Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-03-31 / 13. szám

Húsvétkor Nagyon vártam idén a Húsvétot. Sok mindennel összefügghetett ez a szokatlan, korábban nem ismert érzés. Böjt hitet pró­báló heteiben többször időszerűnek érez­tem Kékén András gondolatát: „ha kide­rülne, hogy mégsem úgy van, ahogy hisz­­szük, én akkor is Jézus-párti lennék.” Igen, jó Jézus-pártinak lenni, jó Őt kö­vetni, jó volt Vele járni böjti vasárnapo­kon, figyelve az evangéliumi történetek üzenetét. Hétről hétre ismétlődött bennem a gondolat. Ha a történet Nagypénteken véget érne, véget ért volna, akkor is Jézus útja lenne a követendő út. Az Istenhez tar­tozás, a hit, a másokért való élet, a szenve­dés útja. De a történet nem ért véget a Golgotán. Van Húsvét, van feltámadás, élnek Pilinsz­ky János csodálatos sorai: „... Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szíve -Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.” (Harmadnapon) Az elmúlt évtizedekben az egyházhoz tartozás, a meggyőződés vállalása, ennek akármilyen szerény formája értéket jelen­tett. A hazánkban végbement társadalmi­politikai változások gyökeres változást hoztak az egyházak életében is. A több­párti demokrácia pártjainak a többsége programjában szerepelteti a keresztyén ér­tékeket. Közelebbről vizsgálódva azonban kiderül, hogy inkább ószövetségi értékek­ről, a tízparancsolatról, vagy a hazaszere­tetről, a humánumról, a toleranciáról van szó, mint a hegyi beszédről, Krisztus köve­téséről, húsvétról. Azt hiszem, azért vált olyan fontossá számomra a húsvéti evangélium, mert ez a vízválasztó. A feltámadás csodája, az egye­düli csoda. A gyógyítások, az ötezer meg­­vendégelése..., de maga a keresztyén élet lehetősége, a hitből, az Istennel való kap­csolatból következik. A kereszthalál és a feltámadás, a győzelem a halál felett, az egyedüli keresztyén értékek, minden egyéb érték következmény. Szeretném, ha ez az üzenet, az újrakez­dés lehetősége, esélye eljutna ezen a húsvé­­ton mindenkihez. - Hívekhez, akik elma­radtak még a templomokból is és most talán restellik a visszatérést. - Lelkészek­hez, akik fogyatkozó reménységgel szol­gáltak és most küszködnek lelkiismeretük­kel kishitűségük, kényszerű megalkuvá­saik miatt. - Fiatalokhoz, akik idejét­múltnak. szüleik, méginkább nagyszüleik kedves szokásainak vélték a hűséget az egyházhoz. - Érzem, mindnyájunknak erőteljesen szól az üzenet. Jézus győzött, erőt vett a halálon. A történelem Ura is­mét bizonyította hatalmát, népek számára adta meg az új élet lehetőségét. Mindez az üres sírtól indult el. Kicsiknek és nagyok­nak a húsvéti hit kegyelme jelenti a keresz­­tyénséget, az együvé tartozást. Mindnyá­jan részesei lehetünk ennek a kegyelemnek. Erre van szüksége egész egyházunknak. Minden zsinati fórumon elhangzott az átütő erejű igény a lelki ébredésre, meg­újulásra, nem csökkentve a törvényalkotás fontosságát. De a legjobb törvények is csak a lehetőségét, medrét, keretét, rendjét teremtik meg az egyház életének.- És mi van nálatok az evangélium­mal? - tette fel nekem a kérdést egyhá­zaink életéről, gondjairól folytatott test­véri beszélgetésben, az elmúlt év derekán, a katolikus egyház egyik vezető személyi­sége, Eger érseke. - Nem hittem volna -válaszoltam, rögtön elnézést is kérve - hogy valaha nekem, lutheránusnak fogja ezt a kérdést egy katolikus lelkipásztor fel­tenni. Hiszen mi oly büszkék vagyunk ar­ra, hogy mi vagyunk az Ige egyháza, ná­lunk igazán az evangélium van a közép­pontban. - Sajnos, az oly kívánatos társa­dalmi változások egyházunkban a politi­kai stílusok egyháztól idegen formáit is megjelenítik, a valóban szükséges egyházi reformok ürügyén. Néhány hónappal később, az ökumeni­kus imahét megnyitó istentiszteletén, a Deák téri templom szószékéről hirdette az egri érsek az evangéliumot. Ismét lehető­ség volt rövid beszélgetésre. - Ezt sem hit­tem volna - utaltam a korábbi találkozás­ra -, hogy katolikus főpapot láthatok kedves templomom szószékén. Nem va­gyok érzelmes típus, de bevallom könnyez­tem. - Én sem gondoltam volna régebben - válaszolta egyszerűen - annál nagyobb öröm volt számomra is. Ezekben a napokban volt öt éve annak, hogy a Testvéri Szó iratot lelkészek és vilá­giak közössége megfogalmazta, eljuttatta a gyülekezeteknek, Rőzse István lelkésszel együtt átadtuk az egyház vezetőségének. Élő történelem, hiszen bár az iratban meg­fogalmazott javaslatoknál lényegesen több valósult meg egyházunk életében, mégsem lehetünk elégedettek. Számos változás nem belső megújulással, hanem a körülmények alakulásával kapcsolatos. Elmaradunk le­hetőségeinktől. Talán elsősorban azért, mert nem az evangélium van a középpont­ban. „Keresztyén értékek" egyháza, esetleg Jézus-párti egyház, vagy az Ige, az evangé­lium egyháza, a feltámadás hitben élő egy­ház leszünk-e? Azt hiszem ezen múlik min­den. Et resurrexit tertia die. Frenkl Róbert KITÜNTETÉS Az idei művészeti díjakat dr. Andrásfalvy Berta­lan művelődési és közoktatási miniszter március 13-án adta át a Néprajzi Múzeumban. A kitünte­tettek között Harmatiné Polgár Rózsa textilmű­vész, püspökünk felesége Munkácsy-díjat ka­pott. Szeretettel gratulálunk! KÜLFÖLDI HÍREK A világ evangélikusainak száma ajjji . 1990-ben majdnem 60 millió volt a Lutheránus Világszövetség statisztikája szerint. Közülük 55 millió 706 ezren élnek olyan egyházakban, amelyek tagjai a világszövetség­nek. illetve kapcsolatban állnak vele. 1989-ben az evan­gélikusok számát 58.8 millióra tették, közülük 54,8 millióan éltek az LVSZ-tagegyházakban, illetve a vi­lágszövetség által elismert gyülekezetekben. - A mos­tani statisztika szerint Európában össesen 38 millió 777 ezer. Észak-Európában 8 millió 643 ezer, Afrikában 5 millió 616 ezer, Ázsiában 4 millió 601 ezer, Latin- Amerikában 1 millió 246 ezer, Ausztráliában és Óceá­niában 760 ezer evangélikus él. A világszövetségnek jelenleg 106 tagegyháza van, ezek közül 14 lélekszáma haladja meg az 1 milliót, további 7 a félmillliót. Továbbra is a Svéd Egyház a legnagyobb, 7,6 millió taggal, második az Amerikai Evangélikus Egyház 5,2 millióval, harmadik és negye­dik a Finn és a Dán Evangélikus Egyház, mindkettő körülbelül 4,6 millió taggal. A lélekszám szerinti 14. helyen az afrikai Malgas Evangélikus Egyház találha­tó, amely az elmúlt évben érte el az egymilliót. - Az evangélikusok lélekszáma 16 országban haladja meg az egymilliót. A legtöbben Németországban; a keleti és a nyugati részén összesen 15 millió 623 ezer evangélikus található. A taglétszámot az egyes egyházak adják meg a Vi­lágszövetségnek, különböző módszerek alapján, ezek országonként, illetve egyházanként változhatnak. Nyil­vánvaló, hogy például a nagyobb egyházak esetében megadott számok nem a aktív tagokat, hanem az adófi­zetőket jelölik. Az evangélikusok száma elsősorban Afrikában, kisebb mértékben Latin-Amerikában és Ázsiában növekszik, Európában és Észak-Amerikában általában csökken. (Iwi - szp) TÚRMEZEI ERZSÉBET HÉTKÖZNAPOK HÚSVÉTI FÉNYBEN „Győzelmet vettél, ó Feltámadott!” Minden reggel elénekelhetem, s boldog húsvéti fény ragyogja be új napom, útam, egész életem. Hisz Jézus Krisztus, a Feltámadott, jár aznap is előttem és velem. Nyomában új szolgálat, feladat, új erő vár. új öröm, győzelem. „Győzelmet vettél, ó Feltámadott!” Jöhetnek borús és nehéz napok, zengve kísér az ének ritmusa: a Győzelmes nyomában járhatok. Jöjjetek, énekeljetek velem, és énekelje egész életünk! A Győzelmes nyomában járhatunk, s vele győztesen célhoz érhetünk. ORSZÁGOS PAPNÉ KONFERENCIA a budapesti Fasori Gimnáziumban (Bp. VII., Gorkij fasor 17-21.) 1991. április 13-án 10 órai kezdettel Program: Reggeli áhítat.És. 40,27-31 Délelőtti beszélgetés bevezetővel: Mit vár a papnétól a gyülekezet és az egész egyház? Ebéd Délutáni beszélgetés bevezetővel: Mit vár a papné a gyülekezettől, egyháztól? Úrvacsorái előkészítő és úrvacsoraosztás: 1 Kir 19,5 Az alkalomra szeretettel várjuk valamennyi aktív, nyugdíjas és özvegy papné testvérünket. Az ebéd szervezése érdekében kérjük a részvételi szándék bejelentését az Északi Püspöki Hivatalban március 27-ig. Fények s felhők alatt SCHOLZ LÁSZLÓ VERSESKÖTETE Megnyugtató olvasmányt bé­két sugároz. Az Istennel já­ró, benne élő ember belső nyugal­mát. Harmóniát. „Az összekulcsolt kéz - jószándék, nem támad, nem tett soha kárt még másoknak. Szent, mert védtelen." Ilyen összekulcsolt kéz tartja a tollat; a vers többnyire meditáció, töprengés örök és múló dolgokon; arasznyi monológ, fölemelkedés a végtelenbe vagy egészen apró je­lenségek mélyebb jelentésének megfigyelése (mint például egy ka­róra felhúzásáé); egyszóval az élet mindazon megnyilvánulásáé, mely beleillik a ciklusok címével jelzett tematikába: Isten és mi; Mi és má­sok; Most és majdan. E ciklusok mondanivalójában az Üvegszilán­kok címmel jelzett négysorosok is hozzátartoznak, de még tömö­rebb, még szigorúbb formában. Külön fejezetet képez a Koráldal­­lamokra c. dalcsokor, mely énekes­könyvünk több dallamához kínál új szövegváltozatokat. (Scholz László egyébként csaknem 30 énekszöveggel szerepel énekes­könyvünkben, az új versek még tízzel gyarapítják ezek sorát.) Legmegrendítőbb talán a Tanúk és tanúság ciklusa, amelyben nagy elődöknél és kortársaknál jár a költő gondolata, Luthernél, Tom­pa Mihálynál, Ordass püspöknél, arra is módot találva közben, hogy saját „ars poeticáját”, élete célját és értelmét is versbe foglalja: „Ó, szelíd Bárány! számos év után ma újra itt a Te tanúd lehettem: méltatlan követő véred nyomán, mégis részes kivívott győzelmedben." Tiszta és tömör összegzése ez a pár sor egy áldozatos papi életút­­nak. Nehéz időkben, vészben, vi­harban, mindenkor makulátlanul, töretlenül. A kötetnek mintegy negyede fordításokat közöl. Legfontosabb köztük az Énekek Énekének sza­bad átköltése, mely valóban re­mekbe készült: üde, harmatos, csupa zene és zengő muzsika. Mu­tatja költője egykori játékos sze­­méyiségét, mert itt még uralkodik a ritmus és a rím, míg az újabb versek többségénél a szabad vers szigorú fegyelme bitosítja a gondo­lat uralmát a hangzás fölött. Az Énekek Énekét végigolvasva óhatatlanul fölrémlik bennünk a kérdés: hol a középső korszak? Az Énekek Énekét 1944-es dátum jel­zi, a többi vers (egy-két kivétellel) az utóbbi húsz évben született. Jó lenne megismerni, kötetben látni a közbeeső évtizedek termését is! (Sajtóosztály, 1990.) . , J Bozóky Éva ÚTON Lk 24,13-35 „A cél maga az út” - írta Rónay György egyik versében. Valóban így van ez? - kérdezi sokszor az ember. Hiszen igen gyakran üresen, kétségekkel, fáj­dalmakkal lépünk arra az útra, amit legszívesebben elkerülnénk, vagy el sem indulnánk rajta. Mert nem látunk célt, nem érezzük azt, hogy az út végén majd a megérkezés öröme vár. Két tanítvány indul kérdésekkel, kételyekkel, fáj­dalmakkal lakóhelye felé. A ház felé, ami pár napja még az otthonuk volt. A ház felé, ami kiüresedett, értelmetlen lakóhellyé vált csupán. Az utat azonban meg kellett tenniük, mint ahogyan nekünk is meg kell tenni bizonyos utakat, akkor is, ha legszívesebben meg nem történtté tennénk azokat előre kiszámítható végük miatt. Az életnek nagyon nehéz pillanatai ezek, melyeket mégis át kell élnünk, hogy érezni tudjuk az életet, érezni tudjuk a hiányt, a miértekben megfogalmazódó súlyos perceket is. A cél maga az út... Mint ahogyan céllá vált a két tanítvány számára is emmausi lakóhelyük felé vezető útjuk. És céllá válnak a sokszor nagyon nehéz, próbás útjaink is. El kell indulni, mint ahogyan Illésnek is el kellett indulnia az angyal szavával erősítve: „Kelj fel, egyél, mert erőd felett való út áll még előtted!” Mert minden út valamiképpen erőnk feletti. Mindig többet és töb­bet kíván tőlünk és ez a többlet nem mérhető látvá­nyos produkciókban. A lelki terhek többletei ezek. Sokszor a legsúlyosabb próbáé, a hiányé. A cél maga az út - fogalmaz a költő. Vitatkozhat­nánk rajta, ha Jézus szavát nem hallanánk, aki így szól: „Én vagyok az út!" Mert Jézus mint akkor, most is megjelenik. Ő ott van a hiányt érző percek mélyén, a kérdésekben, a miértekben, a fájdalmas utakon, amikor csak a könnyek kísérnek, amikor a terhek már-már elviselhetetlenek. Ott van, amikor megáll­­nánk, de ott van akkor is, mikor szinte már életveszé­lyesen gyorsítanánk föl a haladást, hogy az az út mielőbb befejeződjön. Ott van, amikor szakadékba rohannánk. Ott van, amikor az út véget ér, ott van minden megérkezésben, azokban a célokban is, me­lyeket sokszor nem értünk. Egy út, mely sokszor pár óra csupán és mégis az élet legfontosabb távolsága lehet. És a megérkezés? Az üres ház előtti kérés, hívás: Maradj velünk! Maradj velünk, mondják akkor, ott a tanítványok, maradj velünk, mondjuk mi is. Hiszen nem neked van szükséged ránk, hanem nekünk terád. Nem neked van szükséged szállásra, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy kiüresedett lakóhelyünket újra otthonná tegyed. Maradj velünk, mert már esteledik! Hányszor, de hányszor hangzott el az a kérés, hányszor, de hányszor hívtuk már mi is így Jézust! A nap talán még vakítóan sütött, talán nem volt lemenőben, mint ahogyan itt, ebben a történetben olvassuk, látszólag minden rend­ben volt, de ott belül, igen ott legbelül a kérdések, a miértek, az otthontalanságok éjszakája jött el. „A cél maga az út” - írja a költő, majd így folytatja: „de csak akkor, ha nem céltalan”. Mit is olvashatunk a történet végén? Az út végén? Ott abban az emmausi házban Jézus asztalhoz ült, megtörte a kenyeret és akkor megnyílt a szemük. Úgy is mondhatjuk: akkor, abban a pillanatban a ház újra otthonukká lett, az út célt, életük értelmet kapott. Hiszen nem a megfogalmazhatatlan üresség, hanem a Feltámadott várta őket. Nagy László EGY ÁLDOZAT EMLÉKEZETE Varga László 1891-1950 Egyre másra nyílnak meg sírok, me­lyeket a közelmúlt kegyetlen rend­szere még a hozzátartozók előtt is tit­kolt. Az előlépő holtakra az emlékezés fénye hull, amit megtagadott tőlük tör­ténelmünk sötét korszakat Méltó, hogy nevük és életük legalább pár percre megállítsa az utódokat mai életünk sodrában, gondjában. Közéjük tarto­zik Varga László, 1945-1949 között a MÁV elnöke. 1950-ben végezték ki ko­holt vádak alapján. Születésének száz­éves fordulója közeledik ez év novem­berében. Apai ágon régi, dunántúli, magyar családból származott, az egyik nagy­apa Nagycenken gróf Széchenyi István JÉZUS A CSALÁDBAN birtokán volt intéző. Édesapja, a nagy példakép, Varga Pál gépészmérnök a MÁV-nál dolgozott, vasútgépészeti ta­lálmányaival két aranyérmet nyert az 1900. évi párizsi világkiállításon. Az ő nyomdokába lépett gépészmérnöki ok­levelével. Több helyen és többféle mun­kakörben dolgozott a MÁV-nál. Rá­termettsége és szervezőkészsége folytán került egyre magasabb beosztásokba. 1939-ben a Felvidék visszatérése miatt felállított új üzletigazgatóságot kellett megszerveznie. Ennek igazgatója volt a háború végéig. A MÁV újjáépítési munkáiban 1945 januárjától vett részt. Pár hónap múlva megbízták a MÁV elnöki teendőivel, s így, mint a vasút legfelső vezetője irá­nyította az országos újjáépítést. Szá­mos sikeres intézkedése közül legneve­zetesebbé vált az, amikor a MÁV ócs­kavas-áron megvette az amerikaiak ál­tal a háború idején Európába szállított (a köznyelvben „Truman”-nak neve­zett) 411 -es mozdonyokat, melyek ha­zánkban még évtizedekig voltak hasz­nálatban. Hiába küzdött a száz év alatt kialakult MÁV hozzá nem értő átszer­vezése ellen. Mint annyi más kiváló ember ellen, koncepciós per indult elle­ne az 1949. februári letartóztatása után. A kémkedés vádját a háborús jóvátétellel, majd az újjáépítésre fel­ajánlott nyugati segítség mértékével összefüggő tárgyalásai kapcsán emel­ték ellene. Amikor a Mártírok úti kato­nai fogházban mindössze néhány alka­lom után feleségével és volt fasori-diák fiával utoljára beszélhetett, akik sem­mit sem sejtettek a készülő végről, nagy lelkieröröl tett bizonyságot, nem árulta el a reá váró halálos ítéletet, melyet 1950. február 4-én hajtottak végre. Több mint 34 éves áldozatos munka után életével kellett fizetnie a nép meg­félemlítésére készített forgatókönyv ál­dozatává válva, s történt ez éppen an­nak ürügyén, amikor a háborúban le­­rombolódott ország megsegítéséért küzdött a nyugatiakkal folytatott tár­gyalásokon. A MÁV, az ország legna­gyobb vállalata közel 100 000 embert foglalkoztatott. Az ítéletről és végrehajtásáról évtize­dekig a családjának sem sikerült meg­tudni semmit, míg az elmúlt év máso­dik felében kutatók hozzáférhettek a peranyaghoz. Ennek alapján a jogi ér­telemben vett hivatalos rehabilitáció már meg is történt. Felesége - akivel házasságát a Deák téri templomban RafTay Sándor püspök áldotta meg - haláláig visszavárta, életének utolsó éveiben már elborult elmével. Egész életében hívő ember volt, kö­zösségi lélek, nagy érzékkel a korszerű gazdasági és társadalmi problémák iránt. Hazáját nagyon szerette, küzdött az általános felemelkedésért. Vezető ál­lásaiban támogatta, fejlesztette az ön­képzőköröket, a sportéletet. Régi isme­rősei, akik szerették, becsülték, ma sem feledkeznek meg róla. Egyházunk hü fiának mind ez ideig ismeretlen sírjára letesszük mi is az emlékezés e sorokból font koszorúját. V. I. NYÍLT NAP A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN Április 5-én pénteken reggel 7.45-től az érdeklődő középiskolásokat szeretettel várjuk (Budapest XIV., Rózsavölgyi köz 3., a Bosnyák térnél) A Nógrádi, a Borsod-Hevesi és a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye 1991. április 20-án szombaton dél­előtt 10 órakor a miskolci evangéli­kus templomban (Miskolc, Hunya­di u. 8.) zsinati fórumot tart gyüle­kezetei részére. Minél több gyüle­kezeti tag részvételét várják. Az ét­kezés megszervezése érdekében ké­rik a részvétel jelzését az illetékes lelkészi hivatalnál. ÜJ KÖNYVEINK! Reménylk Sándor: Isten közeidben Válogatott Istenes versek ára: 148,- Ft Prőhlc Károly: Lukács evangéliuma Fordítás és magyarázat ára: 320,- Ft Akinek ászíve lángolt Krisztusért Emlékezés Gáncs Aladárra szüle­tésének centenáriumán ára: 110,-Ft Kapható és megrendelhető a Sajtó­osztályon. TERVEZZ ISTENNEL! Kettős feszültségben él a ma embere. Az élet minden területén a tervezés, a programozás kerül előtérbe, ugyanakkor a jövő kilátástalan­­sága miatt csak a mának mer élni, nem tervez hosszútávon. Ember tervez, Isten végez... - tartja a közmondás. Isten végzése lehet az, hogy gyermekekkel ajándékoz meg és az is, hogy nem adja meg a Biblia szerint jutalomnak nevezett gyermekáldást. Az ember terve csak az Isten tervén belül lehetséges. Fordítsuk most meg az előbbi közmondást: Isten tervez! Mit tervez Isten? Isten tervezése maga a teremtés, az élet, a sokasodás. Isten tehát semmi olyat nem tervez, ami a megsemmisítés, a pusztítás, az ölés eszkö­zeihez nyúl. Mi keresztyének tehát csak ezen az Isten adta kereten belül beszélhetünk családtervezésről. Milyen szempontok szerint történjék tehát mindez? 1. Járművezetőknek gyakran felhívják a figyelmét az úgynevezett pers­pektivikus vezetésre. Ennek az a lényege, hogy ne csak a közvetlen közelünkben lejátszódó eseményekre figyeljenek, hanem a nagyobb táv­latok jelenségeit is észrevegyék. A mai európai, magyar családtervezés általában a korlátozásra, a minimumra törekszik. Miért? Azért, mert nem mer, vagy nem akar messzebb nézni. Vagy talán éppen a vélt messzeség oly kiábrándító a számára. Az önzés különösen nagy szerepet játszik a mai ember életében. Az egész világon eluralkodó testiség mögött az önzés van. Az emberek felvilágosultak, mintegy belekóstolnak a ,jó és rossz tudásának gyümölcsébe” és úgy érzik, mindent elveszítenek, ha nem „ragadják meg a napot” - ahogyan a rómaiak mondták. Nem arról van szó, hogy az ember farizeusi módon keresse a nehézségeket. Mi keresztyének azt is megtanultuk a Bibliából, hogy lehet a terheket, a nagyobb feladatokat is elvállalni, elhordozni. A mi perspektívánk az örök élet. Amiről itt le kell esetleg a többletvál­lalás miatt mondanunk, az az örök élet reménységében oldódik fel. A mi perspektívánk nem a holnap, és nem is a holnapután! 2. Érdekes, hogy a Szentírás sehol sem közöl konkrét leírást a családter­vezésről. Hogy miért, ez az amire oda kell a ma emberének figyelni. Azért, mert eleve úgy beszél a gyermekről, mint áldásról. Talán a magyar nyelvben él egyedül az áldott állapot kifejezés a gyermekét váró édesanyá­ra, és a mi nyelvünk szól oly szépen a születendőről, hogy gyermekáldás. írásomnak nem feladata a konkrét tanácsolás. Egy azonban biztossá konkrét, az pedig a szemléletváltás: önző életigenlésből átállni egy másért élő áldásigenlésre. Ember tervezz Istennel. Ne csak úgy, hogy kérd az ő segítségét, hanem úgy is, hogy tervezd bele az Istent és az 0 megoldásait, az O erőt adó jelenlétét is életedbe és családodba! \ Győri János Sámuclné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom