Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-04-26 / 17. szám
Evangélikus Élet 1992. Április 26. EB jftS GYERMEKEKNEK I 0 K N Kv INDULÁS! Góseriben már mindenki tudta, hogy csak órák vannak hátra a rabságból. Az emberek feszülten várakoztak, készülődtek a nagy útra. Mózes és Áron újra találkozott Istennel. Most sietve mentek, hogy \a nép minél előbb meghallja az ÚR parancsait. Mindketten érezték, hogy ezek ünnepélyes percek. Maga az ÚR is úgy adta ki rendelkezéseit, hogy azoknak nemzedékről nemzedékre ismétlődniük kell. A város szélén a vének csoportjába botlottak.- Gyertek gyorsan a házamba - hívta őket Mózes. - Fontos dolgokat kell mondanom nektek. Az utasításokat mindenki némán hallgatta. Egy-egy bárányt kellett levágnia minden családnak! A vérrel be kellett festeni az ajtófélfákat! Élesztő nélküli kenyeret kellett sütni! Mindenkinek készen kellett állni a nagy útra! Mózes feszülten figyelt arra, hogy az ÚR szavait pontosan ismételje. Hirtelen eszébe jutott, hogy amit most mond, az évszázadokon keresztül meg fog ismétlődni.- Őrizzétek meg ezt az igét! Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak. Amikor bementek arra a földre, amelyet az ÚR ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást. Az emberek mind meghajoltak. Mózes elhallgatott. Esteledett. Sokáig tartott, amíg elkészültek. Késő éjszaka volt már, amire az állatokat levágták, befestették a szemöldökfát a vérrel. Amikor elkészültek, behúzódtak a házakba és vártak. Éjfélre járt. Hallani ugyan nem lehetett semmit, mégis úgy érezték, mintha valami történne körülöttük. Mindenki kicsit közelebb húzódott a másikhoz, mindenki kicsit jobban markolta a vándorbotot. Az asszonyok magukhoz szorították kicsinyeiket. A fáraó házában katonák vették körül az újszülött király bölcsőjét. Az uralkodó fel-alá járkált a teremben. Erős akart lenni most és bátor.- Ide ugyan be nem teszi a lábát senki - mondta szinte hisztérikusan. A katonák szoros láncot alkottak. Mintha a szél fújt volna. Egy függöny meglibbent.- Uram! - szólt valaki fojtott hangon. - Valami baj van a kicsivel. A fáraó odaugrott a bölcsőhöz A trónörökös nem lélegzett. Az ut cáról hirtelen sikoltás hallatszott. A fáraó úgy érezte, mintha a sikoly ott belül a fejében süvítene. Egyre többen jajgattak. Gósenig hallották a sikoltozást. A házakban némán meghúzódó nép tudta, hogy az elsőszülöttek egész Egyiptomban meghaltak. Valaki halkan sírni kezdett. Siratták az egyiptomi gyerekeket. Senki nem mondta, hogy az ő fiaikat is meggyilkolták. Hirtelen kiáltás hallatszott: Indulás! Indulás! Az emberek kirohantak a házból. Mindenkinek volt a kezében valami. Volt, aki egy teknőt cipelt tésztával, mások batyuba kötött holmit. Egy asszony 'kisgyermekét vitte a hátán. Az ajtóban megállt egy pillanatra és megsimogatta az ajtófélfát ott, ahol a vér piroslott. Tudta, hogy ez a vér mentette meg őket. Aztán vissza sem nézve indult a többiek után. Lépése tele volt reménnyel. KI VAGYOK ÉN? 2. ember 1. Nem nagyon szeretnek az emberek. 2. Két nevem is ismert. 3. Jézus szerint orvosra van szükségem. 4. Nem másztam fára. 5. Munkám az elnyomó rómaiakhoz köt. 6. Jézus tanítványa lettem. 7. Az egyik evangélium az én nevemet viseli. 8. A nevem: MÁTÉ (Lévi), Mt 9.9-13. 3. ember 1. Két testvérem van. ' 2! Öcsém nagy veszélyben Vólt.'' 3. Talpra esett lány voltán}, 4. Szívesen szerzek szoptatós dajkákat. 5. Egyiptomban születtem. 6. Én is vándoroltam népemmel a pusztában. 7. Testvéreim az Úr parancsa szerint vezették a népet. 4. ember 1. Hat társam mellett én voltam a hetedik. 2. Görög nemzetiségű vagyok. 3. Jól ismerem az Ószövetséget is. 4. Kőzáporba kerültem. 5. Hamis vádakkal illettek. 6. Eredetileg csak az asztalok körüli szolgálat volt a feladatunk. 5. ember 1. Én születtem legelőször. 2. Van egy öcsém. 3. Földművelő vagyok. 4. Véres lett a kezem. 3. Rajtam keresték a pásztort. 6. ember. 1. Irtó jó trükköket ismerek. 2. Van pénzem elég. 3. Mindenkit ámulatba ejtettem. 4. Szívesen veszek mindenféle hatalmat. 7. ember 1. Egyik utam során egy nagyszerű emberrel találkoztam. 2. Kár, hogy a százados ránk hall,1 3. Nincs hajóm. ékoéóo'éjif fírrri'p+Mfi»! Á jmA ,. I Ar A PONTSZÁMOK ÍGY ALAKULTAK: 18 pontos: Rapcsák János - Dabas— Gyón 17 pontos: Illés Adél - Egyházasdenge- leg, Kaucsek Lilla és Szántó Szilvia - Bp. II. 16 pontos: Jansik Balázs - Pilis 14 pontos: Marthon Ildikó - Bököd 12 pontos: Zalán Eszter - Bp. VIII. 11 pontos: Lukács Lívia - Galgaguta, Karaba Melinda - Ácsa 10 pontos: Szűcs Judit - Sárszentlőrinc, Bogdán Szilvia Sárszentlőrinc, Dri- nóczi Réka Sárszentlőrinc 9 pontos: Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza, Donát Ferkó - Ózd 7 pontos: Gősi Tímea - Sárszentlőrinc, Benke Zsuzsanna - Ajka 5 pontos: Csillag Gábor - Molnasze- csőd, Balog Tímea - Sárszentlőrinc, Bogdán Erzsébet - Sárszentlőrinc 4 pontos: Pintér Attila - Sárszentlőrinc, Fancsali GyBK 3 pontos: Gombár Éva - Kiskőrös A mostani rejtvény megfejtését a lap dátuma utáni keddig kell postára adnotok. A megfejtésnél azt is jelöljétek meg, hogy melyik meghatározásnál találtátok ki. A címem: Koczor Tamás 2373 Da- bas-Gyón Luther u. 14. II Itvií llSfl ,, .....Altató k. a“A gíte?™),,* Alszik a baba alszik a lába alszik a szája ébred az álma. Lépdel a lába égi virágra égi virágról hold udvarába. Csend száll az éjben csend leng a mélyben e lenti tájon s a nagy egekben...-kiJELENTKEZÉS a nyári országos ifjúsági konferenciákra Idén nagyobb lehetőségekkel kezdjük el az ifjúsági konferenciáink sorát. Ez azt is jelenti, hogy a felvehető létszám nagyobb lesz ugyanide a konferenciákra SZIGORÚAN CSAK A FELVÉTELT NYERT fiatalok jöhetnek el. Időpontok: június 21-27. - Piliscsaba, június 28-július 4. - Gyenesdiás, július 12-18. - Piliscsaba, július 12-18. - Gyenesdiás, július 19-25. - Piliscsaba, július 19-25. - Gyenesdiás, . augusztus 9-15. - Gyenesdiás, augusztus 16-22. - Gyenesdiás. Felvételi díj: 1200 Ft. Kérjük, hogy a jelentkezéshez lelkészi ajánlás kapcsolódjon. A jelentkezés határideje: május 20. Cím: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Tel.: 174. TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR Isten lénye (transzcendens) Az Istent sejtő emberi gondolkodást mindig foglakoztatja Isten lényének titka. Az ember érzi Isten gyökeres másságát, s igyekszik ezt a mást megérteni, akár azon az áron, hogy átlépi saját értelmének, tapasztalatainak és érzékeinek határait. Az „átlépni” (transcendo) igéből származik a „transzcendens" kifejezés, ami értelem- és érzékfeletti valóságot jelent. A gondolkodásnak ezek a nagy kísérletei azonban mindig igen emberiek maradtak. Isten lényét időről időre sokféleképpen gondolták el, de a jellemzők, mellyel Istent megragadni vélték, emberi hiányok betöltései és emberi tulajdonságok végtelen kivetítései. Isten halhatatlan, láthatatlan, mindenható, végtelenül jó, a világ első mozgatója és végső beteljesülése. Mi végesek vagyunk, Isten végtelen - ezt a gondolatot variálják az Istennek tulajdonított jellemzők. A Szentírás azonban, a nyomában a reformáció, más tapasztalatról beszél. Isten lényét önmagában nem ismerhetjük meg, hiszen saját határainkat nem léphetjük át; Isten ismertetheti meg magát velünk, ha belép a mi világunkba, s cselekedeteiből következtethetünk arra, hogy kicsoda ö. Rejtetten jelen lehet mindenütt a világban, de nyilvánvalóan is megmutatta magát, a názáreti Jézus személyében, szavaiban, tanításában, halálában és feltámadásában. „Istent soha senki sem látta” írja János evangélista, de Jézustól azt is hallotta: ' „aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem” (Jn 1,18 és 1,45). Isten arcát Jézus arcán ismerhetjük meg, s ahol Jézus szavai és tettei kihívóak a mi elvárásaink, szokásaink és gondolataink számára, ott találkozunk Isten mozgósító, csendre intő, megtérésre hívó másságával. Csepregi András TEJET! Barátom nem szereti a tejet. Legföljebb a kakaót. Azt a boltit - hogy a tej íze ne is érződjék. Városi gyerek lévén, s romantikus, vonzódom a frissen fejt tejhez mondván, az még hamisítatlan. De nagy kortyokat én is csak a „zacskósból” tudok inni. Hiába, ilyenek vagyunk. Átformáltuk környezetünket, hogy lakhatóbb legyen. Átformáljuk a tejet is, hogy ihatóbb legyen. Átformáljuk olykor az igazságot is, hogy emészthetőbb legyen. Elfelejtettem elmenni valahová - „sajnos, sok munkám miatt kicsúsztam az időből.”- Szomorúan húzom meg magam a sarokban. „Mi bajod?” „Á, csak fáradt vagyok.” Telibe talált egy jézusi szó, belső nyugtalanságot okoz. Megrázom magam: „Ez feltételezi a Jézus korabeli viszonyokat.” Tejet!” - szokták mondani - „A hitben újszülötteknek még nem szabad húst fogyasztaniok!” Jó, legyen tej. Ám az hamisítatlan legyen! De honnét ismerem meg, mi a valódi tej, mi csökkentett tartalmú, és mi a hamis? A szellemi táplálékokon rendkívül ritka a hiteles tájékoztatás. Persze azt, áfú?n'ék'>sérúffii' köze a lelki táplálékhoz, elég hamar MíáfhhWíí.,‘RSjtő könyvei - bármily s^rlklözfáVőák is * - csak rendkívüli esetben erősítik Istenhez való viszonyunkat. Tudjuk azt is, hogy vannak szellemileg értékes „áruk”, amelyek megdolgoztatják elménket, s így lelki táplálékká is válnak - ezek azonban már a „hús” kategóriájába tartoznak. Maradjunk a tejnél. Miről ismerem meg, hogy hamisítatlan? Arról, hogy lényege Jézus Krisztus keresztje. Az az áldozat, amelyből élünk, ami felnőtté tett a felelősség értelmében, s amely megőriz gyermeknek a bizalom értelmében. Ahol Krisztus keresztje a középpont és az alap, nem pedig a dogmák elfogadtatása, a nyelvekenszólás, a tudat rejtett világa, ott jó táplálékra lel az ember. Bencze András m nini >.ts i uuil .U7(J^HTÍ ^.lekint&j-eáak. Urunk, légy velünk,,M .^ajin iüouw u hogy mi is veled lehessünk. Jöjj fényeddel, mert bennünk sok a sötétség. Jöjj tanácsoddal, mert könnyen megtorpanunk. Jöjj szépségeddel, mert olyan csúnyák és taszkok vagyunk sokszor. Jöjj erőddel, hogy felegyenesedjünk. Jöjj békéddel, hogy összhangra találjunk. Jöjj jóságoddal, hogy bűneinkből hozzád meneküljünk. Vedd el szivünk keménységét. Egyesíts bennünket az imádságban. Jézus nevében fordulunk hozzád, mert általa megnyitottad előttünk az eget, és bezártad mögöttünk a pokol kapuját. (Ev. Énekeskönyv, 736. oldal) A régmúltat idéző KÁPOLNA SZÍNPAD K ápolna Színpad - nem mindennapi elnevezés, de a feladat sem, amire létrehozói tervezték. Igaz, ha visszatekintünk a régmúltba, a művészetek kialakulására - nem az egyházakhoz jutunk el? Bibliai jelenetek megörökítése - festmények, fafaragások, szobrok az oltáron, a templomok falain, sokszor kívül is. Kórusok, szóló ének, tömegek zsoltáréneklése, kis- papok, majd színészek által bemutatott misztériumjátékok első helye, kiinduló pontja nem az egyház volt? Krisztus és a szentek tisztelete minden vallásban, az egyházak, felekezetek történelmi kialakulásában, évezredes fejlődésében az alap, a hit erősítése volt. A kőbányai evangélikus templom alatti színházterem, a tartalmi és morális szempontból igen helyesen kialakított Kápolna Színpad ennek a történelmi múltnak szokásait - továbbvive és kiszélesítve, tanítást és szórakoztatást összekapcsolva - eleveníti föl. A március 20-i Protestáns énékmondók - Kobzos Kiss Tamás és a Musica Hungarica együttes emlékezetes, jól sikerült előadása után, 30-án Jiddis népdalokat hallhattunk Kányádi Sándor fordításában, Gryllus Dániel és Vilmos előadásában. (Jiddis nyelv a keleteurópai, egy tömegben élő, hagyományaikat őrző zsidók felnémet jellegű, héber betűírással írt nyelve.) Elismerés illeti Gryllus Dánielt és Gryllus Vilmost, akiknek nem ez az első - az egymás mellett élő felekezetek hagyományait ismertető -, a Biblia világába visszavezető műsora. A „Volt egyszer, volt egy kis zsidó” szórakoztató, de elgondolkoztató összeállítás volt. A második rész előtt Kármán György műsort magyarázó rövid előadásában is hiánytpótló ismeretekkel segítette a műsor megértését. Hányán figyeltek fel, amikor megemlítette, hogy pl. Madách „Az ember tragédiája” c. művét elsők között fordították le jiddis nyelvre. A történések megértéséhez vezette a hallgatóságot: ismeretlen ismereteket adott. A Kápolna Színpad előadása a fordító, Kányádi Sándor erdélyi író sokszorosításban közreadott soraival lett teljes: „Nincs tiszta etnikum talán sehol a világon, s kiváltképpen itt, a mi tájainkon, De van valami, ami a zsidó arcot mégis megkülönbözteti a többitől, ez a zsidó tekintet, mely több évszázados riadalmat, rettegést örökít át még a keveredett zsidók szemében is. A jiddis népköltészet sok hasonlóságot mutat azokéval, akikkel századokon át együtt éltek. Sajátossága ennek a népköltészetnek éppen a tekintete. A tragikusan fájdalmastól, a csúfondároson át az érzelmesig, sőt az érzelgösig őriz magában valami közöset, egyénit, ha úgy tetszik, zsidó- sat. Ez teszi, számomra legalábbis, külön értékké, és egyben közös értékké. Hozzátartozik e táj több évszázadra visszamenő történelméhez, kultúrtörténetéhez." Sebeiken Pálma GYÖKÖSSY: ÉLETÁPOLÁS (Református Sajtóosztály, Bp. 1991.227 oldal, 160 Ft.) Az ötvenes évek elején cserediákként hallgattam a budapesti református teológián dr. Gyökössy Endre gyermeklélektani-valláspedagógiai előadásait. Semmi „professzoros” nem volt benne, elevenen, érdekesen magyarázott, színesen, érzékletesen jelent meg előttünk a tudományos mondanivaló is, hiteles humorral jól fűszerezve, hogy néha dűltünk a nevetéstől. Évekkel később gépelt igehirdetései kerültek el hozzám. Ezekben a biblikus mondanivaló frázistalanul, meg- ragadóan, sokatmondóan szólalt meg, nem egyszer lélektani fogalmakkal világítva meg a témát, mégpedig nagyon találóan. Ebből tapasztaltam meg, hogy a pszichológia - megfelelően felhasználva - milyen kitűnő segédeszköz a bibliai üzenet, sőt embertársunk és önmagunk jobb megértésében. Az államhatalom nem sokáig hagyta Gyökössyt a teológiai katedrán. Maradt újpesti lelkész. De így is skarlátvörös „bűne” volt, hogy igemagyarázataira messziről is tódultak az emberek, amit pedig Őfelsége, a Rendszer nem nézett jó szemmel. „Reakciós, azért hallgatják annyian” - mondta valaki egyházán belül. De lehettek egyszerűen irigyei is. Az az érzésem: éppen szellemi-lelki pályatársak, ha nem döbbennek önmagukra, hamarabb megbocsátják valamelyiküknek a nyilvánvaló botlást, mint a kiválóságot és eredményességet. Miért? Mert a megbocsátó nagylelkűnek érezheti magát, s a „bukottal” szemben fölényben lévőnek, ám aki jóval többet tud nála, és még jobb lelkipásztornak is bizonyul - nos, annak puszta léte vagy önvizsgálatra és alázatra indít, vagy olyasmire, hogy ,jertek, rántsuk le őt”. Pár éve - a változatosság kedvéért? - egy mind nagyobb teret nyerő, szélsőséges kegyességi irányzat bírálja buzgón, valójában főleg azért, mert értően alkalmazza a lélektant a gyülekezeti szolgálatban, s az efféle „átvilágításnak” a farizeusi önteltség örül a legkevésbé. Vallás- és családlélektani tanulmányait adja közre e zsebbevaló könyvben a hívő, tudós pasztorálpszi- chológus - 79 éves korára ezt is megérhette... Mondhatni : elsősegélycsomag ez, egyéneknek, családoknak, lelkimunkásoknak, amelyre sok helyütt máris szükség lehet személyes és közösségi épülésre, s avégett is, hogy legyen kellő mértékű, józan kritika mindenféle „tévedhetetlen”, öntúlbecsülő, „fölöttébb igaz” (Préd 7,16) kegyeskedés terjeszkedésével szemben, mellyel lelki hatalomra is tör, s az egyházak belső megosztottságát is fokozhatja. KEGYESSÉGGYÓGYÁSZAT is lehetne a címe ennek a könyvnek, hogy rejtett lelki torzulásoktól is befolyásolt - különben meglehet, hogy hívő és valóban szolgálni igyekvő - személyek ne tehessenek szert túl nagy befolyásra, amire titkon talán nagyon is vágyakoznak. Amennyire ez igy van, az megmutatkozik az illető hitvezér valójában tekintélyt igénylő, alávetettséget követelő magatartásában - amit világért sem vallana be önmagának. De azért a Bibliát „csak ő” értelmezi jól, s alvezérei segítségével ő állítja elő az egyedül üdvözitő szemüveget, amelyen keresztül egy „igazán megtértnek” látnia kell a Szentírást és az életet. Magyarországon már „tele van a padlás" a szentnél is szentebb (látszatú) szektákkal, illetve szek- toid képződményekkel, ami egyben lelki zűrzavart is okoz, azért is, mert kétségtelen értékek mögött veszedelmes egyoldalúságok is lapulhatnak. Nem mind arany, ami fénylik! Fogadjuk el azt, ami arany, de csak azt! A legjobb szívvel is igen nyomatékosan ajánlhatom az evangélikus iratteijesztéseknek, hogy rendeljenek ebből a könyvből: Ref. Sajtóosztály, 1146 Bp. Abonyi utca 21. Dr. Gyökössy Endrének egyébként több más könyve is megjelent, melyek szintén igen figyelemreméltók - a „Magunkról - magunknak” sokadik kiadása például most készül. Bodrog Miklós A megbocsátás fokozatai Akármilyen gondterhelt is az életünk, néha-néha egy-egy esemény még összehozza a fáradt, visszavonuló embereket, s feledteti velük a zilált hétköznapokat. Ilyen volt Jókai Anna szerzői estje az Angelika eszpresszóban, ahol a „genius loci” (a hely szelleme) barátságos, otthonos légkört varázsol, s ahol az egybesereglőket egymáshoz is közelhozza a szerző iránti vonzalmuk. Ezen az estén - egyházunk számarányát messze meghaladó képviseletét külön öröm volt látni -, erős hangsúlyt kaptak Jókai Anna kötetben nemrég megjelent Apokrif imái. Hívő voltát az írónő sosem titkolta, ám ebben a prózavers műfajban olyan fontos témák kerültek előtérbe, mint például a megbocsátás gondolata, mely sok, önmagához is őszinte hívő embernek okoz megoldhatatlan problémát. (Nem csupán a bosszúról való lemondás, hanem a teljes lelket átható megbocsátás kérdése ez.) Jókai Anna szerint három fokozata van: az ellenünk vétők elviselése; a bűn feledése; a könyörgés az ellenségért. . Mint minden mélyen érző ember, ő is „átlelkesíti” a vilá- j J got: a halál gondolatával barátkozó apokrif imában a kedves tárgyakhoz láncoló kötelék lazítását kéri, hiszen szeretteinkkel úgyis találkozunk majd, de hová lesz a bögrénk, a fésűnk, és hová lesz, jaj, a toliunk?! Kicsit mintha a lélekvándorlással is kacérkodnék, ám lehet, hogy csak a szimbólumalkotás végett, mert kérve kéri Istent, hogy Lenin, Sztálin, Hitler lelkét ne küldje többé vissza a világba... Hiszen a történelem oly kevéssé találékony, mindig ugyanazok a szörnyűségek ismétlődnek, és a technikai eszközökön, meg az áldozatok számán kívül ugyan mi különbözteti meg Nérót, Caligulát, Dzsingisz kánt későbbi utódaiktól?! Lehet, hogy új alakban mindig ugyanaz a Gonosz jár vissza a tetthelyre? Maradjon végre ott, ahol van! Nem mutathatjuk be valamennyi apokrif témáját (kötetben föllelhetők: Töve és gallya, 1991.), de az Angelika estjeinek bensőséges hangulatára, gondolatgazdagságára felhívjuk a figyelmet. Bozóky Éva
