Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-05-31 / 22. szám

Evangélikus Élet 1992. mAjus3i. EB Jfo GYERMEKEKNEK AZ ELSŐ NAGY CSATA Pár napig a táborban egyetlen beszédtéma volt. Az űjabb nagy csoda, amit Mózes Isten erejével tett. A nép pedig napról napra távolabb került Egyiptomtól.- Te láttad azt, amit Mózes tett?- Nem, de mondta valaki, aki ott volt, hogy a botjával a sziklára csapott és viz tört föl.- Valójában nem is Mózes volt, hanem az Űr maga. Ezen a napon mindenki erről beszélt. Elfeledték a történetből a zúgolódásukat, lázadásukat. Csak arra emlékeztek, hogy Mózes a botjával vizet fakasztott a sziklá­ból. Nem voltak szomjasak, ezért szerették Mózest és szerették Is­tent. Egy este vágtatva érkeztek a tá­bor őrzői. A fiatal lovasok egyene­sen Mózes sátrához nyargaltak. Hamarosan végigfutott a táboron a vészkiáltás:-Riadó! Riadó! Jön az ellen­ség! A tábortól nem messze az amá- lekiták törzse közeledett. Túlságo­san veszélyesnek tartották, hogy Izráel népe megközelítette a föld­jüket, ezért hadsereggel akarták el­téríteni őket. Az amálekiták jó harcosok voltak. Hatalmas terme­tű emberek ültek a vad lovak há­tán. Fegyvereik csillogtak a leme­nő nap fényénél. Mózes egy Józsué nevű fiatal embert bízott meg a sereg vezetésé­vel. Nem véletlenül választotta ki őt. Tudta, hogy nem csupán jó szeryezö, hanem a szíve teljesen az Úré. Józsué csatarendbe állította a férfiakat. A lándzsások kiélezték a lándzsájuk hegyét. A parittyások lapos köveket gyűjtöttek. Minden­ki feszült volt, de tudták azt, hogy az Úr, aki még a sziklából is tu­dott vizet fakasztani, velük lesz. Az éjszaka csendes készülődéssel telt. A felkelő nap ébren találta őket. Mózes Áronnal és barátjával, Húrral egy közeli halomra mászott fel, hogy jól lássa a csatát. Az el­lenség kezdte a támadást. Az amá­lekiták hangos csatakiáltással ro­hanták le Izrael fiait. Józsué harco­sai dermedten álltak egy pillanatig, de hamarosan észbe kaptak, és vi­szonozták a támadást. Ember em­ber ellen küzdött. Csak a fegyverek csattanásai, a harcosok kiáltásai és a haldoklók nyögései hallatszot­tak. Az amálekiták erősebbnek bi­zonyultak. Az első zűrzavart ha­marosan fölváltotta az ő fölényük. Újra rendeződtek, és kezdték visz­szaszorítani, körülölelni Józsué se­regét. Mózes mindent jól látott. Látta azt is, hogy hamarosan elpusztít­ják népét az amálekiták. Fölemelte a kezét,, és hangosan kiáltott az Úrhoz. Áron és Húr némán figyel­te. Egyszerre Áron felkiáltott:- Nézd, Mózes! Visszaverjük őket! Valóban, most Józsué serege ke­rült fölénybe. Mózes leeresztette a kezét. Abban a pillanatban újra az amálekiták győzedelmeskedtek. Húr hangosan felkiáltott:- Atyám, imádkozz! Csak ak­kor győzünk, ha imádkozol. Mózes ismét felemelte a kezét, hogy imádkozzon. A csata való­ban ismét megfordult. Hamarosan azonban Mózes keze fáradni kez­dett, izmai bénultan erőlködtek. Áron látta meg ezt elsőként.- Hamar hozz egy követ! - szólt Húrnak. A kőre ráült Mózes. Áron és Húr pedig kétoldalról támasztot­ták Mózes kezét. Nagy küzdelem zajlott lenn a völgyben, de fenn a hegyen is. A csata estig tartott. Ad­digra tudták legyőzni az ellenség csapatát. A lemenő nap véres harc­mezőre nézett le. Mózes elgyötör­tén jött le a hegyről. Áron és Húr alig hallották, amit maga elé mor­molt:- Az Úr megőrizte az ő népét. Mivel az amálekiták kezet emeltek az Úr trónusára, harcolni fog ellene az Úr nemzedékről nemzedékre. A táborban mulatozó katonák köszöntötték őket. Nagy győzel­miét arattak. Mózes azonban tud­ta, hogy valójában Isten győzött itt egyedül. KI VAGYOK ÉN? 6. ember 1. Irtó jó trükköket ismerek. 2. Van pénzem elég. 3. Mindenkit ámulatba ejtettem. 4. Szívesen veszek mindenféle hatal­mat. 3. Samáriában élek. 6. Péter megátkozott. 7. Fülöp tanítása nyomán megke­resztelkedtem. ________________ 8. A nevem: SIMON MÁGUS. (Ap. Csel. 8.9-25) 7. ember 1. Egyik utam során egy nagyszerű emberrel találkoztam. 2. Kár, hogy a százados ránk hallga­tott. 3. Nincs hajóm. 4. Úticélunk Itália volt. 5. A baj akkor kezdődött, amikor énhelyettem az „Eurakvilló” vette át a kormányt. 6. Csak Máltáig jutottunk. 7. Én kormányoztam a lapos partra a hajót. A megfejtéseket a lap dátuma utáni keddig kell postára adnotok! Cím: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A pontszámok a kővetkezőképpen alakultak: 33 pontos: Illés Adél - Egyházasdenge- leg 32 pontos: Kaucsek Lilla és Szántó Szilvia - Bp. II. 30 pontos: Zalán Eszter - Bp. VIII. 29 pontos: Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza 27 pontos: Jansik Balázs - Pilis 25 pontos: Lukács Lívia - Galgaguta 24 pontos: Gombár Éva - Kiskőrös Donath Ferkó_ -Ózd 23 pontosr Rapcsák” János 54 Dabas- —Gyón ________ 21 pontos: Toronyi Brigitta - Sárszent- lőrinc 18 pontos: Bogdán Szilvia - Sárszentlö- rinc Drinóczi Réka - Sárszentlőrinc 17 pontos: Somogyi Krisztina - Sár­szentlőrinc 15 pontos: Bállá Éva és Zoltán - Balas­sagyarmat 14. pontos: Fancsali GyBK Szüsz Judit - Sárszentlőrinc Marthon Ildikó - Bököd 11 pontos: Benke Zsuzsanna - Ajka Karaba Melinda - Ácsa 10 pontos: Bánki Tímea - Várpalota 7 pontos: Gősi Tímea - Sárszentlőrinc 6 pontos: Arádszki Tímea - Békéscsa­ba 5 pontos: Bogdán Erzsébet - Sárszent­lőrinc Balogh Tímea - Sárszentlőrinc Csillag Gábor - Molnaszecsőd 3 pontos: Nemecz Julianna - Ácsa Gyerekimádság KERÉKPÁRON Hajtom a bringámat. Nézem, ahogy a kerekek maguk alá gyűrik az utat. Mintha én állnék és a táj futna. Jó a saját erőmből ilyen gyorsan haladni. Szüleim kicsit mindig féltenek, ha biciklizem. Azt mondják, sok a veszély. Uram, Te őrizz meg minket, ha biciklire ülünk! REKVIEM REMÉNYIÉÉRT Emlék műsor a budai Várszínházban halálának 50. évfordulójára É lt egy nemzedék - talán így kell mondanom „haj­dan” 1 elsősorban Erdélyben, de Magyarorszá­gon is. Kitörölhetetlen nyomot hagyott lelkűkben Reményik Sándor költészete. Felekezethez tartozás­tól függetlenül - úgy érezték valamennyien - erősítette bennük a kétségeken diadalmaskodó, evangéliumba kapaszkodó bensőséges hitet és az országhatárokon felülemelkedő, sovinizmustól, magyarkodástól men­tes nemzettudatot. Életcéljukká vált: „A mi dolgunk igazabbá lenni!” - Vajon mit jelent ötven évvel halála után Reményik a mai ifjúság számára? Mi ragadja meg azokat, akik kezükbe veszik a születése 100 éves évfordulóján „Erdélyi március” címen megjelent válo­gatott költeményeket, eddig kiadatlan verseit és levél­szemelvényeit? Ez a kérdés foglalkoztatott, amikor május 5-én feszült figyelemmel igyekeztem nyomon követni az egri Gárdonyi Színház egyórás vendégjátékát a budai Várszínház kamaratermében. A gyönyörű, mintegy száz néző befogadására berendezett kamaraterem megtelt. Mielőtt bebocsátották volna a márványpad- lós, tágas folyosón várakozó közönséget, a bejáratnál elhelyezett képernyőn erdélyi tájak jelentek meg, fa­tornyos kalotaszegi templom, harangzúgás. Azután hirtelen a Házsongárdi temető. Hó fedi a sírokat. Reményik kicsiny fekete sírköve mellett áll sötét szemüveggel Sütő András. Nincs közönség. A gyüle­kezetei a sírokban nyugvók jelentik. Nevükben szól: Miért felejtettétek el Reményik költészetét, példa érté­kű, tiszta életét? Ne feledjük! Őrizzük híven emlékét! Ez a rekviem célja. Az elsötétített színpadon gyertyagyújtással kez­dődik az előadás. Csak néhány tárgy jelzi, hogy Re­ményik dolgozószobájába tekintettünk be. Asztal né­hány könyvvel, karácsonyfával. Kicsi asztalon írógép. Középen nagy ablak. Sötétsége néha felragyog. A tör­ténelem árad be rajta Reményik szobájába. Olykor halványzöld fényben dereng. A reménység szelíd su­garai áradnak rajta át kifelé a sötétbe. Még mindig zúg a harangszó: „Mint Atlantisz, a rég elsüllyedt ország, Halljátok? Erdély harangoz a mélyben...” Csupán két színész tolmácsolja Reményi- ket. Sziki Károly egyben a versek, prózai szövegek kiválogatója, egybeszerkesztője és az üdén tiszta han­gú Pápai Erika, aki nemcsak verset mond, hanem evangélikus korátok és népdalok éneklésével hol egy­beköt, hol háttérbe húzódik. A gyertyagyújtást kará­csonyi hangulat követi. Megfényesedik az ablak. Kí­vülről hangzik be az ének: „ím jászlad mellett térde­lek...” A költőt jelképesen megszemélyesítő Sziki Ká­roly Rákosi Viktor „Elnémult harangok” c. könyvét veszi kézbe. Verscímek említése nélkül prózai szöve­gekkel vegyülnek költeménysorok. Kétségbeesett ki­törések. Isten számonkéréser-Majd hirtelen, teljes ter­jedelmében - „Csak úgy magától” - a „Kegyelem”, szintén cím említése nélkül. Levelek, verssorok Remé­nyik sajátos szerelmi költészetéből. Kopog az írógép. Levél Áprilynak, majd egy román írónak. Őszintén szólva nem értem pontosan az előadás dramaturgiai felépítését és egész gondolatmenetét. A sebes szöveg- mondás következtében inkább csak sejtem, miről van szó. Néha egy-egy jól ismert vers, mint folyóból ki­emelkedő kövek, segítenek át a túlpartra. A záróver­set együtt mondják: „Mi mindig búcsúzunk...” Mintha azt mondaná a műsort szerkesztő Sziki Károly és a Rekviem rendezője Cselényi László, hogy Reményik több is és más is, mint ahogyan „a hajdani nemzedék” még emlékében őrzi. A hajdani nemzedék viszont úgy érezhette, sok minden hiányzott ebből a Rekviemből, ami olykor megragadott bennünket és ma is aktuális. Csak jelzésszerűen: „... Nyugalma nincs, de békessége van” - „Ahogy lehet” - „János evangéliuma” - „Korszerűtlen versek” ... Egy dolog nyilvánvaló: Reményik ma sincs nem­zettudatunkban méltó helyén. Örömmel olvastuk ezért Sziki Károly fogadalmát a színlapon: „Méltó helyére próbáljuk emelni öt. Ennek egyik állomása ez az est is, hol emlékére égnek a gyertyák." Benczúr László fiataloknak Jézus lába nyomába lépni Ifjúsági nap Kiskőrösön Május első szombatján, Bács- Kiskun Ev. Egyházmegye gyüleke­zeteiből közel ötven fiatal jött ösz- sze ifjúsági csendesnapra. Szabó Vilmos kiskőrösi lelkész Jn 10,27- 29 alapján szólt arról, hogy ne­künk Jézus lába nyomába kell lép­nünk, mert csak így mehetünk biz­ton előre, lehetünk győztesek. Csak így futhatjuk meg ezt a földi küzdő tért és juthatunk el az Isten örök országába. Sokat és vidáman énekeltünk. Lupták György elektromos orgo­nával, Kecskeméti Pál gitárral ve­zette, kísérte énekeinket. Játékos-komoly bibliai vetélke­dő volt a találkozó lényege. Az Ap. Csel. könyv volt kijelölve otthoni VALLOMÁS felkészülésre, Kiss János kecske­méti lelkész vezette az öt csoportra osztott fiatalok, vetélkedőjét. Bib­liai mondatokat kellett összerakni, a borítékban levő szavakból - idő­re. Volt asszociációs játék, képek alapján kellett az Ap. Csel. könyv­ből hozzátársítani egy-egy jelene­tet. Volt pantomimjáték, csopor­tonként két fiatal előadott egy bib­liai részt, azt kellett kitalálni a töb­bieknek, Pál védőbeszédeiből kel­lett mai modern szövegezéssel el­mondani egy részletet, hogy az mégis kifejezze az eredeti történet hitelességét. Volt barkochbajáték, bibliai személyeket kellett kitalál­ni, időre. S mindehhez társult a játék, a vidámság, a beszélgetés, az ismer­kedés, a közösség átélése. Köszönet a kiskőrösi testvérek­nek, hogy vendégszeretetüket átél­hettük. Ez a nap folytatása volt a tavaly októberben Apostagon tartott ifjú­sági napnak, szeretnénk rendszeres­sé tenni, hogy a gyülekezetek fiatal­jai így is tanulhassák a közösséget. A záróáhítatot Káposzta Lajos esperes tartotta. Kol 1,13 alapján. A kezdő áhítat gondolatát vitte to­vább. Hová szeretnénk eljutni? Is­ten országába, ezért meg kell tarta­nunk a követési közelséget, hogy el ne szakadjunk Jézustól. Szép, áldott nap volt, köszönjük Istennek. Szabó István A paksi evangélikus ifi és én Hosszú ideje járok már ebbe a körbe, amit igazán nem bántam meg. Ha néha mégis, akkor sem tudok elszakadni tőle, egy titokza­tos erő hozzáláncolt... A lavina az egykori új lelkész kérésére indult meg: újra temp­lomba kezdtem járni és a hittan­órákon továbbra is részt vettem. Hamarosan lekonfirmáltam, majd az idősebbek ifjúsági körét láto- gatttam rendszeresen. Számos ese­ményen keresztül megtudtam, van értelme ide járni. Annak ellenére is, hogy talán nem olyan vonzó mint egyes közösségek a látvá­nyosságaikkal (pl. játékfelszerelé­sek, össznépi kaja, modern zene­szerszámok stb.). Bizonyos fokig ezek is szolgálhatják a komolyabb elmélyülést, de egy határon túl már csak hatást keltők, látványosságot fokozok, amelyek a figyelmet el­vonhatják a lényegről. Valójában nálunk is megtalál­ható a játék, viszonylag leegysze­rűsödött formában - hasonlóan a gitáros zene is. Különösen fontos azonban az állandóan meghúzódó humor, a vidámság — melyeket Tízért' 'áft'fő' 'á ' koifiölysúg:" Egész -SEzellem«a:kkeE<prébáItHik<az' Igére koncentrálni, holott néha a belsőnk ösztönösen ellenkezik ezzel (kime­rültség, fáradtság miatt pl.). Azon­ban az Ige, a mindig megújuló, újat mondó Ige útján mindig rá kell döbbennünk, hogy sokkal többet ér egy csodálatos és szórakoztató já­téknál az a megnyugató érzés, hogy nem vagyunk egyedül e rejtelmes, a Sátán készítette buktatók által szét­szabdalt világban, hanem velünk van Jézus, aki önfeláldozásával ki­mentett minket e buktatókból. Ugyanakkor arra is rá kell döbben­nünk, hogy nem elég hinni és azt magunkban tartani, hanem tanít- ványi feladatokat is el kell látnunk, és így mások életének megmentésé­ben Isten eszközeivé lennünk. Valójában tehát a következők alkotják az ifjúsági óra igazi funk­cióit: a hit megerősítése, a tanú­ságtételre való felkészítés, a lelki megerősítés ill. annak komolyan vétele, miszerint: „A hit halott cse­lekedetek nélkül!”. Az ilyen össze­jövetelek egyik célja lehet egy fel­szabadult és vidám élet megvalósí­tása is. Ennyit szerettem volna írni ró­lunk, amelyben az utóbb felsorolt funkciók - nézetem szerint - meg­valósulnak, bár vannak akik ezt kétségbe vonják és azt gondolják, hogy túlzók. Én mindenesetre örülnék, ha sok ifjúsági körben ezek megvaló­sulnának, de remélem, hogy a leg­több ifiben ez már ma is így van. Plézer Ádám gimnazista „Még ma sem akarom elhinni...” Voltunk már többször is külföl­dön, de tengerparton még soha. Igaz, jártunk már egyszer az Ad­riai-tengernél, Lovranban ősszel, de akkor a víz már csak 16-18 °C volt, így csak megmártóztunk a meredek sziklák közt. Ez azonban most más volt. Lázasan készülőd­tünk. Mindent át kellett gondolni, önellátók leszünk, kell tehát meg­felelő sátor, gumicsónak, hálózsák, elegendő élelem, kell megfelelő ru­házat. .. Először semmi sem fért el a bőröndben. Mindent újra át kel­tett gondolni, szelektálni. 'Végre el- 'indulhatüunku i jCéi: ^Görögország, az Égei-tenger, Termál-öböl, Piaka kemping, majd Athén, a Korintho- szi-öböl és Allepohori kemping. Hosszú fárasztó út után érkez­tünk meg a tengerpartra. Éjfél kö­rül már nem volt lehetőség sátrat verni, így mindenki úgy aludt, ahogy sikerült: buszon vagy a sza­badban a földön leheveredve, vagy éppen sétált. Reggel aztán minden­ki a lehetőségekhez képest kényel­mesen berendezkedett az elkövet­kezendő napokra. Előkerültek a tábori sütés-főzés kellékei. Jókat ettünk, ittunk... A tikkasztó 45 fo­kos melegben kellemesen üdültünk fel a krísztálytiszta 27-28 °C-os víz­ben. a családok egymásra utalva, egymást segítve igyekeztek kelle­messé tenni az előttünk álló két hetet. A sok pihenés, fürdés mellett csodálatos kirándulásokat tettünk a Bibliából is ismert Athénbe, Ko- rínthoszba, Theszalonikibe, vala­mint Mükéné, Katerini, Lithoro, Leptokária, az Olümposz és a Me- teórák környékére. Lélekvesztő kis csónakunkkal több száz méterre is bemerészkedtünk a tengerre, ahol leláttunk több méter mélyre a cso­dálatos halfajok, csigák, medúzák világába. Esténként a városokban sétálva, szinte nappali fényben csodálhattuk meg az ott élő embe­rek' mindennapi 7,karaevál-életét”•. Természetesen megkóstoltuk a gö­rög ételspecialitásokat is: sült ürü- comb, ráksaláta, kagyló, tinta­hal... no és a 12-15 kg-os görög­dinnyét. Nagyszerű volt, de az idő elrepült. Nagyon hamar újra csomagolni kellett. Sátorbontás, pakolás, is­mét a hosszú út hazáig. Jó érzés újra itthon lenni. Érté­kelni tudjuk a hazai izeket, a csir­kepörköltöt, a kis szobát, az ud­vart, a csendet... Jobban esik most már a munka is. Megújultan, fel­frissült lélekkel hazatérve másképp nézünk a barátokra s a kis paksi ifire is... Nepp József és Nepp Anita gimnazisták „DICSÉRJÉTEK AZ URAT” A Choral Kft. új hangfelvételéről A 20. század emberének már-már természetes, hogy zenehallgatása „anakronisztikus”: miként a színpadi látvány nélkül, lemezfelvételről is egyenér­tékűen élvezzük az operák zenéjét, eredeti funkciójuk nélkül, saját világukból kiragadva ismerkedünk az egyházi kompozíciókkal. Közülük a misék és requie- mek a legismertebbek, hivők és hitetlenek körében egyaránt. A szertartásokon hallható énekek többsége egy-egy vallás gyakorlóinak „köztulajdona”. Mit és hogyan énekelnek a bevett és elismert vallá­sok hívei? E kérdés megválaszolásához ad segítséget a maga nyilvánvalóan szűk keretei között a himnu­szokat, zsoltárokat és gyülekezeti énekeket tartalma­zó felvétel (CHD 011), amely a Magyar Hitel Bank Művészeti Alapítványa támogatásával és a Magyar Zene Alapítvány közreműködésével készült. Anyagát az egyházzenében jártas zenei szerkesztők válogatták, állították össze (Dobra János, Jancsovics Antal, Lu­kin László, Nagy Olivér éd Szőnyi Erzsébet). A Him­nusz és a Szózat 22 éneket foglal keretbe, melyek betekintést adnak a római katolikus, a református, az evangélikus, a baptista, az izraelita, a görög katolikus, az ortodox és az unitárius dallamkincsbe. A felvételen a Dobra János vezette Budapesti Tom­kins Énekegyüttes énekel, a Szegedi Konzervatórium Szimfonikus Zenekara játszik, Ella István orgonái, hárfán pedig Vígh Andrea működik közre. A Tom­kins Együttes koncertsorozat keretében megismertet­te közönségét egyházzenei alkotásokkal - a koncert­kész tételek közül került rögzítésre néhány. Az éneke­sek anyag- és stílusismerete tehát szavatolt; más kér­dés, hogy hangfelvételen nehezebb a szövegértés, és így a vallásos mondanivaló felől mindinkább a zenei formálás, a harmóniavilág és a dallamalkotás kérdé­sei felé kalandozik figyelmünk. Az unisono-tételek ilyen szempontból problémamentesek. Azonos előadói apparátus - változó dirigensek­kel: ezáltal még erőteljesebben érvényesül az egyes vallások zenéjének profilja. Tardy László avatott irányításával csendülnek fel a katolikus énekek, a Szent vagy Uram! gyűjteményből, továbbá Halmos László és Bárdos Lajos oeuvre-jéből. Négy ének képviseli az evangélikus énekkincset is, ezeket Szo- kolay Sándor vezényletével halljuk (aki „örvendje­tek az Úrnak!” című szerzeményével alkotóként is szerepel a lemezen). A református zsoltárok közül kettőt (Goudimel 90., 42) Jancsovics Antal irányít meggyőzően, csakúgy, mint a keretező Himnusz és Szózat tételt, a Kodály-féle 150. genfi zsoltárt pe­dig a kórusvezető Dobra János dirigálja. A három baptista kórustételen kivül, ahol Beharka Pál áll az együttes élén, a felvételen szereplő többi műben is ő a dirigens. A lemez többszöri meghallgatása után sem állítható bizton, hogy „képet kaptunk” e vallások zenéjéről, hogy tudjuk, milyenek is azok. Arra viszont kiválóan alkalmas az összeállítás, hogy ráébressze a zenebará­tokat: vannak még „fehér foltok” a zeneismereti tér­képükön ! És azon is elgondolkozhatunk: lám, meny­nyiféle módja van az istenhit kifejezésének, a vallásos áhítatnak, a transzcendentális örömnek és rajongás­nak. Első pillanatra feltűnő, hogy a gregorián, a közép­kori egyházi dallamkincs nem kapott helyet az össze­állításban, de ez a hiány indokoltnak tűnik, ha meg­gondoljuk: a Schola Hungarica jóvoltából gazdag dallamkincs áll az e stilus iránt érdeklődők rendelke­zésére. A népek testvérré válásának eszméje régi gondolat és vágyálom. A többpárt-rendszerű politikai irányí­tásra szépen rímel az ökumenikus szellem, mely a vallások együttműködését, egymás mellett élését szán­dékozik megvalósítani. E szellemnek zenei vetülete a közelmúltban megjelent lemez, melyért csak köszönet jár készítőinek és előadóinak. Fittler Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom