Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-10-04 / 40. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 57. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 1992. OKTÓBER 4. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 16. VASÁRNAP / ÁRA: 12 Ft A hűség életében nincs szünet. Mihelyt ez beáll s valaki ezt mondja: ebből elég! - lelke már elveszett. Augustinus A TARTALOMBÓL ZSÍRAl MIKLÓSRA EMLÉKEZÜNK CSENDESNAP PÁPÁN TANÉVNYITÓ NYÍREGYHÁZÁN Szebik Imre püspök oltári szolgálata NEM HIÁBA FARADTAK AZ ÉPÍTŐK Ünnepségsorozat kezdődött el szeptember 13-án a Tállyai Leányegyházközség szépen felújított templomában. Kossuth Lajos a Tállya melletti Monokon született, ebben a templomban keresztelték meg. Sajnos, a pontos évszámát nem tudjuk megállapítani, mert 1810-ben hatalmas tűzvész pusztított a faluban és elégtek az anyakönyvek is, melyekből megállapítható lett volna. Ezért halálának századik évfordulójához közeledve, ünnepségsorozat kezdődött, hogy majd a következő években is folytatódjék az emlékezés hazánk nagy fiára Kossuth Lajosra. Bizonyára emlékezetes marad ez az idei forró nyár a Péteriben élő gyülekezet számára. És nem elsősorban a forróságra fognak emlékezni valószinűleg még hosszú évek múlva is az itt élők, hanem arra a sok-sok elvégzett munkára, amelyet a megszépítendő műemléktemplomukért tettek. A falu és a gyülekezet fennállásának kétszázötven éves évfordulóját ünnepük idén a péteriek - és nem is akárhogyan: megszépült a falu, felépült egy új iskola, s minden bizonnyal a lelkek is megújultak abban a serény munkában, amelyet a templom belső renoválásakor végeztek idősebbek és fiatalok egyaránt. Volt mit tenni bőven : korábban a már tűzveszélyessé vált villanyhálózatot cserélték ki teljes egészében, ezt követte a hatalmas templombelső felállványozása - óvva, védve a műemlékorgonát, papi padot és a páratlan értékű oltárképet. Az alpinista technikával végzett munkák során a korábbi festékrétegeket eltávolít- va kiderült, hogy a templom fennállásának százhatvankét esztendeje alatt ez a negyedik belső felújítás. (Az, hogy több mint negyven évenként festették csak újra, némileg utal a munka nagyságára és a gyülekezet anyagi helyzetére.) Négy évvel ezelőtt kívülről újult meg a falu közepén álló, klasszicista stílusú templom; azóta szerette volna a mintegy hétszáz lelket számláló gyülekezet belülről is megújítani ezt az egyedülálló műemléket. S hogy mennyire szerette volna, bizonyítja néhány számadat: csaknem háromezer munkaórát dolgoztak a hívek igaz szere- tetből, s ezzel az önzetlen munkával mintegy nyolcszázezer forintot takarítotak meg a közösség számára, amelynek így is hatszázötven- ezer forintot kellett kifizetnie a gyülekezeti pénztárból. S mindez pedig adományokból folyt be, mint ahogyan az avatás előtti napokban a vadonatúj szőnyegek ára, és a kopott padok lefestésére való pénz és munka is. Augusztus 23-án került sor a gyülekezet fennállását ünneplő és egyben a templom felújításáért hálát adó ünnepi istentiszteletre, ipelynek szolgálatát dr. Harmati Béla püspök-elnök és Táborszky László püspökhelyettes végezte a házigazda-lelkésszel dr. Foltin BrúMegújult a templom Péteriben novai együtt. A zsúfolásig megtelt templomba nemcsak a gyülekezet és a falu apraja-nagyja jött el, hanem vendégek is érkeztek: a szlovákiai Illésfalváról, arról a helyről, ahonnan kétszázötven évvel ezelőtt hét evangéükus családot telepítettek a Pest megyei Péteribe, valamint az Erdélyi Újtusnádról, amelyet baráti szálak fűznek a Péteriben élőkhöz; és jöttek természetesen a környékbeli falvakból, Mendéről és Gyömrőről is, nemcsak evangélikus, hanem katolikus és református testvérek is szép számmal. „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott" - hangzott az ige a szószékről dr. Harmati Béla szolgálatában magyarul és szlovákul annak a valóban boldog gyülekezetnek, amely méltó módon tiszteli őseit, elődeit, hagyományait. Látványos megnyilvánulása volt ennek, hogy kicsinyek és idősek egyaránt népviseletben érkeztek az ünnepre. De hogy nem csupán a külsőségekben él e tisztelet, hanem belül, a szívekben is, bizonyítják tetteik, melyeket ezért a gyülekezetért, ezért a faluért tettek ezen a nyáron. Nagy örömöt jelentett a gyülekezet szlovákul beszélő tagjai és az ősi földről érkezett vendégek számára egyaránt Táborszky László szlovák nyelvű igehirdetése is. Igaz hálát adott az Úrnak ez a gyülekezet, amiért eljuthatott idáig. Az ünnepi istentiszteletet - amelyen a Péteri Nyugdíjas Klub kórusa is szolgált - ünnepi közgyűlés követte, amelynek keretében a helyi polgármester, dr. Szászik Károly, „Péteriért” emlékplakettet és díszoklevelet adományozott a gyülekezetnek, valamint a korábban három és fél évtizeden át itt szolgáló lelkész Szende Ernő özvegyének. Az ősi, a szlovák földben gyökerezett fákat hoztak jelképes ajándékul az illésfalviak erre a nem mindennapi alkalomra; s ezeket az új iskola és a templom előtt ültették el közösen. S bárha e valódi gyökereket a kíméletlenül perzselő nap kiszárítja is egyszer, a szívek- ben-lelkekben talán örökre ott maradnak azok a gyökerek, amelyekből e boldog nép sarjadt egykoron. S ha Isten nem hagyta elfelejteni, hogy negyed évezreddel ezelőtt honnan s hogyan indult ez a falu, ez a gyülekezet, bizonyára az elkövetkezendő generációkban sem homályosítja majd el, hogy honnan erednek a gyökereik. Hálával tartozunk ezért is az Úrnak! Mert „ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget." (Zsolt 127,1-2.) Dr. Foltinné Antal Klára A tállyai templom zsúfolásig megtelt nemcsak egyházunk tagjaival, de a falu és a környék érdeklődő polgáraival is. Szép együttmunkálkodás volt a gyülekezet és az önkormányzat között, mindez abban is megmutatkozott, hogy Veczán Pál lelkész és Pekó József polgármester együtt szervezte az ünnepséget. Kupa Mihály üdvözlő beszéde Egyházi és állami vezető személyek vettek részt a templomi ünnepi istentiszteleten és közgyűlésen. Szebik Imre püspök végezte az igehirdetés szolgálatát, de ott volt dr. Mészáros István miskolci református, Kovács Endre miskolci római katoükus, dr. Keresztes Szilárd nyíregyházi görög katolikus püspök és Sárkány Tibor ev. esperes is. Az állam részéről dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter, aki az egyik előadást is vállalta és dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter vett részt, aki ennek a régiónak országgyűlési képviselője. Az istentisztelet kezdetén Veczán Pál lelkész köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Kupa Mihály szólt üdvözlő szavakkal. „Ünnepeljük az egyik legnagyobb, de legtragikusabb sorsú magyart, akinek sok köze volt ehhez a vidékhez, de az egész országhoz, Magyarország első nagyszabású kísérletéhez, hogy Európához tartozzék, független legyen, önálló és itt az emberek, a polgárok a saját akaratuk, saját joguk szerint éljenek. Emlékezünk Kossuthra, az első felelős magyar pénzügyminiszterre, aki megteremtette a híres pénzt, a Kos- suth-bankót, a magyar pénzügyi igazgatást, az önálló árrendszert, az ország technikainak tűnő, de végtelenül fontos működőképességének biztosítékait.... Súlyos etikai válságban él ma az ország, új országok keletkeznek, ölik egymást, mi pedig emlékezünk Kossuth erkölcsi erejére. Ma erkölcsileg kell megújulnunk, nemcsak anyagilag, hogy felzárkózzunk Európához... Kossuthra emlékezünk felemelt fejjel, mélyen magunkba nézve és erkölcsileg megújulva. Segítsen az Isten bennünket ebben!" Jeszenszky Géza előadást tart Szebik Imre püspök a vasárnap igéje alapján (Lk 16,22-29) prédikált. Bevezetőjében elmondta, hogy „Kossuth Lajosra a reformkor rendíthetetlen lelkű bátor férfiára, a szabadságharc lánglelkfi alakjára, a haza függetlenségéért küzdő személyiségére emlékezünk, de Jézus Krisztust hirdetjük! Abban a templomban, melyben megkeresztelték, melyhez életén át kedves emlékek fűzték.” Bizonyságul olvasott fel egy levélrészletet, melyet Kossuth Turinból írt válaszul, amikor megírták neki, hogy a megújított templom felavatását születésének 90. évfordulójára határozták el. Levelében köszönetét mond, bár nem bizonyos abban, hogy megéri ezt a napot, „mert bizony bizony mondom, énreám, a hontalan páriára ráillenek a prédikátor szavai, hogy jobb az emberfi- nak halálának napja az ö születésének napjánál (Préd 7,1), de legyen meg ebben is az Úr akarata." Kossuthra emlékezünk, de Jézus Krisztust prédikáljuk. Jézus Krisztust lehet követni, akkor keresztyének vagyunk, bármely felekezetben éljünk is és erre hív az evangéüum. Kulcsszava: egy mélyen vallásos fogalom, az üdvösség. A szó tartalma: életben maradni, életet akarni, megmenekülni, mégpedig földi, e világi és örökkévaló értelemben. Életben akar maradni népünk, az egyházak, Fabiny Tibor előadását tartja evangélikus egyházunk is, és ehhez a szó legszebb értelmében Jézus Krisztusra, üdvösségre van szükségünk. Életben maradhat az az egyház, az az egyén, aki életét Krisztushoz köti, Krisztuson tájékozódik. Legyünk elkötelezett Krisztuskövetők, hogy életben maradjunk, életet nyerjünk. Jézus három képpel mutatja meg, miért fontos az életben maradás, az üdvösség. Egy kérdésre felel : sokan lesznek-e akik üdvözölnek? Az első kép a szoros kapu képe. Menjetek be a szoros kapun - vegyétek komolyan az életet, döntéseiteket, mert ez felelős feladat. Negyven év nyomorúsága után, amikor most ránk köszöntött a szabadság, tudjunk élni a szabadsággal. A másik kép a bezárt ajtó képe. Bezáródik az ajtó, lemaradhatunk. Sürgős és egyszeri az élet. Nem adatik meg mégegyszer, ha ma nem döntesz. Ma kell megtenni a Krisztus melletti döntést. Kihasználni a lehetőséget, imádkozni és dolgozni ezért a hazáért, mert ma még ki lehet nyitni az ajtót. Végül a harmadik kép a terített asztal képe az ige és a szentségek asztala mellé hív. De terített asztal ez a mai ünnepség is. Jézus asztala is hívogat és a nemzet asztala is. Életben maradni itt a földön, Krisztussal járni az örökkévalóságban is, mert ott egyedül Krisztusért kaphatunk kegyelmet. Szoros a kapu, bezáródhat az ajtó, de ünnepi lakoma vár ránk, melynek előíze ez a mostani ünnep is. Két előadás hangzott el, melyben Kossuth életét és művét ismerhették meg jobban a hallgatók. Az elsőt dr. Fabiny Tibor egyháztörténész professzorunk tartotta, Az evangélikus Kossuth címen. Kossuth lelkiségnek gyökereit próbálta felkutatni és felmutatni. Hitvalló ősöktől származott, édesanyja a Karaffa összeesküvés vádlottal egyikének utódja volt. Vallásos környezetben nőtt fel. Többször emlékezett az aranyozott, rézcsa- tos családi bibliára, amelyből szokás volt vasárnaponként néhány fejezetet olvasni, egy-egy zsoltár éneklésével. Ebben voltak feljegyezve a család születési, keresztelési és más anyakönyvi adatai, de sajnos, a viszontagságok során elveszett. Keresztyén iskolákban kapott ökumenikus nevelést. Sátoraljaújhelyen a piaristáknál tanult és nevelkedett, az epeijesi főiskolán retorikát és irodalmat tanult, majd a sárospataki református iskolában jogot. Kövy Sándor jogprofesszora mondta róla: „ebből a Kossuthból még nagy országhábori- tó lesz valaha.” Aktív közegyházi szerepet vállalt sátoraljaújhelyi lakozása idején, az egyházmegye ügyésze volt. Az országgyűlésben a vallásügyi tárgyalásokon vett részt. Küzdött a vallásegyenlőségért. Két fiát a Deák téri templomban keresztel- tette meg. Emigrációban is vállalta a sámsonházi (Nógrád m.) gyülekezet megtisztelő választását, amikor felügyelőjüknek kérték. Az 1859-es szegedi árvíz idején hozzá is fordultak segítségért, őket protestáns segítő szervekhez fordította. Hamvainak hazahozásakor a temetési igehirdetést Sárkány Sámuel püspök mondotta, sírjánál Horváth Sándor pesti lelkész mondott imát. 1944-ben Kapi Béla püspök egy megemlékezés alkalmával a „szabadság, egyenlőség és testvériség evangélikus apostolának” mondotta. A második előadást dr. Jeszenszky Géza külügyminiszterünk tartotta „A politikus Kossuth” címen. A közélettel, közügyekkel már itthon, szűkebb hazájában, Zemplénben megismerkedett. Itt szembesült a valósággal. Mai fogalmaink szerint szociológiai felméréseket végzett, adóösszeírásokat vizsgált felül, innen ismerte meg a valóságot. Az 1832-36-os országgyűlésen poütikai bátorságáról adott bizonyságot. Börtönbe is került és a három év alatt angolul tanult, és politikai gazdaságtannal foglalkozott. Nem csupán a boldogságról ábrándozott, de arról is, hogy mit hozhat az országnak a szabad kereskedelem. Országos hírű poütikussá akkor lett, amikor kiszabadulása után a Pesti Hírlap szerkesztőjeként közvéleményformáló cikkekben segitette olvasói jobb gondolkodását. Ki- szabadulásakor az ünneplő fiatalokat figyelmeztette: „nem a betyárkodás, a mulatozás és kicsapongás, csak a műveltség, a tudás lehet az, ami ezt az országot felemeli. A magyar európaias legyen, s hogy európainak nevezhessük, e honban mindig magyar maradjon. Kossuth nem vallotta azt, amit korában többen, hogy a politika és a morál ütközik. A jog és a morál őrzi a politikust. A magyar jövő felvirágoztatását az iparban és a gazdaságban látta. A szabad versenyre fel kell készülni - és ez ma nekünk is érvényes tanítása. A nemzeti függetlenség alapja a gazdasági függetlenség. A 48-as áprilisi törvények kidolgozásában is részt vett. Ez példa volt az ellenzéki kerekasztal számára, amikor a 48-as törvények alapján alakították át a magyar alkotmányt. (Folytatás a 3. oldalon) Újra megnyílt az évszázados evangélikus iskola Győrött Életünk folyamán néha átélünk olyan napokat, amelyek különös eseményeket hordoznak. Ezek a különös események teszik ünnepnappá a hétköznapokat, s meghittebbé, fontosabbá az ünnepeket. Különös, régóta várt esemény tette igazán ünneppé 1992. augusztusának utolsó vasárnapját a győri evangélikus gyülekezetben. Ezen a napon - majd félévszázados szünetelés után - újra megkezdte működését az evangélikus iskola. Egyidejűleg indult a kétcsoportosra bővült óvoda is. A tanévnyitó ünnepi istentisztelet az Öregtemplom sokat átélt falai között zajlott le, mely az egész gyülekezet számára torokszorító, örömkönnyeket fakasztó, egyben csordultig telt szívvel imádkozó hálaadást jelentett. Az iskolából érkező tanulókat a helyi lelkészek fogadták és vezették az iskola nevelőivel együtt a fényárban úszó, csodálatosan szép templomba, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a hívek. E sorok clrójp úgy érezte, hogy öröm és áhítat, hit és bizonyosság, várakozás és boldog reménység tükröződött az arcokon, s ünnepi külsőségek találkoztak ünneplő lelkekkel. Hihetetlen erővel, meggyőződéssel énekelte a fennálló gyülekezet a 46. zsoltár csodálatos lutheri szövegét, s valósággal szárnyalt a diadalmat, erőt sugárzó dallam az orgona kíséretében. Egyszeri, s a maga nemében megismételhetetlen, lélekemelő élmény volt az istentisztelet. Egy egész gyülekezet érezhette Isten szeretetét, végtelen, megtartó kegyelmét. Csak ezért maradhatott meg a hit és a reménység a gyülekezet tagjaiban, ezért munkálkodhattak sokan az újrakezdés érdekében. Mindenki tapasztalhatta Isten gondviselő szeretetét. Ez a szeretet adhatta a reményt, a bizakodást a jövőben. Az igehirdetés szolgálatát Bárány Gyula esperes látta el, aki a Biblia rendszeres olvasásához készített Útmutató aznapra kijelölt igéje (Efezus 2. 4-10) alapján szólt az alkalomhoz méltóan. Az igehirdetés személyes jellegű indítása különösen megható volt. Böröczky Vilmosra - első tanítójára - emlékezett, aki olyan nagy szeretettel fogadta sok-sok társával együtt, akinek munkálkodása fontos szerepet játszott későbbi hivatásának alakulásában. Felidézte néhány tanító alakját, akiknek a tevékenysége nemcsak a győri iskolában, hanem országosan is elismert volt. Isten iránti há(Folytatás a 3. oldalon) EMLÉKEZÉS KOSSUTHRA AZ EVANGÉLIUM FÉNYÉNÉL
