Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-05 / 27. szám

Evangélikus ' mSi 57. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1992. JÚLIUS 5. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 3. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft A szeretet Isten országának élete és gazdagsága. Itt azok a legnagyobbak, akik a legkisebbek. Akik semmit sem tartottak meg maguknak. Akik csak az adakozás vágyát tartották meg Thomas Merton A TARTALOMBÓL HÁROM EGYHÁZZENÉSZT KÖSZÖNTÜNK A SOPRONI LICISTÁK BALLAGÁSA A DEÁKKÚTNÁL LELKÉSZIKTATÁS - KÉT NYELVEN H a valaki az 1992. év egyháztörténeti esemé­nyeit a jövőben jellemezni, összefoglalni akarja, minden bizonnyal azt fogja írni, hogy ez az év Tessedik-év volt. Megemlékezések sora bi­zonysága ennek. Június 14-én tartotta országos egy­házunk a Szarvas-ótemplomi gyülekezettel együtt megemlékezését abban a templomban, melyet Tesse- dik Sámuel építtetett. Nálunk nem szokás ugyan név­vel nevezni a templomokat, de van már példa arra, hogy kiemelkedő tervezők, építészek neve „rajtama­rad” alkotásukon. Beszélünk Ybl-templomról Kecs­keméten, Makovecz-templomról Siófokon, egy sereg templom viseli a harmincas-negyvenes évek alkotójá­nak, Sándy Gyulának nevét. A szarvasi ótemplomot ugyan nem tervezte, nem építette, de építésére a kez­deményezést Tessedik Sámuel adta, ezért méltán ne­vezhetjük Tessedik-templomnak. Az ünnepség alkalmára nemcsak a szarvasiak gyü­lekeztek, de a megyéből és még messzebbről is jöttek, akik szeretik egyházukat és megragadnak minden al­kuimat á közösségi együttlétre. Különösen nagyjelen­tőségű, hogy a gyülekezet kétnyelvű, magyar és szlo­vák, mindkét nyelven rendszeresen folyik az ige hirde­tése. Ezt a tényt erősítette az is, hogy vendégként megjelent dr. Rudolf Chmell cseh- és szlovák nagykö­vet is családjával, valamint többen a Magyarországi Szlovákok Egyesületének vezetőségéből. A város ön- kormányzatának küldöttségét dr. Demeter László pol­gármester vezette. A kormány képviseletében Lukáts Miklós miniszterelnökségi államtitkár volt jelen. Egy­házunk vezetői közül a Déli Egyházkerület elnöksége volt gazdája a helyiekkel együtt a megemlékezésnek: dr. Harmati Béla püspök és dr. Sólyom Jenő egyházke­rületi felügyelő. Az oltári szolgálatot a püspök Pintér János esperes­sel és Nobik Erzsébet lelkésszel osztotta meg. Igehir­detésének textusa Szentháromság vasárnapjának ige­hirdetési alapigéje volt: Jn 17,1-4. Bevezetőjében az ünnepi alkalmat jelölte meg azzal, hogy amikor Tesse­dik fél évszázados működését itt folytatta, akkor vala­mi új kezdődött a gyülekezetben a török dúlás után. Tessedik a lelki élet területén is nagyot alkotott, mert igehirdetése mellett kiemelkedő volt az, amit az isko­lai nevelés terén végzett. De legalább olyan fontos volt az a szaktudása, amit külföldön szerzett és azt a gya­korlatban igyekezett átadni. Minden módon fel akar­ta emelni korának népét. Jézus főpapi imája Istennek ad dicsőséget. Ez a glória a lényege istentiszteletünknek. Erre a dicsőség adásra nem Istennek van szüksége, hanem az ember­nek. Mint ahogy istentiszteletre és ünnepre is nekünk van szükségünk, hogy megértsük, kik vagyunk és A GYÜLEKEZETEI ÉPÍTŐ TESSEDIK SÁMUEL Országos Tessedik emlékünnepély a szarvasi ótemplomban Oltári szolgálat elgondolkozzunk azon, hol vagyunk. Belehelyez­zük magunkat Isten ko­ordináta-rendszerébe. Ma kísért a mindenáron való szabadság, Isten pa­rancsolataival szemben más erkölcsöt, a szabad­ság erkölcsét akarják so­kan. Istentisztelet azért van, hogy újra és újra tudjuk, hol a helyünk! Tessedik a maga idejében azért emeltette e falakat, hogy Istené legyen a di­csőítés. Az istentisztelet nem önmagáért van, köze van az élethez. Az az indulat legyen... ami Krisztus Jézus­ban volt. Ha ez így lenne a mai magyar közéletben, családok életében, bizonyára több lenne a megértés a jó szó, a tolerancia. Nem ígérte Isten, hogy egyszerre tökéletes lesz a világ. Tessedik is keservesen tapasztal­ta meg, hogy jó szándéka zsákutcába futott, meghiú­sult. Mégis kapott erőt, tudott tovább menni, újra kezdeni. Tanuljon meg igent mondani a szívünk, le­gyen kegyelem és békesség nékünk és maradjon ve­lünk. Az ünnepi liturgia befejezéseképpen a püspök szlo­vákul énekelte a liturgikus Miatyánkot. Az istentiszte­let után Misik Lajos felügyelő nyitotta meg a megem­lékező közgyűlést. Elsőként a város polgármestere, dr. Demeter László kapott szót, aki arra a kérdésre kereste a feleletet: mit üzen ma Tessedik Sámuel? Hitben élő, egészségben, boldogságban, anyagi jólét­ben élő embereket akart, egészséges, lakható várost. Ezzel ad példát a ma élőknek. A polgármester az ünnepi alkalmat használta fel, hogy átadja a püspök­nek és a két szarvasi gyülekezet lelkészének az önkor­mányzatnak előzetes tárgyalások alapján hozott hatá­rozatait a visszaadandó ingatlanokról. Az ünnephez méltó szép pillanat volt. Lukáts Miklós államtitkár átadta a kormány és a miniszterelnök jókívánságait és példaképként említet­te Tessedik Sámuelt a ma embereinek. Mennyi min­denre volt energiája a lelkipásztori munkája mellett. Iskolát alapított, benne tanított matematikát, bioló­A közgyűlés elnöksége giát, nyelveket, történelmet, mezőgazdálkodást, be­tegségek okait és gyógyítását. De a Türelmi Rendelet után minden energiáját az építésre, a templom építésé­re is fordította. Ma is hasonló építésre van lehetőség és ehhez itt Szarvason is megvan a lehetőség. Dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő Tessedik életé­nek fontos vonásait emelte ki. Nevéhez az egyetemi anyakönyvben ezt a szót jegyezték be: Hungarus. Akkor ez így volt szokás. Bármilyen nyelven beszélt is valaki, ehhez a hazához tartozónak vallotta magát, hungarusnak. Egy másik vonása, hogy építő volt, a harmadik pedig pedagógusi munkájában testesült meg. Ma megpróbálják szembeállítani a pedagóguso­kat az egyházzal. Tessedik munkája példa arra, hogy hozzátartozik az egyházhoz a nevelés és tanítás. Erre mutat az a gesztus is, melyet e város polgármestere tett ma itt. De mindezek felett elsősorban Isten szolgá­ja, lelkész volt. Ez volt a legnagyobb, amit tett, Isten igéjét hirdette! A Tessedik-múzeum igazgatója, dr. Palov József tartott emlékbeszédet, melyben nem ismételve azokat a vonásokat, melyeket már a köszöntésekben hallot­tunk, bemutatta azt a gazdag életet, mely elindult Albertiből (akkor ott volt édesapja lelkész), majd folytatódott Békéscsabán és apja halála után Po­zsonyban. Korán, 11 évesen veszítette el édesapját, édesanyja kosztos diákok tartásával kereste a min­dennapit, ő pedig járta az iskolákat, külföldön tanult és Németországban nemcsak a tudományt, de a gaz­Lukáts Miklós államtitkár Dr. Sólyom Jenő kér. felügyelő dasági élet gyakorlatát is tanulta, figyelte azért, hogy majd itthon gyümölcsöztesse ismereteit. Bemutatta küzdelmeit a munkáját meg nem értőkkel, a gáncsos- kodókkal és azt, hogy iskolája nem maradt fenn az utókornak. Ma mégis nagyra tartjuk minden tevé­kenységét, mert a teljes életet munkálta kortársai kö­zött. Táborszky László békéscsabai esperes gyülekezete köszöntését hozta, ahol Tessedik édesapja is tem­plomépítő lelkész volt. Ő volt a gyülekezet erőskezű szervezője, aki korabeli feljegyzés szerint „a sokféle fejeket egy kalap alá szorítá”. A csabai kis templom­ban van eltemetve. Fia Szarvason végezte ugyanazt a munkát. Áldhatja Istent egész egyházunk értük! Deme Zoltán az újtemplomi gyülekezet lelkésze a 46. zsoltár 8. versével köszöntött. Milyen jó, hogy Isten erős várunk, van hatalma megtartani! Nobik Erzsébet lelkész bejelentette, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök úgy vállalta jövetelét, ha nem lesz közszolgálati elfoglaltsága. Mivel azonban a riói környezetvédelmi konferencia határozatait állam­fői szinten kellett aláírni, mindnyájunk sajnálatára nem tudott eljönni. Ugyancsak kimentette magát sze­mélyes hangvételű levelében Jeszenszky Géza külügy­miniszter is. A gyülekezet végig nagy figyelemmel tartott ki és különösen köszönte a gyülekezet konfirmandusainak oratórikus előadásában megszólaló Tessedik életraj­zát. A délutáni események közé tartozott a gyülekezeti teremben rendezett kiállítás megnyitása, megjegyezve, hogy a Tessedik-múzeum on kívül a Mezőgazdasági Főiskola is rendezett a jubileumi év alkalmából a saját szakmájában kiállítást, főként azokból a növényfaj­tákból, melyeket abban a korban termeltek. A befejező alkalom a templomban zajlott le. Peskó György orgonaművészünk műsorában Bach, Men­delssohn, Liszt, Peskó Zoltán és Gárdonyi műveket adott elő, a tőle megszokott virtuozitással. Két áriát énekelt Bercelly István az operaház magánénekese, melyet ugyancsak Peskó György kisért. Gazdag tartalmú nap volt Szarvason, méltó a gyü­lekezet nagy papjának művéhez. Példája elevenen él­het ma is közöttünk és segíthet egy olyan korban, mely sok tekintetben hasonlít Tessedik korához, ha eszközeiben, kivitelezésben modernebb is. tszm Dr. Demeter László polgármester Peskó György és Berczeily István Dr. Palov József igazgató VALLÁSI IRÁNYZATOK A hátunk mögött hagyott 40 évet úgy is jellemezhetjük, mint vallás nélküli korszakot, mert a társada­lomban az emberek a tudományos ismereteken, az ideológiai magya­rázatokon, az iskolai népoktatáson és a tömegtájékoztatáson keresztül az ateizmussal ismerkedhetett meg, ami elősegítette a világ Isten nélkül való elképzelését és ezzel látóterük nagyon is beszűkült, aminek követ­keztében csak az érzékeszervekkel és értelemmel felfogható dolgokat s jelenségeket fogadta el valóságnak. A XIX. sz.-ban, amikor a termé­szettudományok területén nagy fel­fedezések történtek, nem csoda, hogy azt hitték: a tudományok mindent megoldanak az emberiség életében s ezzel együtt elhitték azt is, hogy a vallás elhal. MAI VILÁGUNKBAN: A huszadik század végén azon­ban bebizonyosodott az ellenkező­je. Sőt az emberek egyre többet be­szélnek a civilizációs ártalmakról, új járványokról, a környezet el­szennyeződéséről, ami miatt nö­vény- és állatfajok tűnnek el a föld színéről. Az emberekből feltörő val­lási vágy babonaságokban, régi ok­kultjelenségek felújításában ölt tes­tet, amiről azután kiderül, hogy romboló hatással van az emberre, különösen a fiatalokra, akik sze­retnék az embertelen társadalmi, gazdasági és politikai viszonyokat megváltoztatni. Ezeket a törekvé­seket azután könnyű meglovagol­ni. A hátsó - gonosz - szándék legtöbbször rejtve marad. így tör­tént ez a hatvanas évek ifjúsági megmozdulásaival és a 70-es évek vallási mozgalmaival kapcsolat­ban is. Meghirdették, hogy az emberiség történelmében sorsforduló követ­kezett be, ami megtöri a hagyomá­nyokat, a történelem eddigi folya­matait s merőben új világ kezdő­dik: új korszak (=new age) kö­szöntött az emberiségre. Ennek ki­fejezésére az asztrológiát hívják se­gítségül s ennek alapján mondják ki, hogy elkezdődött a vízöntő kor­szaka. A tavaszpont, ahol a Nap tartózkodik látszólag a napéjegyen­lőség idején, az mindig más-más csillagképövre (állatövre) esik. Egy ilyen korszak 2140 évig tart. A 12 állatövnek megfelelően 12 korszak váltja egymást és bő 25 ezer év után kezdődik minden elölről, a végte­lenségig. Ez megfelel a lélekvándor­lás, újra testet öltés hiedelmének. A „vízöntő korszakát” többek kö­zött a Hair c. musical is igyekszik megkedvelteim az ifjúsággal. Az előző korszak volt a halak korszaka, ami a keresztyénség kor­szaka. Erre magyarázatul néhány történelmi tényt kapcsolnak egybe önkényesen. Az egyik a betlehemi csillaggal kapcsolatos. Kepler, a nagy csilla­gász, több munkájában is foglal­kozott Jézus születési idejének pontos meghatározásával (pl. a De Stella nova c. művében. Prága, 1606). Máté (2,1-12) és Lukács (3,1.) evangéliuma alapján keresett összefüggést a betlehemi csillag és a történelmi adatok között. A bet­lehemi csillagot azzal a ritka csil­lagászati jelenséggel magyarázta, ami évezredenként egyszer fordul elő a Jupiter és Szaturnusz boly­gók együttállása a Halak csillag­képben. A másik tény, ami az elő­zőtől teljesen független: az egyik ősi keresztyén szimbólum a hal. Ugyanis a görög „hal” szónak a hangjai (ichthüsz) az egyik leg­ősibb keresztyén hitvallás (Jézus Krisztus Isten Fia Szabadító/ Üdvözítő) szavainak kezdő hang­jait adják ki. (Nagyon szép irodal­mi feldolgozását találhatjuk meg a Nobel-díjas lengyel író, H. Sienki- ewicz: Quo vadis c. regényében.) Végül emlékeztetnek arra, hogy Nagy Konstantin 312-ben, amikor Maxentiusszal döntő csatára ké­szült - a legenda szerint - egy álma arra intette, hogy a keresztyének Istenének szabadítást hozó jelé­nek, a keresztnek, védelmében in­duljon a csatába. A késő délutáni alkonyon a Nap fölött meglátta a keresztet és körülötte az írást: Ez­zel győzzél! ( = „touto nika”). Ke­reszt alakú monogrammal látta el a katonák pajzsát. És az is tény, hogy győzött. A keresztyén történelemszemlé­let nem ciklikus, hanem egyenes vonalú, ami fejlődést, visszaesést foglalhat magában. A világtörté­nelmet Isten teremtő munkája előzte meg és végső pontját az utolsó ítélet és az örök élet (üdvös­ség vagy kárhozat) határozza meg. A kozmikus, a világmindenségre vonatkozó nagy fordulat Jézus Krisztus halálában és feltámadásá­ban történt meg (Gál 4,3-9). Rözse István A NEW AGE (I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom