Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-09-13 / 37. szám
SAREPTA Megújult a Budai Szeretetotthon Jól ismert név a bibliából Illés próféta idejéből az a kis falu, melyben lakó özvegyasz- szony Isten csodájából és gondviselő szeretetéből eltartotta a prófétát a nehéz, aszályos időben. Ezt a nevet vette fel az otthon most abból az alkalomból, hogy befejeződött a rekonstrukció és a megújult épületet háláadó istentiszteleten adta át rendeltetésének Szebik Imre püspök. A szentelés liturgiája szerint a püspök a bejárat előtt adta át az épület kulcsát Csizmazia Sándor igazgatónak, majd kitárult a templomba vezető új kapu és elkezdődött az istentisztelet. Meghitt, családias, kedves közösségben volt együtt a teli templom népe. A liturgiában az otthon lakói is részt vettek. Bérezés Gyula, az eü. gyermekotthon lakója megtanulta kívülről a 23. zsoltárt és introitusként imádkozta. Rónai Lenke FÉBÉ diakonissza testvér olvasta az evangéliumot. Az otthon dolgozóiból, ápoló nővérekből alakult énekkar éneke tette bensőségesebbé az istentiszteletet. (Az énekkar korrepetálását és vezetését Bálint József karnagy vállalta.) A templomot díszítők szeretete az oltárra helyezett egy vékát és egy korsót, mintegy illusztrációját a névadásnak. Szebik Imre püspök igehirdetésének alapigéjéül lKir 17,8-16 verseit választotta. A sareptai történetet. Összefüggéseiből nem kiszakítva mutatott rá három üzenetére. Ez' äiz ig;e M é'géáz egyházi 'szolgálatról szóL Elsősorban is az egyház prófétai szolgálatáról. Illés idejében Jezábel királyné mindent megtett, hogy Isten helyett a pogány isteneket imádják, de ő bátran meghirdette: ne legyen más Istenetek ! A 20. század végén sem mondhatunk le erről a prófétai szolgálatról. Évtizedeken át a jólét bálványát emelték magasra, most pedig a rendszerváltásban kisebb darab kenyér jut. A hatalom kísértése is nagy, mert az ember azt gondolja, én mindent jobban csinálnék. A modern ember számára istenné lett az érzelem is, ezért oly sok a tragédia, válás, nehéz gyermeksors. Az egyház prófétai szolgálatának Isten felé kell fordítani. Ne legyen más! Az egyház szolgálatának másik dimenziója a prédikálás. E pogány asszonynak Isten szolgálatába kell állnia, Illést eltartania. Nem az a fontos, hogyan sokasodott meg a liszt és az olaj, hanem, hogy mindkettő hitt abban, hogy lesz to| Bérezés Gyula vább!... Ha élni akar az egyház, ezt a területet nem adhatja másnak, szektárius nézeteknek. Bátran kell misszionálni, megszólítani az embereket. A missziót vállaló egyház a jövő egyháza. Az élet nem egyszerűen ok és okozat következménye, hanem Isten gondviselő szeretetének eseménysorozata. Az egyház szolgálatának harmadik dimenziója a pásztori szolgálat. Ez több mint diakónia. Akik itt élnek, többet kell kapniok, mint asztal körüli szolgálatot, ápolást, ezt humánus alapon is lehet. Az egyházi szeretetszolgálat pásztori szolgálat. A három szolgálat ösz- szetartozik és ezzel használ az egyház a körülötte élő társadalomnak is. Szólt a püspök arról is, hogy az épületet a FÉBÉ Diakonissza Egyesület kezdte építeni, telkükön épült az új szárny is. Négy évtizedes borongós múlt, sok összekuszált szál jellemezte az utat, de Isten épít és engedi, hogy nehéz gazdasági helyzetben élő országban az egyház a társadalom érdekében cselekedjék. Ünnepi közgyűlésen hallgatta meg a gyülekezet Csizmazia Sándor igazgató-lelkész beszámolóját a rekonstrukcióról. Elmondta, milyen nehéz volt bezárni a piliscsabai volt eü. otthont, elbocsátani 65 gyermeket. De akkor ígéretet tettek, hogy pótolják a 65 helyet. Gond volt a „túlkoros” gyermekek elhelyezése is. 18 éven felülieket el kellett volna helyezni más otthonokba, és 50%-nál több volt közöttük 35-40 éves. A harmadik gond a leromlott öregotthon siralmas állapota volt. Elhatározta az igazgatótanács, hogy emelni kell a komfortfokozatot. 1990-ben kötöttek megállapodást az Egészségügyi Minisztériummal és a fővarossal, mely szerint 35 millió forintot adtak e célra. A többit kigazdálkodták és igen sokat segítettek külföldi szeretetszolgálatok is anyagiakkal. Honos János építészmérnök tervei alapján az UNIVER Kft. majd a Viktor Kovács és Tsa építőipari társulás végezte el, ill. fejezte be a munkát. Hála Istennek - adósság nélkül vannak most. Sokat segített Fröhlich Sebő műszaki ellenőr. Az igazgató megköszönte a tűrést és a többletmunkát az otthon lakóinak és dolgozóinak is. Sikerült pótolni a 65 férőhelyet, 30 férőhely van az öregotthonban. A korsóból nem fogyott el az olaj... Többen köszöntötték az ünneplőket. Dr. Sólyom Jenő a Déli Egyházkerület felügyelője dr. Harmati Béla püspök nevében is, dr. Koch Sándor a II. kerület alpolgármestere köszönetét mondott a kerület társadalma nevében, Ernst Gläser osztrák diakóniai igazgató, D. Karpinsky a berlini St. Elisabeth Stiftung, Rolf Löffler a németországi neinstedti szeretetotthon nevében. Az ünnepség után megtekintették a jelenlevők az épületet, elgyönyörködtek a tetőtérben létrehozott társalgó faliképeiben, melyet Huszár István nyíregyházi festőművész készített és az ugyancsak nyíregyházi Nagyváti Pál intarziás Jézus képében. Köszönet érte az alkotóknak. Sarepta. Ezentúl ezzel a névvel jelöljük a Budai Szeretetotthont és figyelmeztet majd bennünket, hogy az egyház hármas - prófétai, prédikátori és pásztori - szolgálatát végezzék itt is és mindenütt. tszm Javaslat a „Luther-olvasótábor” programjára A Magyarországi Luther Szövetség Elnöksége Luther írásainak tanulmányozására 1992. október 2-4. között Csákváron, a Bp. Deák téri gyülekezet otthonában olvasótábort szervez, s az alkalom egyben a Szövetség éves munkaprogramjának a kezdetét is jelentené. (Elképzeléseink szerint havonként szervezünk majd megbeszélésekkel egybekötött előadásokat.) Az olvasótábor célja kettős. Egyrészt Luther egy rövidebb művét szeretnénk közösen megbeszélni. A táborra jelentkezők a kijelölt szöveget előre megkapják, hogy az összejövetel előtt azt mindenki elolvashassa. A három nap alatt több alkalommal kerülne sor a szöveg feldolgozására. Egy olyan szövegre gondolunk, amely magyar nyelven megjelent és napjainkban is különösen aktuális. Ilyen lehet például Luther etikai írása a rosszról és a jóról, ami Tizennégy vigasztaló kép címen jelent meg Virág Jenő fordításában 1942-ben, vagy Luther Magnificat -kommentárja (ford. Takács János, saját kiad. 1989). Másrészt a „szemináriumi” munka mellett előadókat hívunk meg, akiket egy-egy fontos téma vagy egy Lutherről szóló könyv (pl. Loewenich, Watson, Ebeling, Elért, Vajta stb.) ismertetésére kérünk. A szervezésnek ebben a fázisában témákra és előadókra is szívesen fogadunk javaslatokat. A végleges programot szeptember első napjaiban minden résztvevőnek megküldjük. Csákvár Budapesttől ötven kilométerre van, személygépkocsival, ill. autóbusz- szál közelíthető meg. A tábor önköltséges, ennek összegét, ill. az utazással kapcsolatos részleteket is a nyár végi körlevelünkben fogjuk közölni. A gyülekezeti otthon max. 50 főnek tud szállást adni. Minden Luther iránt érdeklődő, ismereteket szerezni vagy átadni kívánó személyjelentkezését - kortól, képzettségtől, felekezeti és egyesületi elkötelezettségtől függetlenül - örömmel és nyitottan várjuk. A jelentkezést kéijük a következő címre: Brebovszky Éva lelkész, 1052 Budapest, Deák tér 4. Brebovszky Éva sk. ifj. Fabiny Tibor sk. A Magyarországi Luther Szövetség alelnökei, az Olvasótábor szervezői KÜLMISSZIÓ Ecuador Hol élnek a Cuaiquer indiánok? Ott, ahol talán még a képzeletünk sem járt soha a 6270 m magas Chimborazo lábánál. Megközelítőleg 22 ezer cuaiquer indián él Ecuadorban, Dél-Amerika északnyugati partvidékén. Sokáig ismeretlenek voltak a világ többi része számára, ők pedig alig hallottak valamit a világról. Elszeparált, földrengések és vulkánkitörések sújtotta világunkban szinte kőkorszaki szinten éltek. A hegyek közé még valószínűleg az inkák elől menekültek. Ecuador lakosságának jóllehet ma már 95%-a katolikus, de ez csak papíron jelent valamit. A kereszténységet nem veszik komolyan, nem gyakorolják. Gracia Moreno, Ecuador régi elnöke annak idején ezt a magabiztos kijelentést tette: „amíg a Chimborazo állni fog, a Bibliának ebben az országban nem lesz hatása!” Szavai nyomatékosítására 1925-ben egy teljes hajórakomány bibliát égettetett el. Isteni elhiva- tás, erő, akarat, szeretet kellett annak a misszionárius házaspárnak, akik a Cuaiquer indiánok földjére mentek néhány éw^l ezelőtt. Feladataik egyike volt, hogy megértessék velük, miért fontos az írás és olvasás megtanulása. Egyik, az indiánok között töltött idejükről szóló cikkükből idézem: „ősi kultúrájuk hibái és bűnei a mindennapokat annyira betöltik, hogy nehéz nekik Jézust követni. Az asszonyok végeznek minden munkát, a férfiak isznak, hazudoznak, házasságot törnek. ..” Azonban az az Isten, aki a Cuaiquer indiánok megváltására is küldte egyetlen Fiát, éppúgy szereti őket is, mint Téged, vagy engem. Ezért juthatnak el hozzájuk is a misszionáriusok akiknek a szívében minden bizonnyal Isten szeretete, : nem emberi kétségek, előítéletek van nak. Adjunk hálát azért, hogy- az evangélium a Föld legeldugot tabb részeire is eljuthat,- milliók . imádkoznak naponta a külmisszióért,- milliók hoznak anyagi áldozatot azért, hogy a külmisszió munkája folytatódhasson. Kérjük Isten azért, hogy ' - adjon szeretetet, erőt, testi-lelki oltalmat a nehéz területeken dolgozó misszionáriusoknak,- a kereszténységet elfogadók a szívüket tudják átadni Jézusnak,- nyissa meg szivünket, szemünket a saját feladatainkra. Bálintné Kiss Beáta Evangélikus Élet 1992. szeptember 13. Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra Lelkésziktatás Alsóságon A hetek óta tartó forr óságot, szárazságot enyhítő, üdítő záporeső frissítette meg a levegőt, amikor az alsósági evangélikus hívek megválasztott lelkészük beiktatására a templomba készülődtek. A lemondás folytán megüresedett lelkészi állásra a gyülekezet Vető Istvánt, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki titkárát választotta meg, alá nagy örömmel készült gyülekezeti szolgálatára. Bár korábbi munkakörében jórészt irodai munkát kellett végeznie, mégis volt alkalma többnyire a budavári gyülekezetben igehirdető szolgálatot és ifjúsági munkát ellátni. Nem volt tehát ismeretlen számára az a szolgálat, amire most teljes munkaidejével és minden adottságával elkötelezte magát. A gyülekezet, amely most új lelkésze beiktatására sereglett egybe, ősi evangélikus egyházközség keretei között élte életét már a reformációnak hazánkban történt elterjedése után közvetlenül. 1626-tól szervezett, önálló anyagyülekezet. Abban az időben Nemesdömölk (a mai Celldömölk) is Alsóság filiája volt. Később változott a helyzet, Nemesdömölk lett anyagyülekezetté s 1681-től artikuláris hely, Alsóság pedig Celldömölk filiájaként élte gyülekezeti életét egészen 1931- ig, amikor ismét megkezdődött az önállóvá szervezkedés, ami 1936- ban Balázs Béla lelkész beiktatásával fejeződött be. Azóta - bár Alsóság közigazgatásilag Celldömölk- höz tartozik - a gyülekezet önálló. A lelkésziktatason Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte az igehirdetés szolgálatát. Az ApCsel 20,28 alapján elhangzott prédikáció egyaránt szólt az iktatandó lelkészhez és az ünneplő gyülekezethez. A püspök az egymás iránti felelősséget hangsúlyozta. A lelkésznek arra kell ügyelnie, hogy megőrizze hitét, s egyéni és családi életével is segítse a gyülekezet tagjainak hitre jutását és hitben való megmaradását. Ugyanakkor a gyülekezet is felelős lelkészéért, hogy ne terhelje meg jobban, ne várjon tőle többet, mint amennyit az elbír. Ebben a közös egymásra vigyázásban épül a gyülekezet, gyarapodik az Isten nyája. A beiktatás szolgálatát Bálint László esperes végezte. Ő egyben a legközelebbi szomszéd, a celldö- mölki gyülekezet lelkésze. Vele együtt 15 lelkész vett részt az iktatáson az egyházmegyéből és még öten az ország más részeiből. A szolgálatok végzésében részt vett a beiktatott lelkész édesapja, Vető Béla is, aki az Evangélikus Országos Levéltár vezetője, s az úrvacsoraosztásban szolgálatot végzett Fehér Károly szombathelyi lelkész is, aki a gyülekezetnek korábban 10 éven át lelkésze volt. Az alkalmon részt vevő gyülekezet - mintegy 350-380 lélek - zsúfolásig megtöltötte az 1862-ben épült templomot. Sokan a beiktatás alkalma után azt állapították meg, hogy ilyen ünnep még nem volt Alsóságon. A beiktatott lelkész beköszöntő igehirdetésében abból indult ki, hogy számára a „Vető” családi név arra való elkötelezést jelent, hogy végezze az igehirdetés szolgálatát, álljon be az egyházban folyó magvetés szolgálatába, amelyet tulajdonképpen a magvetés Ura végez, s aki sokszor az aratás örömét is adja a szolgálat végzőinek. A beiktatást követő gyülekezeti közgyűlésen Józsa Ernő egyházközségi felügyelő röviden áttekintette a gyülekezet történetének főbb állomásait, majd köszöntések hangzottak el. A püspök és esperes s a szombathelyi lelkész köszöntésén túl kedves szín volt a gyülekezet hittanos gyermekeinek verses köszöntője, valamint az ökumenikus érzést jól kifejező római katolikus esperes-plébános, dr. Koltai Jenő és a református lelkipásztor, Szentpáli Juhász Imre testvéri szava. Jelen volt az ünnepségen Varga László Csaba celldömölki alpolgármester is, aki egy szobafenyő átnyújtása mellett mondta el meghatódott köszöntő szavait. Az új lelkész minden köszöntésre válaszolva, Isten áldásának kérésével és továbbításával bocsátotta el az ünneplő gyülekezetei. A gyülekezeti teremben ezt követően, gazdagon terített fehér asztal mellett még sokáig együtt voltak a hívek, családtagok és vendégek. Nagy reménységgel, Isten iránti hálával és az Ő segítségének kérésével indult el egy gyülekezet történetének új szakasza felé. V. B. ^130 éve önállóan a Túr partján Ez a nem mindennapi esemény tette még forróbbá, melegebbé a kölesei gyülekezet nyarát. Elhatározta ugyanis, hogy augusztus 16- án emlékezik meg arról, hogy az ősök kérték és kivívták, hogy Nagykárolytól elszakadva, megkezdje önálló életét, saját lelkészt is választva. Azt is elhatározta, hogy erre az alkalomra meghívja a kerület püspökét is. A forró nyárban lázas tempóban készült a gyülekezet, hogy méltóképpen ünnepelhessen és fogadhassa vendégeit. Eljött a nap, az emlékezés és hálaadás napja. A feleségével érkező Szebik Imre püspököt Lábossá László lelkész fogadja presbiterek élén s szól arról az izgalomról és szerétéiről, mely a szíveket betölti. Az ünnepi istentisztelet gyülekezete megtölti a templomot s 250 lélek szívéből falakat rengetve zeng a lutheri hitvallás: Erős vár a mi Istenünk! Megható a látvány: három lelkész az oltártérben. A püspök mellett Zelenák József nagykárolyi lelkész áll az egyik oldalon, a régi, elbocsátó gyülekezet képviseletében s a másik oldalon a helyi lelkész. A szószéken Szebik Imre püspök prédikál a kijelölt ige: Jn 15,1-5 alapján. Köszönt, emlékezik, majd az ige alapján három kérdést tesz fel és adja rá a választ: Mi a keresztyén élet alapja, célja, titka? Alap az Urunkkal való kapcsolat, mely nem lehet más, mint a szőlő és szőlő vessző kapcsolata. Keresztyénségünk kudarca az: megszakadt a kapcsolat Krisztussal. A cél: hogy gyümölcsöt teremjen, azért állítják. A gyümölcsök közül hármat emelet ki: megértés, megbocsátás, megelégedettség. A keresztyén élet titka: Jézus vállalja a tisztogatás munkáját, nem hagy magunkra. Tudja, amelyik nem terem, az levágatik. Ő azt akarja, több gyümölcsöt teremjünk s ezért tisztogat igéjével. Az igehirdetés után Nagyváti Pál vezetésével Nyíregyházáról érkezett kamarakórus szolgál, majd a megterített úrvacsorái oltárhoz járul és borul le az emlékező gyülekezet és vendégsereg. A püspök és a két lelkész végzi a szolgálatot s az úrvacsorával élők száma meghaladja a 150 lelket. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követi, melyet Juhász Gyula felügyelő nyit meg, köszöntve különös szeretettel a püspök-házaspárt, a megjelent lelkészeket, képviseleteket, szórványból érkezetteket és helybelieket. Lábossá László megemlékezésében a gyülekezet keletkezéséről szól. Arról, hogy a pestis és egyéb pusztító betegségek következteben elnéptelenedett faluba érkező telepesek között evangélikusok is voltak. A községbe való betelepedésük 1764—1808-ig tartott. Felső-Zemplén, Sáros és Abaúj vármegyékből jöttek többnyire tótajkúak, de szepességi német is akadt közöttük. Ősi hitükhöz ragaszkodva szervezkedtek, összefogtak. így érkezett el az 1808-as esztendő, amikor kérték a nagykárolyi, legközelebbi gyülekezetét, lehessenek leányegyházzá. 54 évig tartott ez a kapcsolat, míg elérkezett az álmok álma az 1962. év, melyben már megerősödve elbocsátást nyertek Nagykárolytól s saját lelkészt választva önálló gyülekezetté lettek. Megindul az élet, az élni akarás és bizonyítás időszaka. Mikler Sámuel az első lelkész minden erejét beleadva szervez, irányít, tervez: gyülekezetét és Isten dicsőségére szolgáló hajlékot. Ennek érdekében közösen vállalnak munkát, hogy az így befolyt összeg is elősegítse templomuk felépítését. Sőt, úgynevezett kéregetö könyvvel a kezükben presbiterek bejárják az országot, adományokat gyűjtve. Innen Köleséről eljutottak Sopronba is és a burgenlandi falvakba is. Az élni akarás teszi lehetővé, hogy templomot, lelkészlakást, tornyot, majd a századfordulón iskolát építenek tanító-lakással együtt, s a közös munkavállalások következtében vásárolják a földeket, hogy az anyagi alapot is megteremtsék. A jelenlegi lelkész kilencedik az itt szolgáló lelkészek sorában. Töretlen a sor, s a legnehezebb időben is az összetartozás volt a gyülekezet jellemzője. Szebik Imre püspök a kerület nevében köszönti a gyülekezetét. Arra buzdít, hogy keresse mindenki ezt a hajlékot, ahol Isten szól. Köszönti a lelkészt abból az alkalomból, hogy 30 éve szolgál a gyülekezetben. Zelenák József nagykárolyi lelkész köszöntésében különösen a kezdeti 54 közös esztendőről szól, s a testvéri kapcsolatról, mely újból létrejöhetett. Béres Tamás, aki Szabó Gyula ny. esperessel érkezett Debrecenből, a közös sorsról és a gyümölcstermés közös feladatáról beszél. A helyi református gyülekezeten kívül köszöntötte a gyülekezetét és a 30 éve itt szolgáló lelkészt Harbula István polgármester, kiemelve, hogy az evangélikusokat mindig jellemezte a becsület, szorgalom és az istenfélelem. A közgyűlést követően a gyülekezet asszonyai tettek bizonyságot arról, hogy szeretni, vendéget fogadni nemcsak szóval tudnak, hanem mindazzal is, ami szükséges és ilyenkor is méltó. 130 év, önálló élet örvendezésre szólít, Isten előtt való megállásra, de ez csak leborulva lehetséges és méltó. Hisz amit isten cselekedett, abban mi csak eszközök lehettünk s életünk, jövőnk is csak abban az esetben lehetséges, ha előtte leborulva várjuk, kegyelme gazdagságának számunkra elégséges morzsáit. A forró nyár forró percei - hisz- szük - mindnyájunk szívét átjárta, elevenítette, továbblendítésre serkentette s akik közöttünk jártak ugyancsak gazdagodva tértek haza a Túr-parti kis gyülekezet nagy ünnepéről. L. L. Hatalmasan cselekedett velünk az Úr... Negyvenöt évvel ezelőtt a 126. Zsoltár szavaival mezőberényi gyülekezetünk egésze magasztalta a foglyokat visszahozó Urat, aki olyan hatalmasan cselekedett velünk. Az a nap a gyülekezet életét jelentette, azt a kegyelmet, hogy marad ebben az alföldi helységben a kétszáz éve alakult egyházközség. Az öröm mellett ott volt a gyász is: az 19.45. január 6-án elhurcolt 559 fiatalból 1947 júliusában sokan nem jöhettek már többé vissza otthonukba, 22-nek pedig tovább tartott a megpróbáltatás a szovjet bányákban. A hazatértek öröme az elmúlt 45 év alatt is minden évben hálaadásra késztette az egész gyülekezetét. Volt olyan évforduló, amikor a hálaadó istentiszteletről a „kilence” hiányzott, de az együtt ünneplők minden évben magasztalták a Szabadítót. A hazatérés 40. évfordulóján a „hazatértek” emléktáblát helyeztek el „azok emlékére, akiket hiába vártunk”. Ez az egyetlen emléktábla 200 év viharát átélt templomunk falán. Ebben az évben is összesereglett az ország minden részéből családja tagjaival együtt közel 300 főnyi csoport ünnepelni, hálát adni, együtt megerősödni az úrvacsorában, örülni egymásnak, együtt ebédelni. Minden találkozáson felelevenednek azok a nehéz hónapok, egyre fáradtabb a legfiatalabb is, évről évre fogy a „sorstársak” létszáma, de ott a bizonyosság a szívekben, a családokban, az egész gyülekezetben: Hatalmasan cselekedett velünk az Úr! Kegyelme legyen velünk ezután is! - r -
