Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-08 / 10. szám

ORS EVANGÉLIKUS ______________________ H ■ 57 . ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1992. MÁRCIUS 8. BÖJT 1. VASÁRNAPJA Mit használ, ha téged annak neveznek, ami nem vagy és más nevét bitorlód? Ha büszkén vallód magadat keresztyénnek, légy büszke arra is, hogy teljesíted, amit a keresztyénség kíván. Augustinus ■■■■MII A TARTALOMBÓL ÉLNI AKARUNK HOGYAN ÁLL AZ EGYHÁZI INGATLANOK ÜGYE TÉLI MEZŐ BESZÉLNEK A BÖJTI VASÁRNAPOK Minden színnek megvan a maga szépsége. Minden emlékeztet valamire. A színek közül én a szürkét kedve­lem a legkevésbé. Erről ilyenek jutnak az eszembe: szürke kis ember, szürkület. Az elmosódás, az egyéni küldetés elvesztése társul bennem ehhez a színhez. Ilyen elszürkült sorsa lett két fontos egyházi időszaknak is, az ádventnek és a böjtnek. Karácsonykor ünnepel a család, Nagypénteken, Húsvétkor felkeresik sokan a gyülekezet közösségét, az úrvacsora ünneplésében is sokan részt vesznek. Ami előkészíti ezeket az ünnepe­ket, és szívünket is ráhangolja Isten művére, azt már sokan nem ismerik. Ezek a vasárnapok beleolvadnak a többi vasárnap szürkeségébe. „Modern” korban a hegycsúcsra egy felvonóval egy pillanat alatt feljutunk. Körülnézünk, nem is tudjuk befogadni a táj szépségeit, már sietünk vissza a szürke hétköznapok közé. Az igazi élményt az adná, ha egy fáradságos gyalogtúrával tennénk meg ezt az utat. Gyö­nyörködhetnénk a hegyoldal szépségeiben, hallanánk a patak csörgedezését. Szólaljanak meg hétről hétre böjt vasárnapjai. En­gedjük, hogy Isten igéje vezessen bennünket, hogy felké­szülten érkezhessünk az ünnephez. Az Útmutatónkban is olvassuk: Invokavit „Ha se­gítségül hív, meghallgatom.” Zsolt 91,15. (Zsolt 91,1—4,9-16.) Templomaink falai vastagok. Nem zavarja a külső zaj a benti áhítatot. Városainkba is megszűrve érkezik be a zaj a templomba. Sokan ezért szeretik a templo­mot, mert ott csend van. Sajnos az irány fordítva is igaz. A templom csendje az áhitat áldása is erősen lecsökken­ve jut el a mi napjaink közé. Ez a vasárnap, és a vasár­nap igéi arról szólnak, hogy Isten oltalma nemcsak a templom csendjében, hanem a hétköznapjainkban is ott van. Urunk a sátrunkat, otthonunkat védi meg. Minden kérdés, kétség közben kiálthatunk. Cselszövőktől kö­rülvettem Megélhetési gondokkal küzdve. „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lesz oltalmad; paizs és páncél az 0 hűsége.” Zsolt 91,4. A mai vasárnap Óegyházi igéjében a sátán is idézi ennek a zsoltárnak egy versét: „Az ő angyalainak pa­rancsol felőled, hogy ne üsd lábadat a kőbe.” Mt 4,6. Jézus Krisztus nem azzal veri vissza a Sátán támadását, hogy számára az Atya egy parancsa a fontos, hanem azzal, hogy ez kísértés. Kísértés arra, hogy kilépjen az Atya rejtekéből, védelméből. Ez volt számiára a legfon­tosabb, hogy ott maradjon. Nem adta fel, nem tette kockára ezt a védettséget egy látványos pillanatért. Böjt a magunkba szállás, az elcsendesedés, a lemon­dás ideje. Csendesedjünk el! Mit jelent nekem Isten igé­je? A bűneim terhével hozzá kiálthatok. Erre az Úr így felel: „Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt.” Szabó Vilmos MEGHÍVÓ Szeretettel értesítjük a Papné Testvéreket, hogy 1992. március 21-in, szombaton 10 órai kezdettel a Fasori Gimnáziumban (Budapest, Gorkij fasor 17-21.) csendesnapot, testvéri találkozót tartunk. A csendesnap összefoglaló címe: Együtt a forrásnál. Program- Jöjjetek a forráshoz (Nyitó áhítat: Jn 7,37-38.)- Együtt a sorsközösségben (előadás megbeszéléssel.)- Közös ebéd.- Együtt a szolgálatban (előadás megbeszéléssel.)- Együtt a forrásnál (istentisztelet és úrvacsora a temp­lomban: Ézs 49, 10 és Jn 4,14.) Az útiköltséget és az étkezés díját az Országos Egyház fedezi. Valamennyi aktív, nyugdíjas és özvegy papné testvérünk jelentkezését szeretettel várjuk az Északi Püspöki Hiva­talba, (1085 Budapest, Üllői út 24.) március 6-ig. Budapest, 1992. január 29. Dr. Harmati Béla s. k. Szebik Imre s. k. püspök püspök „Vallásos nép lettünk” - tartja a pesti humor. Ma már január 1-jével elkezdtük a böjtöt... Ha nem egyházi újságban olvassuk a címet valószí­nű, hogy valami hasonló jut eszünkbe. Nekem elszo­rul a szívem Böjt ’92 hallatán, mert tudom, hogy már az ínségkonyhán is csak az kap ebédet, aki időben beáll a sorba... De emlékeinkben még él a „száll az ének szép az élet...” dal, meg hogy a szomszédasszony szólt: érke­zett rizs a boltba, egy kilót adnak mindenkinek. Em­lékszem még a jegyes tejre és a sorbanállásra. Nemze­dékünk és apáink nemzedéke régóta „böjtöl” ...bár az idő kissé megszépíti ezeket a régmúlt „böjtöket”. Van-e még szenvedés, ami megindítja az embere­ket? Hiszen lassan nincs olyan szenvedés, melyet ne ismernénk, megsebzett világunkban, ahol szinte min­denki a sebeit emlegeti. Ki azt, amelyet hitéért kellett elszenvednie, ki azért panaszkodik, mert úgy érzi rá­szedték, becsapták; a gesztenyét mások kaparták ki, neki csak a forró hamu maradt, ami most égeti üres tenyerét. Próbáljunk tudatosan nem magunkra ügyelni! Fél­retéve vélt és valódi sebeinket, halljuk meg, amit a Krisztus mellett haldokló rabló mondott: „...tetteink méltó büntetését kapjuk...” (Lk 23,41) Fájdalmas igazság, de ki kell mondanunk. Olyan egy­házunk van, amilyet megérdemlünk. Nem atyáink bűnei, saját bűnünk, tehetetlenségünk miatt topor- gunk sokszor egyhelyben. Nincs megújulás' bűnbánat nélkül! Sebeink nem gyógyulnak be, ha mutogatjuk, emlegetjük. Most Jézusra kell ügyelni, aki másokért szenvedett, aki mások sebét kötözte, akinek mások fájdalma fájt. Nála, egyedül nála van gyógyulás s ez ott kezdődik, hogy felhagyunk önmagunk mutogatá­sával, sajnáltatásával és csendes önvizsgálatot tar­Bőit 1992 tunk, ügyelve arra a Jézusra, aki nemcsak másokért, értünk is szenvedett, aki nem csak másokat, minket is meg akar gyógyítani önsajnálatunkból, önigazsá­gainkból. Jézus ma szeretne minket megtanítani türelemre. Nincs újulás türelem nélkül. Pedig böjt türelemre ta­nít. Mi hirtelen szeretnénk egyszerre megoldani min­dent. Pedig Jézus példázataiban milyen sokszor beszél a növekvő vetésről. Milyen türelemmel tanítja a tanít­ványait. Éppen a szenvedéstörténet mutatja igazán Jézus türelmét. Jézus közelében az emberek csak lassan érnek be, lesznek valóban használható tanítványok, megbízha­tó munkások a szőlőben. S ha ez így volt Jézussal, miből gondoljuk, hogy másként lehet ez 1992-ben? Miből gondoljuk, hogy elég egy jó igehirdető és akkor majd minden egyszerre megoldódik? Nem: a böjt ma türelmet jelent. Saját magamat intem türelemre. Vár­ják a változást. Böjt türelemre tanít, s ha ezt nem tanuljuk meg, akkor elveszünk. Ma „böjtként” nem az étvágyunkat kell megrendszabályozni, hanem az indulatainkat, türelmetlenségünket. Isten nagy lehe­tőséget adott: szabadok vagyunk! - de ez nem végcél, ez csupán eszköz. Eszköz ahhoz, hogy felépítsük újra az egyházat, hogy egy igazságosabb, igazabb, őszin­tébb világot építsünk, - ne magunknak, hanem talán gyerekeinknek, unokáinknak. A nagy lehetőségek van akit megszédítenek! egyszerre szeretnénk mindent! Nem lehet, - s amikor rájövünk erre kétségbeesünk, vagy megsértődünk. Pedig Jézus alázatos volt. Nem értik, félreértik és ő mégis kitart küldetése mellett. Lát fantáziát Péter­ben és a többiekben. Tudja, hogy van jövője ennek a közösségnek, érdemes értük áldozatot hozni. Életét adja a világért, értünk, a mi vüágunkért, a mi „Jobb világunkért”. Ezért a vüágért érdemes áldozatot hoz­ni. Most nem szabad kivonulni. Most tényleg azt tehetjük amire képesek vagyunk. Ne engedjük ,hogy minden elvesszen, amikor nagy lehetőségeink vannak. Most igaz, valóban igaz, hogy korlátlan lehetőségeket nyitott meg Isten előttünk. Ez a lehetőség ott nyílik meg a kereszten, amikor Jézus így imádkozik: „Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek”. Ha Jézus így, ilyen türelmes szere­tettel nézte a gúnyolódóit, akkor mi miért sértődünk meg más vélemények, más látások miatt? Ébredjünk! Jézus értünk halt meg. Megnyitotta az eget! S itt és most lehet indulni. Isten bűnbocsátó szeretete indítani akar emberek közé, emberekért. Sebzett, sértődött emberek közé, hogy velük, értük éljünk, dolgozzunk. Az igazi önmegtartóztatás az igazi böjt ’92-ben valami ilyesmit jelent. Étkezési szokások a múltéi, de az igazi böjt az több, mélyebb, mint ételek közötti különbség- tevés. Ez ma már szinte lehetetlen; kitudja ma meg­mondani, mi a hús és mi a húspótló étel? Ma embere­ket kell elhordozni, vállalni. Egyházunkat, világunkat úgy, ahogy van, mert Jézus ma is indul vissza meghal­ni helyettünk, értünk, ahogy a legenda szerint Rómá­ból, az üldözés elől menekülő Péter találkozik Jézus­sal és döbbenten kérdezi: hová mégy Uram? - Jézus válasza rövid: megyek Rómába meghalni érted. Jézus szembe jön veled! Megy „vissza Rómába” meghalni értünk. Mert ez a világ, ahol te annyi szen­vedést, bajt, bűnt, hibát látsz - Isten által megváltott világ. Kertész Géza EGY GYÜLEKEZET - örömök és gondok között - ÉL Két nap Nyíregyházán Egyházunk országos felügyelője dr . Fr enkl Ró b er t és egyházkerületünk püspöke Szebik Imre februárban két napot töltött Nyíregyházán. Látogatásuk programokban gazdag és eredményes volt. Kedd, február 18. Nagycserkesz. A Budapestről Nyíregyházára .utazók legmegszokottabb útvonala gépkocsival az M3-as autópályáról a 3-as úton Gyöngyöstől Nyék- ládházáig, onnan Polgár, Tiszavasvárin át történik. Nyíregyháza előtt nem egész 20 km-re találjuk Nagy­cserkeszt, mely néhány évtizede bokortanyákból nőtt községgé. A vonzáskörzetébe tartozó tanyákkal együtt mintegy másfélezer lelket számláló falu nagy többségében evangélikusokból áll. Két félévszázados terv valósul az itt élő hívek életében. Több mint ötven éve gondoltak először arra, hogy templomot építse­nek, s a Balczó András, Megyer Lajos által dédelgetett tervek megvalósításához Laborczi Géza kezdett hoz­zá. A telekvásárlás és tervezés megszervezésén túl, elkészült a fundamentum, és az alagsori helyiségek a födémezéssel. A második nagy elgondolás az önálló gyülekezet megszervezése. 1991-ben született meg Magyarországon evangélikus egyházunk legfiatalabb gyülekezete. A 91-ben önállósodott gyülekezet meg­hívta lelkészéül Boncsérné Pecsenya Anna mezőtúri lelkészt, akinek beiktató istentiszteletén, szeptember 28-án Szebik Imre püspök hirdette Isten igéjét. Ebbe a gyülekezetbe érkezett meg egyházunk két vezető személyisége, és megtekintették az épülő templomot. 12-es sz. általános iskola. Nyír­egyházára érve elsőként látogatást tettek a 12-es sz. általános iskola igazgatójánál. Erre a látogatásra az adott okot, hogy az önkormányzattal történő megál­lapodások értelmében 1996. szeptemberétől egyházi tulajdonba kerülő, és egyházi iskolaként működő in­tézmény tanári kara több mint kétharmados arány­ban megszavazta és kérte az egyházi működés 1994. évi kezdését. Az intézményt Jaczkó Pál iskolaigazgató néhány tanár kíséretében mutatta be. Rövid baráti beszélgetés alakult ki egyházunk és az intézmény veze­tői között. Az épülő új szeretetotthon megte­kintése volt a következő állomás. Dr. Frenkl Róbert felügyelőt és Szebik Imre püspököt Bozorády Zoltán kalauzolta. A nyíregyházi gyülekezetnek és országos egyházunknak nagy vállalkozása ez a jelenleg hatvan személy befogadására épülő új intézmény, mely Nyír­egyháza új városrészének közepén épül, s a szeretet­szolgálat mellett a gyülekezeti munkát is segítené. A kétszintes, tetőtérbeépítéses épületben harminc- nyolc egy- és kétágyas szoba mindegyikéhez kicsi elő­szoba és vizes blokk épül. Ezenkívül helyet kap benne orvosi és betegszoba, könyvtár és foglalkoztató, vala­mint egy imaterem. Az építkezés lassú ütemben halad, jelenleg a jobb szárny gépészeti és egyéb szerelési munkái folynak. A Gimnázium Igazgatótanácsá­nak ülése. A régi szeretetotthonban elfogyasz­tott ebéd után a lelkészi hivatal kis tanácskozó termé­ben ült össze a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Ideiglenes Igazgatótanácsa. Szebik Imre és dr. Frenkl Róbert elnökletével kezdte el munkáját a testület. A püspöki köszöntő és az országos felügyelő által elmondott néhány szavas bevezető után Bozorá­dy Zoltán esperes elmondta az 1992. július 1-jétől egyházi iskolaként működő gimnázium átadásának, átvételének történetét. Dr. Bánszki István ismertette a működési szabályrendelet tervezetet, melyet az igaz­gatótanács tagjai megbeszéltek és végső formában rögzítettek. Bánszki tanár úr ezután elhagyta a ter­Az épülő új szeretetotthon met, a püspök javaslatot tett a gimnázium új igazgató­jának személyére nézve. Az igazgatótanács tagjai kö­zül mindenki örömmel fogadta Bánszki István jelölé­sét. A legautentikusabb nyilatkozó dr. Szabó József főiskolai tanszékvezető tanár, aki elmondta, hogy a jelölt tiszta erkölcsiségével, nagy szakmai tudásával és magas műveltségével szerzett tiszteletet magának a Tanárképző Főiskolán. A gimnáziumnak tehát egy­hangúlag megválasztott igazgatója dr. Bánszki István. (Folytatás a 3. oldalon) VALLÁSI IRÁNYZATOK MAI VILÁGUNKBAN A mormonok Évekkel ezelőtt nagy feltűnést keltett a magyar- országi régi anyakönyvek lefényképezése - mende­mondák keltek szárnyra, mígnem kiderült, hogy a mormonokkal kapcsolatos egyezmény áll mögötte. Nemrég a mormonok nagy létszámú énekkara adott hangversenyt hazánkban és osztatlan sikert aratott. Kik is hát ezek a mormonok, akikről leg­feljebb a többnejűség jut az emberek eszébe? Mormon könyve és egy fiatal farmer személyével kapcsolatos legendák miatt üt el elsősorban ez a vallá­si áramlat a keresztyénség egészétől. Azt tanítják, hogy a keresztyénség nem sokkal az apostolok kora után elbukott, a papi hivatal elvesztette hatalmát s Krisztus egyháza eltűnt a történelem színpadáról. Jé­zus ezért mennybemenetele előtt megjelent Ameriká­ban és ott Izraeltől származott népeket talált és ezek hittek benne. Egyik prófétájuk volt Mormon, aki az atyák vallásos hagyományát arany lapokra írta és elásta, amikor a nép megsemmisült. Vele a próféták sora hosszú időre megszakadt. 1820 táján azonban egy New York-állambeli farmernak a 23 éves fia, Joseph Smith (1805-1844) Moroni nevű angyal veze­tése alatt megtalálta sértetlenül az elrejtett arany le­mezeket és a mellette talált „próféta-szemüveg” segít­ségével el tudta olvasni a régi egyiptomi írással készí­tett szöveget és 60 nap alatt angolra fordította: ez a „Mormon könyve”. A legendákból megtudjuk, hogy ez után a fiatalem­bernek, akit követői prófétának, látnoknak és kinyi- latkoztatónak tartanak, megjelentek az apostolok, Jézus Krisztus és maga az Atyaisten is. Neki és köve­tőinek átadták a papi hivatalt, hogy keltsék életre a kereszténységet. így jött létre a mormonoknak, Jézus Krisztus szentjeinek az utolsó időkben élő egyháza. Tanításukban helyet kap a sokisten hit. Legfőbb az Atyaisten, aki azonban hús-vér valóság és ezért csak egy helyen tud jelen lenni. A lélek közvetítésével hat mindenhol. Jézusban Jehova lett emberré, aki isteni segítőkkel hozta létre a világot, mégpedig az ősanyag­ból. Az istenségek tanácsa döntött arról, hogy a szel­lemi lényeknek testet kell ölteniök és a földre kell jönniök, ahol tökéletesedésükért próbákat kell kiáll- niok. A bűnbeesés azonban nem több, mint a jónak és a rossznak eleve elrendelt megismerési módja. Min­denki, aki hisz, aki bűnbánatot gyakorol és belép a mormonok közösségébe, az isteni megdicsőülésben és tökéletességben részesül ezen és a túlvilágon. Ezért kell a mindennapi életben erényesnek lenni, szorgal­masan dolgozni és a másikat segíteni. A mormon templomban a házasságot, a családot az örökkévaló­ságnak „pecsételik el”. Az ősök helyett az élő család­tagok keresztelkedhetnek meg abban a reményben, hogy az elhunytak ezáltal részesülnek az isteni megdi­csőülésben. - Ezért a világméretű családfa-kutatás! Végezetül, ha ez a szinkretista vallás* ilyen komo­lyan veszi a jó cselekvését, akkor mi is meghallhatjuk Jézus szavát: „... Nem hozhat a jó fa rossz gyümöl­csöt...” (Mt 7,15-20). Rőzse István * Különböző vallási irányzatok egybeolvasztása az ellen­tétek kiegyenlítésének, összebékítésének igényével.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom