Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-02-23 / 8. szám
Zsinati Híradó 1992. február 23. Törvénytervezet Az egyházközség fogalmáról, meghatározásáról a 3. sz. bizottság terjesztett be tervezetet. Ezt a zsinat általánosságban megtárgyalta és visszaadta a bizottságnak, hogy átdolgozza az elhangzott javaslatok szerint. A tervezetet most azért közöljük, hogy azzal olvasóink is megismerkedhessenek és észrevételeiket, javaslataikat közölhessék a zsinati irodával. (1085 Budapest, Üllői út 24.) Az egyházközségekkel foglalkozó törvények tervezetének kidolgozásánál több szempontot tartottunk szem előtt. Ezek részben az előkészítő munkák során beérkezett javaslatokban fogalmazódtak meg, részben a tervezet alkotóinak beszélgetései során alakultak ki. A szempontok az alábbiak voltak: 1. Alapvető igény: az egyházi törvényekben is kifejeződjék, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház alapegységei az egyházközségek. 2. A törvény tükrözze a jelenlegi és a várható realitásokat, biztosítsa, hogy a szokásostól eltérő körülmények között élő gyülekezetek is jogi keretek között érezhessék magukat. 3. Célszerű, hogy az egyes egyházközségi formákba történő besorolást ne „felülről” valósítsa meg a törvény, hanem kereteket jelöljön ki, amelyek közül a gyülekezetek választják ki a nekik megfelelőt. Hogy ez rendezetten történhessék, minden szinthez a szükséges feltételeket, a jogokat és a kötelességeket is körvonalazni kell. 4. Az 1966 óta érvényben lévő törvénykönyv egyházközségekkel kapcsolatos részének talán az a legnagyobb hiányossága, hogy leépülésre rendezkedett be, és az új közösségek létrejöttével nem foglalkozik jogszabály. Az ezzel kapcsolatos korábbi rendelkezések egy része a jogi környezet megváltozása miatt elavult. A fenti szempontok alapján szerepel a törvénytervezetben: 1. Az egyházközség címszó alatt, az egyházközség jogai között a teljes körű önkormányzat és az egyházközségeknek a Magyarországi Evangélikus Egyház jogi életében való elsődleges szerepe, 2. az eddigi egyházközségi formákon túl újabbak, 3. az egyházközségek meghatározásainál jogok és kötelességek is, 4. az újonnan alakuló és a magasabb szervezeti formákat vállaló gyülekezetekkel kapcsolatos szakasz. A törvénytervezetet a kérdéses vagy vitatható részeknél ismét magyarázatokkal láttuk el. Továbbra is nyitott kérdés, hogy a végleges törvénykönyvben ezt az értelmező feladatot milyen formában lehet megvalósítani. A törvénytervezetet az egyházközség önkormányzati szerveinek, tagjainak és létszámainak meghatározásáig dolgozta ki a bizottság. A további szakaszban, amelyben a működéssel és a jogkörökkel kell foglalkozni, (pl. hogy ki hívja össze a testületet, milyen módon, ki elnököl az üléseken, mikor határozatképes az ülés, mi a hatásköre, stb.), már szükség van a közgyűlések és presbitériumok egyelőre még kidolgozatlan kapcsolatrendszerének elkészítésére is. A TÖRVÉNYTERVEZET SZÖVEGE AZ EGYHÁZKÖZSÉG 1.1. Az egyházközség meghatározott területen működő, a saját vagy más területről bejegyzett egyháztagoknak az ige hirdetésére, a szentségek kiszolgáltatására és vallásuk gyakorlására szervezett gyülekezeti közössége. (A. var.) Az egyházközség vallásukat meghatározott területen gyakorló és bejegyzett evangélikusoknak a gyülekezeti élet feltételeinek biztosítását szolgáló szervezeti alapegysége. 1.2. Az egyházközség területe azokból a lakó-, illetve üdülőterületekből, esetenként más kijelölt területekből (katonai vagy büntetésvégrehajtó intézményből, stb.) áll, amelyeket az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyott, illetve amelyek a hivatalos országos névtárban szerepelnek." (B: var.) Az egyházKöMég területe az al összefüggő' földrajzi egység, melynek határát az országos névtár rögzíti. Az egyházközségi határok nem mindig esnek egybe a közigazgatás által kijelölt határokkal. A Magyarországon lévő minden lakóterület közlekedési vagy területi, illetve nemzetiségi szempontok alapján egyházközségek részét képezi. Az egyházközség székhelye az egyházmegyei közgyűlés által jóváhagyott és a hivatalos országos névtárban nyilvántartott működési és adminisztratív központ. 1.3. Az egyházközségnek saját lelkésze, felügyelője, önálló presbitériuma, önálló gazdálkodása van, és saját istentiszteleti hellyel rendelkezik. Saját isteh tisztelj ti helynek minősül a más keresztény felekezetekkel közös tulajdonban vagy használatban lévő istentiszteleti hely is. 1.4. Az egyházközséget önkormányzat illeti meg. Belső ügyeit önmaga intézi, tisztségviselőit maga választja, egyházközségi szabályrendeleteket alkothat, intézményeket és egyesületeket hozhat létre. Az egyházközség kötelessége, hogy saját területén az egyházi szolgálat feltételeit biztosítsa, ennek érdekében köteles megalakítani önkormányzati szerveit, megválasztani tisztség- viselőit, gondoskodni a működéséhez szükséges anyagi eszközökről. 14. Az,egyházközség ^lanyiiog^.ljpgy.résíf, yegye^,^., Magyarországi Evangélikus Egyház törvényhozásában,^kormányzásában és iga^gszólgiU tatásában. Ezt a jogát a törvényben meghatározott tagjai és küldöttei révén gyakorolja ügy, hogy közvetlen vagy közvetett képviselettel jelen van az egyházmegyei, egyházkerületi és országos igazgatási és bíráskodási szinteken, azok választási és döntési folyamataiban, és az egyházunk törvényeinek megalkotására hivatott zsinat munkájában. Ezért joga a Magyarországi Evangélikus Egyház életének egészét és részterületeit ismerni, beleszólni kérdéseibe és döntéseibe. Másrészt kötelessége jogai mértékének arányában részt vállalni az egyház egészének gondjaiból és terheiből. A jogok és kötelességek mértékénél a betöltött lelkész! állások számát, az egyházközségi tagok létszámát, valamint a közterhek viselésének mértékét kell figyelembe venni. 1.6. Az egyházközség kötelessége, hogy saját belső életét az érvényes egyházi törvények szerint szabályozza. 1.7. Az egyházközségnek lehetősége van arra, hogy nevében a székhely és az evangélikus egyházközség megjelölésen túl, önmaga által választott neve is legyen, amelyet az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyása után vehet használatba. MAGYARÁZATOK A SZÖVEG- TERVEZETHEZ Egyházközség A vallását gyakorló, egy (esetleg több) lelkész foglalkoztatását igénylő, területileg meghatározott helyen élő egyháztagok közösségét a 34-37-es törvény „egyházközségeként, a 66-os „gyülekezeteként emlegeti. A zsinatot előkészítő hozzászólások egy jelentős része szövegtervezeteiben gyülekezetről beszél, a szóhasználat tételes indoklása nélkül, a jelenlegi törvényszöveg vélhető lenyomataként. Több hozzászólás azonban az egyházközség fogalmának visszaállítását igényli, s azt érvekkel támasztja alá. Véleményünk szerint az egyház- község szóhasználat alkalmasabb a jogszabályok megfogalmazására, Ez egyben lehetőséget ad a gyülekezet és egyház- község fogalmi összekapcsolására is a törvény szövegezésében. A törvénytervezetben a kérdéses szavak használata esetén az alábbiakat értjük: , A gyülekezet: vallásukat gyakorló keresztyének lelki közössége, amelyet a Szentlélek az istentiszteleten vagy más gyülekezeti alkalmakon esetenként vagy rendszeresen összegyűjt, és tagjai e téren egybetartozóknak vallják magukat. „A gyülekezet Isten igéje nélkül, a Szentlélek segítsége nélkül alapvetően nem tudna élni, teljes tudatával ezen tájékozódni. A gyülekezeti funkció alapvetően nélkülözni tudja a társadalmi jellegű kapcsolatokat.” Az egyházközség: A gyülekezeti élet működési feltételeinek biztosítására (a vallás tanítására és gyakorlására, az ige hirdetésére-és a szentségek kiszolgáltatására) létrehozott, jogi keretekkel rendelkező funkcionális szervedet. „Az egyházközség ad a sajátosan társadalmi jellegű, gyülekezeti tfíá" gatartásformának önkormányzati, jogi megjelenést. Ezt tükrözi az a tény is, hogy az egyházközség, jogi személy’-ként működik.” 1.1. „Az egyházközség meghatározott területen működő,..." Az egyházmegyei közgyűlés feladata az egyházmegye területét úgy felosztani az egyházközségek között, hogy az ország minden települése és lakott helye tartozzék egy egyházközséghez, akkor is, ha nincsenek ott nyilvántartott egyháztagok. Az ilyen, elvi gondozás alá eső területen jelentkező egyházi szolgálattal, illetve jelentkező egyházi érdekek képviseletével kapcsolatban az egyházközség illetékes. 1.2. „Az egyházközségnek saját lelkésze... van..." A betöltött lelkészi álláson kívül - a jelenlegi lelkészhiányra is tekintettel - saját lelkésznek számit a beiktatott helyettes lelkész is. 1.3. „...az egyházközség minden tisztségviselőjét maga választja...” Minden felnőtt, 18. életévét betöltött egyházközségi tag élhet szavazati jogával, és egyházközségi tisztségre, valamint más egyházi fórumokra küldöttként megválasztható, amennyiben az ott előírt követelményeknek megfelel. Egyházközségeink, és ezen keresztül egész egyházunk megújulásának egyik feltétele, hogy a formális tisztségviselőket - beleértve a közgyűlési tagságot is - felváltsák az egyház lelki, szellemi és anyagi életében aktívan résztvevők. Az egyes tisztségeknél előírt (elvárt!) feltételeket a tisztségek leírásánál kell szabályozni. 1.4. „.. .egyházközségi szabályrendeleteket alkothat" A zsinat által kidolgozásra kerüld törvénykönyv az egyházközség életének minden területére nem térhet ki. Ezért a teljes körű önkormányzat azt is jelenti, hogy az egyházközség teljes életére, illetve annak egyes területeire kiható, a törvényekkel nem ellenkező és annak szellemében megfogalmazott belső szabályozást alkothat az egyházközség közgyűlése vagy presbitériuma. Az egyházközségi szabályrendeletek jóváhagyásáról, törvényességi felülvizsgálatáról külön kell intézkedni. 1.5. ...intézményeket és egyesületeket hozhat létre..." Az egyházközségek, anyagi erejükhöz mérten, intézményeket hozhatnak létre (óvoda, iskola, szere te tintézmény stb.), amelyeknek azonban illeszkedniök kell a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményrendszeréhez. Ezek felett a felügyeletet mindenképpen az országos szerveknek kell biztosítaniuk, és a részletes szabályozást rendeletileg rendezni. Az egyesületek alakítását állami törvény szabályozza. Amennyiben az egyházközségben ilyet kívánnak létrehozni, akkor ennek előírásait kell alkalmazni. Természetesen az egyesület nevében vagy célkitűzéseiben (alapszabály) csak akkor hivatkozhat egyházunkra, ha annak célja vagy formája nem ellentétes egyházi munkánk célkitűzéseivel. Az egyházközség, mint jogi személy, pártolótagja lehet meglévő egyesületnek is, ha annak célkitűzése nem ellentétes egyházunk tanításával és céljaival. KÜLÖN SZABÁLYOZÁST IGÉNYLŐ EGYHÁZKÖZSÉGEK 1. Társegyházközség 1.1. Társegy házközség az az egyházközség, amelyben a lelkészi szolgálat célszerűbb beosztása, gazdasági vagy egyéb szempontok miatt két vagy több korábbi egyházközség közösen tart fenn lelkészi állást, és ezt a társulást nevükben is hordozzák. Társegyházközség jöhet létre akkor is, ha egy anyaegyház kölcsönös szerzöN agy várakozással tekintettem a zsinat második évének első ülésszaka, a negyedik ülésszak elé. A harmadikon, 1991. novemberében, külföldi konferenciai elfoglaltságom miatt nem tudtam részt venni, annál inkább örültem a biztató híreknek, amelyek a rendszeres törvényalkotó munka kezdetéről, örvendetes bizottsági aktivitásról számoltak be. Örömmel jelentem, nem csalódtam. A viták többsége tárgyszerű, élénk, színvonalas volt. A szavazások gördülékenyek, a kisebbségben maradtak toleránsak - magam is átéltem egy szoros szavazásnál ezt a nem könnyű lelkiállapotot a kompromisszumkészség erősödött. Hiba lenne átesni a másik oldalra, úgy vélve, minden a legnagyobb rendben van. A zsinati ülésszak elfogadható teljesítményt nyújtott, megszületett az első törvénycikk az egyháztagságról és lezajlott az általános vita az egyházközségről és a zsinati törvényről. Mindez biztatás az igazi leckéhez, a színvonal növelése mellett gyorsítani a tempót. A zsinati ügyrend nem ismeri a nyílt színi tapsot, mégis az ülésszakon két ízben is felcsattant a tetszésnyilvánítás ezen formája. A zsinat minden szakbizottsága sajátosan fontos, de nem szorul különösebb magyarázatra, hogy milyen súlyos felelősséget hordoz a Teológiai Bizottság. Ennek elnöke, Hafenscher Károly dr. lemondott, azzal, hogy mint tag továbbra is készséggel részt vesz a bizottsági munkában. A taps azt a bejelentést követte, miszerint a zsinati elnökség kérésére vállalta az elnökség következő üléséig az elnöki teendők ellátását, nem szünetel majd a tevékenység. A taps - úgy vélem - többet fejezett ki az egyszerű rokonszenvnél. A zsinat demokratizmusa az egy tag- egy szavazat elvben nyilvánul meg. A szakmai kérdések azonban nem dönthetők el egyszerűen szavazással. Ahhoz, hogy ez a demokratikus eljárás a kívánt eredményt hozza és jó törvények szülessenek, megfelelő előkészítés kell, amiben - ez már eddig is kiderült -kitűnt néhány teológus és jogász munkája. Idetartozik az is, megismerkedve az új zsinati törvény tervezetével, hogy a demokratikus választási rendszer soha nem teszi majd lehetővé, hogy mindazok a teológusok, jogászok, egyéb szakemberek, akikre szükség lenne a zsinaton, küldöttek legyenek. Az egyedüli megoldás, őket mint külső szakértőket bevonni a bizottsági munkába, tanácskozási joggal meghívni a plenáris ülésekre. A taps állásfoglalást jelentett a szakmai színvonal mellett, felhívta a figyelmet a szakértők bevonására. A másik taps az egyháztagságról szóló törvénycikk elfogadását köszöntötte. * A zsinat lelkészelnökének a javaslatára a zsinat nem nyitott vitát a dr. Bolertzky Lóránd vezette bizottság szakvéleménye felett, hanem azt meghallgatva, tudomásul vette, hogy a bizottság elnöke a szakvéleményt megküldi - válaszul - id. Magassy Sándor lelkésznek. 0 - mint ismeretes - beadványt intézett a zsinathoz a legitimitás helyreállításáról. Jogi, történelmi, politikai érvek soijáznak hol összhangban, hogy ellentétben a beadványban és a válaszban, az egészben ott feszül az elmúlt fél évszázad hazai egyháztörténelme és az Úristen által lehetővé tett mai kibontakozás vajúdása. Az ülés után többen is szóvátették, hogy kellett volna a vita, a bizottsági válaszban több belső ellentmondás, vitatható megállapítás is volt. Magam imponáló színvonalúnak, korrekt elemzésnek éreztem a bizottsági anyagot, problémás pontjaival együtt. Csak egy példa. A válasz elfogadja, hogy az 1934-37-es zsinathoz kell visszamennünk a folyamatosság igényével, mint az utolsó független zsinathoz. Más helyütt megállapítja a bizottsági anyag, hogy a 34-37-es zsinatot meghaladta az idő. Ismeretes - a zsinaton is elhangzott -, hogy a 34-37-es zsinat sem volt független, határozatait Hóman Bálint akkori kultuszminiszter erősítette meg. Mégis, a két megállapítás együtt a lényeget, az újrakezdés nehézségét tükrözi. Ez az igazságuk. Sokszor elmondtam, leírtam, visszafelé nem vezet út. De a hiteles újrakezdés a múlt értékeit is igényli. A vita egyik neuralgikus pontja, hogy korábban az Országos Elnökség aláírta - még Németh Miklós miniszterelnökkel - az egyház és az állam közötti 1948- ban megkötött egyezmény felbontását. Ezt követően az Országos Presbitérium hatályon kívül helyezte - deregulálta - az Egyházi Törvénykönyv egyértelműen meghaladott passzusait, amelyek a szocialista államrenddel függtek össze. A zsinat első ülésén megerősítette ezeket a döntéseket, megszüntetve minden joghézagot. Több zsinati tag vélekedett úgy, nem fogadható el az, amikor a zsinati bizottság úgy véli (a beadvány szerzőjével együtt), hogy az Országos Elnökség, illetve Presbitérium olyan kérdésekben döntött, ami meghaladta kompetenciáját, zsinatot igényelt volna. Viszont a bizottság is elfogadta, hogy a megerősítő zsinati döntéssel a vita lezárult, nincs további teendő. Mint mindkét ügyben érintett, úgy vélem, történelmi időszakokban nem mindig lehet a jog, az igazság, a tisztesség, a lelkiismeret összhangját formailag is tökéletesen megvalósítani. De a jó, a közakaratot tükröző döntések elbírják a formai kritikát is. Negyven évnek nemcsak a törvényeket, hanem az egyház érdekét sértő döntései után anakronisztikus az egyházi élet megújítását segítő, gyorsító, a gyülekezetek egyetértésével találkozó határozatokat az elavult törvények talaján bírálni, aggódva, hogy folytatódik az illegitim élet. A zsinat munkája máris üzenet mindenki számára a törvényesség teljes, következetes helyre- állításáról. • Az előbbi témával is összefüggött a zsinati ülésszak talán legfontosabb elvi határozata, amely a zsinati törvény általános vitájában született. A vita akörül folyt, kapjon-e a zsinat az új törvény- könyvben, a törvényhozó, jogalkotó, alkotmányozó feladaton túl hatáskört az egyházkormányzásban, tehát a végrehajtó hatalomban is. Érthetően ezt a vitát is motiválták az elmúlt évtizedek, az a törekvés, hogy minél inkább legyen törvényes garancia a végrehajtó hatalom túlkapásai ellen. A zsinat - feltehetőleg a meghatározó jogászszemélyiségek véleménye alapján is - csaknem egyöntetűen a törvényhozó és a végrehajtó hatalom következetes szétválasztása mellett foglalt állást. Talán az is szerepet játszott az egyértelmű álláspontban, hogy az eltelt rövid idő is igazolta a zsinati elnökök megválasztásának az előnyeit, az első szerény lépést a törvényhozás és a végrehajtás szétválasztásában. A túlzott központosítást, a végrehajtás torzulását nem a zsinati törvényben, hanem a törvénykönyv egészében kell kizárni. * örvendetes, hogy a zsinat, módosítva korábbi álláspontját, elfogadta azt a javaslatot, hogy a következő két ülés, június, illetve augusztus végén, ne kétnapos legyen, hanem három napig tartson. Ezt ugyan kevesellték azok, akik következetesen szükségesnek tartanának egy vagy két hetes folyamatos ülésezést, mégis a zsinati időnek mennyiségileg is 50%-os növekedése minőségileg még többet jelenthet. Főleg, ha a szakbizottságok érett javaslatokat, vitatható, elfogadható törvénycikkeket terjesztenek elő. Történelmivé, ne féljünk a nagy szavaktól, az első törvénycikk elfogadása avatta az ülésszakot. Az egyháztagság kérdése a korábbi zsinati fórumokon is a középpontban állt. Jelentőségét mutatja, hogy hosz- szú, értékes bizottsági munkát követően is nagy vita alakult ki több részletkérdésben. A lényegben azonban egyetértés volt. Különbséget kell tenni a nyitottan, missziói lelkülettel megfogalmazott egyháztagság és az igényes, követelményeket támasztó egyházközségi tagság között. Ez utóbbi az, amit szeretnénk, az aktív, egyházhoz tartozó, tehervállaló magatartást. A már említett spontán taps, a többször módosított szöveg elfogadásakor, az Isten iránti hálát is kifejezte. Igen, a taps is lehet imádság. Alkalmatlanságunk ellenére, rajtunk keresztül munkálkodik az Úristen. Frenkl Róbert Zsinati jegyzetek
