon törik magukat valami tisztességesebb megél­hetés után. Százezerszám vannak illegális bevándorlók is, akiket ha elkapnak, három számjegyű dollárösszeg­gel lefizethetik az illetékes urat, de ez a „befektetés” újabb elcsípésesetén odalesz: kitoloncolás következik. Akkor aztán megint gyűjthetnek az új „nekifutásra”. FIESZTA, LÁRMA, GYILKOSSÁG A hajdani rómaiak két alapszükséglete a kenyér és a cirkusz volt. Aki ezt biztosította, az volt „jó” a népnek. Az itteni kormányzat nagy önreklámozás közepette szervez egy-egy segélyakciót, ami annyi, mit kilenc medvének egy vadkörte. De fieszta (ünnep) - az van, az egyháziakat is ideértve, melyeknek hitbeli tartalma nagyon elhalványul. Ám van itt titkárnők, meg apák napja stb.: mindegy, minek révén: ki az utcára, ordítson a zene, tódulhassunk a tengerpartra, tánc, ital, petárdadurrogatás még éjfél után is (ami karácsony „tisztességére” már novemberben megkez­dődik), ihaj-csuhaj, oldódjunk fel a tömegben. Mert ugyan ki dolgozik ilyenkor? (A bűnözők. Ez az ő évadjuk. Láttam, mekkora erőkkel s milyen tüntetőén vonult fel a rendőrség karneválkor - így aztán a fővá­rosban csak 47 gyilkosság volt...) Caracasnak már az alaplármája komoly, főként a rengeteg gépkocsi miatt. A dudálás tilos, „tehát” min­denki úgy kürtöl jó vagy rossz kedvében, ahogy neki tetszik. Ügyanígy fütyülnek különben az alapvető közlekedési szabályokra is. (Nemrég egy soksávos kereszteződésben mellőlem úgy vágott elém derék­szögben bekanyarodva egy hatalmas kocsi, hogy ha nem taposok bele azonnal a fékbe, repülök pehelysú­lyú Fiatunkkal együtt.) Elegáns negyedben lakunk, így aztán elegáns toronyházakat építenek a közelünk­ben, olajszagú porral, éktelen zajjal, de ettől függetle­nül is mikor hol és mit kopácsolnak, reszelnek, csikor­gatnak. A szomszéd vendéglő sem csendes üzem, akárcsak a tőlünk pár méterre zajongó óvoda, amely­nek gyakran fültépő hangjait pár éve egy papné nem tudta elviselni, s férje kénytelen volt végleg hazautazni vele. Porszívónk új, USA-gyártmány, de ott vagy Európában eladhatatlan lenne, olyan fültépően sivít - ide azonban ,jó”. A kutyaugatás olykor az istentisz­teletet is megzavarja. Ez az egész lármaegyüttes, a zajszint mintegy akusztikus színfoltja a fővárosnak. Ezt kiegészítheti, ha összevissza cseng a telefon nap­hosszat. (Máskor viszont akár két hétig is hallgat - mert a szomszéd elromlott telefonját úgy javították meg, hogy annak következménye a mienk elnémulása lett.) Mindezek mögött: a hangulati, érzelmi, indulati világ túltengése. NAGYON SZÉPEK VISZONT... A múzeumokra, képtárakra sokat költhetnek, ám ezek látogatottsága siralmasan gyér. Gyönyörű pél­dául a botanikus kert, csak ámultunk-bámultunk órák hosszat - azon is, hogy embert alig láttunk, noha a belépődíj nem több egy korsó sör áránál. Egyes dúsgazdag cégek pompás hangversenytermekben igé­nyes koncerteket rendeznek ingyen. A fák, mada­rak, virágok szinpompája pedig egyszerűen elragadó. Impozáns a tíz éve működő s egyre tovább épülő metró is, hűvösen és csendesen suhan, s mintha ez hatna: itt nincs zajongás. Külön „szépség” azonban, hogy a Magyar Házon belül magyar óvoda is műkö­dik. Protestáns istentiszteleteinken a részvevők száma átlagosan 30-40,’ ami a kb. 200-as taglétszámhoz ké­pest igazán nem rossz. Nincs statisztika róla, de re­ménységünk, hogy a Lélek is munkálkodik azokban, akik hallgatják az Igét. Magyarországról is elkelnek ehhez támogató imád­ságok. Dr. Bodrog Miklós A Magyar Börtöntársaság felhívása 1993. május 15-én tartotta a Magyar Börtönlársaság első Közgyűlését, melyen részt vettek a Máltai Szeretetszolgálat Börtönszolgálatának, a Magyar Evangéliumi Börtönmisz­­sziónak munkatársai, valamint számos, börtönben szolgála­tot végző lelkész és lclkészi munkatárs. Jelenlevők a következő felhívást fogadták el ezen a gyűlé­sen: Abból a meggyőződésből fakadóan, hogy Jézus Krisztus a „megrepedt nádszálat nem töri el, a pislogó gyertyát nem oltja ki", testvéri szeretettel kérünk minden börtönben szolgálatot végző lelkésztestvért, hogy segítsék azt a szolgálatot, melyet az elítéltek és hozzátartozóik körében végzünk. Mindenekelőtt arra kérünk mindenkit, hogy szolgálatun­kért, az elítéltekért imádkozzanak, hogy fáradozásunk ne legyen hiábavaló. Ugyanakkor olyan munkatársak jelentkezé­sét várjuk, akik ott, ahol élnek, szívesen végeznének szeretet­szolgálatot az elítéltek hozzátartozói körében, különös tekin­tettel az elítéltek gyermekeire. Lelki és testi támogatást kell nyújtanunk azoknak, akik saját vagy éppen valamely család­tagjuk bűne miatt kerültek nehéz helyzetbe. Ma Magyarat szagon több mint százra tehető azoknak a lelkészeknek, leiké­­szí munkatársaknak a száma, akik különböző börtönökben missziói szolgálatot végeznek. Szolgálatunknak csak úgy van igazából értelme és eredménye, ha a büntetésükből szabaduló elítélteket a társadalomba való visszatérésükkor imádkozó és segítő kezek várják. Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Ezért szeretettel várjuk sok keresztény testvérünk jelentkezését és az ebben a szolgálatban való részvételét. Máltai Szeretetszolgálat a Magyar Börtöntársaság Börtönszolgálat Magyar Evangéliumi Börtönmisszió

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom