Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-05 / 27. szám

Evangélikus Elet 1992. július 5. jfts GYERMEKEKNEK A I L 0 K N K AZ IGERET FÖLDJÉNÉL A vándorlás ideje lassan lejárt. Egyre többen kezdtek arról beszélni a táborban, hogy közel már a cél. A tizenkét férfi Mózes sátra előtt gyülekezett. Még korán reggel futárok szaladtak szét, hogy őket össze- gyűjtsék. Minden nagycsaládból, törzsből egyet-egyet választottak. Mózes már várta őket. - Elérkeztünk a földhöz, amit az ÚR ígért nekünk. Menjetek föl a hegyekbe. Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge? Sokan vannak-e vagy kevesen? Nézzétek meg, hogy jó-e a föld? Kém­leljétek ki a városokat! Vajon táborféle helyen laknak vagy erődítményekben? A termőföldet is vizsgáljátok meg és a növényeket: milyen fák vannak ott? Hozza­tok a föld gyümölcséből is! Legyetek bátrak! A kémek elindultak. Fölkapaszkodtak a hegységbe. Mindent jó alaposan megnéztek, hogy be tudjanak számolni Mózesnek. Egy szőlőfürtöt is lenyestek, hogy elvigyék Mózesnek, de egy ember nem bírta, ezért egy rúdra függesztették, hogy ketten vihessék. Négyven nap múlva tértek vissza. A nép kíváncsian várta már őket.- Csodálatos föld van ott - mondta az egyik kém. -Tejjel-mézzel folyó gazdagság van. Nézzétek, milyen szőlőfürt terem ott.- A talaj kitűnő - mondta egy másik.- Szép legelők vannak és tiszta vizű folyó. A nép örömujjongásba tört ki.- Ne örüljetek olyan nagyon - szólt ekkor durván az egyik kém. Az emberek elhallgattak.- Hiába jó az a föld, ha úgy védik, hogy mi csak távolról nézhetjük. Olyan erődítményeik vannak, amiket soha nem tudunk bevenni. A katonáik jól képzettek. Ne félje­tek, ők is tudják, hogy milyen földet őriznek. Nem fogják tálcán felkínálni nekünk.- Nincs igazad - mondta egy társa, akinek Káleb volt a neve. - Igaz, hogy jól felszereltek, de mi a lelkesedésünkkel és az ÚR segítségével le tudjuk őket győzni.- Miket beszélsz te az ÚRról? - dühödött be a másik. - Láttad te, milyen fegyvereik vannak? Olya­nok voltunk mellettük, mint a sáskák. Úgy is néztek ránk. A kémek vitázni kezdtek. Mózes egy idő után el­hallgattatta őket, de a táborban futótűzként terjedt a hír, hogy azt a földet nem lehet meghódítani. Az emberek félni kezdtek. A félelmük hamarosan harag­gá változott.- Miért hoztatok ki minket? - fordultak Mózes és Áron ellen.- Itt fogunk meghalni a pusztában.- Azt akarjátok, hogy a fegyvereiktől pusztuljunk el és családjaink rabszolgává legyenek ismét? Mózes és Áron arcra borult a nép előtt. Káleb és Józsué, akik a kémek közé tartoztak, hangosan kiál­tottak:- A föld, amit bejártunk igen-igen jó föld. Ha az ÚR kedvel bennünket, bevisz arra a tejjel-mézzel fo­lyó földre. Csak az ÚR ellen ne lázadjatok és ne féljetek attól a néptől, mert megesszük őket. Az emberek azonban dühösen rázták az öklüket feléjük.- Menjetek csak, ha annyira bíztok benne! Mi majd új vezetőt választunk és visszatérünk Egyip­tomba. Józsué elsápadt ekkora keménység hallatán.- Miért féltek tőlük? - mondta - Tőlük eltávozott az oltalmuk, minket pedig véd az Isten. Alighogy befejezte a mondatot a szent sátor felett megjelent Isten fehőoszlopa. Hirtelen mindenki el­hallgatott. Volt, aki öntudatlanul is letérdelt, volt aki dacosan állt. Az ÚR pedig megszólalt:- Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem? Gyerekimádság ISZONYÚ MELEG VAN Még a fák alatt is alig lehet kibírni. A kutyánk a nyelvét lógatja, ő még a bundáját sem tudja levenni. A napsütés szinte üt. Mindenki lassan mozog, lílég éjszaka sem hűl le a levegő. 'Valaki azt mondta; hogy ezt a meleget már az ember hozta létre az autók füstjével, vagy a gyárak bűzével. Igaz lenne ez? Vagy ez a meleg egyszerűen hozzá tartozik a világhoz? Istenem! Te, aki teremtetted világunkat tedd józanná az embert, hohy vigyázzon rá. Súgd az okos felnőttek fülébe, hogy még nekünk is ebben a világban kell élnünk. Nehogy úgy befütsenek, hogy kibirhatatlan legyen a forróság. .. .és kérlek, adj még egy kis szellőt is! A GYŐRI CSERKÉSZEK ÉLETÉBŐL Csapatzászló-avatás Emlékezetes nap 1992. május 24. a győri 459. sz. GYŐRY VILMOS cserkészcsapat számára. A másfél éve újjáalakult csapat ezen a napon vehette át lelkes öregcserkészeitől csapatzászlaját, ajándékként, mint az egykori zászló hű mását. Vasárnap délelőtt, a 10 órai istentiszelet előtt már nagy volt az izgalom, gyülekeztek ifjak és öregek, cserkészek és támogatók, érdeklődők s a meghívott vendégek a csapat otthonába. Örömünkben sokan osztoztak, a gyülekezet tagjai, egykori cserkészek, ifjú cserkészek, szülők s más győri csapatok tagjai. Az istentisztelet kezdetén Bárány Gyula esperes vezetésé­vel vonultunk a templomba. Az ünnepség - mely keretében az öregcserkészek átadták áz ifjaknak a zászlót, az istentisztelet záró oltári szolgálatában tör­tént. Bárány Gyula rövid igehirdetésében szólt a zász­lójelentőségéről a hűségre, becsületre, hitünkben való kitartásra buzdított. Ezután megáldotta a zászlót. A zászlóra szalagot kötött Ittzés Mihályné, csapatunk alapító parancsnokának özvegye, mint zászlóanya, s a szalagra hímzett ige szavaival - „Légy hű mindhalá­lig. .- adott számunkra útravalót. Majd a Fenntartó Testület és az őregcserkészek kötöttek szalagot a zászlóra. A köztársasági megbízott egy szép díszes kulacsot ajándékozott a csapatnak. Az istentisztelet után koszorúzás és megemlékezés következett. Először a csapat alapító parancsnoká­nak, Ittzés Mihály lelkésznek gyülekezeti házunk fa­lán elhelyezett emléktáblájánál álltunk meg. Tekus Ottó lelkész emlékezett meg arról a parancsnokról, aki példa kell hogy legyen ma is, mindnyájunknak. Aki törődött a rábízottakkal„ aki barátjukká tudott lenni s aki őket munkatársaivá emelte fel. Itt a táblá­nál csendült fel Ittzés Mihály kedves éneke is. a „Föl barátim...”. Az emlékezés koszorúját helyeztük el a tábla alatt. Ezután az utcára vonultunk, ahol a konvent falán a csapat névadójának, Győry Vilmosnak az emlék­táblája jelöli szülőházát. Petőcz Miklós dr. emlékezett meg a neves lelkészről, költőről, műfordítóról, majd saját versét szavalta el, melyet az ünnepi alkalomra írt. Az ünnepség a Himnusz szavaival ért véget. Mihácsi Lajos csapatparancsnok Emlékezés Ittzés Mihályra 1992. május 24-én, emléktáblája megkoszorúzása alkalmából Kedves Ifjú- és öregcserkészek! Kedves Barátaim! Méltó, hogy az istentiszteleten felszentelt új csapatzászlóval a 459. számú Győry Vilmos Cser­készcsapat, az öregcserkészek és gyülekezetülik érdeklődő tagjai­nak első útja Ittzés Mihály emlék­táblájához vezetett, hogy azt meg­koszorúzza. Cserkészcsapatunk alapító parancsnoka életével, lel- készi szolgálatával egybekapcsoló­dó cserkészmunkájával olyan mély nyomot hagyott, amelyeket elfelej­teni nem lehet. Rövid megemlékezésemben Itt­zés Mihály életének titkát keresem és azt három egyszerű mondat kö­ré csoportosítom. Az első mondat: Ittzés Mihály törődött velünk. Munkáját elvégez­heti valaki úgy, hogy eleget tesz kötelességeinek, de azon felül nem töri magát. Akétháboniközötti időszak hasonlított a mienkhez ab­ban, hogy a fiatalságra sok veszély leselkedett és a társadalom sze­génysége fokozta azt. Ittzés Mi­hály a cserkészcsapat megszervezé­sével kilépett a lelkészi életpályák megszokott medréből, szabad ide­jét áldozta értünk. Magam, mint elsős-másodikos Révays kisdiák, emlékszem a bibliaórákra, melyek­re a konventépületbeli legényszo­bájában hétköznap délutánonként összegyűjtött bennünket és a vas­tag betűvel nyomott bibliai igék versenyszerű keresésével minket bibliaismerethez segített, bibliasze- retetre nevelt. Második mondatom: Ittzés Mi­hály barátunkká lett. Pár évvel ké­sőbb házasságkötése után feleségé­vel együtt is megnyitották ottho­nukat a fiatalok előtt. Emberszám­ba vettek bennünket, egyenrangú- ként tekintettek ránk. Minden kér­désünkkel bizalommal fordulhat­tunk hozzájuk. Körülöttünk élet­hosszig tartó barátságok születtek. Emlékezünk cserkésztáborokra, tábortűz körüli beszélgetésekre, a népdalok és régi egyházi énekek szerelmesére, a tahi diáktáborokba vivő hajóutakra Gönyüig kishajó­val, onnan a nagyhajóval tovább. Cserkészei és diákjai számára kö­zös biciklitúrákat is szervezett. Ba­rátunkká lett! Harmadik mondatom: Ittzés Mi­hály munkatársaivá emelt. Hogyan is lehetne egy cserkésztábort egye­dül felépíteni! Ez a példa egész éle­te munkáján'átvilágított : nem gon-' doha, hogy amit tenni kell, azt csak ő tudja megcsinálni, egyedül. A ránk bízott feladatokkal nevelt és érlelt bennünket felelősséghor­dozó emberekké. így lettünk mel­lette a cserkész- és diákmunkában segédvezetők, majd vezetők őrsök­ben és bibliakörökben, s tanultunk az utánunk sorakozó kisebbek kö­zött úgy szolgálni, ahogyan ő tette. Ittzés Mihályt mindannyiunk számára fájdalmasan korán szólí­totta el Isten. De amíg élt és szol­gált közöttünk, életének ez volt a titka: törődött velünk, barátunkká lett és munkatársaivá emelt bennün­ket. Mindebben pásztorunkká, lel­kipásztorunkká lett. Az újjáala­kult és szép fejlődésnek indult Cserkészcsapatunknak szívből kí­vánom, hogy ez a pásztori törődés, testvéri barátság és munkatársi kö­zösség valósuljon meg újra sorai­ban.­........Tekus Ottó A Nógrádi Egyházmegye idei megyei ifjúsági konferenciáját augusztus 16-23. között tartja Balassagyarmaton. Jelentkezni személyesen és írásban letet. Cím: Kalácska Béla, 2660 Balassagyarmat, Kossuth u. 36. Espe- resi Hivatal. Jelentkezéseket július 31-ig tudunk elfogadni érkezési sorrendben. Nógrád megyében a gyülekezeti lelkészek is tudnak segíteni és felvilágosítást adni a heti programról. A konferencia költsége bentla­kással 1200,- Ft. Ezt az Összeget csak augusztus első hetében felvé­telt nyert kiértesítettek fizessék te. Programot mellékelünk, kérésre küldünk. 12-20 év közötti konfirmált fiatalokat várunk. Születtek 1912-ben HÁROM EGYHÁZZENÉSZT KÖSZÖNTÜNK Nem megszokott dolog, talán nem is illendő három jeles személyiséget egyszerre köszönteni. De most még­is ezt tesszük, mert mindhárman ebben az évben ünnep­ük 80. születésnapjukat. Ha életútjuk különböző is, a szakértelemben, hűségben és az egyház szolgálatának készségében mindig egyek voltak. Fasang Árpád ősi felvidéki családból származik. Fiatalon lett az orosházi evangélikus iskola tanítója, ahol tíz esztendőn keresztül dolgozott. Közben elvé­gezte a Zeneakadémián a tanítóképző-intézeti ének­zenei szakot. Siklós Albertnál zeneszerzést, Zalánfy Aladárnál orgonáim tanult. Végzése után a szarvasi evangélikus tanítóképző tanára, majd igazgatója. Az iskolák államosításakor más munkahelyet kellett ke­resnie. Ekkor lett a soproni tanítóképző-intézet taná­ra. Ebben az időben sok gyülekezetben gazdátlanná lettek az orgonapadok. Kántorokat kellett képezni! Fasang Árpád írt egy harmóniumiskolát, ennek alap­ján indult meg Sopronban a Teológián a harmónium- oktatás. Ez a mű máig is a kántorképzősök első kottá­ja Koráliskola L címmel. Akkor és még sokáig csak névtelenül jelenhetett meg ez a kotta, mert időközben Fasang Árpád a Népművelési Minisztérium zenei fő­osztályának vezetője, majd pedig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója lett. Magas beosztását sok ízben bajba jutott muzsikusok mentésére használta fel, jót tévén „hitének cselédei­vel”. Kompozíciói mellett számos pedagógiai tanul­mánya, tankönyve jelent meg. Az országban minde­nütt ismerik, mert sokat jár vidéken, lelkesen magya­rázza a koncerteken felhangzó zeneműveket, és jó tanáccsal, biztatással támogatja a vidéki kórusokat. A jó zene apostola. Rezessy László Csetneken, a Rozsnyó-környéki evangélikus kisvárosban született. A nemrég elhunyt Rezessy Zoltán öccse. A Zeneakadémián protestáns egyházzenét tanult, középiskolai énektanárképzőt végzett, orgonajátékra Zalánfy Aladár oktatta. A bu- dahegyvidéki gyülekezeti énekkart 1937-ben szervezte meg, ezt az énekkart mai napig ő vezeti. Pályája kez­detén a Zeneakadémián tanított, majd a budapesti, később pedig az egri pedagógiai főiskola tanszékveze­tő tanára. Izig-vérig pedagógus, több zeneelméleti tankönyv szerzője. Nyugdíjba menetele óta a híres Szent István Gimnázium zeneiskolájának orgonata­nára. A reménytelenség évtizedeiben is reménységben élt és dolgozott. Egri tanárkodása idején éjszakánként a főiskola zenetermének orgonáján gyakorolt. Ez a rejtőzködő muzsikálás nem önmagáért volt. Rezessy László remélte, hogy orgonaművészetét egyszer - de vajon mikor? - egyháza szolgálatában még használ­hatja. Gyűjtötte a bizonytalan, de mindig remélt jövő­re az evangélikus régi mesterek kórusműveit, és szöve­güket magyarra fordította. Hogy egyszer majd átad­hassa a gyülekezeti énekkarok használatára. E gyűj­tőmunka ért célba a Karénekeskönyv II. kötetében. De a munka folytatódik, Rezessy László jelenleg a 16. századi evangélikus kórusirodalmat gyűjti és elemzi, s lelkesen és csodálkozva számol be annak gazdagsá­gáról, szépségeiről. Sulyok Imre a régi evangélikus Schulek család saija. A zeneszerzést Kodály Zoltánnál, az orgonajátékot Zalánfy Aladárnál tanulta. A Zeneakadémián ezen kívül középiskolai énektanárképzőt végzett, és protes­táns egyházzenészi oklevelet szerzett. Akkoriban ke­rült az óbudai gyülekezethez kántornak, amikor eb­ben a templomban épült Budapest legmodernebb és legszebb hangú orgonája. Sajnos, ez az orgona az ostrom idején leégett. Sulyok Imre 1951-ben a kelen­földi gyülekezet kántora lett, ahol a gyülekezeti mun­ka mellett régi mesterek, kortárs szerzők és a saját maga által komponált kantáták betanításával több évtizeden keresztül hangversenyeket szervezett és ve­zényelt. Akik ezeken az alkalmakon részt vettek, mindmáig élményként emlékeznek vissza rájuk. Su­lyok Imre 1939-ben lett a Magyar Rádió zenei szer­kesztője, de ismerve egyházi tevékenységét, 1950-ben elbocsátották. Ezután a Zeneműkiadó Vállalatnál előbb szerkesztő, majd főszerkesztő lesz. Nyugdíjba vonulásakor jelentős feladatot vállal, az új Liszt-össz­kiadást szerkeszti. Gondozásában eddig 17 Liszt­kötet jelent meg, mellette számos más kiadvány is. Sulyok Imre a kodályi zeneszerzőiskola egyik jeles reprezentánsa: kórusművek, kantáták, kamaraművek és orgonadarabok egész sora tette ismertté nevét. Tíz tanévben tanított az Evangélikus Teológiai Akadé­mián is. Mind a mai napig a kelenföldi gyülekezet aktív orgonistája. Három muzsikus, három nagyon különböző életút. A közös vonások mégis jelen vannak. Mindhárman ugyanabban az évben születtek, mindhárman több zenei szakot végeztek a Zeneakadémián. És mindhár­man még 80 évesen is aktívak: kutatnak, kiadnak, fordítanak, ismeretterjesztő előadásokat tartanak, ze­nét komponálnak. De amit e cikk keretében szeretnék kiemelni és megköszönni nekik egész egyházunk nevében az az, hogy bármikor szükség volt szolgálatukra, mindig örömmel, szívesen, teljes tudásukat adva végezték el a kitűzött feladatot. Ha a Koráliskola sokszorosított első füzete bővítésre szorult, Fasang Árpád harminc szép korálelőjátékkal kiegészítette. Ha az egységes Agenda 1963-as, majd 1986-os kiadás kottás anyagát kellett előkészíteni, együtt dolgoztak D. dr. Pröhle Károllyal, a szerkesztővel. Ha kántorunknak a ma­gyar dallamokhoz korálelőjátékokra volt szükségük, mindhárman készek voltak új műveket írni, és felaján­lani azokat a készülő Koráliskola II. kötete számára. Ha kevésnek bizonyult már a Karénekeskönyv I. kö­tetében található kórusirodalom, akkor Rezessy László szinte életművét, gyűjtésének legjavát adta a Karénekeskönyv II. kötete számára. A zenei bizottsá­gi munkában vagy a kántorképzősök vizsgáztatásán évről évre ott voltak, minősítettek, elismertek és bírál­tak a jobb munka érdekében. A legszebb együttes munka az új énekeskönyv és korálkönyv szerkesztése volt. Mikor a hívó szót meg­hallották - így vallotta egyikük -, úgy voltak, mint a honvédparipák, akiket békeidőben az eke elé fognak, de ha trombitaszót hallanak, elkezdenek nyargalni. Ők hárman, ízig-vérig egyházzenészek, most végre nekik való feladatot kaptak: dolgozni fiatalságuk nagy vágya megvalósításáért: egy ritmikus énekes­könyv megjelentetéséért. Lelkesen jöttek, hozták az anyagot, vitáztak felőle a legjobb megoldásért, de végül mindig egyet tudtak érteni, és az asztalra tudták tenni mindazt, amit kért tőlük egyházunk. Az együtt- munkálkodás csodálatos évei voltak ezek, Istentől megáldott közösségben! Köszöntjük mindhármukat! Egész egyházunk ne­vében köszönjük nekik, amit egyházzenénkért tettek és tesznek a mai napig. Köszönjük, hogy mindezt önzetlenül teszik, mert megfizetni ezt a munkát egyhá­zunk sohasem tudta. Köszönjük hűségüket, s azt, hogy nem tagadták meg fiatalkori elhivatottságukat. Kérjük, az Ur áldja meg mindhármukat továbbra is gazdagon életerővel, alkotó kedvvel, egészséggel és hitben való megállással. Adja Isten, hogy továbbra is alkothassanak még az emberek gyönyörűségére, Iste­nünk magasztalására! Trajtler Gábor Az Evangélikus Országos Könyvtár értesíti olvasóit, hogy a nyári nyitvatartási rend a következő: az Üllői út 24-ben júniusban is, júliusban is hétfőtől péntekig, 9-16 éra között vagyunk nyitva; a teológia könyvtárában (Rózsavölgyi köz 3.) júniusban hétfőtől péntekig 9-16 óra között, júliusban ugyancsak hétfőtől péntekig 9-13 óra között van olvasószolgálat; augusztusban mindkét helyen zárva teszünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom