Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-08-02 / 31. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 57. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1992. AUGUSZTUS 2. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI r. VASÁRNAP ÁRA: 12 Ft Röviden hangzik a törvény, mely eléd van adva: Szeress és tégy amit akarsz. (Ama et fac quod vis.) Augustinus EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLOMÁS A GYÜLEKEZETBEN így működik a diakónia Kiskőrösön Ismeretes már olvasóink előtt is, hogy a kiskőrösi gyülekezet szeretetotthon építésébe kezdett. A szeretet szolgálata azonban nem kapcsolódhat csupán egy otthonhoz. Azon kívül is kell segíteni, látogatni, emberi kérdésekben megoldáshoz juttatni. Ezt a szolgálatot végzik immár szervezetten a gyülekezetben és erről beszélgetünk a gyülekezet egyik lelkészével, Szabóné Piri Zsuzsannával, aki szervezője és vezetője e lelki és egészségügyi szolgálatnak. A TARTALOMBÓL A MÚZSÁKNAK EMELT HAJLÉK A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE 1992. augusztus 19-21. között A HAGYOMÁNYOK ÁPOLÁSÁÉRT - LONDONBAN világkongresszust tart a Budapest Kongresszusi Központban. A megnyitás előestéjén felekezetenként EMLÉKEZÉS ZÁSZKALICZKY PÁLRA istentisztelet lesz fővárosi templomokban. Augusztus 18-án, este 7 órakor a Deák téri templomunkban lesz istentisztelet. A kortárs amerikai teológia hazai szemmel (Iß. Cserháti Sándor majosi segédlelkész az 1991/92. tanévet ösztöndíjjal töltötte Amerikában. A Harvard Divinity School intézetben, a massa- chusettsi Cambridge-ben. Az Amerikában megjelenő ERŐS VAR c. ma- I gyár evangélikus lap kérésére írta le tapasztalatait, melyet most lapunkba ' is átveszünk. Szerkesztő) Mielőtt az itt töltött egy év során szerzett benyomásaimról számot adnék, hadd szóljak néhány szót ittlétem okairól. Ahogy ez a generációm túlnyomó többségére ■jellemző, az angolt tanultam első I (szabadon választott) idegen nyelvként, s ez a tény már önmagában érthetővé teszi, miért az Egyesült Államokat választottam ösztöndíjas évem színhelyéül. Ennél / azonban többről van szó. Ha a I magyarországi társadalmi-politi- I kai átalakulást figyelemmel kísér- I ve, az esélyeket latolgatva az em- ■ bér példákat, modelleket keres, az r Egyesült Államok szinte elsőként I adódik. Noha a Kormány és a leg- (' több politikai tényező a Nyugat- és I Észak-Európára jellemző, na- I gyobb szociális biztonságot nyújtó I „állam-kapitalizmus” modelljét ré- I szesíti (legalábbis szándék szerint). I előnyben, a valóság szemmel lát- I hatóan más utat diktál. Magyaror- I szágnak - ha talpon akar maradni I - akkora gazdasági lemaradást kell a lehető legrövidebb idő alatt behoznia, amely nem hagy teret számottevő állami kontroll alkalmazására. Olyan modellel kell tehát számolnunk, amely ugyan nagyobb teret enged az egyéni kezdeményezésnek, a másik oldalon ugyanakkor komoly szociális bizonytalansággal fenyeget. Az amerikai tapasztalatok tehát sok tekintetben előrevetítik az elkövetkező évek otthoni problémáit, hozzátéve, hogy - a tetemes lemaradás miatt - nekünk jóval nagyobb szélsőségekkel kell számolnunk. Ehhez járul még egy másik jelentős tényező. Az amerikai kultúra térhódítása, amely világviszonylatban jellemző tendencia, ma Kelet- Európában különösen is érezhető. Az amerikai életformának, az amerikai értékeknek - különösen a fiatalabb generáció körében - olyan erős a vonzása, hogy ha meg akarjuk érteni az elkövetkező évek Magyarországát, szinte elengedhetetlen az amerikai valóság ismerete. Mindezek fényében érthető, miért izgatott a kérdés, hogyan válaszol a jelen kihívásaira az amerikai teológiai gondolkodás. Az első szembeötlő jelenség a rendkívül erős teológiai polarizáció. Magam is önkéntelenül a „konzervatív” és „liberális” keresztyénség szembenállásáról beszélnék; de elsősorban éppen e címkék ellen van kifogásom. Természetesen e két irányzat mindenütt jelen van a világon, itt azonban olyan erős a közvélemény nyomása, hogy az egyén számára bármiféle „köztes”, önálló álláspont elfoglalása a teljes lelki-szellemi magáramaradottság veszélyével jár. Az „állam diktatúrája” után rendkívül érdekes megtapasztalnom a „közvélemény diktatúráját”. Az első komoly kérdés, amellyel itteni tanulmányaim szembesítettek: Miképpen tudja megtalálni a helyét a Krisztuson tájékozódó gondolkodás e két hamis alternatíva szorításában? Az első dolog, amire rá kell döbbennünk, hogy nem helyezhetjük magunkat a körön kívül. E két alternatíva nem más, mint a keresztyén élet - valamennyiünk - két nagy kísértése. Hányszor akarjuk az élő Istent beszorítani a Biblia lapjai közé. Hányszor cseréljük fel az Isten Igéjéhez való ragaszkodást a „bibliai igazságok” egymás fejéhez való csapkodásával. Menynyivel könnyebb - bármennyire is szent - elvekkel körülbástyáznunk magunkat, mint a másikkal, aki más mint én, együtt szenvedni. Milyen könnyű elhinni, hogy a betűhöz való ragaszkodással már a , jó oldalon állunk”, s ezért nekünk már nincs miért naponta „megszomorodnunk” önmagunk miatt, Isten színe előtt. Hányszor történik meg, hogy míg magunk az Isten szeretetéből élünk, kifelé egy érzéketlen, „elvekkel kormányzó” Isten képét mutatjuk. És így történhet meg, hogy ugyan hűek maradtunk a betűhöz, mégis hűtlenné lettünk a Jézus Krisztus Atyjához. Ám épp ilyen erős a „liberalizmus” kísértése. Amikor rájövünk, hogy a Biblia nem „isteni forgató- könyv", nem egyértelmű válasz életünk minden kínzó problémájára, felmerül a kérdés: jelent-e még egyáltalán valami meghatározót számunkra a Szentírás? Amikor a Biblia-kutatás is arról tanúskodik, hogy alig tudhatunk valami biztosat arról, hogy valójában „mi történt”; hogy megannyi emberi érdek formálta már magát a bibliai irodalmát is, akkor nem egyszerűbb-e azt képzelnünk, hogy az Igazság bennünk van? Amikor látjuk, hogy „azok a konzervatívok” „mennyi kárt okoznak”, akkor nem egyszerűbb-e azt kikiáltani Isten akaratának, ami az adott pillanatban a legtöbb ember számára kellemes? Csábító gondolat, hiszen az Evangélium is a szerető Istenről beszél, aki jót akar nekünk, embereknek. Ám, míg az Evangélium Istene hűségéből szeret; annak ellenére, hogy nincs igazság bennünk, a „liberalizmus Istene" azért szeret, mert „ez a dolga”, mert tehetetlenül formálódik a kezünkben. Mindkét kísértés - tudva vagy tudatlanul - megpróbál valameny- nyiünkct; az igazi baj akkor történik, amikor bármelyiknek is behódolunk, amikor elfogadjuk, hogy az Istenhez fűző kapcsolatunkat „izmusok” határozzák meg. Bármely zászló alá állunk is, az ember ősrégi kísértésének engedünk: valami módon a „kezünkben akarjuk tartani” Istent. Vagy úgy, hogy a Szentírás betűjéhez kötjük, vagy a magunk gondolatait kiáltva ki az ő akaratának. És ezen a ponton nekünk, evangélikusoknak különösen nagy a felelősségünk, hiszen éppen a lutheri teológia hangsúlyozza újra és újra „Isten istenségét”. Különösen ebben az országban, ahol a technikai fejlődés nyomán, úgy tűnik, már minden az ember kezébe adatott, valóban nehéz egy olyan Istennel számolni, aki cselekvőén van jelen ebben a világban. Nem csoda, hogy számos keresztyén számára csak két teológiai alternatíva létezik: Vagy egy olyan Isten képe, aki a menny magasából és kétezer éves távolságból, a mi emberi kínjainkra, kínzó problémáinkra érzéketlenül osztogatja utasításait; vagy egy olyan teológia, amely már „meghaladta” Jézus Krisztus Istenét, amely számára a bibliai Kinyilatkoztatás már csak akadály a mo- dernitás, egy igazán „korszerű vallásosság” útjában. Erre az iskolára (Harvard Divinity School) ez utóbbi tendencia nyomja rá bélyegét. Noha a legtöbb jelenség amellyel itt szembesültem, önmagában elszomorító (ha arra gondolok, hogy ezek a jegyek, az iskola nagy hatóköre folytán, a ma legdivatosabb teológia jegyei), mégis ez az év, az itteni tapasztalatok számomra felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Mindenekelőtt, az itteni tapasztalatok, kihívások nyomán kristályosodott ki számomra a teológiának az a „keskeny útja”, amely számára az Isten Igéje a legdrágább érték, de nem önmagáért, hanem mert azon keresztül az élő és a világgal együtt szenvedő Isten akar velünk találkozni és magához vonni. Ugyanakkor, egy évig amerikai diákok között élve, módom volt megtapasztalni, hogy a sok eszmei, teológiai divat virágzása ellenére él a szomjúság az Evangélium egyszerű, személyesen megszólító szava iránt; él a vágy olyan összetartozás után, ahol nem érdekek és „izmusok”, hanem Isten Igéje teremt közösséget. if]. Cserháti Sándor- Honnan jött a gondolat az ilyen speciális szolgálat megindításához? Előző szolgálati helyünkön Ta- bon és környékén nagy szórványban, aprófalvakban élt gyülekezetünk. Sok volt közöttük a megöregedett, idős ember, akiken rendszeresen kellett segíteni. Otthon is, meg úgy is, hogy ha bejöttek Tabra a rendelőintézetbe és nem volt hol tölteniük a várakozási időt, hát bejöttek a parókiára és ott voltak velünk együtt, közben beszélgethettünk, tanácsot adhattunk.- Milyen minta alapján szervezték meg az „állomást"? Kiskőrösi szolgálatom elején egyhónapos németországi tanulmányúton voltam, ahol a gyülekezeti diakóniát tanulmányoztam. Egy héten átjártam a gyülekezetét egy házigondozóval együtt és ott A 80-as évek elején jelent meg Marilyn Ferguson könyve „Szelíd összeesküvés” címmel, ami általános alapvetést nyújt a new age, a vízöntő korszakának meghirdetéséhez. Bemutatja, hogyan juthat el az ember „új” világlátásra a tudatátalakításon keresztül, s a kitágult tudatú emberek hogyan alkotnak „hálózatot”, amin keresztül megváltozik a társadalom és az egész emberiség élete. Tanítását világnézetileg semlegesnek mondja, mégis az új korszak embereinek „küldetését” abban látja, hogy a különböző vallásokból a kereszténység helyett akarjanak új vallást létrehozni. A tudatátalakítás tudattágításon keresztül megy végbe. Ehhez az új világkép felismerése tartozik: a vízöntő csillagkép szimbolizálja a szellemi, természet feletti erők kiáradását és ezen keresztül az emberiség megújulását. A személyes lét beleolvad a mindenség- be, a világszellembe. Ezen keresztül az emberből felszabadul az „isteni szikra”, aminek segítségével hatalmas erők birtokába kerül. Lehetővé válik az „időrepülés” a múltba vagy a jövőbe - tetszés szerint. A tér és tömegvonzás legyőzésével az ember más bolygókra is „kirándulhat”. A lélekvándorlás és az újra testetöltésen keresztül átalakulhat ismertem meg a gyülekezeti szervezetet. Az itthoni induláshoz sokat segített egy kedves barátnőm, aki az egészségügyben dolgozott, oktatott és szervezett és vele terveztük meg a teendőket. Sajnos, súlyos betegsége miatt korán itthagyott bennünket, nem érhette meg munkája gyümölcsét.- Egy ilyen szolgálatot nem elég megszervezni, ehhez anyagi alapok is szükségesek. Hogyan sikerült ezt előteremteni? Még 1991 októberében megpályáztunk egy társadalombiztosítási pályázatot, melyet elutasítottak. Nem nyugodtunk. Tovább kerestünk és a NEVI-től kaptunk 200 000,- Ft-ot. Ez segítette indulásunkat. Sikerült szerződést kötni a Népjóléti Minisztériummal is és így nővérenként 5000,- Ft támogatásban részesültünk. más lénnyé. Az embernek „több” élete van. Az ilyen kitágult tudat más erkölcsi- séget von maga után, amit ugyan ma még nem lehet körvonalazni teljesen, de más, mint ami a Tízparancsolatból következik, amire Isten Igéje kötelez és bátorít. így hiányzik belőle a bűnbánat. A tudatátalakítás több lépésben megy végbe. Először érdeklődni kezd az ember, beszél róla (=„nulladik típusú találkozás”) talán kíváncsiságból, vagy mert egyszerűen unatkozik („nincs jobb dolga”). De lehet, hogy érdeklődését éppen a megoldatlan, nyugtalanító kérdések keltik fel. Az ilyeneket biztatni kell, hogy van megoldás. Ezt követi a belépés, amikor az ember különböző eljárásokon keresztül (a már korábban megismert okkult és mágikus gyakorlatoktól kezdve, amiket a Szentírás tilt: SMóz 18, 9-14., a különféle meditációs tanfolyamokon át, a pszichológiából ismert és tévesen alkalmazott terápiákig - amikkel még vissza is élnek -) misztikus élményben részesül. A hatást kábítószerrel lehet még fokozni. Mindezt addig kell ismételni és annyifélét kell az eljárások közül kipróbálni, amíg az „élmény” be nem következik.- Hogyan indult meg a munka? 1992. március 1-jétől dolgozik 3 nővérünk. Vásároltunk egy kis Polski gépkocsit és ezzel járunk. Felszereltük magnóval, egészség- ügyi és tisztasági eszközökkel. Ezzel indultunk el. A kartonokból kigyűjtöttük a 65 éven felülieket és nekik ajánlottuk fel szolgálatainkat. Heti 50-55 személyt érünk el. Kevés a 3 nővér, - nem bírunk többet.- Milyen módszert követnek? Először magam megyek el látogatni, bemutatom a nővért és felajánljuk a szolgálatot. Ha elfogadják, úgy minden alkalommal előkerül a magnó, gyülekezeti ének, igehirdetés hangzik el és ezt nagyon hálásan fogadják. Ezenkívül végzünk háztartási segítő munkát, ablaktisztítást, takarítást, azután gyógyszerek kiváltását és kézbesítését is. A városi házigondozók a tanyákra nem tudnak eljutni, itt mi végezzük a munkát. Volt már olyan kérés is, hogy vigyünk virágot az elhunyt férj sírjára. A leg- meghatóbb az volt, amikor úrvacsorát kért egy testvérünk, aki közel hetven éve nem úrvacsorázott.- Mik a további tervek? Hosszú távon a most épülő szeretetotthon munkájába szeretnénk beépülni. Több nővért alkalmaznánk, mert az volna a jó, ha ameddig csak lehet, otthon gondoznánk az időseket, nem kiszakítva a családi, megszokott környezetből. Új útként szeretnénk a sokgyermekes családok segítését is megszervezni.- Hogyan fogadta a gyülekezet az „egészségügyi" állomás munkáját? Először kritikával, majd lelkesedéssel. Van áldozathozatal, készség a besegítésre és felelősség a munka iránt. Szeretnénk bővíteni a munkát, új autót beállítani és a nővérek szakképzettségét erősíteni. így nemcsak vérnyomásmérést, de kisebb vizsgálatokat, cukorszint ellenőrzést, fekélyek kötözését is elvégezhetnék. A városi egészségügyi szolgálattal mindent egyeztetünk! - Ha valaki érdeklődik szolgálatunk iránt, a lelkészi hivatalba írjon. tszm Ezután éretté válik az ember tanulásra, aminek tárgya minden okkult és mágikus ismeret megszerzése, mindenféle titkos tanitás megismerése. (Ezután a kísérletezőben már észrevétlen kialakul a függés és a csoport hálójából már csak nehezen szabadulhat.) Nem kérdéses tehát a következő lépés: a csatlakozás, amikor az ember már maga végzi a különböző eljárásokat (a kártyavetéstől a szellemidézésig és túlvilági erők „felhasználásáig”). így azután az ember már, kötelezve is van az „új korszak” tanainak teijesz- tésére. Ez az utolsó lépés, a „szelíd ösz- szeesküvés”. A keresztény ember talán észre sem veszi, hogy hogyan adta el egy tál lencséért az elsőszülöttségi jogot (lMóz 25,27-34, Mt 12,43-45). A mai ember is csodaváró, de nem szabad elfelejtenünk, hogy nem minden csoda jön Istentől (2Móz 7,12. Jel 13,13.14). A mai ember nagy vágya a békesség, nyugalom és ezért törekszik világméretű egységre vallásban is, társadalmi és politikai téren is. A világvallás, az egységes világbirodalom azonban nem tükrözi minden további nélkül Isten akaratát (lMóz 11,1-9. Jel 13,1-8. 11-18). Rőzse István Segédlelkészi elhelyezések, lelkészi kiküldetések A Déli Egyházkerület püspöke Öcsit Zoltánt augusztus 1-tól Pécsről Nagymányok-Váralja gyülekezetébe, Sikter Jánost augusztus I-től Porrogszentkirály gyülekezetébe, Kondor Pétert augusztus 1-től Nagyszénás gyülekezetébe, ifj. Cselovszky Ferencet július 1-től Gyünk gyülekezetébe, Baranka Györgyöt augusztus 1-től Gerendás-Csorvás gyülekezetébe, Bácskai Károlyt augusztus 15-től fél munkaidőben Rákoskeresztúr gyülekezetébe (fel munkaidőben a Teológiai Akadémiára dékáni titkárnak) helyezte, illetve küldte ki. Az Északi Egyházkerület püspöke Bartha Istvánt a celldömölki gyülekezetbe, Hanvai Enikő lelkészi munkatársat a bakon ytamási-bakonyszen ti ászlói gyülekezetbe, Jánosa Attilát a répcelaki gyülekezetbe, Menyes Gyulát az ostffyasszonyfai és csöngei gyülekezetekbe, Szabó Andrást a mórichida-árpási és a kisbaboti gyülekezetekbe, Uram Zsuzsannát az uraiújfalui gyülekezetbe küldte ki. Babka László segédlelkészt Celldömölkről az egyházasdengelegi és a sziráki gyülekezetekbe, Fataiin Helga segédlelkésznőt a Csönge, Ostflyasszonyfa, Uraiújfalu gyülekezetekből a büki és szakonyi gyülekezetekbe helyezte át augusztus 15-től kezdődő hatállyal. VALLÁSI IRÁNYZATOK MAI VILÁGUNKBAN A New Age (4.]
