Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-08 / 10. szám

Evangélikus Élet 1992. március 8. jfts GYERMEKEKNEK A Mózes elbúcsúzott apósától, szamárhátra ültette a családját és elindult Egyiptom felé, hogy teljesítse Isten küldetését. Az út hosszú volt. Nem annyira a kilométerek miatt, hanem in­kább a küldetés nyomasztotta Mó­zest. Arra gondolt, hogy úgy jött el Egyiptomból, mint aki hazulról szökik el, de most már tudja, hogy neki és népének Egyiptom idegen föld. A sivatag szélén voltak már, amikor egy magányos utasba bot­lottak, aki egy tevén nyargalt felé­jük. A közeledő egyszerre megállt és őket várta. Mózes a szeme elé tette a kezét, hogy jobban lásson. Egyszerre boldogan felkiáltott:- Áron! Áron! Te vagy az, bá­tyám? Áron széles mosollyal indult fe­léjük. Egymás nyakába borultak, régen nem látták egymást. Mózes mindazt elbeszélte, ami vele tör­tént.- Induljunk el - szólt Áron; - Gyűjtsük össze népünk véneit! így is tettek. Amikor a nép vezetői ösz- szejöttek, Mózes bemutatta nekik, hogy a bot hogy válik kígyóvá és az egészséges kéz leprássá. Áron pedig elbeszélte mindazt, amit Mó­zes neki elmondott. A vének nem sokat szóltak. Fiatalok voltak ak­kor, amikor az ÚR utoljára szólt az ő népükhöz. Most meghatódva borultak le, hiszen Isten újra törő­dik velük. Mózes és Áron másnap a fáraó­KI VAGYOK ÉN? Az előző alkalommal indítottuk el ezt az általatok már ismert játé­kot. A szabály lényege az, hogy hét emberről hét-hét meghatározást kaptok kézhez folyamatosan. Azt kell kitalálni, hogy ki mondja ma­gáról ezeket. Az igaz, hogy minél előbb kitalálod, annál nagyobb pontszámot lehet kapni, de egy emberre csak egyszer lehet tippel­ni. Tehát, ha roszul tippelsz, akkor arra az emberre nem kapsz pontot. Lehet, hogy érdemes óvatosnak lenni. Ma indítjuk útra a második emberünket. Áz első ember pedig már a második mondatot mondja önmagáról. 1. ember 1. Küldetésem van. 2. Jól viselem a tengeri utazáso­kat. 2. ember 1. Nem nagyon szeretnek az em­berek. Bár még nem nagyon hiszem, hogy sikerülne ennyiből megfejte­ni, ha valaki mégis próbálkozni szeretne, akkor a beküldési határ­idő: március 19. A lapra ne felejt­sétek el ráírni, hogy melyik ember­re tippeltek és melyik meghatáro­zás után, pl: első ember, második meghatározás után... HAZAÉRKEZÉS hoz mentek. Mózes nézte a jól is­mert palota falait, oszlopait. Mi­lyen gazdag és előkelő ember lehe­tett volna, ha máshogy él a lehető­ségeivel. Isten tartotta kezében a sorsát, ő nem akarta, hogy egyip­tomi királyfi legyen. A fáraó inkább kíváncsiságból engedte őket a színe elé. Jól emlé­kezett Mózesre, kíváncsi volt mit akarhat mondani. A két zsidó férfi belépett a trónterembe. Messze a lépcsők legtetején arany trónuson ült a fáraó. Mózes érezte, hogy ez Cim: Koczor Tamás 2373 Da- bas-Gyón, Luther u. 14. AZ ORSZÁG-VÁROS játék pontjai­nál az állatok számát vettük figyelembe és nem az igehelyek számát. Tehát, ha egy állat több helyen is szerepelt, akkor is csak egynek fogadtuk el. Végül min­den állat ért egy pontot. 768 pontos: Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza 684 pontos: Kohuth Jolán - Dabas- Gyón 529 pontos: Sinkó.Laura --.Tét 356 pontos: Soltvadkert Ifj. Kör ■ 272-puutus: Zalán ■Eszter--BprVIII. 260 pontos: Pityer Gabriella - Sopron 237 pontos: Lukács Lívia - Galgaguta a pompa nevetségessé teszi őket. Nem tudott volna egy szót sem szólni. Áron bátrabb volt. Hangja végigzenget a méltóságteljes fala­kon:- így szól az ÚR, Izráel Istene: Bocsásd’ el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! Mózes beleborzongott a szavak erejébe. Kézzelfoghatóan érezte Is­ten jelenlétét. A fáraó azonban hangos kacagásra fakadt:- Kicsoda az az ÚR, hogy hall­gassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat és nem bocsátom el Izraelt. Azt hi­szem, kettőnk közül én vagyok a nagyobb király. Most már Mózes is meg mert szólalni:- Találkoztunk a héberek Iste­nével. Hadd menjünk csupán há­rom napra a pusztába, hogy áldo­zatot mutathassunk be neki!- Nem mentek sehova - szólt a fáraó felemelve a hangját. - Miért akarjátok elvonni a népet a mun­kától? Már így is túl sok a mihasz­na nép ebben az országban, még ti is abba akarjátok hagyatni ezekkel a munkát? Mózes és Áron érezték, hogy elérkezett a nehéz küzdelmek ideje. A fáraó kemény szive nem hajlik a jó szóra. Ahogy mentek ki a nagy­szerű folyosókon át, a kövek mint­ha jéggé váltak volna. A csodála­tos palota számukra már nem volt szép. Isten ellensége lakott itt. 215 pontos: Illés Adél - Egyházasden- geleg 208 pontos: Mészáros Szilvia - Ho- mokbödöge 169 pontos: Bánki Renáta - Várpalota 163 pontos: Benke Zsuzsanna— Ajka 135 pontos: Marthon Ildikó - Bököd 89 pontos: Bobák Attila - Bp XVII. 81 pontos: Fintha Zoltán és Attila - Bakonycsemye 51 pontos: Aradszki Tímea - Békéscsaba 50 pontos: Fridrich János - Boba 42 pontos: Rapcsák János - Dabas- Gyón 26 pontosa Bajnok Ildikó.-r Súr. ............. 16 pontos: Palányi Ildikó - Nemeskolta 12 pontBST ‘BrrtlrTEM re -~^eled7 Kar a- ~ ba Melinda - Ácsa, Szabó Mihály - Bököd FIAT A következő hetekben Jézus út­ját követjük nyomon Cézárea- Filippitől Jeruzsálemig. Most nem tanítása kerül előtérbe, sem a veze­tőkkel való vitája, hogy miként fa­jult odáig a megnemértés, hogy Jé­zus halálát kívánták; nem is egyes csodákról lesz szó, hanem arról, hogyan készítette föl Jézus tanítvá­nyait a jeruzsálemi eseményekre. Most azt a történetet vesszük, amelynek szokásos címe: Péter vallástétele (Lk 9,18-22.). Tulaj­donképpen rossz ez a cím — leg­alábbis Lukács evangéliumában, hiszen Jézus önvallomása a döntő. Ez az esemény Máté és Márk evangélista szerint Cézárea-Filip- piben, vagy annak környékén ját­szódott le. Cézárea-FiŰppi már nem tartozott Heródes Antipás uralma alá, hanem testvérének, Fülöpnek felségterülete volt. Ez azért fontos, mert Heródes ebben az időben már bizonyosan figyel­tette Jézust, hiszen Lk 9,9-ben ezt olvashatjuk: „Heródes ekkor így szólt: Jánost lefejeztettem, de ki ez, akiről ezeket hallom: És látni akarta Őt.” Jézus tehát nem akarta tanítványait veszélynek kitenni, ezért semleges helyen, Galileától távol kérdezte meg tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?” Ezt az elvonultságot Lukács is megerősí­ti: „csak a tanítványok voltak ve­le.” Biztonságban voltak tehát, a tanítványok őszintén válaszolhat­tak. Némelyek Keresztelő János­nak, némelyek Illésnek; Máté evangéliumában azt is olvashat­juk, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának. A nép vélemé­nye nagyon jó Jézusról. A próféták sorába állították bele, tehát elis­merték, tisztelték, adtak a szavára. - Bárcsak ilyen pozitív kép élne az emberekben Krisztus testéről, az Egyházról! - De bármennyire is jó véleményük van Jézusróí, mégis keveset mondanak, nem jól isme­rik Őt. Ezért kérdi meg a tizenket­tőt is: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter felelt az egész csa­pat nevében: „Az Isten Krisztusá­nak”. Az Isten Fölkentjének. An­nak, akit Isten régen megígért a próféták által, aki kenyeret ad a népnek, aki gyógyulást szerez a be­tegeknek, aki fölvirágoztatja Izra­elt. Te vagy a Messiás - mondja Péter evvel» két szóval—afci-t nem lehet legyőzni, aki diadalra vezeti az igazságot, Izraelt. Péter vallás­tétele messze túlmegy a tömegén. Ő nem állítja bele a próféták sorá­ba Jézust, hanem azonosítja a ré­gen várt messiással. Jézus nem is utasítja el Péter hitvallását. Igaz, el sem fogadja, sőt, megtiltja, hogy ezt híreszteljék. Bizonyára azért, mert ez a fogalom egészen mást jelentett a zsidók számára, mint Jézus számára. A kérdésre: „kicso­da Jézus”, nem tudott elegendő vá­laszt adni sem a sokaság, sem Péter a tanítványság nevében. Jézus ma­ga nyilatkoztatja ki magát. Ő tudja igazán felfedni magát. Egyes szám 3. személyben beszél, mintha nem GYEREKIMÁDSÁGOK Fázó madár Gyakran látom, ahogy itt ül az ágon. Fázik szegény, utálja a telet. Szeretne a napfényben röpdösni, a zöldellő levelek közt csipogni. Bár ő csak egy szegény veréb, hozdd el neki, Uram a tavaszt. Hiszen, Te a legkisebbek örömét is a szived közepén hordozod. A L 0 K N A K is önmagáról szólna. Emberfia ő, akiről Dániel próféta írt, akinek minden hatalom átadatik, aki azonban erre a dicsőségre a szen­vedésen, a kivettetésen, a halálon keresztül jut. Kicsoda Jézus? - hangzott a kérdés minden időben. Nagyon szűk köröktől eltekintve mindenki pozitív véleményt mondott róla. Voltak, akik beállították a prófé­ták, a jóemberek sorába. Számuk­ra Jézus példakép, aki megmutat­ta, hogyan kell élni, küzdeni az igazságért, a jóért, vállalva még a szenvedést is. Ők Jézus e szavai közül nem figyeltek eléggé arra, hogy nemcsak szenvedését, hanem feltámadását is bejelentette. Má­sok pedig Jézust, a Feltámadottat látják csupán, a dicsőségest, akié minden hatalom, aki Úr mennyen és földön, ezért - mondják ők - az egyháznak is, a keresztyéneknek is sikereseknek kell lenniök. Betegek gyógyulnak meg, bűnösök térnek meg, és semmi sem árthat a keresz­tyéneknek. - Ők pedig mintha elfe­ledkeznének Jézus szenvedéseiről, s arról, hogy a Jelenések könyvé­ben is úgy szerepel Jézus, mint megölt Bárány. Mindkét nézet fél­reértése Jézusnak, hiszen Jézus le­győzetett s mégis győztes, erős, mi­közben gyönge, él - pedig megöl­ték, igaz - annak eÜenére, hogy nem tartotta magát a zsidók törvé­nyeihez. Kicsoda számunkra Jézus? Nem elvi kérdés ez, amelyet jó volna tisztáznunk gondolkodásunk, be­szélgetéseink számára. Nem is csak játék - beleképzelvén magunkat a tanítványok helyzetébe. Ez a min­dennapok kérdése. Hiszen a vá­lasztól függ, hogy beteg nagy­apámnak a rügyező fák szépségé­ről beszélek-e, vagy vele együtt ké­szülök a halálra. Éttől függ, hogy elvárom-e, hogy az egyház bele­szólhasson az őt érintő törvények alkotásába, vagy hagynia kell, hogy rendelkezzenek feletté. Ettől függ, hogyan viselkedem anyagi ügyekben. Kicsoda számomra Jé­zus? Győztes vagy vesztes, diadal­mas vagy szenvedő? S hiába pró­bálnám ezeket az ellentétpárokat, ahogy az előbb tettem, összehan­golni, a döntés elé állító helyzetek­be nem tudnék választ adni. Mert egyedül Jézus tudja magát megis­mertetni velünk. Remélem, a kö­vetkezőkben végigjárandó helyek eseményei által ezt meg is teszi. Bencze András TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR Imádság Kinek van szüksége az imádságra? Az imádkozó embernek, vagy az imád­ságra figyelő Istennek? „Tudja a ti Atyátok, mire van szük­ségetek, mielőtt még kérnétek tőle” .- mondja Jézus. Nem vár tőlünk infor­mációt, s azt sem, hogy valamit elérni akarva intenzíven befolyásoljuk őt. Az üyen imádság pusztán mágikus kísérlet volna. A vallásfilozófus szerint az ember­nek szüksége van valaki vagy valami nála nagyobbra, aki (ami) előtt hódol­hat, akit dicsérhet, akivel eggyé olvad­hat. A véges embernek szüksége van a végtelen érintésére. Ebben az értelem­ben az imádság a misztikus egység meg­élése volna. Az én látásom szerint az imádság sem nem mágikus, sem nem misztikus, hanem tudatos történés. Benne elsődle­gesen Isten cselekszik, amennyiben vá­.... TRÖDÁLMT KÁVÉHÁZ Az 198 0-as évek végén megmozdult egész Kelet- Európa, a magyar társadalom, ezen belöl pedig első­ként és elsősorban a szellemi élet. A rendszer összeom­lása előtt, a recsegés-ropogás idején belső igények kényszerítették a történelmi egyházakat, hogy új for­mákat keressenek örökérvényű üzenetük továbbadásá­ra. Békéscsabán is kipattant egy szikra, ami az „Irodal­mi Kávéház” című rendezvényben lobbant lángra és ég immár negyedik éve. Célunk a következő volt: Fiataloknak és időseknek, keresztyéneknek és nem keresztyéneknek, közömbösök­nek és rajongóknak megmutatni az Életet. Megmutatni, hogy változó világunkban mit jelentenek az állandónak számitó keresztyén értékek, és hogy igenis feladatunk nyitottnak lenni, otthonosan mozogni a világ értékei között is. Megmutatni, hogy az egyház - ha Jézus van benne - a korral haladó, tájékozott, radikális, de mély­re hajló, a valós igényekre érzékeny alakulat. Erre tűnt és tűnik alkalmas formának egy-egy olyan délután megrendezése, ahol kötetlen formában lehet­laszadásra hív, a válaszoló pedig tuda- tositja, hogy Isten hívását megértette, s kész Isten cselekvésében részt venni. Isten úgy döntött, hogy nem az ember felett vagy mellett, hanem általa akar cselekedni ebben a világban, s az ember az imádságban élve, ezt az isteni dön­tést nyugtázza és tudatosítja újra meg újra. Ha bajbajutott emberért imádko­zom, megértem, hogy Isten felelőssé tesz érte, s ugyanakkor leleményes sze- retetével felszabadít a segítségnyújtás­ra. Ha reménytelen ügyért imádkozom, Isten megkérdőjelezheti a bizalmatlan­ságomat. Dicsérő és hálaadó imádság­ban pedig átélhetem azoknak napfé­nyes ünnepét, akik Isten szerint boldo­gok. Kinek van szüksége az imádságra? Az imádság lehetősége Isten ajándéka - és nekem van szükségem rá. Csepregi András ntí együtt különböző beállítottságú emberek, ahol az előadók is lehetnek eltérő világnézetnek, ahol többfaj­ta kulturális program között teával, kávéval, süte­ménnyel a kézben lehet ismerkedni, beszélgetni, ahol nem hiányzik a légkörből Jézus szeretete, és a meghir­detett evangélium sem. Tapasztalatainkat szeretnénk megosztani. Ezért áll itt egy MEGHÍVÓ Előadóművészetek az evangelizációban. Országos munkatársképző szeminárium Békéscsabán 1992. ápri­lis 11-13. Program: Részvétel egy „Irodalmi Kávéház” című rendezvényen; Módszertani előadások; Csoportmun­kák; Éneklések, zenélések, áhitatok; Sport (uszoda). Azoknak a 16 évnél idősebb fiataloknak a jelentke­zését várjuk, akik érdeklődnek a keresztyén bizonyság- tétel ezen új formája iránt. Jelentkezési határidő: 1992. március 22. Cim: Békéscsabai KIÉ, Szeverényi Mihály 3600 Bé­késcsaba, Petőfi u. 8. H/7. Részvételi díj: 300 Ft. Útiköltséget térítünk! Harmadszor indul útjára a Protestáns Szemle r U j folyóirattal jelentkezett a Magyar Protestáns Közmű­velődési Egyesület február hónap­ban. Az új jelző arra vonatkozik, hogy egy régi folyóirat feltámadt és új folyama igyekszik felelevení­teni azt az örökséget, melyet a ma­gyar protestánsok szellemi erejük­kel a múltban igyekeztek a magyar kultúra oltárára helyezni. A lapot Szegedy-Maszák Mi­hály főszerkesztő tekintélyes szer­kesztő bizottsággal együtt szer­keszti és erről maga nyilatkozott így: „Nem én szerkesztem a Pro­testáns Szemlét, mert nem névleges a szerkesztőség. Tagjai szellemi életünknek nagyon különböző te­rületein dolgoznak.” A Protestáns Szemlét 1889-ben alapították, először az 1919-es kommün tiltotta be, másodszor 1944-ben a német megszállás után szüntették meg. A magyar folyó­iratok történetében ritka dolog, hogy egy folyóirat harmadszor is útnak indul. Erről a beköszöntő­ben így vallanak a szerkesztők: „Ez a tény nyomatékosan kötelezi a szerkesztőket, hogy pontosan megjelöljék céljaikat, hiszen nem­csak többféle hagyománnyal kell számolniuk, hanem a korábbiak­hoz képest gyökeresen megválto­zott társadalmi közeggel is. Tuda­tában vagyunk, milyen nehézségek előtt állunk. Legyőzésében az egyetemes protestáns örökségre szeretnénk támaszkodni.” A korábbi folyamok két öröksé­gét szeretnék tovább vinni, a gon­dolati sokféleséget és a nyitottsá­got. Az utóbbiba belefér az öku- mené, különösen is a protestáns ökumené eddiginél szélesebb ki­bontakoztatása. A protestáns kul­túra felmutatása és erősítése, mű­velése elsőrendű feladat, Mindezt teljesen a mai szellemi életbe beállí­tani és szerves részévé tenni szeret­nénk. Beköszöntőjük e szavakkal végződik: „Amikor méltán hivat­kozunk a protestáns múlt Nyugat- Európában tanuló korszerű esz­méket hazahozó jeles vagy kevésbé jeles alakjaira, nem hallgathatjuk el, hogy ezen a téren hatalmas adósság halmozódott löl. Törlesz­téséből, a már-már teljesen meg­szakadt folytonosság helyreállítá­sából a Protestáns Szemle részt fog vállalni. Reményünk szerint az is segít, hogy újraértelmezzük és fo­galmazzuk a sűrű történelemidé­zéstől elkopott, újjal alig gyarapo­dó protestáns kultúrát, és ezzel a nemzeti művelődésnek alkotó ré­szeivé válunk.” A folyóirat sajtóbemutatásán a főszerkesztő szólt arról, hogy mit szeretnének a lapban közölni. „Nem szándékunk azt megjelen­tetni negyedévente, ami másutt nem kerülhetett az olvasó elé. Nem lesz .temető" a folyóirat. A lapba főként olyan cikkek kerülhetnek, melyekre a szerkesztőség kéri fel a szerzőket.” Nem szépirodalmi fo­lyóiratot terveznek, kizárólag érte­kező prózát közölnek, tanulmányo­kat, szemlecikkeket. Fontos meg­jegyzés volt ez is: „Legjobb korsza­kában világi jellegű volt a Protes­táns Szemle, s ezt tartjuk szem előtt. Az egyházaknak van saját sajtójuk. Ezzel nem szeretnénk versenyezni. Hiányt akarunk pótolni, arra sze­retnék fölhívni a figyelmet, amiről valamilyen oknál fogva nem vagy alig vett tudomást a magyar értel­miség. Az elmúlt évtizedekben vi­szonylag kevés magas színvonalú gondolati művet adtak ki magya­rul. Egyik célunk éppen az, hogy jelentős gondolkodókkal ismertes­sük meg a magyar közönséget.” Az 54. (1. új) évfolyam első szá­mát kézbevéve máris megállapít­hatjuk, hogy kitűzött céljukat messzemenően igyekeznek elérni a szerkesztők. Széles skálán mutat­koznak be. Bogárdi Szabó István ír a mai magyar protestantizmusról, feleletet keresve Szabó Dezső és Simándy Pál több mint fél évszá­zaddal korábbi bírálataira. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár Makkai Sándor látását idézi. Az első Protestáns szemléről összefog­laló, elemző tanulmányt közöl Tö- kéczky László az ÉLTÉ történésze. Szűcs Ferenc budapesti református teológiai tanár a felvilágosodás és a teológia egymásra hatásáról kö­zöl tanulmányt. Ritoók Zsigmond: Egy félbemaradt eposz a késői ókorból címmel Claudianus: Pro­serpina elrablása c. eposzát ismer­teti. Lelkészeknek ajánlom külö­nösen figyelmébe a következő há­rom cikket. Ifj. Fabiny Tibor „Isten művészete” c. cikkében a bibliai tipológiáról, erről az írásmagyará­zati módszerről, Fazakas László lelkigondozáshoz segítséget nyújtó cikke A krónikus és a halálos bete­gek gondozása, végül Molnár Miklós: „Mi tekintetben különb a kiválasztott?” c. írásában az elhi- vatás felelősségéről szól. Gazdag a szemlerovat, melyben az 1990-es népszámlálás adatai alapján a csehszlovákiai lakosság felekezeti viszonyairól kapunk ké­pet. Siófoki templomunkról, a má­sodik világháború előtt és alatt szülőföldjük elhagyására kénysze- rített emberekről, a magyar zsidó­ságot átjáró vallási és laikus esz­mékről, Kocsis István összefoglaló jellegű történeti munkájáról, a ma­gyar-román viszonyról és a béke- szerződés gazdasági következmé­nyeiről I. M. Keynes könyve alap­ján, végül figyelemre méltó ismer­tetés John Naisbitt megatrendjeiről két megjelent könyve alapján. A Protestáns Szemle keresi a magyar protestáns értelmiséget. Rövid ismertetésünkkel a magyar evangélikus értelmiséget igyekez­tünk megismertetni a folyóiratok­kal, hogy ráérezve e szellemi táplá­lék ízére, - keressék a folyóiratot. Tóth-SzöUös Mihály Megtisztelő értékelés A Helsinki Magyar Nagykövet­ség kulturális és tudományos köz­pontja február 10-én kedves meg­emlékezést szervezett egy magyar egyházi tárgyú finn könyv megjele­nése alkalmából. Id. Dedinszky Gyula nemrég lapunkban is ismer­tetett könyvéről van szó, amely „Maassa maan tavalla” címen je­lent meg. A cím közkeletű finn szó­lás-mondást idéz: minden ország­ban az illető ország szokásai Sze­rint kell viselkedni, értékelni, látni. A 85 oldalas szép könyv De­dinszky Gyulának, az első finnor­szági tanulmányutás lelkészünk­nek 1927-28-ban haza, menyasz- szonyához, Veress Margithoz írott 46 levelét tartalmazza. Az élveze­tes, szép stílusban írott leveleket finnre fordította D. Mártii Voipio - élvezetes, szép finn stílusban. A szerző eredetileg „Kilátás a Konvikti ablakából”, címen adta le levelei kéziratát, s reméljük ha magyarul majd megjelenik, ezt a címet fogja viselni. A finn-magyar kapcsolatokra, s különösen Dedinszky Gyulára megtisztelő és kiemelt értékű, hogy a könyvet ünnepség és nívós elő­adás keretében mutatták be az ér­deklődőknek. Nyirkos István, az Intézet vezetője értékelte, majd Erkki Kansanaho püspök mondta el a könyv reá gyakorolt hatását, Juhani Nuotto igazgató olvasott fel részleteket belőle, végül a fordító, D. Martti Voipio ismertette a szer­ző személyét. Büszkék vagyunk rá és gratulá­lunk a szerzőnek, hogy rajta ke­resztül ilyen mértékben tartják fontosnak, ismertetik és tekinte­nek egyházaink kapcsolatának bölcsőjére. Koren Emil

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom