Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-11-15 / 46. szám
UVI4U Köszöntjük Szentágothai Jánost n. FASOR NAPOK \ v Október 31-én töltötte be 80. életévét Szentágothai János akadémikus professzor. Köszöntése november 14-én volt a Magyar Tudományos Akadémián. Egyházunk vezetősége táviratban köszöntötte őt ez alkalomból. Mi is hozzájárulunk a köszöntéshez az alábbi cikkel, mely az Educatio című lap körkérdésére adott válasza volt. A kérdések a következők: 1. Helyesli-e, hogy a hitoktatás a rendes tanítási órák között tanított fakultativ tárgyak sorában helyet kapjon az általános és középfokú iskolák tanrendjében? 2. Ki finanszírozza az önkormányzati iskolákban folytatott hitoktatást? 3. Milyen föltételek mellett látná helyesnek a jelenlegi önkormányzati iskolák egyházi tulajdonba kerülését? 4. Ki finanszírozza az egyházi tulajdonban működő iskolák fönntartását ? 5. Milyen eredmények várhatók attól, ha az egyház nagyobb szerepet kap az ok látásban? a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban 1. Természetesen helyeslem, hogy a hitoktatás a rendes tanítási órák között tanított fakultatív tárgyak közt helyet kapjon az általános és középiskolák tanrendjében. Enyhén szólva is furcsának vélem, hogy olyan pedagógusok és szülők, akik a pártállam idején - igaz, egzisztenciális fenyegetettség mellett - olyan tudománytalan, korszerűtlen, sőt ostoba tévtano- kat prezentáltak a nevelésükre bízott ifjúságnak, mint a „tudományos szocializmus”, marxista-leninista történelem és álfilozófia stb., most hirtelen félteni kezdték az ifjúságot a keresztény vagy zsidó vallás tanításaitól és erkölcsi elveitől. Biztos vagyok benne, hogy semelyik Magyarországon létező történelmi egyház nem tanít vallásoktatás címén olyan nyilvánvaló obskurantizmust, mint amit az elmúlt 45 évben az állam oktatáspolitikájában képviselt. Mégis, a teljes biztonság érdekében az állami vagy önkormányzati iskolákban nyújtandó vallásoktatást az alant részletezendő feltételekhez kötném. A szülők kizárólagos prerogati- váját képezi, hogy gyermekeik hitoktatásáról rendelkezzenek. Azoknak a gyermekeknek a részére, akiknek a szülei hitoktatást nem kívánnak, a hitoktatás óraszámával egyenlő társadalmi magatartás és erkölcstan című tárgyat kellene rendszeresíteni. A más vallású, vagy ateista felfogással szembeni toleranciának minden vallási és vallásfelekezeti oktatásban kiemelt szempontnak kell lennie. Mind az iskolai hitoktatásban, mind a helyette oktatott „nem vallásos jellegű” erkölcstanban tilos a tudomány által elfogadottal ellentétes (obskurantista, mágikus stb. világszemléletből folyó) állításokat képviselni: pl. a világegyetem, bolygónk és az élőlények keletkezésével ellentétes elméleteket (például az USA-ban ismert kreacio- nalista és más hasonló fundamentalista elveket) hangoztatni. A zsidó és keresztény történelmi felekezetek és egyházak a világ fejlett részén mindenütt ésszerű kompromisszumra jutottak e kérdésekben a modern tudományos világképpel. Az állami és önkormányzati iskolákban természetesen tilos bármely vallás közkeletű szimbólumai (pl. a falra függesztett keresztek) és (a hitoktató órákon kívül) bármilyen imádság felmondatása, illetve szerepeltetése. 2. Az önkormányzati és állami iskolákban nyújtandó hitoktatás, illetve hitoktatást pótló tárgy anyagi feltételeit az oktatási költségek keretében célszerű biztosítani. 3. Minden olyan iskolát, amely 1948 előtt egyházi (felekezeti) tulajdonban volt, előbb-utóbb át kell adni az egyházaknak (felekezeteknek) az esetben, ha ezt az egyházak (felekezetek) kívánják, ha ebben iskolai oktatást óhajtanak folytatni és ennek feltételeit a maguk részéről meg is tudják teremteni. Határidőt itt nem szabnék, végső határnak talán 15 évet jelölnék meg. Ha az állam 1988 előtt olyan nagyméretű beruházásokat és átépítéseket eszközölt volna, hogy ésszerűbb az eredeti helyett más, a célnak megfelelővé tehető épületet átadni, erre tárgyalásokban kell módot találni. Mindenesetre biztosítandó, hogy jól és magas színvonalon működő állami vagy önkormányzati iskolák ne essenek e folyamat áldozatul. 4. Az egyházi (felekezeti) tulajdonba került iskolák fenntartása az illető egyházak (felekezetek) feladata, viszont az oktatott (nevelt) gyermekek utáni ún. „fejkvótát” az állami vagy önkormányzati költségvetés keretében kell biztosítani. 5. Az egyházak (felekezetek) által fenntartott iskolák biztosan jelentősen hozzájárulhatnak egy erkölcsi értékekben kiegyensúlyozottabb fiatal generáció felnövekedéséhez és ezen keresztül egy sok- arcúbb - demokráciára alkalmas valódi pluralitásos társadalom kialakulásához. A fentebb említett feltételeknek minden, a „fejkvótára” igényt tartó iskolának meg kell felelnie. 1992. október 2-a és 3-a meghitt találkozásnak tervezett és tündöklő kétnapos ünnepségsorozattá alakult családi együttlét időszaka volt a fasori evangélikus templom és a Budapesti Evangélikus Gimnázium történetében és jelenkori életében. Az október 2-i nap a fasori evangélikus templomban tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyen dr. Harmati Béla püspökelnök egykori diáktársunk végezte az igehirdetést a Példabeszédek könyve 29,18 alapján és szellemében, az orgonát pedig a nagyhírű orgonaművész Peskó György, ugyancsak egykori diáktársunk és iskolánk tanára szólaltatta meg, méltón folytatva zseniális atyjának, egykori szeretve tisztelt tanárunknak Peskó Zoltán orgonaművésznek művészetét és életművét. Ezt követte a Gimnázium dísztermében dr. Prágay Dezső professzor, az Amerikai Magyar Öregdiákok Buffalo Csoportja tagjának tartalmas előadása Körösi Csorna Sándorról. A nap záró fénypontja iskolánk volt és jelenlegi növendékeiből alakult ének- és zenekar, valamint a közülük kiválasztott tehetséges szólisták szolgáltatta hangverseny, Peskó György és Bence Gábor tanárok vezetésével, rendezésével és saját közreműködésükkel is. Kitűnő volt az a magas előadói színvonal, amelyet ezek a fiatalok képviseltek a zeneművészet birodalmában, egyben visszatükrözve az őket nevelő és tanító mesterek eredményes munkáját. Az október 3-i nap eseményei „történelmi”-nek mondhatók: A Budapesti Evangélikus Gimnázium volt Növendékeinek Egyesülete újraalakulása. Iskolánk zsúfolásig megtelt dísztermének közönségét dr. Gyapay Gábor igazgató köszöntötte meghatódott szavakkal, hiszen ő maga is egykoron 8 éven át iskolánk diákja volt. A következő szavak sem voltak mentesek a meghatódottságtól, hiszen ő is - ‘mint mindannyian a jelenlevők - iskolánk öregdiákja: dr. Cselőtei László professzor, akadémikus, a Fasori Öregdiákok Baráti Köre leköszönő vezetőségének elnöke. Meleg szavakkal emlékezett vissza újból funkcionáló iskolánk eddigi történelmére, valamint a 37 éves tetszhalálból történt feltámadásunkat megelőző folyamat áldozatos harcaira, amelyeket alapvetően az előd Baráti Kör tagjai vívtak meg Isten segítségével immár eredményesen. A következőkben dr. Vitális György főtitkár számolt be a Baráti Kör elmúlt időszakának eseményeiről, szinte filmkockákkénti valószerűséggel. Túlzás nélkül mondható, hogy Vitális főtitkár - nőmén est omen - nevével fémjelzett „vitalitása” nélkül talán nem is ünnepelhettük volna a mostani II. „Fasori Napok”-at. Valóban, az ő odaadó, szinte enzimatikus hatású eijesztö életvitele generálta harcunkat, amelynek eredményeként ismét él rajongásig szeretett Alma Materünk! A leköszönő vezetőség pénzügyi státusát dr. Pósfay Miklós főpénztárosunk tárta elénk mindany- nyiunk teljes megelégedésére. Eredményes és korrektül pontos munkásságát szívből köszönjük és rendkívül nagyra értékeljük. A leköszönés aktusa után következett az új vezetőség megválasztása. A választási folyamat elnöki tisztét Ivánkái András iskolatársunk mint korelnök vette át és irányította. A szavazást megelőzően dr. Haitsch Gyula iskolatársunk a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma tanácselnöke ismertette a leendő egyesületünk alapszabályát, amelyet a jelenlevők teljességében elfogadtak. A hozzá és Gyapay igazgatóhoz intézett kérdésekre kielégítő válaszokat kaptak a kérdezők. Legnagyobb megnyugvással Gyapay igazgató prognosztikus válaszát fogadták a jelenlevők: folyamatban van és jó irányban halad iskolánk ismét 8 osztályossá történő alakulása. A titkos szavazás eredményeként álljon itt az újonnan választott tisztikar névsora: Tiszteletbeli elnök: Wigner Jenő, tiszteletbeli külföldi társelnök: Bogsch Árpád, tiszteletbeli belföldi társelnök: Cselőtei László, Elnök: Peskó György. Társelnökök: Gyapay Gábor, Nagy Béla Antal, Szegő Miklós. Alelnökök: Bendes Aladár, Kappel György, Liptay György, Móritz Péter, Paulik Pál és Simon Róbert. Főtitkár: Vitális György. Titkár: Szabó István. Ifjúsági titkár: Pócs Miklós, aki az 1991-ben először érettségizőket képviseli. Főpénztáros: Pósfay Miklós. Pénztáros: Kollár Tamás. Szám- vizsgáló Bizottság elnöke: Szu- chovszky Gyula. Számvizsgáló Bizottság tagjai: Lukács József és Székely Tamás. Peskó György megválasztott elnök, édesapjára is emlékezve megható szavakkal mondott köszönetét a bizalomért. A választást követően megható aktusok résztvevői lehettünk: a rokonok és adományozók jelenlétében felavattuk és megkoszorúztuk Körösi Csorna Sándor a nagy magyar orientalista, valamint iskolánk egykori világhírű növendékének Neumann János matematikusnak Barth Károly és felesége, Ilona asszony által készített, a Villányihegységből származó kréta időszaki zuhánya-bányai mészkő talapzaton nyugvó mellszobrát. A szoboravató megemlékezéseket dr. Gyapay Gábor iskolánk igazgatója és dr. Vajda Ferenc iskolánk fizika tanára mondotta. Ezt követően dr. Vitális György főtitkár koszorúzási beszéde után Szabó István titkár helyezett el koszorút az I. és II. világháborúban elesett, illetve elpusztult iskolatársaink emléktáblájára. Az ünnepségsorozat szelleme és tartalma bizalommal tölt el mindnyájunkat, hogy szeretett Alma Materünk évszázados hagyományokon alapuló humanista érzésvilága révén a volt és jelenlegi tanárok, a volt és jelenlegi tanítványok közötti összetartozási, testvéri kapcsolat örökéletű és megbonthatatlan. Bendes Aladár Béthel Evangélikus Missziói Otthon Piliscsaba Hk4 Budapest fekvése - ä külföldi látogatók szerint is - csodálatos, méginkább a környéke. A pilisi erdők között olyasmi lepi meg a városból elkívánkozót, amiről a fővárosban csak álmodozni mer; tiszta levegő, csend, amelyet csak a madarak éneke tör meg, mosoly az utcán, az üzletben barátságos emberek szólítják meg az ide érkezőt. Itt nincs miért elidegenedésről beszélni. A svájci ihletésű, hegyektől körülvett faluban Piliscsabán, már a két világháború között vásárolt telket a FEBE Diakonissza Egyesület. Építkezni kezdett, sátrakat állított fel és evangélizációs konferenciákat rendezett. Sok-sok áldott alkalmat őriz erről ma is az idősebb generáció emlékezete. A Diakonissza Egyesület kényszerű megszüntetése után, egyházunk úgy tudta megtartani ezt az objektumot, hogy szellemi fogyatékos gyermekek gondozásának szép, de nehéz szolgálatát vállalta át az akkori kommunista államhatalomtól. Idillikus környezetben, de nem erre a célra létesített épületekben, csatorna és vízvezetékhálózat nélkül. 1989-ben nyilvánvalóvá lett, hogy ez így nem tartható fenn tovább. A szellemi fogyatékos gyermekek jobb elhelyezését vállalni tudta Budai Szeretetotthonunk és néhány állami intézet. Egyházunk vezetői akkor úgy határoztak; legyen újra Béthel, régi rendeltetésének megfelelően | Missziói Otthon. Akkor még nem 'tudtuk, hogy Piliscsaba a közeli • jövőben egyedülálló rangot kap. ' A Pázmány Péter Akadémia, itt a volt szovjet laktanya épületeiben kívánja működtetni bölcsészkarát, J szomszédságában Távközlési Oktatóközpont létesül. Piliscsaba belterületének európai arculatát pedig Makovecz Imre világhírű építész gondolta ki, azt a tervet, melynek megvalósulása révén Piliscsaba akár az 1996-os Világkiállítás egyik látványossága lehet. Nem mellékes az sem, hogy a jelenlegi | községháza visszakerül a piaristák tulajdonába és a század elején készült épületből ismét római katolikus missziós ház lesz. Az úgyneve- I zett ligeti iskolában pedig - amely | az angolkisasszonyoké volt - szeptembertől már három nővér ismét I résztvesz az oktatásban. Mi az evangélikusok már régen túlvagyunk á 'tervezés',' a beindulás fázisán., A száz Xő.-fogadására ,aL- kalmas Otthon az anyagi forrásoktól függően folyamatosan épül. Elsőként a telep belső csatornahálózata készült el új emésztők telepítésével, mert az utcában még nincs csatornahálózat. Ezt követte a gondnoki lakás és a lebontásra nem kerülő régi nővérszállás tatarozása, ahol az egyik régi épület bebútorozásával együtt el tudunk helyezni ötven főt. A nagy beruházás azonban ebben az évben az új konyha, ebédlő, gondnoki iroda és kiszolgáló helyiségek felépítése volt. Mindez 15 millió Ft-ba került, mely összegből a Bajor Evangélikus Lutheránus Egyház az 1991. évi Fastenopfer adományával — 200 000 DM-mel járult hozzá. A fennmaradó kb. 5 mFt a Magyar Evangélikus Egyház hozzájárulása. Azok a bajor evangélikus testvéreink, akik a Fastenopfer-en kívül sokféle céladományukkal (szórványgépkocsik, kisbuszok, másológépek, továbbtanulási és üdülési lehetőségek) segítenek minket azért, hogy szolgálatunkat jól végezhessük, talán nem is mérik fel, mennyi jót tettek és tesznek velünk. Az pedig külön ajándék, hogy személyes találkozások során igaz barátokra leltünk. Szeretnénk a jövőben' abból, JámitJ'nekünk adott az Isten,.-többet adni mint eddig. A testvéri kapcsolatok már régiek, mégis külön ajándék a most hivatalosan is megvalósuló bajor-magyar testvéregyházi kapcsolat. Végül szeretném kifejezni, hogy Missziói Otthonunk mindenkié. Az elmúlt három évi szolgálata alatt az. Országos Ifjúsági munka, a FÉBÉ konferenciák, KIÉ vezetőképző, ún. EKE konferenciák, egyházmegyei és gyülekezeti alkalmak, keresztyén orvosok és kere- kasztalbeszélgetések vallástalanokkal, hitoktatóképző, lelkészkonferenciák itt találtak olyan csendes helyre, ahol meghallhatták az Úr szavát. Konferenciák közötti szünetekben pedig szívesen fogadtunk külföldi csoportokat. A Nürtingen-Enzenhart-i Gyülekezettől fatemplomot kaptunk ajándékba, amit a helyszínen magunk bontottunk le és szállítottunk Piliscsabára. A templom száz új székét egy svájci gyülekezet adományából vásároltuk, a harang a Johanniták ajándéka. Reménységgel nézünk előre, mert az Űr velünk van. Segítő kezei azok a testvérek, akik nem hagynak minket magunkra. BolJa Árpád Méltóan az egyház eredeti szolgálatához A Szolnokon megjelenő Új Néplap október S-i számában beszélgetést közöl dr. Harmati Béla püspökkel. Ennek egy részét közöljük, a közérdeklődésre való tekintettel:- A múltban és a jelenben több példa volt és van rá, hogy minden felekezet lelkészei közül többen részt vettek a politikai életben, a parlamenti csatározásokban. Püspök úr hogyan vélekedik erről a kérdésről?- Van ilyen lelkész, volt is, a jövőről nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre az egyházi törvények olyan szabályt tartalmaznak, hogy aki időlegesen politikai szereplést vállal, mint például országgyűlési képviselő, vagy olyan munkát végez, ami kapcsolatban van a politikával, azt időlegesen szabadságolják, az egyházi szolgálatból ki kell lépnie. Nagyon sok helyen ez azért átszíneződik. Természetes, hogy a médiumok számára sokszor nagyon jelentős, hogy egy-egy csendes vagy hangosabb tüntetésen valaki lelkészként szólal meg. Biztos, hogy ez egyéb jogon történik, nem az egyház küldi oda. Mint egyház, nem javasoljuk az egyik vagy másik párthoz csatlakozást. Ez óhatatlanul megosztaná a gyülekezetét, ahol biztosan jó néhány párt hívei megtalálhatók. Ha szabad ezt mondanom, az egyház hivatalosan egyik pártot sem támogatja, ugyanakkor támogat minden jó szándékú törekvést A helyi önkormányzatokban szeretnénk együttműködni, nem pártoldalról, hanem a helyi, ott élő emberek oldaláról, olyan kérdésekben, amik kapcsolatban állnak az egyházzal. Ilyenek az oktatási, kulturális, szociális problémák. Több olyan lelkészünk van, aki a helyi önkormányzatokban szerepet tölt be. — Ha jól értettem, személy szerint sem ért egyet azzal, hogy a pártpolitikai csatározásokban a lelkész hivatása gyakorlójaként részt vegyen.- Óhatatlan, hogy egy pártpolitikai csatározásban ne legyen valaki egyoldalú egy párt javára. Egy lelkésznek nem ez a feladata, vagy ha ezt véli annak, akkor fel kell adnia az egyházi dolgát. Sevilla magyar tornyai és a reménység pavilonja Nem titkolt jóérzéssel vallhatjuk, hogy az 1992-es EXPO ideje alatt a magyar pavilon hét tornya nagyobb érdeklődést váltott ki, mint Sevilla egyébként lenyűgöző és méltóságot sugárzó gótikus tornyai. A pavilon látogatói, még az utolsó héten is 2-3 órás sorban állás közben bőven tűnődhettek a hét torony szimbolikus üzenetéről. Bizonyára más és más kép állt össze a látogatókban e tűnődés során. Néhány sorban szeretném megosztani az olvasókkal 3 órás várakozásom alatt született gondolataimat. A tornyokon megjelenő szimbólumok: kereszt, csillag, félhold nyilvánvalóan tükrözik azt a vallás-, egyház- és szellemtörténeti hátteret, amely a magyar kultúrát formálta és amelyet a magyar kultúra sok vonatkozásában ma is hordoz. Az épület és a tornyai elsősorban azonban arra a szorításra emlékeztetnek, amelyben népünk él Kelet és Nyugat, Észak és Dél küszöbén. A pavilon eszünkbe juttatja a magyar sors szorítását, melyből nincs szabadulás, amely elől, ahogy a költő is mondja, nem lehet elmenekülni. Az emberi állapotból (a teremtés megromlásából) természeTermészetesen történelem van mögöttünk. Volt egy egypártrendszer, amelyben díszképviselőként néhány egyházi ember is ott ült a Parlamentben. Az a parlament nem az volt, mint a mai, ott a képviselők szava nem az volt, mint ma. Mostantól előre nézve kell ezt a kérdést kezelni. Biztos vagyok benne, hogy akad még lelkész, aki a politikai pályával kacérkodik. A jelenlegi helyzet olyan nagy munkalehetőséget ad bárkinek, aki lelkész, hogy bármiféle társadalmi ügyben egyházon belül lehet bőségesen teveicenykedni, akár helyi, akár országos szinten. Például én a Magyar Környezetvédelmi Egyesületnek vagyok alelnöke, amely pártoktól független, mérsékelten zöld csapat, és elsősorban szakmai jellegű. Mi demonstrációk és különböző kiabálások helyett inkább szakmai kérdéseket szerettünk előtérbe helyezni. Nagyon nagy súlyt helyezünk arra, hogy a környező országok magyar pedagógusai számára környezetvédelmi kur- zusokat szervezzünk. Azt kell mondanom, hogy egy ilyen szolgálat méltóbb az egyház eredeti hivatásához és különleges küldetéséhez, mint a pártpolitika.- Köszönöm a beszélgetést! Szathmáry István tesen más számára sincs horizontális kiút, de ezt a mi sorsunk különösen is világossá teszi. Az épület megálmodója és megalkotói, számomra legalábbis, kifejezték azt az igazságot, hogy amint a bizánci hét torony foglyai számára legyőzhetetlenek voltak a falak, népünk és az emberiség számára is az igazi megoldás, az igazi szabadulás nem az embertől, hanem csakis az „igazi mélységből” és „igazi magasságból” jöhet. A tornyok, ha kell, szimbólumokon keresztül is, a magasságba, a gyökerek a mélybe mutatnak. A pavilonban a látogatók figyelmét látható gyökerek terelik a láthatatlan mélység felé. Tovább haladva, a tér szorítására utaló zárt pavilonban megszólal az idő szorításának üzenete a Szentírás lapjairól: „Mindennek rendelt ideje van..." Mozdulhat-e az ember egyáltalán ebben a szorításban? Mélységbe kutathat, magasságban merenghet, de igazán tehet-e valamit? E szorításból mégis csak van kivezető út - üzeni a pavilon egyik felirata. „Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz" (Máté 7,14). Ezen az úton a horizontális (teremtményi) szorítás és a vertikális (teremtői) megközelíthetetlenség erői együtt vannák. Ezen az úton tapasztalhatjuk Pál apostol felismerését: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétsé- geskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyatottak, letiportak, de nem pusztulunk el; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben (2Kor 4,8-10). Ezzel az élménnyel meggazdagodva látogattam meg - úgyis mint a Magyar- országi Egyházak ökumenikus Tanácsa megbízottja - a Crossroad nevű kanadai székhelyű nemzetközi missziói szervezet pavilonját, melynek neve: A Reménység Pavilonja. Ott a modern média eszközei jelenítik meg az üdvtörténetet, az emberi állapotot és a szabadulás egyedül Krisztusban adott lehetőségét. Amit a magyar pavilon főleg a művészet nyelvén sugallt, azt ez a pavilon a Szentírás, az egyház és a XX. század képi technikájának nyelvén beszélte el. Beszélt fél esztendőn keresztül a Krisztusban megjelent szabadulásról azokhoz a százezrekhez, akiket elsősorban az egyes országok csodái vonzottak Sevillába. Vegyes gondolatokkal és érzésekkel készül országunk a 1996. évi Budapesti EXPO-ra. Azt kívánom, hogy a fenti üzenet a mi sajátos vallási és kulturális hagyományainknak, adottságunk megfelelő formában a Budapesti EX- PO-n is megjelenjen. Dr. Béna Zoltán Ünnep Béren A Cserhát hegység festői szépségű magaslatai között meghúzódó kis község: Bér evangélikusai örömmel, lelkesen készültek és ünnepelték a Reformáció 475. évfordulóját. A kis település apraja, nagyja együtt volt a két éve felújított szép templomban. A lelkész köszöntése és a Reformáció Himnuszának eléneklése után kisgyermekek: Karaba Mónika, Ocsovszki Adrienn, Kon- csek Réka, Urbán Magdolna verssel, az általános iskola felsőtagozatosai: Mihalik János, Krajcs Gábor, Szaniszló Béla, Tala- bér Annamária jelenetben, Luther Márton életéből vett képekkel emlékeztettek a reformátor munkájára. A gyülekezet kántora: Makkai Bettina Reményik verset, Ruga Jánosné presbiter feleség Károli Gáspárról, ill. a magyar bibliafordítás történetéről olvasott fel. Maczó László polgár- mester a Reformáció örökségéről, történelmi hatásáról szólt, Bér község őseinek szép példáival buzdítva a jelenben élőket, hogy egység és ne széthúzás jellemezze a lakosságot. A4 ünnepélyt megtisztelte jelenlétével: Mihalovits Lászlóné és menye: Mihalovits Györgyné. A köztiszteletben állt dr. Mihalovits Samu evangélikus esperes Béren szolgált a század első felében. Végül a Reformációban kapott lelki ajándékokért, a kézbe kapott Szentírásért igeszolgálatban adott hálát a lelkész és köszönte meg minden résztvevő szerető együttmunkálkodását. Klucsik Jánosné A BÁCS-KISKUN EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE 1992. november 14-én, szombaton HAR- TÁN tartja rendkívüli közgyűlését, melyen dr. Harmati Béla püspök beiktatja az újra megválasztott elnökséget KÁPOSZTA LAJOS esperest és DUDLA IMRE egyházmegyei felügyelőt, valamint az újonnan választott egyházmegyei presbitériumot. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.