Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-23 / 8. szám

Zs inat i ^Híradó Az Evangélikus Élet 57. évfolyama 8. számának zsinati melléklete 1992. FEBRUAR 23. I s A ZSINAT NEGYEDIK ÜLÉSSZAKA: FEBRUÁR 7-8. E bben a számunkban beszámolunk a negyedik ülésszak esemé­nyeiről. A megnyitó áhítatot Bence Imre bakonycsernyei lelkész, zsinati jegyző tartotta. (Lapunk más helyén közöljük.) A két nap folyamán 10 ülésben tárgyalták a zsinat tárgysorozatát. Az üléseken dr. Reuss András, Szebik Imre, dr. Frenkl Róbert, dr. Andorka Rudolf felváltva elnökölt. A kezdés formai bejelentései között adta tudtul az elnök, hogy három póttagot hívtak be helyettesként: Márkus Géza, a veszprémi egyházmegye, dr. Schu- lek Mátyás, a Budapesti Evangélikus Gimnázium és dr. Gadó Pál, a pesti egyházmegye küldötteként vett részt az ülésszakon. Napirend előtt kért szót dr. Harmati Béla püspök, aki rövid tájékoztatást adott a Rádió-Televízió műsorpolitikájával kapcso­latos problémákról és a Deák-téri iskola munkájának beindításá­ról, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő pedig az országos presbi­teri választásokról. Jóváhagyták az előző ülésszak jegyzőkönyvét, az ülésszak idő­beosztását és napirendjét, majd a Gazdasági Bizottság elnöke: dr. Török Gábor adott rövid jelentést munkájuk megkezdéséről. Ez a bizottság foglalkozik majd az egyházfenntartás anyagi kérdései­től kezdve, az egyházközségek és felsőbb egyházkormányzati testületek anyagi, gazdasági ügyeivel. Az elmúlt ülésszakon megkezdett törvénytervezet vitáját foly­tatták ezután. Az egyháztagság pontos és helyes jogi megfogalma­zása akkor nem fejeződött be. A jelen ülésszak eredménye, hogy megfogalmazták és elfogadták az egyháztagságról szóló törvényt. December 8-i Zsinati Híradónkban közöltük ennek törvényterve­zetét, ki-ki visszalapozhatja, de ha nem volna kéznél, most egy­más mellé tesszük a tervezet szövegét és az elfogadott törvény szövegét. A törvényt a zsinat 53 igennel, ellenszavazat nélkül és a* c# . fJOvk núpjtú UOitfJH) i>» K 7?|fW»* V?»» »vr **** - '»n* 2 tartózkodással fogadta el. A megnyitó ülés elnöke: dr. Reuss András és dr. Smidéliusz László, Piri Magdolna jegyzők. Bence Imre lelkész igehirdetése Dániel 6,20-28 Kedves Testvéreim! Az Isten hatalmáról, görcsö­ket feloldó, bűnöket bocsátó irgalmáról tesz bizonyságot igénk. Dárius lelkiismerete nem volt nyugodt. Hát hogy lett volna nyugodt, hisz ártott. En­gedett a rosszakarat indulatai­nak, •-engedett "azoknak, " akik sunyi módon akarták dicsősé­gét szolgálni, engedett a talp- nyalóknak, a sleppnek. S így ártott kedves főkormányzójá­nak, az Istent félő Dánielnek. Dárius lelkiismerete nem volt tiszta, ezért nem tudott aludni, ezért indult sietve már hajnal­ban az oroszlánok verméhez, s ezért kiáltott szomorú hangon. De vajon a mi lelkiismeretünk mindig nyugodt és tiszta? Bi­zony, engedve a hatalom és a dicsőség fals szorgalmazóinak, pozíciót védve és tekintélyt félt­ve gyakran hozunk olyan dön­tést, amely árt, árt a másik em­bernek, árt az egyháznak, s vét Isten ellen. Nem lehet nyugodt a lelkiis­meretünk addig, amíg meg nem győződhetünk arról, hogy az emberi szándékok, indulatok és a rosszakarat ellenére az Úr tartja meg a népét, az Úr meg­tartja népét. Nem a körülmények védik meg az egyházat. Mint ahogy nem az oroszlánok váltak vege­táriánussá Dániel verembe pottyanásakor. Az Úr az, aki munkálkodik, s cselekszik úgy, hogy a külső körülményeket a próbák ellenére is megtartó ir­galmának kifejezésére, megmu­tatására használja. Lehetünk emberi 'dicsőséget hajszolok, érdekeinket, hatalmunkat, te­kintélyünket görcsösen védők, lehetünk olyanok, akik féltve saját pozíciójukat, foggal kö­römmel ragaszkodunk tisz­tünkhöz, vagy nyaljuk azok talpát, akiktől az előmenete­lünket várjuk, de az Isten ügye valóban az Isten ügye. Gyülekezeti vezetőként, zsi­nati tagként hozhatunk rossz döntéseket, egyházi vezetőként sodortathatunk a korszellem i elvárásaival, a ránk bízottak , yezetése helyett fé^ygsítjjptjv-m saját dicsőségünket és figyel­men kívül hagyhatjuk azt, hogy lépéseink mennyire felel­nek meg Krisztus szándéká­nak, de arról nem szabad meg­feledkeznünk, hogy az Úr az, aki őrzi, védi, megtartja külső és belső ártások és ármányok ellenére is a népét. Megőrzi még akkor is, amikor mi dáriu- si lelkülettel rosszat akarunk, vagy rosszul lépünk. De a mélyben, Dániel sorsát átélve, sem bízhatjuk el magun­kat. Nem Dániel volt erős ah­hoz, hogy befogja az oroszlá­nok vicsori száját, nem az ő műve volt a fenevadak elcsen- desítése. Isten tudta megmente­ni, Isten zárta be az oroszlánok száját, s ezért húzhatták ki Dá­nielt sértetlenül a veremből. S ekkor ott új korszak kez­dődött, mondhatnám így is: rendszerváltás. Az Isten meg­tartó irgalmának tapasztalása mindig új kezdethez ad erőt. Dárius elveszejti azokat, akik a nyugtalan lelkiismeretét okozták, s akik rosszul diktál­tak neki. Mert nincs azokra szüksége, akik őt a belső békét megbontó praktikákkal akar­ták vezetni. Békességetek növekedjék! - hirdetteti ki az új kezdetet. S a békesség köszöntése az­óta többször is felhangzott. Új kezdetet jelentett ez, amikor Betlehem mezején az angyalok szózataként zengett, s akkor is amikor a Feltámadott köszön­tötte övéit: Békesség néktek! Valódi békességünk a múlt­tal való leszámolás és a rend­szerváltás által ugyan nem lesz, de a tényleges újhoz ez is hoz­zátartozik. Békességünk növe­kedése abban a Jézus Krisztus­ban van, aki'értünk vállalta az emberspr^^s a halált, aki fel-! támadt és hozzánk lép, velünk van ma is. ő megment, megsza­badít. ő az Ura az egyháznak - benne kicsiny Evangélikus Egyházunknak is. S ahogy ezernyi jelen és csodán keresz­tül eléri a dáriusi lelkülettel élő­ket, hogy ne a saját dicsőségük­ben és hatalmukban bízva élje­nek, úgy érezteti őrző kegyel­mét és hatalmát a dánieli sors hordozóival is. Nem tehetünk mást, csak azt, hogy Reá bízzuk magun­kat. Kezébe tesszük életünket, egyházunk életét, zsinatunk munkáját, s gyülekezeteink je­lenét és jövőjét. Ha magunk erejében bízunk, elbukunk. Ha külső körülményekre építünk, megszégyenülünk, de ha Benne bízunk, erőnk megújul, új kez­detnek lehetünk részesei, mert megbékéltetett Benne az Isten magával minket. Éljünk az általa felkínált új kezdet lehetőségével. Ámen. „ MnJnie v Ifi- Bence Imre Az ötödik ülésszak tervezett napirendi pontjai 1992. június 26-27-28. A Magyarországi Evangélikus Egyház meghatá­rozásáról szóló törvénytervezet. Egyházközségekről szóló törvénytervezet. Zsinati törvény tervezete. A zsinat etikai bizottságának megválasztása. A Teológiai Bizottság vezetőjének újonnan vá­lasztása. A Gazdasági Bizottság jelentése. Az Ügyrendi Bizottság módösító javaslatai. A törvénykönyv alapkérdéseinek megvitatása. Az egyháztagságról szóló törvénytervezet tárgyalása A 3. ülésszakon kezdte meg a zsinat a törvénytervezet általános tárgyalását. Ak­kor visszaadta a bizottságnak kiegészítésre és javításra. A megadott szempontok sze­rint hozott a bizottság új szöveget, melyet részletes tárgyaláson alaposan megvitatott a 4. ülésszak. Általában kialakult a zsinat munkamódszere és ez sok tekintetben ha­sonlít a parlamenti tárgyalásokhoz, hogy ti. először általánosságban szólnak hozzá a zsinati tagok, s ha szükséges visszateszik a szakbizottsághoz, esetleg más bizottság­nak is odaadják véleményezésre (pl. Teoló­giai Bizottságnak), ezután kerül vissza a zsinat ülésére és a részletes tárgyalás után szavaznak a törvény végleges szövegéről, így történt ez most is. Egymás mellett a tervezett és a megszavazott törvényszöve­get olvashatjuk. TÖRVÉNYTERVEZET AZ EGYHÁZTAGSÁGRÓL 1.1. A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar, állampolgár, vagy az a Ma­gyarországon élő személy, aki keresztségben ré­szesült, a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítá­sát (A var.) a Szentíráson és egyházunk hitvallá­sán alapuló tanítását (B var.) a Szentíráson alapuló és hitvallási irataiban is megfogalmazott tanítását elfogadja, illetve irányától nem tér el. (C var.) elfogadja. (D var.) elfogadja, illetve irányától nem tér el, és evangélikusnak vallja magát. Az egyháztagság rendszerint egyházközségi tag­ságban jelentkezik. 1.2. Az egyházközség tagja az az egyháztag, aki annak gyülekezeti életében és fenntartásában lel­ki, szellemi és anyagi erejével (E var.) fenntartásában szellemi és anyagi erejével részt vesz, nyilvántartásában szerepel, és általá­ban az egyházközség területén lakik. 1.3. A Magyarországi Evangélikus Egyház az egyház kormányzásába csak a törvényben meg­határozott feltételeknek eleget tevő tagjait vonja be. (F var.) ­TÖRVÉNY AZ EGYHÁZTAGSÁGRÓL 1. A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar állampolgár és az a Ma­gyarországon élő személy, aki keresztség­ben részesült, az evangélikus egyháznak a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását el­fogadja, vallja, és képességei mértéke sze-' rint megtartani igyekszik. 2. Az egyháztagság rendesen egyházkö­zségi tagságban valósul meg. Az egyházközség tagja az az egyháztag, aki annak gyülekezeti életében és fenntartá­sában lelki, szellemi és anyagi erejéhez ké­pest részt vesz, és általában az egyházköz­ség területén lakik. Az egyházközség a tagjairól nyilvántar­tást vezet. 3. Minden egyházközségi tag, aki az egy­házi törvényekben megfogalmazott feltéte­leknek megfelel, jogosult a Magyarországi Evangélikus Egyház kormányzásában részt venni.. A ZSINATI TAGOK KÖZÖSSÉGE A zsinat tagjait az egész ország területéről, az összes egyházmegyéből választották meg. Vannak közöttük, akik még soha nem voltak ilyen egyházi munkaközös­ségben, szellemi „kohóban”, amelyben az aktív rész­vétel mindenkitől egyformán megkívántatik. A negyedik ülésszak után már képet lehet alkotni arról, hogyan „rázódott össze” ez a munkacsapat. A felszólalásokból kitűnik, hogy kinek a véleménye kihez áll közel. Ki tudja jobban tolerálni mások véle­ményét? A problémákat ki milyen oldalról közelíti: teológiai vagy jogi, humánus, vagy valamilyen ke- gyességi típus oldaláról. De mindenki elmondhatja, hogy nem fojtották bele a szót, meghallgatták. . A közösséget erősítik az ebédidőben és a szünetek­ben folytatott beszélgetések is. A gimnázium új étke­zőjében kényelmes és hangulatos körülmények között folyik a közös étkezés, a konyha igazán kitesz magá­ért és csak hálásak lehetünk azoknak, akik odaáldoz­zák a hétvégét azért, hogy a zsinat munkája zökkenő- mentes legyen. Többen vannak, akiknek nincs a fővárosban szál­láshelyük. ők a Teológus Otthonban kapnak szállást és ott alkalmuk nyílik arra, hogy megrövidítsék éjsza­kájukat és meghitt beszélgetéseket folytassanak egy­mással. Régi évfolyamtársak, lelkészek és nem lelké­szek között folynak ezek a beszélgetések és tovább erősödnek barátságok vagy éppen újak kötődnek. A zsinatnak lesz egy ilyen következménye is: erősö­dik a közösség az ország különböző vidékéről össze­jött egyháztagok között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom