Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-29 / 48. szám

A reformáció hazái bölcsőjénél Sopronban Ünneplés a 475 éves lutheri tételek fényénél „Merészségnek tűnik, hogy ilyen címmel írjunk a reformáció jubileumá­ról, kiemelve egy hazai gyülekezetei. Mégsem megalapozatlan vakmerő­ség, mert hazánk mai területén lévő városai közül a reformáció éppen Sopront érintette elsőként és talán a legerősebb intenzitással” - mondta 1984-ben dr. Fabiny Tibor egyháztörténész-professzor soproni ünnepi előadásában. Tehát nem csodálkozhatunk, hogy az idei reformációi ünnepen a soproni gyülekezet különösen is fontosnak tartotta, hogy ezt az „elsőkénti érintettséget” kifejezésre juttassa azon az ünnepi alkalmon, amelyen résztvettek Dunántúl nyugati részéből és Burgenlandból protes­táns gyülekezetek tagjai. Szebik Imre püspök igét hirdet Szép bevezetése volt ennek, az október 29-én este tartott líceumi reformációi ünnepély templomunk­ban, amikor az előadást, igehirde­tést, valamint az ifjúság műsorát keretezte a plochingeni fúvószene­kar szolgálata. Felemeló yolt gim­nazistáink számára is - mely re még hittanórán is visszatértek -, hogy egyházunk himnuszának verseit felváltva orgona és fúvószene kísé­retével énekelhették. Bizonyos, hogy a 95 tétel a wit­tenbergi vártemplom ajtaján gyúj­tott. Ma templomainkra kihelye­zett meghívó plakátok „őrző lán­gok”. Akkor a „kalapácsütések” a Lélek tüzétől átizzott szíveket for­máltak, ma gyakran láng nélküli parazsat újraéleszteni akarók ün­neplése. Hisszük, hogy a szép szá­mú gyülekezetben ismét sokan átél­tek valamit a reformáció pünkösd­jéből és a Lélek lángot gyújtott az evangéliummal és hálát ébresztett a reformáció késői utódaiban. Október 31-én a 11 órakor kez­dődő istentiszteleten az első igehir­dető dr. Márkus Mihály reformá­tus püspök volt, aki Róm 9,16 alap­ján két kérdést vetett fel. Az egyik: Vajon protestánsok vagyunk-e még? Erre helyezett rá „rózsafü­zérként” még számos kérdést: ho­vá lett az izzó lutheránus és kálvi­nista öntudat, hová lettek gyerme­keink és unokáink...? De nem az első kérdés felvetést tartotta az iga­zinak, hanem a másodikat: protes­tánsok vagyunk-e már? Felismer­tük-e már az Úr irgalmát? Nem kisért-e még mindig a múlt, ami­kor menteni akarjuk az egyházat? Futunk, hogy minden rendben le­gyen (templom, épületek, iskola). Fussunk, de átélhettük, hogy amit remélni sem mertünk, azt megadta a könyörülő Isten. Mindez e textus alapján hangzott: „Ezért nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené”. Szebik Imre püspökünk német nyelvű igehirdetésének az alapja Róm 3,28 volt: „Azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül”. Ebben van benne a hazai és oszt­rák evangélikus és református test­vérek közös öröksége. És ez a re­formációban Luther égető kérdé­séből indult el: Hogyan állhatok meg az igazságos Isten előtt? Két­ségei voltak és tudta, hogy meg kell állnia az Úr előtt. A mai ember nem akarja fel- és elismerni a számadás felelősségét, sem az Isten előttit, sem az ember előttit. Lu­thert nyomta a számadás serpe­nyőjében lévő terhe, de „toronyél­ményében” feltárult előtte a mér­leg másik serpenyőjében Krisztus érdeme. - Mindenki vágyódik ren­dezett élet és elismerés után abban a reményben, hogy ezeket elérve, megnyugszik. De a vágyak nem mind teljesülnek. Ott szólít meg Isten, ahol és amikor a kör bezá­rul. Lehetőségeink végén nyílik út. Igent mond ránk anélkül, hogy fel­tételt szabna. Életet munkál úgy, hogy bűneinket megbocsátja Krisztusért. Mivel igent mond ránk, megigazulunk hit által, ezért újat lehet kezdeni. El lehet fogadni a testvért. Nem véletlen, hogy hit­vesed, gyermeked, gyülekezeted van. Ezért senki se hagyja el saját gyülekezetét sem. Oda helyezett mindenkit saját hazájába. - A püs­pöki igehirdetés a reformáció evangéliumában csúcsosodott mai aktualitással. Krisztusért elfogad Isten, ezért lehetünk bizonyosak naponkénti szeretetéről. A püspökök igehirdetései között hidat épített a soproni gyülekezet énekkara, melyet Weltler Sándor lelkész vezényelt és Csizmadia Béla kántor orgonán kísért. Karénekük címe: „Áldó hatalmak oltalmába rejtve..(Bonhoeffer.) Krisztus bűnbocsátó oltalmát, a Vele és egymással való közösség áldását megtapasztalhatták mind­azok, akik odajárultak az Úr oltá­rához, asztalához az úrvacsora vé­telében. Délután 3 órakor folytatódott az ünnep dr. Gustav Reingrabner burgenlandi szuperintendens szol­gálatával. Három igéből álló (Jak 1,25; Gál 5,1 Róm 5,1) reformá­Ürvacsorát osztottak: dr. Márkus Mihály református püspök, Szebik Imre püspök, Szimon János lelkész, dr. Gustav Reingrabner burgenlandi szuperintendens ciói csokorban nyújtotta át a gyü­lekezetnek, hogy a szabadság töké­letes törvényébe nézzenek, mert szabadságra hívott el Krisztus, akiben igazakká lettünk hit által. Négy pontba foglalta mondaniva­lóját. Az ember megszabadulhat strukturális kényszerektől, mert ahol Isten igent mond az emberre, ott nem épülhet mesterséges kor­lát, hiszen szabadságra hívott el az Úr! Új alapot fektet a reformáció az emberi élet értékének, nem kell a magam értékét igazolnom, Isten adja életem értékét és értelmét. - A keresztyén élet bűnbánat, meg­térés Krisztushoz. - A hit bizalmá­ból tudunk feleletet adni Isten megszólítására; mivel mindent adott az üdvösséghez, ezért szíve­sen adhatok hitből feleletet. Az igeszolgálatot keretbe foglal­ta a zenebarátok szombathelyi kó­rusegyesületének több énekszáma, Horváth Imre karnagy vezetésével. A soproni gyülekezetei, hazai és burgenlandi szomszédainkat a ha­zai reformációban ajándékba ka­pott elsőbbsége arra kötelezi, hogy örökségét élje meg templomos gyülekezetben, az ifjúság nevelésé­ben, egyházunk iskoláiban, szét­tört közösségek evangéliumi gyó­gyításában, az igazi szabadság Krisztus követésében történő meg­élésében. Szimon János Evangélikus Élet 1992. november 29. Templomszentelés Szederkényben Október 24 - je­les nap lesz ezután a szederkényi evan­gélikusok és refor­mátusok életében. Közös templomuk szentelését ünne­pelhetik ezen a na­pon a jövőben, hi­szen így épült fel és így lesz használva vasárnaponként és egyéb alkalmak­kor. Közös tulaj­don volt a régi ima­ház is, melyet 1987- ben hatalmas felhőszakadás tett tönkre. Nem kevés tusakodás után jutottak el a gyülekezetek vezetői arra az elhatározásra, hogy újat kell építeni. 1991. március 23-án került sor az alapkőletételre, mely után példás összefogással és áldozatkész­séggel épült fel a szép, kis templom. Az épületet Bagoly Attila fiatal pécsi mérnöktestvérünk tervezte, kit szoros szálak fűznek a szeder­kényi gyülekezethez. Az építkezés vezetői mindkét gyülekezet részé­ről megbízott fiatal emberek vol­tak : Baán Gábor evangélikus és Bi- ki Endre református testvérek sze­mélyében. A több 100 órát kitevő önkéntes szolgálatban odaadó hű­séggel vettek részt idősek és fiata­lok egyaránt. Köszönet szava örö­kítse meg a dolgos kezek munká­ját, melyek Szederkényből, Mária- kéméndről, Mohácsról, Borjádról, Babarcról és más falvakból érkez­tek. A 80 férőhelyes templomban van hely az istentiszteletek tartásá­ra, külön rész a kiscsoportos alkal­makra és egy mosdóhelyiség is. 1992. Húsvétját már itt ünnepel­ték a testvérek, s ettől kezdve min­den istentisztelet, esküvő, konfir­máció Isten dicsőségét hirdette az új falak között. Dr. Harmati Béla evangélikus és dr. Hegedűs Lóránt református püs­pökök végezték az ünnepi szolgála­tot a jeles nap estéjén. Dacolva eső­vel, késői időponttal (este 7 óra) zsúfolásig megtelt a szent hajlék szederkényi és környékbeli hívek­kel, dicsérve Urunkat énekkel, sza­valatokkal, s a püspöki igehirdeté­sek áldott magvetésével. Harmati Béla püspök Máté 4,4 alapján he­lyezte szívünkre a kenyéren kívüli igetáplálék fontosságát, majd He­gedűs Lóránt püspök 2Tim 1,7 alapján tett bizonyságot Urunk erőt, szeretetet, józanságot adó Lei­kéről. A helyi lelkészek (Németh Pál evangélikus és Szabó Mihály Imre református) mellett - akik Mo­hácsról ill. Bolyból látják el Sze­derkényt - jöttek a szomszéd gyü­lekezetek lelkészei is (Pécsről, Mo­hácsról, Újpetréről), hogy együtt adjanak hálát Istennek, aki ez al­kalommal is bizonyította hűségét és szeretetét övéi iránt. A köszöntések alkalmából vissza-visszatérő gondolat volt: le­gyen ez a szép, új templom a békes­ség háza, a boldog találkozások helye. Legyen, bizony legyen, hiszen igen nagy szükségünk van mind­annyiunknak ilyen áldott hajlé­kokra! Némethné Tóth Ildikó A személyiség alakítása a hadseregben A Bolyai János Katonai Műsza­ki Főiskolára hívta meg a Honvé­delmi Minisztérium a történelmi egyházak vezetőit és az egyházi sajtó képviselőit. Dr. Raffay Ernő honvédelmi minisztériumi állam­titkárjelölte meg a tájékoztató cél­ját: beszámolni arról a munkáról, mely az elmúlt kb. egy esztendő alatt a Honvédség és az egyházak kapcsolatában konkrétabb, tartal­masabb viszonyt alakított ki. Egyes helyi alakulatoknál különö­sen jól alakultak a kapcsolatok. A vallásgyakorlás jelenlegi helyze­te a Magyar Honvédségnél kiszéle­sített lehetőségek között folyik és megtörténtek az előkészületek a katonai lelkészség bevezetésére. Történt szociológiai felmérés is, de a valóság azt mutatja, hogy sokkal nagyobb százalékban igénylik a vallásgyakorlatot. A tisztikar gon­dolkodása is változott, kis szám­ban van csupán ellenkezés a pa­rancsnokok között. Az 1990. évi IV. törvénycikk megengedi az egyéni vallásgyakorlatot, a közös­ségit nem, de nem tiltja a haderőn belüli szervezést. Most készül a szolgálati törvény javaslata, ez rendezni fogja a katonai lelkészek és a parancsnokságok viszonyát. A katonai lelkészi hivatal a minisz­tériumban ez év végén megalakul. A jövő év munkája lesz, hogy 1-1 lelkész szolgáljon a dandároknál (fél­vagy főállásban) és az ország öt kato­nai kórházában. Hátra van még a tábori püspökségek felállítása is. Kelemen József vezérőrnagy, ál­lamtitkár helyettes arról szólt, hogy folyamatban van a hadsereg szellemiségének átformálása, a személyiségalakítás. A' katonai tanintézetekben fejlesztik a .vallási ismeretek oktatását, kidolgoztak tantérveket, folyamatban van tan­könyvek írása, hogy jövő év szep­temberében megindulhasson az oktatás mind a középfokú, mind a főiskolákon. Joó Rudolf államtitkárhelyettes bejelentette, hogy 1993. február első hetében az Európai-Amerikai tábori lelkészek éves tanácskozása Budapesten lesz. Várhatóan 25 ország 65-70 vezető katonai lelké­sze jön el véleménycserére, szemé­lyes kapcsolat felvételére egymás­sal és hazánk egyházaival. A ta­nácskozás témája: Vallási vonat­kozások a változások és konfliktu­sok idején. Egyházunkat a tájékoztatón Szebik Imre püspök képviselte, aki a többi egyházak vezetőivel együtt kifejezte az elhangzottakról egyhá­zunk elgondolását. O is, valamint .a többi egyházi vezetők kérdéseket vetettek fel, melyeket a jövőben még meg kell beszélni. Ilyen kérdés a katonai lelkészek alárendeltségi viszonya a parancsnoki vonalhoz. Legyen-e a katonai lelkészeknek tiszti rangja vagy sem? Főállás­ban, vagy más beosztásuk mellett mellékállásban végezzenek szolgá­latot a Magyar Honvédség keretén belül? Általános vélemény volt, hogy nem szükséges külön tábori püspököt kinevezni, az egyház funkcionáló püspökei közül vala­kit kell megbízni felügyelettel és irányítással. Az egész katonai lel­készi szolgálat a Honvédelmi Mi­nisztérium költségvetése keretében kerül finanszírozásra. A TRANS WORLD RADIO (MONTE CARLO) norvég és finn testvéreink által fenntartott adásainak DECEMBERI programja a 49 m-es rövidhullámon (6200 kHz) 19.00-19.15-ig 5. szombat - missziói negyedóra: Karácsony a karácsony szülőföld­jén - Terray László 6. vasárnap - áhítat: Bálint László 12. szombat - Gémes István sorozata: A visszatérő Krisztus 13. vasárnap - áhítat: Füzesi Zoltán 19. szombat - Levelesláda: Gáncs Péter 20. vasárnap - áhítat: Győri János 26. szombat - Gyermekprogram Kelenföldről: Ferenczy Erzsébet 27. vasárnap - állítat: Pósfay György Bölcs vezető a nehéz időben agy áldás az ha megpróbáltatásos, nehéz időben olyan ember áll a vezető poszton, aki Istenhívö, bölcs és bátor. Ilyen ember volt az acsai bíró; Klbacs Mihály, akit nemcsak Ácsán szerettek és tiszteltek, hanem még a környék katolikus községeiben is. Orszá­gos viszonylatban szinte egészen páratlan a Galga- völgyénék települése, az ahogy, az evangélikus és római katolikus vallású községek, közel egymáshoz hosszú sorban váltogatják egymást. Klbacs Mihály bírót ezek a községek is nemcsak jól ismerték, de nagyra is tartották. Vajon miért becsülték és tisztelték öt ennyire? Talán azért, mert hatalmas termetével kiemelkedett a többi ember közül? Vagy talán azért, mert erős ember volt, aki játszi könnyed­séggel megfékezte a futó paripát? Vagy talán azért mert vezetésre alkalmas, csodálatos szellemi tehetség­gel áldotta meg az Isten, akinek tekintetéből is szeretet, alázat, és nagy lelkierő sugárzott. Igyekezett igaz, jóra nevelő bíró lenni! A II. világháború idején az 1000 lelkes községet öt héten át 5000 szovjet katona szállta meg, akik 3 napon­ként csoportokban Budapest ostromára mentek. Ilyen alkalommal a tanácsházán 2 katona 10 tehenet követelt az ellátáshoz. A tisztviselők szinte remegtek a lehetet­len követeléstől, csak hápogtak, szólni sem tudtak, és ekkor egészen váratlanul beállított a „sztaroszta”, a Bíró, amire mindenki egyszerre fellélegzett, és eltűnt az aggodalom az arcokról! A Bíró végtelen nyugalommal, mint aki felettük áll, tiszteletteljes mosollyal kiutalt a sereg számára 2 db közepes sertést. És ez így ment hetenként. A szomszéd községben élt egy jómódú, de az ünnepeket semmibe se vevő kapzsi ember, aki mindig piszkosan járt. Egy vasárnap, amikor mindenki igyekezett a templomba, találkozott a Bíróval, aki rögtön a tárgyra tért: mondja maga még vasárnapon sem mosakszik meg és miért nem megy a templomba? Emberünk erre belekezdett mondó­kájába: Az én megboldogult apám nagyon okos ember volt, aki még a halálos ágyán is tanított engem: .fiam örökségül hagyom neked, hogy szolgáld az Istent, de szolgáld az ördögöt is, mert nem tudhatod melyiknek a kezébe kerülsz!" A Bíró erre rögtön a beszédébe vágott és ezt mondta: tudja meg, hogy aki így gondolkodik az már is az ördögé, mert az ember nem szolgálhat két úrnak, csak egyedül a szent Istennek. A lelki kincsek az értéke­sek, a földi kincsekkel való túlságos törődés a kárhozat útjára sodorhatják az embert!” Az Istenben hívő ember azonban akkor láthatta az acsai Bírót igazán nagynak amikor a templomban alá­zatosan imádkozott, amikor szomjas szívvel, ragyogó tekintettelfigyelt az igehirdetésre, vagy otthonában bár nemvolt kitéve a feliratos kis tábla: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk!” - mégis ezt érezte ott az ember, ahogy például oktatgatta a családját, vagy ahogy az ö kedves hitvestársa beszélgetés közben bizonyságot tett az Úr Jézusról őszinte örömöt sugárzó tekintetével, ez nagyon megható volt! Régi tagja volt „a FÉBÉ” egyhá­zi közösségnek is. Boldog volt, ha másokat is magával vihetett egy-egy konferenciára. Szeretett fiának a templomi esküvő után otthonukban „Kánai menyegzőt” rendezett, hetekkel előbb készített nagyszerű műsorral. Csodálatos volt ez! Nem hiányzott itt az igazi keresz­tyén vidámság sem! Sok ilyen lakodalmat kellene ren­dezni - mondogatta a vendégsereg! A vőlegényből ké­sőbb egyházfelügyelő lett. A menyasszony és a Bíró egyetlen, szeretett leánya boldog családjuknak szentel­ték életüket. A békesség, az öröm megmaradt mind­máig a nevezetes családban. A Bíró ez a nagyra tartott ember, aki nem egyszer az ünnepségek bizonyságtevő szónoka is volt, aki sokakat megmentett az ellenség kezeiből, magát azonban nem féltette, mert 0 teljesen az Úr Jézusra hagyatkozott, az O drága kegyelmére! Férfi­korű delén hívta haza azúr megfáradt szolgáját szeretett községe és családja éléről. Mi pedig gyakran idézgetjük még ma is bölcs mondásait és nagyszerű cselekedeteit. Pálfi István 100 Dorcas élelmiszercsomag Az EVANGÉLIKUS ÉLET egyik korábbi számá­ban megjelent alapítványunknak (Dorcas Aid Inter­national Hungary) egy felhívása, melyben partnercsa­ládokat (személyeket) kerestünk különösen rászoruló erdélyi családok megsegítésére. Felhívásunkra az ország különböző pontjairól ér­keztek jelentkezések. A magyarországi partnercsalá­dok azt vállalták, hogy hat alkalommal (körülbelül 4 havonta) befizetnek 1000 Ft-ot alapítványunk szám­lájára, melynek ellenértékeként egy erdélyi család fog kapni hatszor ezer Ft értékű élelmiszercsomagot. A támogatás egy konkrét családnak szól. A támoga­tók megkapták tőlünk a kedvezményezett család cí­mét, és ha idejük engedi, levélben is felvehetik a kap­csolatot velük. Sokan nagyon lelkesen üdvözölték ezt a kezdemé­nyezést. így 1992 októberében elkészültek az első csomagok, amelyeket ezekben a napokban hordanak szét erdélyi munkatársaink a megadott címekre. A csomagok tartalma a következő: 1 db zsákszatyor, 4 kg cukor, 4 kg liszt, 3 kg rizs, 1,5 kg száraztészta, 3 doboz konzerv virsli, 3 csomag édes keksz, 200 gr csokoládé. Erdélyi testvéreink gondjait megoldani ez a kicsiny csomag nem fogja, de a szeretet sokszor nagyobb segítség, mint maga a csomag. Akciónkat folytatjuk. Nemcsak olyan értelemben, hogy a magyarországi családoktól várjufe-*a további befizetéseket, hogy még karácsonyig a 2. csomagot is elkészíthessük, hanem szeretnénk tovább bővíteni a munkát. Várjuk további támogatók jelentkezését. Az eddigivel azonos feltételek mellett, a karácsonyi cso­magtól kezdődően be lehet kapcsolódni a munkába. Akik tudnak két év alatt 6000 Ft-ot áldozni erre a célra, kérjük, hogy írjanak címünkre, és elküldjük számukra a támogatandó család címét és a befizetés­hez szükséges csekket. Címünk: Dorcas Alapítvány Regionális Irodája, 6100 Kiskunfélegyháza, Wesselé­nyi u. 7. A testvéri segítséget a támogatott családok nevében is köszönjük. Damásdi Dénes lelkipásztor MULASZTÁSAINK Erről a kényes témáról nem szoktunk sem beszélni, sem írni. Minden keresztyén ember számára ad Isten feladatot. Van, akire kevés van bízva, de akire Urunk tennivalót, mondani- vagy ímivalót bíz, annak ko­moly, nagy felelőssége van. A meg nem írt levél, a meg nem látogatott beteg, vagy öreg embertársunk miatt később keservesen bánkódhatunk. És a sokféle ránk bízott, el nem intézett ügy csak gyűlik. A mulasztásokat ritkán lehet pótolni. Teljesen bizonytalan, hogy elkés­ve, Istenünk elfogadja-e szolgálatunkat. Például: gyülekezeteink tagjai tudják-e, hogy min­den péntek este 8-9 óra között szerte az országban a misszióért imádkoznak? Azután: van-e elég infor­mációjuk testvéreinknek arról, hogy mikor, melyik hul­lámhosszon lehet evangéliumot hallani a rádióban? Ugyanis nem mindenki olvassa újságunkat. Szeretetin- tézményeink nem kapnak annyi és olyan segítséget, amit jobb szervezéssel, irányítással megkaphatnának. Itt nem adományokról van szó, hanem egyéb segítség­ről, amit személyek adhatnának. Hiányzik egy lánc­szem. Gyülekezeteink betegeit - rendszerint bejelentésre - inkább csak a lelkészek látogatják. Segíthetnének má­sok is, ha volna elég információjuk. A családban feles­leges ruhaneműt, gyümölcsöt tudjuk-e, hogy hova küldjük? A csomagküldés komoly szolgálat, örömet szerzünk vele másoknak. Isten szuverén Úr, és hajónak látja, szolgálatunkat odaadhatja másnak. Nagyobb baj, ha a ránk bízott munka egyszerűen nem lesz elvégezve. A férfiak szor­gosan kertészkednek, a nők takarítanak rengeteget, az este a televízióé. Helyes ez az életmód? Mindenkinek sokféle tehetsége van, ha nyitott a szeme és a szíve, tud valamit tenni másokért. Ha kérjük, kaphatunk mun­kát, van bőven tennivaló. Szembe kell néznünk a kérdéssel. Jób könyve 33. része 14. versében Elihú így írja le tapasztala tát: „...szól az Isten egyszer, vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá”. (Károli). Úrunk nem köteles hozzánk kétszer szólni, sőt egyszer sem. A másokért végzett szolgálat kitünte­tés, jutalma a belső békesség és öröm. Időnk beosztásá­nál várjuk-e Urunk szelíd, pásztori eligazítását? Jobb ma engedelmeskedni, mint később mulasztá­sainkat megbánni. Czirbusz Endréné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom