Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-08-30 / 35. szám
Evangélikus Elet 57. ÉVFOLYAM 35. SZÁM 1992. AUGUSZTUS 30. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 11. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A világ olyanná alakul, amilyenné a fiatalságot nevelik. Jókai M. ÁRA: 12 Ft mm ^mmmmaM A TARTALOMBÓL „ADJ ESÉLYT” EVANGÉLIKUS JÖVÖ A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN ISTEN MALMAI Európa 1992 - Hogy egyek legyünk! Különös és szép születésnapi ünnepre kaptunk meghívót július 13-21. között az angliai High Leigh konferenciai központba, London közelébe. Tekintélyes, kerek az évforduló: az ünnepelt most 60 éves. Akik eljöttek Európa 24 1 országából, hozzá képest „tiné- I dzser” korúak, vagy éppen „gyer- I mekcipőben” járnak. Az ünnepelt: a Nők Világimanapja angliai szervezete. Ilyen nagy múltra tekinthet 1 vissza ez a világot átfogó mozgalom a szigetországban. Ünnepelni [ és tanulni mentünk, akik közül so- ■ kan még csak a kezdő lépéseket ) tesszük. Az ajándékokat ez alkalommal az ünnepelt osztogatta. Napról napra valami apró meglepetés várt bennünket a reggeliző asztalnál: néhány szál virág, gondosan készített igéslap, kis kézimunka. Azoknak a figyelmessége és szeretete volt ez, akik országszerte sok munkával készítették elő ezt a találkozót. De ajándék volt a testvéri közösség, a múlt gazdag tapasztalatainak átadása, a nyitottság', a , ránk figyelés, amivel a messziről érkezőket körülvették, a megélt szeretet ezernyi jele. De ajándék , volt az a néhány nap is, melyet , családi otthonban tölthettünk, í hogy megismerjük az imanapi I szervezetek életét és munkáját. Ez nem korlátozódik egy ünnepi istentisztelet előkészítésére, hanem egész évben részt vállal a hazai sze- retetmunkában, de felvállalja azok [ gondját és terheit is, akikért az imanapi program felelőssé tette I őket. (Az informáltan cselekvés az imanapi munka egyik célja.) Az ünneplésen túl fontos feladata volt a találkozónak az egység keresése és építése. Jézus főpapi imájára figyeltünk: . .hogy mindI nyáján egyek legyenek!” Európát képviseltük ezen a konferencián, I azt a kontinenst, melyet annyi véres háború pusztított, melyet igazságtalan békekötések szabdaltak fel, ahol nehéz évtizedek terheit, sérelmeit hordozzuk, ahol a sebek még nem gyógyultak be. Erre az őszinte beszélgetések során mindig újra fény derült. Mégis döntő változások színtere Európa: falak omlottak le, s ennek következményeit is hálásan tapasztalhattuk. Pl. Románia képviselői (ezúttal két erdélyi református kislány) időben és akadálytalanul érkeztek. A volt Kelet- és Nyugatnémet imanapi szerveztek szorosan együtt dolgoznak. Észtország és Lettország képviselői is közöttük voltak, S a sok nehézség melett az élet jeleiről is tanúskodtak. De hadd beszéljek itt vendéglátóink súlyos gondjáról, az írországi észak-dél konfliktusról. Nincs béke, az ellentétek mindig újra fellángolnak a katolikus és protestáns írek között. A konfliktus nem egyszerűen vallási eredetű. Az ország déli 32 tartománya független köztársaság, míg az északi 6 tartomány az angol királyság fennhatósága alá tartozik. Ezért a sok merénylet, terrorakció, mely a lakosságot rettegésben tartja. Északírországban ennek ellenére vannak „békeszigetek”: Corimela, War- renpoint és Rostrevor számunkra ismeretlen helyek, ahol azonban valami elkezdődött. Keresztyén közösségek élnek itt, északról és délről, protestánsok és katolikusok, akik kiléptek az ellenséges táborból, erős hittel és kitartó imádsággal együtt végzik a megbékélés szolgálatát. Hisznek a megbocsátás erejében, az új kezdés lehetőségében. „Krisztus vezetését komolyan véve olyan csodákat éltünk át, ami megtörtént a tarsusi Pállal és Péterrel Comélius házában: örökölt előítéletek, keserűség, bi- gottság, gyűlölet oldódott, tudtunk bízni egymásban, és tudtuk szeretni egymást!” - vallotta az egyik központban dolgozó testvérünk. Számvetés és tervezés is volt ez a találkozó. Hazánkat munkatársammal, Dobner Bélánével képviseltük. Beszámoltunk az eddig végzett munkáról: hogyan próbáljuk az Imanap célkitűzését terjeszteni, hány helyen tartottunk már eddig imanapi istentiszteleteket, hogyan végezzük az anyag fordításának, sokszorosításának, elosztásának munkáját. Beszéltünk a nehézségekről, hiányosságokról is. Sok biztatást és ígéretet kaptunk a segítségre is. Együtt emlékeztünk meg Wla- dár Antóniáról, aki annyit fáradozott az imanapi mozgalom terjesztéséért hazánkban! Még ebben az évben is részt vett az előkészítő munkában, de már nem velünk ünnepelt! Urunk haza szólította váratlanul. Emlékét hálás szeretettel őrizzük. Az együtt eltöltött hét hitünket erősítő, közösséget építő, egységet munkáló idő volt. Kedves osztrák papnétársam jött hozzám egyik beszámoló után szégyenkezve: „Ott vagyunk a szomszédban, és semmit sem tudtam rólatok!” Hogy az egység valósuljon, jobban kell ismernünk egymást: múltunkat, „másságunkat”, kérdéseinket, örömeinket és kudarcainkat. így oldódhatnak a feszültségek, kerülhetünk közelebb egymáshoz. Hadd biztassam asszonytestvéreimet: figyeljenek a Világimanap mozgalmára. Elindult nálunk is, lassan terjed! Az idei témánk: „Éljünk bölcsen Isten teremtett világában”, sokmindenre felhívta figyelmünket, sok feladatot jelölt ki számunkra: hogyan tehetünk meg mindent a magunk helyén veszélyeztetett világunkért. Szeretnénk időről időre információkat közölni, hogy tudjunk a közös célokért együtt imádkozni, mert ebben óriási erő van. Előre megemlítem, hogy a jövő évi imanapi program egy távoli országból érkezik: a közép-amerikai Guatemalából. Keressük meg a térképen és gondoljunk rájuk imádságban. Keveháziné Czégényi Klára „OLYANOK VOLTUNK MINT AZ ÁLMODOK” Kemenesalján az álmok is nagyon reálisak. Nem jellemző erre a vidékre az, hogy az emberek soha meg nem valósuló álmokban ringatnák magukat. Ahogyan egyenes a szó, egyenes az emberek tartása, úgy földön járó az álmuk is. Amikor Horváth Ferenc meghívójából a 126. zsoltár első két versének gyönyörű üzenetét olvastam ez is eszembe jutott. A zsoltáros hozzáteszi: amikor jóra fordította Sión sorsát az Úr, akkor voltunk olyanok, mint az álmodok. A valóság akkor ott a korabeli ember számára szinte álomszerűnek tűnt. így vált számunkra is szinte álommá a megvalósult, nagyon is reális valóság. Diakónus lelkésszé avatta és a nagysimonyi gyülekezet lelkészévé iktatta be Szebik Imre püspök és Bálint László esperes, a Kemenesalja szinte minden gyülekezetében ismert Horváth Ferencet. Örömünnep volt ez a roppant forró augusztusi délelőtt. Közhelynek tűnhetne ez a kijelentés, ha az , öröm nem lenne sokunk számára az ünnepség keretein túlnövő. Hiszen sok-sok emlék tűnt fel akkor, amikor az oltár elé most már Lu- thtr-kabátban lépett az új diakónus lelkész. Hófúvásos utak, amikor kezdő gépkocsivezetőként csak azért is elindította az autót, hogy eljuthasson a távoli filiába. Családlátogatások, találkozások kórházi betegágyak mellett. Vigasztaló szavak a gyászolók otthonában és szavak akkor, amikor az emberek másoktól csak kioktatást kaptak volna. A valóság augusztus 8-án, délelőtt ez volt a számomra és persze azok az istentiszteletek, melyeken Feri prédikációjából oly sokat kaphattam. A nagysimonyi templomban a zsoltáros szavai ezt jelentették: amikor beteljesül amire vár az ember, akkor olyanná lesz, mint aki álmodik. És ahogyan a zsoltáros folytatja: „megtelt a szánk nevetéssel és örömkiáltás volt a nyelvünkön.” Szebik Imre püspök igehirdetésében Mt 4,17 alapján a megtérésről szólt, aminek eredménye, hogy az ember Krisztusban feltöltődve adni tud. Adni a legnehezebb, legszélsőségesebb, legkilátástalanabb helyzetekben is. Megváltozik az ember élete. Életének váltója átállítódik. És azután egy ponton a hivatásában is arra az útra léphet, melyen olyannyira járni kívánt. A diakónus lelkészi avatásnál a püspöknek Bálint László esperes és Fabiny Tibor teológiai tanár segített, majd a jelenlévő szépszámú lelkészek áldása következett. Horváth Ferenc beiktatása után, igehirdetésében a Cselekedetek könyve alapján a nem személyválogató, szerető Istenről szólt, aki hív és vár mindannyiunkat. (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ TANÉV KÜSZÖBÉN Van okunk a hálaadásra. Az 1992/93-as tanév kezdetétől ismét joggal szólhatunk - és kell szólnunk - evangélikus iskolaügyről, iskolapolitikáról. Ebben a tanévben immár hat magyar középiskoláért felelős a Magyarországi Evangélikus Egyház, egyrészt híveinek, másrészt a társadalomnak, és mindenek felett annak az Úrnak, aki történelemformáló hatalmával, kétkedéseink, hitetlenségünk ellenére új utat nyitott számunkra. Az 1989/90-es tanév ünnepi megnyitása a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban, a Fasorban jelentette a fordulatot, harminchét év kényszerű szünet után ismét működött lutheránus középiskola hazánkban. Ennek történelmi-társadalmi jelentőségét hangsúlyozta - túl az elsődleges belső egyházi szerepén -, hogy Glatz Ferenc akkori művelődésügyi miniszter a fasori eseményen mondotta el ünnepi tanévnyitó beszédét. Három év alatt sok minden történt hazánkban és az egyházban is. Talán akkor azt reméltük, hogy többet és gyorsabban haladunk majd előre a megújulás útján. Bármennyire nehéz is hosszú évtizedek egyházat korlátozó, zsugorító tendenciái után a talpra állás, jogosnak kell tartanunk számos türelmetlenséget, kritikát. De kell tudnunk örülni is. Örülni annak, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező lutheránus oktatás-nevelés ismét súllyal jelentkezik a magyar tanulóifjúság életében, bizalmat, egyben egészséges igényeket ébresztve családokban, társadalomban. Ennek elismerése, hogy augusztus 30-án, az ismét evangélikus középiskola, a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium tanévnyitóján Andrásfalvy Bertalan művelődési és oktatási miniszter mond ünnepi beszédet. Egy év tapasztalataival gazdagabban folytatja munkáját a Soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium. Két osztállyal indul, egyelőre nem saját épületében, a Deák-téri gimnázium. Az egyház gyakran emlegetett, nagyon szükséges toleranciáját tükrözi ez a kompromisszum. Ily módon a Deák-téri általános iskola 1993. nyaráig elhelyezhető másutt, a gimnázium csak ekkor veszi át a mindig is egyházi tulajdonban volt épületet. Ugyancsak két evangélikus gimnáziumi osztály indul Órosházán, egyházi tagozatként az állami gimnáziumban. Társadalmi szempontból is talán a legérdekesebb a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium ügye. Az eredetileg 1994-re újraindítani tervezett középiskola a város egyetlen gimnáziuma. Mégis - természetesen sok vita, tisztázás után - az önkormányzat úgy döntött (a pedagógusok hetvenöt százaléka is emellett foglalt állást), ha az egyház vállalja, már most, 1992-ben átadják az iskolát. Nem volt egyszerű az egyházi döntés sem. Sürgető események közben is szembesülnünk kell azzal, hogy csak szilárd talajon, a jelent is jól értékelő, távlatokban gondolkodó elképzeléssel lehetünk sikeresek. Nyilvánvaló, hosszabb ideig feltehetőleg csak Budapesten képzelhető el középiskoláinkban az evangélikus diákok és tanárok túlsúlya. De szabad-e átvenni egy város egyetlen középiskoláját, szükségszerűen vállalva ezzel olyan kompromisszumokat, amelyek már a nyitottság, a tolerancia határát jelentik. A pozitív döntés, konkrét jelentőségén túl, üzenet is. Üzenet a társadalomnak arról, hogy a magyar evangélikusság nem befelé forduló, sérelmeivel, sebeivel foglalkozó, segítségre támaszkodó közösség kíván lenni, hanem a civil társadalom terheiben, építésében ott is részt vállaló erő, ahol ez nem képvisel jól kifejezhető közvetlen egyházi érdeket. Példaértékű lehet a bonyhádi iskola ügye társadalom és egyház együttműködésében, a szellemi és erkölcsi megújulásban. A hazai lutheránusság magyar, német és szlovák eredetű. Ma sajátos hangsúlyt kap többnemzetiségi egyház mi voltunk kontinuitása. Emellett is hitet tesz a bonyhádi gimnázium egyházi fenntartása. A kontrasztot - ez is életszerű -, Aszód jelenti. Ahol még nem zárult le a vita az egyház kéréséről, itt is szeretnénk újraindítani nagymúltú középiskolánkat. Többen ezt éppen azzal ellenzik, hogy ez az egyetlen gimnázium Aszódon. — Békéscsabán viszont már megszületett a határozat, 1993-ban kezdi meg ismét működését az evangélikus középiskola. Gyakran kérdezték, kérdezik pedagógusok, szülők, barátok, ismerősök, mi a lényege a lutheránus iskolának, illetve - főleg a pedagógusok -, mit vár tőlük az egyház. A válasz többszintű. A lutheránus iskola mindig magas minőségi színvonalat képviselt. Ma sem lehet ez másként. A szülő, aki ideküldte gyermekét, azt várja, hogy a leány vagy a fiú sokoldalú műveltséggel, jelentős tárgyi tudással rendelkező, erkölcsileg szilárd személyiséggé formálódik. A tanárok azt az ideált kell kielégítsék, hogy alkalmasak ezen ifjúság nevelésére. Az egyházi szellem elsősorban ezt jelenti, a magas szintű hivatásbeli etikát. Közvetve már ez is szolgálja az egyház alapfeladatát, az evangélium hirdetését, a missziót, az Istennel találkozás lehetőségét. Iskola, város, gyülekezet, templom újraéledő kapcsolatrendszerében hitem szerint feloldódik sok még élő feszültség. Alkalmatlanságunk ellenére, Krisztus ügyét szolgáló diákok, tanárok, lelkészek és nem lelkészek, lehetünk követei kis és nagy közösségekben. Végül már nem szorul külön érvelésre a sürgető igény. Mielőbb alkossa meg a Zsinat az iskolatörvényt. Mert bármennyire a legjobb igyekezet vezet mindnyájunkat az egyház jelen szervezeti kereteit bizony próbára tevő, a jövő építésében meghatározó területen, itt még rossz törvényünk sincsen. A jelen törvénykönyv készültekor nem volt iskolánk. Ezért is első érzésünk mindig a hálaadás, ezért is van erőnk a tehervállalásra. De kell a törvény, a jó törvény segíti, serkenti az egészséges működést. Szeretettel köszöntőm az új tanév indulásakor az evangélikus iskolákban tanulmányaikat megkezdő, folytató diákokat, szüleiket, köszöntőm a pedagógusokat, mindazokat, akik az iskolákért tevékenykednek, Isten áldását kívánva mindnyájukra. Dr. Frenkl Róbert TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETEK A HAT EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMBAN NYÍREGYHÁZI EVANGÉLIKUS KOSSUTH LAJOS GIMNÁZIUM Augusztus 30-án, vasárnap de. 10 órakor a nyíregyházi evangélikus templomban. Igét hirdet: Szebik Imre püspök. Ünnepi beszédet mond dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési és oktatásügyi miniszter. OROSHÁZI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM Augusztus 30-án, vasárnap de. 10 órakor az orosházi evangélikus templomban. Igét hirdet: Pintér János esperes. BUDAPEST DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM Augusztus 30-án, vasárnap du. fel 5 órakor a Deák téri evangélikus templomban. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök. BUDAPEST EVANGÉLIKUS (FASORI) GIMNÁZIUM Augusztus 31-én, hétfőn de. 9 órakor a fasori evangélikus templomban. Igét hirdet: Tóth-Szöllős Mihály lelkész. BONYHÁDI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM Augusztus 31-én, hétfőn du. 2 órakor a bonyhádi evangélikus templomban. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök. SOPRONI EVANGÉLIKUS BERZSENYI DÁNIEL GIMNÁZIUM (LÍCEUM) Augusztus 31-én, hétfőn du. fél 5 órakor a soproni evangélikus templomban. Igét hirdet: Weltler Sándor lelkész. A NORVÉG EGYHÁZI SZOLGÁLAT ÉS AZ ORSZÁGOS LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉG TEOLÓGIAI KONFERENCIÁJA GYENESDIÁS 1992. október 4-7. A konferencia programjában a keresztyénség és zsidóság teológiai kérdései, és gyülekezeti feladatai szerepelnek. A részvétel költségmentes. Útiköltséget is megtérítjük. Vendégelőadók: Helge Aarflot, a Norvég Egyházi Szolgálat főtitkára, Oslo, Torleif Elgvin, a Norvég Tudományos Intézet igazgatója, Jeruzsálem, Gunnar Heitmann, a Norvég Egyházi Szolgálat elnöke, Oslo. Lelkészeink jelentkezését szerettei várja az Északi Püspöki Hivatal, 1992. augusztus 31-ig.
