Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-07-21 / 29. szám

ALOM ES IGERET Mai számunk ifjúsági rovatában folytatódik a teológiai kisszótár sorozat. Emellett olvashattok egy cikket, melyhez fűzök néhány megjegyzést. Jákob elbúcsúzott az apai háztól. Kicsalt áldásával indult, hogy nagy­bátyjához, Lábánhoz érkezzen. Egyik éjszaka furcsa dolog történt vele. Már estére járt az idő. Az álla­tok is fáradtak voltak, ideje volt szállás után nézni. Lakott helytől messze voltak. Egy köves hely lát­szott alkalmasnak. Jákob egy kö­vet tett a feje alá, álomba merült. Álmában különös dolgokat látott. Egy hatalmas létra tűnt fel a szeme előtt. A fokai hosszú-hosszú sor­ban egészen az égig nyúltak. Aztán egyszerre a magasból mozdult va­lami csillogó. Egy furcsa alak má­szott le a létrán, aztán még egy, és egyre több. Ragyogó ruhájuk gyö­nyörűséggel töltötték el Jákobot. Az égből érkezők le-föl járkáltak a létrán. Hirtelen egy hang szólalt meg :r Én vagyok az ÚR, atyádnak Ábrahámnak és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amin fekszel, neked adom és utódaidnak. Veled leszek, bárhova kerülj is és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit ígértem ne­ked. Akkor látta Jákob, hogy egy ha­talmas, meghatározhatatlan alak áll a létra legfelső fokánál. Jákob fölriadt álmából. Olyan volt, mintha az álma valóság lett volna.- Bizonyára az ÚR van itt és én nem vettem észre - dörmögte. Hir­telen félelem fogta el.- Hiszen ez az Isten háza. Ez itt a menny kapuja - gondolta, aztán újra elaludt. Reggel fogta a követ, olajat ön­lékeztetni fogja őt az Isten szavára. Megígérte Istennek, hogy őt fogja imádni. A helyet pedig elnevezte Bétel­­nek, Isten házának. A beküldési határidő a lap dátuma utáni kedd. Addig kell postára adni. A cím: Koczor Tamás 2373 Dabas- Gyón. Luther u. 14. Fontos, hogy a meg­fejtésen szerepeljen az, hogy melyik meghatározás után tippelsz. A Zsinat van olyan nagyszabású esemény, hogy az ahhoz kapcsolódó gondolatokat másfél hónappal a megnyitása s első két napja után is aktuálisnak mond­hatjuk. Sőt, szükséges is beszélnünk róla, nehogy elfá­radjanak gondolataink. Ezért kértem meg ifj. Zászka­­liczky Pált, a MEVISZ titkárát, írja meg véleményét a Zsinat eddigi munkájáról. Az ő írását olvashatjuk alább. Tudom, ez a vélemény nem a MEVISZ vélemé­nye - csupán egy hang a MEVISZ vezetőségéből. S bár lapunkról sem fest kedvező képet, úgy érzem, szükséges közölni ezt az írást már a tisztesség miatt is, de még inkább azért mert a szeretetből, féltésből szó­lót meghallgatni javunkra válik mégha egy-egy pont­ján igaztalannak látná is valaki, hiszen csak az ilyen vélemények meghallgatása által kerülhetjük el gon­dolkodásunk bezáródását. Természetesen szívesen venném mások hozzászólását is a Zsinat munkájáról. Mindazonáltal az olvasók figyelmébe ajánlom július 7-i számunkban Frenkl Róbert felügyelő úr cikkét, amely szinte válaszol erre az írásra. B. A. TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR EVANGÉLIUM Legpontosabb fordításban: jó hír. A szó eredeti hasz­nálatában uralkodóknak népeikhez intézett ünnepi üzenetét jelentette, de már a próféták száján az Isten szabadító tetteiről szóló hír tartalmával töltődött meg: „Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadu­lást hirdet.” (Ézs 52,7) Jézus fellépésekor erre az álta­lánosan ismert jelentésre utal: (küldettem, hogy ) „evangéliumot hirdessek a szegényeknek, ... hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását.” (Lk 4,18) A bibliai írók közül Pál használja leggyakrabban ezt a szót, tanítja, hirdeti és védi Krisztus evangéliumát más evangéliummal szemben. (Gál 1,6-9) Az evangélium elsősorban tett és csak másodsor­ban hír. először erő és csak másodszor beszéd. Isten tette és Isten ereje. Tett, mely a semmiből, a halálból újat, életet hoz elő, erő, mely nem beavatkozó és rendet teremtő, hanem látszólag tétlenül, mint a ke­resztre szegezett Krisztus, elfogadja az elfogadhatat­lan!. Az evangélium bolondság a logikusan gondolko­dó számára, botrány az emberi értékeket és különbsé­geket számontartó előtt, elfogadhatatlan az a mód, ahogyan Isten minket elfogad. De aki felhagy logikája vagy értékei mindenek felett való tiszteletével, felhagy az akárhogyan felöltöztetett én istenítésével, aki nem áll ellen Isten hívásának, az ajándékba kapja az evan­géliumot, Isten szeretetének és igazságának csendes titkát, mely szinte az asztalunkra téve várja, hogy megérintsük. Csepregi András MI VAGYOK ÉN? Kialakult a KI VAGYOK ÉN? című játékunk végső pontozása. Jutalmat a legtöbb pontot elérők kapnak: I. DONÁTH FERKÓ - ÓZD - 34 ponttal. II. ARADSZKI TÍMEA - BÉKÉSCSABA - 31 ponttal. III. HEGYI EMŐKE-SOLTVADKERT és ZALÁN ESZTER - BUDAPEST VIII. - 28 ponttal. Gratulálunk! A további pontszámok így alakultak: 26 pontos: Zalán András - Bp. Vili. 25 pontos: Jansik Balázs - Pilis 23 pontos: Beledi hittanosok 22 pontos: Rákospalotai hittanosok Kohuth Jolán - Dabas-Gyón Ördög Zsuzsanna - Békéscsaba 21 pontos: Bánki Renáta - Várpalota Maulis Judit - Békéscsaba Hrabovszky László - Békéscsaba Csillag Gábor - Molnaszecsőd Hegedűs Márton - Nyíregyháza 20 pontos: Dunaegyházi Ifjúsági Kör Bárány Nikoletta - Békéscsaba Oberling Zsanett - Bököd 17 pontos: Szabó Mihály - Bököd 16 pontos: Fancsali GyBK Gyarmati Tibor - Békéscsaba 15 pontos: Korim Katalin - Békéscsaba 14 pontos: Molnár Miklós - Békéscsaba Némethy Kálmán - Bp. XII. Babinszki Andrea - Békéscsaba 12 pontos: Kisberkes Emília és Vera - Inke 11 pontos: Hegedűs Zoltán - Nyíregyháza Lázár Krisztina - Bököd 10 pontos: Nyisztor Krisztina - Békéscsaba Gombár Éva - Kiskőrös Kovács Orsolya - Ászár 9 pontos: Borsos Pál - Békéscsaba Marthon Ildikó - Bököd Sinkó Laura - Tét 8 pontos: Benke Sándor - Ajka 7 pontos: Kurcsics Romána és Nikolett - Várpalota 4 pontos: Mészáros Szilvia - Homokbödöge 2 pontos: Megyes Ilona - Akasztó Sokan mondták nekem, hogy ez a játék na­gyon nehéz volt. így igaz! Mindegyikötöket ezért elismerés illet tehát. 2. tárgy 1. Általában tüzelésre használtak. - Jézus töviskoronája minden bizonnyal a tüzelésre készített ágakból készült. 2. Azelőtt éltem is.- Mint növény. 3. Koronaként ritkán kerültem fejre. - Inkább eltüzelték. 4. Testvéreim Pétert is melegítették. Lk. 22,55 5. Szúrós a természetem. 6. Gonosz játék eszköze voltam. - Mk 15,16-19 7. Szinte minden feszületen ábrázolnak. 8. JÉZUS TÖVISKORONÁJA VAGYOK 3. tárgy 1. Égyszer egy víz partján álltam meg. 2. Kerekeim bizony nagy utat tettek már meg. 3. Szívesen felveszek még valakit. 4. Örömmel hallgatom, ha régi írásokat olvasnak fel rajtam. 5. Általában feketéket szállítok. 6. Országomból nem sok társam járta meg az én utamat. 7. A keresztelő után örömmel mentünk tovább az úton. 4. tárgy 1. Vizeket mozgattam. 2. Bizonyítani tudtam, hogy az ÚR az Isten. 3. Néha vedleni és tudnék. 4. Eredetileg egyszerű pásztorkellék vol­tam, de fényes pályát futottam be. 5. Igaz, hogy nem én csaptam, de ott vol­tam majdnem mind a tíznél. 6. Gazdámat az ÚR tette a nép vezetőjévé. 5. tárgy 1. Engem mindig visznek. 2. Jézus fölöslegessé tett. , 3. Én is viszek .valakit. 4. A tetöröl ereszkedtem a földszintre. 5. Négyen hoztak, de egy olyan vitt haza, aki nem hozott. 6. tárgy 1. Egyszer szép éneklést hallottam, pedig ez ritka nálunk. 2. Majdnem halált okoztam. 3. Nem cseréltem gazdát, mégis keresztyén családba kerültem. 4. Csak a földrengés után használtak volna. 7. tárgy 1. A tizenkettőből én voltam az egyik. 2. Elég nekem a maradék is. 3. Megtöltöttek, hogy ne legyen szétszó­ródott étel. Mit gondolok a zsinatról? A Keresztyén Igazság 10. számában (1991. június) szerkesztőségi beszélgetés jelent meg „Mit várok a zsinattól?” címmel. Itt eddig még kis publicitást kapott gondola­tokat olvashatunk. Saját véleményemet ezen képzeletbeli dialógushoz kapcsolódva igyekszem kifejteni. A magam számára a zsinat megítélésé­nek bázisa a kétlépcsős zsinat (eltorzított) néven ismertté vált MEVISZ akció sorsa. Mit sikerült elérni, milyen eredményekhez vezettek erőfeszítéseink? A felhívás előtörténete is elgondolkod­tató. Az aláírásgyűjtő akció januárban gyülekezeti körlevél formájában indult. Az idő múlásával, ahogy érkeztek vissza az ívek egyértelművé vált, hogy támogató lel­kész gyülekezetéből sokan csatlakoznak, ellenző lelkész gyülekezetéből senki. Ez vagy azt mutatja, hogy sok helyen meg sem mutatták levelünket a gyülekezeti tagok­nak,, vagy sikerült őket „ncnr meggyőzni mellettünk”. Mindennek ellenére kb. 750 aláírást sikerült összegyűjtenünk. Ak­ciónk sikerét persze sok felülről jövő inte­lem is befolyásolta. Amíg határozott kéré­sünkre sem az Evangélikus Élet, sem a Lel­kipásztor nem közölte a felhívás szövegét, addig azt elítélő kommentár annál több jelent meg e hasábokon. Tudósítást olvas­hattunk arról, hogy a zsinatelőkészítő bi­zottság alakulásakor egyházunk egyik ve­zetője lehetetlennek minősítette javasla­tunkat. Gondolataink lényege az volt, hogy 1966-os törvények alapján választott zsi­nat nem alkalmas a gyülekezetek képvise­letére. A demokráciának még látszatára sem törekvő választási szabályok olyan törvényhozó testületet feltételeznek, mint amilyen 25 évvel ezelőtt működött. Szeret­nénk, ha egyházunk megszabadulna azok­tól a bilincsektől, amit az előző rezsim ránktett, vagy önként vettünk magunkra. El kellene vetni a központosítás elvét és gyakorlatát. Ehhez egy teljesen új elveken nyugvó új zsinati törvényt kellene alkotni, ami szerint a gyülekezeteket illetné a jelö­lési, választási jog, valamint a tisztségek­nél érvényesülne a funkciók összeférhetet­lenségének elve. Mindkét lépés előzetes jogelvi döntést igényelne. Határozni kell. Vissza akar­juk-e helyezni a gyülekezeteket, és ezzel a hirdetett igét abba a helyzetbe, amiben korábban volt? Újra az igét hallgató kö­zösségeké legyen a döntő szó, vagy a struk­túráé?'Félek, hbgy'éfcénVáafkáTató^örí-1' ton -már>nem gondolkodnak ^gyförmánM' egyházunk döntéshozói. Ha megszületne egy ilyen törvény, ak­kor az abból levont helyes következtetés az lenne, hogy teljesen új zsinatra van szük­ség, amely az érdemi munkát elvégzi. Ez volt a célunk. Ehhez képest valami egészen más történt június 8—9-én. A zsi­nat leszavazta javaslatunkat, ezzel kinyil­vánítva önmagáról: 1966 szellemisége megfelel 1991-ben is. Elkeserítő, hogy ja­vaslatunk vitájában nem a javaslatunkkal vitatkoztak az ellenzők. „Nem vagyok én gazember, hogy magam ellen szavazzak!”- mondta valaki. A másik nagy ellenérv szerint pedig javaslatunk megszavazása Roszik Gábor győzelmét jelentené, amit pedig megengedni nem lehet. Az persze mellékes, hogy ő nem is írta alá a felhívást. Tanúi lehettünk látványos pálfordulás­­nak is. Korábbi támogató tagadta meg, vonta vissza korábban aláírásával tanúsí­tott egyetértését. Bíztunk abban, hogy a zsinat tagjai ké­pesek lesznek önkontrollra. Nem szemé­lyükre vonatkozóan, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk, ők így nincsenek ki­emelt szituációban. A helyzetüket kellett volna megítélniük, nem lett volna szabad elfogadni a kommunista környezettel való azonosulást. A gyülekezetek nem fognak zsinati kép­viselőket választani. Viszont az elnökség összetételéről a törvényhozók döntöttek. Meggyőződésem, hogy ez sem lett volna így, ha nem feszegetik oly sokan velünk "együtt'to hónapok óU'&i'ktdBtel\>Arr" (imáregy mtásik kérdés/ihogyi'aa elnökség: ufl jelenlegi összetétele nem felel meg az össze­férhetetlenség elvének. Még a zsinat megkezdése előtt egy már megválasztott küldött fogalmazott így: Tu­domásul kell vennetek (értsd: MEVISZ, fia­talok, ...), hogy ez még nem a ti egyházatok. Ma még az idősek vannak túlsúlyban. Ha felnő életerős nemzedéketek, akkor csinálja­tok olyan zsinatot, amilyet szeretnétek. Ma még szekundér szerepetek lehet csak. Félek, hogy igaza van. Még nincs itt a mi időnk, nem engedik, hogy itt legyen. De mivé lesz ilyen körülmények között ad­digra ez az „életerős” nemzedék? ifj. Zászkaliczky Pál A valóságból indulok ki . EMLÉKEZÉS DR. TERRAY BARNABÁSRA Peti János festőművész kiállítása Rövid időn belül második alkalommal talál­kozhattunk Peti János festőművész alkotásai­val kiállításon. Az 1989. évben újraindult Budapesti Evan­gélikus Gimnázium és a Fasori Öregdiákok Baráti Köre az elsőként megrendezett díszter­mi kiállításon Peti János előtt tisztelegtek; elvi művészeti tevékenysége mellett 1945-1951 között a gimnázium rajz- és művé­szettörténet tanára volt. 1991. Pünkösd hétfőjén Budapesten a XV. kerületi Kavicsos közi Iskolagalériában Dr. Domokos Imre művészettörténész baráti hangvételű megnyitó szavai után a változatla­nul fiatalos lendülettel dolgozó mesternek életművét reprezentáló válogatott alkotásait csodálhattuk ismételten. „Valóságból indulok ki, s azt kaleidosz­­kóp-szerűen átadom” - vallja műveiről. A Szent István Reálgimnáziumban érettsé­gizett nyugtalan-nyughatatlan fiatalember Vaszary-Szönyi Budapesten lévő szabadisko­láját Szántó Piroskával és Kurucz D. István­nal együtt látogatja. A kemény, de örömteli akadémiai évek 1936-ban kezdődnek, ahol második évtől - saját kérésére - SzőnyiIstván festőművészhez kerül. Belső hevületétől vezé­relve, Csontvár) t példaképnek tekintve-szin­te megszállottként dolgozza végig a főiskolai éveket - még nyaranta sem pihen, Somogyba jár akvarellczni. így szerzi meg azt a fölényes mesterségbeli tudását, mely minden munkájá­ról leolvasható. Főiskolai záródolgozatát Van Goghról ír­ja. Vall, s elődeivel, az impresszionistákkal - az örök kedvencekkel - 1965-ben, első kül­földi útja során, Párizsban van lehetősége „személyesen találkozni”. Saját bevallása szerint a Párizsban eltöl­tött egy hónap életének, s művészetének is fordulópontjává vált - döbbenettel hatottak rá a számára addig ismeretlen Brague, Picas­so alkotások is. Az első párizsi útja után szinte minden év­ben felkerekedett nyaranta, végigcsavarogta Európát, de még Amerikába is eljutott. „ Van Gogh mellett számomra mai napig is a legtitokzatosabb festő és ember Csontvár f. Utazásaim során szerettem volna ugyanazok­ra a helyekre eljutni, ahol valaha ő is járha­tott. Valamennyi élményét rajzok, festmények tucatjai örökítik meg. Mindent alaposan meg­figyel - a helyszínen vázlatot, rajzot sohasem készít - csak ahogy mondja „fényképez”. Eh­hez azonban semmilyen fényképezőgépre nincs szüksége. Hazatérve barangolásaiból bámulatos lendülettel lát munkához, hogy mindazt átadhassa, amit lényegesnek, fontos­nak tart, önmagán átszűrve elénk vetítse. A természet iránti rajongása, optimizmusa, az emberekbe vetett hite, szeretete művein át sugárzik ránk. Képein egyedülálló, sajátos, másutt fel nem lelhető, szintetizált világot teremt, akár realista portrét, csendéletet, akár impresszionista tájké­pet, vagy szürrealista kompozíciót tár elénk. Peti János művészi tevékenysége mellett mindvégig tanárként is dolgozott. „Életem legszebb élménye és emléke a hí­res, patinás gimnáziumban eltöltött évek. Nagyszerű ifjúság volt és kitűnő szellem, mely az iskola lényegéből adódott. Nagyon sok ki­váló embert nevelt.” A tanítványok visszaemlékezései szerint Peti tanár úr lelkes művészettörténeti magya­rázatai új világot tártak fel, életre szóló szem­léletet nyújtottak a diákságnak. Az Evangélikus Gimnázium megszűnte után XV. kerületi általános iskolában tanított, egészen nyugdíjazásáig. Nyugdíjba vonulása után még nagyobb lendülettel fogott alkotás­hoz. Örökös kíváncsisággal, nyughatatlan­­sággal, életszeretettel tevékenykedik ma is. Isten gazdag áldását kérjük életére és sze­retteire, hogy alkotó tevékenységét még so­káig folytatva a későbbiekben is gyönyörköd­hessünk festményeiben. Pázmány Ágnes Egy nagytudású és szeretetreméltó em­ber távozott el körünkből. Dr. Terray Barnabás pedagógusra és neveléstörté­nészre emlékezünk. A múlt század nagynevű pedagógusá­nak, Terray Károlynak dédunokája volt. Dr. Terray Barnabás 1919-ben szüle­tett. Miskolcon járt tanitóképzőbe. Az élet furcsasága volt. hogy pedagóguspályán nem tudott azonnal elhelyezkedni, ezért évekig tisztviselőként dolgozott. 1941- ben végre kapott volna tanári állást, de a kinevezéssel egyidejűleg katonai behívót is hozott a posta. Ezután négy éven keresztül - kényszerűségből - elszakadt a tanári pá­lyától. 1945-től kezdve végre taníthatott. Ti­­szaigar, Zsadány, Szentes, majd Eger lett pályájának állomáshelye. Közben a főisko­lán elvégezte a magyar-orosz szakot. 1957 után Kartalon, Aszódon, majd Dunake­szin tevékenykedett. Negyvenéves korában történt életének komoly fordulata. Ekkor kezdett nevelés­­történettel foglalkozni. Az Evangélikus Országos Levéltárban sok segítséget ka­pott Sólyom Jenőtől. „Ő volt a mentorom" így emlékezett később rá vissza. Dédnagyapjának, Terray Károlynak munkássága felkeltette érdeklődését. 1961 -ben pályázaton is részt vett róla Írott tanulmányával. A továbbiakban is sokat foglalkozott Terray Károllyal. Ezt a tevé­kenységét egyes oktatásügyi funkcionáriu­sok rossz szemmel nézték. „Abban az idő­ben egyházi (!) iskolák kiválóságairól írni ideológiai hiba volt” - emlékezett erre vissza egy 1989-es levelében. Neveléstörténeti kutatásai közben egy­re jobban kiszélesedtek. Alföldi és felvidé­ki evangélikus iskolák múltjáról írt külön­böző tanulmányokat. Foglalkozott a re­formkor pedagógiai törekvéseivel. Come- H/j/sszal kapcsolatos kutatásai pedig hatá­rainkon túl is figyelmet keltettek. Közben megbecsült pedagógus volt. Tanítványok sokaságában terjesztette a hazafiságot és a kultúra szeretetét. Evan­gélikus vallásos meggyőződéséről sokan tudtak diákjai közül. 1971-ben ment nyugdíjba. Ezután még intenzívebben foglalkozott a neveléstörté­nettel. Az Evangélikus Országos Levéltár külső munkatársa lett. Itt nemcsak neve­léstörténeti anyagokat talált, hanem mást is, (például egy 1848-as naplót, amit Veszprémben publikált). A pedagógiatörténet mellett volt még egy kedves témája: családjának története. Ebben az ügyben sokat levelezett, hiszen a Terray-família meglehetősen sokágú. „A család krónikása" - ezt a megtisztelő cí­met joggal érdemelte ki. Az utóbbi években egészségi állapota már nem volt kedvező. A szíve - saját sza­vai szerint - „sokat rakoncátlankodott.” Szellemi frissességét azonban változatlanul megőrizte - úgyszólván az utolsó percig. Sok öröme volt három gyermekében. Dr. Terray Barnabást elragadta tőlünk a zord halál. Emlékét nemcsak mindazok szeretete őrzi, akik közel álltak hozzá. írá­sainak sokasága is fenntartja nevét az utó­kor számára. Dr. Merényi László ÖKUMÉNIKUS TOLMÁCSKÉPZŐ Magyarországon már az el­múlt években is örvendetesen megszaporodott az egyházi, ökuménikus találkozók, konfe­renciák száma. Ezek egyik fontos tényezője az egyházi nyelvben, életben jártas tol­mácsok közreműködése. Az utánpótlás biztosítására ökuménikus tolmácsképző in­dul, 1991 október-novemberé­től, elökészitő tanfolyammal. Várjuk olyan fiatalok jelentke­zését, akik hajlamot éreznek erre a munkára. A felvétel fel­tétele felsőfokú, vagy középfo­kú állami nyelvvizsga angol, német, kellő számú jelentkező esetén francia nyelvből. Cím: Dr. Ruszthy Gyuláné, 1029 Kont Vezér u. 22. „Tol­mácsképző” A jelentkezők­kel megbeszélést tartunk. TANULMÁNYI ANYAG A PÁPALÁTOGATÁSRA Az Ökumenikus Tanulmányi Központ kiadásában megjelent egy tanulmányi fü­zet II. János Pál pápa magyarországi láto­gatása alkalmából. A fűzet célja, hogy se­gítséget adjon a nem katolikus keresztyé­nek számára. Ef. 4,14-15 verseit veszi iránymutatónak és ezt irja: „Ebben az Igé­ben benne foglaltatik a számunkra a pápa látogatása kapcsán ajánlatos magatartási mód és a buzdítás is, hogy mi is, magyar reformátusok, evangélikusok, metodisták, baptisták, ortodoxok és más keresztyének, katolikus testvéreinkkel együtt mindent tegyünk meg, hogy a látogatás a közös Fejben, a Krisztusban való növekedésünket szolgálja." A tanulmányi füzet foglalkozik A római katolikus világegyházzal harmadik fejeze­tében II. János Pál személyéről olvasha­tunk. A mai magyar katolikus egyházról szóló fejezet után az ötödikben Azonossá­gok, különbségek, ökumenikus perspektí­vák felvázolásával igyekszik a tanulmány szemléletünket alakítani. Ez utóbbi fejezetben sajnálatos sajtóhi­ba tesz értelmetlenné egy, az Ágostai Hit­vallásból vett idézetet. Ezt adjuk most közre helyesen. A 25. lapon az első hasáb­ban, az alulról számított 14. sortól kezdve így szól helyesen az idézet: „Ellenben a szentekhez való könyörgést vagy a szentek­nél való segítségkeresést a Szentírás nem tanítja, mivel Krisztust állítja elénk, hogy ő a mi egyedüli közbenjárónk, kiengeszte­lésünk, főpapunk és szószólónk. (Ágostai Hitvallás XXL Articulus.) A füzetet a lelkészi hivatalok e napok­ban kapják meg. Tanulmányozzuk és fog­lalkozzunk vele bibliaórákon, összejövete­leken. (További példányok megrendelhe­tők: Ökumenikus Tanulmányi Központ, 1114 Budapest, Bocskai u. 15. III/3. cí­mén.) T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom