Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-26 / 17. szám

A PROTESTÁNS SZABADEGYETEM BALATONKENESÉN Evangélikus Élet 1992! Április 26. Megragadó este Uzdon t •urópál protesting magyar azabadegyetem evangelische akadémia fOr ungarn In europa Protestant academy for hungarlana in europa aoadémla évangéllque hongrolse an europa MEGHÍVÓ • EINLADUNG Akadémiai napdk • Akademische Woche 1902 méjua 24-30 • *4-30 Mal 1092 ' A pápai református templom Balatonkenese 1992. május 24-e és 30-a között Balatonkenesén tartja akadémiai napjait az Európai Protestáns Ma­gyar Szabadegyetem. Az egyházi szervezetektől és po­litikai pártoktól is független egye­sület az emigráció egyik legjelentő­sebb csoportosulásaként 1969-ben alakult, hogy a szétszórtan élő ma­gyar értelmiség számára a magyar kultúra által teremtsen baráti-szel­lemi közösséget. Az EPMSz tévé-1 kenysége két csomópont körül kristályosodott ki. Évente - áldo­zócsütörtök hetében - egyhetes ta­lálkozót (akadémiai napokat) szer­vez, melyen a résztvevők előadá­sokkal, vitákon, beszélgetéseken járják körül az előre meghirdetett témát. Az istentisztelettel induló és záródó hét alkalmait bibliatanul­mányok és kulturális program egé­szíti ki. A Szabadegyetem működésének másik fő területe a könyvkiadás, melyet a Könyvbarátok Körének kiadói és terjesztési támogatásával 1977 óta folytat rendszeresen. Csak néhány cím a másfél évtized szépirodalmat és a politikai gon­dolkodás területét, az itthon hall­gatásra ítéltek és a határokon túli szerzőket is átölelő kiadványaiból: Domahidy András és Miklós regé­nyei; Cs. Szabó László és Szabó Zoltán művei; Janics Kálmán: A hontalanság évei; Bibó István Összegyűjtött munkái; Hamvas Béla: Az öt géniusz; Harminc év, 1956-1986; - vagy az utolsó nagy munka, már 1991-ből, a Század­véggel együtt, a Bibó Emlékkönyv. E műveknél nem kisebb jelentősé­gűek az Ordass Lajos, Ravasz László és Pap László írásait tartal­mazó kötetek. Ebben az esztendőben először rendezi egyhetes találkozóját Magyarországon a Szabadegye­tem. „Nyugatról jöttünk...” cím­mel az emigrációs lét és életfor­ma tapasztalatai, a nyugati ma­gyarság és Magyarország kap­csolatainak lehetőségei adják az akadémiai napok témáját. A vi­taindító előadást a bázeli Vályi Nagy Ágnes tartja, a téma fel­dolgozását pedig kerekasztal- beszélgetés zárja Mit várunk el a nyugati magyarságtól - tegnap, ma és holnap? címmel. Ennek résztvevői az újvidéki Ágoston András jogász, a pozsonyi Dobos László, illetve a kolozsvári Kán­tor Lajos író, Budapestről pedig Esterházy Péter és Láng Gusztáv. A hetet istentisztelet nyitja a pá­pai református templomban, reg­gelenként áhítatok, áldozócsütör­tökön pedig ökumenikus istentisz­telet lesz. Az akadémiai napokon Nádas Péter, Csoóri Sándor és Sü­tő András szerzői estet tart, a ma­rosvásárhelyi Illyés Kinga előadó­esten mutatkozik be, a Sára Sán­dorral való találkozás apropója pe­dig Könyörtelen idők című filmjé­nek vetítése. Balatonkenese, 1992. május 24-30. Az Európai Protestáns Ma­gyar Szabadegyetem hazaérkezett. (Jelentkezni az alábbi címen le­het: Pfr. Zsolt Gödri, Boden- acherstr. 81, CH-8121 Benglen, Schweiz). D. L. Tartsd meg a szokást Finnországban éveken, sőt évti­zedeken át folyt a harc a „szokás- keresztyénség” ellen. Bírálták azo­kat az embereket, akik például rendszeresen járnak a templomba, vagy más gyülekezeti alkalmakra, vagy akik minden esetben elmond­ják reggeli és esti imádságukat és Í z asztali áldást. Merthogy - íondják - mindezt csak megszo­kásból cselekszik. De szálljunk magunkba: Ugyan kinek van közülünk joga azt mon­dani, hogy valaki másnak a keresz- tyénsége puszta formaság csupán, minden valódi tartalom nélkül? Másnak az életében lehet, vilá­gosabban látszik meg mint a mi­enkben, hogy az élet nem felel meg a valódi hitnek. De hátha annak a másik embernek az élete még rosz- szabb lenne, ha nem járna a temp­lomba, vagy általában gyülekezeti alkalmakra? Szokáskeresztyéneknek mond­ják azokat, akik rendszeresen jár­nak templomba. De hiszen ugyan­ez a bélyeg süthető azokra is, akik ritkán lépik át a templom küszö­bét. Mert valóban szokáskeresztyé­nek azok, akik csak ádventben vagy csak karácsonykor mennek a templomba, akik csak valamely családi esemény alkalmával, ke­reszteléskor, esküvőn, temetésen vesznek részt egyházi szolgálaton, vagy valamilyen „világi”, pl. nem­zeti ünneppel kapcsolatban. JDe megintcsak: Honnan tud­hatjuk mi, hogy pl. a karácsonyi istentiszteleten kicsoda vesz részt őszintébb áhítattal, a rendszeres templomjárő-e, vagy az oda csak ritkán betérő? Avagy bizony nem bízunk az Ige erejében? Mert a szokáskeresztyénség bí­rálata végeredményben az igehir­detés bírálata is. Ugyanis ha hisz- szük azt, hogy a gyülekezetben az Isten igéje hangzik, akkor bizony hinnünk kell az Ige erejében is. Hinnünk kell azt, hogy az igehir­detésnek legalább egyik-másik ma- gocskája eljut a hallgató szívének legbelsejébe ... Az élet egészséges ritmusához tartozik a hétközna­pok munkája és a vasárnapok kö­zös istentisztelete. Igazba mondás: Tartsd meg a szokást s a szokás is megtart téged. Ne feledjük, nem minden ünnep istentisztelete ugyanolyan. Az nem „csak liturgia” abban az értelemben, ahogy azt manapság sokan gondolják: ugyanannak a dolognak monoton, üres ismétel­getése, hanem az az Isten szolgála­ta mindig más és más élethelyzet­ben, mindig újabb és újabb körül­mények között. így minden istentiszteletben ta­lálhatunk állandó ismert, s ugyan­akkor új, friss elemeket is. Minden egyes vasárnap mérföldkő az egy­házi esztendő folyamatában s ugyanakkor életünk útján is. Tervonen Heikki Finnből fordította: . Dedinszky Gyula A TRANS WORLD RADIO (MONTE CARLO) NORVÉG HITTESTVÉREINK ÁLTAL FENNTARTOTT MAGYAR ADÁSAINAK MÁJUSI PROGRAMJAI 17,30-17,45-ig a 31 m-es rövidhullámon (9435 kHz) 2- án, szombaton: Missziói negyedóra - Terray László 3- án, vasárnap: Állítat - Bálint Józsefné 9- én, szombaton: Gémes István sorozata 10- én, vasárnap: Áhítat - Madocsai Miklós 16- án, szombaton: Levelesláda - Pósfay György 17- én, vasárnap: Áhítat - Varga Pál 23- án, szombaton: Ifjúsági adás - ifj. Zászkaliczky Pál 24- én, vasárnap: Áhítat - Skalics Gusztáv 30- án, szombaton: Gyermekprogram Pécelröl 31- én, vasárnap: Áhítat - Antal Béla Elöljárójában elmondom, hogy Sárszentlőrincen már 1991 január- februárjában tíz tagú népfőiskolái előadássorozatot tartottunk. En­nek keretében a népfőiskola más­félszáz éves történetét (Dánia, Svédország, Finnország) és népne­velő elveit bemutató előadások mellett a magyar példák (Tessedik szarvasi Gyakorlati Gazdasági és Ipariskolája 1782-95, Sréter szan- daváraljai Cserhátvidéki Népfőis­kolája 1925-29) és az 1930-40-es évek sikeres kezdeményezései (Nagytarcsa, Orosháza, Sárospa­tak, Veszprém, Csanak, Érd'stb.), valamint a mai szükségletek, lehe­tőségek és próbálkozások is szere­peltek (Sopron, Kecskemét, Nagy­kapornak stb.). A próbálkozás sikere arra bizta­tott bennünket, hogy az idei télen novembertől márciusig kiterjeszt­ve folytassuk munkánkat éspedig három helyszínen (a sárszentlőrin- ci községházán, a gyülekezetben és az uzdi Fördős-házban). A köz­vetlen környék történeti bemutatá­sa mellett (Tolna-Baranya a török hódoltság előtt és a törökök kiűzé­se után) közelebbi problémák is előkerültek. (A mai lakossági réte­gek kialakulása, az elmúlt negyven év jó és rossz kihatásai, az önkor­mányzat anyagi lehetőségei, köte­lezettségei, egészségügy, családvé­delem, irodalom, művészet, hitéleti és erkölcsi problémák stb.) Sok, érdeklődéssel kísért téma mellett most csak egyre kívánok kitérni. Március 10-én Uzdon a Fördős-ház történelmi levegőjű társalgójában a Bartina népi tánc- együttes zenekara „Régi magyar muzsikáló szerszámok” címen tar­tott élvezetes előadást. Szakszerű bemutatásra kerültek a köcsög- és bőrdudától kezdve a cseréphang­szerek (körtesíp, okarina), a pen- getős (koboz, tambura, citera), a fúvós (török-, makedón-, bolgár- síp, a pánsíp - az orgona nádból készült őse -, a furulya és a tároga­tó, az ütős (doromb), a húros hangszerek (kontra, brácsa, nagy­bőgő, hegedű). Mindegyik korhű dallamokkal és szövegekkel meg­szólaltatva. A lelkes hallgatóság már együtt is énekelte az ismert nép-, katona- és nemzeti dalokat. Ez utóbbiak alatt már el-elcsuklott a hang, s a könnyek is megeredtek. A ritka jól felkészült népzene- és népdalismerők nagyszerűen érzé­keltették, hogyan tudta ez a nem­zeti örökség fenntartani a magyar­ságot mostoha körülmények kö­zött is (Gyimesi szorosban, Mold­vában, Bukovinában, Kárpátal­ján, Felvidéken és Délvidéken). Azt is megértettük, hogy miért égették el a kurucokat legyőző la­bancok a fegyverekkel együtt a tá­rogatókat is. Hálásan vettük és őrizzük a mű­vészek (Szabó László, Vég Attila, Szabó József) vendégkönyvi be­jegyzését: „Lélekmelegítő élmény volt a történelmi falak között be­mutatni hangszereinket, és tapasz­talni azt a meleg fogadtatást, aho­gyan a sokat tapasztalt uzdiak mű­sorunkat fogadták.” Csepregi Béla Gyógyszer segélyszállítmány a Baranya megyei kórházaknak és menekülttáboroknak A Magyar Ökumenikus Szere­tetszolgálat (a hazai protestáns, ortodox egyházak és magánszemé­lyek karitatív egyesülete) nagyará­nyú akciót indított a menekülteket egészségügyi ellátásban részesítő kórházak és menekülttáborok gyógyszerekkel való megsegítése érdekében. A közel 5 millió forint értéket képviselő alapvető fontosságú gyógyszerek kifejezetten Magyar- országon kerültek megvásárlásra. A nagybani beszerzés után a Szere­tetszolgálat önkéntesei végezték a szétválogatást és csoportosítást. A gyógyszervásárlást a Diako- nisches Werk, Stuttgart (Német Protestáns Szeretetszolgálat) fi­nanszírozta. Az első szétosztást (Mohács, Máriagyűd, Szigetvár, Nagyatád) március negyedik hetében követi a második, melynek során újabb te­rületek kerülnek ellátásra. A Magyar ökumenikus Szere­tetszolgálat karitatív akciójának előkészítésében részt vett a Népjó­léti Minisztérium, valamint a Me­nekültügyi Hivatal is. Mint ismeretes a Szeretetszolgá­lat augusztus vége óta tart fenn menekültközpontot Nagyharsány- ban és Szigetváron. Ezen időszak alatt mintegy 100 tonna itthon vá­sárolt élelmiszert osztott szét (csa­ládi egységcsomagok formájában) a Baranyában élő menekültek kö­zött, az eltelt időszak alatt 5510 fő részére biztosítottunk átmeneti szállást, jelen pillanatban 35 fő el­látásáról gondoskodunk a nagy- harsányi menekülttáborban, és to­vábbi 45 fő teljes elhelyezését és ellátását biztosítjuk Kistótfalun és Csarnótán. KÖZEL HATEZER ÉLELMISZERCSOMAG KÁRPÁTALJÁRA Két nagyértékű élelmiszer segélyszál­lítmányt juttatott el március hónapban a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgá­lat (hazai protestáns, ortodox egyházak és magánszemélyek karitatív egyesülete) Kárpátaljára. Az első segélyszállít­mányt 1992. március 13-án indította 2750 db családi egységcsomaggal, me­lyek tartalma összesen kb. 14 575 kg alapvető tartós élelmiszer volt. Magyarországon vásárolt és a Ma­gyar Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársai által csomagolt, 2 072 125,- Ft értékű áru a következő helyeken került szétosztásra a Kárpátal­jai Református Egyház valamint a helyi egyházközségek segítségével: Bátyú, Som, Papi, Kaszony, Bótrágy, Nagybé- gány, Tiszaújlak, Beregszász. A második hasonló mennyiségű szál­lítmány 1992. március 23-án került ki­szállításra. A családi egységcsomagok a Ívovi egyházak között kerültek szétosztásra, így többek között a Görög Katolikus Egyház, Ortodox Egyház, Baptista egy­ház valamint Lvovi Magyarok Kulturá­lis Szövetsége részesült a segélyből. A Magyar Ökumenikus Szeretetszol­gálat mindkét segélyszállítmányát a Svájci Protestáns szeretetszolgálat (HEKS) finanszírozta. Palotás János országgyűlési képviselő a Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat Alapítványának Kuratóriumában A hazai protestáns, ortodox egyházak, külföldi és hazai magánszemé­lyek karitatív egyesülete a Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat, karita­tív munkája kiteljesítése érdekében március 31-én Alapítványt létesített. Az Egyesület egyéves megalakulása óta jelentős nemzetközi segélyezési tevékenységet folytat, ezekben a hónapokban különösen is az egykori Jugoszláviában. Hazai programjai közül kiemelkedik a Baranya megyei Nagyharsány- ban 1991. augusztusa óta működő saját fenntartású menekülttábora. A Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat Alapítványa Kuratóriumának tagjai: Harmati Béla püspök, Magyarországi Evangélikus Egyház, Már­kus Mihály püspök, Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egy­házkerület, Szentgyörgyvölgyi Péter, Budapest Főváros köztársasági meg­bízott, Palotás János országgyűlési képviselő, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke, Lehel László lelkész, Magyar ökumenikus Szere­tetszolgálat. A kuratórium tagjai az Alapítvány alakuló ülésén Szentgyörgyvölgyi Péter személyében választottak elnököt. Palotás János képviselő a megalakuláskor elmondotta, hogy a nemes cél és az ökumenikus gondolat az, amely arra indította, hogy felvállalja a kuratóriumi tisztséget. 250 ÉVE SZÜLETETT TESSEDIK SÁMUEL (2) Községfejlesztési terve felvilágosodás embere nem törődött a vallási dog­mákkal, hanem az embérszeretet gyakorlását (fi- lantropizmus), a tudásban való előrehaladást, és a lel­kiismereti szabadságot értékelte nagyra. Tessedik Sá­muel fellépésének minden lényeges vonása is a felvilá­gosodás és a racionalizmus hatására alakult ki. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a nemesek fokoztak a jobbágyság kizsákmányolását, és sorsukkal - kevés kivételtől eltekintve - szinte alig törődtek. Tes­sedik lelkészi szolgálatát a feudális elnyomás miatt nagy nyomorban és tudatlanságban élt nép felvilágosí­tására, gazdasági erősítésére, és felemelésére akarta felhasználni. Tessedik megdöbbenve látta a 18. századi Szarvas népének Ínségét, nyomorúságát, és elmaradottságát. Az Önéletírásban ezt olvassuk: „... Második papi állomá­som Szarvas .városa Békés vármegyében. Itt vizsgáló szemmel tekintettem körül, kerestem a költők által oly elragadó színekkel festett falusi élet egyszerűségét, és találtam együgyűséget, ostobaságot, bizalmatlanságot, még a leghasznosabb javaslatok iránt is, hamisságot, gonoszságot, rögzöttséget és hiányt még a legszüksége­sebb dolgokban is...". Nehéz nagyobb ellentétet elképzelni, mint a kép, amelyet Tessedik az eszményi, rendezett, kultúrált fa­luról a szivében hordott és a rideg valóság, amely Szarvas sivár határában, girbe-gurba utcáin, primitív házaiban, de különösen lakóinak nehezen - mozdulásá­ban és földhözragadt gondolkodásában tárult eléje. Emberbaráti eszméktől áthatott szivét fűtötte a vágy, hogy a sötétségben élő népet a felvilágosodás fényköré­be vonja. A nyomorúságos, babonába süllyedt falu helyett Tes­sedik szeme előtt egészséges, kultúrált, gazdag falu ­egy „eszményi falu” - képe lebegett, és Szarvast is ilyenné kívánta kiépíteni. Erről bőven írt. A falurend­tartásra vonatkozólag több, mint 30 előírást tett. De mi ez a falurendtartás? „... Falubéli rendtartáson olyatén berendezést értek, melly a falunak lakásait arra vezérli, hogy minden a maga idejében és megfelelően rendelt helyen, minden környülállások szerént úgy men­jen végbe, amint azt a közjónak és mindenik lakás saját jólétének előmozdítása megköveteli...". Elsősorban az egészségügyi kérdéseket akarta meg­oldani. Sikerült is keresztülvinnie a mocsarak lecsapo- lását. Ezzel döntő mértékben hozzájárult a malária, a ragályos betegségek - különösen a tbc, pestis, himlő - megszüntetéséhez. Neki is 9 gyermeke halt meg himlő­ben. Gondot fordított arra, hogy az emberek és az állatállomány egyaránt egészséges ivóvizet kapjanak. A változatosabb, táplálóbb étkezésre figyelmeztette az embereket. Gondot fordított a megfelelő ruházkodásra. Orvost, kórházat is sürgetett a falunak. Bár ő és felesé­ge látogatták a betegeket, és a rászorulókat orvossá­gokkal is ellátták házi gyógyszertárukból, sőt - orvosi ismeretei alapján - gyógyítással is foglalkozott, mind­ezt nem tekintette a betegellátás végleges és megnyug­tató megoldásának. A lelkipásztortól külön is megkívánta, hogy értsen a pedagógiához, orvostudományhoz, gyógyszerészeihez, mezőgazdasághoz, és mindezekkel is szolgálja a reábí- zottak javát. Fontosnak tartotta, hogy a falu ne piszkos, dfiledező házakból, rendszertelenül épített utcákból álljon. Olcsó és célszerű építkezésre vonatkozó tervrajzokat készí­tett, egészséges és tágas házakról. Még a tetőfedésre is készített tervet: a célszerűnek tartott, tín. habán-féle agyaghabarcsos, tűzmentes szalmazsindelyt ajánlotta. Az „eset”-ről Két cikk érintette a hajdanvolt tiszai egyházkerület utolsó püspökválasztását. Amit Sikerült a magam számára tisztáz­ni, azt közlöm, mégpedig azzal a kéréssel, hogyha valakinek emlékei vannak e kerület gazdag életével kapcsolatban, úja meg nekem (a Budafoki Evangélikus Gyülekezet címén: 1775 Budapest, Pf. 39). Szeretném feltárni történetét. Ehhez Egészséges, kertes lakóházakat tervezett, élősövény­nyel elkerített gazdasági udvarokkal, széles, egyenes utcákat, járdákkal, kutakkal és fákkal szegélyezve. Az iin. „szállásokat", a tanyarendszert nem tartotta kívánatosnak, részben a vagyonbiztonság, részben pe­dig a nyugodt, időbeosztással elvégzett munka, és a továbbfejlődés szempontjából. A községek élére értelmes, képzett, népszerű, az élet minden területén jártas elöljárókat kívánt. A községben legyen: templom, iskola, községház, játszótér, üdülő­kért, sütőház, megfelelő gabonaraktár. A községi rendőri szervezetre és a tűzrendészetre is megfelelő terveket dolgozott ki. A községben legyen mindenféle, és elegendő számú mesterember. A tékozlót, pazarlót gondnokság alá he­lyeztetné, a koldust és munkakerülőt munkára kénysze­rítené. Az iskolakötelezettséget községrendezési tervé­ben 6 éves korban állapította meg. Hazánkban ez elő­ször történt, és ennek kimondásához a Ratio Educatio- nis (1777) sem jutott el. Örülünk annak, hogy községeink, falvaink tekinté­lyes része gyors ütemben fejlődik, modernizálódik, és egyre jobban megfelel a kor követelményeinek, örü­lünk, hogy várossá lett Szarvas, legszebb hagyomá­nyaink hűséges őrizője és hasznosítója. Tessedik elképzeléseinek célszerű lényege jelenünk­ben, munkánk nyomán, valósággá válik! Barcza Béla a feltételek biztosítását már kértem Szebik Imre püspöktől. Hasznosítható tanulságokkal szolgálhatna! A lelkészek bizalma a jelöléskor megoszlott id. Joób Olivér s édesapám közt, akire végül a választás esett. Be­iktatásának időpontjában azonban nem őt iktatták be. A püspökválasztást ugyanis nem a gyülekezetekben, nem a kerületben hajtották végre, hanem az államhatalomnál, ami éppen átalakulóban volt erőszak-állammá. A minisz­tériumokban (Mihályi!, Oltványi) és a helyi hivatalokban (Pálfy) intézték az ügyet, eszközül használva néhány egy­házi embert. Kínosan ügyeltek a törvényesség látszatára, ugyanakkor a „koncepciótól” jobbra-balra elhajlók ellen évtizedekig tar­tó közvetett „vádemeléssel” éltek, ami környezetükre is „át­ragadt”. Mindamellett minden hivatalos szinten úgy visel­kedtek, mintha mi sem történt volna. Vajon mi ez? Minek minősíthető a jogállamiság megszün­tetése, amikor az igazság ellentéte érvényesül; amikor az egyház alkotmányát, az emberi méltóságot és jogokat lábbal tipoiják, amikor gyülekezeti tagok börtönbe vetésekor (Zomborszky János, Zelenyánszky András) halmazati bűn­ként a püspökválasztás is szerepelhetett? Nem csupán az evangélikus, hanem a többi felekezettel szemben is hasonlóan lépett fel a hatalom. Mára ezen a vidéken több település elnéptelenedett, vulkánként tör a felszínre az évtizedekig lehazudott szegénység és a bújtatga- tott munkanélküliség. Innern az emberek gyűrött arca. A természet szennyezett. Talán itt-ott most is ég az Ecsedi Láp a földfelszín alatt. Pedig a sült krumpli nem „szökken szárba” s gyökereinél nem hoz termést, sem 30-, sem 60-, sem 100-annyit (Mt 13,23)! Mintha ezt a kerületet kísértet járta volna be, mégpedig éppen az, amelyről a XIX. sz.-ban azt írták, hogy Európát járja be. Az elmúlt évtizedek összes „eset”-ére gondolva: nem hi­szem, hogy az egyháznak bármiféle érdeke fűződhetne szen­vedőinek a letagadásához (Mt 20,20-28). Végezetül, mivel az előbbi két cikk is a tiszta vizet áhította, befejezésül én is ezt teszem: Vizet! Vizet! Élő vizet! - Amit Jériis Krisztus adhat (Jn 4,10-14). Rözse István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom