Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-01-20 / 3. szám
ORSZÁGOS f j1 / J. EVANGÉLIKUS HETILAP KOHmBnnnn H 56. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1991. JANUÁR 20. VÍZKERESZT UTÁNI 2. VASÁRNAP ÁRA: 12 Ft Imádkozni annyit jelent, mint élni a Krisztusban, szeretni Őt, vele együtt szenvedni, lelket megnyerni, alávetni magunkat az Atya akaratának és vezettetni hagyni magunkat a Szentlélek rejtett Világosságával. Bánk József ELTEMETTÉK DR. ZSEDÉNYI BÉLÁT IMÁDKOZZUNK! Miután Dr. Zsedényi Béla, az egykori tiszai evangélikus egyházkerület felügyelőhelyettese, evangélikus jogakadémiai tanár 1955. február 8-án - életfogytiglani börtönbüntetését töltve - a budapesti gyüjtőfegyházban elhunyt, a 301-es parcellában jeltelen sírba rejtették el, titokban. Az országgyűlés, a Történelmi Igazságtétel Bizottság és családja kérésére 1990. december 22-én temették el egyházunk szertartása szerint. Az igehirdetést Szebik Imre püspök végezte, a liturgiában Madocsai Miklós és id. Kendeh György lelkészek voltak segítségére. A temetésen Szabad György, az Országgyűlés elnöke, Vörös Vince képviselő, egykori küzdőtársa, Dr. Boleraczky Lóránd ny. jogakadémiai professzor, Kéri Kálmán altábornagy mondtak búcsúszavakat. A temetésen megjelent Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és a képviselők sokasága. A sírnál Dr. Fabiny Tibor teol. professzor a Johannita lovagrend nevében búcsúzott az elhunyttól, Bánffy György színművész versmondással kért áldást dr. Zsedényi Béla emlékére. Áz alábbiakban közöljük Szebik Imre püspök elhangzott igehirdetését. Egy tragikus emberi sors, dr. Zsedényi Béla életeseménysorozata drámai vonulatának megrázó hatása alatt vesszük körül e gyászos ravatalt. Megrendül az emberi lélek, ha történelemtudatába próbálja belehelyezni vagy értelmével felfogni, hogyan lehetséges oly kegyetlen időket megérnünk a modem kor fennkölt eszméket hirdető világában, hogy a végtisztességet és az utolsó útra kísérő áldást is megtagadják kortársaink közül bárkitől. Ami különösen fájdalmas: nem Zsedényi Béla volt az egyetlen fénylő csillag magyar múltunk sötét éjszakájában, akit próbáltak elfeledni, akiről hallgatott a hivatalos hatóság, akiről nem jelenhetett meg gyászjelentés. Most mégis méltán hősökké avatja őket a történelem, példákká érleli személyüket a feszültségteli jelen. Eljövendő nemzedékek előtt ragyognak ők, hogy láttassék, miként szabad élni, maglóik válkszl'ot'th rtieggyőződésHfez Hűnek lenni, önmagunkat és sorsunkat vállklhV szenvedésben, megaláztatásban s a halál árnyékában. Amikor 35 esztendő múltán - utolsó szívdobbanását követően - megállunk koporsója komor közelében, Istenünk színe előtt emlékezünk reá. Aknasugatagon 1894. április 5-én Máramaros megyében született, ősi evangélikus családból. Unokabátyja evangélikus egyházunk egyetemes egyházi és iskolai felügyelője volt, aki a császári patens elleni tiltakozás vezéralakjaként vált ismertté. - Zsedényi Béla gimnáziumi tanulmányait Nagyszebenben és Máramarosszigeten végzi, jogi tanulmányait pedig az utóbbi helyen működő református jogakadémián kezdi, majd Budapesten a Tudományegyetemen fejezi be. Főhadnagyként küzdötte végig az első világháborút, ahol sebet is kapott. Majd Komárom város másodjegyzöje, később főjegyzője lett. A csehszlovák állameszme elleni izgatás indokával letartóztatták, majd internálták. Miután Komáromból kiutasították, a Zemplén megyei Tolcsván talált otthonra és olaszliszkai birtokán gazdálkodott. Mindössze 31 esztendős, amikor a miskolci Evangélikus Jogakadémia a Maiéter István lemondásával megüresedett közjogi és nemzetközi jogi tanszékre professzorául elhívja. 1929-ben hazánkban elsőként sajtótudományi szemináriumot hirdet. Éveken át szerkesztő is a Felsőmagyarország, majd a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap újságoknál. Közben egyházközségi felügyelő, miskolci presbiter és az egyetemes egyház törvényszéki bírája magyar lutherániánkban. Az ideiglenes nemzetgyűlés elnökévé 1944. december 21-én választják meg Debrecenben. Majd 1945. január 26-tól a Nemzeti Főtanács elnökeként államfői tevékenységet is végez. 11 hónapos államfői és nemzetgyűlés elnöki tevékenységét követően ügyvéd Budapesten 1950. május 24-én történt letartóztatásáig. Hosszú kihallgatások és kegyetlen kínzások után 1950. november 23-án életfogytiglani fegyházra ítélik llémkedés, háborús és népellenes bűntett miatt, koncepciós per áldozataként. Számára ez az ítélet halálos Ítéletnek bizonyult, 1955. február 8-án hunyt el - föltehetően gyomorrákban a gyüjtőfogházban. Tetemét a 301-es parcellában helyezték el titokban. így halt meg a II. világháború utáni új Magyarország első államfője. E rövidre szabott curriculum vitae soraiból is elénk magaslik dr. Zsedényi Béla professzori, politikusi és presbiteri alakja. Professzor volt a szó igazi értelmében. Rendkívüli talentumai predestinallák a katedra magaslatára. Nem csupán szakterületének kiváló ismerője, de érdeklődési körébe tartozik a kor szellemtudományának szinte valamennyi területe. Állandóan olvas és szüntelen képezi magát. Számos közjogi, politikai, nemzetközi jogi és társadalomtudományi cikket ir. Nagyszerű előadó, közvetlenségével hamar megnyerte hallgatóit. Tudományos munkásságának ismertetése meghaladja e mostani idő szűkre szabott kereteit. Professzor volt, az igazság szüntelen kutatója. Politikusként váratlanul tűnik fel 1944-ben. Tiszta jellemű ember, aki a hazáért érzett felelősségtől vezérelve vállal nehéz időben kockázattal járó vezetői megbízatást. Küldetésként értelmezi közjogi méltóságát. A demokrácia elkötelezeti híve, ideiglenes nemzetgyűlési elnöki tevékenysége alatt a demokratikus államrend megvalósítását és védelmét tartja célkitűzésének. Az egyre burjánzó önkényuralom személyét félreállítja. Politikus volt, kimagasló egyéniség, nemzeti hőssé formálta a történelem, mártírrá a kegyetlen idő. Presbiterként, egyházi férfiúként szolgált Isten ügyéért. Neveltetése és a családi tradíció egyaránt evangélikus egyházunk iránti hűségre inspirálja. Hányatott élete egyes állomásain mindig részt vesz a helyi egyházközség életében. Egyházi jogakadémiai profeszszorként pedig a protestáns egyház helyesjogrendjének kialakításán, értékteremtő szolgálata alapján őt megillető társadalmi elismertség biztosításán fáradozik. A hierarchia és küriarchia kérdéséről alapos tanulmányt írt máig érvényes aktualitással. Az 1945-ben halálra ítélt Turóczy Zoltán püspök pertörlésébcn személyesen járt közben, megmentve az egyházfő életét. A tiszai evangélikus egyházkerület helyettes felügyelőjeként magas egyházi tisztséget viselt. Tevékenyen részt vett az 1934-37. évi zsinat munkájában. Személye világító fáklya zordon idők távoli múltjából, amely Isten iránt elkötelezett életre és hűséges szolgálatra biztatja a ma élő nemzedéket. A Svéd Vöröskereszt egykori budapesti megbízottja, Valdemar Langlet, aki személyesen ismerte Dr. Zsedényi Bélát, visszaemlékezéseiben „igen bölcs ember”-nek nevezte. Vegyük ajkunkra most mi is a 90. zsoltár 12. versének imádságát és csendesedjünk el az ősi fohász felett: Urunk taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Az imádkozok nagy táborában sokféle kérdés, kiáltás hangzik el. A bölcs szív kevesek kérése csupán. Pedig az élethez nélkülözhetetlen, mint a sötétben világító mécses. Kicsoda a bölcs szívű? - kérdezhetjük. Bölcs az az ember, aki számol Isten jelenlétével a bennünket körülvevő valóságban. A Példabeszédek könyvének írója is így vall: a bölcsesség kezdete a/ Úrnak félelme. Immanuel Kanl hires szállóigéje: két dolog az, ami fogva tart, a lelkiismereti törvény bennem, a csillagos ég fölöttem - utalás Isten jelenlétére az emberben s a Teremtőre alkotásában. De Isten jelenlétét szemlélhetjük a történelemben is, amikor váratlanul elhozza a szabadság és reménység hajnalát a sorsuk kiszolgáltatottságába beletörődött népeknek. Bölcs az az ember, aki számol Isten jelenlétével életében. Ezért nincs olyan kilátástalan helyzet, amelyből ne tudna kivezetni; nincs oly nehéz feladat, melynek elvégzésére ne adna erőt és értelmet. Csak merjünk számolni jelenlétével és ne kérjünk kevesebbet imádságunkban, mint Őt magát, hadd irányítson, hadd tanácsoljon, hadd vezessen döntéseinkben mélységek fölött és magaslatok ormán. Kicsoda a bölcs szívű? - kérdezhetjük. Bölcs az az ember, aki számol cselekedetei következményével. Gyakran indulataink befolyásolnak, máskor éncsségünk érdeke diktál lelkűnkben. Jézus az aurea rcgula-ban így tanácsol: amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, akként cselekedjetek velük ti is. Biztat a megelőlegezett bizalomra, bátorít a feltétel nélküli szeretetre és felhív a felelős életre. Mindannyiunknak számot kell adnunk végzett dolgainkról, hozott döntéseinkről Isten és a történelem színe előtt, de emberek közösségében is. Építkezzünk lelkűnkben Jézus igéjével! Kicsoda a bölcs szívű? - kérdezhetjük. Bölcs az az ember, aki számol Isten ígéreteinek beteljesedésével. A földi élet felelős ideje létünknek csak töredéke. Isten nem hagy magunkra akkor sem, amikor a halál álmába szenderedünk, mert szeretetétől az utolsó szívdobbanás sem választhat el. Isten ígérete szerint Nála teljesedik be életünk, Nála érkezünk célba. Ő pedig elhozza az új eget és új földet - egy magasabb rendű világot, ahol letöröl szemünkről minden könnyet, megszüntet minden igazságtalanságot, ádáz gyűlöletet és konok embertelenséget. Ahol Ő lesz minden mindenekben. ígéreteinek alapja pedig a mi Urunk Jézus élete, értünk hozott kercszthalála s fénylő feltámadása. Számolni Isten ígéreteinek beteljesedésével meggazdagodást kölcsönöz a léleknek, nyugalmat a szívnek s a földi lét küzdelmében távlatot az embernek. Költői szépséggel vallja ezt Tóth Árpád: Összeszorítom ajkam, ha nehéz a kín, Mert tudom, tiéd az én harcom, S győztes távlatokba néz Könnyekkel szépült Orcádfényű arcom. Urunk, taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Ámen. Sokszor hallottuk már ezt a felszólítást istentiszteleteinken és egyéb alkalmakon is. De mire is szólít? Bizalomra így: „semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé”. Röviden tehát: mindig - mindenben - mindent Isten elé. De bekapcsolódásra is ösztönöz ez a felszólítás valahányszor halljuk: ne maradjunk ki, ne csak passzívan, lélektelenül hallgassuk a lelkész, vagy a gyülekezet imádságát, hanem magunk is aktívan kapcsolódjunk be a testvéri közösség könyörgésébe vagy hálaadásába. A felszólítás iránya tehát, ami felé terel: Isten elé, és a testvéri közösség felé bizalommal és egybekapcsolódva, hittel és szeretettel. 1991 januárjában, néhány nappal az idei egyetemes imahét előtt különben is meg kell hallanunk a felszólítást: imádkozzunk. Vegyük komolyan a készített és kapott alkalmat. Keressük együtt Istent és nyissuk meg egymás előtt is ajtónkat és szívünket is. Imádkozzunk, hogy Isten tegye áldottá az idei imahetet köztünk és mindenütt a világban. Ezekben a sorokban nem az imahét témáját érintem, azt olvashatjuk lapunkban. Inkább a „keretre” és az idei év jelentőségére - kiemelt jelentőségére szeretnék rámutatni néhány sorban. Az idei imahetünk ünnepélyes nyitó alkalmát evangélikus egyházunkban, a budapesti Deák téri templomban tartjuk „házigazdái”, de ugyanakkor természetesen ökumenikus szolgálattal is. Gonduljunk erre az alkalomra is. Kérjük Istent, hogy ez a találkozó „nyitás” legyen igazán Isten és „egymás felé is, ne csak ünnepi megnyitó. És imádkozzunk azért, hogy az imahét mindenütt ilyen kétirányú nyitás legyen egyházainkban. Februárban a világ minden tájáról egy irányban indulnak, utaznak majd egyházi küldöttek, méghozzá az ausztráliai Canberrába az Egyházak Világtanácsának nagygyűlésére, többek között egyházunk küldöttei is. Az egyháznak ez a világot átfogó közössége is megújulásra szorul. A világgyülés témáját nézve azonban ennél is nagyobb feladatra vállalkozik: az egész teremtettség megújulásáért könyörög és erre hívja fel az egyházakat is. Be kellene kapcsolódnunk ebbe a közös imádságba is az imahéten, ez is időszerű kérés. Augusztusban a római katolikus egyházfő, a pápa látogat el hazánkba. Ennek keretében is lesz egy ökumenikus istentisztelet, találkozó is a debreceni református templomban, ahol a pápa a magyarországi összes egyházak vezetőivel és természetesen tagjaival is találkozik. Mi természetesen másképp várjuk ezt a találkozást, mint római katolikus testvéreink. De az út jelentőségét-először történik hazánk történetében - mi is látjuk és érezzük: ökumenikus esemény igazán. Imádkozzunk azért, hogy ez az út ne egyszerűen az eseményekben legyen gazdag és jelentős, hanem a Krisztusban. Imádkozzunk tehát az idén különösen is azért, hogy történjék ebben a vonatkozásban előrelépés: „hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, és hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." Kapcsolódjunk be Urunk imádságába, az idei imahét jó alkalom erre, hogy minden más mellett ez legyen a döntő, ebből valósuljon valami. Nem ökumenikus esemény, de házunktájáról csak idekívánkozik: júniusban kezdődik egyházunk zsinata. Ezt a könyörgést se feledjük el: Isten adjon egyházunknak valóban újulást. S végül, ha hazánk, a körülöttünk élő országok és a világ helyzetét is látjuk, hiszen a „oikumené” az egész lakott földet jelenti, akkor az imádságra felszólítás olyan is lehet, mintha a harangot (nem akarok vészharangot írni) kongatnák, hogy imádságra ébresszenek, amíg nem késő. Engedjük hát a felszólítást idén valóban szívünkig. Jó lenne, ha egyetlen gyülekezet sem maradna ki. Tereljen hát a felszólítás, sőt térítsen Isten elé és egymás felé. Áldja meg az imádságmcghallgató Isten az idei imahetet nálunk és mindenütt a világon: imádkozzunk! K. L. AZ ÖKUMENIKUS IMAHÉT MEGNYITÓ ISTENTISZTELETE A DEÁK TÉRI TEMPLOMBAN LESZ JANUÁR 20-ÁN, VASÁRNAP DU. 6 ÓRAKOR. AZ ISTENTISZTELETEN IGÉT HIRDET: DR. HARMATI BÉLA PÜSPÖK DR. SEREGÉLY ISTVÁN EGRI RÓMAI KATOLIKUS ÉRSEK TÉGY HITTEL - HIGGY TETTEL! Évtizedes hagyomány egyházunkban, hogy az év első munkanapján az Országos Egyház tanácstermében a fővárosi lelkészek, esperesek, országos munkaágak vezetői, dolgozói összegyülekeznek újévi köszöntésre. Nem csupán köszöntés volt ez, hanem az előző év munkáját értékelve előremutatás történt az új év feladataira. Ez a hagyomány - úgy látszik- megszűnik. Az idei fogadáson Frenkl Róbert országos felügyelő bejelentése meglepetésként hatott, ebben a formában ez volt az utolsó ilyen, ezentúl az év elején fórumszerü összejövetel lesz, nyitott mindenki- így vidékiek - számára is, ahol a jövő tennivalóit együtt beszélik meg, monológ helyett a dialóg lesz a jellemző. A visszatekintést Szebik Imre püspök tartotta. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a tények beszélnek, azokat kell meglátni és értékelni. Különben az ember nem tudja, hogyan értékelje, ami történt. Kétségtelen, hogy fordulat-esztendő volt a mögöttünk lévő. Valaki így írt róla napilapban: nagyobb szabadság - nagyobb brutalitás. Valami hasonló az egyházban is zajlott. Elszabadultak indulatok... De a tények beszélnek. A május elsejei fórum nagytöbbségü pozitív véleménye, teológusok növekvő létszáma, templomszentelések. Az országos presbitérium négy gyűlése mutatja a testület erőteljesebb bevonását a döntésekbe. Az elmúlt évben kezdődtek meg a tv-műsorok, számos ifjúsági konferenciát tartottunk és nagyon előtérbe került, - központi üggyé lett a hitoktatás. Növekedett az igény intenzívebb lelkigondozásra, megnyílt a lehetősége a kórházi, börtönbeli és mindenféle intézeti fiatalok és idősek gondozására. Nagy feladatot jelentett a hitoktatás személyi feltételeinek biztosítása. Akik elfelejtik a tényeket, sötétségben tapogatóznak. Ezt a sötétséget ki-ki vizsgálja meg magában és oszlassa szét. Címadó mondatunkkal kezdte Harmati Béla püspök a jövőbetekintést: Tégy hittel - higgy tettel! Sokféle jókívánság magában nem hoz semmit, emberi aktivitás nélkül. Az új évben nagyobb hitre, több bizalomra lesz szükségünk. Kell, hogy a szív és a fej hite együtt növekedjék és a megtérés, mint napi feladat legyen életünk része, - különben nincs keresztyén élet. Amit ezután felsorolt, az a feladatok tömege, a lehetőségek kihasználásának tárháza. Akik azt kérdezik, mit tegyünk, azok válogathatnak. Mindenekelőtt a gyülekezétek és egyházmegyék nagyobb önállóságának következményeként kell, hogy elevenebbek legyenek a gyülekezetek. Tudomásul kell vennünk, hogy a népegyházból a missziói egyház felé megyünk és így kell szervezni, folytatni a gyülekezeti életet. Valósuljon meg, hogy „aki az Úré, ide hozzám”. Állandó feladat annak vizsgálása, hogy hitünk és az állam hogyan áll egymás mellett, hogy ne legyen „beavatkozás” egymás életébe, de a lutheri tanítás szerint tudjunk egyszerre „két birodalomban” élni. Nagyon sok ötlet, lelemény vetődhet fel és valósulhat meg, teremtő munka folyhat a gyülekezetekben. Hittel tegyük! Higgy tettel! - azt jelenti először, hogy az egyház, a gyülekezet építése legyen az első. Ez a gyermekek között és az ifjúságnál kezdődik. Tizenhatezer gyermeket részesítünk hitoktatásban. Ez több, mint az előző években, de kevesebb annál, amit reméltünk. Ezentúl minden közösségi alkalmat fel kell használni a bizalom teremtésére, közgyűléseket és fórumokat. Zsinati fórumokat fogunk tartani alapkérdések tisztázására. Áz új esztendőben nagyon nehéz feladatokat ró majd ránk a gyülekezetek gazdasági helyzetének megoldása. Abban a katasztrofális gazdasági krízisben kell elhelyeznünk és lehetőleg stabillá tennünk anyagi bázisainkat, melyben közismerten szenvedünk mindannyian. Mégis törődnünk kell a lelkészek és más egyházi alkalmazottak fizetésével, javadalmával. Az infláció az ö jövedelmükre is hat! Megoldást kell taláni arra, hogy ha már vannak szórvány-gépkocsik a gyülekezetekben, a növekvő üzemanyagárak mellett üzemelhessenek is, és eljussanak a lelkészek a szórványba is hitoktatásra. Az új évben számos új munkaág, tevékenység indul meg. Ezek között van tavasszal a Rádió Pax adásának megkezdése. Négy egyház (felekezet) kuratóriumi tagságával indul ez a rádióadás. A budapesti Vajda Péter utcai egyházi épületben saját stúdiót alakítunk ki, ahol rádió- és tv-felvételek készülhetnek, valamint a hitoktatás számára segédeszközöket, kazettákat tudunk készíteni, másolni. Tanácsos már most felkészülni a világkiállításra, mert amennyiben megrendezi országunk, azzal kapcsolatosan külföldi látogatókra kell számítanunk és ökumenikus világtalálkozót is szervezhetünk. Közelebb van hozzánk az augusztusi pápalátogatás, melynek eseményei egyházunkat is érintik, ökumenikus kapcsolattartásunkat teszik majd próbára. Mindezeknek a feladatoknak azonban csak úgy tudunk nekifeszülni és azokat végrehajtani, ha teljes fegyelmezettséggel, munkánkra koncentrálunk. A zsinat nagy mértékben foglalja majd le időnket és erőnket, de ennek ellenére a többiekre is tartalékolnunk kell és jó tervezéssel, a bizalom erősítésével, egymás elfogadásával, megbecsülésével, de legfőképpen Jézussal és egymással együtt, a mégoly nehéz esztendőben is eredményesen végezhetjük szolgálatunkat és még örülhetünk is! Tóth-Szöllős Mihály
