Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-19 / 20. szám

Evangélikus Élet 1991. május 19. ÚJ ESPERES A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE ÉLÉN A Szentlélek... megvilágosít A somogy-zalai táj az évnek szinte minden szakában varázsla­tos, erdőivel, dombok között meg­búvó falvaival, vendégszerető né­pével. Ezen a szép vidéken területi­leg is, s a nagy katolikus többséget tekintve is igazán szórványsors az evangélikusok osztályrésze. Csak­nem fél Dunántúlt magában fogla­ló egyházmegyének esperesi tiszté­ben történt őrségváltás a húsvét utáni első vasárnap délutánján. Hosszú időn át Dubovay Géza ka­posvári lelkész vállán volt nemcsak saját gyülekezetének, hanem még sokaknak gondja, illetve a lelké­szek pásztorolásának felelőssége. Most Smidéliusz Zoltán a gyéké­­nyesi-nemespátrói gyülekezetek szolgálattevője kapott nem na­gyobb hatalmat, hanem még több bölcsességet és szeretetet igénylő megbízatást a somogy-zalai gyüle­kezetek többségétől, reménység szerint magától az egyház Urától. Smidéliusz Zoltán esperesi beik­tatására Nemespátróban került sor. Művészien díszített oltár, ün­neplő sokaság várta a jeles napra érkezőket, dr. Harmati Bélát a Déli Egyházkerület püspökét, dr. Só­lyom Jenő egyházkerületi felügye­lőt, az egyházmegye népét, lelké­szeket és vendégeket. Miközben az ősi falak között hangzott az ének, az imádság, a környező gyülekeze­tekből összesereglett híveket meg­örvendeztette az összetartozás él­ménye is. Harmati Béla püspök l Péter 1,3 alapján hirdette az igét. A nagy gyülekezetét és az esperesi szolgálatra elhívott lelkészt egy­aránt megszólító, gondolatokból álljon most előttünk egy csokor­­nyi: „esperesi szolgálatodat úgy végezd, hogy az istentisztelet le­gyen élő reménységben. Miért van szükség az istentiszteletre? Mert sokszor tekintetünk megragad a porban s kísértések közepette, a lázas tolongásban elfelejtjük, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Szükség van az istentiszteletre, hogy szemünket fölemeljük s lás­sunk egy másik, spirituális dimen­ziót, ne csak a munkát, a gondot, a föladatokat, a pénzt, az életkort, a hazát, a nemzetet, a világot. Van egy lelki ’dime'h'zió, ahová á témp­­lorptofony irányítja tekintetünket. Az egyház feladata, hogy figyel­meztessen arra, amire Jézus egy példázatában: mi lesz, ha az éjjel elkérik a lelkedet? Nézz föl ember oda, ahonnan jön az áldás, a bé­kesség, a szeretet. Esperes testvé­rem járd Somogy-Zala gyülekeze­teit, prédikálj, bátorítsd a lelkésze­ket is, hogy el ne felejtkezzenek a fölfelé tekintésről, hiszen Isten ere­je megtart betegségben, s halálban békességet adhat. A második, amire egyházban s gyülekezetben szükség van, az élő reménység. Kevés a lelkész s na-* gyón sok a feladat. Munkánk Kő­műves Kelemen-i. Építünk, s le­omlik, tanítunk, prédikálunk, s ke­vés ami megmarad, meglátszik, megvalósul. Ügy látjuk hiábavaló. Mint esperes, buzdítsd lelkésztár­saidat, hogy érdemes, hiszen ígére­tet kaptunk, hogy az Isten igéje nem tér vissza üresen. Egy új ház néhány hónap alatt fölépül, egy emberi lélek megváltozásához sok Smidéliusz Zoltán esperes, dr. Harmati Béla püspök és Deme Dávid nagykanizsai lelkész idő kell. Könnyebb téglát téglára rakni, mint egy embert szeretetre, reménységre tanítani. De csak­­azértis, Krisztusért is érdemes. Rajtunk múlik, mennyit emeljük föl Istenre tekintetünket. Somogy­bán és Zalában nem csak a falvak­nak, a házaknak, az embereknek kell újjászületniük. Esperes testvé­rem legyen benned az az indulat, ami Krisztus Jézusban volt. Áld­jon meg az Isten élő reménységgel, hogy a terhek alatt össze ne rop­panj, adjon néked segítséget. Le­gyen vigasztalásod, hogy a gyüle­kezet közösség, akik ma elkísértek, veled maradnak, s embereken túl, veled marad maga Jézus. A ma­gyar életet sokszor a sivataghoz hasonlítják, kevés a zöld, az élő reménység, a megértés. Nő a pusz­ta köztünk. Feladatod, hogy ne a senki földje nőjön, hanem az, ahol Isten igéjének vetése sarjad sok ter­mést hozva. A gyülekezetek, a lel­készek imádkozzanak esperesü­kért, segítsék, álljanak mellé, hogy a Somogy-zalai Egyházmegye Is­ten virágzó kertje lehessen.” A beiktatás és az úrvacsora után hangzott el a közgyűlésen az új esperes, Smidéliusz Zoltán vallo­mása múltról és jövőről. Idézem szavait küldetéséről, megtett útjáról: „a legalapvetőbb feladatjelölés megvan Máté 28,18- ban és János 13,34-35-ben. Mind­kettő fontos, mert misszió szeretet nélkül és szeretet misszió nélkül értelmetlen és félresikerült dolog. Csak abban az egyházban hiszek, amely itt a földön minden pillanat­ban, s a jövőben is Isten irgalmára és kegyelmére szorul, bűnösök gyülekezete. A felülről való jó ado­mányok, amiért hálát adok Isten­nek, döntően meghatározzák éle­temet: lélek, szeretet, imádság és közösség. Lélek. Vallom, az egy­ház csak tengeren, szélcsendben veszteglő hajó, száraz csontváz, s Szentlélek éltető és életre vivő fu­­valma nélkül. A gyülekezet halódó tetem, a benne levők csak füstölgő mécsesek, akik fanyar és mérgező szavaik, tetteik, életük füstjével szennyezik egymás életét. Ézért kell könyörögnünk: „jövel Szent­lélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven, mennyei ajándékoddal”. Az ajándékok között a legna­gyobba!, ami nem más, mint a sze­Pünkösdi lángok Ha látom, hogy mennyi itt a kenyér-bánat, Ha látom, hogy testvér testvérre támad, Ha álomnak virágját látom az avarba S lelkünk nyugodt vizét véresre kavarva, Ha mindenfelé csak bűnt és bűnt látok, így imádkozom: ti pünkösdi lángok Égessétek meg azt a csúf világot! De ha elém jönnek fehér gyerek-lelkek, Játékra nyílt kezű, ártatlan szentek, akiken nem fog sem a bűn, sem átok, Mert ők öröklik a nagy mennyországot, így imádkozom: ti pünkösdi lángok, A gyerekekért, csak a gyerekekért Tisztítsátok meg ezt a csúf világot! Várady Lajos Húsz évvel ezelőtt, 1971. május 19-én 59 éves korában hunyt el Várady Lajos budavári esperes. Fenti vers közlé­sével emlékezünk reá s hűséggel végzett szolgálatára. ORSZÁGOS IFJÚSÁGI KONFERENCIA - GYENESDIÁS Konfirmált fiatalok számára rendezünk országos konferenciákat Gyenesdiáson. A konferenciák időpontja: I. június 23-29. IV. július 28-augusztus 3. II. június 30—július 6. V. augusztus 18-24. III. július 21-27. A konferenciákra a lelkészi hivatalokon keresztül lehet jelentkezni 1991. május 30-ig. Koczor Tamásnál (2373 Dabas, Luther u. 14.) A konferenciák költsége 1200 Ft fejenként. JELENTKEZÉS NÉLKÜL NEM TUDUNK SENKIT SEM FOGADNI! retet. Jézus szeretetéröl lehet és kell beszélni, mert ez az ami tart egyhá­zat, egyházmegyét, gyülekezetei és benne mindnyájunkat. Ebből a szeretetből, annak megtapasztalá­sából fakadhat ajkunkon az imád­ság; ami nélkül nincs sem lelkészi munkaközösség, sem gyülekezet. Az imádság egy olyan lehetőség és feladat egyben, amit lehet és kell tanulni. Könyörögni kell azért, hogy Jézus Krisztus fősége alatt valóságos közösséggé, élő szerve­zetté legyenek gyülekezeteink s az egész egyházmegye. Közösség. Ez az utolsó kulcsszó. Áldás ha az egyházmegyében gyü­lekezeteink megérzik, tudják és élik, hogy Krisztus által egymást segítő, egymás javára élő közösség lehetünk. Átok, ha még a szomszé­dos gyülekezetekben sem tudnak békében megférni egymás mellett. Áldás, ha felismeri magyar né­pünk, hogy országhatárokon belül és kívül élő magyarokkal és nem magyarokkal közösséget kellene alkotnia. Elszomorító, hogy mind­ezt mindeddig nem volt képes meg­valósítani. Ahol van Istennel, az Ó Fiával és embereknek egymással való közössége, ott élet terem és szárnyal az emberi lélek.” A beköszöntő után többen kö­szöntöttek: Blázy Árpád egyház­­megyei felügyelő, dr. Sólyom Jenő, Lackner Aladár tolna-baranyai es­peres, Dubovay Géza leköszönő es­peres, Gyarmati István orosházi lelkész, Tekus Ottó Győrből, La­­borczi Zoltán a család nevében, Mackó Gyula esperes plébános. Skalics Gusztáv a maráci gyüleke­zet pásztora a Szlovén testvéregy­ház köszöntését hozta. A két gyü­lekezet felügyelője, amelyben az új esperes szolgál, Gyékényesről Ri­­tecz József és Péter Katalin gyüle­kezeti tag s Nemespátróból Dömö­­törffy Jenő kérte Isten áldását lelki­­pásztorára. A Himnusz eléneklése után terített asztalok mellett várta a vendégeket a gyülekezet. Jézust, a főpásztort kérjük, hogy Smidéliusz Zoltán személyében ne egyszerűen új esperest, „főnököt” tisztelhessünk, hanem szolgála­tunkban segítséget nyújtó, So­mogy-Zala mindegyik gyülekeze­tének sorsát szívén viselő testvé­rünket a Jézus Krisztusban. Deménc Smidéliusz Katalin Fényért kiált a sötétzárka foglya. Világosságért könyörög az eltévedt éjszakai vándor. Tiszta látásért zokog a komor, reménytelen gondolatok rabja. A homályos, megtört, fényét vesztett lélek az igazi fényforrást kutatja... A szabadság világosságát. Az eligazodás sugarát. A sötét múltat felejtő jövő ragyogó színpompáját. Az áttetsző, követhető világos elképzelések ragyogását... Csillapíthatatlan a fényigényünk. Azoké is, akik a nyári perzselő nap elöl elsötétített szobába menekülnek. Azoké is, akikre mások zárják a fényt át nem eresztő ajtókat, azok fényigénye is óriási, akik bűneik véget nem érő éjszakájában vergődnek. Várjuk a hajnalt. Az esthomály elmossa a kontúrokat. Felismerhetetlenné te­szi a színeket, formákat, érvényteleníti a szabályokat... Aránytévesztővé világít. A sűrű sötét a halálról beszél. Az esélytelenség félelméről. Nincs több út, nincs többé jövő. Hogy soha sem köszön rád a pirkadat... A kiáltást pedig elnyeli az éj... Várjuk a hajnalt. Valaki résre nyitja az ajtót. Nem várt látogató az „elutasí­tott” szeretetből hoz valamit. Egy lényegtelennek tűnő mon­dattöredék felkavar... Egy válasz nélkül hagyott kérdés egy­­szercsak élni kezd... Néhány kedves mozdulat figyelmet kelt... Minden a hajnalról üzen! A felkelő nap hitét zengi! „A rácsokon túl felkel a Nap fényt iszik a szomjas ember.” Pünkösd az éltető Napról énekel. A világító, meleget adó, barnító égitesten túl az Isten Világosságáról. Arról a fény­­körről, amely minden élet forrása, minden szeretet kezdete, minden megújulás inspirálója. A Szentlélek megvilágosít. Gyötrő, értelemvcsztő múltat felejthetek. Kínzó miértjeim a Világosság Birodalmába helyezhetők a „nyilvánosság napjáig”. Láthatom a követ, amire - cél felé igyekezve -, felléphetek, és észrevehetem azt a követ, amibe elbukhatom - mélybe zuhanva... Segít, irányít a rémisztő sötétben. Megvéd a belső - önpusztító - ármányok hatalmától. A szürke mindennapokat színessé varázsolja, - hogy ünnep legyen az élet. Áttöri a félelem - meg kell halnod, nincs remény - demagógiáját. Odavezet a Szentlélek világossága a másikhoz - csapattársához és ellenséghez -, hogy „fény­visszaverőként” alkalmazzon. Pünkösd a felismerés ünnepe. Az éjszakát a hajnal követi. A sötétség uralmát megtöri a felkelő nap csodája... A Szentlélek „fényterápiája” hatásosan gyógyít, enyhít, ere­dendő és szerzett kínokat, nyomorúságot. Az eredmény fel­tétele „pusztán” hitünk minősége... L. Sztankó Gyöngyi SCHOLZ LÁSZLÓ A LÉLEK A Lélek hív és összegyűjt. Kigyújtja pünkösd lángjait. Szív, melyet bánat, gond megült, Sok testvérszívre várhat itt: Ez Krisztus gyülekezete, Isten ujjának műhelye. A Lélek lángja mint a tűz Perzsel, fájdalmat is okoz, De megtisztít, démont kiűz, Meghátrál tőle a gonosz. A zajló szívre béke száll, Mihelyt bűnétől tiszta már. A Lélek Krisztushoz vezet, Mindent az övéből merít, Bocsánatot ad, életet, Örömre indít, felderít, Az Úrhoz visz, ki nem halott, Halott volt, ám feltámadott! Az élő Krisztus küldi el Lelkét ma is, mint valaha S vigasztal, gyámolít, nevel Az egyházban Ő általa! Hol Krisztus Lelke van jelen. Újult fán jó gyümölcs terem. Gyümölcse izes, száma sok: Hűség, szelídség, szeretet... Szegények mind, sőt koldusok, Kikben ezt föl nem lelheted; Dúsak viszont, sőt kincsesek, Kikben pünkösdi bor pezseg. Ó, Szentlélek, te szállj közénk! Lásd, egybegyűltünk várva rád! Érints meg Isten ujjaként, Heved bensőnket járja át. Készíts mibennünk tűzhelyet S leszünk élő gyülekezet! Manherz Károly: A MOSONSZENTJÁNOSI KÓDEX Manherz Károly hamarosan megjelenő könyve a Pannonhalmi apátság tulajdonában levő kódex kép- és szöveganyagából közöl magyarázattal ellátott válogatást. A kódex hazánk német anya­nyelvű népességének ritka kulturá­lis hagyatéka. A XVII. század vé­gén, illetve a XVIII. század elején papírra vetett német nyelvű éne­keskönyv a Szentírás népszerűsíté­sét szolgálta. E műben a bibliai epika, a népi színjátékok, valamint a különböző vallásos és profán énekek ötvöződtek sajátos egység­gé, s a szöveget még tovább tarkít­ják a felbukkanó helytörténeti, családtörténeti adatok, népgyó­gyászati jegyzetek. A képek külön­leges népies stílusban főként bib­liaijeleneteket, szentek életének je­lentős eseményeit ábrázolják. Az 1620-1630 környékén Ma­gyarországra tömegesen betelepült német etnikum óhazabeli kulturá­lis hagyományainak megőrzését, továbbélését tükrözik a fent emlí­tett tartalmi és formai sajátossá­gok. A lejegyzett szöveg szinte érintetlen formában őrizte meg az archaikus német nyelv fordulatait is. A felsorolt tények együttesen avatják e müvet a német nemzeti­ségi, a protestáns vallási és népi irodalom, illetve művészet nagybe­csű emlékévé. A Pytheas Kiadó gondozásában megjelenő könyv a kódex képei s az eredeti szövegrészietek közlése mellett közreadja a szövegek ma­gyar nyelvű fordítását is, az eredeti stílust követő, archaizáló formá­ban. A fordítás, s a képekhez fű­zött kétnyelvű magyarázó szöveg a kódex kultúrtörténeti jelentőségét törekszik mind szélesebb körben megismertetni. A könyv terjedelme 160 oldal, 65 egész oldalas színes képpel. Ára: 950 Ft. Megrendelhető a Pytheas Kft.-né/ (1116 Budapest, Ózdi utca 22.). Postai megrendelés esetén a kiadó a postaköltséget magára vállalja. Dr. Harmati Béla, a Déli Egyházke­rület püspöke a Rákospalotai Evangé­likus Nagytemplomban 1991. május 28-án 16 órakor diakónus lelkésszé avatja Veperdi Zoltánt, aki az országos egyházi elnökség megbízása alapján 1991. április 1 -jétöl az Országos Egyhá­zi Iroda adminisztratív osztályvezetője. A nagytarcsai gyülekezet JUBILATE ifjúsági énekkara hálaadónap keretében köszöni meg Istennek tíz éves szolgálatát. Ennek zárásaként május 26-án, vasárnap este 6 órai kezdettel a nagytarcsai templomban előadja J. S. Bach: „Úgy szerette Isten a világot...” kezdetű 68. kantátáját Vezényel: Bálint József karnagy Igét hirdet: Keveházi László esperes A BETHÁNIA C. E. SZÖVETSÉG szeretettel hívja és várja a Krisztussal való élő kapcsolatra eljutni, illetőleg ab­ban megerősödni kívánó Testvéreket nyári konferenciáira: Hajdúszoboszlón (egyszerű körülmé­nyek) június 10-15: Hitmélyítő konferencia 17-22: Hitmélyítő konferencia július 1-6: Gyermek-hét (konfirman­dus korig) 8-13: Gyermek-hét (konfirman­dus korig) 15-20: Családi hét 29-aug. 3: Evangélizációs hét Jelentkezés és felvilágosítás Dr. Németh József címén (4025 Debrecen, Postakert u. 4.) Kistótfalun (Pécs mellett) június 24-29: Ifjúsági konferencia (konfirmandus kortól) július 4-9: Ifjúsági konferencia (konfir­mandus kortól) augusztus 26-31: Hitmélyítő konferen­cia. Jelentkezés és felvilágosítás Csekei Ti­bor címén: (7623 Pécs, Kolozsvár u. 14.) Részvételi díj egységesen 1000 Ft/fö. A létszámok korlátozottak, a jelentke­zéseket a beérkezés sorrendjében fogad­hatjuk el és a tudnivalókkal visszajelzést adunk. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS a Soproni Evangélikus Gimnázium (Lyceum) matematika, fizika, angol, német, magyar és történelem szakos tanári állásaira (akár más szakokkal párosítva is). Feltételek :- az evangélikus vagy református egyházhoz való tartozás,- lelkészi ajánlás,- tanár szakos egyetemi oklevél,- legalább egy idegen nyelv ismerete,- rendezett családi élet. A pályázatokat az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalá­ba kell eljuttatni (Budapest, 1085 Üllői út 24.) 1991. május 31-ig. A pályázatnak tartalmaznia kell önéletrajzot, valamint legfeljebb egy oldal terjedelemben a pályázó tanári és nevelői tevékenységének elvi elkép­zeléseit. Jézus a családban CSAK A NEHÉZSÉGEK KÖZÖTT EGYÜTT? Magyarországon évtizedek óta tart az a korszak, amikor az emberek erejé­nek és idejének legnagyobb részét a szerzés, a jelen életszínvonalának és a jövő biztonságának megalapozása köti le. Ez különösen a most 40-55 éves generációra igaz. Ebben a helyzetben a családok közötti kapcsolatok sokszor nem a közös meggyőződés és hit alap­ján szerveződnek, hanem inkább érde­kek azonossága szerint. A városi lako­sok körében pl. szinte népmozgalom a hétvégi üdülő vásárlása, építése. Az üdülőtelepeken azután elég erős az ösz­­szetartás. Megfigyelhető a szomszédos építkezők, kertészkedők és nyaralók között a kölcsönös segítségnyújtás készsége. Számomra kétséges, bár nem kizárt, hogy ebben van-e szerepe a ke­­resztyénségnek, vagy bármiféle mé­lyebb lelki közösségének. Eközben az állandó lakóhelyen lazulnak a közössé­gi kapcsolatok az evilági és az egyházi szférában egyaránt. Kora tavasztól ké­ső őszig jelentősen megcsappan a váro­si gyülekezetek látogatottsága, a csalá­dok hétköznapjait pedig a munkahely és az iskola foglalja le, péntek délután­tól vasárnap estig (hétfő reggelig), az­zal, hogy idejüket szabadban, a nyara­lóban töltik. A keresztyén családok kö­zötti értékes kapcsolatok fenntartása és mélyítése ugyancsak sok időt igé­nyelne, de erre már ebben az életstílus­ban nem futja... Talán valamivel jobb a helyzet a fia­talabbak esetében. Tudjuk ugyan, hogy a pályakezdőknek anyagilag na­gyon nehéz a helyzete. Önálló lakást szerezni csaknem reménytelen. Kis­­gyermek(ek)et nevelni jelentős terhek vállalását jelenti. A puszta létfenntartá­son túlmenő gyűjtögetés célkitűzése ir­reális volna, de a mindennapok nehéz­ségei kikényszerítik a családok szolida­ritását legalábbis szellemi síkon, a problémák megbeszélésében, egymás tanácsolásában. Több gyülekezetben meghonosodtak a családi istentisztele­tek, ahova zömmel a kisgyermekes csa­ládok tagjai járnak és a liturgikus alka­lom után szívesen együttmaradnak még !4-l órás teázásra, beszélgetésre is. A diktatúra csúcsán, az anyagi nyo­morúság mélyén, az 50-es években az előző generáció családjai is sokszor jár­tak közösen kirándulni, nyaralni és együtt ünnepelték meg a gyerekek szü­letésnapját meg más fontos közösségi és családi eseményeket. Az ideológiai elnyomás ellen védelmet jelentett az imádságot és Bibliát ismerő családok gyermekeinek barátkozása, hiszen szemben az óvoda, iskola társaságával itt bizonyságot szerezhettek arról, hogy keresztyén hitükkel nem állnak teljesen egyedül és a templom látszólag elszige­telt területén kívül is vannak, akik említik Isten nevét, hisznek benne és pl. az ünnepi uzsonna, torta fogyasz­tása előtt és után hálával emlékeznek meg arról, hogy az élet minden aján­dékát tőle kapják. Ma rejtettebb a szekularizáció ve­szélye, de a gyermekek keresztyén hitre nevelésében óriási szerepe van a családok légkörének, a Jézus Krisztust, tanítását és élete példáját ismerő kicsinyek együtt töltött idejé­nek (a pszichológusok ezt szocializá­ciónak nevezik). A 80-as években létrejött családok közül többen ki­használják ezeket az erőforrásokat és a gyakorlati gondokban (gyermek­­megőrzés, betegápolás stb.) segítik egymást. Remélhető, hogy a 90-es években ez a fejlődés nem gyengülni, hanem erősödni fog. Gadó Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom