Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-04 / 40. szám

Evangélikus Élet 1992. október 4. 33 jfts GYERMEKEKNEK A Az egész körülöttem levő világ zajjá válik. Már nem is látok semmit magam körül. Kiléptem a valóságos világból. Beléptem álmaim világába. Álmodozni jó. Almaimban otthon vagyok, elringatnak, dédelgetnek. Vágyaim teljesülnek, én vagyok a győztes, a hős, a nagyszerű. Óvj meg attól, hogy álmodozásaimban találjam meg életem céljait. • , Állíts két Iqbbal a földre, amin Te is jártál, Uram. POSTALÁDA Kálmán bácsi a következő kis levelet tűzte a pest­szentlőrinci gyerekek faliújságjára: „Kedves Gyerekek! Én a Pestszentlőrinci Evangélikus Egyházközség Kos­suth Lajos téri TEMPLOM EGERE vagyok. Már őseim is itt születtek. 60 éve, hogy ennek a templomnak egerei vagyunk. Bizony az utóbbi időkig igen sokat éheztünk, mert nem lakott a templomnál senki. Most azonban három éve kezd jó dolgunk lenni. Emberek forgolódnak, építik a Gyülekezeti Házat. Fi­nomakat esznek-isznak, és a maradékból nekünk is bőven jut. A múltkor azonban kistestvérem szörnyen megjárta. A már kész - de most éppen raktárnak használt - gyülekezeti teremben finoman áztatott kukoricaszemet csipegetett, amikor rátámadt valaki: FÜLES CICA a neve. Először csak játszadozott vele, de aztán végül is megölte és fölfalta. Most aztán nagyon vigyázunk ma­gunkra. Mi egerek nagyon sokat tudunk, az emberek számára szinte láthatatlanul, mindenütt ott vagyunk. Ha akarjá­tok, majd elmesélek pár érdekes dolgot, de most elbúcsú­zom Tőletek. Jó tanulást! Jó hittanozást kívánok! Lőrincke" Reméljük, még fogunk hallani Lőrinckéről. PRÓBÁLD MEG! Tekergő dugókígyó Parafadugó a teste ennek a hajlékony kígyócskának. Csak egy kis fonal vagy spárga kell még hozzá, amire felfűzheted a dugókat, és máris életre kel a vidám kis sziszegő. JÁTÉK Betűkirakó A mostani forduló betűiből olyan tárgyak neveit kell kiraknotok, amelyekhez egy-egy igehelyet tudtok írni, azt ahol az a tárgy szerepel a Bibliában. Az új tárgyhoz ismét az összes betűt fel lehet használni. A kereszt JOKER, tetszőleges betűként felhasználha­tó. A pontok számát a betűk alatti számok értéke adja. TLSA + FIÉNHJAI 2585 1 23598214 Beküldési határidő a lap megjelenése utáni hét vége. A megfejtéseket a gyerekrovat címére küldjétek!" KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Cím: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Az Országos Bibliai és Hittanverseny 3. fordulójára 1992. október 23-án kerül sor fél 11 órai kezdettel az Evangélikus Teológiai Akadémi­án (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Már 9 órától várunk Bennete­ket játék-, ének-, tánctanulás lehetőségeivel. Délután mindenki számára várva várt esemény történik. Kihirdetjük a 2., 3. forduló és az összesített eredmény győzteseit. Az értékelés szünetében bábkészítés mesterségét sajátíthatjátok el. (Ebédet mindenki számára biztosítunk!) Várunk Benneteket! Börönte Márta A magyar nyelvtudományok nagy alakjának centenáriumára Zsirai Miklós (1892-1955) tudományával megszeretette velünk Finnországot E gyik legsajátosabb magyar nyelvjárású vidék, Rábaköz gyer­meke. 1982. október 10-én látta meg a napvilágot Mihályi községben (Győr-Sopron megye). A magyar és a finnugor nyelv- tudomány egyik nagyhatású alakja életútja soproni diákévekkel indult. Eletreszóló élményekkel gazdagította a líceum Magyar Társasága Sopronban. „Akkoriban nem is gyanítottam, ma azon­ban világosan látom, milyen egyéniségalakító hatása volt a Ma­gyar Társaság szellemi légkörének. Mindegyikünk kapott valami értékes ösztönzést, nemes sugallatot, hasznos útravalót. Felébredt magyar voltunk öntudata, s meg kellett szívlelni a társas együtt­élés. a közös munka fegyelmező tanulságait. A Társaság szerettet­te meg velem a könyvet s a tudományos munkát” - hangzott megkapó vallomása 1940-ben, a Társaság 150 éves évfordulóján. Przemysl melletti ütközetben került orosz hadifogságba. Eljutott a finnugor népek közé. Megtanult finnül és oroszul. Tanulmá­nyozta a komi (zűrjén) nyelvet is. 1920-ban tért haza Nyugat- Szibériából. 1922-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Eötvös kollégistaként végezte egyetemi tanulmányait és később tanára is lett e neves kollégiumnak, ahol magyar és finnugor nyelvészetet valamint finn nyelvet tanított. - Tanárként párját ritkító pedagó­giai érzék jellemezte. Logikusan tagolt, világosan megfogalma­zott, lényeglátó előadásaiban ügyelt arra, hogy hallgatóit a rész­letek túlságos halmozásával ki ne fárassza. Előadói képességei, rokonszenves egyénisége folytán elérte, hogy a korábban rendkí­vül száraz tantárgynak kikiáltott finnugor nyelvészet a kedvelt egyetemi stúdiumok sorába lépett - jellemezte Lakó György. „A hallgató, neki,kolléga úr' volt: ,Gondolkozzék kicsit, kolléga úr!’ S a tanárjelölt a professzor úrtól hibátlanul megtanult magyarul. Előadásain otthonra lel a tisztán ejtett, szép magyar beszéd, onnan aztán nem is mozdulna el, a hallgatóság felszisszen: „Be szép!" (Képes Géza: A JÖVŐ EMBERÉNEK - Az élő Zsirai Miklósnak -) Tanítványait szogorúan a forráskutatás kötelezettségére figyel­meztette. Saját forráskutató igénye azonban nem szorítkozott a holt nagyok kézirata, a kritikai kiadások kincsei ismertetésére. Példái közt Ady-szavak, Móricz Zsigmond-i kifejezések szerepel­tek. - A nyelvtudomány nem múzeum - mondta - a nyelv él. - Szinnyei Józsefet követte a pesti egyetem bölcsészkarán a finnugor összehasonlító nyelvészet egyetemi katedráján, ahol több mint negyedszázadig működött. .Tagja volt a helsinki Finnugor Társa­ságnak és elnöke a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak. Elnöki székfoglalója ARS POETICA volt: - Szeretem nyelvemet, ezt a minden előttem élt magyar leikével átitatott drága örökséget, ezt a minden utánam élő magyarra átszármaztatandó szent muzsikát, s gyönyörűséges kötelességemnek érzem ennek minél tökéletesebb FI ATALOKNAK Eheti témánk: az élet útján. Azt gondoljuk talán, igen, ezen járunk, hiszen élünk is meg olykor járunk is. Ik rajoB azon járunk-e - teszi fel a kérdést az evangélium - azaz Jézus után? De vajon azon járunk-e - teszi fel a kérdést Schweitzer — azaz együttélve a teremtettséggel? Az élet útja (Gondolatok Lk 7, 11-17-hez) Mindenki: Ő meglátogatta népét. 1. Mi, emberek, abból élünk, hogy Isten meglátogatta népét. 2. Mi, emberek, abból élünk, hogy Isten újra és újra meglátogat minket. 1. Akkor is, ha mély völgyön át és sötét éjszakában vándorlunk, 2. akkor is, ha szerencsétlenség ér és súlyos baj sújt bennünket. 1. A látszat ellenére meg fogunk vigasztalódni, 2. mindennek ellenére teljes reménységgel valljuk: Mind: ő meglátogatta népét. 1. Amikor Jézus a naini úton ment tanítványaival 2. - ő a barátaival mint az élet ura -, 1. sokaság jött velük szembe, 2. egy halottasmenet, a halál gyászmenete. 1. A fiú feküdt a koporsóban, az özvegy fia, 2. a gyász és a fájdalom szánalmas látványa. Mind: Ő meglátogatta népét. 1. Megkönyörült Jézus az özvegyen, 2. odament hozzá, és mondta: „Ne sírj!” 1. Megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak. 2. Ő így szólt a halott ifjúhoz: „Kelj fel!” 1. Az ifjú felkelt és ismét élt. 2. A halottasmenetből életmenet lett. Mind: O meglátogatta népét. 1. A halál gyászmenetének vége lett. 2. Félelem fogott el mindenkit és dicsőítették 1. az élet Istenét, aki legyőzte a halált. 2. Áldották Istent és hálát adtak Jézusnak: 1. „Nagy próféta támadt közöttünk! 2. Az Úr nem feledkezett meg rólunk, O meglátogatta .............. r .1 Mi nd: Q meglátogatta népét. Imádság: Urunk, köszönjük Neked a tengeri uta­kat, az ösvényeket a réteken, a gyalogutakat a he­gyekben. Kérünk, ne hagyj letérni bennünket arról az útról, amely teremtett világod oltalmára és a mi védelmünk­re vezet. Ámen. (Kurt Rommel anyagát fordította Bencze Andrásné) ALBERT SCHWEITZER: Az élet tiszteletének etikája (Részlet) Mit mond az élet tisztelete az ember és a teremtmé­nyek közötti kapcsolatról? Ha bármilyen életnek ártok, tisztában kell lennem azzal, hogy ez szükséges-e. Az elkerülhetetlent nem léphetem túl semmiben, a látszólag jelentéktelenben sem. A parasztembernek - aki a réten virágok ezreit kaszálta le tehenei takarmányozására, óvakodnia kell attól, hogy hazafelé haladva az útfélen egy virágot lélektelen időtöltésből leszakítson, mert ezzel úgy pusztít el egy életet, hogy közben nem állt a szükség- szerűség hatalma alatt. Azok, akik állatokon operációval vagy gyógysze­rekkel kísérleteznek, illetve azokba betegségeket olta­nak be, s a nyert eredménnyel embereken segítenek, soha nem nyugtathatják meg magukat azzal, hogy szörnyű tettükkel értékes célt szolgálnak. Minden egyes esetben meg kell fontolniuk, hogy valóban fenn- áll-e az a kényszerűség, hogy egy állatot az emberisé­gért feláldozzanak. S aggódva kell gondoskodniuk arról, hogy amennyire csak tehetik, csillapítsák a fáj­dalmát. Mennyit vétenek tudományos intézetekben az elmulasztott altatással, amit csak azért hanyagol­nak el, hogy időt és fáradságot takarítsanak meg! Mennyit vétenek azzal is, hogy állatokat kínzásnak vetnek alá csak azért, hogy egyetemistáknak általáno­san ismert jelenségeket bemutassanak. Épp azáltal, hogy a kísérleti állat oly értékes szolgálatot tesz a szenvedő embernek, új, sajátos viszony jön létre kö­zötte és közöttünk. Egyfajta kényszert jelent ez mind­nyájunk számára, hogy bármilyen lehetséges jót min­den teremtménnyel szemben megtegyünk. (In: A. S., a gondolkodó - Budapest, 1989.) Csendesnap Pápán- Tégy eggyé Urunk! ­A Veszprém megyei ifjúsági csendesnapokat, -hete­ket ifj. Zászkaliczky Pál kezdte szervezni. Hívogatta, gyűjtötte a fiatalokat, témákat ajánlott, lelkészeket kért fel szolgálatra. Pillanatok alatt jó hangulatot teremtett közösségünkben; előadásai kicsiket, nagyo­kat egyaránt lekötöttek. Kéthavonta mindig más helységben találkozunk. Az idei első csendesnapot szeptember 19-én Pápán tartottuk. A házigazda gyülekezet tagjai reggel óta sürögtek-forogtak, hogy mire az első vendégek meg­érkeznek, melég tea és szendvics váija őkét.r'lö0-120 fiatalról gondoskodtak szeretettel. Éves témáink: a példázatok. A pápai csendesnap a magvető példázatát ölelte fel. „Némely pedig a jó földbe esik, és gyümölcsöt terem, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.” (Mt 13,8) Hegedűs Attila teológus reggeli áhítatában arról beszélt, milyen bőkezű, gazdag a mi Magvetőnk. Válogatás nélkül, mindenhová szórja a szemeket. Nemcsak a jó puha, porhanyós földbe, hanem az útfélre is, a köves, sziklás talajra és a tövisek közé is. Csoportos beszélgetéseinkben kérdéseinkre kerestünk válaszokat. Délután Magassy Zoltán tartott előadást. Az úrva­csorái istentiszteleten Varga György esperes és Riczin- ger József dörgicsei lelkész szolgált. Tégy eggyé Urunk! - énekeltük a templomban. A nyári révfülöpi tábor óta eltelt időben történt élményeinket meséltük barátainknak. Öröm volt újra látni egymást, együtt dicsérni az Urat, örvendezni Őbenne. E. M. Munkássága művelődéstörténeti tett. Tanítványaiban tovább él az ő tanítása és fennkölt példaadása. - Az ember, a beszélő közösség, hol szemlátomást, hol észrevétlenül, de folyvást válto­zik, s változik vele a nyelve is. Az életmód változása, az ismereti kör bővülése új fogalmakkal gazdagítja a műveltséget - hangoz­tatta Zsirai tanár úr. 1937-ben Zsirai professzor jó hatszáz oldalas könyvet tett a - magyar és az egyetemes emberi kultúra asztalára. Elsősorban nem a nyelvtudomány művelői szűk köre számára készült, hanem a népi sajátosságainak gyökerére kíváncsi magyar értelmiség hasz­nára - méltatta Bóka László a FINNUGOR ROKONSÁGUNK kötetét. Illyés Gyula a Nyugat 1937. 2. számában pedig így érté­kelte: - Kiterjeszkedik a kérdés minden ágára. A nyelvészeti fejtegetések mellett ismerteti a nagy nyelvcsalád származék népei történetét, mai helyzetét. Kiemelkedik a szaktudomány szűkebb területéről. Ami benne a tudomány, az is érzelmet, sőt indulatot kelt... A vogulok nyomorultak, betegek. Halálra vannak ítélve. Mikor Oroszországban jártam, az a gondolatom támadt, hogy ezt az egész ötezerfönyi nemzetet Magyarországba kellene vezetni, egy faluba, elférnének valamelyik nagybirtok lakatlan pusztasá­gán. Nem az ő hibájuk, hogy annak idején tán félórával lekéstek a honfoglalásról.- Nemcsak adott népének Zsirai - követjük Lakó György gondolatait - hanem vett is tőle. Neki adta tudománynépszerűsítő írásai tartalmát, viszont tőle vette a nyelvet, melyen a tartalmat, az ismereteket közvetítette. Nála magyarosabban és szebben ma­gyar nyelvész még aligha írt. Anyanyelvűnk rejtett kincseit, úgy, mint ő, legfeljebb ha jeles íróink ismerték. A régi nyelv és a népnyelv szépségei egyaránt ihlették. Már-már feledésbe merült magyaros mondatszerkezeteket újított fel, népies ízű szavakat ava­tott irodalmivá. Hatása meghatározó jelentőségű kulturális fejlődésünkre, mert ő a szellemi tájékozódás és a gondolkodásbeli autonómia szem­pontjából is az európai korszellemmel szervesen összefüggő élet­művet alkotott. Nagyszabású alkotó egyéniség. Pályája szellemi­ségének széles íve a magyar nyelvművelésre, az anyanyelvi ismeret- terjesztésre is kiterjedt. - Elvállalta - emlékezik vissza Lőrincze Lajos - az akkori nyelvművelő folyóiratnak, a Magyarosan-nak szerkesztését. Kiváló munkatársakat toborozott köré. Magas szín­vonalra emelte, országos népszerűségre juttatta. Emlékszem, az én egykori vidéki iskolámban is sokan járattuk, olvastuk a lapot. köre kiterjedt a magyar nyelvtudomány számos területére. 1932- ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta. 1949-ben nyelvtudományi munkásságáért Kossuth-díjban érszesült. Zsirai Miklós tollal, élőszóval és szervező munkával, egész munkássága során őszinte szeretettel szolgálta a magyar-finn ba­ráti kapcsolatok ügyét. Jelentékeny részt vállalt már az első Ma­gyarországon, a fővárosban 1928-ban tartott Finnugor Közmű­velődési Kongresszus rendezéséből. Tanítványai bevonásával gon­doskodott, hogy az országunkba látogató finnek és észtek megbíz­ható, lelkes kalauzok közreműködésével járják vidékeinket és mindenhol kellő fogadtatásban és magyaros vendégszeretetben részesüljenek. A kongresszus tiszteletére 1928-ban értékes cikkek jelentek meg „Finnek, észtek” címmel, Teleki Pál előszavával, amely előszó is rámutatott arra az önzetlen munkára, amelyért Zsirai Miklóst illette köszönet. A tudós professzor tehát nemcsak a hazai tudományos élet szervezésében és alakításában vállalt oroszlánrészt, hanem a kül­földi tudományos körökkel való kapcsolatainak fejlesztésében is. A maga kora igen korlátozott lehetőségei között otthona nyitva állt elsősorban a hazánkba látogató finnek, de az észt, svéd és norvég kutatók előtt is. A finn-magyar kapcsolatok Zsirai nélkül tán nem élnék oly virágkorukat, amilyennek ma is tanúi vagyunk. Zsirai megszerettette velünk Finnországot és népét. őrizni, ápolni kell Zsirai Miklós, a kiváló tudós, az igaz ember­nek áldott emlékét, aki evangélikus hitét tartotta talán csak olyan nagyra, mint magyar nyelvét; - mert Ravasz Lászlóval együtt vallotta - Bástyánk, lélekgyepűnk, védelmi rendszerünk, hódító hadseregünk; szent kapunk, amelyik kizár és befogad, menedéket nyújt és otthonunkat jelzi. Nincs nemzeti vallásunk; művésze­tünk, tudományunk és jogrendünk éppúgy Európáé, mint a mi­enk. Egyedül a nyelvünk a mi külön sajátunk és senki másé. Ezt beszélni és mívelni: az igazi Ars Hungarica.” E centenáriumi írás összeállítójaként lehetőségem volt a családi archívumba betekinteni, mely a Zsirairól szóló adatok valóságos tárháza. A tudós lánya, Zsiray Jolán, az archívumban való kalau­zoláson kívül szóbeli visszaemlékezéseivel, adataival szíves jószán­dékkal segítette e munka informatívabbá tételét, őhozzá ha­sonlóan - gonddal és szeretettel - őriznünk kell a nagy magyar nyelvtudós, Zsirai Miklós professzor, a magyar nyelv kiváló mű­vészének emlékét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom