Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-10-27 / 43. szám

REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉNEK IGEJE „Miénk a menny örökre! Rom 10,4-11 A reformáció ünnepén képzeletben ott járunk Wittenbergben, a várkapunál, ahol 1517 október 31-én Luther Márton 95 vitatételét kiszegezte. Tisztelettel gondo­lunk a 35-éves tudós szerzetes bátorságára. Fiilünkben zsong ezen a napon a diadal­mas harci ének: „Erős vár a mi Iste­nünk!... Jóleső. talán kissé büszke érzéssel tölt el a tudat: evangélikus keresztyén va­gyok ! A 95 tétel kiszegezése nem ötletszerű, hirtelen jött forradalmi tett volt. Ott iz­zóit már a reformáció Luther szívében ko­rábban is, amikor bibliája fölé hajolt. A szikra már ott volt az ifjú szerzetes lelké­ben. amikor Pál apostolnak a rómaiakhoz irt levelét tanulmányozta és látta, figyelte kora egyházi és világi életét. A reformáció már akkor elkezdődött, amikor Isten Szentlelke megvilágosította Luthert a tör­vény, a kereszt. Jézus halála, az emberi bűn, az egyház szolgálata és hitünk lehető­ségének titkai felől. „Hogyan lesz Isten kegyelmes Istenem?” - izgatta, kínozta a kérdés. Isten úgy hozta össze az eseménye­ket (a bünbocsánal pénzért való árusítása), hogy akkor október 31-én lobbant föl a hatalmas láng és bevilágította az akkori Európát, azóta pedig az egész világot. A reformáció gyökerei a Bibliában van­nak. Csak ott, és sehol máshol. Egyik gyuj­­tószikra Pál apostol Római levele. Pál ko­rának kiválóan képzett, mélyen gondolko­dó embere. Megértette, megragadta az evangélium titkát. Az élő Krisztus foglyá­vá tette őt, Pál pedig hűséggel szolgált Urának. Isten pedig megajándékozta Lu­thert harcaiban és vívódásaiban, hogy a Pál-hirdette Krisztus keresztjénél szíve bé­kességet találjon és erőt kapjon. Törvényről és evangéliumról hallunk alapigénkben. Isten törvénye, szent akara­ta és parancsa, amit már Mózes által adott - szigorú és kijózanító. Jó a törvény! ösz­­szefoglalása pedig, a szeretet elkötelezése Isten és embertársaink felé. nélkülözhetet­len. De ki tudja tökéletesen teljesíteni Isten törvényét? A törvény vádol és tehetetlen, nyomorult bűnös állapotunkra emlékez­tet. A törvény, Istenünk igazságos paran­csa leielmet kelt, nem tud megváltani. A törvény idegesít és belső feszültségeket okoz, és nem tud békességet adni. De Krisztus megszabadít, felold. Nagy öröm­hír ez! Csak hitünkkel megragadható bol­dog örömhír ez nekünk! Istennek úgy tetszett, hogy bűneink bo­csánatának és Üdvözítő Urunk megváltó szeretetének jó hírét csak. egyedül csak hit­tel tudjuk megragadni és megtartani. Hi­tünkkel lesz az a mienk. Ez a hit is már áldott, jó cselekedet! Ebből a hitből foly­nak, áradnak további jótetteink, szerete­tünk, szívességünk, segítőkészségünk, tü­relmünk és a többi. Nem a törvény, a pa­rancs kényszerít a jóra, hanem az az evan­gélium, hogy Krisztus megváltott és meg­szabadított, magáévá tett. Ezért hálából és a megmentett ember örömével teszünk jót. Isten így, Krisztus-hitünkért igaznak fogad el. Nem a mi „szép szemeinkért”, valamiféle érdemeinkért, egyik-másik szép. derék cselekedetünkért bocsát meg és üdvözít, - hanem mert mi Krisztusnak adunk igazat és benne bízva vele járunk. Itt van közel hozzánk, a szívünkben van. Sem égben, sem az alvilágban nem kell őt keresnünk már, mert itt van velünk, ben­nünk. Elképzelhetjük, hallhatjuk, szólha­tunk hozzá. Feltámadott, él! Megjelent Pál apostolnak, utóbb megvilágosította magát Luthernak, és most el akar igazítani minket is! Üdvösségünk, örök életünk le­hetősége ez: szivünkben igazat adunk néki és megvalljuk, hogy ő. Jézus, az ÚR! Hi­tünkkel merjünk úgy beszélni róla, úgy emlegetni őt ma is: Krisztus „URUNK". Jézussal kapcsolatban ne röstelljiik kimon­dani szívünk meggyőződését: „Krisztus URunk". Bizonyára szívből, őszintén hisz­­szük és mondjuk is. Gondjaink, bajaink, erőtlenségeink kö­zepette legyen ez a reformációi emlékün­nep afféle konfirmáció, megerősítés, „...küzd értünk a hős vezér, kit Isten ren­delt mellénk... Miénk a menny örökre!” Sümeghy József ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1991. október 31. I., Becsikapu lér de. ÍO. német istentiszte­let; de. 11. (úrv.) Balicza Iván. du. 6. Balicza Iván. II., Modori u. 6. de. fél ÍO. Csizmazia Sándor. Pcslhidegkút, II., Báthory u. 7. de. fél 6. Kőszeghy Tamás. Csillaghegy, III., Mátyás kir. út. 31. de. fél 10. Donáth László. Óhuda. III., Dévai Biró M. tér. de. 10. Nagy István. Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Zászkaliezky Péter, du. 6. (úrv.) Har­mati Béla. VII., Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Fodor Viktor. VIII. Üllői út 24. de. fél II. Kertész Géza. Vili., Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Géza. Vili., Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de, 11. Rédcy Pál. Kőbánya X., Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás. Kelenföld XI., Bocskay u. 10. de. 11 (úrv.) Bcncze Imre, du. 6. ökumenikus isten­tisztelet Budahegyvidék, XII., Tartsay Vil­mos u. II. du. fél 7. Takács József XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. II. (úrv.) Cserháti Sándor. Pestújhely, XV., Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László. Rákospalota, Nagytemplom, XVI., Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály XVI., Hősök tere de. 10. Karner Ágoston. Cinkota XVI., Kulturház u. de. fél II. Szalay Tamás. Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII., Tesscdik tér 9. du. 6. Rákosliget XVII., Gőzön Gy. u. du. 6. Pestszentlőrinc XVIIL, Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán. Pestszentimre, XVIII., Rá­kóczi út (Református templom) de. háromne­gyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Baj­csy Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú, du. 6. Széli Bulcsú. Pestszcntcrzsébet XX., Ady Endre u. 89. de. 10. Vető Béla. Csepel XXL, Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok XXII., Játék u. 16. de. 11. Rozsé István. Reformáció ünnepén az oltárterítő színe: piros. A délelőtti istentisztelet ol­tárt igéje: Mt 5,1-10; az igehirdetés ala­pigéje: Róni 10,4-11. Imádkozzunk! Egyház Ura, Üdvözítőnk! Köszönjük Neked a reformációt, az igét, a Te isme­retedet, üdvözítő szereteted jó hírét. Erősítsd hitünket, késztess hitünkről bi­zonyságot tevő sok szeretetre. Őrizd és erősítsd magyar evangélikus egyházun­kat is! Ámen. Luther zsoltára - a 46. zsoltár CSENDESEDJETEK EL... Együtt voltak megint, gondolataikba merülve. Érezték közelségét, azt, hogy velük van, de mégis valamiképpen más volt ez mint akkor, hiányzott az Ő megfoghatóbb jelenléte. A hallgatás múltat idéző csendjét Péter törte meg: Hozzá tartozott a csend - mondta - s jól tudjátok ti is, hogy Ő mindig talált helyet, alkalmat, időt az elcsendesedésre. Mégis nekem mint tapasztalt halásznak és gyakorlott hajósnak az a legemlékezetesebb pilla­nat, mikor az Ö parancsára hajónkkal a túlsó part felé tartottunk és hatalmas vihar kerekedett. Minden erőnket megfeszítve küzdöttünk, majd egyszer csak a természet vad tombolása szívünk háborgó halálfélelme és vad orditozásaink közepette Ő fölkelt, ráparancsolt a szélre, a tengerre és azon nyomban kitapintható mélységes csend lett. Számomra felejthetetlen ahogy ebből a döbbent némaságból egy kérdés nőtt ki az Ő ajkáról és behatolt szivünk, agyunk, lelkünk mélyére nyugtalanítóan mindig felelet­re várva: „Miért nincs hitetek?” Azóta a legcsendesebb perceimben is ott lüktet ez a kérdés. Választ adni a Mesternek egyikünk sem tudott, s emlékeztek bizonyára, hogyan fogalmazódott meg mindnyájunk ajkán egy kérdés ezek után, de erről majd később a végén szólok... Mi Jézus mai tanítványai többszörösen is hadilábon állunk a csenddel. Belső és külső zajok sokasága tartja távol tőlünk, úgy mintha egy átkos burok ölelne körül minket. S ezt a szigetelő burkot - amely megakadá­lyozza fülünket, szívünket, életünket, hogy a csend hangjai az Ő hangja eljusson hozzánk, behatoljon a mi világunkba - nagyon sokszor magunk építjük, készítjük hangok, zörejek garmadájából. De lehet, hogy mu­lasztásunk miatt maradunk ebben a csendtől elszigetelt világban, mert nem keressük, találjuk meg a helyet, alkalmat, időt arra, hogy kitör­jünk belőle. Csendesedjetek el... hangzik a felszólítás épp azért, mert kevés vagy teljesen hiányzik a csend körülöttünk és bennünk. Viszont ott van önigaz­ságunk harsogása, mindaz amit mi gondoltunk ki, mi fedeztünk fel, amiért mi fáradoztunk, amiről úgy véljük a mi érdemünk. Mert nemcsak Luther mint szerzetes próbálkozott érdemeket hajszolni és szerezni Isten előtt. A mi csörtetéseink, érdemszerző próbálkozásaink is hangosak és nem engedik meg, hogy az Ő hangja szólaljon meg bennünk. Még hálát adni is csendesebben, halkabban, visszafogottabban kellene ha felismerjük, hogy rajtunk keresztül Ő végezte el itt vagy ott áldott, életet újító munká­ját. De megtöri a csendet fájdalmaink, veszteségeink, gyötrődésünk kiáltá­sa is. Amikor belsőnkben tombol a vihar, mikor idegeinken süvít végig az elmúlás hideg szele. Ha testi vagy lelki bajaink olyan elkeseredett állapot­ba kergetnek, hogy már üvölteni tudnánk. S ez a belső iszonyú hangzavar elvág, elzár előlünk minden külső próbálkozást és lehetetlenné teszi, hogy megszólaljon csendes, halk szavával Ő. Ő aki belső vívódásaink állandó háttérzajában is újra és újra szólít, hív „Jöjjetek énhozzám mindnyá­jan...”. Látszólag kívülről minden csendes ott, ahol felelem üli meg a sziveket, ahol vihar előtti vagy utáni síri csend honol. Hol „Szó bennsza­kad, hang fennakad, lehelet megszegik”, de belül a szívben minden reszke­­tés remeg. Ha a rémülettől az ember torkára fagy az ordítás, s csak néma elfojtott sikoly tör fel ajkunkról átélt vagy reánk váró borzalmak nyomán. Ez nem csend. Nem ilyen csendességre hív, szólít fel Urunk, mert Ő nem elrettenteni akar. Csendesedjetek el... Ez akkor lesz valóság az életünkben, ha önigazság, fájdalom és félelem hangjai, bántó zörejei eltűnnek szivünkből s ott legbe­­lül születhet meg, növekedhet, teljesen betöltve bennünket a belső Ötóle kapott csendesség. Külső világunk eseményei, hangzavara legtöbbször nem kedvez ennek. Elér mindenütt háborúk zaja, megawattok dübörgése, mesterséges világunk fulgyötrő zsivaja. Templomajtón dörömböl az iszo­nyú robbanás lökéshulláma. Emberi szíveket rémít, az imádság csendjét hasítja fel, légi riadót vijjogó szirénák hangja. Csendes falusi esték nyugo­dalomhoz készülő neszét zavarja napról napra géppisztolyok ropogása, géppuskák kelepelése, süvítő, majd tompa dübörgéssel robbanó aknák, bombák zaja. Feltépve idős emberek évtizedeken keresztül gyógyuló ne­héz, fájdalams emléksebeit. Közel hozzánk a háborúság bömbölése és így méginkább érezzük milyen drága kincs a békesség csendje. Könyörögni, elcsendesedve térdre borulni, fohászkodni kell újra és újra érte. De nem kisebb és sokszor zavaróbb technikai civilizációnk minden napjainak min­denüvé belopozó zsongása. A már nélkülözhetetlen, de külső és belső csendességünket állandóan zavaró gépek, berendezések, közlekedési és tömegkommunikációs eszközök gyengébb vagy erősebb fülünket sértő, elviselhető vagy kellemes hangjai. Már-már kábítószerként hat rádió, televízió, magnó, Walkman hangsugárzójából szóló beszéd, zene s elvonási tünetek lépnek fel ha elromlik a szerkezet vagy kikapcsolják az áramot. Talán evvel építjük legkövetkezetesebben magunk köré a zajok áthatolha­tatlan csendtől megérinthetetlen burkát. Csendesedjetek el... Teremtő, formáló és reformáló erő a megszólaló és minket megszólító Úristen szava. Belehasit a csendbe, de felhasitja a hangok, zörejek színes kavalkádjából magunk köré szőtt burkot is. így törte meg a végtelen és határtalan csendet a kezdet kezdetén elhangzott első szó a Teremtő Úr hangja: „Legyen...”. Az Ő szavát visszhangozta a hegyek hallgatag világa mikor Mózesnek kijelentette nevét: „Vagyok aki vagyok.". A templom és az éjszaka csendjében Ő szólította meg Sámuelt. Prófétája Illés hiába kereste a vihart süvítő szelében, a fold szívet lágyító morajában, a tűz ropogásában, de ott volt a halk, szelíd hangban. A féle­lem rémületes csendjét szakította fel angyala hangjában, mikor így szólt a pásztorokhoz: „Ne féljetek...". Egyszülött Fia kereszten feltörő sóhaj­tásában is az Ő hangja visszhangzik: „Elvégeztetett!”. A bezárt ajtók és magukba zárt szívek kapuját a feltámadott Úr szava nyitja meg „Békesség néktek!”. A kolostor néma csendes világában egy szerzetesnek a holt betűkből élőn csendült ki az Ő igéje: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”. S az előtt és azóta hány és hány ajak és szív csendesült el felismerve, elismerve, hogy Ő szólalt meg templomok, otthonok, kórházak, kisebb nagyobb közösségek csendjében. Hányán kaptak tőle olyan belső csendes­séget, békességet, hogy a legnagyobb külső hangzavar és a világ lármája közepette is az Ő szavára tudtak figyelni. Ő hívott, Ő szólított csendességre mindnyájunkat, hogy először vagy újra tudatunkba véssük egyedül Ő a mi Urunk Istenünk aki nem ellenünk, hanem velünk van és soha semmilyen körülmények között sem hagy el minket. Majdnem mindegyikük megszólalt. Szivet melengető volt hallgatni szavaikat és nem csupán azt ahogy mondat mondathoz tapadt, hanem látni amint égő tekintetük egész lényük Őróla beszélt. Végül egy gondolatnyi csend után újra Péter kezdett el beszélni. „Ki ez...” azt kérdezgettük s azon töprengtünk akkor, mert láttuk hatalmát, szívet, tengert lecsendesí­tő erejét. Most válaszok formálódtak ajkunkon, s a Vele átélt, megtapasz­talt események nyomán vallomásra nyílt szívünk s a szánk: Ő a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk. Csendesedjünk el az Ő nevében... Smidéliusz Zoltán HÁLÁBÓL SEGÍTÜNK... A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat ez év feb­ruárjában alakult, mint önálló egyesület. Erről akkor már hírt adtunk. Munkája az év folyamán humanitárius segítség nyújtása volt Romániába, Bul­gáriába és a Szovjetunióba, együttműködve számos külföldi protestáns egyházi szeretetszolgálattal. Augusztus 27-én a Baranya-megyei Nagyharsány­­ban a jugoszláviai menekültek részére nyitotta meg táborát, nem állandó letelepedésre, hanem átmeneti tábor jelleggel, egyelőre három hónapra. Szeptember 27-én az Ökumenikus Szeretetszolgálat és az Ökumenikus Tanács sajtóértekezletet tartott Nagyharsányban. Ezen megjelent clr. Kocsis Elemér püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke, dr. Tőkés László nagyváradi református püspök és dr. Hegedűs Lóránt református püspök. Az összegyűlt falubeliek és környékbeliek számára áhítatot tartott Kocsis Ele­mér püspök, aki Mt 25,31-40 alapján mondta: azért vagyunk együtt, hogy számot adjunk arról, amit Urunk parancsolt. Hitből és szeretettel végezzük a munkát és hálából segítünk. Hegedűs Lóránt arról szólt, hogy Isten csodája az, hogy a fásult, közönyös szíveket segítővé teszi. Tőkés László Mt 11,28 alapján mondta, hogy együttlétünk azt fejezi ki: Hozzá jöt­tünk, nála van kegyelem, van megoldás. Együttérzését fejezte ki a menekültek iránt. A sajtóértekezleten tudtuk meg. eddig az átmeneti szálláson mintegy ötvenen nyertek elhelyezést. Több, mint 9 tonna élelmiszert, 134 doboz ruhát, 2000 adag „Erős vár a mi Istenünk” - énekelte érces, erős hangon valahányszor nagy veszedelemből szabadultak meg a véden­cei. Veszedelemben pedig volt részük bőven. Amikor nyilas razzia fenyegette őket, amikor a gettóba akarták kényszerí­teni a gyermekotthonokat, amikor az egyik csoport kibom­bázása miatt kétszeresére nőtt a létszám a másikban, enniva­ló pedig alig volt; amikor a nyilas házba hurcolták Sztehlo Gábort, ahonnan csodaképpen menekült meg; amikor hajszá­lon múlt, hogy nem lángszóróval „szabadították fel” a pincét, amelyben meghúzódtak - sorolhatnánk sokáig emlékiratának lélegzetállító epizódjait, ö azonban hozzáteszi: „az én szá­momra az 1944-es esztendő különösen fontos volt, akkor tapasztaltam meg. hogy Isten vezet, véd és őrködik felettem." Könyve mottójaként pedig c szavakat idézi János evangé­liumából : „Abból ismerjük meg a szereidet, hogy ő az életét adta értünk, ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1. Jn. 3.16.) Isten kegyelmének megtapasztalása, az Istenbe vetett mélységes bizalom adott erőt Sztehlo Gábornak a merész vállalkozáshoz: hogy 1944 nyarán-őszén otthonokat létesít­sen zsidó családok gyermekei számára, majd menetközben minden erejével növelje ezek számát és befogadóképességét, és végre létrehozza a mintegy kétezer főt befogadó hálózatot. „Mindaz, ami 1944. márc. 19-töl 1950 febr. 7-ig velünk történt. Isten szeretetének megnyilatkozása volt. Ez a szere­tet még mindig vezet, és hiszem, hogy vezetni is fog.” E sza­vakkal zárja emlékezését, aminthogy annak fejezeteit is rövid kis „doxológiákkal" végzi, nem feledkezvén meg soha a hálaadásról. Isten valóban megsegítette; mintegy védangyalként küldte hozzá a svájci követség megbízottját, von Horn tanácsost, A/, otthon képe ebédet, 1200 db egészségügyi cikket osztottak szét. Több, mint 5000 fő kapta segítségüket. A kiosztott élelmiszerek értéke közel 900 000 Ft. A beérkezett pénzbeli adományok megközelítik a 100 000,-Ft-ot. Eddjg a baranyai reformátusok vették ki részüket adakozásból és munkából. Bővíteni kell a kört. Vár­nak és elfogadnak tartós élelmiszert vagy pénzbeli adományokat. A következő címekre lehet küldeni: 1116 Budapest XI., Tomaj u. 4., vagy: 7822 Nagyhar­­sány, Petőfi u. 12. A szeretetszolgálat számlaszáma: Budapest V. 218-98055-508 41.831-7. Nem tudhat­juk, mi vár még a szeretetszolgálat ezen kezdeménye­zésére, de a jelek szerint fel kell készülni a hosszabb távra. tszm aki az ostrom idején, s már előbb is a kétezer éhes szájat élelemmel látta el. (De amikor Sztehlo Gábor mentő munká­ját a Jó Pásztor Egyesület keretében elkezdte, még nem tudhatta, hogy lesz majd valaki, aki az élelmezés gondját leveszi a válláról!) Helyzetét az is könnyítette, hogy édesany­ja a svájci eredetű Haggenmacher család leánya volt, s így a svájciak számára kézenfekvőnek látszott a vele való kap­csolatteremtés. Rokoni és baráti körében az ostrom közeled­tével többen is akadtak, akik házukat, villájukat svájci véde­lem alá akarták helyezni, s ezért felajánlották az otthonok céljaira. Még ellenségeinek ostobasága is segítségére volt: amikor nagymerészen azt állította, hogy az említett villák diplomáciai jogállást, területenkívüliséget élveznek, a nyila­sok clhitték neki. (Holott csak a Nemzetközi Vöröskereszt védelmét élvezték, s ez nem volt azonos a követségek védett­ségével.) Isten legnagyobb ajándékát azonban saját alkatában hor­dozta: született pedagógus volt, „Istenáldotta tehetség”, ka­rizmatikus személyiség, aki lényével, jelenlétével, nyugalmá­val, kényeztetés nélküli, őszinte szcretetével olyan hangula­tot tudott otthonaiban teremteni, hogy a sokféle környezet­ből érkezett, szülői után síró. félelemmel telített gyermekse­reg mindent feledve játszani és tanulni képes közösséggé változott a keze alatt. „Azt bünteti, kit szeret” - énekeljük Istenről a gályarabok énekében. Olykor bizony legkedvesebbjeinek vállára is ráte­szi a keresztet. Sztehlo Gábor élete is ilyen, kereszthordozó élet volt. Miután megmentette a Elhízottakat, együtt tartotta azokat, akikért nem jött el senki, összegyűjtötte hozzájuk a városszerte kallódó, elhagyott, elárvult gyermekeket, és lét­rehozta a P "-mpl-otihono1 ' o<j hi’gv oldalán ÜLÉSEZETT Á MAGYAR KERESZTÉNY-ZSIDÓ TANÁCS A magyarországi egyházak tavaly júniusban hozták létre a Magyar Keresztény-Zsidó Tanácsot. A tanács október 6-i ülését az indokolta, hogy hazánkba látogatott Sigmund Ster­­berg a nemzetközi zsidó-keresztény párbeszéd elnöke. Sigmund Stcrbcrg 1939-ben települt át Budapestről Lon­donba, de még mindig jól beszéli a magyar nyelvet. Hálásan emlékezett meg arról, hogy hazánk egyházai aktívan bekap­csolódnak a keresztény-zsidó párbeszédbe. Feszültségekkel teli világunkban nélkülözhetetlennek tartja a közös üzene­teknek : „Szeresd az Istent és szeresd felebarátodat!” megval­­lását. Paskai László biboros-érsek köszöntésében az idők jeleire való figyelésként értékelte, hogy századunk vége az egységtö­rekvések ideje és a dialógus korunk jellegzetes vonásaihoz tartozik. „Tudjunk úgy közeledni, hogy a másiktól tudjunk gazdagodni." mondotta befejezésül. Tamás Bertalan a Ke­resztény Zsidó-Tanács terveiről szólt és hangoztatta, hogy elsősorban a nevelés területén az előítéletek ellen szeretnének küzdeni. Ezután következett dr. Szécsey József főtitkár beszámoló­ja. Kívánatosnak tartotta, hogy a jövőben a Keresztény- Zsidó Társaság és a Keresztény-Zsidó Tanács törekvéseit egyesítse. Jó lenne ha a november 3—7-ig a különböző feleke­zetek templomában tartandó előadássorozatokat már közö­sen rendeznék meg. Endrefly Zoltán professzor beszámolt készülő könyvéről mely Reinhard Ncudcckcr „Az egy Isten sok arca” c. könyv németből történő fordítása. A könyv többek között rámutat arra, hogy a modern antiszemitizmus egyik összetevője - sok egyéb tényező mellett - a keresztyén, vallási eredetű antiju­­daizmus, amely voltaképpen nem más mint „teológiai érvek­kel alátámasztott zsidóellenesség.” Az író sorra veszi az egyházi élet minden területét és kifejti, miként kell ezeket úgy átalakítani, kezdve a hitoktatástól a liturgiáig, hogy a hívők a zsidóságban ne a gyűlölt ellenfelet lássák, hanem az idő­sebb testvért akitől tanulhatunk is. elterülő Wciss Manfréd-birtokon. Az akkor legmodernebb pedagógiai elvek és módszerek szerint nevelte őket: önkor­mányzat, demokráciatanulás a gyakorlatban, munkaiskola (kertészkedés, műhelyek, önellátás), közösségformálás, ál­dozatkészség, egymás segítése, vallási türelem, izgalmas ér­dekes tanítás (olykor peripatétikus módon is, amit csak lehe­tett a szabad természetben)-mindezjellemezte a Pax otthono­kat, nem is szökött meg onnan soha senki, és a legpéldamuta­tóbb közülük a Gaudiopolis (öröm városa) nevet kapta. A mindennapi öröm lényege volt a Sztehlo féle nevelésnek. Ennek a sikeres, örömteli munkának - melyre ma is hálá­san emlékeznek a minden évben találkozó, egykori gyerme­kek - vetett véget az államosítás 1950-ben. Megrendítő, szomorú esemény ez. Sztehlo Gábor fájó szívvel látja az életművének tekintett, virágzó gyermekváros széthullását. De teszi, amit tennie kell, elfogadja az új küldetést, a pesthi­degkúti, sérült gyermekeket gondozó szeretetotthon vezeté­sét. 1956-ban családja is távozik Svájcba, saját gyermekeinek jövője itt akkor teljesen reménytelennek látszott. Ő azonban marad ápoltjai és idős édesanyja mellett, és csak az ö halála után, 1961-ben indul övéi látogatására. A viszontlátás öröme szívinfarktust okoz, az orvosok tanácsára Svájcban telepszik le, ott végzi ielkészi munkáját 1974-ben bekövetkezett halá­láig. Korai, ám irgalmas halál ragadja cl: hűséges védencei­nek leveleit olvasva szólítja magához Isten. Feljegyzéseit nem a nyilvánosságnak szánta, csak magá­nak, esetleg a történelmet faggató kései kutatónak vetette papírra őket, nem sejtve, hogy négy évtized múltán egyszerre megelevenedik majd az ö, és a bátor tett emléke. Nagy és tragikus alakja volt korának, nehéz sorsot viselt. Boldogabb időkben az intézményes nevelés megújítója lehetett volna, és seregestül nevelhetett volna olyan fiatalokat, akik nem kallód­nak cl, amint kilépnek az intézet kapuján. Ám ha a történelem meg is gátolta pályája kiteljesedését, személye mégis világító fáklya volt egy éjsötét korszakban. Isten embere. Bozóky Éva A hozzászólások ezen a vágányon haladtak tovább zsidó oldalról kérve, hogy az egyházak vegyék gondos revízió alá hittankönyveiket, mert szerintük azokban találhatók olyan megjegyzések melyek a zsidóságot teszi felelőssé Jézus meg­feszítéséért és így már kisgyermek korban antiszemita érzése­ket táplálnak. Erre reagálva Czövek Oliver zárszavában arra mutatott rá, hogy Jézus szeretetből mindnyájunkért önként adta oda életét. Bolla Árpád Meghívó HIT ÉS CSELEKVÉS KERESZTÉNY-ZSIDÓ TEOLÓGIAI HÉT Budapest, 1991. november 3-7. minden nap du. 5—fél 7 h. november 3. vasárnap Hősök Temploma -Wesselényi utcai Zsinagóga előadások: Landesman György főrabbi: dr. Szécsi József kát. teol.: Zsidó ünnepek és hétköznapok Bár mievó beszéd: Lazarovils Ernő magyar zsidó hitk. szöv. külkapcsolatok igazgatója november 4. hétfő Kálvin téri református Templom előadások: dr. Schweitzer József főrabbi: dr. Tóth Kálmán ref. teol. prof.: Izrael hite I. A szeretet törvényei beszéd: dr. Hegedűs Lóránt ref. püspök, dr. Kenéz Ferenc ref. leik. november 5. kedd József utcai Baptista Templom Vili. József u. 12. előadások: dr. Schweitzer József főrabbi: Hetényi Attila teol. prof.: Izrael hite II. Az ige: szó és tett beszéd: Dobner Győző bapt. leik. november 8. szerda Terézvárosi Avilai Szent Teréz Katolikus Templom előadások: dr. Singer Ödön főrabbi: Rosdy Pál kát. leik. teol.: Isten kegyelme Zsinat utáni vatikáni dokumentumok a keresztény-zsidó párbeszédről beszéd: dr. Kovács Endre kát. püspök, Christ György kát. leik. november 7. csütörtök Deák téri Evangélikus Templom előadások: dr. Raj Tamás főrabbi: dr. Muntág Andor evang. teol. prof.: Hit és cselekvés a Szentírás alapján Az ősatyák hite és élete beszéd: dr. Harmati Béla evang. püspök, Pintér Károly evang. leik. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! KERESZTÉNY-ZSIDÓ KERESZTÉNY-ZSIDÓ TANÁCS TÁRSASÁG SZTEHLO GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom